Somogyi Néplap, 1971. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)
1971-09-05 / 208. szám
Somogyi táncosok az NDK-ban 4. A „hattyútánc“ 2EIÍF Változik a kép. A kimondhatatlan nevű potsdami üzem művelődési termében ezúttal nem evett, hanem ivott a közönség. Műsor előtt ugyanis termelési tanácskozás volt, jutalmat osztottak, mindenki örült. Még mi is — a hangzavar láttán. Szegény Katit sajnáltuk csak, aki egyébként tekintélyt követelő névre hallgat. Dr. Méhesfalvi Józsefné német nyelvű szaktanár a csoport kitűnő tolmácsa volt, s együtt élt, együtt lélegzett a fiatalokkal. Sajnáltuk, mert senki sem figyelt bevezetőjére, senki sem élvezhette nagyon is eredeti (th-s) kiejtését. De ő sem zavartatta magát. Mondta, csak mondta a műsorszámokat, s a táncos lábak dobogásától, a kurjon- gatástól, a lányok sikolyától időnként felocsúdott a közönség. Most már nem volt, szokatlan ez a körülmény. Hogy volt, aki fizetett és távozott előadás közben? Hogy a pin- cémők röviditalokat és sört szolgáltak föl? Ez a virágénekek között csak fokozta a veres Erők Klubjának táncegyüttese. A stadion nagyszerűen kivilágítva, tömeg a nézőtéren, tömeg a »-szereplők lelátóján«. Sport és kulturális esztrádmű- sor várta a nagyszámú közönséget. A mieink a vendéglátók kérésére a Karádi táncokkal, legváltozatosabb feldolgozásukkal léptek elő még a program első részében. Mondhatom, kitűnően sikerült. Lelkesen, nagy lendülettel táncoltak, s Marika már Berlinben szomorú volt Kati énekes less virágos hangulatot. Táncosaink ügyesen alkalmazkodtak a terem légköréhez. S bár az asztalok között alig férve »ropták« a magyar nép szebbnél- szebb táncait, a körülmények ellenére sem lehetett nem odafigyelni rájuk. Meg kell vallanom: Ilyen nagy tapsot, ilyen falat rengető ünneplést, ilyen fenntartás nélküli elismerést csak itt kapott együttesünk. S a netán «-sanda mészáros« szemével olvasók kedvéért hadd mondjam el: ez az átütő siker produkciójuknak szólt, s nem a «virágos« hangulat következménye volt. Kati később kijött a közönség közé, hogy hallgathassa hangját, de nem sikerült. Annál jobban a tánc, az ének, amelyek sikeréhez a helyi újságok még hozzáfűzték a »jelmezekét« is. Bármilyen szokatlan volt ez az eset, végül is — protokoll kifejezéssel élve — őszinte baráti légkörben zajlott le s mozzanatait kedves emlékként hozhattuk magunkkal. Potsdamban a »nagy attrakció« egyetlen műsorszámra korlátozódott, s ez tökéle tesen érthető. Az NDK orszá gos jellegű postásfesztiválján vett részt a kaposvári Fegyhogy a zenét szinkópában hallhatták a stadion díszemelvénye felől és a hátuk mögött, ez sem zavarhatta meg őket. Szép sikert arattak, ez a tapsból, s a szereplés visszhangjából' is leszűrhető. Most, hogy visszagondolok e változatos külföldi túrára, emlékezetemben szétszakad ez a kitűnő kis közösség. Alkotóelemeire bomlik, azaz egyénekre és egyéniségekre, akiket nem lehet csak úgy egyszerűen elintézni, •atpt eddig tetSimon, a szolótáncos. tem, hogy »táncosok«, hogy -fiúk és lányok«, s hogy »fiataljaink«. Hisz csak egyének, csupaszív emberkék tudnak lyen 'jó közösséget alkotni, mint az övék. Tudom, a nevek sem mondanak eleget. De nézzék csak ezt a kislányt itt a képen, a szökőkút alatt: Streéb Marika, az együttes lelke és lendülete volt, s ott az NDK-ban járta el »hattyútáncát«. Itthon búcsút vett a csoporttól, hiányozni fog Vagy nézzék Győré Simont ezt a civil ruhába bújt komoly katonatisztet: a empo- erőssége, szólistája és fegyelme A csilingelő hangú, örök- vidám Csuka Katit, aki énekesnek készül, s jó úton halad. Tudom, unalmas a felsorolás, de voltak itt Dobra Klárik és Juhász Ibolyák, Hideg Ildikók és Jánoska Évák, Györke Margitok és Tóth Ju- likák. Hóman Sanyi, Takács Laci, Magyar Jóska és Balogh Tibi, Harsányi Jóska, Arch Jancsi s a citerás beat- fiúk. Egyszóval ők voltak azok, akiket csak úgy egyszerűen együttesnek neveztem eddig, s akik valóban megszűnnek egyének lenni, valahányszor pódiumra állnak, s megyénk értékeinek hírét viszik ... A »hattyútánc« búcsú volt az NDK-tól, a csoport második külföldi turnéjának színhelyétől, búcsú német barátainktól, és búcsú Streéb Marikától, a szinte pótolhatatlan kis szólistától. De a többiek — egy lépcsőfokkal feljebbről — szárnyalni akarnak tovább ... Jávori Béla Ősz eleji napfény A déli fekvésű domboldalon talán előbb tavaszodik; annyi bizonyos, hogy a kora őszi nap is előbb barnított meg néhány levelet. Az üde fű, a piros-fehér padok a domb nyergén, a családi ház nyugalma, a békés, ebéd utáni csend még a nagy nyári pihenést idézi. Pedig a délelőtt fölberregett iskolacsengfl már visszavonhatatlan — szeptember van. S valahány szeptembert idéz az emlékezetünk, ez az első iskolacsengő jeladás volt számunkra... Jeladás volt a mostani is, csakhogy a békés pihenés jeladása már. Belénessy Alajos és felesége, a zákány! pedagógusházaspár, az általános iskola nevelői, szeptembertől nyugdíjasok. És most, mintha különös védelmet jelentene nekik ez a különösen szép környezetben épült, fenyőfáktól, muskotályillatú szőlőtől körülvett lakás itt a domboldalon. Most lesz igazán birodalmuk a szép Drő- va-parti táj is, az őszben. — Nem mentünk be az Iskolába, talán azt sem tudtuk volna, hova álljunk. A taná rokhoz, vagy a szülőkhöz... Látom tekintetükön, hogy az iskola szeptemberi zaja azért felért Ide a dombra is, és egy kissé szomorkásabb lertt tőle a nyár végi csend. A kisebbik fiút is bátyja kísérte be évnyitóra, a nagyobbik fiú dolgozik már, vegyésztechnikus a pécsi Zsolnay-gyárban. — Két évtizeden át első osztályosokat tanítottam. Talán a legnehezebb, de a legszebb volt — így a feleség. — Az első ötödikeseimre emlékszem a legszívesebben, felvittem őket egészen a nyolcadikig — így a férj. Aztán számol. Körülbelül háromezer ember nevelődött keze alatt. WK—nemzetközi fotókiállítás Meghitt találkozás az Emst Múzeumban: a kiállításlátogató elé gazdag látvány tárul az ember és a természet kapcsolatáról. Nosztalgia nélkül mondhatom, hogy most, a vadászati világkiállítás ideje alatt kis sziget lett a múzeum, ahol elidőzhetünk azzal a gondolattal, hogy miképp is állunk a természettel? Az ember és a természet című nemzetközi fotókiállításra harminc országból háromezer-négyszáz- ötvenhat kép érkezett Budapestre, ebből ötszázhatvanki- lencet mutatnak be. A fotókat több kategóriába sorolták a kiállítás rendező;, ennek megfelelően osztották ki a díjakat. A fotóművészet nyelvén megszólaló természeti képeket így is csoportosíthatjuk: földrajzi, állattani, növénytani, embertani. Nem merev kategóriák ezek, mert például a csehszlovák Heckel emlékére összeállított fotósorozat az alpinisták életét, küzdelmét eleveníti meg. Emberi küzdelem ez, a természet meghódításának diadala, miközben nagyszerű emberi kapcsolatok, barátságok születnek. Mert egymás segítsége nélkül nem juthatunk föl a hegyre. A fotókiállításon elsősorban azokat a képeket kerestem, amelyek arra a kérdésre adnak feleletet, hogy ma az ember és a természet milyen kapcsolatban áll? Érni francia kiállító első díjas képének címe: Meseerdő. A grafikai hatást keltő képen mintha Jancsi és Juliska sétálna az égig érő, sudár fák alatt. Ez a kép áll a katalógus címlapján is. Tengler (Ausztria) egy hosszú autósort látott meg valahol kinn a természetben, a dombok, virágos mezők között. Kígyó — ezt a címet adta képének, és azt fejezi ki, hogy a technika is segíthet bennünket abban, hogy mielőbb elérjük s bejárjuk a természetet. Közben gyönyörű hazai é- messzi földi tájak előtt jáEgyetért a zsűri és a közönség A táncdalfesztivál népszerűsége tovább folytatódik a hanglemezboltokban, A harmadik elődöntő után megjelent a fesztivál valamennyi dala. A lemezeken élénkvörös címke hirdeti, hogy a nagy »dalverseny« számairól van szó. Szeifert József, a kaposvári hangszerbolt vezetője elmondta, hogy az idén találkozott a közönség és a zsűri ízlése — a nyertes számokból fogyott a legtöbb. Ez alól csak Korda György előadásában elhangzott Ne sírj... című dal a kivétel. A legnagyobh népszerűségnek a Fák, virágok, fény című dal örvend, melyet Za- latnay Sarolta énekelt. A lemezeket a döntő előtt két héttel már megjelentették, mégis csak a döntő után kezdődött az igazi forgalom. Az sem vitatható, hogy a példányszámot befolyásolta az előadók népszerűsége. A több éves gyakorlathoz híven ismét várható, hogy pár hónap múlva a legnépszerűbb dalok nagylemezen is megjelennek. Lehet szebb summája egy hivatásnak? A feleség gyökeresen somogyi, pedagógusdinasztia leszármazottja, a Rédei család nem egy oskoiamestert, majd tanítót, tanárt adott a megyének. A férj gyökeresen székely. A könyvespolc tartalma, a nyári utak emlékei, a munkán kívüli időtöltés mind-mind arról árulkodik, hogy nem felejti a havasokat, a tájat, Ott ismerkedtek össze, a háború vetette ide Somogyba őket. — Mikor megérkeztünk, alig volt valamink, de az itt lakók szeretettel fogadtak minket. A szeretetnek foganatja lett, hosszú éveken ét tanították igyekezettel a gyerekeket, Belénessy, Alajost pedig megragadta itt Is a múlt igézete, kutatott, búvárkodott a délsomogyi históriában. Magéval hozott cikkei tanúsítják hogy a zsurnalizmus is vonzotta a pedagóguspálya mellett. Főleg tudománytörténeti témák érdekelték. Legizgalmasabb számára a székely—magyar rovásírás. Nemrégiben a Magyar Ifjúság tett közzé egy térképet, melynek szélén rovásjegyek találhatók, s ő az elsők között volt, aki a megfejtéssel kísérletezett. Sűrűn érkeznek hozzá a levelek a Magyar Tudományos Akadémiától azóta is. Két vár felkutatása is fűződik nevéhez, az egyik a Zrínyi-vár, a másik Zákány vára. Most örömmel újságolja: — Gazdagodik a honismeret, Vázsony-puszta mellett valószínűleg egy új vár romjait találtam meg, eddig cserepek, vasdarabok kerültek elő. Mindig a szájhagyomány, a földrajzi nevek vallatása alapján indul el. Ehhez keres, kutat az írott források között Bél Mátyás, Evlla Cselebi török utazó leírásai és a nagy Csánki monográfia a legrégebbi használható források e vidékről. Kisétáltunk a római »ásatáshoz«. Szőlőskerten, gyümölcsösön vezetett az út. A dombtetőt árok szabdalja körül, egykor a várárok volt, az utolsó világégésnél futóárok. Talán nehéz is lenne elválasztani már, hogy a szőlőtőkék alatt fehérlő csontok mely korból, mely harcok maradványai. Innen felülről — feltehetően a dombtető volt a fellegvár helye is — majdnem térképszerűen kitárul a Dráva mente, párhúzamosan a műút szürke sávja, az állomás szinte já- tékvasútszerűen kis mozdonyokkal, kocsikkal, Csendes az ősz, érett ringlók pottyannak a földre, és a gyümölcsös olyan békés, mintha évszázadok óta csak jámbor virágzás, érés és hervadás lenne e vidéken. A dombról az iskolába megyünk. A hűs emeleti folyosón kis kiállítás hirdeti gyűjtőmunkájának szép eredményét. Néprajzi, régészeti anyagai a vitrin mögött, ágyúgolyók, régi pénzek, veretes tál a Zrínyi-várból. Az egyik osztály ajtaja, félig nyitva van. Nekitámaszkodik a félfának és nézi, nézi a sárga padsort, simogatja szemével. Olaj osfesték-illatú, tintaillatú Itt a levegő. Osztályillat ez. Világos a terem, szinte ragyognak a padok, mert folyóként ömlik be az ablakon a szelíd ősz eleji napfény. Tröszt Tibor Az ember és a természet Menard K. (Praneisorezag) Sitt. runk, megcsodálhatjuk Balter- masz szovjet fotós rénszarvascsordáját és a tundrát. A horgászszenvedély egy pillanaté* remekül »kapta le« a svéd Riezt, amikor a kapásra összpontosító, szoborrá merevedett horgászt örökítette meg. Afrikai elefánt — ez a címe Széchenyi Zsigmondné képének — csörtetését szinte halljuk, amint megielenik előttünk. Naqygyörny Sándor első díjat kapott Dámbika című ké óéért. Különös pHsnat ez is' találkozás a dámszarvassá1 Ezúttal nem mondbatunb semmi rosszat a zsűriről: a Grand Prix-vel az arra legérdemesebb fotóst jutalmazták. Az ar»ent'n Paota kan ta. több fotójáért. Ö veti fö1 legélesebben a természet és a’ ember kaoi-solat-t — naivon rrmoas művészi fokon. Tokit korás a Nannal című fo*ó’á» a homokhoevre eg”re f“l,eh’- ’Utó gyerekeket láttuk, aki’- --zinte a Nanba érnek. Az Es- ‘i viöwtd TWJp^tvMv í Ti, de nQrr) rn^sr*la+ aak. A fekete tóiban iramlé áhér ló itt is jelkép: a lemenő nap a képi ellenpontja, de vele egységes a mondanivaló. Helyre kell állnia a megbomlott kapcsolatoknak a természetben. A természet mást is jelent az embereknek; munkát, társadalmi harcot, kzt mondja a Nehéz munka című képe, mely egy öreg ha- ’ ászasszonyt ábrázol, mellette két szomorú gyerekét. Mennyi minden van a Haragban című képben! Dacosan el'ordulő, alig tízéves fiú és kislány, akik nyilván szerelmi sértődöttek. És a kisfiú kezében egv szál latépett virág... Eifert János képe nem ka- nott semmiféle díjat. Finnt virágzó fa című alkotását választom mégis beszámolón végén mondanivalóm alao’á- ui: jeges hó fedi a száraz tóit ágakat. melv»k a hide« égbe nvúlnak. magasan. Kü’ő- oös fény esik az ágakon ű’ő hóra. o'van a látványa, mintha valóiában világítana ez a fa. Igen. világiénak a fák — a természet —, hogy felhív’ák az emberek figyelmét a jobb kapcsolatra. Borányl Barna SOMÖC.Vl NfiPtAP Vanárnap, 1971. szeptember 5. 5
