Somogyi Néplap, 1971. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)

1971-09-09 / 211. szám

„KelÍjfeljanem-poh diplomatatáska Megjegyzésünk egy szemléletre Első az üzSet...! Űj dón ságok Nagyberénybői Készülnek a táskák. VOLTAK, akik aggályos­kodtak, amikor Nagyberényben ■melléküzem alakult. Az évek azonban Paska Ferenc, az Üj Barázda Tsz elnöke mel­lett bizonyítot­tak, aki nem kis nehézségek árán létrehozta a »műanyag­gyárat-*. »A mellék- üzemi tevé­kenységgel ér­tük utol ma­gunkat« —■ mondja az el­múlt évekre emlékezve az elnök. Nem meg­gondolatlanul vágtak neki a munkának. A megyében és a megyén kívül is tanulmány­utakon ismerkedtek meg más gazdaságok hasonló létesítmé­nyeivel. Nemegyszer ült a ter­melőszövetkezet összes veze­tője járműre, hogy újabb és újabb ismereteket szerezzen, melyeket a hazai melléküzem­nél kamatoztathatnak. Mi a nagyberényi segédüzem titka? Nos, titok nincs. Ru-‘ galmasak — ennyi az egész.' Egyik napról a másikra -áll­nak rá« új termékre. Figye­lemmel kísérik a piacot, a ke­resletet, hiánycikkeket gyárta­nak. Tevékenységük így nem­csak anyagi, hanem erkölcsi haszonnal is jár. Az egyik munkáról a másikra térés zökkenőmentes. hiszen az anvag csak a formáját változ­tatja. Rugalmasságukra csak egy példa. A kisgyaláni termelő­szövetkezet Elfa berendezésé­hez sehol sem kapott fejőkely- heket. Megvásárolták a gyár­táshoz szükséges gépsort, és Nagvberénvben tízezret gyár­tottak belőle. S a további ren­delések elől sem zárkóznak el. De nem ez az egy új ter­mékük van. Egy hónapja ké­szült el az első diplomatatás­ka műanyagból. Könnyű, tar­tós és tetszetős. Forga’ombn 210 főtan tos áron kerül. Ez fele a bőrből készült táskák árának. Rendelt belőle a bu- danesti Üttörőáruház és sok vidéki ÁFÉSZ is. Reizer Győ­ző, tervező technikus, ott jár­tunkkor még rá is állt, hogy bizonyítsa a táska törhetet- lenségét. Naoi 60—70 darabot készítenek. Bonyolult művele­tek során nyeri el végleges formáját a táska. Fóliahen­gerlés. préselés, vákuumfor­mázás, keretezés, »meleg tüs­kékkel« való hegesztés, soro­lás. A melléküzemben dolgozó asszonyok mutatják a kedvenc terméket, melyet magamban »Keljfeljancsi-cumisüvegnek« keresztelek. Műanyag pohár, talpazatában retjett ólomsúly Nagy füleit cibálhatják is a kicsinyek. Játék és használati eszköz egyszerre. Sokféle szín­ben gyártják, valószínűleg rö­videsen nagy népszerűségnek örvendenek majd az ütésálló edények. A megyén kívül is forgalomba kerülnek. Egy másik gépsoron mű­anyagpadlót készítenek. Hosz- azan tekeredik a zöld tekercs S hogy mivel etetik a gépet? Hulladékanyaggal, melyet a MÉH-telepon vásá-olnak fel. Itt nincs selejt. A hibás anyag újra visszakerül a gépbe. Az erezés külön érdekessége en­nek a munkának. Előbb fólia- szerű, hosszú anyagot alakíta­nak ki, majd ezt a gép össae­présell, összegőzöli a műanyag padlóval. Kétszeri gépbeetetés után füstfinom fehér erezéssel lesz áruvá az alapanyag. Na­ponta tízmázsányi műanyag padló készül itt. A megrende­léseket alig győzik. A fürdőszobák műanyag csempéje a munkahely másik részében készül. Erős, fém­szilárd műanyag. Gőznek, me­legnek, hőmérsékleti változás­nak ellenáll. Különböző szí­nekben gyártják. A mintáit Reizer Győző tervezte. Tanulságos egy ilyen mel­léküzemági séta. Paska Ferenc azt is elárulja, hogy ezek az asszonyok, lányok, akik itt dolgoznak, a mezőgazdasági munkák csúcsidőszakában a határban találhatók. »Besegíte­nek« a növénytermesztésbe. Ott is megállják helyüket. A MELLÉKÜZEM a bér­munkáról a saját hasznú ter­melésre tért át. Nagy terveik vannak. A megalakulás évé­ben 1 800 000 forint hasznuk volt. Ez év végére már két­millió 200 ezer forintot ter­veztek. A következő éveknek pedig már ötmillió forint nye­reségét kell hozniuk. Üj gének vásárlását és az épület bőví­tését tervezik. L. L. Működésben a vákuumszivattyú. 2. Az országházi csata Az Országház felépültekor az országgyűlés, amely elősze­retettel nevezte magát »a nemzeti akarat« letéteménye- ének, s amely csodálatos új palotát emeltetett magának, kifejezetten és leplezetlenül az urak képviselőtestülete volt. A vagyoni állapot szerint mért választójog az ország la­kosságának alig hat százalé­kának jutott osztályrészül. A nyílt szavazásós képviselővá­lasztás a nyilvános erőszak és korrupció rendszerére épült. A képviselők közé földbirto­kosok, ügyvédek, s legfeljebb gyárosok, a kibontakozó • ma­gyar kapitalizmus képviselői kerülhettek. A felsőházban, a főrendiházban, az országgyű­lés másik testületében viszont kizárólag az arisztokrácia és a főpapság képviselői foglaltak helyet. Ezenkívül az uralko­dónak bármelyik törvényt jo­gában volt megkontrázni s az országgyűlést bármikor fel­oszlatni. A jogfosztott magyar mun­kásság már öntudatra ébre­désének első időszakában har­cot kezdett az általános, tit­kos és egyenlő választójogért. Jellemző módon a magyar munkásmozgalom egyik korai szervezete, a szociáldemokrata párt egyik elődje a Nemvá­lasztók Pártja nevet viselte. A Magyarországi Szociáldemok­rata Párt. megalakulása után az egyik legfontosabb követe­lésének a választójogot tekin­ti. A múlt század végén és századunk első évtizedében a magyar munkásmozgalom ve­zetői nagy, sőt túlzott jelentő­séget tulajdonítottak a parla­mentnek, s a választójognak. Ennek jegyében zajlott le 1905. szeptember 15-én a hí­res »vörös péntek«, amelyen sztrájksorozattal és nagysza­bású tüntetéssel követelték a rnupkások a választójogot. Több mint százezer munkás indult a Parlament felé. Egyes csoportok élén zeneka­rok haladtak, mások pedig a Marseillaise-t énekelték. Egy egykorú visszaemlékezés sze­rint: »EI kell csak képzelni a látványt, ahogy egy ekkora tö­meg ott áll a büszke magyar parlament palotája előtt, far­Javában tárgyalunk az e; ik nagyvállalat felelős be­osztású vezetőjével, amikor oseng a telefon. Elnézést kér, és beszélni kezd a hívóval. Velem kimért volt, minden lelkesedés nélkül, eléggé fá­sultan tájékoztatott néhány dologról, munkájáról, elkép­zeléseikről. Ám, mintha a telefoncsen­gés mély álmából ébresztette volna fel. Olyan hévvel, lelke­sedéssel mesél egy csodála­tos kocsiról, amely szinte nem is fogyaszt benzint, olajat, mo­torja egy svájci óra ketyegé­séhez hasonlatos, s ahogy a kanyarban fekszik, no meg a sebessége!... Bámulva hallgatom, s egy­re azon csodálkozom, miért is nem választott magának más hivatást, mondjuk üzletszer­zőit, bizonyára hihetetlen eredményeket érne el. De már be is fejezte. Amíg beszélt, a telefon másik oldaláról alig- alig hallottam egy-egy rövid félmondatot. S hogy ne legyek tájékozatlan, miről is tár­gyalt, könnyedén megjegyzi: — Tudja, meghirdettem az öreg masinámat, szeretnék rajta túladni, mert- nekem már itt van a kiutalásom egy másik kocsira. Otthon a laká­somon nincs telefon, meg aztán nem is nagyon érek rá ezzel foglalkozni, mert van egy másodállásom, így kény­telen vagyok a munkaidőmből elcsípni néhány percet... Ismét a vállalati munka ke­rül szóba, s ismét visszatér álmos, szenvtelen hangja, per­cekkel előbbi lelkesedését mintha, a szél fújta volna el. Most azonban a titkárnő ko­pog, elnézést kér, de beszél­gető partneremet sürgősen, személyesen keresik. A félig nyitott ajtón a nem sokkal előbbi energikus, meg­győző hangot hallom, s azt a gyors megállapodást, hogy fé1 óra múlva találkoznak a ko­csi megtekintése, kipróbálása végett. Visszajön és szemrebbe­nés nélkül, a legnagyobb saj­nálkozással közli: — Bocsásson meg, de sürgős ügyben a fölöttes hatóságom­hoz kell mennehi... Nem te­hetek róla,- sajnos a beszélge­tést, a tájékoztatást be kell fejeznem, majd legközelebb folytatjuk... kasszemet nézve tornyaival, kupolájával, száz és száz ki­világított ablakával, ahogy a ömeg százezer torokból >Jci- ibál, éljenez, abcugol, s szin­te öklével éri el az impozáns őbejárat vaskapuját és a t. 'láz összes bejáratát...« Ekkor, 1905 szeptemberében lem került sor összecsapásra i munkások és a készenlét­be helyezett rendőrök, kato- „ák között. Hét esztendővel később, 1912. május 23-án, a »■vérvörös csütörtökön« azon­ban már munkások hullatták vérüket a választójogért. A talán mindenkinél job­ban gyűlölt Tisza Istvánt, — a volt és leendő miniszterel­nököt — kívánták ugyanis a kormánypártiak a Ház elnö­kévé választani. Válaszul a Szociáldemokrata Párt veze­tősége általános sztrájkra hív­ta fel a munkásokat: »A képviselőház elnöki szé­ke megüresedett. Miután a pecérmunkára tisztességes em­ber nem vállalkozik: Tisza István gróf ül beli az elnöki székbe. Ez a bevezetése annak az erőszaknak, amely az álta­lános választójogot akarja megfojtani, és a népet örök szegénységre, örök szolgaság­ra akarja kárhoztatni...« S a májusi hajnalon meg­indult a tömeg áradása az Országház felé. A Soroksári úton Erzsébetfalváról és Cse­pelről vonultak a munkások. Eleinte egyetlen rendőr sem mutatkozott, csak amikor a tüntető tömeg a Boráros tér közvetlen közelébe ért, állta útjukat a Liliom utcában el­helyezett szakasznyi rendőr. A Rendőrtisztek az út közepé­ről kémlelték, hogy mikor jön­nek a munkások. Amikor a Érthető- és cseppet sem ki­fogásolható, ha valaki a hasz­nált kocsiját bizonyos okok miatt el akarja adni. Az is, ha valaki házhoz, lakáshoz, villatelekhez kíván jutni, s sírnék megszerzése érdekében nem sajnálja az időt. Hiba, hogy ezt az időt ab­ból nem sajnálják elveszte­getni, amit munkával kellene tölteniük, amiért . megfizetik őket. Elharapózott az utóbbi időben a munka rovására tör­ténő üzletelés. Kocsit, villa­telket, lakást, házat, cserét kí­nálnak, s mintha ez lenne a legtermészetesebb, a hirdeté­sek jelentős részében az üzle­ti tárgyalás színhelyéül mun­kahelyüket jelölik meg, hiva­tali telefonszámukat . .adják meg! Nemrégen, amikor egy má­sik vállalathoz mentem, a portos ezzel állított . meg: ■-Hová tetszik?... Kocsiügy­ben H.-hoz, vagy telekyétel ügyében T.-néhez? ...«. Sokan talán túlzásnak tart­ják e sorokat mondván, hogy azért ez mégsem így igaz. De ha a kételkedők szorgalma­san olvasnák a napi- és heti­lapok apróhirdetéseit, akkor könnyen meggyőződhetnének, hogy nincs ebben semmi túl­zás. Egyik országos lapunk in­gatlanokat kínáló rovatából másoltam ki csaknem szó’ sze­rint a következőket: »Ház eladó a balatoni mű- - át mellett 1300 n-öl telekkel, ebből 600 n-öl szőlő, magán­jellegű üzlet nyitására alkal­mas. Érdeklődni személyesen". Posta, hivatali időben.« S közvetlen alatta egy má­sik hirdetés, mely Zamárdi- ban levő telket kínál —meg­adva egy budapesti hivatali telefonszámot ezzel a meg­jegyzéssel: »Munkaidőben«. Tucatjával lehetne még so­rolni a hasonló, munkahelyi üzletkötést ajánló hirdetése­ket, amelyekből világosan ki­tűnik: ezeknek, az emberek­nek első és mindennél fon­tosabb az üzlet! Azt sajnos lehetetlen kimutatni: mennyi anyagi és erkölcsi kár, késedelmes ügy­intézés származik ebből, hány ember bosszankodik, mert sür­gős ügyét csak hosszú utánjá­rás, szaladgálás után sikerült elintéznie. Veszélyes és egyre nagyobb mértéket ölt ez a szemlélet, melynek addig kellene véget vetni, amíg általános gyakor-, lattá nem válik! Szalal László Átadás 1973 végén »i Megyeház utca és az Irá­nyi Dániel utca között hatal­mas üres terület — huszon­két lakás szanálásával, lebon­tásával nyerték. Nem áruház, mint ahogy ezt egyszerűsítve itt-ott hallani, hanem bevá­sárló- és szolgáltatóközpont épül ezen a helyen. Hogy egész pontosak legyünk: egy négyezer négyzetméter alap- területű iparcikk-áruház, egy nyolcszázötven négyzetméter alapterületű ABC-áruház, a KISZÖV irodakomplexuma, egy szolgáltatóközpont — va­lamint e létesítmények hő­központja. A szolgáltatóköz­pontban kozmetika, fodrászat, fényképészet, hűtőgépjavító részleg stb. áll majd a lakos­ság rendelkezésére. A hatvan­hárommilliós beruházás a ter­vek szerint 1973. végére készül menet már egészen közel ju­tott, kivezényelték az útra a rendőröket, akik két-három lépésnyire egymástól elhe­lyezkedtek. Meg akarták állí­tani a tömeget,, de sikertele-_ nül. I A rendőrtisztek — látva, | hogy a nagy tömeggel szem-j ben néhány rendőr teljesen í tehetetlen — kiadták a jel-j szót: út lehet engedni ass' em-| bereket, de nem egyszerre,» hanem apránként, kisebb cso-í portokban. A munkások negy-í venes—ötvenes csoportokban; vonultak át a rendőrkordo-] non, azon túl ismét gyülekez-] tek. A rendőrok nem sokáig! tudtak helytállni, az óriási tö­meg elsodorta a kordont. Még] csak összeütközésre sem ke-! rülhetett sor. A tömeg a kordonon túljut-; va, a Soroksári utat teljes] szélességében elfoglalta. A] Boráros térre kiérve fórra-1 dalmi dalokba kezdtek. Majd; egymás után hangzottak fel a] kiáltások: — Éljen a választójog! — Abcug Tisza Pista! — Le az erőszakos junker-] rel! — Éljen a küzdő Justh-j párt! A Boráros térről a menet j bekanyarodott a Közraktár] utcába. A forgalmas központi vásárcsarnoknál a tüntetés ai kíváncsi emberek ezreit csal­ta az utcára. A Fővám téren] át a menet a Váci utcába ért A szűk utca egyszeriben han­gos lett a tüntetők követeié-: seitől és forradalmi dalaitól A hatalmas paloták ablaka-' megnyíltak, és az urak ijed- : ten nézegettek ki mögülük. Pintér István (Folytatjuk) el, s hogy el is készüljön ek­korra, az érdekeltek kooperá­ciós tárgyalásokon egyeztetik a feladatokat, beszélik meg az időközben felmerült problé­mákat. Nem kis dologról van szó, ez lesz *az új városköz­pont gazdasági része! Elké­szültével Kaposváron a lakos­ság ellátottsága jelentősen ja­vul. A legutóbbi kooperációs tár­gyaláson a megyei pártbizott­ság, a megyei tanács, a váro­si tanács, a KISZÖV, az ipar­cikk-kiskereskedelmi válla­lat, a SOMBER és az ÉM. Somogy megyei Építőipari Vállalat képviseltette magát. Pápa János, a megyei tanács kereskedelmi osztályának ve­zetője nyitotta meg a tanács­kozást: a bevásárló- és szol­gáltatóközpont kiemelt beru­házás. A pártbizottság és a ta­nács úgy látja, az ütefn las­sú, nem időarányos az építés. Majd Stadler József, a SOM- BÉR főmérnöke adott tájé­koztatást: A tervezés és a be­ruházás konkrét előkészítése 1969-ben kezdődött. Az előké­szítésben sok szervet kellett bevonni, s ez nehezítette a munkát. 1970 márciusára ké­jszültek el a kiviteli tervek, s októberben indult meg a tényleges kivitelezés, ami ed­dig lassú ütemben folyt. Há­rom hónapig állt a munka, a nyár jelentős részében is csak hat—hét embert lehetett lát­ni az építkezésnél. Az előké­szítésben is voltak zökkenők, voltak olyan problémák, ame­lyek máig se oldódtak meg, pl. az ún. Anker-ház sorsa; az Express irodát egy kiürítésre szánt épületbe helyezték; még néhány kiköltöztetést megkell oldani — ezek a gondok vi­szont az építkezést jelenleg nem akadályozzák. Zeleznik Sándor, az Építő­ipari Vállalat igazgatója az alvállalkozókkal való együtt­működés nehézségeit említet­te. Fokozatosan csoportosíta­nak át, különösen a negyedik negyedévben koncentrálnak nagy' erőket erre a fontos be­ruházásra — 1973 végére kész lesz a bevásárló- és szolgál­tatók özpont. A következő he­tekben az alap. fölötti részhez kezdenek hozzá. A következő hónapok fel­adatai tehát: a kivitelezési ütem fokozása, a szükséges méretű üvegek beszerzése, tá­jékozódni az Anker-ház sor­sát illetően, a még szükséges kiürítések megoldása, kapcso­latot teremteni újabb alvállal­kozókkal. S. F. D SOMOGYI NÉPLAP Jsfltörtök, I97L »September ft,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents