Somogyi Néplap, 1971. október (27. évfolyam, 230-256. szám)
1971-10-22 / 248. szám
Egy szocialista szerződd ere'mSnye A felszolgáló csokoládét csomagol Nyolcszáz ember téli foglalkoztatását megoldották Jövőre bővítik a létszámot Üzemeket avattak tegnap Siótokon. A »szabálytalan« avatóünnepséget nem előzte meg alapkőletétel, építkezés sem, csupán egy megállapodás. A neve: szocialista szerződés. Ezt a SZOT Dél-balatoni Üdülési Igazgatósága kötötte a Magyar Édesipar négy gyárával, az esztergomi Látszerészeti Eszközök Gyárával, a Május 1. Ruhagyárral és az EKISZ Ruházati Ktsz-szel. A szocialista szerződés értelmében ezek a vállalatok 1976. április 16-ig minden évben üzemet létesítenek a SZOT-üdülők- ben. így ezen a télen már nyölcszáz — eddig csak nyaranta foglalkoztatott — embernek biztosítanak munkát Ennek jelentőségét aligha kell méltatni. A Balaton üdülői eddig évről évre nagyobb gonddal küszködtek: nem volt elég személyzetük. Csak egy példa erre: az Ezüstpart új üdülőiben minden két dolgozóra három munkahely jutott ezen a nyáron. Ez is sürgetővé tette, hogy állandó foglalkoztatást biztosítsanak a személyzetnek. Azoknak a vállalatoknak. amelyek most a Balaton déli partjára települtek, éppen abban az időben van szükségük több munkáskézre, amikor nem fogadnak vendéget az üdülők. A két érdek találkozása nyolcszáz ember számára biztosított télen is munkalehetőséget Ha még azt is figyelembe vesszük, hogy csaknem kizárólag szakképzet- len munkaerőről van szó, s ennek a napokban ismét munkába álló nyolcszáz embernek a 95 százaléka nő, még nagyobb a jelentősége az öt évre szóló szocialista szerződésnek. Ez a kapcsolat, amely a SZOT Dél-balatoni Üdülési Igazgatósága és a vállalatok között létrejött, megfelel a megye, negyedik ötéves tervi elképzeléseinek is: a Balaton partján az idegenforgalmi igényeknek alárendelten kell fejleszteni az ipart. A tegnapi ünnepségre ösz- szeállítottak egy érdekes statisztikát is. A kilenc üzemben, amelyet a déli part üdülőiben létesítettek, a tél folyamán ötvenmillió forintos termelési értékre számítanak. Ha üzemek építésével akarták volna ezt megoldani, akkor körülbelül tízmillió forintos beruházásra lett volna szükség, s összesen mintegy ötezer négyzetméter alapterületű csarnokot kellett volna építeni. E beruházás nélkül megindított üzemek áprilisig körülbelül hatmillió forint munkabért fizetnek ki a nyolcszáz dolgozónak. Az ünnepségen — amelyen Schrottner Károly, a Dél-balatoni Üdülési Igazgatóság vezetője köszöntötte a gyárak képviselőit — elmondták azt is, hogy jövőre körülbelül 2— 300 emberrel lehet növelni a foglalkoztatottak számát ezekben az üzemekben. S abban is megállapodtak, hogy ezt nem új üzemek telepítésével, hanem a meglevők létszámának növelésével kívánják megoldani. A legtöbb dolgozót jelenleg az édesiparban foglalkoztatják: 480 nőre 350 vagon áru csomagolása vár az idén. Az Esztergomi Látszerészeti Eszközök Gyára meglehetősen bonyolult gépeket is hozott a Balaton-partra. Balatonlellén és Siófokon megindított üzemében csak akkor térül meg a befektetés, ha hosszú időre itt maradnak a gépek. Meg- áUapodás született arról is, hogy minden évben ugyanazokat a munkavállalókat alkalmazzák; ez lehetővé teszi, hogy a jövő évtől már nyereségrészesedést is fizessenek itteni dolgozóiknak. Az új üzemek indulásával gondok is jelentkeztek. A legsürgetőbb a közlekedés megoldása. Balatonszéplakról. Bala- tonszabadiból, Ságvárról és Somból azért nem tudnak második műszakba járni az emberek, mert tíz óra után nem megy ezekbe a közsé^kbe autóbusz. Emiatt a déle^tti műszakok rendkívül zsúfoltak. Ezután a rendkívül rugalmas — a tegnapi ünnepségen így fogalmazták meg: bürokráciamentes — ipartelepítés után el lehet várni a közlekedési vállalattól is. hogy hasonló gyorsasággal segítsen az első gondok megoldásában. Ez a fajta foglalkoztatás országosan is egyedülá’ló, s a szervezési gondokon túl egy sor munkajogi kérdés is megoldásra vár. De azzal a lelkesedéssel. amellyel a telepítést végezték, ezen is segítem' lehet. Ami a Balaton déli partján sok éves kísérlet után most elindult, megérdemli, hogy odafigy§1 jenek rá. K.I. A nyersgyártás, ahol öt perc alatt összevesztek az emberek. A gyárat dombok takarják el a világ elől. Terméke — évente 6—6,5 millió tégla — oda kerül, ahol formálódik, változik a világ. A téglát harminc ember gyártja, égeti. A méreg és az indulat, amelyik itt felcsap, tízszer ennyi embernek is sok lenne. Nehéz és egészségtelen munka a téglagyáriaké. A levegőt azonban nemcsak a kemencéből feltörő gázok szeny- nyezik: az idegeket tépő, mérget jelentő feszültséget az embereíj teremtik. A gyárvezető Horváth András csöndes, halk szavú ember. Csak kér, soha nem parancsol. Szótlanul járom vele az udvart. Ott a nyers téglák között, ahol csattogó szállító- kocsikat vonszoltak az asszonyok, ezt mondja: Mindenki mindent tud a másikról. — Kérem, ha én tudom, hogy itt ilyenek az emberek el nem vállalom semmiért ezt a beosztást. A gyárvezető asztalára egy hónappal ezelőtt három ember — férj, feleség és a leányuk — odatette a felmondó- levelet. Kézzel írt három sor az egész. Indoklás, vádaskodás nélkül. A férj. Molnár János, huszonegy évet töltött el a gyárban. A feleség már többször felmondott, aztán ismét visszajött. A család valameny- nyi tagja — a fiuk is — dolgozott már hosszabb-rövidebb ideig a bőszénfai téglagyárban. Most úgy mentek el, hogy többet nem térnek visz- sza. Harasgal, sértődéssel és tele Indulattal. Az asszonytól kérdezem; miért? — Az uramat idegileg tették tönkre. A férj ezt feleli: — Ott csak annak van helye, aki iszik... Az égetők nemegyszer a kocsmában váltanak. A gyárvezető később — nem mentségül, csak tényként — ezt mondja: — A téglaiparban mindenki megissza a magáét. — A kemencéknél is? — Ha nem látják, ott is... Ki tudja ellenőrizni, hogy mit csinálnak este vagy éjjel az égetők? A tégla az jó lesz, azt soha nem rontják el. Az öreg gyárat először 1926- ban fűtötték be. Azóta minden tavasszal begyújtják a kemencét, s izzik késő őszig. A kemencemunkások tüzes falak közül hordják a forró téglát. Ha nagyon muszáj, értekezletet hívnak össze. Nem sok értflme van ennek, mert legtöbbször el sem mennek rá az emberek. Az építők napján még a beígért sör sem volt elég arra, hogy végighallgas sák az ünnepi beszédet. Ebédidő. — Miért isznak itt az emberek? — A munkahelyen nem isznak. Borostás arcú ember, a bagger os mondja ezt. — Előtte? — Én megmondom őszintén, azt a két fél pálinkát mindennap megiszom. Ha kell. többet is. A baggeros kiváló dolgozó lett az idén. A gyárban az egyetlen. A nyersgyáriak örültek. az égetőknél bosszankodtak. — Kérem, itt mindenki mindent tud a m.ásikról és féltékeny rá. Hej, pedig, de szépen lehetne dolgozni, ha megértenék egymást az emberek. Kisbank István, a párttitkár tizenegy éve dolgozik a gyárban. Mint általában az égetők, jól keres. Bőszénfán soha nem számított a pénz. A kemencétől négyezret is hazavisznek egy hónapban, de a nyersgyártásban sincs kevesebb 1800 forintnál. A téssel elégedettek az emberek. Mással nem. Egymással sem. Megkockáztatok egy kérdést: — Mi lenne, ha visszajönnének Molnárék? — Elmenne a gyárnak a fele — mondja a párttitkár. — Maga is? — Én nem, de ’a feleségem igen. — Miért? — Mert már senki nem akar velük dolgozni. — És még ki menne el? — Azt mondták a nyers- gyártásnál, hogy ők. A nyersgyárban mekérdez- íem az embereket. Egy asz- szony jelentkezett. Később kiderült, már beadta a felmondólevelét. — Most megnyugodtak Itt az emberek? Többen felelik; — Igen. öt perc múlva éppen hogy hajba nem kapnak. A gyárvezető vvoTsan munkába küld mindenkit. Munka után mit csinálnak a téglagyáriak? A kérdésre ilyen feleleteket kapok: elmennek a kocsmába és estig isznak, hazamennek dolgozni, vitatkoznak, és szaoulják azt, aki nincs közöttük. Az üzemvezető; — Itt mindenki mindent tud a másikról. Azt is, hogy k> mit csinál, mennyit dolgozik, da ezt valahogy nem akarják számításba venni. Mit lehetne csinálni? Gold József szakszervezeti ti* kár: Az asszony, aki »intézkedik«. — Nekünk kellene valamit, hogy az emberek becsüljék is egymást. Ne mindig az erő uralkodjon. Egy asszonnyal találkozom. A neve: Stang Andrásné. Néhány hónapja élnek a hét szolgálati lakás egyikében. A lakás kicsi Panaszuk nagy. S az asszony "intézkedik«, hogy a vállalattól vagy Budapestről iöjienek kivizsgálni e szolgálati lakások elosztásának rendjét. — Ki intézi ezt? — kérdem. — A mi javaslatunkra — feleli az üzemvezető — a Somogy—Zala megvei Tégla- és Cserér"narí Vállalat igazgatója dönt. — Ezt tudják az emberek? — Igen. De ők mégis máshonnan várnak, vagy kérnek döntést. — Mondja, hogyan lehetne ezen változtatni? — Nem tudom... De itt kellene. Kercza Imre Izzó kemence, füstölgő emberek Levéli éle a boldogulás módjairól Értelmiségi = diplomás? Kedves Barátom! Te jutottál az eszembe újra. Be kell vallanom, mostanában egyre többször eszembe jutsz. Természetesen azóta, hogy behívtál magatokhoz, ott azon az »isten háta mögötti helyen«, ahogy te mondtad. Nos, ahogy beléptem hozzátok, egyáltalán nem éreztem magam a világ végén. Valamit nem értettem. Hogyan sikerült ez alatt a néhány év alatt építkezned, bútort venned, háztartási gépekkel »televarázsolnod« a lakást? S azt sem értettem, honnan van a takarékkönyvedben annyi arra a személyautóra, amelynek birtokodba kerülésekor majd »madarat lehet veiled fogatni«, hogy újra téged idézzelek. Egyáltalán-: soha nem értettem, miből gyűjthetnek egyesek egészen rövid idő alatt balatoni villára, kocsira, »tejjel- mézzel folyó házi Kánaánra«. Természetesen nem azokról van szó, akik hosszú évek munkájának, túlóráinak stb. gyümölcseként végre lelkiis- meretfurdalás nélkül élvezhetik azt, amit megteremtettek. Benneteket nem értettelek, s talán irigyeltelek is. Benneteket, akik pillanatok alatt »újgazdagok« lettetek. Hidd el, nemcsak bennem, másokban is támadnak kétségek. Egy közös ismerősünk irta ezeket a sorokat: »Adj tanácsot, mit tegyek? Nősülni akarok, de semmink sincs. Szerinted mi a jobb? Vinni a házasságba, vagy közösen szerezni? Hogy lehet az, hogy sok fiatalnak mindene megvan már az első hónapokban?« Nos, én azt hiszem, közös ismerősünk tévedett. Nem sok, de igen kevés fiatalnak van meg mindene. Merészen arra gondoltam, hogy elküldöm hozzád, kérdezze meg tőled: neked hogy sikerült? De aztán letettem erről. Miért? Mert eszembe jutott a látogatásom nálatok. Most már elárulhatom: érdeklődtem felőled a falu vezetőitől. »Nem sok jót mondhatunk róla« — felelték kérdésemre. — »Keveset dolgozik a falu szellemi épüléséért. Éppen csak a kötelező órákat adja le. Annál többet látni a háza liörül szöszmötölni, a méhkasokkal foglalkozni, nyulakat etetni, sertést hizlalni.« Aztán hallottak téged panaszkodni az »isten»háta mögötti állapotokra«, s dicsekedni a te kis »magánparadicsomodról«. Megvallom: irigységemet felváltotta valami csöndes elégedetlenség. Emlékeztem még rád néhány évvel ezelöttről: lobogásodra, szomjadra minden új ismeret iránt. Magnetofonod, lemezjátszód van, lesz színes televíziód is, előbb mint másoknak, ebben biztos vagyok. De mikor voltál utoljára színházban? Mikor volt a kezedben utoljára Dosztojevszkij, Thomas Mann vagy Flaubert könyve? Es mikor nyálaztad át utoljára a szaklapokat? »A szüléink is segítettek« — mondtad ott a világító belse- jü bárszekrény előtt, félreértve fejcsóválásomat. Nem küldöm hozzád kétségek közt ingadozó közös ismerősünket, ezt most már végleg eldöntöttem. Mert kinek használ, ha néhány éven belül ő is megteremti magának a »házi paradicsomot«, ha a közért, a falujáért egy szalmaszálat sem tesz odább? A világfit könnyű játszani. Az emberek bizalmát megnyerni annál nehezebb. Pedig a boldogulásnak ez is egy útja lehet. Igaz, rögösebb, de mindenesetre igazabb. Elgondolkodva, rágódva, töprengve köszöntelek téged, feleségedet, s a leendő kicsit, »aki« o Wartburg névre hall gat majd. Leskó László CSAKIS A DIPLOMA határozná meg, hogy ki az értelmiségi? Természetesen nem »Az értelmiség a társadalomnak az a rétege, amely hivatásszerűen szellemi munkával foglalkozik« — ezt a meghatározást a Hazafias Népfront Somogy megyei elnökségének ülése elé terjesztett jelentés készítői fogalmazták meg így. A hozzászólók kiegészítették azzal, hogy: »van diplomás és diploma nélküli rétege az értelmiségnek.« Miért fontos ezt így körülhatárolni? Mert azt vizsgálták, hogyan, milyen formában és mértékben vesz részt az értelmiség a népfrontmozgalomban. A felméréskor hatszáz embert kérdeztek meg a jelentés készítői. Arra a kérdésre, hogy »milyennek tartja a népfront járási bizottságainak munkáját«, a válaszadók 43 százaléka azt felelte: »jó«, 17 százaléka szerint »rossz«, a kérdezettek 40 százalékának viszont egyáltalán nem volt véleménye, mert »nem ismerik eléggé a járási népfrontbizottságok munkáját.« Mivel a hatszáz kérdőív kitöltőinek 60 százaléka 20—40 év közötti, tehát jórészt fiatal, a problémát felvető kérdés kibővült: hogyan vesz részt a népfrontmozgalomban és a közéletben a »fiatal értelmiség«? — A népfront a közéleti szereplés iskolája — állapította meg az egyik hozzászóló. — Ahhoz, hogy a fiatal értelmiséget bevonjuk a munkába, konkrét, hasznos feladatokra van szükség, amelyek elvégzése után az illető eredményt Iát Ha a közéleti tevékenység nem érte el a kívánt mennyiségi és minőségi színvonalat, annak — az elnökségi ülés elé terjesztett jelentés szerint — több oka lehet. Például az ambíciókeltés hiánya. Vagy a közéleti szereplők mellőzése a döntések előkészítésében, meghozatalában vagy végrehajtásában. A szocialista demokrácia fejlődésével »a kapuk nyitva állnak fölfelé«. Talán :nkább az igénytelenség a baj Kihasználatlanul maradnak a közéleti tevékenység lehetősé gei. És itt természetesen nemcsak az értelmiségről van szó, hanem társadalmunk minden rétegéről. A felszabadulás óta eltelt 26 év alatt kinevelődött értelmiség jórészt munkás- vagy parasztszármazásúi Ezt a hovatartozási érzést kell erősíteni. Az értelmiség, mint »a tudás hordozója« jó szolgálatot tehet a különböző rétegek összefogásában, »kovásza« a társadalomnak Az elnökségi ülés határozatai között szerepelt, hogy az értelmiséget nagyobb számban kell »tisztségviselőként bevonni a népfront munkájába a küszöbön álló vezetőségválasztásokon. A lényeg azonban nem a számarányok mechanikus növelése, hanem az aktivitás fokozása. És ne csak pedagógusok képviseljék az értelmiséget a népfrontmozgalomban ! A PROBLÉMA bonyolult, alaposabb vizsgálódást, konk- krét feladatok kijelölését igényli. Egy munkabizottság 1972 januárjában ismét a Hazafias Népfront megyei elnöksége elé terjeszti az értelmiség eddigi tevékenységének alaposabb értékelését, és a jövő kimunkáltabb feladatait SOMOGTI NÉPLAP Péntek, 1971, október 22. 3
