Somogyi Néplap, 1971. október (27. évfolyam, 230-256. szám)

1971-10-21 / 247. szám

SÉTA MARCALIBAN Egyre szépül, gazdagodik A nagyközségi vezető szobá­jában sűrű cigarettafüst fo­gad. Az asztalon konyakos üveg, poharak. A házigazda fáradtan, köte­lezően udvarias mosollyal fo­gad. Látom, legszívesebben a pokol bejáratát mutatná, mint a bőrfotelt. — Vendégeim voltak. Közben kiszól, egy kislány tiszta poharakat hoz be. — Köszönöm, nekem ne tölts. Gondolom, neked is elég volt. Legyint. — Most már mindegy. A mai napnak »lőttek«. Három óra volt. — Nem úgy. A munkaidőnek nincs vége. De dolgozni már nem tudok. Pedig jelentést kellene írnom, de képtelen va­gyok koncentrálni. Aláírok né­hány aktát, és kinézek az építkezésekhez. A friss levegő jót tesz. — Sokat iszol? — Muszáj. Jönnek a vendé­gek a járástól, a megyétől, a különböző vállalatoktóL Kávé, konyak, cseresznye. — Ha nem kínálnád őket? — Hogyan képzeled? Sér­tésnek vennék, hogy legutóbb volt, meg a másik községben is illően fogadták őket, nálam pedig egyszerűen elmarad. — Akik nemcsak hivatalból, hanem amúgy is, őszinte kész­séggel segítenek bennünket, megérdemlik a »repit«. Barát­ságunkat pecsételjük meg a konyakkal, fröccsel. Ha új ember vetődik felénk vagy olyan, akit mindeddig nem tudtunk megnyerni, így pró­báljuk közelebb hozni törekvé­seinkhez. A járási hivatalvezető ma­gától értetődő természetesség­gel magyarázza a fconyakos- fröccsös vendéglátás okait. — És a pénzügyi keret? Elegendő? — Ezt magad sem gondol­tad komolyan. Meg kell ke­resnünk a lehetőségeket. Nem panaszképpen mondom, de egy-két ezer a zsebemből is rámegy évente. Ügy fogom fel, hogy belekalkulálták a fizetésembe. — Megszoktam, hogy fér­jem későn jár haza. Nem mindig, de gyakran. Nem le­het számítani rá. Igaz, hazate­lefonál, hogy vendégei érkez­tek, kimegy velük valahova, de sokszor olyan helyen van, ahonnan nem tud üzenni Nem is várok rá. Lefekszem, elal­szom. Nem is tudom, mikor ér haza. Mert ilyenkor igen csendes, óvatos, sötétben vet­kőzik. Reggel mindig mondja, hogy honnan voltak vendégei. De rövidítve, ahogy maguk között emlegetik, VÁTI meg ilyesmi, de nekem mindegy. Szombaton meg vasárnap az­tán sokat segít, ha éppen nem kell mennie valahova. Taka­rít, a kertben is dolgozik. Mondogatom ám neki, hogy nem tesz jót az a sok ital, de azt mondja, muszáj, mert meg­sértődnek, ha nem iszik ve­lük. Hát én nem tudom, hogy ez kötelező-e. — Tegnap megint üzentek a járástól, hogy küldjék két ma­Tél előtt Kevés az olajkályha, van elég bunda Iparcikkből a tavalyinál jobb az ellátás A tavalyinál csaknem tíz százalékkal nagyobb, mintegy 137 millió forintos készlettel rendelkezik a Somogy megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vál­lalat. Ez meglátszik a forgal­mán is: a második félévben eddig 22 millió forinttal több árut adott el, mint egy évvel korábban. A harmadik ne­gyedévre mintegy 225 millió forint értékű árut várnak a boltokba. A meglevő készlet és a szerződések alapján mondta dr. Nagy Gyula áru­forgalmi főosztályvezető, hogy bővebb választékkal várják a vevőket. Áruért csaknem az egész or­szágot bejárták, ennek ellené­re néhány tipikusan téli Cilik­ből nem tudtak eleget venni. Olajkályha például az idén sem lesz elég, annak