Somogyi Néplap, 1971. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)

1971-09-17 / 218. szám

r Hibakeresés műfüllel' A gépjárművek jelenlegi bonyolultsági fokán az egyes szerkezeti részek megbízható működésének ellenőrzése, il­letve a hibaforrások megkere­sése® alkalmas műszerek nél­kül nem lehetséges. Helyeseb­ben: a nagy tapasztalattal ren­delkező szakemberek számára sok mindent elárulnak a gép­járművek üzem közbeni zöre­jei, s az egyszerű •»meghall­gatás« után máris mondják a diagnózist, de a hibamegálla­pításnak ez a módja nem le­het csak kevesek kiváltsága. Az akusztikai hibakereső mű­szer — amilyen a képen is látható — jól áttekinthető ská­lára vetíti ki a hangokat, zö­rejeknek ama jellemzőit, ame­lyek rejtett vagy tényleges hi­bákra utalnak. Az akusztikai hibakeresők egy bizonyos bo­nyolultsági fokon túl csak más műszerek méréseivel ki­egészítve adnak megbízható diagnózist. Viszonylag egysze­rű hangelváltozások kimuta­tására (szelep-, hajtókar-, csapágyhibák stb. esetén) azonban igen alkalmasak, ke­zelésük egyszerű, a velük va­ló mérés gyors és megbízha­tó. Hordozható (telepes) és hálózathoz csatlakoztatható kivitelben egyaránt készülnek. Félmillió forint érték n zöldség terven felül °0 százalék a prémium •»Az idén a szárazság elle­nére nagyon elégedettek va­gyunk kertészetünk munká­jával« — hallottam Kovács István pérttitkártól és Po­zsonyi István belső agronó- mustól Nagybajomban, a Le­nin termelőszövetkezetnél. Szeptember 10-én örömmel újságolta a tsz vezetőinek Vincze Lajosné, a kertészet ve­zetője, hogy teljesítették az éves tervet, amely 1 050 000 fo­rint értékű zöldség termelése, értékesítése volt. A 35 hold — melyet az Aranyos-patak vi­zével öntöznek — a gondos művelést jó terméssel fizette vissza. Félmillió forintot még biztosan kapnak paprikáért, a fő- és másodvetésű káposztá­ért, uborkáért, karalábéért és zöldbabért. A megállapodás szerint az a 20-30 szövetkezeti tag, aki itt dolgozott, a terven felül várható félmilliós több­lettermelési érték 20 százalé­kát kapja prémiumként. •►Nem sajnáljuk ezt az össze­get a kertészetben dolgozóktól. Megérdemlik. Az áruk zömét a MÉK-en keresztül Kaposvár­ra küldtük, de van egy zöld­ségboltunk Nagybajomban, és gondoskodtunk az itteni jó el­látásról is. Ha a félmillió va­lóság lesz, akkor 1 hold 42 000 forintot adott a kertészetben. Növényvédelmi tájékoztató Vadriasztás — A szarvas és vaddisznó okozta kártétel elsősorban a kukoricásokban minden évben számottevő. Vadriasztó szerek használatakor nem kell a ve­szélyeztetett táblákat őriztet­ni, mert a készítmények — helyes használat esetén — megbízható védelmet nyújta­nak. A kukoricatáblák, cse­metekertek stb. körül Silvacol K koncentrátummal átitatott textil- vagy zsákdarabokat kell hatméterenként dróton vagy spárgán felfüggeszteni, vaddisznó ellen 40—60, szarvas ellen 100—120 cm magasan. Ha szükséges, a ruhát a vegy­szerben ismételten áztatni kell. A készítmény méregjel­zés nélküli, de erősen maró hatású, ezért óvakodjunk, hogy szembe és bőrre ne ke­rüljön. Erős szaghatása miatt szőlő vagy más érzékeny Kul­túrák közelében nem használ­ható, és a megvédendő kultúr­növénnyel se kerülhet közvet­len érintkezésbe. A Cervacol vadriasztó ke­nőcs elsősorban erdészetekben és gyümölcsösökben javasolt, szarvas és nyúl rágása ellen. A készítményt a fák veszé­lyeztetett törzsrészére, tűleve­lűeknél a hajtásvégekre kell ecsettel vékonyan felkenni. A vegyszer az időjárással szem­ben ellenáll, és a növényi ré­szek fellövését nem gátolja. Övó rendszabályai az előbbi­vel azonosak. A meztelen cs'gák különbö­ző fa fai jelentékenyen káro­sítják a zöldségféléket a sza­badban, a melegágyakban és az üvegházakban egyaránt, de a »«.vtározott növényeket is- vegyszerrel megtámadják. A kártevő ősz­szel a pincében vagy a sza­badban tárolt gyökérzöldsé­gekben és burgonyában fúrt járataival utat nyit a rothasz­tó kórokozók fertőzésének is. Megelőzésre úgynevezett víz­elvonó anyagok használhatók — melyek a csigákat ismételt nyálkakiválasztásra ingerllk és végül elpusztulnak —: szu­perfoszfát por 1,7, őrölt ol- tottmész 3,5, mésznitrogén 1,5 q/ha. Ezeket az anyagokat az alkonyati órákban kell kiszór­ni a talaj felületére úgy, hogy a növényekre ne jussanak. Kisebb területen az adagokat természetesen át kell számíta­ni. Raktárakban és pincékben még a vasgálíc és a rézgálic is felhasználható. Ezekkel a tárolásra szolgáló ládákat, prizmákat stb. — csíkokban — körbe kell szórni. Kizárólag meztelen csigák ellen használ­ható nagyüzemben és házi- kertben a Helarion és a Li- macid-Spolana granulátum, melyekből a fertőzött talajfe­lületre hektáronként 3,5—5,2 kilót kell szórni. A felhaszná­lásnál az óvó rendszabályokra ügyelni kell, mivel ezek az anyagok »»MÉREG!« jelzésűek. A repcedarázs-álhernyók megyeszerte tömegesen megje­lentek a repcevetéseken. A kártevők rágásukkal nagy lombpusztítást végeznek, ezért a jövő évi termést is veszé­lyeztetik. Ha az egyedszám a veszélyességi létszámot meg­haladja, haladéktalanul meg kell kezdeni a porozást Wofa- tox- vagy Lindán tartalmú porozószerrel. Azt hiszem, ez megyei szinten is kimagasló eredmény. Tu­dom, hogy ebben igen nagy része van kertészetünknek, Vincze Lajosnénak, aki férfi­aknak is dicséretére való ener­giával, nagy szorgalommal és szaktudással emelte oda ker­tészetünket, ahol most van — mondotta Kovács István. — El kell azt is ismerni, hogy az agronómia messzemenő segít­séget adott a kertészetnek, gé­pekkel, fogattal, permeteződze- rekkel stb. Hallom, hogy más tsz-ek sorra szüntetik meg kertészetüket. Nekünk más a véleményünk. Nálunk a ker­tészet fejlődőben van. Szeret­nénk, ha a Pécsi Vízügyi Igaz­gatóság a jelenleg engedélye­zett 12 300 köbméter víz he­lyett 40 000 felhasználásához járulna hozzá az Aranyos-pa­takból. No és még valami, ami nem mindegy a kertészet­nél: nemcsak megtermelni, hanem értékesíteni is tudni kell.« Húsz év a szövetkezeiben Kosaras István húsz év óta ■lnöke a Böhönyel Vegyes­pari Ktsz-pek. Újonnan vá- asztott tagja a KISZÖV ve- ;etőségének. Közel jár az öt- .•enhez. A szövetkezeti mun­ta húsz évéről, a múltról, if- ' ókorának emlékeiről beszél­getünk. — Tizenkét éves koromban már nekem is meg kellett fognom a kapa nyelét. Reg­gel négytől este sötétig dol­goztunk. Hátunk mögött a botosispán. Majd inasnak ad­tak szüleim egy cipészmester­hez. Vasárnaponként pedig újságot árultam. Nehéz volt akkor újságot eladni, hiszen kenyérre sem jutott mindig, összerakosgattam a vasárna­ponként keresett filléreket, vásároltam anyagot, nekibá­torodtam, és megcsináltam az első. pár cipőt az édesanyám­nak. Ö sírt, nevetett örömé­ben. A mester árgus szemek­kel nézegette, majd ennyit mondott: nem rossz! Azután rám bíztak új mun­kát is. Kitűnően szabadultam, boldogan vettem át a segéd­levelet Marcaliban. Aztán még nagyobb lett a szegény­ség, Nem kaptunk munkát, összeverődtünk nyolcan-tízen imolyan széllelbélelt szegény ’párosok. Elmegyünk szeren­csét próbálni — gondoltuk. Nem jutottam Pestig, kaptam munkát. A Balaton mellett dolgoztam egész nyáron. Majd otthon kinlódtuk át a telet. Tavasszal megint útra kel­tünk. Most már vonattal men­tünk Pestre. Álltunk sorban, válogatták az embert, mint Hanzi a meggyet. Egy kis­üzemben kaptam munkát. Megtanultam a minta készíté­sét, a szabászatot, a cipőipari technológiát, letettem a mes­tervizsgát. Aztán jött a háború. Negy­vennégy őszén faképnél hagy­tam az üzemet. Hazajöttem, 1946 májusában, megkaptam az iparengedélyt. Gadácsi Ká­rollyal — cipészrészlegünk je­lenlegi vezetőjével — dolgoz­tunk együtt. Először csak meg­rendelésre vállaltunk munkát. Később üzletet nyitottunk Bö- hönyén. majd több segéddel dolgoztunk. Harminc pár cipő is elkészült naponta. 1951-ben beléptünk a ktsz-be. — Mikor és háhyan kezd­ték? — Tizenöten. Nyolc cipész, négy szabó, egy női és két férfifodrász. 1951. november 8-án alakult meg a szövetke­zet. Segített a tanács is. Megkaptuk az első helyiséget. Régi gépekkel, elavult szer­számokkal kezdtük a munkát. A tagok — személyenként hatszáz forint — részjegyet fizettek, ez volt minden va­gyonunk. ötvenkettőben már kétmilliónyi értéket termel­tünk. Tizenöt napi átlagbért fizettünk év végén nyereség­részesedésként. Később gya­rapodtunk a textilkoníekciós és vasipari részleggel, meg­vásároltuk ezt a telepet. — És most? — Háromszor annyit terme­lünk, mint három évvel ez­előtt. Ebben az évben elértük a tizenegymilliót, ötmillió a vagyonunk, másfél milliót ér­nek a gépeink. Százhúszan dolgozunk a szövetkezetben, nyereségünk a félévben meg­haladta a 623 000 forintot. — Részlegeik? — Eredményesen dolgoznak. Kiemelkedik a faipar. Har­mincnégy ember végzi itt a munkát. Hatmilliós termelést akarunk elérni ebben az év­ben. Facsévéket készítünk (hetvenezer darabot) zománc­huzalok tekercseléséhez. Ezer gyermekasztalt a nagykeres­kedelmi vállalatnak, rakszere- ket a Csepel Műveknek. Dol­gozunk a megyei könyvtárnak is. Mi készítettük a marcali járási könyvtárat, az öregla­ki, a samogyvári, a nagyber­ki és a fonyódi községi könyv­tár berendezését. — És a vasipar? — Fejlesztjük. Tízen dol­goznak itt. Előszobafogasokat, szép kivitelű vaskerítéseket, kanukat készítünk a lakosság­nak. Másik nag" részlegünk a textílkonfskció. Harmincegy nő dolgozik itt, műbőr felső- ruházati cikkeket, esőkabáto­kat, pantallókat készítenek. — A szolgáltatás? — Nyolc szakmában javí­tunk. Tizennégy műhelyben — öt községben — végezzük a munkát. Emelni akarjuk a szolgáltatások tevékenységét. 1971-ben el akarjuk érni az egymillió forintot. — És a jövő? — Üj telepet vásárolni, üzemházat, autószervizt építe­ni, korszerűsíteni a termelést, tízmillióról tizenötmillióra nö­velni (1975-ben). Több javí­tást, szolgáltatást végezni. Ezeket a tennivalókat szabtuk meg a negyedik ötéves ter­vünkben. Tudjuk, nagy fába vágtuk a fejszét. Többet kell dolgozni mindenkinek, de megéri, mert együtt akarjuk a szövetkezet fejlődését és a tagság boldogulását. Sz. E. Növekvő műtrágya * ” , javuló terméseredmények Jó néhány termelőszövetke­zeti elnök, agronómus mondta az idén nyáron Somogybán, látva a gabona terméseredmé­nyeit és a kapások ígéretes fejlődését — leszámítva az aszály okozta károkat —, hogy a módszeres, a talajigénynek megfelelő műtrágyázás meg­tette a hatását. És nem ez volt az első esztendő, amikor meggyőződhettek a mezőgaz­dasági üzemek arról, hogy a péAzf amelyet erre a talajgaz­dagító anyagra fordítanak, jó befektetés. Nem egy szövetke­zeti vezetőtől hallottam a kö­zelmúltban, hogy a jövő évben — de már most is, az ősziek vetése előtt — fokozzák a ki­szórandó mennyiséget: ezzel nem takarékoskodnak. Megkönnyíti a munkát és az eredményes felhasználást, ha a műtrágya akkor és Ott áll rendelkezésre, amikor és ahol arra szükség van. (Példák bi­zonyítják a korábbi évekből, milyen munkatorlódást — és a későbbiekben jelentős termés- kiesést — okozott a műtrágya- szállítmányok kései érkezé­se ...) A gyárak és az értéke­sítő vállalatok most talán minden eddiginél jobban föl­készültek a mezőgazdaság igényeinek idejében történő kielégítésére. Erről tanúsko­dik egyébként a megyei ellátó vállalat idei forgalma is: A proletárdiktatúra elvének megfelelően így biztosították a munkások fokozott képvise­letét. Hasonló okból a me­gyei tanácsba a járási taná­csok mellett a városiak külön ;is választottak küldötteket, j mégpedig minden 5000 la­kos után. Sem a járási, sem a megyei tanácsnak pozíció­jánál fogva nem volt senki tagja. Ugyancsak nem kerül­hetett a Tanácsok Országos Gyűlésébe senki, akit valahol nem választottak meg tanács­tagnak. Így a népbiztosok egyben kerületi, illetőleg vá­rosi tanácstagok is voltak, s ha csak az időhiány nem aka­dályozta meg, részt vettek azok munkájában. A közvetett választások rendszere Lenin elképzelései­re épült. Az volt a célja, hogy fokozza a tanácsok de­mokratizmusát, hatékonyságát, s gyakorlatilag is lehetővé te­gye a visszahívás elvének ér­vényesítését A proletárdikta­túra viszonyai között a köz­vetettül választott megyei, or­szágos szintű képviseleti szer­vek tagjainak visszahívható­sága különben is formális lett volna. Az alsóbb szintű taná­csok viszont beszámoltathatták és felelősségre vonhatták a felsőbb szintű tanácsba dele-\ >»áit tagokat, s ha úgy látták1 v«<rtna jónak, visszahívhatták volna őket. A Vörös Újság így kezdte beszámolóját a tanácsválasz­tásokról : »1919. április 7. Az első választás nagy történelmi dá­tuma, amikor végre a dolgo­zók és igazi államfenntar­tók, munkás férfiak és nők választottak Magyarországon. Gyönyörű, verőfényes, tava­szi nap, amelyen a proleta­riátus felszabadult tömegei megpecsételték az emberibb s igazságosabb világhoz való jogukat, és hitet tettek a Tanácsköztársaság és a kom­munista állam mélységes akarása mellett.« A lehető legdemokratiku­sabb módon létrehozott köz­ségi, kerületi, megyei taná­csok rövidesen megkezdték munkájukat, s egyebek mel­lett megválasztották a Taná­csok Országos Gyűlésének kül­dötteit is. A Tanácsok Országos Gyű­lését 1919. június 14-re hív­ták össze. Az előző két na­pon a képviselőházi teremben a pártkongresszust tartották meg. Az épület, amelyet az úri Magyarország képviselői önmaguknak, a saját dicsősé­gükre építettek, ezúttal elő­ször fogadta be falai közé az ország igazi képviselőit. Az üléstermet vörös drapé­riák díszítették. Az elnöki emelvénv fölött, a korona he­lyén, a szíve fölött ötágú csil­lagot viselő, frígiai sapkás munkás alakja szimbolizálta a megváltozott Magyarországot. A párt programtervezetét Kun Béla terjesztette elő. A pártkongresszus után ősz- szeültek a tanácsok küldöttei, szeptember 1-ig 90 ezer tonna nitrogén-, 42 ezer tonna fosz­for tartalmú műtrágyát és 30 ezer tonna kálisót szállítottak a mezőgazdasági üzemeknek, s a továbbiakban még 30 ezer tonnányi nitrogén, 10 ezer tonnányi foszfor műtrágya és ugyanennyi kálisó vár szállí­tásra. Hogy gazdag készlettel várják a megrendeléseket, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy nitrogén műtrágyá­nál például 15 százalékos ár­engedményt ad a vállalat a mezőgazdasági üzemeknek a terven felüli megrendelések­re. Külön említést érdemel a több formában is eredménnyel alkalmazható karbamid mű­trágya. mely a legmagasabb hatóanyagban tartalmaz nit­rogént, s felhasználása különö­sen az utóbbi években nőtt: 1965-ben csupán száz, az idén viszont már 1500 tonna karba- midot •►fogyasztanak« a somo­gyi gazdaságok a különböző növényféleségek műtrágyázá­sához. Megyénkben néhány állami gazdaság és termelő- szövetkezet már a teljes nit­rogénigényt karbamidból fe­dezi. És gondoskodnak arról, hogy a szükséges mennyiség mielőbb a gazdaságokban le­gyen. Nem árt az előrelátás mert ezzel a jövő évi terme­lést teszik biztonságosabbá. az új Magyarország parla­mentjének tagjai. A Tanácsok Országos Gyűlésének megnyi­tó ülését a városi színházban tartották, 1919. június 14-én. Másnap, vasárnap, az első munkaülésre az Országház épületében került sor, amelyet az egykorú jegyzőkönyv a Magyar Tanácsköztársaság Házának nevezett. A Kun Bé­la megnyitó beszédével kez­dődött ülésen a küldöttek ha­talmas lelkesedéssel válasz­tották tiszteletbeli elnökké Lenint. A rendkívül nehéz politikai helyzet ellenére a Tanácsok Országos Gyűlése a jövőre, a békés célokra összpontosította figyelmét. Lengyel Gyula nép­biztos a tanácsállam pénzügyi problémáiról tartott referátu­mot. Hamburger Jenő föld­művelésügyi népbiztos pedig a mezőgazdaság problémáival foglalkozott. A Tanácsok szágos Gyűlése —- jóllehet a nemzetközi helyzet egyre vál­ságosabban alakult s a ta­nácshatalom léte forgott koc­kán — egy hétig foglalkozott a gazdasági feladatokkal, a távlatokkal, az új gazdasági rend felépítésével járó tenni­valókkal. Pintér István (Folytatjuk) Q SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1971. szeptember 17» 02181072

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents