Somogyi Néplap, 1971. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)
1971-09-05 / 208. szám
A Teremd a északi oldalát üvegfal zárta, oldalról behajolt a diófa. Tikkasztó meleg volt. Ebéd •tárná hőség. A kertben a tyúkok a bokrok alá húzódtak, nyitott csőrrel mozdulatlanul, mint tarka, pihegő kövek. Ha valaki benézett volna a kerítésen, két férfit lát a Verandán. Sakkoztak. De nem nézett be senki. Üres volt az utca. Egy kerékpáros fiú — nem lehetett több tizenkét évesnél — hajtott végig a járdán zötyögő, nehéz »Csepel« kerékpárjával. Az útszéli akácok levelei alig észrevehetően mozogtak. Az egyik férfi fölkapta a fejét. Ha valaki átnézett volna a kerítésen, bizonyára azt mondja: »Nini. ezek ketten még ebben a dög melegben is...« De nem nézett át senki; üres volt az utca, csak a kerékpározó fiú jött visszafelé a járdán, és csörömpölve ugratta át a vízlevezető árokokat. — A lóval léptél? Hm. A pacikával? — mondta Lulu, és lehajolt az autoszifonért. Fröcskölt a szóda. — Tehát, nézzük csak! Szóval a pacikával. — Adj nekem is! Odatartotta poharát. Letol szálltak a szóda gömbjei, és ő ilyenkor mindig kellemes hűvöset érzett a nyakán, a mellén, yégigcsurgott hátul a gerirícén. »Dóri! Dóri!...« — emlékezett. Ütemesen kiabáltak az . országút., szélén. Lassított. Megtehette, Csíkváron mindig az élre állt, a többiek széthúzódva mögötte. A fehér sapka alól odavigyorgott a lelkes biztatóra, s már nyelte is a hideg szódavizet Egy kis srác futott mellette nagy üveg szódával az fröcskölte rá a vizet, közben kiabált: Dórir! Dóri!.., ő meg mutatta, hogy most a homlokára, nyakára, mellére a szíve fölé... Dóri! Dóri! Ha valaki átnézett volna a kerítésen, rögtön szemébe öt- lik a két férfi, amint a sakktábla fölé hajolnak. Talán meg is áll... »Hát ezek már rögtön, ebéd után?...« De senki sem járt az utcán, csak a poros akácok alatt zö- työgött visszafelé az ócska kerékpár. Lulu leütötte az egyik futóját: — Elméláztál, Dóri. Utálta ezt a jámborul fed- dő hangot. Elmélázott. Hát aztán! T akács Feri várta mindig a vámnál szódásüveggel vagy a lánygimnázium előtt a kanyarban fagylalttal. Ott laktak a Szeder utcában. Adott is néki egy biciklit. Igen jutányosán adta, talán ötven pengőért egy könnyű versenygépet aluminiumkerék- kel. Akkor nagyon ment az üzlet. A Budai úton volt a javítóműhelye. A bejárattal szemben serlegek, érmek meg egy embléma-plakát. A kis Takács belefulladt a vízbe a Feketevágásnál. Ott sokan belefulladtak. — Adj még egy kis szódát! Lulu készségesen nyúlt az asztal alá, és emelte a szifont. — Micsoda hőség! Ha valaki látja a két férfit a verandán, talán elmorogja az orra alatt: »A fene a jó dolgukat, miért nem szundítanak inkább egyet a hűs szobában!« De senki sem látta őket, üres volt az utca, a tyúkok sem kapirgálták, csak egy fiú biciklizett a járdán, s rovátkolt kigyó maradt kereke nyomán a csillogó porban. Ha valaki látja őket... Nem. Hiába látta volna bárki azt a kettőt a verandán. Csak ők tudták, miért vannak ott. Akkor kezdődött, amikor Lulu visszaballagott a tűz» oltótorony lépcsőjén. Pedig már ott fénylett fehér tenisznadrágja a magasban, a tűzoltóik feszítették a ponyvát, bámult a nép, várta az ugrást. Lulu meg fogta magát, s visszajött a lépcsőn. Tizenkilenc éven át minden tűzoltónapon fölment a toronyba és leugrott a ponyvába. Előrefeszített lábbal és karral zuhant lefelé. Egyszer egy évben. Huszadszor is felment, de nem ugrott le. Visz- szajött. Utána a könyvkereskedését is becsukta. Az a hír terjedt el, hogy elköltözik a városból. Egyszer aztán, pünkösd előtt, felhúzta a redőnyt. Lulu a szifont rázta. Lötyögött. Egy parasztot tolt a bástya elé. Oly mindegy. Ügyis győzni fog Mindig ő győz. Talán ordítani kéne, lesöpörni a figurákat. Minek? Megérti Lulut. Mióta sakkoznak, mindig hagyja, hogy ő nyerjen. — Micsoda hőség! Szörcsögött a szifon. A könyvkereskedő már naponként beállított a műhelybe. Ö azt mondta: dolgom van, nem érek rá. A könyv- kereskedő bólintott: nem baj, JÁVOR OTTÓ: Országúti bajnok — Dantét is árultam. Tudod, ki volt Dante? — Dante? Egy olasz. A fagyialtosra gondolt, ott árulta a fagylaltot Kubik Lulu könyvkereskedése mellett. »Gelateria italiane!« Kitűnő fagylaltja volt. Azóta sem evett olyan kitűnő fagylaltot. — Bizony, egy olasz, Dó- rikám, de milyen olasz! De milyen! Csífcváron az oszágútd versenyeken fagylalttal is várták. A leánygimnázium előtti kanyarban nyomták kezébe a tölcsért. »Tüdőgyulladás! Kész tüdőgyulladás!« Borzadva ráncigálta tovább egy anya a matrózruhás lányát. Ö fél kézzel fogta a kormányt, másik kezében a fagylalt Amikor Lulu kitette Dantét a kirakatba, ő már két éve abbahagyta a versenyzést. Akkor állított be műhelyébe a könyvkereskedő. Ez hát, aki tizenkilencszer leugrott a toronyból, de huszodszor már nem! ősz volt Kubik Lulu, a haja egészen rövid, majdnem kopaszra nyírt széles barkója a szája szögletéig ért. Hát ez az. Mint egy spanyol indián. Valami motorláncot hozott. — Kitűnő lánc, svéd acél! — Neki nem kellett — Akkor magának adom — mondta Kubik Lulu. ö a sarokba dobta a láncot. Két nap múlva mindenféle prospektust hozott Autók, kerékpárok, motorok fényes, merített papíron, műszaki leírással, árjegyzékkel. Letette az asztalra. — Na? Figyeli! Na! Később leemelte a polcra gyűjtött újságokat, otthonosan elhelyezkedett egy karosszékben, és hangosan olvasta a címeket: »A Tour de Hongrie hőse!« — »Dráma az utolsó kilométeren/« — »Az országutak bajnoka!«... Kígyóztak a fehér utak, ütemesen emelkedett a térd, feszültek az izmok a combon, zzz... zzz... zörrent a lánc, fecskék csaptak le eléjük, messze az aszfalton, mintha víz vibrálna... zzz... zzz. — Na? Lulu szeme átsütött az újságon. KI kellene dobni. Elfordult. — Van még benne. Szávay Edit rajza) majd holnap. Szemében nem a kerítők édeskés mosolya, mert ó, akkor egyszerű lett volna az ügy: apuskám, menjen a jó francba, hanem valami rémült komolyság. Mint a kártyásoké, amikor lapot húznak. Ezüst tapasz a barna arcon: oldalszakáll. Vagy kardvágás? Széles pallosé? Érezte: Kubik Lulu számára élet-halál kérdés. Egyszer késő délután együtt léptek ki a műhelyből. — Hát az? —1 mutatott a tűzoltótorony. ..tetejére, Magában nevetett. A könyvkereskedő arca eltorzult, ököllel vágott a levegőbe. Később csendesen azt kérdezte: — Ott voltál? Látta a fehér nadrágot fenn a magasban, a tűzoltók fogták a ponyvát, s fölfele néztek, várták... Bólintott. Kubik Lulu ökle az orra előtt. — Azért, mert én nem ... azért, értsd meg, kell! Valakinek mindig kell! Ekkor már tegeződtek. Április végén egy kerékpárt állított a műhelyajtóba: — Ide pipálj! — És kisujjá- val emelte föl a gépet. Először a sportcsarnokban hajtott a gyakorló hengereken az ökölvívó-mérkőzés szünetében. Az ő fordulatszáma volt a legnagyobb. Taps. »Berlinben az olimpián a legjobb országúti bajnokok közt!« így mutatták be. Már be kellett mutatni. Csíkváron. Berlinben ötödik lett. Dobogóra is kerülhetett volna, ha nincs láncszakadása. Április végétől tréningezett. Mindig fölhajtott az öreghegyi emelkedőn, innen végig lehetett látni a műutat, fehéren kígyózott a tavak felé. Ütemesen emelkedett a térd, zörrent a lánc: zzz... zzz... járt a hajtókar, mint az óramű! »Csíkvár championja újra nyeremben!« Ezt írta az újság. Kubik Lulu mutatta. összehajtva odatették a polcra a töBbi mellé. A Tour de Hongrie első napján megnyerte a futamot. Később is az élen volt. Ügy írták, hogy »rajta« vagy »együtt«, és rögtön az ő neve következett. Az összetettben első volt. Az utolsó, a hatodik napon mentek át Csíkváron, ö vezette az élbolyt. A lánygimnázium előtt, a kanyarban, oldalra fordította fejét, az ajka szétnyílt, lihegett. Persze, a kis Takács már régen a Feketevágásnál... Senki sem. kiáltotta: Dóri! Dóri! Ismeretlen arcok. Ezüst barkó. Kubik Lulu a járda szélén. Szemében rémült komolyság. »Tiporj bele!« Egy suhanc kiálthatta. Nem. Csönd van. Hallucinál. Az öreghegyi emelkedő előtt maga elé engedte az olaszt, hadd vezessen, öten szöktek meg, jóval Csíkvár előtt. Mögötte egy román fiú, hátrább két osztrák. Zzz... Csak egy pohár szódát! Egy kortyot! Legalább kiáltott volna valaki Csíkváron, hogy ne teljes csöndben kelljen ... zzz... ne teljes csöndben! — Lulu szeme is milyen? Tiporj bele! Legalább ennyit! Fehér volt az út, tudta, rögtön felérnek a tetőre, ahonnan mindent meglátni, mesz- szebb látni, mint a tűzoltótoronyból. Zzz... járt a hajtókar. Szódát, szó-dát, meg-ve-szek, szó-dát. Fekete lett az út. Még érezte, hogy zuhan. Azután semmi. zután itt ül a verandán. Sakkoznak. Lulu könyveket is hoz, és felolvas. »Ezt figyeld csak! Világhírű! Alica Csodaországban !« Ö nem tud olvasni. Képtelen elviselni a betűket. — Nyertél. Persze, nyert. Farkasszemet néztek. Csák egy ideig. — Még mindig milyen meleg van! Lulu felállt, ö rátámaszkodott a két botra, és ameny- nyire béna lába engedte, egy kissé megemelkedett. Ha valaki benéz a kerítésen, két férfit lát, akik nem szólnak, mégis mindent tudnak egymásról. Az egyiknek a tekintete a tűzoltótomyot keresi, a másiké a szerteszaladó fehér utakat. De nem nézett be senki, senki sem látta őket. Csak egy fiú zör- gött el ócska kerékpárján az akácok alatt. A LÁZÁR ERVIN: A költő és a lövészteknff azt mindiúk: a finneknek az ember pénteken elmesél egy viccet, faarccal végighallgatják, s csak vasárnap a templomban kezdenek nevetni rajta. Kínos lehet. De még menynyire kínos! A minap rám is egy megtisztelőén komoly társulatban jött rám a röhöghetnék, éppen akkor, . mikör a társaság éke, a köztiszteletben álló úriember ott tartott a történetében, hogy az őr rákiáltott: »Állj, vagy lövök!« Egyetemi zászlóaljban voltam, nyaranta egy hónapra. Nem hiszem, hogy az aktív tiszteknek sok örömet szereztünk. A mi századunk legszebb katonája egy költő — azaz akkor még költőpalánta — volt; ma a legnépszerűbbek közül való. A nem éppen daliás termetű ifjúra, aki ráadásul akkor még egy csenevész agárnál is soványabb volt, nemigen találtak megfelelő méretű ruhát, s ezért aztán zubbonyban is úgy látszott, hogy köpenyt húzott. Ha meg köpenyt húzott, alul is meg fölül is ép- penhogy csak kilátszott egy kis darab költő. Egyébként az egész ember egy többszörösen megtekert derékszíjból, egy bő redőkben leomló köpenyből s egy csillogó szemüvegből állt. A sorban leghátul ment, s ha lövészetre mentünk, ő vitte a céltáblát, harcászaton pedig ő volt az ellenség, akit vad diadalordítások és röhögés közepette elfogtunk. Hős. Iiát egyszer «10vészteknőásást gyakoroltuk. A föld meglehetősen köves és kemény volt, a lövésztek- nőnek mégis akkorának kellett lennie, hogy az ember hosszában végig tudjon benne feküdni, és ne látszon ki belőle semmi. A többség már nagyjából elkészült, a főhadnagy szemlét tartott a művek fölött. A sor vége felé járt, amikor vésztjosló csendességgel megszólalt: : -— Magát hogy hívják? Egy köpenygombolyág viszonylag függőlegessé rendeződött, tisztelgés (amennyire attól a marha nagy kabát- ujjtól lehetett), és szabályos jelentkezés. A főhadnagy szélütötten meredt a költő-honvéd mes-_ terremekére, amely állott egy pocoktúrásnyi kikapart földből és egy hozzá méltó gödröcskéből. — Ez kész? — kérdezte mély undorral a gödörre mutatva a tiszt, s közben remegett a szájaszéle. A költő magabiztosan rávágta. — Igenis. A tiszt elvörösödött, és el- üvöltötte magát: — Ez magának lövésztek- nő!? Mire a líra jövendőbeli mestere fölényes, oktató nyugalommal megszólalt: Két nő — egy kiállításon — Főhadnagy elvtárs, jelentem: nem lövészteknő, hanem lövészlavór. A század a lövészteknőben fetrengett a visszafojtott röhögéstől, s nem is tudom, mi történik, ha a joviális tizedes meg nem menti a helyzetet. Szerencsére azonban megszólalt: — Idefigyeljen, kiskatona! Aztán' nehogy nekem legközelebb lövészszappanytartóí csináljon! Apropó, szappsny! így. nyö-vel! Középiskolás koromban volt egy vájt fülű, a nyelvhe- helyességre rendkívül érzékeny magyartanárom. Egyik esztendőben D.-re került érettségi elnöknek. A névsor vége felé tartottak már, s a vizsgálóbizottság is unta kicsit a ceremóniát. A delikvens éonen József Attiláról felelt, közepeskén. Hogy minél előbb túl legyenek rajta, az elnök megállította a fiút, s gondolta feltesz egy könnyű kérdést, amit biztosan tud, és mehet. Meg is kérdezte, mi volt a foglalkozása József Attila apjának. A szerencsétlen legény gondolkodás nélkül rávágta: »Szap- panyfőző«. — Micsoda? — kérdezte rezignáltan jó tanárunk, és szegény áldozat mit sem sejtve sétált az oroszlán torkába: »Szappanyfőző« — ismételte meg. A tanár úr most már rángani kezdett az idegességtől (egy kissé ideges természetű volt egyébként is), de azért még mindig halkan, szelíden mondta az elítéltnek: »Írja föl a táblára«. Barátunk a táblához sétált, és szép kalligrafikus betűkkel fölírta: »Szappanfőző«. Így, en-nel. Mindenki felszabadultan felsóhajtott. — Na, látja — mondta áz elnök. — Olvassa el szépen! A fiú a tábla felé fordult, és szép tagoltan elolvasta: »Szappanyfőző«. Így, nyö- vel. Az elnök lilára váltan 'kirúgta maga alól a széket, felugrott, és ordítva kérdezte: »Hogy hivják magát, szerencsétlen?!« — Szappanyos Ábrahámnak — közölte a megszeppent fiú. Átengedték. Czóbel Béla kiállításáról. ISelmeczi Tóth János felvétele.) Csanády János: Fényben élni — frű — 1rű — frű — hangosan muzsikálnak mezők zenészei. Hideg az este és jó ez a hideg — jó, jó — eső keserű cseppje verhetne buborékot, jöhetne már az ősz, a dérmezős ősz — frű — frű — nem nő már a fű csak fárad, szárad, árad a hideg víz zsugorodik, hold nő, ökörnyál akad a szarvára, ezüst égi kötélpálya; azon szökünk majd a tél elől holdbéli nyárba, holdbéli nyárba, holdbéli nyárba — Nád ásd i Éva: SZAVAK Néha csak pár szó, és velünk marad a végtelen: »Anyu, úgy hiányzottál nekem«. Ennyit ér most az életem. Egy ötéves kislány megoldozza a terheket. Halál utáni e szerelem. Már tudom, hogy ér valamit az életem. Pár szó csupán, piros mondat, s feloldódik benne a gyötrelem. SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1071. szeptember 5.
