Somogyi Néplap, 1971. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)

1971-08-01 / 179. szám

9erék Imre: NAPRAFORQÓ

Napraforgó lándzsalevelű virága, messzi gyerekkorból kivillogó lámpa.

Almot soha szebbet, szirmod ha derengett: Dózsa koronáját képzeltem ilyennek.

Egősárga zsoltár, szívünkben lobogtál, világítótornyunk, fölénk magasodtál.

Aki átnpalábolt: simultál anyánkhoz.

Sűrű olajadban kipirult a lángot.

Kicsépelt magházad daráltuk szecskának, fa helyett tüzeltünk, lovagoltam szárad.

Távlatot te adtál messzebre a napnál. Voltál darazsaknak harmatköves kaptár.

barna magvak méze madarak ínyére, színig teli tányér: éhezők reménye —

Tündökölj, ragyogj ránk, arany égi jóság, istenverte földön örök világosság!

Mementó

Schaár Erzsébet alkotása.

H

ajnalban találták meg

a testet. A helyszínelés délelőtt kilencre befejeződött. Boncolás csak holnap lesz. Vasárnap a bonco- lók nem dolgoznak.

Gyengén adagolta a gázt Berecz, inkább gondolkozni szeretett.

Már délre vagy tíz haragosát találták meg Dubának. Négyen osztoztak a neveken. Tapodit ketten ismerték.

— Majd én — mondta Berecz.

Előbb azt hitte, ott lakik H. környékén. De a nyilvántartó másképpen mutatta. Azóta már Sz. alatt a Tisza- parton. A Pannóniának kétszer félóra különbség.

Berecz kímélte a gázt, úgy gondolta, inkább szemlélődik.

Még a betonút is száraz és poros volt, augusztusi, s éppen ezért legalább tíz kilométerrel elébb megérezte a folyót. Ezért is jól választott

A villát a holtág mellett találta meg. Nem gondolta, hogy ilyen elegáns házba jut. Es az is látszott, saját ház. Elszomorodott Berecz. A munkát ez nem könnyíti, de nem is nehezíti meg.

Fürdőszobás ház, s az udvaron semmi ól, vagy ilyesmi, hanem külön épített garázs. Helyes. Talán még fűteni is lehet Ennek most semmi jelentősége.

A kapu előtt támasztotta fel a Pannóniát az úttesten. Csengetni kellett. Időbe telt, míg egy szőke nő jött. Ezeknek nincs cselédjük?

A házat megkerülték.

— A férjem a fürdőszobában van éppen.

Fiatal, ruganyos nő. Biztos még gyereke sincs. Gondolatban megtapogatta a csipejét.

A ház mögött a kertben, cementkockás placcon, piros vászonemyő alatt fonott székek, egymás hegyén-hátán. Az asszony gyorsan elrendezte őket, hellyel kínálta Bere- czet. Távolabb maga is leült, mintha hosszan akarna hallgatni valami beszámolót, de még azt se kérdezte meg, ml járatban.

Az időjárásról beszéltek mégis néhány szót. Szép barna lábát térdből előre nyújtotta a pongyola alól. Nem Berecznek mutatta, csak magának.

Tapodl nem mindjárt jött, csak megmutatta előbb az ajtóban a felsőtestét.

— Egy pillanat türelmet! Ügy tett, mintha nem ismerné meg. Atlétatrikó volt rajta. De aztán gyorsan elkészült Ingujjban, puplin- ingujjban jött elő.

— Az erdőgazdaságtól jött? — kérdezte közben az asz- szony.

— Dehogy. A rendőrségtől. Közben a férfi is kezdte mondani az időjárást, s az asszony fürgén eltűnt.

— Állok rendelkezésére — tárta ki aztán a karját. Ö maga is leült.

Nyúlfarkbajszát és vastag

szemöldökét jól ismerte Berecz. Piszok. Mindig átnéztél rajtam.

— Fontos lehet ha így vasárnap. Igaz? Őrmester úr.

Berecz még egyszer felállt, kissé ingerülten bemutatkozott. Tapodi mosolyán, melyet finoman elnyomott, láthatta, hogy fölölslegesen.

— Saját ház? — tett most egy másik fölösleges mozdulatot Berecz.

— Majd szeretném megnézni.

— Mi köze ennek hozzám, hozzánk?

— A holttest mellett a homokos dülőúton gépkocsi

nyomait találtuk, a nyomoknak határozott közük volt az esethez.

Tapodi arcán fehéren futott végig a riadalom.

— Mikor történt?

— Éjfél körül. Hajnali négykor fedezték fel.

megkínáljuk valami édes pál- likával, aztán lekapjuk a tíz körméről.

— És lekapták?

— De le ám, mind a húszról.

— Simán boldogultak vele?

Tapodit elkapta a férfikaland heve.

— Rúgott, harapott, de mi hárman voltunk, meg a konyak meg a likőr.

Mielőtt Berecz még valamit kérdezhetett volna, elkészült a kávé. A férj szemöldökéCSERES TIBOR:

Diszkrét pisszentés

Tapodi egyszerre türelmetlenné vált csak biccentett.

— Rendelkezzék velem.

— Szép ez a vasrács. Kovácsmunka?

A lakásból az asszony pisz- szentett valamiért. A férfi odafigyelt.

— Természetes — mondta, s az újabb pisszegésre bosz- szúsan — Ne pisszegj! Mondd meg, ha akarsz valamit!

Az asszony az ajtóban:

— Cigarettát hozzak?

— Nem dohányzom.

— Miről lenne szó, főhadnagy elvtárs?

— Haragban van ön Duba

Gergellyel?

— Nem ismerem.

n

z asszony teljes utcai öltözetben kijött. Bent nem tudott hallgatózni.

— Nem zavarok?

— Leült.

— Duba, Duba. Honnan is? Talán a lovak?

— Lehet.

— Igen, igen. Megharagudott, mert lovat vettem tőle, és utóbb rájött, hogy az állat belső értéke nagyobb a kialkudott árnál, és elcserélte a járatlevelet.

Berecz ezt nem értette, de hallgatott

Az asszony nagyon diszkréten pisszentett.

— De pörre nem ment a dolog — mélázott Tapodi.

— Haragban voltak?

— Én? Miért lettünk volna haragban? Nem barátkoztunk mi.

— Az ember csak a barátaival tarthat haragot — magyarázta az asszony is, és egy ásítást nyomott el. — — Délután?

— Bocsássson meg, de miért érdekli ez önt, főhadnagy elvtárs?

— Az éjjel meggyilkolták Dubát.

A házastársak elhallgattak, összenéztek, aztán ki a kertbe.

— Milyen gyártmányú a kocsijuk?

— Simca.

A házastársak megint ösz- szenéztek, hogy melyikük szóljon.

— Kérem — kezdte az asz- szony —, mi hajnalban feküdtünk le. Egész éjjel vendégeink voltak. Egész éjjel fenn voltunk. Talán éppen négykor mentek el.

— Elhiszem — mondta közömbösen Berecz. — Hányán voltak?

— Egy tíztagú társaság. Nagyon elhajoltunk. Tíz tanúnk van, hogy én egész éjjel...

— Tehát tizenketten voltak.

— Nem kérem, tízen.

— Ez esetben csak nyolc tanúja van.

— Ja úgy, persze, Dehát nyolc is elég.

Éppen ön állítja, hogy nagyon elhajoltak, és olyan állapotban ...

— Szívem, nem főznél egy jó feketét?

A

z asszony lustán mozdult, felkelt. Mozgásán nem látszott a félsz. Berecz azon töprengett, milyen állatra hasonlít. Milyen szép állatra.

— Kérem — hajolt feléje a házigazda —, egy félreértésről van szó. Én az állami gazdaságnál voltam akkor odaát. Érkezett egy revizor Pestről. Ősz volt, talán tél eleje. Alighanem a bort ellenőrizte. Vagy a mustot. Munka végeztével szabad esténk volt. Nem tudtunk semmi érdemleges szórakozást prezentálni neki. Immel- ámmal kortyolgattuk a bort, a kártya sem ízlett, a viccekből kifogytunk. Nő kéne, azt mondta a revizor. De már akkor nyomás volt benne is, bennünk is. Az éjjeliőrt András bácsit elküldtünk egy konyhalány után. Az üzemi étkezdén dolgozott, addig én nem is nagyon figyeltem fel rá, csak aztán ... Akkor este, hogy hívattuk szendvicseket készíteni, mert meg is éheztünk. És úgy terveztük, hogy

vei magyarázta az asszony feje fölött, hogy őelőtte egy szót sem az előbbi témáról. És folytatta az elbeszélést ugyanolyan diszkrét, fojtott hangon:

— És ez, kérem, azért van, abból adódik, hogy én nagyon jól ismerem a régi nagymenő lovak családfáját, pedigréjét. S ami fontos: az egyes te- nyésztörzsek fajtaegyedeit, billogait is. Vagyis bélyegeit. No mármost abban a nagy lovat-tanításban meg tudtam tenni, ami eddig képtelenség lett volna, ha gondoltam is rá, én, személy szerint.

Berecz az asszony testét nézte, Tapodi meg a cementlapoknak beszélt.

— Négy testtáj legyen rövid: fül, csüd, ágyék, farok- kocsány. Négy meg legyen széles: homlok, szügy, far- csont, szárkapocs. Na kérem — sóhajtott fel diadalmasan, s beleivott a kávéjába. — Eleinte úgy elkapott a láz, szerettem volna egész ménest megszervezni magamnak, vagy akár a gazdaságnak. A gazdaságnak? Hol él maga ember! Ez nem a mi profilunk. A gebéket mégis megvettem, kipofoztam, felhizlaltam, azaz feltápláltam, és a külkervállalat útján...! Érti, főhadnagy elvtárs? Útján. Külföldi tenyésztésbe!

— Ötszörös áron?

Az asszony is, az ember is tett egy sokalló fejmozdulatot. De el is hárították a további kérdezősködést. Berecz engedett.

— Nem Dubának hívták azt az embert, aki drótkötelet feszített ki az ön motorkerékpárjának útjába?

— Persze, neked volt motorkerékpárod is — kacagott fel és hallgatott el mélyen az asszony. — Legénykorodban.

— Várjon csak! — töprengett Tapodi. — Lehet. De hiába pereltem, nem tudtam semmit megvenni rajta. Csóró alak volt. De hogy ne felejtsem: itt vannak például a Kincsem utódai. Hallott a Kincsemről? Nem? A csodakanca. A hatvanas években, ötvennégy versenyben verhetetlen volt. Annak az ivadékai.

— Ennek a Dubának talán életében nem volt lova.

— Mondtam is, kérem, csóró alak volt.

— Miért csinálta azt a dolgot a drótkötéllel?

— Erre soha nem tudtam rájönni.

— Nem volt időm. sajnos,

csak futólag néztem bele abba a régi aktába a járásbíróságon. Valami menyaszszonyféle volt a fickónak.

— Fickó? — ámult el az asszony.

— Hát Duba. természetesen. Valami Anna levű lány az állami gazdaságból.

Kérem, annyi emberrel van bajom naponta, már nem

emlékszem. Lehetséges. Miért fontos ez önnek?

— Bocsásson meg. És bocsássanak meg, de a Simcát még megnézem.

r

á

tsétálták a garázshoz. Tapodi komótosan kinyitotta a zöld vasszárnyakat. Az asszony már nem követte őket Berecz csak a kerekekre nézett. Szabad szemmel megállapította, hogy a méretek nem egyeznek.

Duba teste mellett más kocsi járt.

És amint becsukták ismét a garázsajtót, Tapodi biztonsága egyszerre visszatért. Búcsúzáskor nem nyújtott kezet.

Berecz visszafordult. Emiatt.

— Hogy hívják azt a konyhalányt?

Ezt már az aszsonynak is hallania kellett.

— Fogalmam sincs.

— Miféle konyhalányt? — Ügy állt a napon, hogy a fény átsütött a szoknyáján a combjai közt. — Hiszen nem volt szó semmiféle konyhalányról.

— Ez egy másik ügy, fiam. még a motorkerékpáros időkből.

— Ja, persze. Akkor nem izgatom magam — mosolygott az asszony. Biccentet, s bement a házba.

— Tehát? — makacskodott Berecz. — Biztos, hogy nem emlékszik annak a konyhalánynak a nevére?

— Várjon csak. Igen, megvan. Anna. Valami Anna.

Berecz már a motorral bajlódott, és csak biccentett.

Gyermekrajz

Kés, kanál, villa

Mátyás asztalánál még ismeretlen volt

Napjainkban magától

értetődő, hogy ha az ember leül egy terített asztalhoz, tányérja mellett ott találja a kést, a kanalat és a villát, sokszor nem is egyféle változatban. Nem mindig volt ez így: az evőeszközöknek is megvan a maguk kultúrtörténete.

* • *

Az evőeszközök közül először a kés jelent meg. Már az őskőkor, a paleolit embere is ismerte a pattintgatott obszidiánból készített kést, amelyen kagyló alakú ütésnyomokat láthatunk; ezek kialakításának egyes fázisásáról tanúskodnak. A kőkést a fémek megjelenésének sorrendjében a bronz-, a vas-, majd az acélkés váltotta fel. Alakja a fémek használata óta nem igen változott, nyelük díszítése azonban — hozzáértő ötvösök keze alatt — mindig alkalmazkodott a kor stílusához és ízléséhez.

Parasztságunknál hajdan kés bizony nem mindenkinek jutott. A kenyérszegő késsel darabolták fel a húst, s mindenki a körmei közül

falatozott. A késesmesterek munkái azonban egyre inkább hozzájuk is utat találtak, s a különböző bicskák (csillagos, halas stb.) a szabadban is, otthon is jól felhasználhatók voltak.

• « •

Kanalat a rómaiak használtak először; bronzból készült A román stílus, de még jobban a gótika korában az ezüst jött divatba, s a kanalak nyelét ugyancsak gazdagon díszítették. A reneszánsz óta — díszítését kivéve — alig változott; a barokk korban azonban már feltűntek az aranykanalak is. Kínában és Japánban sokáig porcelán volt az anyaga.

A magyarság pásztorkodó, nomád korszakában a hígabb ételeket kagylóból és vesszőből készített »kanalakkal« ette. Ezeket a fakanalak váltották fel, amelyeket még a XIX. századi parasztságunk is használt. A gazdagabbaknál a középkor végén, az újkor elején (akárcsak egész Európában), az ezüstkanalak jöttek divatba. A férjhezmenendő lányok egy vagy két tucattal kaptak belőle. Az ezüstkanalakat gyakran aranyozták, néha az egészet, néha csak a nyelét vagy a gombját. A kanalak nyelének díszítésében nemcsak a kor stílusa, de az ötvös ügyessége is megnyilatkozott. Ismerünk csavart nyelű, virágos és gombos kanalakat. Még alakos kanalakról is vannak adataink: Báthory Kristóf kincstárában egy kürtöt fúvó embert ábrázoló dísszel ékes kanálról tesznek említést; a Magyar Nemzeti Múzeum pedig egy kanálsorozatot őriz, amely a 12 apostollal van díszítve.

* * *

Az evőeszközök közül a villa jelent meg legkésőbb az asztalon. A XV. századig a legelőkelőbbek lakomáin is kézzel szedték ki a tálból a húst, s így is ették. Bezsí- rosodott kezüket pedig a lakoma végén körbeadott medencékben mosták meg, majd megtörölték. Olaszországban tűnt fel a villa. Először két- ágúak, majd háromágúak voltak, s a nyelük gyakran készült nemes anyagokból:

ezüstből, elefántcsontból, ébenfából, maga a villa pedig aranyozott ezüstből, később acélból. Az olasz reneszánsz udvaraiból kiindulva egész Európában elterjedt; Franciaországban a XVI. században találhatók első nyomai.

Parasztságunk sokáig villa helyett kézzel evett. Az első paraszti villák nádból készültek, a pásztorok még a múlt században is használták őket. De a királyi udvarban és a főúri családoknál is sokáig ismeretlen eszköznek számított.

CaleOttO megemlékezik arról, hogy a villa Mátyás király asztalánál is ismeretlen volt, s a legelőkelőbbek is kézzel ettek. Mátyás király az első villákat Beatrixszal kötött házassága után a ferra- rai hercegtől kapta ajándékba. Nem volt villa Hyppolit egri érsek, de II. Lajos magyar király ingóságai között sem. A XVI. század közepétől azonban egyre gyakrabban találkozunk vele. A XVII. századtól a lányok ugyanannyi villát kaptak, mint kanalat. A gombos nyelű volt a legdivatosabb, de hegyikris- tálynyelű, csont- és tengeri- nádnyelű villa sem volt ritka. A nagyobb villák nyelére gyakran véstek az étkezéssel kapcsolatos bölcs szentenciákat is.

Galambos Ferenc

Pap Judit általános iskolás színes rajta.

SOMOGYI IfBPIiAP

Vasárnap, 1971, aug úszta» 1.