Somogyi Néplap, 1971. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)

1971-09-16 / 217. szám

Gyógypedagógia NYITOTT KAPUKKAL Várbarátok bajvívása A Széchenyi-kastély sárga épületét csaknem telje­sen eltakarják a fák, hatalmas zöld park öleli körül az egy­kori grófi rezidenciát. A be­járathoz érve szinte megdöb­ben az ember a méretektől. A távolabbról szinte közepes kú­riának látszó építményről egy­szeriben kiderül: büszke és most is szépen gondozott kas­tély. Még félelmetes is lenne arányaival, arisztokratiks né- masagával, csakhogy gyerek­zaj szűrődik ki termeiből. Gróf Széchenyi Imre egykori so- mogyvári kastélya ma gyógy­pedagógiai intézet, általános iskola. Az a szó, hogy inté­zet, szigorúan cseng, interná- tusok ridegségét idézi, itt még­sem erről beszélhetünk, mert a fő tantárgy a szeretet. Fél­téssel, szép szóval, türelemmel 1 foglalkozik a tantestület a szellemileg fogyatékos gyerme­kekkel, hogy ne álljanak egész életükön át a társadalom peri­fériáján, hanem betanított munkásként, segédmunkásként biztos kenyeret kapjanak, ha elszállnak a gyerekkor évei. Egy pedagógusszakszervezeti ülésen hallottam arról, hogy az intézet gondokkal küzd. Ezekről a problémákról be­szélgettünk a tantestület tag­jaival és az intézet igazgató­jával. Tanulóikat két csoport­ra osztják képességeik szerint, és bizony a súlyosan fogyaté­kos gyerekek eredményes gyógypedagógiai oktatása óri­ási feladatokat jelent. Jóval több a tanulócsoport, mint ahány tanterem van. Az okta­tómunkánál talán fontosabb a nevelő munka, s itt a felada­tok nagy része a felügyelőkre hárul. Gondot okozott a fel­ügyelők beiskolázása; általá­ban érettségi bizonyítvánnyal rendelkeznek. Fóton és a Pé­csi Janus Pannonius Gimná­ziumban folyik ilyen képzés. Beiskolázásukra sürgősen meg­oldást kell találni. Az igazgató elmondta, hogy tárgyalnak er­ről a megyei fölöttes szervek­kel, s arról is, hogy megvál­toztassák — a másutt már mó­dosított — étkezési normát. Az intézményt ugyanis speciális Somogyvári látogatás feladatánál fogva nem érin­tették az oktatással kapcsola­tos legújabb rendelkezések, még pontosabban: ezeket a rendelkezéseket nem alkal­mazták erre az iskolatípusra. A legfontosabb tehát, hogy a felügyelők beiskolázásával és az étkezési normákkal kap­csolatos prbolémák megszűn­jenek. Amit a tantestületben több­ször is hallottam: az úgyne­vezett nyitott kapuk elve ... Azon vannak a nevelők, hogy a tanulók minél nagyobb önál­lóságra tegyenek szert az is­kolán kívüli életben (elküldik őket bevásárolni; elszámolnak a pénzzel, munkát kapnak a helybeli tsz-től a gyerekek,) s biztos alappal kezdjék az éle­tet. Van, aki az itt eltöltött nyolc év után még szakmun­kásképzőbe is eljut; bár nem egy tanár véleménye, hogy nem az ilyenfajta maximaliz- mus a cél, hanem az, hogy ké-' pességeinek megfelelő munkát kapjon. Ezért üti fel fejét egy újabb gond: nincs még kellő­képpen megszervezve az innen kikerülők utógondozása. Hogy az iskolai évek nem mennek-e veszendőbe, attól is függ, hogy az új munkahelyen milyen kö­zösség fogadja be őket, sőt egyáltalán befogadja-e őket? Nein kevés gondot okoz a megfelelő kapcsolattartás a szülőkkel. Sokan türelmetle­nek: miért nem írt még min­dig a gyerek? — Jóllehet nem az írás elsajátítása, hanem a munkavégzésre alkalmasság megteremtése a fontosabb ... Gyakori, hogy a gyermek tel­jesen mechanikusan megtanul másolni, a szülő örömére, hol­ott jottányit sem fejlődött ér­telmileg. A szülők egyik csoportja ilyen türelmetlen csak. Akadt olyan családapa is, aki első osztályos korában idehozta gyermekét, s utána nyolc évig »elfeledkezett-" róla. Amikor úgy érezte, »tehetne valamit otthon a ház körül a gyerek-«, akkor látogatta meg. Termé­szetes, hogy a fiú nem ismert rá. mert számára a szülőt a tanárok, a felügyelők jelentik. Mindenki, aki törődött vele. Azt hiszem, az eset tanulsága is nagyon egyértelmű, hiszen lehet így visszaélni a társa­dalom segítségével, de nem le­het ezt sem büntetlenül... Az intézet kis lakóinak jelentős része állami gondo­zott. Mellettük mindig ott kell állnia valakinek, aki a szülőt pótolja vagy próbálja pótol­ni... Kifelé jövet, elköszönve a tantestület néhány tanárától láttam: a szeretetet szinte meg­követelik maguknak ezek a gyerekek. Egyik az igazgató­hoz szaladt, belekapaszkodott a kezébe, s égő tekintetével azt mondta, amit szavakban tán nem is tud még megfogal­mazni. Hogy ez is sikerüljön, többek között azért vették birtokba az emeberek számá­ra az egykori grófi fészket. Tröszt Tibor A MAGYAR RADIO Ifjú­sági Osztálya »Várbarátok baj vívása-« címmel — So­mogy és Veszprém megye ál­talános iskolás tanulóinak közreműködésével — rádiós vetélkedőt szervezett. Isko­lánként 6—6 tanuló készült fel, hogy páros vetélkedőn mutassa be felkészültségét és tudását. A rádió ifjúsági osztályának szerkesztője közölte a vetél­kedő kezdő versenyzőivel — a szigligeti és a fonyódi tanu­lókkal — az első feladatot: — Rohamléptekkel elfoglal­juk a szigligeti várat. Utá­nam, »bajvívók!-« A »stáb-« mikrofonokkal, magnetofonokkal felvértezve rekordidő alatt ért fel a fes­tői romok alá. Egy kóbor ku­tya a fonyódi gyerekekhez csatlakozott. A szigligetiek azonnal észrevették ellenfelük létszámának gyarapodását, ezt szóvá is tették. — Könnyen versenyeztek ellenünk, hiszen a kutyával együtt heten vagytok. Kozma jelene Csak így emlegetik: Kozma. Hivatalos elnevezése — Ku­taskozma. Valamikor Kozma­falva néven önálló falu volt. Később elnéptelenedett, és ura­dalmi major, — puszta lett, ahol az uradalmi cselédség élt a hosszú cselédlakásokban két-három család egy kony­hát használva. Ma Kutashoz tartozik, mintegy 7 kilométer­re a községtől északnyugatra. Jelenleg tíz-tizenkét család lakja, akik a Kutasi Állami Gazdaság dolgozói. A két éve elkészült kövesút köti össze a községgel. A hatvanas évek elején kapott villanyt. Azóta a lakásokban szól a rádió, es­te a televízió nyújt szórako­zást. A kövesút és a villany valóban közelebb hozta az ott élőket a faluhoz, a kultúrához. Az 1926-ban létesült iskola 1966-ban elnéptelenedés miatt megszűnt. A tanköteles korú gyermekek a kutasi hétközi általános iskola diákotthoná­ban laknak, s a központi ál­talános iskolában tanulnak, lé­nyegesen jobb körülmények között, mint a pusztán. Szom­batonként, délután az állami gazdaság autóbusza viszi ha­za és hétfőn reggel hozza vissza a tanulókat a diákott­honba. Az állami gazdaság a szol­gálati lakásokat rendbe ho­zatta. Hosszú évek óta pad- lósak a szobák, cementlaposak a konyhák. Az ÁFÉSZ egy kis vegyes­boltot tart fenn, hogy az ott lakók az alapvető közszükség­leti cikkeket helvben beszerez­hessék, s ne kelljen mindenért a faluba bemenni. A bolt ha­vi forgalma 20-22 ezer forint között van, árukészlete 30 000 forint körül. A bolt hivatalo­san hetenként két nap tart nyitva, azonban ha otthon tar­tózkodik a bolt vezetője, Tóth Gyuláné, naponta kinyit, s az ottlakólcat készséggel kiszol­gálja. Az állami gazdaság vezető­sége továbbra is igyekszik mindent megtérüli, hogy az ott élő emberek életkörülményeit jobbá tegye. R. J. ÁFÉSZ és TIT A kapcsolatok javítására van szükség Az utóbbi évtizedben volt olyan esztendő, hogy a fo­gyasztási szövetkezetekben 300—350 előadás hangzott el a politikái, szakmai, műszaki és irodalmi tudás növeléséért. A szövetkezeti dolgozók, tagok, a társulások tagjai sokat ta­nultak ezekből az előadások­ból, amelyek sok esetben ka­matoztak úgy is, hogy mérhe­tően emelkedett az egyes zöldség-gyümölcsfélék meny- nyisége, javult a minőség, korszerűbb és nagyobb hoza­mú lett a kisállattenyésztés. Az előadásoknak is részük van például abban, hogy me­gyénkben tizenkét év alatt a háztáji gazdaságokban meg- százszorozták a nyúltenyész- tést. Az ismereteket nagy­részt TIT-előadók adták ót a hallgatóknak. Különösen a kaposvári, a marcali és a volt csurgói járásban alakul­tak ki élő kapcsolatok a TIT szervezetei és az ÁFÉSZ-ek között. A Balaton-parton si­kerük volt a nyelvtanfolya­moknak, ahova sok ÁFÉSZ- dolgozó is beiratkozott. A Balaton-parti kereskedel­mi és vendéglátó üzletekben dolgozók közül azok, akik leg­alább egy idegen nyelvet be­szélnek, megérdemlik, hogy tudásukat külön jutalmazzák. Kétségtelen, hogy a magasabb politikai, szakmai, műszaki tudás, az idegen nyelvek is­merete az ÁFÉSZ-eknél nye­reségnövelő tényező. Sajnos az utóbbi években lényegesen csökkent az előadások száma a fogyasztási szövetkezetek­ben. Változásra van szükség ahhoz, hogy a kapcsolatok gyümölcsözőbbé váljanak. Most, hogy a TIT propagan­daanyagai ismét előadásokra, nyelvtanfolyamokra hívják a nagyobb tudásra vágyókat, érdemes a fogyasztási szövet­kezeteknek is szerződéseket kötniük a TIT-tel. A MÉ­SZÖV nemrég javasolta mind­ezt a fogyasztási szövetkeze­teknek. Rövidesen elkészül és a kormány, valamint az ország- gyűlés is tárgyalja az egysé­ges szövetkezeti törvényt. He­lyes lenne, ha a TIT jobb fel­készültségű előadói feldolgoz­nák ezt az anyagot, amely mérföldkő a szövetkezetek életében. Jól kell ismerniük ezt a dolgozóknak, a válasz­tott vezetőknek nemcsak a fo­gyasztási szövetkezetekben, hanem a kisipari és mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek­ben is. Biztosan sokan fogják tehát kérni a TIT-szervezete- ket előadások megtartására ebben a témakörben. D. Z. — A kutya csak szurkoló ■— védték ki az első »támadást-« a fonyódiak. Petres István riporter né­hány percen belül igazi ost­romállapotot teremtett. Zá­poroztak a kérdések, egyre nehezebb feladatok követték egymást. A vetélkedő részve­vői összemérték tudásukat éneklésben, a vár történetének ismeretében, egy-egy mondát adtak elő dramatizált feldol­gozásban. A gyerekek a hegy ormáról széttekintve közvetlen szavakkal számoltak be érzel­meikről, gondolataikról. Év­számokkal tüzeltek egymásra, s a »szomszéd vár« fontosabb kronológiai eseményeit is is­mertették. A riporter, a bajvívók, a zsűritagok és a szerkesztők egyaránt belefeledkeztek a já­tékba, csak a déli harangszó figyelmeztette őket arra, hogy »menázs« nélkül nem lehet tovább harcolni. Délután Bujtás Amália szerkesztő kiosztotta a juta­lomkönyveket. A fonyódi Krokovics Gyuszi kiemelkedő szereplését könyvutalvánnyal jutalmazta. A csapatok ezután Vázsonyba utaztak. A somogyvári gyerekek ost­romlétrájukat a vázsonyi vár bástyáihoz támasztották. A vár elfoglalása után a hely­beli versenyzők kalauzolták somogyi vendégeiket a vár termeiben. A vetélkedő során Vaskó Laci remekelt: »a leg- cselesebb« kérdésekre is nagyszerű feleleteket adott. Méltón érdemelte ki a leg­jobb versenyzőnek járó díjat és a zsűri elismerését. A so­mogyvári gyerekek »váruk« alapításától a pusztulásig nyo­mon követték és kifejtették a helytörténeti eseményeket. Bedők Györgyi a korabeli tö­rök irodalom egy szemelvé­nyén keresztül érzékeltette Somogy pusztulását a török uralom alatt A vázsonyi gyerekek is ki­tettek magukért. Az ásatások során előkerült fegyverekkel »igazi« bajvívást rendeztek. Szikráztak a kardok, harci kiáltásokkal buzdították egy­mást a küzdelemben. Az ügyes ellenfelek produkciójára a so- mogyváriak pontosan megol­dott feladatokkal válaszoltak. Ismertették a szakállas puska működését, a kaloda szerepét, nagyfokú tájékozottságot árul­tak el a somogyvári ásatások­ról. Nagyszerűen ismerték a Kinizsi Pállal kapcsolatos szépirodalmi alkotásokat. MÁSNAP az égbolt elsöté­tült, a sümegi vár omladékai között vijjogva járt a szél. Itt versenyeztek Dunaföldvár és Sümeg várbarátai. Fekete Gá- borné tanárnő csapata sem vallott szégyent. A kereki vár történetéből jelesre vizsgáztak a dunaföldváriak. Az érdeklődők szeptember 29-ét követően négy adásban hallhatják a várbarátok izgal­mas bajvívását. Bóra Ferenc „Hó” a Halászbástyán Az NSZK-beli Bavaria filmstúdió stábja Budapesten forgat­ja egy 14 részes színes tv-filmjét. A téli jelenetekhez a tűzoltók szolgáltatták a mühavat. A 44-es villamos Buda­pesten hosszú utat tesz meg, amíg a Moszkva tértől Zuglóba, a Rákospatakig eljut. Az uta­sok a forgalmas útvonalon többször kicserélődnek. Egy valami mindig állan­dó ezeken a kocsikon. A fá­radt, savanyú unalom, ami­vel a pesti emberek végig­ülik, átdöcögik az utat ha­záig. Egyik este az Erzsébet-híd pesti hídfőjénél két fiatalem­ber szállt fel a zsúfolt 44- esre. Belül sokan álltak, alig tudtak maguknak helyet préselni a sarokban. A két fiú ipari tanuló lehetett. Szakmájuk a kőművesség, mert mindketten meszes és cementfoltos munkaruhában voltak. Még a fejükön is ott volt az a papírsisak, amelyet csak a festők és kőművesek használnak. A két fiú hangosan neve­tett valamin. Az utasok meg- botránkozó pillantásokat ve­tettek rájuk, mint akik meg­zavarták az áhitatos csön­det, de a fiúk nem törődtek velük. Csak néztek egymás­ra, ragyogott a szemük, és időnként kirobbant belőlük a jókedv. A Rákóczi út elején egy félénk szemű, barna fiatal- asszony nyomta fel magát az emberfolyosón át a kocsi bel­sejébe. A dereka vastag volt, lábán visszerek duzzadtak. NEVELETLENEK Mindenki láthatta, hogy áldott állapotban van. Látni láthatták, de sen­ki sem mozdult. Egyszer csak a két meszes ruhájú fiú közül a véko­nyabbik megszólalt: — Adjon már valaki he­lyet ennek a kis menycské- nek! Láthatják, hogy állapo­tos! Az emberek izegtek, mo­zogtak, kényszeredetten ol­dalt nézegettek, de senki sem kelt föl az ülőhelyéről. — Na, mi lesz? — kedé- lyeskedett velük a fiú, aki­nek még a szempillája is me­szes volt. — Tudják mit? Adjon nekem valaki helyet, én meg rögtön átadom neki! Senki nem mozdult. Kinéz­tek az utcára, mintha ott valami rendkívüli történne. Egy asszony mellett a 15 éves lánya is a nyakát nyúj- togava bámult ki az ablakon. Végül fölkelt egy ősz hajú, fekete ruhás férfi, megfogta a fiatalasszony karját és megszólalt: — Üljön le, kérem! Az ülők felsóhajtottak. Végre valaki megoldotta a kényelmetlen , helyzetet, amelybe a hangoskodó fiú sodorta őket. Most már bé­kén ülhetnek a helyükön, hacsak nem jön egy újabb állapotos asszony. A kedélyes fiú azonban nem volt megelégedve az előbbi ajánlattal. Körülné­zett és megszólalt: — Az a fiatal lány ott a pádon inkább fölkelhetett volna. Különös, de ahogy né­zem őt. mintha fiatalabb lenne, mint maga, bátyám! A lány anyja pulykavörös lett a méregtől. Nem is állta meg válasz nélkül. — A lányom éppúgy meg­váltotta a jegyet, mint bárki. Joga van ülni. Elvégre de­mokrácia van, nem? — Az van, bizony, meg egy kicsit vastag bőr az arcokon! Ez a megjegyzés hirtelen vihart váltott ki az utasok­ból. A nézők két pártra sza­kadtak. — Szemtelenség ilyet mon­dani egy fiatal lánynak is — mondta egy aktatáskás, sá­padt férfi a sarokban. — Igaza van! — védte meg valaki a meszes ifjút a peron végéből. — Most már az állapotos anyákat se tisz­telik? Hát ki adjon helyet nekik, ha nem a fiatalok? A Népstadionnál gyorsan leszállt az anya és a lánya. Ha szemmel ölni tudtak vol­na. a papírsisakos ifjú hol­tan esik össze a peronon. A két fiú tovább suttogott egymással. Lassan újra meg­telt a villamos. Most megint más emberek szálltak fel, s ültek le a padokra. Az egyik sarokban két kopaszodó férfi beszélgetett. Mindkettőn fi­nom ruha, vastag aranygyűrű csillogott a kezükön. A kö­vérebbik aktatáskája vadga­lambszínű szattyánbőr. Halkan beszélgettek a fiúk közelében. — Most jöttem meg az NSZK-ból — mondta a kövé­rebb, akinek csak a, két füle mögött volt kefényi haja. — Te Béla! Az embernek el­áll a szeme-szája! Micsoda kirakatok! Micsoda árubőség! Micsoda vásárlókedv! Energikusan legyintett egyet. — Hol vagyunk mi attól?! És micsoda olcsóság! Nézd meg ezt az aktatáskát. Har­minc márkáért vettem. Ugye csodaszép? A fiúk is odahajoltak meg­nézni. — Szép bizony — csettin- tett a mindenbe belekotyogó papírsisakos. — Most tetszett hozni? A sogorom is vett kint egy ilyet. — Kölnbe vettem — mond­ta a kefehajú kényszeredet­ten, és mindjárt tovább fej­tegette a maga közgazdaság- tanát: — És micsoda vendégszere­tet: még ötven márka zseb­pénzt is adnak az embernek, ha jelentkezik a hatóságok­nál. — Csak úgy ingyen? — kérdezte a másik. — Hát persze. Nyugaton vagyunk. — Ezt a sógorom is mond­ta — avatkozott a beszédbe a papírsüveges ifjú. — Csak­ugyan adnak ötven márkát. De csak annak, aki német származású. A két férfi elhallgatott. Aztán fölkeltek és leszálltak a Bosnyák téren. A fiúk utá­nuk néztek. Azt még hallot­ták, amikor a kefehajú megszólalt: — Micsoda neveletlen ala­kok ezek a mai fiatalok! Csak úgy belebeszélnek má­sok társalgásába. Hát mer­tünk mi valaha ilyet tenni, amikor fiatalok voltunk? Tini János SOMOGYI GriMtMk, WL NÉPLAP rl& !

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents