Somogyi Néplap, 1971. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)
1971-09-23 / 223. szám
A Parlament üléstermében (jobbról balra): Kádár János, Komócsin Zoltán és Gáspár Sándor, (Folytatás a 2. oldalról) nyos türelmi idő lejárta után meg kell szüntetni. Ezért idevágó tilalmi lista is előkészületben van. Megjegyezte egyébként, hogy ahol a tsz, indokoltan. túlsúlyban folytat ipari munkát, ott át fog alakulni ipari szövetkezetté. Szólt a miniszterelnök-helyettes a bérezési különbségekről is. A törvényjavaslatra utalva hangsúlyozta: a bérek, a jutalmakkal együtt, a tsz-ek- nél legfeljebb 10 százalékkal haladhatják meg az állami iparban végzett hasonló tevékenység járandóságát. Ez a különbség azonban — a rosz- szabb munkakörülmények ellensúlyozásaként — számos helyen indokolt. Radnóti László felszólalása Társadalmi és gazdasági életűnkben lantos szerepe van a szövetkezeteknek Tisztelt országgyűlés! A Parlament most egy olyan törvényjavaslatot tárgyal, melynek születését régóta várta a szövetkezetek tagsága. E réteg, mely számarányát tekintve is jelentős és egész társadalmi életünkre is számottevő befolyást gyakorol, s gazdasági tevékenységével szintén nagy mértékben hozzájárul népgazdaságunk erősítéséhez — mondotta bevezetőben, majd így folytatta: — E törvény segítségéve] egységesebb szerkezetbe lehet foglalni a szövetkezetek alapszabályát, egyéb belső szabályzatait. A továbbiakban pedig célszerűnek tartom felülvizsgálni az 1970. január 1-ével az állami felügyeletet gyakorló tanácsi végrehajtóbizottságok által gyakran e törvény hiánya miatt sokat ás szenvedélyesen vitatott, végül jóváhagyott alapszabályokat, de a többi szabályzatot is. — A törvényjavaslat indokolása számokkal is érzékelteti, hogy a szövetkezetek szerepe milyen jelentős társadalmi és gazdasági életünkben. Én azt szeretném hangsúlyozni, hogy igen nagy számú, elsősorban vidéki településeken a szövetkezetek jelentősége még sokkal nagyobb, mint amit az országos átlagszámok mutatnak. Nagyon sok helyen alapvetően meghatározó szerepük van a községek fejlődésében, arculatának alakulásában. Számos településen mindhárom alapvető ágazatot képviselő szövetkezetét megtalálhatjuk. Megítélésem szerint azonban még távolról sem kielégítő e szövetkezeten együttműködése. Sok a kihasználatlan lehetőség a szövetkezetek egymás közötti vagy szövetkezetek és állami gazdálkodó szervek közötti kooperációjában, egymás tevékenységének kiegészítéséhez, a munkaerő s a termelőeszközök jobb kihasználásába. A szövetkezeti mozgalom fejlesztésére vonatkozó politikai bizottsági határozat alapján megállapíthatjuk — hangoztatta többek közt —, hogy gazdaságunk az extenzív fejlődésről az intenzív típusú gazdasági fejlődés időszakába lépett. Ebben az időben a szövetkezetek fejlődése jelentősen hozzájárul a szocialista gazdaság növekedéséhez, különösen a mezőgazdaság, az ipar egyes területein, az áru- forgalmazásban és a szolgáltatásokban. A társadalmi költségek szempontjából, főleg a kis és középüzemű tevékenységben, a szövetkezet igen ésszerű vállalkozási forma. Megállapítja továbbá a határozat, hogy a szövetkezet működéséhez a megfelelő terület állami vállalataival azonos gazdasági feltételeket kell biztosítani; elő kell segíteni a szövetkezeteknek mint a szövetkezeti tagság gazdasági-, társadalmi vállalkozásának fejlődését. Az idézett határozat pontosan jelöli meg az utat, amelyen a szövetkezeti iparnak távlatokban tevékenykednie kell. Felhívja a figyelmet arra is, hogy a kis és középüzemek tevékenysége iránt igen nagy a társadalmi elvárás, mind a javító-szolgáltató tevékenység növelése, mind a hiánycikkek számának csökkentésében és az állami vállalatok termelésének kiegészítésében. A szövetkezetek jó része dinamikusan fejlődik — hangoztatta —, csak éppen a legéletképesebbek nem egyszer nehézségekkel küszködnek, mert saját alapjaikat, pénzügyi forrásaikat teljesen kimeríti a nagyarányú fejlesztési szükséglet Éppen ezért a lineáris adózás felülvizsgálatát javasolta. A másik kérdés, amire a szövetkezeti törvénytervezet (Képtávírón érk. — MTI—KS) kapcsán a figyelmet felhívta, a lakosság részére történő javító-szolgáltató tevékenység fejlesztésének problémája, s részleteiben is kitért a javítás-szolgáltatás egyes kérdéseire. Ügy vélem — hangoztatta —, hogy a most tárgyalt törvény és ezt követően ennek végrehajtására készülő jogszabályok, ágazati törvényerejű rendeletek lehetőséget kell teremtsenek mind a dinamikusan fejlődő, főleg kis és középüzemek problémáinak megoldásához, mind a lakosság részére végzett javító-szolgáltató tevékenység fejlesztésénél jelenleg fennálló akadályok megszüntetéséhez. Mélységes meggyőződéssel vallom — mondotta végül a somogyi képviselő —, hogy a törvény indoklásában szereplő célkitűzéseket, melyek teljes összhangban vannak az 1970 májusi szövetkezetpolitikai párthatározatokkal, a X. kongresszus irányelveivel, a törvény segítségével könnyebben, célratörőbben, tervszerűbben tudjuk megvalósítani, éppen ezért a magam részéről a törvény előterjesztett szövegével egyetértek, és azt elfogadom. Határozathozatal A tanácskozás a késő esti órákig tartott, amikor dr. Korom Mihály igazságügyminisz- ter válasza után határozathozatal következett. Dr. Beresz- tóczy Miklós előbb szavazásra bocsátotta a felmerült módosító javaslatokat, végezetül az országgyűlés a szövetkezetekről szóló törvényjavaslatot általánosságban és — a már előzőleg megszavazott módosításokkal együtt — részleteiben egyhangúlag elfogadta. Ezzel a szerdai tanácskozás befejeződött. Ma, csütörtökön 10 órakor az ifjúságról szóló törvényjavaslat tárgyalásával folytatja munkáját az országgyűlés. (MTI) Közéletet él az asszooy. ■■ A jelenség nem új: nálunk mind több azoknak az asszonyoknak a száma, akik közéleti tisztséget töltenek be. Kérdés azonban, mit szól ehhez a férj? A fokozatosan megvalósuló egyenjogúság megteremtette ugyan a lehetőségét annak, hogy a nők közül mind többen kiváljanak, és különböző társadalmi posztokon tevékenykedjenek. Ha engedi őket a férjük. Szó se róla, többnyire engedi. Erről vallanak azok az adatok, amelyek a nők számának emelkedését tükrözik a választott szervek egész sorában. Talán elegendő utalni rá, hogy négy évvel ezelőtt a tanácstagok között 18 százalékos volt a nők aránya, a legutóbbi választások után pedig 23 százalék. Közelebbről azt jelenti ez, hogy a megválasztott 68 646 tanácstag közül 15 848 a nő. Hasonló az arány az országgyűlésben, ahol a 352 képviselő közül 84 tartozik a szebbik nemhez, az összlétszám 23,9 százaléka. A férfiak úgy általában örülnek is ennek. Általában. De más az elvi egyetértés ez esetben, s megint más, ha nincs készen a vacsora, mert történetesen az asszony gyűlést tart. A gyerekek nem tudják befejezni a leckét, várják anyut, hogy segítsen. Nincs minden a helyén a lakásban, a ház körül (kivált, ha az ember azt keresi, m az, amibe beleköthet), mert ? fogadóóra, az emberek ügyesbajos dolgainak intézése nem hagyott elég időt feleségének a házi munkára. Helyenként komoly nézeteltérések forrása az ilyen és hasonló apró mulasztás, ami — kivált faluhelyen — olykor sűrű béví lenséggel járhat a házastársak között. I gen, mert a férjek — nincs mit tagadni ezen — mindjárt a tekintélyüket féltik, tisztelet a kivételnek. Némelyikük egyenesen féltékeny a felesége népszerűségére, társadalmi sikerélményeire, s — uram bocsá’ — még talán irigység is fészke- lődik benne. Azonkívül élhet — mint ahogy él is — bennük olyan érzés: miért nem nekik sikerült szószól 'inak lenni, közéleti tisztségbe kerülni, elvégre mégsem ugyanaz, ha a férj jár haza későn, mint amikor a feleség. Mert amíg az asszony otthon van. nem borul fel a családi élet egyensúlya, nem hűl ki a tűzhely, az otthon melege. Ugyanakkor, valljuk be, na a férjre vár, hogy ne hagyja a tüzet kihűlni, méltóságán esett sérelemnek fogja fel, megér tés helyett felháborodik, s najlamos rá, hogy elveszítse türelmét. Az ilyen magatartás alapja az önzés, a régi, sőt régen elavult értékítélet, amely az asszonyt, a konyha és a hálószoba szűk falai közé zárta. Aki nyitott szemmel jár. látja a házasságban megnyilvánuló életközösség új vonásait, a férfi és a nő kapcsolatának gyökeres átalakulását. A nő társadalmunkban nem csak úgy egyenrangú hogy joga van ugyanannyit, vagy számos esetben többet dolgozta, mint a férfinak. Gondolkodása érettségét, fogékonyságát, közösségi ambícióit tekintve sem marad el az estiek többségében a férjek mögött. (Vagy ha igen, ez legtöbbször a kapcsolat felbomlásához vezet.) Nem olyan nehéz ezt elismerni. Hiszen egy falun belül is nagyon sok példa akad rá. A példák mellett persze ma az is szükséges, hogy legyen erőnk engedni abból a megint csak régen elavult fura és mindinkább anakronisztikus rátartiságból, amelynek közkeletű neve: férfiúi hiúság. Manapság elég sok embert tesz nevetségessé az ilyen — magát minden vonatkozásban fölénybe helyezni kívánó viselkedés. Aminek örökös mottója az, hogy »ki viseli a kalapot?«. Ott, ahol az egyetértés, a békesség és — ne féljünk leírni a szót — a szeretet megvan, ez a kérdés nyilvánvalóan fölösleges. A férji tekintélyt ugyanis nem csorbíthatja a feleség társadalmi előmenetele, az, hogy a közösségi ügyek intézésében tanúsított rátermettsége alapján bizalommal fordulnak hozzá m emberek. Sőt, a feleség ilyen jellegű sikerei fölött érzett öröm, netán büszkeség, inkább növeli a családfő tekintélyét, mint az indokolatlan tekintélyféltés. Egyébként pedig mindenki tudja, a családi életben a család bármelyik tagjának az öröme — közös öröm. A közéleti szereplés örömét — mert azért ilyen is akad — az élettárs éppen úgy átérezheti, mintha ő állna a dobogón. Természetes, hogy az ilyen helyzetekben a családra némiképp több otthoni feladat elvégzése hárul. Ezen kár lenne fönnakadni, hiszen a korszerű életforma térhódításával ez elkerülhetetlen. Azonkívül így a becsületes. Nyugodtan állíthatjuk: igen kevés ma már az olyan házi munka, melyet kizárólag a feleség végezhet. Nem fogadhatjuk el természetes állapotnak, ha, a családfő és a gyerekek mindennel az édesanyára várnak. anapság sokat beszélünk a társadalmi demokratizmus fejlődéséről. A több mint tizenötezer nő tanácstag jelenléte, szépen bontakozó tevékenysége is ezt a fejlődést igazolja. Közülük azonban többeknek szükségük van az »otthoniak«, elsősorban férjük nagyobb megértésére. cselekvő segítségére. Ne bánjunk hát szűkmarkúan ezzel a segítséggel Ismerjük el, amire mostani éveink tanítanak. A közéi“*; szereplés nem a férfiak privilégiuma többé, és nagyon jó, hogy társadalmi méretekben elmondhatjuk ezt. Kovács Imre M 3800 öltés percenként Nagy teljesítményű japán varrógép Elegancia Ktsz-ben. dolgozik a somogyvári őszi beszélgetés Szőnyi hajóssal, a Somogy megyei Sütőipari Vállalat termelési osztályának vezetőjével. — Hány üzeme van a vállalatnak? \ — Harminchárom. — Melyek a legkorszerűbbek? — A kaposvári kenyérgyár, a balatonszárszói, a tabi és a fonyódi üzem, — az üzemek zöme viszont régiből átalakított. — Hány termékük van? — Hétféle kenyér, negyvennyolc féle péksütemény és egyéb. Alig győzöm jegyezni a választ: az egyéb a zsemlemorzsa és a tarhonya, a péksütemények sorába tartozik a tejes, sós, vajas, nagy kiflin és zsemlén kívül a kakaós, foszlós, fonott kalács, az ökörszem, a szegedi vágott, a perec, a pogácsa, a tortalap stb. Aztán a Balatonra, a nyárra terelődik a szó. A vállalat minden évben balatoni ellátási tervet készít. Feladat: műszakilag felkészíteni az üzemeket, létszámot biztosítani, a szállítást megszervezni. — Mikor kezdik a felkészülést az