Somogyi Néplap, 1971. október (27. évfolyam, 230-256. szám)

1971-10-17 / 244. szám

Divat a tanulmányút Külföldre Igen — n szomszédba nem? ANNAK CSAK ÖRÜLNI LEHET, hogy egyre több vál­lalat küldi el szakembereit néhány hetes vagy napos kül­földi tanulmányútra. Nagy szükség van arra, hogy a má­sutt már jól bevált munka- módszerek, gépek stb. gyakor­lati alkalmazásával ne kelljen heteket, hónapokat kínlódni, amikor csupán csak át kell venni, illetve hasznosítani kell azokat Azt sem vitatja senki, hogy még séta, nézelődés közben is szembe akadhatnak olyan újí­tások — főleg a kereskedelem­ben és a vendéglátásban —, melyeket minden különösebb beruházás, anyagi ráfordítás nélkül nálunk is bevezethet­nek. S ha a vállalati közösségek úgy ítélik meg: a kiküldött al­kalmas arra, hogy nyitott szemmel járva lásson, halljon, s az új és hasznos dolgokat itt­hon továbbadja, bevezesse, ak­kor az így felhasznált pénzt nem dobták ki hiába. Ez az egyik fő célja az Or­szágos Fajtakísérleti Intézet kaposvári állomásának. A me­zőgazdaság állandó fejlődése, a gyors ütemű kemizálás, az egyre tökéletesebb talajműve­lés. a növekvő takarmány-, valamint élelmiszerigények szinte követelik az új, nagyobb termőképességű fajtákat Ma már egy-egy fajtának nemcsak igénytelennek, nagyhozamú­nak kell lennie, hanem sokkal több körülményhez kell alkal­mazkodnia. Megyénkben három fajtaki- Bérleti állomás működik. Az egyik Kaposváron, a mezőgaz­dasági főiskola szomszédságá­ban. Célja az új fajták kipró­bálása, összehasonlítása az ed­dig elterjedt növényekkel. Az egyes fajtákat először az állo­más kisparcellás fajtaösszeha­sonlító kísérletbe állítja. Itt az új fajták mellett láthatóak az imert régiek is, így könnyen lemérhető a különbség. A kis­parcellás termesztés után, ha Nem mindenütt tapasztalni azonban, hogy az arra legjob­ban rátermett, legértelmesebb embereket küldik tanulmány­útra. Azok, akiknek feladatuk a személy kiválasztása, gyak­ran magukat tartják a legal­kalmasabbnak. Néhány kisebb vállalatnál, szövetkezetnél tartott vizsgá­lat alapján lehet erre követ­keztetni. Egyik helyen a veze­tők az utóbbi három évben mindig eljutottak tanulmányi út keretében külföldre. — S mi lett ezeknek az utaknak a gyakorlati haszna? — Még nem sikerült reali­zálni, de bízunk benne, hogy nem volt fölöslegesen kidobott pénz, amit az útra költöttünk — hangzott a megkérdezettek válasza. Félő, hogy mire ez sikerül­ne, mégiscsak kidobott pénz lesz! Ha az egy-két évvel ez­előtt látott, s bevezethetőnek, alkalmazhatónak látott mód­szert, újítást a mai napig nem a fajta jónak bizonyul, akkor néhány holdon nagyüzemi pró­ba következik. Mindezeket Tőrök Adómtól, az állomás vezetőjétől tudtam meg, aki egy kicsit panaszkod­va mondta, hogy nem megfele­lő az érdeklődés az állomás iránt. — Három év óta dolgozom itt, azóta mindössze két szak­ember keresett föl tanácsért. Pedig sok hasznosat láthatná­nak, tapasztalhatnának itt a környék gazdái, hiszen többek között a tanácsadás is célja az állomásnak. Minden új fajtá­ról tudunk tájékoztatást adni, a vetéstől egészen a betakarí­tásig. Élni kellene ezzel a lehető­séggel. Még akkor is, ha az üzemek egy része maga is kí­sérletezik, kipróbálja az új fajtákat. A tapasztalatok ki­cserélése, a tanulságok közös összegezése fontos, és mindig célravezető. hasznosították, mire megváló sítják, már régen korszerűt­lenné válik, s nem lesz értel­me vele foglalkozni. Talán ezért is állapítottál meg a vizsgálatot követően: — Több esetben nine: egyébről szó, mint vállalat: pénzen fedezett turizmusról! Ezt nem szabad és nem ir lehet minden tanulmányútra kategorikusan kijelenteni, de azért néhány út szükségessé­gével, illetve a személy kivá lasztásával nem mindig lehel egyetérteni. Nemrégen arról panaszko- dot az egyik kis vállalat ve­zetője, hogy a múlt évben megkezdett nagyon fontos beruházást anyagi fedezet hi­ányában csak 3—4 év múlva tudják befejezni, de csak ak­kor, ha segítséget kapnak. S most azt hallom, hogy ez a ve­zető angliai tanulmányútra utazott el! Vajon miért, s van-» ennek értelme? Talán onnan kér se­gítséget, kölcsönt, hogy az ége­tően szükséges munkával mi­előbb végezhessenek? Nem lett volna célszerűbb és főleg olcsóbb ha úgy sincs pénzük! —, hogy esetleg a szomszéd járásban, megyében gyűjtsön tapasztalatokat? Olaszország, Anglia, Svájc, NSZK — napjainkban ezek az országok a legkedveltebbek a tanulmányútra utazók körében. Bizonyára találnak is sok hasznos, érdekes, nálunk is alkalmazható módszert. Azon­ban nem ártana többet utaz­ni a szocialista országokba, s tőlük is tanulni, ellesni azt, ami náluk jól bevált, s amit nálunk még nem alkalmaznak. Egy Balaton menti vendég­látó vállalat szakemberétől kérdeztem, hogy járt-e már Bulgáriában, tanulmányozta-e az Aranyhomok* szórakozóhe­lyeinek munkáját? — Ott még nem voltam, de Ausztriában, az NSZK-ban igen, ■ ha sikerül, jövőre elju­tok Svájcba is — hangzott a válasz. UTAZNI, tapasztalni hasz­nos, jó és szükséges. De szük­séges az is, hogy a pénzzel ne dobálózzunk, s ha itthon, a szomszédban vagy a szocialis­ta országok valamelyikében is találhatunk olyasmit, amivel munkánkat előbbre vihetjük, akkor ne ragaszkodjunk csak azért a nyugati tanulmányúi­hoz, mert napjainkban az a divat. S jó lenne azt is tapasztal­ni, hogy a tanulmányútra uta­zók között nemcsak vezetők vannak, hanem azok az embe­rek is, akik ezt az utat a leg­jobban tudják mindnyájunk érdekében kamatoztatni. Ssalai László II. Csapó legszívesebben el­ment volna, de aztán a hát­só asztalok egyikénél észrevet­te Etust. Egy szőke lánnyal ült, s amikor meglátta Csa­pót, odaintett neki. »Leülhe­tek?« — kérdezte az asztal­nál Csapó. A szőke lány hir­telen az órájára nézett, Etus bólintott »Vártok valakit?« — »Nem biztos ügy, lehet, hogy a Bélusék jönnek« —- mondta Etus. Csapó konyakot rendelt, Etus valami repülős pacákról fecsegett aki az ősszel saját gépén jött látogatóba Magyar- országra. A szőke lány időn­ként elővette a puderkom- paktját, belenézett a tükörbe, igazított valamit magán. »Te is feljöhetnél Bélushoz? — mondta később Etus, — »egy­Z. I. Értesítjük üzletfeleinket, hogy október 25-30-ig leltározunk Ez idő alatt az árukiadás szünetet Kérjük, hogy megrendeléseiket mielőbb fiókunkhoz eljuttatni szíveskedjenek. Vegyi fiók, Kaposvár, Kanizsai n. 58. _____________________________(329911) Á llami termelőszövetkezetek! A negyedik negyedévben rendelt nitrogén műtrágya után 15 százalék árengedményt adunk Biztosítsa a kora tavasszal szükséges fejtrágyát. Megrendelést november 15-ig fogadunk eL AGROKER Vállalat, Kaposvár, Jutái út. ______________________________________________________(329830) A PAMUTFONÖ-IPARI VÁLLALAT fölvesz 16—45 éves korú nőket álképzős tanulónak. Szállást korszerű női munkásszállásunkon, valamint ét­kezést térítés ellenében biztosítunk. Ugyancsak elhelyezkedési lehetőség van férfi segédmun­kások részére is. 01241) Jobb fajtákat a köztermesztésben E a Mórica betakarításáról Kihasználatlan szárítókapacitás Megyénk termelőszövetkeze­teiben évek óta a kukorica be­takarítása jelenti a legnagyobb őszi feladatot a kapásnövé- ayek közül. Jóllehet a gépesí­tés itt is sok munkát kivett az emberek kezéből, azonban et­től a feladat csak feladat ma­radt, az idén például mintegy 128 000 holdon. Most a beta­karításnak mintegy 25—30 szá­zalékánál tartanak tsz-eink. Ügy hasznos, ha ebből a — most már elmondható: meg­termett — fontos abraknö­vényből minél több megmarad épségben egészen a felhaszná­lásig, tehát szedés után a le­hető legkevesebb megy belőle veszendőbe. Sok munka volt vele a vetéstől mostanáig, je­lentős a ráfordított költség, ér­demes megbecsülni. Erre az egyik legjobb mód a betakarí­tott kukorica szárítása, a ned­vességtartalom megfelelő szá­zalékra csökkentése, s aztán következhet a raktározás, ami így már kisebb helyen is meg­oldható. Évekkel ezelőtt a termelő­szövetkezetek segítségére sie­tett a Somogy megyei Gabona­felvásárló és Feldolgozó Válla­lat azzal, hogy több szárítóbe­rendezést állított üzembe, ezzel is pótolva a közös gazdaságok­ban hiányzó szárítókat Az idő múlásával — és a tsz-ek erő­södésével — egyre több szö­vetkezet vásárolt ilyen beren­dezést; tavaly mintegy har­minc, az idén ennél is több üzemel már kisebb-nagyobb kapacitással. De ez míg min­dig kevés. A gabonafelvásárlő vállalat ezúttal is felkészült a kukorica zavartalan átvételére és szárí­tására. Két új telephelyen lé­tesítettek az idén szárítóüze­met és öt helyen nagy teljesít­ményű gépeket állítottak mun­kába. A megye tizenöt válla­lati szárítóüzemének kapacitá­sát 35 vagonról több mint a kétszeresére növelték, s gépe­sítéssel gyorsították az átvé­telt A tsz-ek és a vállalat kö­zötti megállapodások értelmé­ben elkezdődött az átvétel, be­indultak a szárítók, azonban kapacitású*: koránt sincs ki­használva: az utóbbi három hétben 800—900 vagonnal több kukoricát száríthattak volna ezekkel a berendezésekkel, mint amennyit ténylegesen szárítottak! Adva van tehát egyik oldal­ról a segítőkészség, a kihasz­nálatlan berendezés — a má­sik oldalon pedig a kukorica betakarításának némiképp el­marasztalható üteme és a szá­rításra váró termény vissza­tartása. Mi következik ebből? Érdeklődésünkre, hogy hol tartottak tavaly ilyenkor me­gyénk termelőszövetkezetei a kukorica törésével, a kapott adat nem ad okot aggodalom­ra: október 15-ig a területnek csak a 15 százalékáról került le a termés, most ennél jóval előbbre vagyunk. Azonban az idén a tavalyinál nagyobb te­rületen vár betakarításra a ku­korica, s nem szabad elfelej­teni, hogy ezúttal október 15-ig többnyire kitűnő idő segítette a munkákat Viszont éppen 15-én köszöntött be az idén az igazi őszi, esős idő, s ez máris hátraveti a munkákat fékezi az eddigi jó ütemet. Ilyen idő­járással október második fe­lében már gyakran számolni kell. Ezért indokolt a betaka­rítás gyorsítására és a folya­matos szárításra ösztönözni. Külön is érdemes szólni az ütemes szállításról és a szárí­tókapacitás teljes kihasználá­sáról, mert korábban a gazda­ságok gyakran bosszankodtak: az átadásnál torlódás keletke­zik. Az idén ez elkerülhető, de elő is fordulhat, attól függően, hogyan igyekszenek gazdasá­gaink a kukorica betakarításá­val, szárítóba küldésével. Kár volna a későbbiekben, az ab­rak felhasználásakor rádöb­benni, hogy a kukorica egy ré­sze a magas nedvességtarta­lom miatt megromlott, takar­mányozásra alkalmatlanná vált, jóllehet elegendő termett belőle és a vállalat által felkí­nált szárítókapacitásban sem volt hiány... H. V. Új szarvasmarhatelep Vityapusztán Az üreglaki Állami Gazdaság négyszázharmlnchat férőhe­lyes, teljesen automatizált tehénistállót épített. Az új istál­lót saját nevelésű, negatív állománnyal népesíti be a gazda­ság. A korszerű tejházas, automatizált szarvasmarhatelepen tizennyolc embert foglalkoztatnak. A négyrekeszes borjúnevelGben 120—150 állatot nevelnek. A Nutrix szoptatókocsival egyszerre tizenkét borjút szoptatnak. szer itt találkoztál vele, tudod, az a vízipólós.« Csapó nem emlékezett a ví­zipólósra, nem is nagyon ér­dekelte. Elképzelte Etusék szentestéjét. Hátrafeküdt a székén, nyakát megfeszítette, bámulta a mennyezetet. Aztán hirtelen fölállt, menet közben fizetett. Nem lakott messze, de nem kívánkozott haza, előbb lement a Dunapartra, egy darabig nézte a vizet, az­tán amikor már nagyon fázott, hazament. A hűvös szél jól- esően csapkodta arcát. A benti szobában a reggeli rendet­lenség fogadta; szétdobott ágy, elszórt cigarettavégek, az ágy mellett néhány ujjnyi konyak az üvegben. Megitta a konya­kot, lehevert az ágyra. Nagy némaság vette körül. Üvölte- ni szeretett volna. Mikor megcsörrent a tele­fon. mohán a füléhez kapta; pár percig nem lesz egyedül, itt lesz vele a szobában egy hang, legalább egy távoli hang! Bíró kereste. »Van programod?« »Mikorra?« »Ma estére.« »Nincs.« »Ha kedved van, átlőhetsz honánk, úgyis réa‘>n láttad a srácokat.« Egy presszóban vett négv tálbla csokoládét, két bonbo- nos dobozt, italt is vásárolt. Jókedve kerekedett. Szeren­cséje volt; azonnal kapott ta­xit Kitöltötte a család meghitt barátságos melege, hálás sza­vakat Keresett, ae senogysem tudott jjinyögni egy szót sem. Egy pillanatra megirigyelte bírót. Később a gyerekek a karácsonyfa alatt öaszeszólal- koztaa egy játék miatt. Bíró dühösen rájukföirmedt, az asz- szony azt mondta: »Meg az hiányzik, hogy szenteste is or­dítozz velük. Vacsoránál Bíró kilöttyen- tette a vörösbort, a felesége fölugrott, sót szórt rá. Nem szólt, csak egy pillantást kül­dött a férje felé. Csapó meg­merevedett, szertartásos lett, s nem sokkal később már szűk ketrecnek érezte barátja lakását. Felállt, elbúcsúzott. A férj is, a feleség is tartóz­tatta. Csapó valami olyasfé­lét érzett, hogy sokkal in­kább attól félnek, hogy most itt maradnak bezárva ebbe a lakásba, mint attól, hogy 6 egyedül lesz. így hát elment. Kint az utcán vidáman fü- työrészett, s a Luxorban ott találta még Etusékat. Vidá­mak voltak. Bélus a sz'ke nő térdét fogdosta. Csapó leült közéjük, felszabadultan neve­tett. — Nincs ebben semmi — mondta Etus —, minden csa­ládban így van. Csapó nem válaszolt, nem nagyon érdekelte Etus meg­jegyzése. Egyedül szeretett volna maradni, távol minden­kitől, Etustól, Bírótól, a sárga Gawrontól. — A Karesz micsoda egye­dül lehet! — Milyen Karesz? — kér­dezte Etus. Csapó nem a kérdésre vá­laszolt, de Etus megértette ki­ről van szó. — Mikor repül a dzsungel fölött — folytatta Csapó. — Képzeld el! Olyan lehet, mint mikor én repültem a ködben. — Miféle ködben? — Múltkor ködbe kerültem. Bíró feljött utánam és leho­zott. A hátán feküdt összeszorí­tott foggal. — Föl kellene jönnöd Pest­re — mondta Etus. — Minek? — kérdezte, s fektében fölemelte a fejét. — Elmehetnél a MALÉV- hez. Az jobb lenne neked. Városokat látnál, meg min­den. Csapó nevetett, kicsit csű- fondá-osan, Etvs dühös lett. — Mit nevetsz? Te'én nem különb munka, mint trágyát szórni? — Mit tudom én! — neve­tett Csapó. — Nem csókolnál meg? (Folytatjuk) OMOGT1 NÉPLAP asárna*. 19VL ikMkw PL I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents