Somogyi Néplap, 1971. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)
1971-08-08 / 185. szám
Dereoerf Gábor:* STRANDON Egy Pók ■ lábamon; lesodrom. A természet remekműve. Egy pillanatra láttam. E pillanat felében is bosszankodtam. Csak azután gondoltam arra: hát van költemény, mi szebb lehet, mint ez a rajzos építmény, ez a nyolcszor rímelő, e világ minden irányába díszesen mutató, e világ minden táját jelképesen befedő pók, kűllős napszekér, sugárszirmú mozgó virág? Semmi sem szebb nála De minden ugyanilyen szép. Megnyugodhatunk, hogy semmi baj, ha majd a létezésről lesodortatunk. Voltunk; és szépek voltunk. •Egy hete halt aaeg Devecseri Gábor Kossuth-díja* költö és műfordító SZEGEDI NYÁRI TARLAT »A gondolkodó.« (Részlet a szeptember 18-lg nyitva tartó XII. szegedi nyári tárlatról. Tóth Sándor »Szegedi halász« e. szobra és Iresík József »Kendos nő« c. festménye. (Selmeczi Tóth János felvételei.) A titkár tanácstalanul tette le a kagylót — Mi a csudát akar? Délelőtt két teljes óra hosszat ült itt a nyakamon férjestül, kisírta, kipanaszkodta magát; szépen elmagyaráztam nekik, mire számíthatnak, s úgy mentek el, mint akik mindent megértettek. Ha egyszer nincs, hát nincs. Talán bizony én költözzem ki a híd alá, és adjam át nékik a lakáskulcsot? Megértem én őket, de ők is értsenek meg engem! Azt hiszem, épp elég türelmes voltam ... — Különben pedig mit is gondol ez a nő rólam? Hogy «bárhol, bármikor, négy- szemközt»... Ügy sem tudók többet mondani. — Meg hogy négyig vár a válaszra, hívjam vissza... Nem tudom, mióta szokás ez! Egyáltalán hol él ez az asz- szony? Honnan veszi ezt a bátorságot? Mert csinos? A csinos nők valóban hajlamosak arra, hogy azt gondolják: nekik hivatalból köny- riyebb az élet, ha jól gazdálkodnak a pillantásukkal meg a mosolyukkal. Hát csinos, és kész! Mégis csak ügyfél, semmi több. S az ügyfél bokája lehet ívelt vagy dagadt: egyremegy. Jól is állnánk, ha a szerint mérnénk az igazságot! — Bárhol, bármikor, négyszemközt ... Nem rossz ... De ennek végire járunk! /. — Közönséges csapda. Ha simán nem megy, hát így megpróbálja. Harcba veti a bájait, legyező szempiUált, gótikus nyakát, hófehér térdeit. Azt gondolja a kis aranyos, hogy én majd felveszem ezt a kesztyűt. Elmegyek vele vagy hozzá, s úgy rendezi, hogy meglássanak bennünket, hogy kompromittáljon. Esetleg a férjet is be- leayatta a dologba. Váratlanul és véletlenül betoppan, talán még tanú is lesz, s akkor kezdődik a zsarolás. Vagy egyszerűen felajánlja magát, amit elfogadni szerinte csak ellenértékért, szívességért jogos, visszautasítani meg ostobaság, pipogyaság. Ebből a zsákból aztán nincs kijárat! — Mert ő szép asszony! S hogy tudja! Nem mondom, ha valahol másutt kerülne az ember elé. Egy presszóban, egy délutáni sétán, egy bálban ... S ha nem kérni jönne, ha nem lenne ilyen «szívességízű» az egész ajánlat!... Az utcán biztosan utána fordulnék, feltűnne, rámereszteném a szemem ... De így? — Te fogsz idejönni, drágám. Ide, ebbe a hivatalszobába. Mert, ugye, azt mondtad, bárhol? Ugye azt mondtad, bármikor? Itt ülsz majd ebben a bűvös székben, itt, az íróasztal előtt, és vallasz. Mint egy kis angyal, mindent rá vallasz a magnószalagra. Az egész párbeszéd meglesz, ne búsulj! A szomszéd szobába pedig beültetek két tanúi S mikor jmindent elmondtál, minden fegyveredet harcba dobtad, ők is előjönnek. Hogy fogsz majd bámulni, ha hallod a magnetofonból szerelmes sírásodat, könyörgésedet, szemérmetlen ígéreteidet! Hogy pirul majd a bőr azon a hamvas képeden, ha visszaperegnek az elszállt mondatok: «Nézze, titkár úr, én mindent megteszek magának... ha kellek, itt vagyok... a szeretője leszek, csak segítsen rajtam ... Csak egy szavába kerül... helyzeteimet, de tudja ördög, az ilyen asszonyokat, nőket mindig tiszteltem inkább, mint hogy gazemberség jutott volna az eszembe. Ha rám sugározta az érzéseit egy asszony, az jólesett. Melyik férfinak nem imponál, még ha az ördög felesége kacsint is rá? Ez pedig egy angyal, még ha ügyfél is. Sz. Simon József: Telefon - négykor Nézze, nem vagyok rút, sokan bolondulnak utánam ... Segítsen... és ...» — A saját csapdádba zuhansz, kis hamis, mert ide hivatom a férjedet is! Hadd hallja, milyen büszke szép asszony vagy ... Ha te így, majd én is. Ez hivatal! — Moshatnám én magam azután! Csak az kellene, hogy egyet sikíts, megtépd a blúzod, hogy két gomb lepattanjon róla, s az isten se lenne a tanúm, hogy ártatlan vagyok... «Erőszakoskodott! Rám rontott! Tessék nézni, a hajam, a ruhám!» Hiszen amikor végképp nem megy, szokták így csinálni... Fegyelmi, pletyka, huzavona. Botrány a hivatalban és botrány otthon. 2. Egymás után nyomta él a cigarettákat. — Azt hiszem, jó nyomon járok, bár a nők természete teljesen kiszámíthatatlan. Szinte száz százalékig biztos vagyok benne, hogy ez egy aljas merénylet... No, de ha mégsem? Hátha nem is az ügyfél akar visszajönni, hanem csak a nő. Ahogy elnéztem a férjét, elég jelentéktelen fráter. Nem éppen hozzá illő, legfeljebb az árnyéka lehet ennek a dekoratív asz- szonynak, hogy jobban hangsúlyozza a szépségét. — Nehéz megérteni ezt a két embert így együtt. Vajon mi fűzi őket egybe? Pedig milyen meggyőzően mondta az asszony: «Tessék elhinni, a családi boldogságunk függ tőle! Egy háromméteres szobában élni hat éve, s most már egy nagy fiúval!« — őszintén szólva egy kényelmes, modem lakásban is nehéz őket elképzelni. Merő ellentétek. Az asszony finom, szinte légies vonásai, meg az a kemény, morcos arc! Csak hát ilyenkor minden létező és hamis indok előkerül a nagyobb nyomaték kedvéért — Tulajdonképpen nem vagyok se öreg, se beteg, se rút, s talán még ostoba sem. Lehetetlen volna? Volt már rá példa, hogy nő, asszony belémszeretett Akartam, nem akartam, én is megmegdobban tottam egy-egy szívet Ilyet is, olyat is ... Lehet, hogy szamár voltam, mert nem használtam ki a — A fene vinné el, hogy az embernek is épp úgy kimérik a pályáját, mint a csillagoknak! Presztízs, becsület, hivatal — éppen olyan dolgok, mint a műholdnak az egyenlítő síkjával bezárt szöge, a parigeum, az apogeum... csak nem számokban, hanem konvenciókban. Én már azt sem engedhetem meg magáimnak, hogy valaki rámnyissa a szemét, rám mosolyogjon, négyszemközt beszéljen velem? Ügyfél... De hiszen nekem az egész város ügyfelem. Ha igazságot teszek, ha valakinek a javára döntök, mindegyikkel meggyanúsítanak. — Igen, mert én is ilyen aggályos vagyok. A világon semmi sem történt, csak felhívott telefonon egy asszony, s én máris meggyanúsítottam őt, meg magamat is... A csudába ezzel a magnetofonnal! 3. — És mi, férfiak, tán különbek vagyunk? Gyengék, esetlenek, rapszódikusak. Gyanakszunk, kételkedünk, vigyázatoskodunk, azután meg egy szemrebbenés úgy felháborít bennünket, hogy minden előbbi aggodalmunk elillan. Nekivágunk a sötétnek fenntartás nélkül, mit- sem törődve azzal, hogy ott mibe ütközünk. Azt mondjuk: az elején még korán van gondolkodni a végéről. — No, de éppen ez az! Hogy mibe botlik az ember a sötétben. Hiszen mégiscsak egy elszánt nő lehet ez. Kézen fogna, vezetne, vezetne, s egyszercsak otthagyna véres fejjel. Annyira nyílt volt az ajánlata, hogy lehetetlen a gyanú méregfogát föl nem ismerni. «Bárhol, bármikor, négyszemközt!» Több ez, mint amit egy asszony egyszeri látás után megengedhet ... Ha tisztességes szándékkal igyekezne hozzám, vagy szerelemmel, legfeljebb azt mondhatta volna, hogy néhány fontos dologról megfeledkezett, vagy bizalmas dolgokkal szeretné kiegészíteni, amit délelőtt mondott... — Ki tud itt elég okos lenni? Tizennyolc kérvényt írt harminckét helyre, évek óta kilincsel gyárban és hivatalban, míg végül... rászánta magát. Vállalná ... Egyszer életében félre tenne erkölG /imesnét a férje és két kamaszfia kísérte ki a pályaudvarra. Csütörtök volt, de a családnak mintha vasárnapja lett volna. Legalábbis az olyan idősödő magányosok szemében, mint Bónis Olga. Nézte, ahogy a férfi, a két fiú a szeretet védősugárzásába fogta a másik nőt. Bónis Olga azt gondolta: most még hagyján. Amint elindul a vonat, mindnyájan az elkövetkező új életformát várják, és némely még kétséges körülményen aggódnak. Jön-e értük autó. kapnak-e különszobát, megfelelő asztaltársat az üdülőben. Effélék a gondok, s ebben ő is osztozik velük. Viszont majd hazaérve, újra a pályaudvaron !... A családi sugárzás a kétheti hiányban csak felerősödik. Második hetük elején történt Délelőtt tíz órára járt, Ilyenkor szokták kiosztani a leveleket az üdülőben. Gyi- ' mesné, Olga nyitott ajtaja előtt haladt el. Beszólt: — Hozták már a postát? László Anna: Üdülők — Nem is tudom — válaszolt Olga szórakozottan. — Van itt valami... Alacsony asztalkára mutatott, ezen kék szabvány boríték feküdt, gépelt címzésével felfelé, s így nem látszott, hogy nyitva vagy leragasztva. Ebben a pillanatban lépett ki a szomszédból a postát osztó lány, és adott át Olgának egy fehér borítékot. Bónis Olga folytatni akarta a szerepet Fehér levelét nemtörődöm mozdulattal ráejtette a kékre. — Parancsolj — nyújtotta cigare*+*«d'">hozát meséének. Míg tüz»t adott, ujjai megvonaelMtak. — Ügy látszik — mondta a kék boríték klkandlkáló csücskére —, az tegnapi . •. És már nem volt képes tovább türtőztetni ma«át, feltépte a fehér borítékot, mohón, cafrangosan — mintha a végítéletét tartalmazná vagy a paradicsomi boldogságot. — Nem zavarlak... — köszönt el Gyimesné. Megértette a jelenetet. Ettől fogva többször is beszélt Olgának arról, hogy kamaszfiúkkal nem könnyű, kötekednek, szemtelenkednek, kérvényt kell benyújtani, míg egy poharat helyre raknak... A házassága jó, de ez nem jelenti azt, hogy nincs temérdek alkalmazkodás-kényszer. Nem úgy él az ember, saját kedvére, hangulatára, mint a függetlenek . •. Egyszóval: igyekezett vigasztalni a magányáért Egy későbbi napon egyszer még elment Olga szobája előtt délelőtt tíz óra körül. Akkor is nyitva volt az ajtó, Olga asztalán boríték, pedig még nem hordták ki a postát Pesten, a pályaudvaron, miután összecsókoióztak, Gyimesné rögtön odasúgta a férjének: vigye Olga bőröndjét a taxiig, és kérdezgesse az üdülésről, kösse le a figyelmét Gyimes barátságosan kérte a bőröndöt de Olga nyersen rámordult: — Azt képzeli, egyedül nem bírom?! Gyimes udvariaskodott: dehogynem, csak hát mégis férfinak való. Nyúlt a bőröndért de Olga görcsösen markolta. Gyimes csakazértis... Olga csakazértis... Húzakod- tak. Egy idegen, izomhős fiatalember szembefordult velük, terpeszállásban, fenyegető tekintettel: — Nyugalom, néne, a bőrönd marad, én garantálom, rendőr felesleges. Olga megint elátkozta átkozottnak vélt életét. És durván felkiáltott: — Mindenki engem szán?! Tartsák meg maguknak! A fiatalember megrántotta a vállát, és elfüstolgött. Gyimes rá támadt a feleségére: — Megkímélhettél volna az ilyen elmegyógyintézeti ápolttól! Tolvajnak néztek! Az asszony türelmesen elmagyarázta, miről van szó. Ebből Gyimes nem akart megérteni semmit. Indulatai nem kívánták a megértést Ö t perccel az asszony megérkezése után a házaspár már veszekedett. Ez persze a két kamaszfiút is felingerelte. Kedvelték a támadást és ellentámadást, de csak akkor, ha ők voltak a hősei. Megkövetelték, hogy a szülők harmonikusak legyenek. Most az egyik fiú az apját hibáztatta, a másik az anyját s emiatt ok ketten is összevesztek. Bónis Olga pedig elhatározta: többé nem utazik üdülőbe. Az oly jő két hét társasághan-közössé'*'-"»n h--n- érke zéskor megcsókol ódik. Ha nincs, aki a pályaudvaron várja az embert — csőt, szemérmet, büszkeséget, csak hogy előbbre jusson, mert belefáradt már abba, hogy sohasem fogadhat vendéget, nem főzhet egy vasárnapi ebédet, mert nincs konyhája, de még csak ki sem nyújtózkodhat a sezlo- non, nehogy megrúgja a mellépréselt gyerekágyat. — Lehet, hogy csak egy jobbra vágyó asszony. Szeretne virágot is az ablakpárkányra, szép függönyt, szőnyeget, fürdőszobát, amelyben hideg és meleg vizet fröcsköl a csap, meg kamrát, ahová el lehetne tenni néhány üveg cseresznyét, meggyet a kisgyereknek. Talán televíziót álmodott az egyik szobába, még modern bútort, sok szép könyvvel. A másik szobában a kisfiú aludna majd a nagymamával. S akkor a férj sem lenne olyan morcos, elhanyagolt. — Egyszer rosszat tenne, hogy minden jóra váljon. Csak ő tudná azt, s mindig nagyon szégyellné magát, mikor eszébe jutna. A bűntudat talán a szépség rózsáit is le- hervasztaná az arcáról, de mikor elfelejtené, mikor nem járna az eszében, maga is boldog lenne. — Ez a kincse, a szépsége, bájos assszonyi mivolta... odaadná érte ... — De hiszen csupa olyat kér, amire méltó. Csupa olyat akar, amit szabad és kell akarni. Ezzel gondolná megsürgetni? 4. — Nini, már fél négy is elmúlt. S ő négyig vár a telefonra. Felhívjam, ne hívjam? ... De mit is mondjak? Asszonyom, fontos értekezletem van ... Ezzel azonban csak egy napra bújok ki a válasz alól... Asszonyom, ve- vegye tudomásul, hogy nálunk ilyen módszerekkel nem lehet előnyöket szerezni ... Milyen módszerekkel? Csak beszélni akart velem ... Asszonyom, ha bármit is segíthetnék, nagyon szívesen fogadnám még egy beszélgetésre, de a lelkem mélyén még súlyos viharok dúlnak a döntést illetően ... — Igen, igen, valahogy így ... Csakhogy kimondható ez? így, ilyetL Ősziútén? Most van négy óra. Mit tegyek?! Deményl Ottó: Zsoltár Parázsló csipkebokor — tm, alatta vetem, meg az ágyad. Láng lobog homlokod körül. Füstkígyói magasan szállnak- Mellettünk ösvény kanyarog. A völgyben birkák nyája béget. Fehér gyapjúkon nap ragyog, körmükkel köveken zenélnek. Áldozni való valahány; oly ártatlan, szelíd és tiszta. Hűvös patakvíz italuk, szemük égi csillagok csokra. Pásztoruk vagyok, s őrizem a lángot is arcod felett. Szájuk előtt a legelőt, derekad alatt a füvet. Rokka Sándor: Kézen fogva A fák tartják az eget fehér szelek rejtik tűzhelyed pupillafényét a kovavillanású eszméletet Harlem feketéjét a tüntető mezítelenség ékét Évszakok keringenek fölöttünk villámkoszorús záporok sövénye fénylik ércsúlyúak a lombok a tárnák öblös odva felvom't a fürtökben lógó csillagokra Nézem Nap-arcod erjedő szerelmünk bizonyosságát lehelletünk foszló kendőfehérét — közben peregnek gyöngyfényű nappalok Add a kezed vezetlek porcsóvás utak szegély« márvány ég alatt — lépteink súlya a bennünket mért idő. a SOMOGYIRfPLAP Vasárnap, MTL 8.
