Somogyi Néplap, 1971. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)
1971-08-06 / 183. szám
Elfogadják a nők javaslatait A kollektív szerződések is rögzítik a lányok és az asszonyok érdekeit Megyénk nyolc élelmiszeripari üzemében hatezerhétszá- zam dolgoznak, s negyven- nyolc százalékuk nő. Ezért vitatta meg az SZMT nőbizottsága a tizenegy szakma közül elsőként az ÉDOSZ nőpolitikái tevékenységét. A nőpolitikái határozat óta sok történt az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének érvényesítésében. A tavaszi bérrendezés során szinte mind a nyolc üzemben emelték a nők fizetését, hogy legalább megközelítsék az azonos munkakörben dolgozó férfiak bérét. A húskombinátban a készáruraktár alacsonyabb keresetű női most már ugyanannyit keresnek, mint a férfiak. A cukorgyári lányok és asszonyok kilencvenöt százalékának emelték a fizetését nyolc-tíz százalékkal. A Tejipari Vállalatnál azonban még mindig nyolcvan fillér a különbség a nők rovására az azonos szakszámú munkák besorolásában, s a fejlesztési lehetőségek korlátozottsága miatt ezen önerőből nem is tudnak változtatni. Segítség a nagycsaládosoknak Szép példák bizonyítják, mennyire felkarolták az egyedülálló, több gyermekes anyákat valamennyi élelmiszeripari üzemben. A nőbizottságok javaslatára megkülönböztetett figyelmet fordítanak a segélyezésükre, lehetőleg mentesítik őket az éjszakai műszak alól, a sütőipar kivételével. Ha szükségük van üdülőjegyre, akkor feltétlenül megszerzik nekik. A cukorgyár, a húskombinát, a gabonafelvásárló vállalat kollektív szerződése azt is rögzíti, hogy a gyermekgondozási segélyen lévő kismamák hatszáz forintot kapnak a tizenharmadik hónapban. A hét nőbizottság és a két nőfelelös tevékenyen részt vett a kollektív szerződés előkészítésében. A szakszervezeti bizottságok és tanácsok örültek annak, hogy a nőbizottságok ilyen fontosnak tartják az üzemi alkotmányt, s ami a legfontosabb, nagyon sok hasznos javaslatukat elfogadták. Erdetes viszont, hogy a szak- szervezeti bizottságok több javaslatot elutasítottak vagy legalábbis megpróbáltak elutasítani azzal, hogy ez nem témája a kollektív szerződésnek, illetve jogszabályellenes. így például azt, hogy második üzemi étkezést, vacsorát is biztosítsanak; hogy a gyermekgondozási segélyen lévők a tizenharmadik hónapra is kapjanak segélyt; hogy az egyedül élő anyák, apák pót- szabadságot, munkaidőkedvezményt kapjanak. Ennek ellenére például a konzervgyárban úgy határoztak, hogy a gyermekét egyedül nevelő anya vagy apa már két gyermek után is kaphat pótszabadságot, öt forint térítésért pedig második étkezést. A cukorgyárban egy gyermek esetében egy, két gyermek után két nap fizetett pótszabadság jár az egyedül élő szülőnek, s négyötvenes térítéses áron vacsora. A húskombinát kollektív szerződése szerint az anya a harmadik és az utána következő szülés után megkapja a tizenharmadik havi hatszáz forint segélyt, ha szociális körülményei ezt indokolttá teszik. Szinte komikus, ami a húskombinátban előfordult: a nőbizottság javasolta, hogy a könyvelők is kapjanak munkaköpenyt. Ezt a szakszervezeti tanács nem fogadta gl. Amikor azonban később az adminisztratív osztálybizottság titkára kérte ugyanezt, bekerült a munkavédelmi szerződésbe. A titkár ugyanis — férfi! Éjjeli pótlék nőknek Elsősorban a sütő-, a tej- és a konzerviparban van éjszakai műszak. Még csak kilátás sincs arra a sütőiparban, hogy fokozatosan megszüntessék* a nők éjszakai műszakját. A kollektív szerződésbe semmi különkedvezmény nem került bele, hogy egy kicsit is vonzóvá tegyék az amúgy is nehéz helyzetben lévő vállalatot. A konzervgyárban a nőbizottság javaslatára harminc- három százalékos éjjeli pótlékot kapnak a lányok és az asszonyok, s a több gyermekes anyák saját kérésükre fölmentést kapnak az éjszakai műszak alól. Ugyanígy döntöttek a tejiparnál is. A húskombinát szakszervezeti tanácsa egyhangú döntéssel bevezette a kollektív szerződésbe a nőbizottságnak azt a javaslatát, hogy a dolgozó nőket hozzájárulásuk nélkül, a hat éven aluli gyermeküket nevelő anyákat pedig egyáltalán ne kötelezhessék túlórára a heti pihenőnapon és munkaszüneti napokon. A nőbizottságok a lakásépítési kölcsönök odaítélését nagyon fontosnak tartják az üzemi hangulat szempontjából, ezért szorgalmazták, hogy részesítsék előnyben a nagycsaládosokat és az egyedül élőket. Ez a javaslat a legtöbb helyen (konzervgyár, tejipar, húskombinát) kedvező visszhangra talált. Érdekes tervek vannak az ÉDOSZ nőbizottságának tarsolyában. A közeljövőben például megbeszélik, hogyan, lehetne minél több leány és asszony szakmai, politikai ismeretét szélesíteni. Arra is ki-, terjed a figyelmük, hogy az élelmiszeripari üzemek munkáját kritikusabb szemmel figyeljék a jövőben. Maguk a nőbizottságok szorgalmazzák, hogy üzemük elégítse ki a dolgozó nők szolgálatások iránti igényét. S hogy egymást is jobban megismerjék, egyik üzem bemutatja a másik vállalat leányainak és asz- szonyainak, milyenek a termékeik. Ez azért fontos, mert az egyes kész, félkész termékek megkönnyítik a háztartási munkát. Ne döntsenek a nőbizottságok nélkül Az SZMT nőbizottsága elismeréssel illette az ÉDOSZ nőpolitikái tevékenységét. Sajnos, mint Jobban Jánosné, az ÉDOSZ megyei nőfelelőse elmondta, az üzemi nőbizottságok nem mindenütt kapják meg ezt az ösztönzést és erkölcsi támogatást. Gyakran gátolja a megbízatások teljesítését, hogy a szalagrendszev- ben, normában dolgozó bizottsági tagoknak szinte -kegyként« engedélyezik a művezetők, csoportvezetők azt a társadalmi munkát, amelyet munkaidőben kell végezniük az üzemben. S a szakszervezeti titkárok egy része sem oldja meg a gondokat, tétlenül szemléli ezt a helyzetet, s -borsószezon«, -pecsenyekacsa-szezon«, -első a termelés« felkiáltással elodázza az ellentmondások feloldását. Pedig a nőbizottságok tagjai és vezetői általában köztiszteletben álló, a szakszervezeti munkát jól ismerő, rátermett lányok és asszonyok, akiknek szinte határtalan a lelkesedésük, s ha a szakszervezeti bizottság törődik velük, nagyban támaszkodhat a munkájukra. Sok még a tennivaló, a legfontosabb azonban, hogy a vállalatnál dolgozó nőket érintő fontos kérdésekben ne döntsenek a nőbizottság megkérdezése nélkül. Lajos Géza Mai kommentárunk Vízió Azt álmodtam, hogy eladtuk a Balatont. Mi somogyiak. A déli partot. Szabályos apróhirdetést adtunk fel: »A déli part eladó, alig használtan. Igényes jeligére.« A vízió azzal tetőzött, hogy bírósági tárgyalást kellett végigülni. Mert hiszen jogtalan áruba bocsátani a tavat. Mert ez nemcsak a somogyiaké, hanem a békési, a borsodi és a budapesti megfáradt, pihenni vágyó dolgozóké is. Hasonlóképpen idegenforgalmunk fő zajlási területe. Es a többi. Az országé tehát. Aztán felébredtem. Valóban szörnyű álom. Nem vagyok freudista, de ezúttal mégis kutattam a valóságbeli eredők mögött. Hát kié a Balaton? — kérdezték nemegyszer mostanában a na. pi sajtóban. Természetesen az országé. Igaz, hogy a part somogyi De ez nem jelentheti azt sem, hogy országos igényt somogyi erőkkel oldjunk csak meg. Miként miniszteri határozat született arra is, hogy az üdülőorvosi ellátást ezentúl borsodi dolgozók mellé borsodi, a baranyaiak melle baranyai orvos is adja. Természetesen az ellátás főbb gondja érthetően a megyét terheli. De így arányaiban a dolgok már elviselhetőbbek. A közművelődés azonban még mindig somogyi -privilégium«. Vagyis szervezésben, anyagiakban többnyire megyei gond. Erre nehéz miniszteri határozatot hozni, nem is ez a járható út. De talán van más megoldás is. Például, ha köteleznék á Ba- laton-parton általában elég jól kereső kereskedelmi, vendéglátó vállalatokat — országos vállalatokat —, hogy segítsék forintjaikkal a közművelődést. Hiszen az mégis torz helyzet, hogy az üdülök érdekében esetleg belső-somogyi falvak közművelődésére szánt pénzét költsék cl. Hasonlóképpen segíthetnének az üdülők fenntartói is. Az arra hivatott Balatoni Intéző Bizottság is tehetne azért, hogy az ellátás közös gondja mellett a közművelődési ellátás gondja is közös legyen Természetesen ez is arányaiban. T. T. Állatgondozó lett a hajós 69 brigádból 54 szocialista Értékelték a naplókat A Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában hatvan- kilenc brigádnaplót értékelt a szakszervezeti bizottság. — Milyen szempontokat vettek figyelembe? — kérdezem Papp Józsefné tői, a szak- szervezeti bizottság termelési felelősétől. A • brigádokról a naplók alapján készült összesítéseket mutatja. — A naplókból az összes tevékenységet kigyűjtjük. A végzett munka minősége, az anyagtakarékosság, a társadalmi munka, a különféle oktatásban résztvevők száma érdekelt bennünket, és az is, hogy a brigádtagok hány könyvet olvastak, hányszor voltak színházban, milyen filmeket láttak a moziban, illetőleg a televízióban, szerveztek-e üzemlátogatásokat, kirándulásokat, jártak-e kiállításokon, milyen a kollektív szellem, a magatartás. — Milyen időközönként szokták értékelni a brigádnaplókat? — Felsőbb szinten félévenként, de a szakszervezeti bizottsághoz már félévkor a művezető, év végén pedig a művezető és az osztályvezető értékelő bejegyzésével kerülnek a naplók. Negyedévenként ül össze a brigádvezetők értekezlete, munkájuk értékelésén túl a jövőben velük szemben támasztott kívánalmakról is hallhatnak. A párttaggvűlések is foglalkoznak a brigádmozgalommal. A hat pártalapszervezet patro- nálókat küld a brigádokhoz, s rendszeresen beszámoltatják őket. — Milyr~ tapasztalatokkal járt a h nkilenc brigádnapló p se? — Olyan brigád nincs, amelyik éppen csak létezik. A közepes szintet a leggyengébb brigádok is elérték. Fél év alatt egyetlen igazolatlan hiányzás sem volt, tavaly tízen felül. A múlt évben alakult brigádok is szépen dolgoznak, hamar feltalálták magukat, a régiek segítik őket. Találtam olyan bejegyzéseket is, hogy a brigádtagok műszak után bentmaradtak, s leszedték a hüvelyekről a hulladékot — így akarták elősegíteni, hogy a munkaerő- és hüvelyhiány miatt ne legyen termeléskiesés. Vagy: a gyékényesi vonat rendszerint késik, fél három, háromnegyed három, mire beérnek az e vonattal érkező fonónők. Hogy ne legyen lemaradás, a brigád többi tagja — minden művezetői felszólítás nélkül! — helyettük is dolgozik, hat oldal helyett nyolcat, tizet visznek. Vagy: az irodisták lementek a gépek mellé dolgozni júniusban, hogy az ipa- ritanuló-vizsgáztatás miatt termeléskiesés ne legyen. ' A brigádok segítik az arra rászoruló ipari tanulókat; cipőt, ruhát kaptak. A brigádok versenyre hívják ki egymást. A Brunszvik Teréz szocialista brigád indította el a gyárban a Takarót a vietnami gyerekeknek! mozgalmat — nyolcezer forint gyűlt össze. Készülnek a takarók — táppénzen, rokkantsági nyugdíjban levők is kötik. — Mi a célja a félévi értékelésnek? — Beírjuk a naplókba, mi a jó, mi a rossz. Lehetőséget akarunk adni a hibák kijavítására, mert év végén termelési tanácskozáson értékelik a brigádok munkáját, és akkor adományozzák a szocialista címeket is. össze! naplókiállítást rendezünk, díjazzuk a legjobb és legszebb naplókat. Az idén ünnepli a gyár megalakulásának húszéves évfordulóját. ötvennégy szocialista brigád dolgozik itt — méltó lesz az ünneplés. S. F. KI AZ, AKIRŐL az utóbbi időben legtöbb szó esik a termelőszövetkezet irodájában? Ezt kérdeztem a balatonsza- badi November 7. Tsz-ben Valter Imre elnöktől és Vin- cze Imre párttitkártól. — Inkább így fogalmazzunk: '•Ki az, akiről gyakran szó esik?« — javasolták. — Mert ilyen tsz-tagunk több is van. Egyikük Berta István állat- gondozó. Munkája igen fontos. Kétszázötven hízóbikát gondoz. Univerzális ember. Ha kell, a műszaki hibáknak is orvosa. Ügy ismeri az állat- tartási technológiákat, mint a tenyerét. Az '»ezermestert« otthon, munka közben találtuk. Házat épít, az épület egy része már tető alatt van. Milyen ember Berta István? Amit első pillantásra látni enged magából, azok külső jegyek. Fiatal, magasra fésült hajú ember. Dús szemöldöke alatt mélykék szem pillant a kérdezőre. Testét megfogta a nap. Kevés ez a jellemzéshez. S a belső tulajdonságok érzékeltetéséhez is csak szavak vannak. Hogy elkoptattuk már a A hajókról egyre kevesebbet álmodik. "halk szavút«, a »csendest«! Pedig Berta István ilyen ember. Hangos szavát, akik ismerik, alig hallották. Regényt az életéből talán csak Móricz tudna írni, aki a »boldog ember« egyszerű, hétköznapi életéből is maradandót tudott alkotni. Környezete talán jobban jellemzi, mint a szó. Épül használatban a »szerényt«, a szépül körülötte minden. A kis Lucernalisst Balatonssabadiból ötven vagon lucernalisztet állítanak elő a balatonszabadi November 7. Termelőszövetkezet üzemében. Jelenleg a harmadik kaszálású termést dolgozzák fel. Harminc vagonnal adnak el a Somogy megyei Gahonafelvásárló és Feldolgozó Vállalatnak. A lucernalisztért mintegy 900 000 forintot kapnak. ház, a galambdúcok, a góré. Minden születőben, ahogy ez már otthonteremtés közben lenni szokott. Ny utakról beszél. Hamvasszürkékről, me- zöbamákról. Aztán: — Hajós voltam a Balatonon — mosolyog. — Jó volt a vízen, nehezen lehet azt feledni. "Visszavárunk« — ezt mondták a társak, amikor tizenöt év után elhagytam a hajót, a szivárványos vizet. A nagyobb helyről jöttem a kisebbre. Siófokról Balatansza- badiba. Azt hiszem, az ritkábban esik meg, hogy valaki ne a nagyobb, hanem a kisebb település félé törekedjen. Ügy gondoltam, itt biztosabb lesz a megélhetés. Nemcsak lakásom, otthonom is lesz. Három éve élek itt a feleségemmel, kisfiámmal. Nem csalatkoztam. Jó itt nekünk. Eső halkságű a beszéde. Langyos, nyári esőhöz hasonló, melyre öntudatlanul vágyakoznak a füvek. S a szavakra az ember. — A munka tízórás. Erő legfeljebb három-négy órára kell. A többi időt a felügyelet, az automatika igényli. A fizetéssel nem dicsekszik, Egyáltalán: semmivel sem dicsekszik. Ellenkezne ez egyéniségével. — írja csak azt, hogy a számításom bevált. ELÉGEDETT ember. De míg másokat az elégedettség tunyává tesz, őt még keményebb munkára sarkallja. Galambdúcból kékszürke madarak kelnek a magasba. Néz utánuk, kezével emyőzött szemmel. A hajókról, a "szivárvány鮫 vízről egyre kevesebbet- álmodik. Leste László BOMOGTI NSPEAI Péntek, 197L augusztus 6. 1