ellenére, hogy az év végéig új típus is érkezik: jugoszláv licenc alap­ján a Zománcipari Művek ké­szíti a korábbinál tetszetősebb kivitelben, s — az előrejelzé­sek szerint — magasabb áron. Kevés az Orion tv és a Szo- kol rádió is. Nem lesz elég nylonfüggöny. A konfekcióáruk közül férfi bőrkabátból és zakóból keve­sebbet tudtak venni a várha­tó igényeknél. Felöltőből, tél'- kabátból viszont lesz elég. A vevő ízlésének és pénztárcájá­nak megfelelően válogathat a boltokban. Érdekes jelenség: az utóbbi években csökkent az érdeklődés a női télikabá­tok iránt, viszont egyre töD- ben keresik a műszőrme bun­dákat. A kérdésre: van-e elég, azt felelték: csak a fér­jék pénztárcája bírja: ezei- nyolcszáz forinttól egészen ti­zenöt-húszezer forintos árig. S hogy ki veszi meg ezeket a méregdrága bundákat? A kereskedők elnézően moso­lyognak: eddig még egyetlen­egy sem maradt meg a ta­vaszra. Két-három hét alatt elfogy a legdrágább is. A nők inkább a bundát, a fiatalok pedig — a télikabát helyett — az orkánt és az anorákot keresik. A kereske­delem észrevette ezt az ízlés­változást, s a korábbinál töb­bet rendelt belőle. Lesz elég a régóta hiánycikk nappa kesztyűből is. A választékról ezt mondta dr. Nagy Gyula: — Az alapvető téli cikkek­ből nemcsak eleget tudtunk vásárolni, hanem az olcsóbb és drágább árut is megtalálja a vevő a boltokban. Az idén — hosszú évek után először — tudunk olcsóbb cipőt, csiz­mát is kínálni. Iránból pél­dául olyan olcsó gumicsimát kaptunk, amelyet 145 forin­tért árusítunk. lacot, meg ha van valami jobb pálinkám, abból is egy-két li­tert, mert vendégek érkeznek. Meg sem kérdeztem, honnan, kihez, minek, mert dühömben lecsaptam a kagylót. Kérem, én is tudom, mi az illendőség. Ha hozzám érke­zik tekintélyesebb vendég, egy kávé kijár neki, ha olyan, megkínálom egy pohár borral, kupica pálinkával. Ha szabad­kozik, nem erőltetem. Én pél­dául nem ihatok, magas a vérnyomásom. Tudják is, az­tán ha valami jókedvű társa­ság ragad nálam, akkor is hagyják, hogy a híg fröccsöt nyalogassam. Egyszer figyeltem a főnököt, hogyan csinálja. Mert nem rúg be, akármilyen nagy poha- ’•azgatásba kényszerül is. Mel­lette ültem, aztán észrevétle­nül felcseréltem a pálinkás^o- h a rakat. Az övében víz volt! Na megállj csak — gondoltam —, ezt a módszert én is átve­szem tőled! Kísérőként ugyan­is mindig tiszta vizet kér, az­tán vagy abbej iszik, vagy önt a kupicába belőle. Mondtam neki: lebuktál előttem, főnök! Csak mosolygott. Aztán azt mondta: Ki az isten bírná azt a rengeteg konyakot meg pá­linkát. Valamit ki kellett ta­lálnom. — És ha észreveszik a tár said? Mondjuk, a felettesek? — Valamivel kivágom ma gam. Vesével, májjal, keringd si zavarokkal vagy csak egy tréfás megjegyzéssel. — A főnök gyakran behív a tárgyalásaira, pinceszerre is néha elkísérem. Sokszor nem is lenne olyan nagy baj, ha a vendégek eltávozásával mi is befejeznénk az italozást. De ilyenkor valaki kiadja a jel­szót, hogy lépjünk át a presz- szóba egy feketére. Akkor már tudom, hogy záróra előtt nem­igen keveredünk haza. A ká­véhoz ugyanis kísérőt is hoz­tunk — újabban a cseresznye járja —, aztán már megette a fene. Vitatkozunk, nekitüze- sedve hangoskodunk, és nem vesszük észre, hogy órák hosz- szat ülünk a büdös levegőben. Másnap fejfájás, rossz közér­zet és munkaundor. Otthon az asszonynak: Muszáj volt, éle­tem, ott volt a főnök is. Min­dent a cégért! Mindent a cégért. Konyakot, cseresznyét, baglasit, kőröshe­gyit és hosszúnyakút. Így kí­vánja az illendőség. A szokás. Az üzem, a község, a járás, a köz érdeke. Az odaadás, a kötelességtel­jesítés mártírja? Aligha. Sok­kal inkább a kispolgáriság egyáltalán nem friss keletű, de napjainkban is újraéledő jelenségeinek jobb sorsra ér­demes áldozatai. Kötelezett­ségnek vélt, ám valójában el­torzult, és egyáltalán nem szo­cialista erkölcsi elven alapuló kapcsolatok akaratlan vagy nagyon is számító szereplői. Betonozzák a vásárcsarnok kupoláit, a háttérben egy új lakóépület. — Ez itt a Berzsenyi lakó­telep. Nézzen csak körül. Ott agy átadásra váró harminckét lakásos épület — az OTP ke­zelésében van —, mellette pe­dig KI-s7-lakások épülnek. Az út mentén sokasodó tánchá­zakban pedagógusok, katona­tisztek és családjaik laknak Most ez a tér itt, a földhe­gyekkel, gödrökkel nem tet­szetős a szemnek .. De jövő­re itt már parkosítunk, s a tér túlsó végén épül fel a mo­dem ABC-áruház és egy szol­gáltatóközpont, mellette a két tizennyolc lakásos, penge ala­kú épület. Higgye el, nem túl­zók, amikor azt mondom, hogy valósággal egy új városrész alakul itt ki, s azok, akik ré­gen jártak nálunk, hamaro­a hatalmas építkezés, amely Marcaliban tapasztalható íemrégen elkészült, befe előtt álló, vagy éppen meg­kezdett építkezések jelzik, hogy Marcali az utóbbi évek­ben gyors ütemű fejlődésnek indult. A nagyközség központjában, a Mártírok szobra mellett levő filmszínház — átalakítása 1,6 millió forintba került — bár­melyik nagyvárosunk díszére válhatna. Igaz, mellette még akad néhány nem ide való. földszintes épület, de már lát­ni, hogy e7“k nem lesznek hosszú életűek. A tanácsháza szomszédságá­ban kőművesek serénykednek egy fokozatosan kibontakozó épület alapjain. Itt lesz a Pa­tyolat új fiókja, itt kap helyet Paát László Árvái Zoltán vb-titkár a Berzsenyi lakótelepet mutatja. san rá sem ismernek majd Marcalira... Árvái Zoltán, a Marcali Nagyközségi Tanács vb-titká- ra társaságában sétálunk vé­gig a járási székhelyen, ö be­szél nagy lelkesedéssel a Bér zsenyi lakótelep fejlődéséről Az olyan ember meggyőződé­sével, aki itt él, látta az e! múlt évek alatt végbement fejlődést, ismeri a jövő ter­veit. Valóban, idegennek, isme­rősnek egyaránt feltűnik az Kezdődik a népfrontoktatás Évente átlag hét-nyolcezer dolgozó politikai képzését segí­tik megyénkben a Hazafias Népfront bizottságainak külön­böző oktatási formái, tanfo­lyamai. A népfront megyei el­nöksége megtárgyalta az előző oktatási év tapasztalatait, és meghatározta a következő évi feladatokat. Ezek szerint csak­nem minden olyan községben kezdődik népfrontoktatás, ahol nem lesz pártoktatás, vagy a lakosság száma szükségessé te­szi más oktatás indítását is. Az előző évi tapasztalatok alapján tanfolyamokat és egy- egy előadásból álló népfront­esteket szerveztek. A tanfolya­mok tematikáját olyan közér­dekű, fontos témákból állítot­ták össze, amelyek fölkelthetik a megye lakosságának érdek­lődését. Az általános politikai tanfo­lyam mellett a mezőgazdaság­ban dolgozók részére külön te­matikával indul az oktatás. Minden oktatási forma tár­gyalja közéletünk legfontosabb kérdéseit: a szocialista demok­ratizmus fejlesztésének lehető­ségeit az új tanácstörvény alapján, a népfront ifjúságpo­litikai feladatait az ifjúsági törvény szellemében, a hon­ismereti mozgalom szerepét a szocialista hazafiasság és a oroletár internacionalizmus kiterjesztésében. Aktuális nemzetközi tájékoztatókat is tartanak. A mezőgazdasági tanfolya­mokon szó lesz községpolitikai tennivalókról, szövetkezetpo­litikánk helyi kérdéseiről is. A különböző szakkörökben folyó ismeretterjesztő munka segítését is feladatul kapták a népfrontbizottságok. A szak­köri foglalkozásokon megvi­tatják a nő- és ifjúságpoliti­kánkból adódó feladatokat, a család helyét, szerepét a szo­cialista társadalomban, az egészséges életmód feltételeit és az ízlésnevelés legfontosabb gondjait. az Állami Biztosító járási ki- rendeltsége, a megyei élelmi­szer-kiskereskedelmi vállalat üzletet nyit a földszinten, az emeleteken pedig huszonnégy lakás lesz. A vállalatok, intéz­mények jelentős összeggel já- ulnak hozzá az építkezéshez A tanácsház mögött különös rlakú épület emelkedik: ké zül az új vásárcsarnok, v ahogyan a nagyközség vezető mondják, az elárusító csar­nok. A '’0x35 négyzetméte: alapterületű rc-r-okban har­minc pavilon lesz, s m: egyiket kupolával látják el. A pillérvázas szerkezetű éDület ifjú Wolf Ferencnek, a költ­ségvetési üzem technikusának ügyességét dicséri, ő tervezte a modern csarnokot. Az építkezés hárommillió­ba kerül. A pavilonok „ fe­le az idén elkészül, ' a többi jövőre. Termelőszö­vetkezetek, fogyasztási szö­vetkezetek, állami gazdaságok árusíthatnak itt, ami várható­an javítja majd Marcali el- átását. Tárgyaltak a böhör, illetve a nagykanizsai terme­lőszövetkezetek társulásának vezetőivel, így remény van arra, hogy a jövőben ez a társulás nemcsak Nagykani­zsán, hanem Marcaliban is részt vállal a lakosság áru" ellátásában. Különösen a lakásépítésben látni igen nagy előrelépést. A Szigetvári utcában és a már említett Berzsenyi lakótelepen épülnék a tanácsi-, a KISZ-, valamint az OTP kezelésében levő házak. — A negyedik ötéves terv időszakában csaknem hatszáz lakás épül Marcaliban tanácsi és OTP-beruházásból, illetve magánerőből és a KlSZ-lakás- építési program keretében — mondja a nagyközségi tanács titkára. Közben szervezik a vízmű­társulást — nagy szükség 1 ne rá, hogy a szennyvízprog­ram megvalósulhasson —, ké­szül az új ipartelep terve, el­helyezik jelenlegi helyéről a Volán-telepet, s ott épül majd fel az autóbuszpályaudvar, melyre a járási székhely fej­lődése érdekében nagy szük­ség van. Várják, hogy a köz­ségen átvezető 68-as út kor­szerűsítése is elkészüljön, mert az is jelentősen elősegí­tene fejődésüket. Tervek, elképzelések, közü­lük jó néhány már a megva- ósulás útján. Marcali 111. ben ünnepli fennállásának 700 éves évfordulóját. A ta­nács, a nagyközség vezetőinek az a törekvésük, hogy az év­fordulót már egy olyan nagy­községben ünnepelhessék, me­lyet csak néhány lépés választ el a várossá válástól. K zalai László Az új filmszínház impozáns homlokzatávaL Konyak és „hosszúnyakú“ — a közért SOMOST! NÉPLAP Ctóförtök, 1971. október 21. 3

Next

/
Thumbnails
Contents