Somogyi Néplap, 1971. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)

1971-09-24 / 224. szám

(Folytatás a 2. oldalról) holnapnak, hanem messzeme­nően a jövőnek szól. Minden egyes tételében, utalásában a nagy lehetőségek rejlenek, ezek teljes megvalósítása azonban jelentős anyagi áldo­zatokat kíván, amelyek nem valósíthatóak meg máról hol­napra. Az áldozatokat azonban nem szabad félreérteni. Nem arról van szó — hangsúlyoz­ta Pullai Árpád —, hogy a felnőtt társadalom valamiféle ajándékot ad az ifjúságnak. Egyszerűen a jövőről van szó, arról, hogy az ifjúság újabb rétegeit tegyük fogékonnyá a közügyek iránt. Ebben is — mint a tör­vényjavaslat más fontos mon­dandójában — a képviselők teljesen egyetértettek, és így Ilku Pál válasza után a ja­vaslatot törvénnyé emelték. Fecser Péter somogyi képviselő: Alkalmassá kell tenni a fiatalokat a helyes döntések kialakítására Fecser Péter képviselő, mű­szaki igazgatóhelyettes, felszó­lalása bevezetőjében megálla­pította, az MSZMP Központi Bizottságának 1970 februári ifjúságpolitikai határozatának szellemében hozott állami in­tézkedések nyomán tovább javult a fiatalok helyzete. Összetett társadalmi feladat Társadalmi rendünk fejlő­désének megfelelően az ifjú­ság döntő többségét a mun­kában és a tanulásban való helytállás, a szocializmus esz­méinek igenlése, szép céljaink végrehajtásáért történő fára­dozás pozitív vonásai jellem­zik — hangoztatta. — Ugyan­akkor korunk gyors változásai, a gyorsuló idő sok-sok nega­tív hatása is érződik, amit teljesen nem lehet megszün­tetni, legfeljebb csökkenteni. A védelem módja: alkalmassá kell tenni a fiatalokat a he­lyes döntések kialakítására — hangoztatta. — Ez pedig na­gyon összetett nevelési feladat, hiszen nemcsak a szülő nevel, nemcsak a család, hanem a tágabb értelemben vett kör­nyezet, az utca, a város, a kommunikációs eszközök is. A törvénytervezettel kapcso­latban a képviselő foglalkozott a vezetők felelősségének kér­désével. Megítélése szerint a vezetőktől hangsúlyozottabban meg kellene követelni, hogy törődjenek a fiatalokkal. — Legyen a vezetői tevékenység megítélésénél fontos értékmé­rő, hogy az illető milyen utó­dokat nevel a társadalom szá­mára — mondotta. Az ifjúsági turizmosrú! A továbbiakban az ifjúsági turizmus néhány kérdéséhez fűzött néhány megjegyzést: — A témát választókerüle­tem helye determinálja: Sió­fok és környéke nyáron az ország egyik központja, az if­júság nagy találkozóhelye. So­kan érkeznek naponta: egye­dül vagy csoportosan, vonattal vagy stoppal, rövidebb vagy hosszabb időre; városból, falu­ról, tanyáról; öltönyben, far­merben vagy forrónadrágban. SZOT-beutalóval, tanárokkal, expressz-kártyával vagy cső- lakó-igazolvánnyal. Hosszú hajjal vagy még hosszabbal, kevés pénzzel és még keve­sebbel. Sokukkal beszéltem közülük a nyáron, titkon re­mélve, hogy szót kaphatok az ifjúsági törvény kapcsán. Gyűjtögettem a véleményüket, a problémáikat. A szélsőséges álláspontokat lefaragva a vé­lemények lényege az alábbiak­ban foglalható össze: Céljuk — a feltűnő, de nem perdöntő kivételtől eltekintve — kellemesen, jól eltölteni a kinek-kinek lehetősége sze­rint szabott időt. A probléma már az indulásnál kezdődik: a közlekedési költségeknél. Ezek ugyanis semmivel sem kisebbek a fiatalok számára, mint bármilyen más turista- csoportnak. Kedvezmények lé­teznek, ezek realizálása azon­ban meglehetősen körülmé­nyes és általában csoporthoz kötött. Következmény: ha pél­dául valaki Szabolcs megyéből utazik a Kilián-telepi üdülő­táborba, többet fizet a vasúti jegyért, mint az egyhetes szál­lásért, ellátásért és prog­ramért. Helyére téve és pol­gárjogot nyerve valamit eny­híthet az autóstop, de meg­oldás nem lehet. A megoldás: a tömeges ifjúsági turizmus egyik alapvető feltételeként a közlekedési vállalatoknak fog­lalkozniuk kellene valamilyen ifjúsági kedvezmény kidolgo­zásával. Az utóbbi évék örvendetes intézkedései ellenére is nagy probléma az elszállásolás — mondotta Fecser Péter. — Szállodát, magánházat megfi­zetni nem tudnak, és egyál­talán az egész turizmus mint­egy 220 000 szálláshelyéből csupán 9—10 százalék áll rendelkezésre ifjúsági célok­ra. A megoldás: nem luxus­kemping kell, hanem olyan terület, amit a KISZ, az ifjú­ság magának kialakíthat. Is­merve a balatoni viszonyokat, ezt nagyon égetőnek tartom, mert a partmenti szállodák, üdülők környéke már nem közelíthető meg. Tudok olyan helyről, ahol őrök vigyázzák a külföldiek nyugalmát. Ha­sonló a helyzet az olcsó étke­zési, szórakozási lehetőségek­kel. Ez pedig nem csupán be­ruházási probléma. Bármeny­nyire is szeretné például egy vendéglátóipari vállalat igaz­gatója, hogy a fiatalok az ő vállalatainak éttermeiben, bisztróiban olcsóbban étkez­hessenek, nincs módja jelen­tősebb engedményt adni, kö­tik azok a gazdasági szabá­lyozók, amelyek általánosak. Társadalmi összefogással A képviselő rámutatott: társadalmi összefogással, ru­galmas rendelkezésekkel az ifjúsági turizmus kérdése a Balaton mentén is megoldha­tó. Az alapfeltétel adott, hi­szen a törvénytervezet annak a felismerésnek bizonyítéka: tudjuk, hogy a leggazdaságo­sabb, legjobban megtérülő be­ruházás a fiatalokra fordított «beruházás-«. Javasolta a képviselő, hogy a nagyfokú érdeklődés miatt helyes volna az ifjúsági tör­vényt és annak magyarázatát, a lehetőségek feltárását tar­talmazó kiadványt megjelen­tetni. Helyesnek tartaná, ha az állami szervek, vállalatok kollektív szerződéseiket, a szövetkezetek pedig működé­si szabályzatukat a törvény szellemében felülvizsgálnák, és szükség szerint módosíta­nák. Felvetette azt is, hogy az országgyűlés kulturális bi­zottsága, valamint jogi, igaz­gatási és igazságügyi bizott­sága küldjön ki tagjai sorából ideiglenes bizottságot a tör­vény végrehajtásának meg­vizsgálására, s ez a bizottság a ciklus végén számoljon be az országgyűlésnek. A törvényjavaslatot elfo­gadta. Határozathozatal és interpellációk A művelődésügyi miniszter válasza után határozathozatal következett. Az elnöklő Apró Antal előbb szavazásra bocsá­totta a módosító javaslatokat, s ezeket az országgyűlés egy­hangúlag elfogadta. Utána az országgyűlés az ifjúságról szóló törvényjavaslatot általá­nosságban és — az előzőleg megszavazott módosításokkal együtt — részleteiben is egy­hangúlag elfogadta. Az országgyűlés ezután át­tért az interpellációk megtár­gyalására. Sándor József bu­dapesti képviselő az Újpalotán és Budapest más kerületeiben épülő új lakótelepek járulékos és kapcsolódó létesítményei­nek egyidejű felépítését szor­galmazta. Riss Jenő budapes­ti képviselő pedig a gazdasági vezetők részére biztosított ál­lami gépkocsi személyes veze­tése tárgyában interpellált. A miniszteri választ mind a két