Somogyi Néplap, 1971. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)
1971-08-05 / 182. szám
TÍZBEN ÉS VÉBCSAPÁN Vizsla verseny a lábodi rezervátumban A PÉCSI házaspár két ma- JT , t *.*W, * A mezén keresi a vadat Safe, a pointer. gaszkodást —, és a ragadozó gyár vizslája katedrát érdemelne a kutyaegyetemein, ha rendelkeznénk ilyen felsőfokú intézménnyel, s lenne, aki tanárrá léptetné elő a Borosát és a Boszorkát. A két kutyáról — anyáról és leányáról — csak annyit, hogy a vadászati világkiállításra készülő vizsla- válogatott tagjai, s két napig a Lábodi Állami Gazdaság rezervátumában mutatták be tudományukat. A Boszorka intelligenciája bizonyos mértékig érthető. Kölyakkorában megette Shakespeare III. Richárdját bibliofil papíron, tisztabőr kötés ben, s aki ilyen klasszikuson nevelkedik, annak valóban kijár a tanári titulus. Ám azok a fácánok és nyulak, amelyeket a kutya segítségével költöztették át a másvilágra, valószínűleg nem nyilatkoznának ilyen hízelgőén a vizslakisasszonyról. A verseny bírái azonban nem fukarkodtak az elismeréssel, s ebből bőven kijutott a többi kutyusnak is, a Rozinak, a Zsigának és a Safe- nek, a barcsi pointernek. Egy jó vadászkutyának mindent kell tudnia. Uralkodnia kell velük született vadász- szenvedélyükön, s a gazdi pisszentésére, füttyére vagy kézjelére azonnal tudniuk kell, mi következik. A szombat— vasárnapi versenyen a kutyák valamennyi képességét próbára tették, a vércsapázás- től a mezei munkáig, az ap- portírozástól a vadkacsavadá- szatig. A MA VOSZ megyei intéző bizottsága és a Lábodi Állami Gazdaság összefogásából született meg az a kétnapos szukád és lábodi program, amelyet vasárnap délelőtt a va- dászmadár-bemutató tett felejthetetlenné. A nagyközönség számára minden bizonyA Borcsa és a Boszorka. nyal nem mond sokat sem a vizslaverseny, sem pedig a pedzsés, de az augusztus 27-en kezdődő vadászati világkiállítás , műsornaptáréban _ek a »-csemegék-“ is szerepelnek, s aki a természet és az állatok rajongója, valószínűleg nagy élményt könyvelhet majd el megtekintésükkel. Somogybán egyébként régi hagyomány a vizslás vadászat, s talán ez is közrejátszott abban, hogy 1950 óta itt volt az első vidéki vizslaverseny. A vidéki kutyatartókat régóta bántja, hogy a válogatott keretben és a nagy versenyeken is szinte kizárólag fővárosi kutyák szerepelnek, pedig ’é- nyegesen kevesebb idejük és lehetőségük van a gyakorlásra. A rendszeresen vadászó gazda mellett a kutya is sokat tanul, tapasztaJA somogyi vadászönérzetet nagyban emelheti az a tény, hogy egv barcsi pointer »-befért-“ a keretbe, s az ország hat legjobb vadászvizslája közé számít A verseny első napján Szülök mellett a vadcsapázást, a vémyomkövetést, a dermedt vad felderítését, valamint az apróvad apportírozását próbálták a kutyák, s teljesítményük megfelelt a várakozásnak. Az ősz poíájú, higgadt Zsiga — a megbízhatóság mintaképe — és az állandóan idegfeszültségben, izgalomban remegő Safe egy kicsit összekapott a dermedt őz mellett, de hát máshol is előfordul féltékenykedés. A vizsga »kellékeit-“, egy nyulat, egy őzet, és három fácánkakast bizony nagyon megviselte az éles vizsglafog — kora hajnalban lőtték valamennyit — ugyanúgy, mint másnap a tóba hullott vadka- csákat, amelyeket széles hátú pontyok közül hoztak ki a kutyák. Vasárnap délelőtt ritka látványnak voltak sziemtanúi a lábodi falatozóban sörözgetők. öt férfi lépett be az ajtón, karjukon vadmadarakkal, négy vadászhéjával és egy kerecsensólyommal. Ezzel a valóban ősi vadászattal a nagy- közönség is megismerkedhetett, méghozzá a Magasiskola című filmben, de köziéiről, »élőben« látni a — sajnos fáradt, az egész éjszakai utazástól elcsigázott — madarak munkáját, mégis nagy élményt jelentett. Galambot, üregi nyulat, három fácán,kakast bocsátott a solymászok rendelkezésére a gazdaság vadgazdálkodási részlegének vezetője, a végtelenül szívélyes Galamb Gábor, ezeket az állatokat engedték el, hogy a héja legyőzze őket. A vadászat technikája a kővetkező: A solymász vastag bőrkcsz- tyűs öklén ül a madár, sapkával a fején, amit reptetés előtt vesznek le a fejéről. Ha a vadász meglátja az apróvadat, madarát felé haiítja — megkönnyíti a kézről való elrtiP lecsap áldozatára. A héja győzelme nem mln- d'g biztos. Vasárnap is sértetlenül távozott az egyik fácánkakas, s az üregi nyúl is egér- utat nyert. A solymászok a madarak fáradtságának ludták be a sikertelen szereplést. Amíg a madarak gazdáik kezén pihentek, a kutyák a nádast kajtatták, s állták. Illetve felriasztották a vadkacsákat. A lelőtt madarat a finom vizslaorr a legeldugottabb helyeken is megtalálja, s a vadat óvatosan fogai közé fogva átadja gazdájának. A SZAKEMBEREK véleménye szerint a kétnapos erőpróba a vizslák valamennyi erényét és hibáját a felszínre hozta. A világkiálítás versenyén az NSZK-beli vadászok vizslái az esélyesek, s ha a vendéglátók nem akarnak lemaradni, akkor a hátralévő egy hónapot még kemény munkával kell eltöltenlük. Saly Géza CSURKA ISTVÁN HÉT TONNA DOLLÁR 32. A vetítő viliódzik, ahogy ugrik előre a film, aztán meg- Lassúdik és már látható is Gvendolin találkozása Luciánó vaL Utána Damógyöngyei felgyújtja a villanyt a vetítőben, s megállítja a filmet. Luciá- nó és Damógyöngyei Margitot figyeli. Margit tulajdonképpen megnyugodott, és elégedett a látottakkal, mégis szigorú arcot mutat. Megfogja Luciánó kezét, azt, amelyikkel Gvendolin fenekére vert annakidején. Majd boldogan megöleli. Miközben átmennek a bie- dermaier szobába Damógyón- gyei a homlokára üt: — Még meg sem kínáltalak benneteket. Menjünk át gyorsan a drinksaobába! A bied ermaierből átkanyarodtak egy kisebb szobába amelynek a köziepén csupán B S.OMOGYI NfiPLA Csütörtök, aéw« S. Ne engedjük elrontani [ lehetséges alkalommal belekötött Hiábavalók voltak a párt- szervezet és a társadalmi szervek okoa mérsékletre intő tanácsai. Képzeletében megsértett hiúságára gyógyírt már csak a bosszú adott Az üzemben lent és fent szövetségeseket keresett magának, és talált A mérnöknek is akadtak támogatói, s akiket támadtak, igazuk tudatában — védekeztek. Kialakultak a táborok, megkezdődött egy elvtelen, tartalom és cél nélküli harc. Megromlott a levegő, hozták-vit- ték a rosszindulatú híreket, kiki alkata szerint viselkedett, vett részt a »harcban«. Persze, hogy a többség elkerülte a csatateret, nem állt oda egyik bajvívó oldalára sem. Ám a munkahelyi közérzet mindenki számára kellemetlenné, egyre elviselhetetlenebbé vált. Vád, vád, vád! Nyomozás, adatok gyűjtése, pro- és kontra, tanúvallomások, papíron, kilószám. Idegcsillapítók marékszám. Mivégre, mi haszna? Hosszú idő után végre megérkeztek a felsőbb szyvek emberei, mert a veszekedő felek nem lehettek saját maguk bírái. És a felsőbb szervek képviselői? Megállapították a szomorú tényt: itt, ebben a gyári vezetésben a bőkit és már an segít, elkerülhetetten a aoamélycsere. És megállapították a siono- rú tényt: a termelés visszaesett. mert romlott a munkamorál. Es megállapították: a társadalom, a vezetőkbe vetett hit is megkopott ebben a gyárban. Csak ennek a kopásnak nincsenek számokkal kifejezhető mutatói. Pedig ez volt a legnagyobb veszteség, amely ott, azon a »csatatéren« bennünket ért. Mert az emberek számára a szocializmust elsősorban a munkahely élete, viszonyai jelentik, a vezetők erkölcséről alkotott általános elképzeléseiket konkrétan a saját vezetőiken mérik. H iába érnek az égig a* egyes vezetők régi érdemei, ezzel a mindennapokat és a jövőt nem lehet megváltani. Aranyigazság: a vezetőnek mindennap bizonyítania kell, a bizalmat naponta ki kell érdemelnie. Az élet naponta méri a szedőlányokat Is, az esztergályosokat is, a gépírónőket is, a kukoricatörő parasztot is. És velük együtt méri társadalmunkat nagy életművünket Is. Ne engedjük egy percre sem ezt a művet elrontani. S. A. A modern tudómén? és technika lexikona N emrég hallottam Jűleső- en, hogy az egyik üzemünkben egy érettségizett, átképzős munkáslány 500 forintos pénzjutalomban részesült és balatoni beutalót kapott, mert a munkája mellett az egyetem levelező tagozatán Is eredményesen tanul. A lány örült, az emberek mosolyogtak, szaporábban ment a munka. Nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk, hogy nemcsak ebből az egy üzemből, hanem sok más üzemből hozhattunk volna a fentiekhez hasonló példát. Ezek hallatán örülünk, mert közös a gond, de közös a siker is. És örömünkben alig gondolunk arra a természetesnek tűnő tényre, amelyet a sikert bizonyító számok feltételeznek ugyan, de sokszor feledtetnek, vagy éppen el is takarnak előlünk. Arra az egyszerű tényre utalnék, hogy dolgozni pontosan, szépen csak ott lehet, ahol hagyják az embert, ott, ahol a munkának nemcsak az anyagi, technikai és szellemi feltételeit teremtik meg a vezetők, hanem a jó hangulatot, a megfelelő politikai, erkölcsi körülményeket is. Hogyan képzelhető ott el jó hangulat, abban az üzemben, műhelyben, irodában, ahol a vezetők nem értik meg egymást Ahol a féltékenység, az intrika szelleme, a fúrás gyakorlata polgárjogot nyert, megfertőzte a közösség egészséges klímáját, és a tartós emberi közösségben oly nélkülözhetetlen bizalmat, kölcsönös megértést gyanakvástól feszített légkör váltotta feL Időnként nyugtalanító esetekkel találkozunk. Tapasztaljuk, hogy egyes vezetők elfásulnak, befelé fordulnak, mások élete (egy kollektíva élete) Iránt érdektelenné, szenvtelenné válnak. De hát sokan vannak, akik, ha a vezető nem, ők teszik a jót, a vezetők után következők. Csakhogy ennek olykor ellenkező előjelű eredménye lehet. A bevezetőben említett példánk a valóságnak és a történésnek csak a fele volt. Az említett munkáslánynak a jutalmat a gyár fiatal mérnöke nyújtotta át, a jó szót is ő mondta neki, mert a főnöke éppen a Balatonnál üdült Természetesen a megjutalmazott leány is a mérnöknek köszönte meg a kapott elismerést. Később megjött a főnök, hallott a dologról, akkor úgy tűnt, nem érdekli, semmiség az egész, látszólag oda sem figyelt. De valahogy a féltékenység a leikébe marta magát. Elindult benne valami morális lavina, egyre sandább szemmel nézte a mérnököt. Le-lejárt az üzembe, s minden Automata — Azokat a műszaki alkotásokat, amelyek önműködően elvégeznek bizonyos előre meghatározott műveleteket (ezek irányulhatnak közvetlenül az anyagi természetre, de pl. logikai feladatokra is), és közben bizonyos döntések meghozatalára is alkalmasak, automatáknak nevezzük. Egy »közönséges« esztergapad nem tekinthető automatának; ha viszont összekötjük egy programvezérlésű berendezéssel, amely lyukszalagon tárolt program alapján automatikusan legyártja a munkadarabot, akkor ezt a két részből összekapcsolt rendszert már nevezhetjük automatának. Az automatizálásnak az a feladata, hogy az ember által az iparban végzett irányító munkát önműködő gépi folyamatokkal, automatákkal helyettesítse. Ezzel a gyártás hosszabb távon olcsóbbá, jobbá válik, és mindenképpen gyorsabbá. Ezt a célt teljes vagy részleges automatikus irányítással érjük el, amely vagy veaérlésautomatizálás technikai (ebben a folyamat nem hat vissza a vezérlésre, vagyis egy-egy ellenőrző mérés hatására legföljebb leáll a folyamat, de a vezérlő program változtatni nem tud), vagy pedig szabályozástechnikai folyamatokat foglal magába (amelyben a vezérlő program alkalmas a minőségi követelmények betartatására). Mind a vezérlő, mind pedig a szabályozó műveleteket műszerek végzik és ellenőrzik, amiben igen fontos szerep jut az elektronikának. Az automatikus irányítás tehát emberi erő nélkül létrehoz, fenntart, megváltoztat vagy megszüntet valamilyen műszaki folyamatot a tervező által megszabott program szerint. Az automatizálás társadalmi hatásai egyelőre még be- láthatalanok. Tendenciáját azonban a leghatározottabban pozitívnak kell ítélnünk, mert a műszaki berendezések egyre inkább átveszik az embertől a nehéz fizikai és rutin szellemi munkát igénylő feladatok elvégzését egy rengeteg csappal ellátott kör alakú, díszkút szerű objektum álL Margit megörül, hogy ez a szoba is üres. — Hadd rendezzem be... — Parancsoljon. — Ne szóljon, hogy mit nyomjak meg, majd kitalálom. — Parancsoljon. Margit kiszalad a millőgép- hez, Damógyöngyei pedig odavezeti Luciánót a díszkúthoz. — Te pedig, mit iszol? — Ami van. — Minden van. Én most a whisky híve lennék. Ott állnak a díszkút előtt. Damógyöngyei lassan forgatja a díszkút forgó részét, és amikor a megfelelő csap fordul elé, megnyom egy gombot. Erre egy pohár a csap alá ugrik és a csapból telefolyik whiskyveL Luciánó megérti a szisztémát. — Akkor én tejet kérek. Damógyöngyei tovább forgatja a díszkutat. Ezalatt Margit odakint a miliőgép előtt gondolkozik, hogy melyiket szeresse. Végül megnyom egy gombot. Megáll a drinkszoba ajtajában, és felsi- koltva összecsapja a kezét. Erre nem számított: a szobát ugyanis könyvtár szobának és pipatoriumnak rendezte be. Mennyezetig érő könyvállványok dugig, de szép rendben, különféle könyvekkel, kó- dexekkeL Az egyik falon különféle képek, díszes keretekben. Margitot ez lepi meg legjobban. Odamegy és nézi a képeket. Damógyöngyei észreveszi, és tudja, hogy magyarázattal kell szolgálnia. — Picasso, az meg ott Chagall. Az meg ott Csontváry. — Eredeti? — Magától értetődik. Margit csodálkozva és gyönyörködve szemléli a képeket, a könyvtár értékesebb darabjait, amelyek között például ott van a Bécsi Képes Krónika is. Damógyöngyei pedig a háta mögött, pohárral a kezében készséggel várja az alkalmat, hogy újabb felvilágosítással szolgálhasson. Luciánó ezalatt poharával a kezében lassan átmegy a biedermaier szobába, és ott magába roskadva leül. Margit és Damógyöngyei hamarosan észreveszi, hogy Luciánó kiment. Látják is, amint szomorúan ül a biedermaier- ben. — Mi baja, miért ilyen szomorú? — tudakolja Margittól Damógyöngyei. Margit legyint: — A pirulák miatt. Azért jött haza, hogy a hivatásának éljen. Azt mondta nekem: befejezte a küldetését, sőt még túl is teljesítette. .. tudja, ez az utolsó előadása. Amíg a világot jártuk, és ő robbantotta a kaszinókat, a bankokat, éjszakánként, amikor fáradtan hazajött, mindig arról beszélt nekem, hogy majd itthon ... hogy majd milyen remek felszerelést vesz a társulatnak..: hogy majd újra turnézni fognak, és majd az övé lesz megint a szünet előtti utolsó szám. Hát ezért szomorú. Damógyöngyei elgondolkozik, aztán széttárja kezét. — Az a világ elmúlt, Margitka. A történelem kerekét nem lehet visszafele forgatni. Az a fajta cirkusz, amilyen a miénk is volt, csak a munkában elfáradt embereknek jelentett felüdülést. De ma már nincs fáradt ember, nincs munka, ezért aztán cirkusz sincs. Luciánó pedig már félálomba merül, kezében a pohár tejjel. — Azt hiszem, most ismét magán a sor Margit, mert nem lehet, hogy hősünk ilyen szomorú legyen. Magának kell hatnia rá, s be kell vezetnie őt ebbe az új világba, ebbe a gondtalan létezésbe. Magának kell elérnie, hogy újra megtalálja a helyét közöttünk. — Nem tudom, mit tehetek, fogalmam sincs. — Gondolkozzék ... Mi volt az, ami mindig átsegítette magukat a nehézségeken? Margit szégyenlősen lehajtotta a fejét. — A gammatényező.,. Margit leül Luciánó mellé, de Luciánó már elaludt A lány gyöngéden kiveszi kezéből a már üres tejespoharat Luciánó erre felébred. (Folytatjuk^
