Somogyi Néplap, 1971. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)
1971-08-01 / 179. szám
WOGY TETSZIK GÖDÖLLŐ? Az egyetem kapujában Hivatásválasztás előkészítővel — Az élmény győzelme MA KÉT HETE hatvankét harmadik osztályos somogyi tanuló elindult Gödöllőre tizenkét napos egyetemi előkészítő tanfolyamra. Itt látogattuk meg őket a második héten, ekkor kértünk véleményt az egyetem vezetőitől is. A gödöllői intézet a hatalmas, »kastélyegyetemmel«, a gondosan ápolt óriási parkkal, a modem kollégiumokkal impozáns, vonzó látvány. A somogyi gyerekek azonban elsősorban nem a látvány kedvé-: ért utaztak el ide, bár egy sem járt még erre közülük. A hivatásválasztás »előestéjén«, a döntés felelősségteljes pillanatai előtt töltöttek el itt néhány napot és bizonyára nem eredmény nélkül. A Somogy megyei Tanács V. B. és a Gödöllői Agrártudományi Egyetem között 1970-ben létrejött szocialista szerződés egyik célja az, hogy a fizikai dolgozók gyermekeinek előkészítőt szervezzenek. A szocialista szerződés megkötését somogyi gondok sürgették. Megyénkben nem volt elég agrár-szakember; főleg a mezőgazdasági gépészmérnökök állása betöltetlen. Az ilyen jellegű képzés elismert bázisa Gödöllő. A fiatalok valahogy mindig kihagyták számításukból a tőlünk kissé távol eső intézetet. A megye párt- és állami vezetői keresték az utat »észak« felé, érdemleges tárgyalásra a gödöllői egyetem 1970-ben rendezett somogyi napjain nyílt lehetőség. Dr. Pecznik János oktatási rektorhelyettes, dr. Udvari László, a mezőgazdasági kar dékánhelyettese és dr. Soós Pál, a gép észtanszék-vezető helyettese lett az elgondolás patró- nusa. Mi történt azóta? Az egyetemen működő somogyi diákklub lelkes tagjaiból kilencen a tavasszal elindultak »toborzó« körútra. A megyei KISZ-bizottság támogatásával péntekenként és szombatonként bejárták a megye tizenhárom középiskoláját. Általában az agrár felsőoktatás magyarországi helyzetéről beszéltek a diákoknak, tanároknak. Közben a megye vezetői a középfokú intézetek igazgatóinak tanulmányi kirándulást szerveztek Gödöllőre. Megtekintették az egyetemet, személyes élményt gyűjtöttek, megismerkedtek az oktatógárdával. Az igazgatók és az egyetem közelebb kerültek egymáshoz, s az eredmény: a hatvankét diák bizonyítványa között a leggyengébb a 3,4-es eredmény.. Milyen a hangulat az előkészítőn ? Dr. Raácz Elemér, a rektori hivatal titkára kedélyesen fogadott. — A gyerekeket kell inkább erről faggatni. Mi örülünk a lelkesedésnek. Az előkészítő semmiféle kötelezettséggel nem jár. Pusztán ezért még senkit sem veszünk föl, és senkinek nem kell ide jelentkeznie jövőre. Számunkra érdekes mint kísérlet is. Tavasszal ugyanis megjelent egy rendelet, hogy a felvételi előtt négynapos előkészítőt kell tartani. A hatása nem rossz, de idegileg túlfeszítettek akkor, a gyerekek; érettségi után közvetlenül felvételi előtt. Az idei kéthetes előkészítő egy évvel a döntés és a nagy hajtás előtt, reméljük hasznosabb lesz. Ezenkívül a fiatalok jövőre a négynaposon is itt lehetnek. Szívesen pártfogoljuk Somogy kérését, mert kevesen voltak onnan eddig, és a grafikonok szerint a diákok száma is csökkent. Az előkészítőn az előző évek írásbeli tételeit dolgozzák fel, az itteni követelmény szerint rendszerezik a középiskolai anyagot. A két karról öt tanár foglalkozik velük. Kikötésünk az volt, hogy az előkészítőn a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya legalább 50 százalékos legyen. Ez sikerült: 57 százalék. Dr. Soós Pál egyetemi docens: — Kettős célunk van a tanfolyammal: megerősít jük azokat, akik már úgy döntöttek, hogy idejönnek, és bemutassuk nekik az egyetemet. Hallottuk, hogy hamarosan szülőket is hoznak ismerkedő körútra Külön öröm, hogy a gépészkarra is sok jó tanuló jelentkezett, és viszonylag sok lány. Itt elsősorban a módszert akarjuk megadni a feladatok megoldásához. Megismerkednek a tanműhely ékkel, tangazdaságokkal. El kell mondanunk, hogy van egy korszerű nyelvi laboratóriumunk, amelyben 71 őszétől négy nyelven folyik majd intenzív képzés. Reméljük, sikerül elintéznünk, hogy a hallgatók középfokú nyelvi vizsgát tehessenek itteni tanulmányaik alapján. A fiatalokat az egyetem udvarán szerszámokkal a kezükben találtuk. Társadalmi munkát vállaltak egy napra, Gulyás Mihályné csurgói kísérő tanár felügyeletével uszodát építettek. Két fiatal szakította félbe a munkát. Árva Ilona Csurgóról: — Én mindenképpen ide készülök, mezőgazdásznak. Az átlagom 4,2 volt, talán sikerül bejutni. Tavasszal izgalommal hallgattuk az előadásokat és az igazgató úr felhívását, hogy eljöhetünk a tanfolyamra. Igen hasznos, hogy biológiából, kémiából, matematikából a középiskolai anyagot vesz- szük át, de sokkal rendszerezettebben, összefüggéseiben. Herr Tivadar Tabról: — Apám agronómus, mint mezőgazdasági gépész, szeretném folytatni az »agrármesterséget«. Csoportom véleménye, hogy nagyon jó a tanfolyam, felfigyelhetünk hiányosságainkra a tananyagban, amit egy év alatt még pótolni is tudunk. Nekem a matekkal kell a legtöbbet foglalkozni. A hat-nyolc órás előadásokat nagyszerűen ellensúlyozza a változatos program. Budapesti ifjúsági park, Eger, lovarda, mozi, színház, sportversenyek. A programot a somogyi diákklub tagjai szervezték. Közülük a titkár, Gyenesci István vezetésével négyen tartózkodtak Gödöllőn. — Büszkeséggel tölt él az »akció« sikere bennünket is. Nem akarok ünneprontó lenni, amikor elmondom, hogy az egyetemre jól készüljenek fel a fiatalok, mert nehéz, öt év alatt több mint hetven vizsgát teszünk 48 tárgyból. Kevés az irodalom, sok kísérletet kell vállalnunk. Számunkra is hasznos a szerződés, mert eddig még a somogyiak nem voltak otthon gyakorlaton. Én a diplomamunkámat például már Balaton- szabadiban készítem el. A PÁLYAVÁLASZTÁSI vitákban számtalanszor keressük a leghatásosabb módszert, hiszen a munkearő-gazdálko- dásban alapvető az egyensúly. A gödöllői példa azt bizonyítja minden prospektusnál, ismertető füzetnél — amelyekre egyébként szintén nagy szükség van — többet ér a személyes élmény. A pályaválasztás bázisa mindig az iskola lesz. Érdemes tehát megkezdeni a hasonló látogatások sorozatos megszervezését más-más felsőfokú intézménybe is. Végül meg kell említeni még a pszichológiai hatást is: a fiatal ismerős környezetbe megy felvételizni, tudása legjavát nyújthatja a startnál is! Bán Zsuzsa A vetélkedő részvevőt Vetélkedő a fák alatt IMMÁR ÖTÖDIK esztendeje, hogy a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság a megyei KISZ-bizottsággal közösén mgrendezi az erdőgazdasági fakitermelők összetett egyéni versenyét. Az idei versenyt július harmincadikén a lábodi erdészet mikei kerületében tartották meg a megye tizennyolc erdészete húsz versenyzőjének részvételével. Szemerkélő esőben a motorfűrészlánc élezésével kezdődött el a vetélkedő. Utána négy versenyszámban — döntésben, darabolásban, célbavágásban és sarangolásban — vetélkedtek. A húsz versenyző — valamennyien motorfűrészelő szakmunkások — külön-külön elkerített versenyterületen állt neki a munkának. — Egy verseny mindig alkalmas arra, hogy a vezetők lemérjék a gazdaságban dolgozó szakmunkások tudását. De arra is alkalmas, hogy bizonyos fokig mutassa: az az erdészet, melyet dolgozója képvisel, milyen szinten áll — mondta Illés Dezső, a gazdaság igazgatója. A másik cél, hogy a versenyen jelen lévő erdőgazdasági dolgozók — ők nem szakmunkások — megismerjék és megszeressék ezt a szakmát, s ezáltal kedvet kapjanak a szakmunkás-bizonyítvány megszerzésére. Mert a gazdaságnak körülbelül hétszáz szakmunkásra lenne szüksége, s mindössze százhetvenen vanfa A' ■■ v // v*iwwiii Nagy ügyességet igényel a darabolás. A regényirodalom tanúsága szerint Mr. X. és Mr. Y. klubjában tölti szabad idejét. Ahol megtalálja élete hivatását, kedvenc golfütőjét, megalapozza karrierjét, néhány szavahihető író szerint még szórakozik is. A klub tehát életforma a szigetországban. Nálunk viszont csak erőltetjük — hallottam nemrégiben. Pedig ismeretes, hogy a klub, mint a szabad idő eltöltésének formája, korántsem gyökértelen nálunk, már csak azért sem, mert — köztudomású — az ember társas lény. Éppen ezért kimutatható, hogy a történelem folyamán az ivószobákon kívül hányféle egyletet, kört és egyesületet alakítottak az ország polgárai vidéken és városon egyaránt. Falun gazdakör, legényegylet tartotta össze a férfinépet, városon a kaszinó, a különböző szalonok az úri népet, munkáskörök, ifjúmunkás szervezetek a kétkezieket. És ne higgyék, hogy mindezekben a békés pipálgatáson kívül más nem folyt! Megint csak a történelem tanúsítja, hogy a gazdakörök voltak, ahol az első detektoros rádiók csodálata mellett az aratóbéresek napszámában is megegyeztek a basaparasztok. A kaszinó, ahol ezreit sorsáról döntöttek. A szakszervezeti, meg az illegális pártkörök, ahol érlelődött az osztályharc. Klubot — ne csak a forma kedvéért A klub nyugaton is »látszólag« békés csak. Nemegyszer látjuk a képernyőn, hogy a tegnap még békésen söröző bajor brúderek klubja miként rángatja elő a ládafiából a horogkeresztes inget, vagy a szigetországban milyen döntő a pártállás. Egy whig és egy tory még csak véletlenül sem tagja egyazon klubnak. Fontos, ha hazai klubjaink fölött szemlét tartva az eredmények mellett az ellentmondásokat is felfedjük. A klub megőrződött, de hanyatlását is éli nemegyszer, s nem egy helyen. Vizsgálódásaink példáit a marcali járásból merítettük: egyrészt azért, mert jó példákkal kontrasztban sok ellenpélda is található. Másrészt azért, mert a példák egyben általánosíthatók — a járás képe nagyjából jellemző megyénkre, mi több, lapunk munkatársainak tapasztalatai alapján országosan is. A járási pártbizottság propagandistájával beszélgettünk a pártklubok működéséről. Az avatás után valóban pezsgő élet volt, később azonban egyoldalúvá lett mindez. Elsősorban gyűlések, rendezvények megtartására, évenként _ egyszer-kétszer családi összejövetelekre használták. A közelmúltban ismét változott a karakter, a klubhelyiséget és egyben a klubprogramot oktatások foglalták le. Nem is könnyű megítélni, hogy valóban baj ez!? Igény és szükséglet a tanulás, az oktatás párttagságunk részére, amelynek jó, hogy teret biztosít még a klub is! Másrészt viszont mindez kevés. Kiváló fórum arra, hogy itt találkozzanak, véleményt cseréljenek pártonkívüliek és párttagok is. És ne becsüljük le a szórakozást sem, a vidám, közös együttlétek szerepét. A pihenést! A túlhajszolás, a mohó tanulási vágy érthető, ugyanakkor veszélyes, ha egyoldalú marad. Azonos érdeklődésűek körében működik az agrárklub. Az azonos érdeklődés nem jelent, nem jelenthet feltétlenül elszigetelt rétegeződést, hiszen az értelmiségiek klubját sokan fanyar falusi úr- hatnámságnak tartották. Társadalmunkban lehetőség van arra, hogy valaki munkahelyétől függetlenül érdeklődjön az irodalom és a művészet iránt. S ez az érdeklődés egy klubban tarthat műszerészt és orvost is. Jóllehet a munkahely bizonyos mértékig megszabja az érdeklődést, éppen ezért ennek a közös érdeklődésnek kellene klubot biztosítani az iparosodó Marcaliban is. Klubjaink tehát nem is any- nyira fiatalt és idősebbet egyaránt összefogó vertikális rendszerűek, sokkal inkább horizontális felépítésűék. Mert Marcaliban és a járásban is, a megyében is többnyire az ifjúsági klubok dominálnak. Annyi a különbség legfeljebb, hogy néhol felvetődik a helyiségprobléma keserű anakronizmusként. Valahogy úgy summázhatnánk e gondot: régen túl kellene lennünk ezen. Ahol van helyiség, annak is hiányos a felszerelése. Nemcsak a televízióra van szükség, hiszen az legtöbbször otthon is van. S ha van tv, kevés a módszertani útmutatás arra, hogy azt miként hasznosíthatják a klubéletben. Csordás Ferenc járási KISZ-titkár arról számolt be, hogy elvi útmutatások állnak csak — az egyébként is kevés — klubvezető rendelkezésére. Több gyakorlati módszertani útmutató kellene. Egyébként tervekből Marcaliban sincs hiány, életrevaló gondolat a pinceklub (jóllehet ez manapság divattá lesz, és meggondolandó, hogy csak a föld alatt lehet-e tartalmas programot összeállítani?), aztán bővítik a járási könyvtárat is. Kéthélyről sok jót hallottunk, az ottani KISZ-titkár mégis többet, jobbat szeretne. Mint mondta, őszre érnek be igazán a törekvések. Szükséglet a klub, a spontán kezdeményezések mögé azonban jobban oda kellene állni. Egyre-másra hozzuk létre — nem kevés anyagi áldozattal — a megyében a klubkönyvtárakat. Kevés jel mutatja, hogy az ösz- szetett szó első felének megfelelően valóban klubként teljesítik küldetésüket. Nem ártana, ha a KISZ-, a párttagok segítségével a megyei művelődési központ és a könyvtár közösen és módszeresen mielőbb felülvizsgálná a spontán kezdeményezéseket, a gondokat is. S az általános irányvonalak mellett konkrét felhasználható módszertani útmutatókat adnának a működő kluboknak. Hogy a jó példa, egyelőre a fiatalok jó példája, tovább ösztönözze hasonlóra az idősebbeket is. Tröszt Tibor nak. A gondon házi tanfolyamok szervezésével igyekeznek segíteni — de ez csak rész- megoldás. Míg a gondokról beszélgettünk, a vetélkedő a legnagyobb rendben zajlott. A szemerkélő eső is elállt, s a fák koronája közül előtörtek a nap sugarai. Sivítottak a fűrészgépek, gyűltek a levágott fakorongok. A legnagyobb érdeklődés a döntést kísérte. Itt a hatalmas, felfüggesztett farönkön kellett a versenyzőknek bemutatniuk tudományukat. A feladat elvégzése után a zsűri lett a »főszereplő«. Szigorúan vizsgálta a bevágás szögét, mélységét. Ügyességet kíván a célbavá- gás fejszével. Szinte boszorkányos technikával kezelték a versenyzők a fejszéket. A falapon berajzolt körök közepébe kellett beletalálniuk. Egy- egy gyors és pontos vágást megtapsoltak a nézők is. Egymás után hullottak alá a fakorongok a darabolásnál. A két bevágásnak pontosan kellett találkoznia. Ha ez nem sikerült, akkor bizony értékes pontokat vontak le. A SARANGOLÄSNÄL is megizzadtak a versenyzők. A szétszórt rönköket úgy kellett egymásra rakni a sarangkaró közé, hogy annak magassága a legkisebb legyen. Ha a fák között rés maradt, az már hibapontot jelentett. A fakitermelő munkának egyik része — s talán fizikailag a legnehezebb a fa összerakása. Délután egy óra felé megszületett az eredmény. Első helyezett Helman József, a kardosfai erdészet, második Kőszegi Károly, az iharosi erdészet, harmadik Nagy József, az igali erdészet versenyzője lett. A gazdaság igazgatója a kiváló teljesítmény eléréséért jutalmat .adott át, majd a megyei KISZ-bizottság egy-egy rádióval ajándékozta meg a három legjobbat. A megyei versenyen jó eredményt mutattak fel a gazdaság szakmunkásai. Az igazi próbatétel azonban az, országos bajnokságon, Borsod megyében lesz. Gyertyás László Gyakorlott, műszaki Ismerettel rendelkező anyaggazdálkodó t felveszünk. Jelentkezés: Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat áruforgalmi osztályán, Kaposvár, Rákóczi tér 12—U. 0.0 946) A LAKOSSÁG ÉS KÖZÜLETEK részére VÍZ-, villanyszerelési, bádogos to un ka kát azonnali kezdéssel vállal a Kaposméről Építőipari Ktsz. (10923) SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1971. augusztus L 1