képviselő és az országgyű­lés is elfogadta. Ezzel az országgyűlés őszi ülésszaka befejezte munkáját. Az elnöklő Apró Antal zár­szavában méltatta az elfoga­dott két új törvény jelentősé­gét; kiemelte, hogy ezek a szocialista demokrácia köve­telményeinek megfelelően igen gondos és alapos előkészítő munka eredményeként szület­tek, s ez is biztosíték arra, hogy jól fogják szolgálni a bennük megfogalmazott célo­kat. Megköszönte a képvise­lőknek és a kormánynak a munkáját, s az ülésszakot be­rekesztette. (MTI) Pályázat, vetélkedő, úttörőműzeum Sok érdekes program a pajtásoknak A megyei úttörőelnökség megtárgyalta az 1971/72-es tanév mozgalmi feladatait. A tervezésben fő szempont volt, hogy az úttörőcsapatok egész tevékenysége megfeleljen a gyerekek érdeklődésének, igé­nyeinek. Legyen minél több játék, verseny, sok új kezde­ményezés. Az úttörőelnökség nagyon fontosnak tartja, hogy a csapatok támaszkodjanak a gyerekek önállóságára, kezde­ményező készségére. Minden­hol gyermekönkormányzat működik a vezetőség mellett és vele együtt. Az elnökségek városi, járási úttörőtanácsot hoznak létre, és meghatáro­zott időközönként összehívják az úttörőparlamentet. A csa­patokban fontos szerepet kap­nak az általános iskolából már kikerült, de oda visszatért és az úttörőknél dolgozó ifjúve­zetők. Továbbképzésükre lét­rehozzák az úgynevezett ifi­akadémiát. Ebben az évben indul “A mi megyénk (városunk, köz­ségünk)« akció, melynek az lesz a feladata, hogy az úttö­rők megismerjék lakóhelyük, ; 'negyéjük létesítményeit, fej­lesztését, tudják, hova, mit fognak építeni a negyedik öt­éves tervben. Emellett foglal­koznak városuk, falujuk múlt­jával, hagyományaival is. Ez év őszén az úttörőcsapa­tok munkájára is kihat a KISZ VIII. kongresszusa, kü­lönösen a nyolcadik osztályos úttörők kísérik majd figye­lemmel tevékenységét. Az el­nökség a kongresszus tisztele­tére megjelenteti az úttörő- mozgalom 25 évét bemutató kiadványt. Ezzel egy időben múzeumot rendeznek be a ka­posvári ifjúsági házban. Változatos program várja a gyerekeket ebben az évben: a tavalyihoz hasonlóan megren­dezik a kulturális szemléket. Szakági fesztiválokat rendez­nek a rajkamarakórusoknak, néptánccsoportoknak, úttörő­zenekaroknak. Ilyennek látom megyémet, városomat címmel irodalmi, fotó-, gyermekrajz- pályázatot hirdetnek. Az el­nökség címeket juttat el azok­hoz a pajtásokhoz, akik leve­lezni akarnak kalinyini pio­nírokkal. Az 1971/72-es év egyik leg­nagyobb feladata a fonyódli- geti tábor építése. Ebben je­lentős társadalmi munkát vé­geznek az úttörők, a munká­hoz azonban a termelőüzemek segítségét is várják. Építésszervezés Pert módszerrel Jóllakatták a komputert — Negyedévenként karbantartás A megyei tanács végrehajtó bizottsága június végén tár­gyalta meg a kaposvári ne­gyedik ötéves tervi lakásépí­tések feladatait. Az előter­jesztéshez egy több méter hosszú, számokkal teleírt lap szolgáltatta az adatokat, s egy ennél valamivel kisebb, vonalakkal, számokkal tele­rajzolt papír. A mintegy kétmétemyi »slejfni« — a Pécsi Tervező- iroda megbízásából — egy elektronikus számítógép ter­méke, miütán száznyolcvan­hét különböző eseményt és munkafolyamatot tápláltak a komputerbe. A végeredmény — idézzük a címet: »Kapos- ivár IV. ötéves tervi lakásépí­téseinek hálódiagrammos szer­vezési dokumentációja«. Miért kellett a negyedik öt­éves tervi lakásprogram meg­szervezéséhez segítségül hív­ni a komputert, hiszen a ko­rábbi években is építkeztek Kaposváron, az ötéves és éves tervek is elkészültek — szá­mítógép nélkül? Ez a szervezési dokumen­táció az állami célcsoportos, az OTP társas lakásépítéseken kívül a vállalati és a magán­lakás-építésekre is kiterjed. A vonalakból és a számokból az derül ki, hogy 1971. janu­ár elseje és 1975. december 31-e között milyen beruházási feladatokat kell elvégezni, me­lyek a legkorábbi és a leg­későbbi kezdési időpontok, a különböző feladatok elvégzé­séhez hány napra van szük­ség, s ha van, mennyi a tar­talékidő? A vonalas diagra­mon a legfontosabb feladato­kat vastag vonal jelöli, ezek­ből vékonyabbak ágaznak el. A terv két végpontja a már említett két dátum. A diagramnak vannak kri­tikus vonalai, pontjai is, illet­ve lefordítva: a lakásépítések és beruházások legfontosabb, legalapvetőbb eseményei áll­nak a 4600 felépítendő lakás programjának tengelyében. A kritikus úton azok az esemé­nyek találhatók, amelyeknél nincs tartalékidő. A rendelke­zésre álló és a szükséges idő ugyanannyi, s ha itt valami csúszik, akkor magával rántja az egész tervet. A száznyolcvanhét adat be­táplálásánál az egyik alapelv az volt, hogy az időpontok megállapítása nem a létesít­mények optimális műszaki adataira épült, hanem a kivi­telezők és tervezők teherbíró képességét vette figyelembe, s azt a feltételezést tartalmaz­za, hogy az építőipar megte- -emti saját teljesítménynöve­lő fejlesztéseit. A hálódiagram tartható határidőket tartal­maz, s mielőtt elkészítették, valamennyi építőipari szerv vezetőivel egyeztették. Mégis mire jó ez a vonalak­ból és számokból álló, a lai­kus számára érthetetlen diag­ram? Segítséget nyújt a sok bi­zonytalansággal tarkított sza­nálások, áttelepítések, bontá­sok, peres eljárások időben történő lebonyolításához. Rá­mutat a szerződéskötések tervszerű időpontjaira. Módot ad a lakásépítések és egyéb kommunális, közlekedési be­ruházások egyeztetésére, va­lamint áttekinthetővé teszi a felhasznált és a rendelkezés­re álló forintok egyenlegét, biztosítja a pontos pénzügyi ütemezést. A hálódiagram nem csoda­szer, önmagában az égvilágon semmit nem tud megoldani, ie alkalmazásával összehan- toltabbá, még tervszerűbbé és hatékonyabbá lehet tenni a 1600 lakás nem kis munkát jelentő felépítését. A városi tanács terv-, va­lamint építési, közlekedési és vízügyi osztálya — az építke­zéseket figyelemmel kísérve — negyedévenként »karbantart­ja« a hálódiagramot. Ez a kar­bantartás azt jelenti, hogy — miután több feltételezést tar­talmaz a diagram — egy-egy módosítás, vagy már elvég­zett, »kipipálható« munka után változik a szám és vo­naltömeg. Az elektronikus számítógép szervezési terve Pert módszer­rel készült, s ilyen nagy je­lentőségű feladat megvalósí­tásához első ízben nyújt se­gítséget Somogybán. S. G. Almasűrítmény exportra A Nagyatádi Konzervgyárban almasfirítményt készítenek exportra Kanadába és Franciaországba. Az olasz szűrőgép­nek naponta 30 000 liter a teljesítménye. Beszédes számok Eredmények és Tennivalók ORSZÁGOS tendencia, s ter­mészetesen megyénkben is ér­vényes: korszerű eszközöket hatékonyan alkalmazni tudó, gazdaságos üzemek kialakítása a cél. Ehhez azonban többé- kevésbé rögös út vezet. A fej­lődés nem problémamentes. Lássuk a számokat! Magu- -kért beszélnek. Tükrükben a valóság mutatja arcát. Me­gyénk gazdaságai összterületé­nek háromnegyed része eny­hén lejtős. A Zselicre vagy a tata dombvidékre a »lejtős« jelző helyett bátran használ­hatjuk a »meredeket«. Az eró­ziótól károsítot vidék az össz­terület hatvan százalékát teszi ki. Ismert, hogy a barcsi járás egyes termelőszövetkezetei és a Balaton melletti gazdaságok közül jó néhány mély fekvésű részeken végez munkát. Adott­sági tényezők ezek, negatívan hatnak a gazdálkodásra. 1 050 000 holdon kell mun­kálkodniuk a megye mezőgaz­dasági üzemeinek. Somogy dol­gozóinak 40 százalékát foglal­koztatja a földművelés. Száz­negyvenhárom termelőszövet­kezetben és tizenkét állami gazdaságban tartják számon őket. Számok. Olvassunk belőlük! A közgazdasági környezet me­gyénk nem kis részében okoz gondot. A művelésre kettőzött energiát kell fordítani. A gé­pek hamarabb amortizálódnak. S tudott, hogy a gazdaságok, üzemek gépellátottságában ko­rántsem rózsás a helyzet. A szocializálás mindenkép­pen pozitívan hatott, ezt ma már nem szükséges bizonygat­ni. Az eredmények, melyek a helyenként mostoha környe­zetben születtek, önmagukért beszélnék. Elég csak arra utal­nunk, hogy a kukorica termés­átlaga megkétszereződött az 1938-as terméseredményhez viszonyítva. A nagyüzemi gaz­dálkodás és a korszerű műve­lés diadala ez. A termelőszö­vetkezetekben 6,2 százalékkal nőtt a szarvasmarha-állomány az előző évekhez képest. Az idén százezerrel több hízóser­tést értékesítenek, mint ta­valy. A kisegítő tevékenység 1968-ban 74 milliót, a múlt évben már 110 milliót hozott. Az összes vagyon is nőtt 21 százalékkal. A számok tehát bizonyítanak. Bizonyítják, hogy ha kitérőkkel, megtorpa­násokkal is, de haladunk a kitűzött cél felé. A számok azonban figyelmeztetnek is. Tóth Lajos, a Somogy me­gyei Tanács V. B. mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztályá­nak vezetője hívta fel a figyel­met néhány hátráltató ténye­zőre a műszaki hetek megnyi­tóján. A munkaerő-csökkenés gyors ütemű. Nagyobb techni­kai fejlesztést indokol. A szak­emberellátottság sem kielégí­tő. Nem lehetünk elégedettek a zöldségfélék munkáinak gé­pesítettségével sem. A terüle­tek csökkentek az utóbbi években. A növényvédelem szerepe egyre nagyobb lesz, de van itt is tennivaló még bő­ven. A sertés-, illetve a szarvasmarhatartási telepek beruházásainak magas összege arra figyelmezteti a szövetke­zeteket. hogy a régi, meglevő épületeket is ki kell használ­ni. Korszerűsíteni kell. A TERMELÉS és feldolgo­zás koncentrációjában is szük­séges előrelépni. A személyi jövedelem mértékének foko­zása is cél, ugyanakkor a kö­zös vagyon további fejlesztése sem maradhat el. Az üzem- és fejlesztési tervek készítését még mindig nem előzik meg mindenütt gondos közgazdasá­gi elemzések. A múlt években több gazdaságban teremtett feszültséget a gépi és énület- beruházások közti aránytalan­ság. Feladat a helyes arány megtalálása. Ebben is segít­hetnek az alapos közgazdasági elemzések. A karbantartás és javítás bázisainak megterem­tésére már tették intézkedé­seket. További fejlődést ezen a téren is az elemzés, távlati tervezés hozhat. A számok tehát jó bará­taink. Minden gazdaságban az önelemzés, önellenőrzés eszkö­zei. Lesfcő László SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1971. szeptember 24. 3

Next

/
Thumbnails
Contents