idényre? A sütőipar nyara — Február-márciusban készülnek a fölmérések, április közepén ül össze az első nagy értekezlet. A Balaton-parton — Be- rénytől Siófokig — nyolc üzem működik, kapacitásuk napi ötszázhárom mázsa kenyér és 276 ezer sütemény. Hogy mit jelent ezeknek az üzemeknek a nyár? Januártól júniusig 6117—7418 mázsa között készítettek havonta kenyeret, viszont júniusban 11 050, júliusban 15 965 és augusztusban 14 408 mázsára ugrott! A süteményekkel hasonló a helyzet. Az év első öt hónapjában viszonylag egyenletes a szint: 1 098 000 a legalacsonyabb és 1 667 000 a legmagasabb darabszám, viszont júniusban 2 602 000. júliusban 4 415 000, augusztusban pedig 4 003 000 darabot sütött a fonyódi, balatonszárszói és siófoki üzem. Süteményt csak ez a három termel. Hasonlítsuk össze a termelést a kapacitással! Kenyérből a balatoni üzemek napi kapacitása 503 mázsa — májusban 297, júniusban 425, júliusban 591, augusztusban 576 mázsát termeltek. Az átlagok nem fejezik ki eléggé az ellentmondást, különösen hétvégeken ugrik meg aránytalanul a termelés. A balatonberényi üzem kapacitása huszonhat mázsa, — július 31-én 56 mázsa kenyeret sütöttek, a balatonsze- mesi üzem kapacitása 19 mázsa, — augusztus 7-én 38 mázsa kenyeret adtak el, a siófoki üzem kapacitása 210 mázsa, — július 24-én 318 mázsa kenyér készült, a balaton- lellei üzem kapacitása 88 mázsa, — július 20-án 140 mázsa kenyeret értékesítettek. Július 25-től augusztus 20-ig minden vasárnap sütöttek a pékek. Sokat segítettek július —augusztusban az ipari tanulók is. A szegedi élelmiszer- ipari szakmunkásiskola 18 diákja Siófokon, tizenhat somogyi ipari tanuló pedig Fonyódon dolgozott. Camauf Károly, a balatonszárszói üzem vezetője még nem tud az előző nyárhoz viszonyítani, a hatmilliós beruházással készült üzem tavaly október óta termel. (»Nem is tudom, mi lett volna, ha nincs a szárszói üzem« — jegyzi meg Szőnyi Lajos.) — Hogy milyen volt a nyár? Nehéz, szoros. Tizen- négy-tizenhat órát dolgoztunk. Süteményt Lellétől Földvárig szállítottunk, kenyeret Szárszóra, Kötésére. Hajnali négykor kezdődött a szállítás, délután négyig-ötig tartott. — És ilyenkor, idény után van elég munka? — Nem küldünk el senkit. Szeptember elsejétől májusig tortalapot sütünk a Győri Keksz- és Ostyagyámak. Három és fél mázsát naponta. Az 1958 óta működő siófoki üzemben már sok mindenre emlékezik Árpás István üzemvezető-helyettes, Bálint István KISZ-titkár és Molnár József párt titkár: — A Balaton-parton 1964- ben szökött fel először a kereslet. A sütemény felé tolódik el az igény: kuglóf, fonott kalács, briós, túrós táska. Egybefüggően annyi jó idő, mint az idén, még nem volt. A tavalyihoz képest süteményből tíz-tizenöt százalékkal nőtt a termelés. A maximális rendelés 170 ezer darab, kenyérből 420 mázsa volt. Ilyenkor meg tarhonyát, cérnametéltet és zsemlemorzsát is gyártunk. A fiatalok vannak többségben. öt éve kezdődött a fiatalítás. Sok a bejáró, nehezebb összehozni őket. Az idén a KISZ központi bizottsága dicsérő oklevelét nyerte el az alapszervezet. Harmincegy kocsival szállítottunk Balatonvilágostól Ba- latonszentgyörgyig, befele Marcaliig, Tabig. A hetvenkét szállítómunkás hajnali kettőháromtól délután hatig-nyolcig dolgozott. Milyen lesz a jövő nyár? Balatonszárszón láttam egy modern dagasztógépet. Két- három perc alatt dagaszt, míg a hagyományos tizenöt-húsz percig. Ha kovász helyett cito- pánt használnak, nyolc-kilenc óra helyett két és fél óra alatt kész a kenyértészta. 1972 nyarán megjelenik a tartós kenyér, a hetvenöt de- kás, fehér kempingkenyér. Poliészter csomagolású, hat na- oig friss. Egyenletessé lehet tenni a termelést, lehet előre sütni. A Fővárosi Sütői nari Vállalat már készíti — Földváron már lehetett kapni a nyáron. Sípos Ferenc SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1971. szeptember 23. 1*3
