Somogyi Néplap, 1971. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)

1971-09-15 / 216. szám

i. Losonczi Pál ma érkezett Phenjanba (Folytatás az 1. oldalról) fásra a KNDK-ba tartó Lo­sonczi Pállal. Az Elnöki Ta­nács elnöke és kísérete négy­órás repülőút után Szibéria fővárosában, Irkutszkban tar­tott rövid pihenőt. Űjabb négyórás repülés, to­vábbi két és fél ezer kilomé­ter, s a különgép már Haba­rovszkban, az út utolsó szov­jet állomásán landolt. Az El­nöki Tanács elnökét a repü­lőtéren a távol-keleti határte­rületi székhely vezetői fogad­ták. Losonczi Pál és kísérete Habarovszkban töltötte az éj­szakát, s ma, szerdán — ma­gyar idő szerint hajnali há­rom órakor — indult tovább a KNDK fővárosába, Phen­janba. (MTI) 1972. március 20-ra Összehívják a szovjet szakszervezetek kongresszusát A Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsa Moszkvában folyó plénumán elhatározta, hogy 1972. március 20-ra össze­hívják a szovjet szakszerveze­tek XV. kongresszusát. Tímár Mátyás folytatta tárgyalásait Csaknem ultimátumszerűién (Folytatás az 1. oldalról) megvalósítja azt, amit maga elé tűzött. Ebben szükségünk van azok megértésére és szo­lidaritására, akik már elérték a célt, építik a szocializmust. — Mi itt, a Csendes-óceán déli részén az antiimperialista küzdelem részesei vagyunk. Olyan kontinens ez, ahol a harc sajátos útjaira van szűk-' ség, de kétségtelen, hogy a szocializmushoz vezető úton fel kell használnunk a szo­cialista országok tapasztala­tait, okulnunk kell tévedé­seikből és sikereikből. — Köszönöm, hogy itt van­nak, látogatásuk hasznos Chi­lének. Ürítem poharamat né­peink barátságára, a magyar kormány vezetőire, személyes boldogulásukra! Tímár Mátyás, a Miniszter- tanács elnökhelyettese pohár­köszöntőjében köszönetét fe­jezte ki a szívélyes fogadta­tásért, majd ezeket mondta: • — Nagy figyelemmel, ér­deklődéssel tekintünk Chilé­re, különös jelentőséget tulaj­donítunk annak, hogy itt a szocializmus építésének útjára léptek. A magyar nép sokáig úgy tekintett Chilére, mint a dél-amerikai kontinens csu­pán egyik országára, de ta­Mi lesz Tajvannal? Amikor a farok a kutyát A második világhá­ború után kialakult nemzet­közi helyzet egyik legabszur­dabb igazságtalansága az ENSZ-alapokmányt az elsők között aláíró, 700 milliós Kí­na kizárása a szervezetből. Helyette mindmáig a 14 mil­liós Tajvan — lakosságából mintegy 2 millió csak a kí­nai — foglalja el a helyét (úgy is, mint a Biztonsági Tanács vétójoggal rendelkező állandó tagja). Miféle alapja lehetett en­nek az első pillanatban szemmel látható igazságta­lanságnak és több mint két '^évtizedes állandósulásának? Lehet-e indokolni ezt a gya­korlatot, amely nyilvánvaló­an szemben áll még az ENSZ alapokmányának szel­lemével is? Tajvanban megtalálták a formulát: az ideiglenesség hangsúlyozásában Csang Kaj- sek, a »»Kínai Köztársaság« agg elnöke jellemző módon rendezte be hivatali helyisé­geit is. A hajdani japán fő­kormányzó palotájában — az ideiglenességet, a helyzet át­meneti voltát hangsúlyozva — mindenből kettő van még ma is: két elnöki terem, két miniszterelnöki szoba, két kormány számára berende­zett helyiségek. Csang Kaj- sek mindmáig fenntartja azt a fikciót, miszerint a sziget Kína központja, van tehát »►központi kormány« és taj­vani tartományi kormány. A központi kormány jelentős létszámú, 600 ezer főnyi jól felszerelt hadsereget tart fenn, amely az ideiglenesség felszámolására, a szárazföldi haza »felszabadítására« hiva­tott, Bármiféle — a je­lenleginél lényegesen éssze­rűbb és taktikusabb — for­mula sem érne azonban egy fabatkát sem, és a Csang Kaj-sek-rezsim nem tudott volna ilyen hosszan beren­dezkedni Tajvanon, ha az óceán másik partjáról nem nyúlnak igen erőteljesen a hóna alá. Egyedül az ameri­kai szuronyok és hadihajók, amerikai pénz és diplomácia »►igazolták« Tajvan létét, s — az amerikaiakra jellemző módon — még csak formális indokot sem kerestek erre. Az amerikai Kína-politika is nagyjából abból a világhábo­rú után körvonalazódó dokt­rínából fakadt, amely sze­rint a legreakciósabb diktatú­ra is jobb, mint egy szo­cialista kormány. Az idén a »pinpong«- és a »►mosoly-diplomáciával« meg­indult és a Nixon látogatásá­nak bejelentésével kiteljese­dő új Kína-politika alapvető ••• változásokat hozhat a népi Kína és Tajvan helyzetében. Több megfigyelő is nyoma­tékosan aláhúzza, hogy az Egyesült Államok lépését — legalább is részben — a kényszer motiválta. A nyuga­ti tőkés országokban és a harmadik világban szinte láncreakciót indított el Ka­nada lépése: Ottawa az idén elismerte a Kínai Népköztár­saságot, s egyidejűleg meg­szakította a kapcsolatokat Tajvannal. (Jelenleg a Kí­nát elismerő államok száma 60, míg a Csang Kaj-sek re­zsimmel csak 59 tart kap­csolatot. Most ■ először- ’ bil­lent a mérleg a KNK ja­vára.) Mi várható az ensz őszi ülésszakán? Az USA Kína tagságának kérdésében nyilván nem fogja mozgósí­tani szavazógépezetét, s nyilvánvaló, hogy a KNK »►visszatérése« elől elhárul az akadály. Csakhogy nem bon­tottak még le az útból min­den torlaszt. Az amerikaiak ugyan feladták az »egy Kí­na« elméletet, de helyette újat kreáltak: »egy Kína, egy Tajvan«. Valahogy így le­hetne röviden összefoglalni a Rogers által nemrég beje­lentett állásfoglalást; a KNK és Tajvan egyaránt helyet kapna az ENSZ-ben. (S eh­hez újra kitűnő eszköznek bizonyulhat a hagyományo­san jól működő szavazógépe­zet.) A feltételes mód azon­ban nagyon is indokolt: ké­pes lesz-e az Egyesült Álla- ‘ mok — mint eddig annyiszor — ismételten mozgósítani »►szövetségeseit«, s elfogad­tatni az ENSZ-ben, hogy Tajvan kizárását »fontos kérdés«-nek nyilvánítsák. A helyzet fonákságára jel­lemző: sem Kína nem akar az ENSZ tagja lenni Tajvan­nal, sem Tajvan Kínával. Az amerikaiakat két évtizede messzemenően kiszolgáló, tő­lük függő Csang Kaj-sek ber­zenkedik, támadja Nixon Kí­na-politikáját, s elítéli Ro­gers állásfoglalását. Ez a berzenkedés nem új, sőt igen gyakori az amerikaiak szö­vetségesei körében. Neve is van a politikai zsargonban: a farok csóválja a kutyát — mondják. S hozzáteszik: az ilyen duzzogások célja rend­szerint a zsarolás. Itt azonban valószínűleg másról van szó. Az Egyesült Államoknak kapóra jönne, ha a sértett Csang Kaj-sek és klikkje kivonulna az ENSZ- ből... Lehet, hogy a sértődött tajvani kórust Washingtonból vezénylik? Csupor Tibor valy óta megnőtt nálunk az érdeklődés Chile, a chilei nép iránt. Tudjuk, értékeljük, hogy mindaz, ami itt történik, je­lentőségét és tapasztalatait te­kintve túlnő Chile határain. — A szocializmus építése sok gonddal, sok nehézség, aka­dály leküzdésével is jár. Áz utóbbi tizenöt évben gond­jainkból sokat megoldottunk, s bár a nehézség, akadály ma sem kevés, úgy érezzük, né­pünk többsége'támogatja po­litikánkat, mögöttünk áll. Megbeszéléseink során el­sősorban az ön személyé­ben, Allende . elvtárs, és meg­ismerve más tárgyalópartne­reinket', olyan vezetőkkel ta­lálkoztunk, akik a személyes rokonszenven túl hozzáérté­sükkel is nagy tiszteletet vál­tottak ki bennünk. — Ürítem poharam a ma­gyar kormány s pártunk ve­zetői nevében Allénde elv- társra és a kormány tagjai­nak egészségére! Ürítem a poharam Chile népére, a chi­lei fejlődés sikerére! Ürítem poharam a chilei és a ma­gyar nép barátságára! Tímár Mátyás később Car­los Concha egészségügyi mi­niszterrel tárgyalt. A megbe­széléseken a magyar gyógy­szerek és gyógyszer-alapanya­gok, továbbá orvosi műszerek és kórházi berendezések szál­lításának kérdései kerültek szóba. Hétfőn a késő délutáni órákban ismét tanácskozott a magyar—chilei gazdasági ve­gyesbizottság.- Este Császár Ferenc, hazánk santiagói ideiglenes ügyvivője fogadást adott, s ezen megjelent Sal­vador Allende köztársaság; elnök, a kormány több tagja, a földreformbizottság elnöke és a chilei társadalmi és kul­turális élet sok más vezető személyisége. (MTI) Az EKSZ-közgyűlés új eisle U Itatnál Adam Malik indonéz külügyminiszter, a most megnyíló ENSZ-közgyűlés új elnöke feladatával kapcsolatos megbeszé­lést folytatott U Thant ENSZ-főtitkárral. Képünk a találko­zóról készült. , (Telefotó: AP—MTI—KS) A brüsszeli három pont Brüsszelben amely immár nemcsak a Belga Királyság, hanem a Közös Piac »fővá­rosa« is, tizenegy órán ke­resztül tárgyaltak az EGK pénzügyminiszterei. A téma enyhén szólva adva volt: a hatoknak el kellett dönte­niük, hogyan reagáljanak Richard Nixon emlékezetes gazdasági—pénzügyi dönté­seire. Óriási túlzás lenne ezt a fontos bürsszeli tanácskozást a részvevő hatalmak látvá­nyos egvségdemonstrációjá- nak nevezni. Semmiképpen nem volt az. A határozaton még a kevéssé rutinos meg­figyelő is észreveheti a ko­moly nézeteltérések jeleit. Volt azonban három lényeges pont, amelyben egyetértettek a Közös Piac országai, s ezt deklarálták is: 1. Valamennyien a dollár leértékelése mellett szálltak síkra. 2. Követelték, hogy szűn­jék meg a dollár tartalék­valutaszerepe, és 3. hogy az i Egyesült Álla­mok elnöke mielőbb szün­tesse meg a nemrég beje­lentett tízszázalékos import- • vámot, amely gyakorlatilag lehetetlenné tesz csaknem minden, az USA-ba irányu­ló exportot. Szembetűnő, hogy mindhá­rom pont — több szempont­ból is — rendkívül fontos. Gazdasági vonatkozásban mindegyik önmagáért be­szél: ma már aligha szorul magyarázatra, miért követe­lik a Közös Piac pénzügymi­niszterei a dollár leértékelé­sét, tartalékvaluta-jellegének megszüntetését és az őket nagymértékben sújtó ameri­kai importvám eltörlését. Az ilyen horderejű gazda­sági követeléseknek azonban politikai jelentőségük is van. És ez az, amiről eddig erről viszonylag kevés szó esett. Ami Brüsszelben történt, ter­mészetesen nem fújta és nem fújhatta el a nézeteltérések s viszályok felhőit a Közös Piac egéről. De először for­dult elő, hogy a hatok ilyen súlyos kérdésekben egyértel­műen fellépnek az Egyesült Államokkal szemben, és kö­veteléseiket csaknem ultimá­tumszerűén szedik pontokba. II néhai Charles de Gaulle a Közö3 Piac legmarkánsabb személyisége mindig is úgy képzelte, hogy ez a szerve­zet egy napon majd képes lesz szembefordulni a hatal­mas Egyesült Államok diktá­tumával. Nem rajta — de Gaulle-on —, hanem számtalan gazdasági és poli­tikai körülményen múlott, hogy ez a nap nem előbb következett be. . A Gaulle-ista Nation »Amerika-ellenes frontról, az erősebb jogával szemben megmutatkozó pizonyos el­lenállás erősödéséről« beszél. A fogalmazás vitatható. A brüsszeli döntés politikai vo­natkozásait nem szabad túl­becsülni. De figyelmen kívül hagyni sem. Szadat tárgyalt az angol külügyminiszterrel Szudán jövőre csatlakozik az államszövetséghez Anvar Szadat egyiptomi államelnök kedden fogadta a vasárnap óta Kairóba tartózkodó Sir Alec Douglas-Home brit külügyminisztert. A megbeszélésen a közel-keleti hely­zetről, valamint Egyiptom és Nagy-Brltannia kétoldalú kap­csolatairól volt szó. A brit diplomácia vezetője e megbeszélés előtt Mahmud Favzi megbízott egyiptomi miniszterelnökkel találkozott. »Szudán 1972-ben csatlako­zik Egyiptom, Líbia és Szíria államszövetségéhez« — közöl­te kedden Abu Bakr Audallah szudáni miniszterelnök-helyet­tes. Rádióbeszédében Abu Bakr Audallah elmondotta: Gaafar Nimeri vezérőrnagynak elnök­ké választása után az lesz az első feladata, hogy megtegye a szükséges lépéseket Szudán­nak az államszövetségbe való felvételére. A miniszerelnök- helyettes megfogalmazása sze­rint e lépések: az állandó al­kotmány kibocsátása, a par­lament megalakítása és az — egyiptomi mintára — egypárt- rendszer bevezetése. említett elnökválasztás szer­dán kezdődik meg Szudánban. Hat napig fog . tartani, s ez­alatt több mint 4 millió szu­dáni választópolgár járul majd az urnákhoz. Szudán függet­lenségének kikiáltása (1956) óta ez lesz az első elnökvá­lasztás az országban. Gaafar Nimeri vezérőrnagy, a forradalmi parancsnoki ta­nács elnöke bízik abban, hogy a választáson győzelmet fog aratni. Magabiztosságára jel­lemző, hogy korábban beje­lentette: ha'nem kapja meg a szavazatok 85 százalékát, ak­kor önként lemond. A hatnapos szudáni elnök- választás eredményeit októ­ber 1-én hozzák nyilvánosság­ra. * * * Ali Szabri volt egyiptomi aíelnök és 11 vádlottársa — kedden mondta el védőbeszé­dét a forradalmi különbíró­ság titkos tárgyalásán. Az ügyész a 12 vádlott közül ki­lencre halálbüntetés kiszabá­sát kérte. A keddi kairói lapok arról adtak hírt, hogy a hazaáru­lással és összesküvéssel vádolt összesen 91 személy közül to­vábbi hétnek a pere szeptem­ber 19-én fog kézdődni. RÖVIDEN »Döntő szakaszába lépett az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet előkészí­tése« — mondotta Schumann francia külügyminiszter ked­den a nemzetgyűlés külügyi bizottságában tartott beszámo­lójában. Helsinkiben megtartották a SALT-tárgyalások ülését. A következő megbeszélésre már pénteken a szovjet nagykövet­ségen kerül sor. »Szabadságot Angela Davis- nek!« jelszóval New Yorkban kedden a Daily World szerve­zésében tömegtüntetést tartot­tak. Harold Wilson, az Angol Munkáspárt vezetője kedden Patolicsev szovjet külkereske­delmi miniszterrel megvitatta a szovjet—angol kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok kér­déseit. Az afgán király, Mohammed Zahir sah kedden hivatalos baráti látogatásra Moszkvába érkezett. Kedden folytatódtak az Amerika-ellenes tüntetések Huéban, az egykori császári fővárosban és Saigonban. Vizsgálatot fog kérni az ENSZ-től Georgia Jackson asszony, az augusztus 21-én meggyilkolt néger forradal­márnak. George Jacksonnak az édesanyja fia halálának körülményeiről. A helyettes kormányfő által az AFP értesülése szerint Vérengzés a börtönben Nixon helyesli ÉSZAK-ÍRORSZÁG Bombákkal dobáltak a rendőrséget Keddre virradóra Belfast különböző pontjain tíz pokol­gép robbant. A legsúlyosabb az a merénylet volt, amely egy Crumlin Road-i lakóház­ban súlyosan megsebesített négy embert. A többi bomba üzletekben, egy gyárban, egy népjóléti irodában és a szél­sőséges protestáns Orániai Rend klubhelyiségében, rob­bant fel, könnyebb sebesülé­seket okozva. Egy észak-írországi kisváros­ban a katolikus tüntetők kö­rülvették, és bombákkal do­bálták a rendőrséget, de nem sikerült az épületet lángba bo­rítaniuk, Londonerryben pedig a katolikus tüntetők megint megtámadtak egy katonai őr­helyet. Az egyik robbanásért a pro­testáns csoportok a felelősek. Azt nem közölték, hogy me­lyik merényletet hajtották végre a belfasti hatóságok tá­mogatásával nyíltan szervez­kedő ultrák, de ismeretessé vált: éjszaka az unionista hu­ligánok csoportosan támadtak meg katolikus munkások lak­ta házakat (MTI) Nixon elnök teljes helyes­léséről biztosította Rockefel­lert, New York állam kor­mányzóját, amiért a börtön- hatóságok letörték az atticai fegyházban kirobbant láza­dást. A valóságos vérfürdővel végződő ren­dőrroham után 28 fogoly és 9 őr maradt a helyszí­nen holtan. A hevenyészve felszerelt bör­tönkórház legalább száz se­besült rabot kezel, közülük soknak az állapota válságos. A börtönviszonyok miatt fel­lázadt rabok lázadása egyéb­ként az utóbbi idők legvére­sebb ilyen incidense volt az Egyesült Államokban. Bobby Seale, a harcos né­ger polgárjogi szervezet, a Fekete Párducok vezetője, aki a múlt héten sikertelen köz­vetítési kísérletet tett a bör­tönhatóságok és a lázadók között, élesen elítélte az álla­mi börtönfelügyelőség eljárá­sát. Kijelentette, hogy az egész börtönfeliigyelő- séget perbe kellene fogni tömeggyilkosság miatt, mert támadásukkal lényegé­ben halálra ítélték a fogva tartott túszokat és a fellázadt rabokat is. Az atticai hatóságok alig néhány órával a börtön visz- szafoglalása után meghívtak egy csoport sajtótudósítót, végigvezették őket a vérszag­tól és könnyfakasztó gáztól bűzlő udvaron, hogy megmu­tassák nekik, »mit műveltek« a fellázadt néger rabok. A tárgyi bizonyítékok kö­zött azonban csupán kon­zervdobozok, matracok, szakadt pokrócok és kések voltak. Az ezekkel fölfegyverzett ra­bokat lőtték halomra táv­csöves automatafegyvereikkel a mesterlövész rendőrök, és a nemzeti gárdisták. SOMOGYI NSPLAP Szerda, 1971. szeptember 15.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents