Somogyi Néplap, 1971. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)

1971-09-05 / 208. szám

Raktárakban „telel66 valamennyi szemes termény A Lajtahansági Állam] Gazdaság vezetői az idén megoldják a termények tárolási problé­máját, hamarosan elkészül az új holland rendszerű szemes takarmány-tároló, s ezzel a gazdaság szemes terménye biztonságos körülmények között »-telelhet-«. A nyolc silótorony 720 vagon szemes takarmány befogadására alkalmas. A gazdaság szerelőbrigádja a ter­vek szerint szeptember 15-re befejezi az építést. A Kárpát egyesülettől a természetbarát szövetségig Somogybán a szó földrajzi értelmében nincs igazi hegy, csak domb, s a természetbará­tok a Pilisben, a Mátrában, a Bakonyban vagy a Mecsekben hódolhatnak hegymászó szen­vedélyüknek. Az évek folya­mán azonban a turista fogal­ma sokat változott (a termé­szetjáró idegenkedik attól, hogy a turistaútlevéllel kül­földre látogatóval egy napon említsék.) A turisztika vala­mikor kimondottan a hegymá­szást jelentette, bázisa a Kár­pát egyesület volt, tagjai a hegycsúcsok meghódítását tűz­ték maguk elé. A felszabadu­lás után a mozgalom egyre nőtt, idősebbek és fiatalok kap­tak kedvet a túrázáshoz. A klasszikus turista a »bakan­csos« gyalogló. A természet­barát-mozgalom tagjainak többsége ma is így járja az er- dőket-hegyeket. A »kényelme­sebbek« már kerékpárra, mo­torra ülnek, esetleg csónakba. A listát a sítúrázók egészítik ki. Időközben új sportágakkal is bővült a választék: a jégmá­szással, a barlangjárással, va­lamint a tájékozódási futással. A természetbarát szövetség­nek megyénkben ezer igazolt Büszkék vagyunk rá: ha vendégeink érkeznek bárhon­nan a világból, megmutatjuk nekik a Parlament épületét. A Kossuth Lajos téren egy­mást követik a legkülönbö­zőbb nyelven beszélő turista- csoportok. Kattognak a fény­képezőgépek, elragadtatod megjegyzések hangzanak el. Steindl Imre alkotása valóban páratlan a maga nemében. S a parlament nemcsak gyönyörű, hanem méreteiben is monumentális alkotás: 26'' méter hosszú, 118 méter a leg­nagyobb szélessége, magassága a Duna felső rakpartjának járójától számítva a kupol" tetejéig 96 méter. A kupola tetején estenként három mé­ter átmérőjű vörös, ötágú csil­lag racvog. Az épület teljem alapterülete 17 745 négyzetmé­ter. A kuoolacsamok átmérő­je 20.8 méter, magassága 27,2 tagja van. A kaposvári gim­náziumok diákjai rendszeresen táboroznak a Mecsekben, a Ba­konyban, a Bükkben, és a zemplémi hegyekben. A legna­gyobb somogyi túrát 1964-ben rendezték, amikor végigmen­tek az országos kék jelzésen Nagymilictől Keszthelyig. A Dunántúl leghíresesbb turista- útja Keszthelytől Kaposváron és a Mecseken át Gemencig tart. Mindezek után az olvasó jo­gosan feltételezheti, hogy a somogyi természetbarátok há­za táján minden a legnagyobb rendben van. — A szövetség működési fel­tételei közül sajnos éppen a leglényegesebbek, a legalap­vetőbbek hiányoznak — pa­naszkodik Matuszka József el­nök. — Nincs egy Kaposvár és környéke turistatérképünk, és a turisztikához nélkülözhe­tetlen objektumok is csak úgy épülnek meg, hogy háromszáz- ezer forint értékű társadalmi munkával a Gyertyánosban elkezdtük a kaposvári turista­központ építését. A Hangár­domb ideális sí,- és ródlipálya, az ötvenhektáros erdő parker­dővé alakítható át, rövidesen hivatalosan is átadjuk a Négy méter. A patkó alakú ország- gyűlési tanácskozóterem hosz- sza 25,6 méter, szélessége 23,45 méter, magassága 17 méter, 412 ülőhely várja benne a képviselőket. A sajtópáho­lyokban egyszerre 62 újságíró foglalhat helyet. Az első és a második emeleti páholysorban négy híján 400 vendég szá­mára van hely. A kongresz- szusi terem, amely az egykor: ‘pr-p-ndiház ülésterme volt, va­lamivel még nagyobb. Az 5öf küldöttnek és 460 vendégnél- van helye. A T. Ház 1902. októbe: nyol.cadika óta ülésezik ebben az épületben, amely azonban csak 1904-re készült el tel­jesen. Bizony, alaposan elhú­zódott az építkezés: az első kapavágás (1885. október 12.) idején Steindl Imre, aki mi­után megnyerte az Orszógház tervezésére kiírt tervpályáza­testvér forrást és egy ötholdas csónakázótó kiépítésére is van lehetőség. — A kilátótornyot se felejt­sük ki — szól közbe Lévai Jó­zsef, a szövetség titkára —, s ami számunkra a leglényege­sebb volna: az erdőt a termé­szetbarátok kezelésébe adják. Mi már ott nem kis munkát végeztünk, csak az igent kelle­ne kimondani. — Kik segítik a természet- barátokat? — A megyei KISZ-bizottság, a városi tanács — ott működik a Kapos természetjáró sport­kör —, a tervezőiroda, vala­mint a megyei testnevelési és sportszövetség. A városi tanács például másfél millió forint ér­tékű társadalmi munkát aján­lott fel a gyertyánosi rész ki­építéséhez. A természetjárók közhasznú tevékenysége nemcsak abban fejeződik ki, hogy rendbe te­szik egy forrás környékét, vagy menedékházat építenek, hanem abban is, hogy nyitott szemmel járják a megyét, ős­régi fákat találnak, s kijárják, hogy védetté nyilvánítsák azo­kat. Segítik a múzeum munká­ját, részt kívánnak venni a természetvédelemben is. tot, megbízást kapott az épít­kezés irányítására és még azt vállalta: 1894-ig 9 és fél mil­lió forintért felépíti a magyar parlament új otthonát. A tíz­éves késedelem tetemes több­letköltséggel is járt: végül is az előirányzott összeg csak­nem négyszeresébe, 37 és fél millió »békebeli« forintba ke­rült a gótikus palota. Az or­szággyűlésnek azóta van igazi és végleges otthona Budapes­ten, a magyar fővárosban. Évszázadokig nem Pest volt az országgyűlési tanácskozá­sok színhelye. Először a re­formkorszakban 1843. július 10-én Pozsonyban, a rendek ülésén vetődött fel az ország- gyűlés tanácskozásainak Pest­re való áttétele. Pest város egyik követe, Koller Ferenc sietett is mindjárt küldői ne­vében ígéretet tenni, hogy Pest városa »mindenről fog gondoskodni, hogy az ország- gyűlést méltóképpen elhelyez­ze«. Kossuth Lajos egyik él­harcosa volt ennek a gondo- ’atnak. Klauzál Gábor indít­ványára Pozsonyban »köz- egyezéssel országos választ- nány rendeltetett, mely még az országgyűlés folytá­ban azonnal érintkezésbe te­gye magát Pest városával, ha szükség a hely színére is menjen ki, mint 1832-ben az álló híd tárgyában. A pesti polgárság át fogja látni, hogy a város emelésiére nagyobb hatással semmi sem leend, Q SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1971. szeptember & A lázas semmittevés útvesztői Impozáns homlokzat. Tapéta és faltól falig szőnyeg. Lift és olajfűtés. Kagylófote­lek és piros telefonok. A mo­dem vonalú íróasztalokra ha­talmas ablaktáblákon keresz­tül árad a fény, ha süt a nap. de ha esik az eső, a víz is be­csurog az ablakok résein. Sőt. Csakis onnan jön a víz. A csapból egy csöpp se, mivel a nyomásfokozó berendezés vil­lanymotorja még januárban leégett. És a liftet meg a piros telefonokat legföljebb dísznek használhatják az ott dolgo­zók, mert többnyire egyik sem működik. Üresen ásít a por­tásfülke, az elektromos kap­csolószekrényhez bárki hozzá­férhet. Hát nincs, aki gondját' vi­selné a Május 1. utcai új, öt­emeletes irodaháznak? Bi­zony nincs, pedig hat gazdá­ja is van. Vagy éppen azért? A hat vállalat mindegyike rendben tartja a maga eme­letrészét, a közös lépcsőbáz azonban vastagon poros, pisz­kos. Senkinek se jutott volna eszébe, hogy egy ilyen iroda­házat nemcsak felépíteni kell, hanem kezelni, üzemeltetni is? Dehogynem. Beköltözéskor, januárban, összeült a hat vállalat egy- egy képviselője. Abban álla­podtak meg, hogy folyószám­lát nyitnak az OTP-nél, mely­re minden vállalat befizeti a rezsiköltségek ráeső részét és ebből fedezik az üzemelteté­si kiadásokat. Kell egy portás, két fűtő, két takarítónő meg egy gondnok. Egyszerű ez! Vagyis, hogy egyszerűnek látszott. A valóságban viszont ez az írásban lefektetett meg­állapodás egy aktákból fel­épülő labirintus alapját jelen­tette. Folyószámla az OTP-nél? Hogyne, kérem, semmi aka­dálya, csak szerezzenek egy engedélyt a Nemzeti Bank számviteli főosztályától. Engedély? Szó sem lehet ró­la. Állami vállalatok pénz­ügyei a Nemzeti Bankhoz tar­olyannak, amelyik a hasonló esetekre vonatkozik! Hogyne lenne. A közös beruházással készü lő épületek kezelését az 50 százaléknál nagyobb résztu­lajdonnal rendelkező vállalat intézze, vagy pedig át kell ad­ni az Ingatlankezelőnek. Sajnos, a kaposvári ingat­lankezelő — megfelelő appa­rátus hiányában — nem vál­lalta. ötven százaléknál nagyobb résztulajdonnal pedig senki sem rendelkezik. Az Állami Biztosító, mely a legtöbb he­lyiséget veszi igénybe, csupán 26 százalékát birtokolja az irodaháznak. — Joghézag — mondja egy iogász, persze nem hivatalo­san. Ez az ő saját véleménye. A gyakorlatilag tehetetlen­ségre ítélt »kezelő bizottság« a városi tanács igazgatási osz­tályához fordult. Kérésük: »A közös beruházásból megvaló­suló irodaház a lakásszövet­kezetekhez hasonló elbírálás alá essen, és ezekhez hason­lóan a létrehozott közös inté­ző bizottságuk »jogi személy« legyen. illető valószínűleg nem fog levelet írni, hanem nyakon csípi az illetékest, és addig veri az asztalt, amíg kijönnek is intézkednek. Mint ahogy a körülmények kényszerítő hatására gondnok is akadt ideiglenesen. A ka­posvári GELKA kirendeltség vezetője »viselte gondját« az épületnek januártól júniusig. Takarosán összehajtogatott iratokat tereget elém, pedig nem kértem. Nem a papírok­ra vagyok kíváncsi, hanem ar­ra, ki fogja megszüntetni a jelenlegi zűrzavart. A földszinti mosdóhelyiség­ben ismeretlen tettesek ajtó­kat, ablakokat, húzóláncokat és feliratokat szaggattak le, ami nem csoda, mert nincs egy felelős ember, aki bezár­ná éjszakára a főbejáratot. Valaki például rendszeresen hálóhelynek használta azt az alagsorban álló ládát, amely­ben raffiába ágyazott neon­csöveket tároltak. Otthagyta a névjegyét is, két üres tejes­zacskó meg összetört neoncsö­vek formájában. Szinte mindenki ak^t mutogatott, akivel az ügy kap­csán beszélgettem. Csak éppen azzal az egyedül fontos irattal Ahhoz azonban, hogy az igazgatási osztály érdemben foglalkozhasson az üggyel, szükséges egy telekkönyvi szemle, meg egy műszaki !s- mertetés. A tulajdonosok az arra illetékes SOMBER-től kérték a műszaki ismertetést, ám az máig sem készült el. A telekkönyv adatai pedig nem fedik a valóságos helyzetet. Tehát ezen a vonalon zsákut­ca. Ki lesz a hibás haz^ 15 millió forintos épület ebek harmincadájra jut? Senki. Papíron ugyanis min­denki fedve van. Az érintettek kötegnyi aktával tudják bizo­nyítani — ők minden lehetőt elkövettek... Küszöbön áll a fűtési sze­zon, majd csak elintézi vala­ki, hogy a repedt kazánon el­végezzék a garanciális javítá­sokat. Ha az ötödik emeleten dolgozók megunják a lépcső­mászást, majd csak kezébe veszi valaki a lift ügyét. Az u'-“' uumuvuí, uuui ociiui, re valóban szükség lenne: a műszaki ismertetéssel. Vajon miért nem készítette el a SOMBER? Talán, mert akkor ismertetnie kéne azokat a hiányosságokat is, amelyeknek a kijavíttatása az ő feladata lenne? Azzal pedig sok min­den megoldódna. A végleges műszaki átadás után a GEL­KA elintézhetné társaival a pénzügyi elszámolást, ami le­hetővé tenné a telekkönyvi rendezést. Az, hogy a valóságnak ira­tokban is nyoma van, önma­gában nem baj. Csak az ira­toknak is legyen nyoma a va­lóságban. Aki veszi magának a fáradságot, és átböngészi ennek az irodaháznak a ke­zelése ügyében keletkezett aktahalmazt, úgy érezheti, itt lázas tevékenység folyt. Sze­rintem viszont lázas semmit­tevés ... Rezes Zsuzsa Tartsák szemmel a táskákat! toznak, de a Nemzeti Bank­nál sem nyithatnak folyó­számlát, mert a kezelő bizott­ság nem állami vállalat, sőt nem is »jogi személy«, tehát munkaadóként sem szerepel­het. Na jó, nézzük a rendelete­ket. Lennie kell valahol egy mintha az országgyűlés kebe­lében fog tartatni; remény leni lehet, hogy az ügyet lelkese­déssel fogadja és alkalmas helyről gondoskodik. Hely lé­vén, az ige testté fog válni; mert amíg hely nincs, addig terveket sem lehet készíteni«. A Pestre utazó bizottság az Országházat az 1838-as, pusz­tító pesti árvíz után a Duna- parton, a mai Tudományos Akadémia helyén kívánta fel­építeni. Mire azonban 1844. június 23-án a Kossuth szer­kesztette Pesti Hírlapban nap­világot látott a »Pesten épí­tendő Országház és e’ körüli sétaliget (parque) tervének | készítésére vonatkozó Csőd- * hirdetés«, ez az épület szín-t helyéül az úgynevezett Újt Vásár piacot (Neuer Markt-í platz), vagyis a mai EngelsJ teret jelölte meg. összesen 42 f pályamű érkezett be, ered-* ményt azonban soha nem hir­dettek. A rendék 1847-ben is­mét Pozsonyban láttak mun- hozta meg történelmi jelentő­ségű törvényeit, többek között az 1848. évi V. törvénycikket s ettől kezdve a .Pesten (és nem Pozsonyban vagy Bu­dán !) háromévenként tartandó nemzetgyűlés képviselőit nem egyedül a nemesek, hanem azok az országlakosok is vá­lasztják, akik a választójog­hoz törvényileg kívánt va­gyonnal rendelkeznek. Pintér István ffolytatjuk) Az üzletek önkiszolgáló rendszere gyorsítja az áru for­gását, lerövidíti a vásárlásra szánt időt, és könnyebbé teszi az eladók munkáját. Az önki- szolgáló rendszer a kiszolgálás korszerűbb változata. Maga­sabb fokú vásárlási kultúrát kíván a fogyasztótól, és ru­galmasabb, szervezettebb munkát az üzlet dolgozóitól. Az önkiszolgáló rendszerben mégis van egy pont, ahol a vásárló és az eladó között fe­szültség keletkezhet. Ez a feszültség abban a pil­lanatban jön létre, amikor va­laki belép a boltba, s figyel­meztetik, hogy táskáját, be­vásárlószatyrát helyezze el az erre a célra rendszeresített polcon. Miért? Mert nálunk még nem min­denki rendelkezik azzal az erkölcsi érzékkel, amelynek birtokában nem tekinti »csá­bítónak« a polcokra rakott sok-sok árut, s ehhez nem akar fizetés nélkül hozzájutni. A kávé, csokoládé, kis üveg ital elsüllyesztésének, kicsem­pészésének jelenleg a legbizto­sabb gátja a kereskedelemben a megelőzés. Csakhogy akad nem egy olyan ABC, ahol egyszerűen nem vállalnak felelősséget a lerakott táskákért. Az üzlet­ben megelőzik, hogy a zava­rosban halászók megdézsmál­ják az árukészletet, de arról már nem gondoskodnak, hogy az enyveskezűektől megóvják a tisztességes vásárlóik holmi­ját. Legutóbb a tabi ABC-ben lopták el N.-né olvasónk hol­miját, aki betért ide vásárol­ni. Mit lehet ilyenkor tenni? A tabi ÁFÉSZ áruforgalmi osztályvezetője, Szabó Győző szerint áz ilyen eset egyálta­lán nem gyakori, s ha előfor­dul, az ÁFÉSZ minden eset­ben megtéríti a kárt. (Tehát felelősséget vállal a vásárló holmijáért.) Amikor közbeve­tettük, hogy néhány helyen már megoldották ezt a problé­mát úgy, hogy egy alkalma­zott mindig szemmel tartja a lerakott holmikat, megtudtuk, hogy a tabi ABC forgalma — sok más hasonlóval együtt — nem olyan nagy, hogy egy külön ember foglalkoztatása kifizetődő lenne. N.-né szerint az ÁFÉSZ- központban hallani sem akar­tak kárának megtérítéséről. S valóban, ilyen esetekben a dolog mindenképpen nehézkes és hosszan elhúzódó lehet, ami sem a vásárlónak, sem az ÁBC hírének nem tesz jót. Legjobb megoldás itt is a megelőzés: legalább csúcsfor­galomban, amikor el jön a za­varosban halászók ideje, ál­lítsanak oda valakit! Nem va­lószínű, hogy az éves ered­ményt befolyásolná látszólag terméketlen munkája, amely végül is igen hasznos lehet: a bizalom visszaszerzését és megtartását szolgálja. Cs. T. A FONYODI DELTA ÉTTEREM állandó alkalmazásra fölvesz szakképzett felszolgálókat, szakácsokat, pultosokat, kézilányokat, konyhamészárost, valamint takarítónőket, mosogatókat, és felírót (14385)

Next

/
Thumbnails
Contents