Somogyi Néplap, 1971. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)

1971-08-05 / 182. szám

A jővff tanévre készülve Korszerű gyAgyaszati eszközük á rendelőintézetben RANGON ALUL Gondolatok a napközis nevelőkről Pihenésről, munkáról be­szélgettem egy vakációzó fia­tal tanítónővel. A Balaton- parti kánikula harsogó, színes kavargásában sikerekről, elé­gedettségről és várakozásról esett szó. Az elmúlt tanév gondjairól és a közelgő lehe­tőségeiről. Meglepett korához nem illő pesszimizmusa, ame­lyet azzal is kifejezett, hogy fél a tanévtől. Nem érzi jól magát a beosztásában, és ki­látása nincs arra, hogy a kö­zeljövőben változtasson rajta. Ezt mondta: — Abban az iskolában, aho­va pályáztam, csak napközis állás volt Abban bízva, hogy csak átmeneti állapotról van azó, elfogadtam, mert egyéb­ként a községhez kötött a csa­ládi helyzetem. Reméltem, hogy néhány éven belül osz­tályt kapok. Arra készültem a képzőben, azt szerettem vol­na gyakorolni. Sajnos, négy év óta nem kapok rá lehető­séget Es mégsem ez bánt elsősorban. Közben ugyan!s megismertem és meg is sze­rettem ezt a beosztást, tudom, hogy éppen olyan fontos mun­kát végzek, mintha osztályt tanítanék. Miért szeretnék sza­badulni mégis a napköziből? Mert úgy érzem, nem értéke­lik erőfeszítésemet mintegy másodrangúnak tekinti az igazgató és a tantestület is a munkámat Nemcsak az enyé­met hanem napközis társai­mét is. Nevelőtestületi értekez­leteken legföljebb félmonda­tokat kapunk, sematikus meg­állapításokat — hiszen nem is mélyednek el munkánkban. Ha néha az igazgatóm meg­látogatja a foglalkozásokat, talán tíz percig ül a terem­ben, akkor is látszik rajta, hogy nem nagyon érdekli, mi történik körülötte. Osztály- tanító kartársaim pedig némi szánakozással kezelik munká­mat Szavaik mögött ott búj- kál az általános vélemény: a napközis nevelő mintegy a pe­dagógiái munka perifériáján dolgozik, olyan területen, aho­va csak kényszerű körülmé­nyek folytán kerülnek a pe­dagógusok, vagy azért, mert kikoptak a szaktantárgy, illet­ve az osztály tanításából. Sokat vitatott, a pedagógus- társadalom belső feszültségé­nek egyik tényezőjére és njeg- nyilvánulására utaló kérdésről mondta el véleményét a fia­tal tanítónő. Mivel azonban esete nem egyedi, sok általá­nos vonást hordoz, no meg nem is marad teljesen a ne­velők, a tantestületek vagy a tanügyigazgatás . belső ügye. érdemes szót váltani e témá­ról így, a nyilvánossá'! előtt is Hiszen rohamosan közeleg a tanévkezdés, és ismét megtel • nek — nem e^v helyen zsú­folásig — a délelőtt osztály­teremnek használt napközis szobák. És ezzel a kis megjegyzéssel már utaltam is a kényszerű­ség szülte, súlyos állapotokra, melyeknek legfőbb jellemzői az áldatlan elhelyezési viszo­nyok, a sajátos célszerűséggel kialakított tanulószobák, a jól felszerelt játszótermek, klub- helyiségek hiánya — mindezek következtében pedig a diffe­renciált foglalkozások megol­datlansága. A személyi ellá­tottság oldaláról pedig az a régi gond, mely a nevelők speciális képzésének hiányából fakad. így aztán érthető, hogy az osztály-, illetve szaktaní­tásra felkészített nevelők el­sősorban az e téren szerzett elméleti ismereteiket szeret­nék a gyakorlatban hasznosí­tani. Az elmúlt években a tan­ügyi hatóságok sokat tettek a napközis munkakör vonzere­jének növeléséért: az országo­sán emelt pótdíj mellett ki­emelt jutalomban, rendkívüli följebb sorolásban, kitünteté­sekben részesítik megyénkben is a jól dolgozó napköziseket, néhány helyen már arányuk­nál is kedvezőbb százalékban, egyes járásokban pedig ver­senyt hirdettek körükben je­lentős díjakkal.. Mindezek eredményeként csökkent a fluktuáció és az elvágyódás, és mind többen tekintik hi­vatásuknak beosztásukat. Azonban mégnem mindenütt és korántsem a megkívánt mértékben. És ebben szere­pük van az olyan szubjektív tényezőknek, amilyenek a példánkban említett tanítónő környezetében is tapasztalha­tók: mindenekelőtt az igazga­tó szemléletének, amelyben sok helyen még ma sem kap­ta meg a fontosságának meg­felelő helyet a napközi ott­hon és annak nevelője. Hiány­zik az itt folyó munka őszin­te elismerése, megbecsülése és konkrét segítése. Helyette az a felfogás érvényesül, hogy az iskolában a tantárgyak taní­tása után sokadrendű a nap­közis tevékenység. Ennek meg­felelően a tantestület is sok helyen lebecsüli a napköziben dolgozó kartárs munkáját, máskor meg olyat is követel tőle, amire a körülmények folytán nem képes, vagy nem is feladata. (Például egyes anyagrészek újratanítása.) Külön cikket igényel a szü­lők és a napközi otthon kap­csolatának vizsgálata, amely nem független a fenti körül­ményektől és jelenségektől. Egyelőre azonban csak any- nyit: sokat kell javítani a napközik tárgyi körülményein, de ez hosszabb időt igényel. Lehet azonban segíteni az itt dolgozó nevelőkön, és ezen keresztül a napközis gyerekek helyzetén, felkészítésük szín­vonalán, szabad idejük válto­zatos, gazdag tartalmú és for­májú megszervezésén úgy is, ha minden tantestületben megfelelő elismerést kap az ide beosztott pedagógus — és nemcsak anyagiakkal, hanem munkájának következetes fi­gyelemmel kísérésével, érté­kelésével, eredményeinek er­kölcsi honorálásával is. Mert ha ezt megkapják, nem érzik »rangon alulinak« magas ne­velői felkészültséget, türelmet és emberséget igénylő mun­kájukat. Ezek hiányát tette szó­vá az én beszélgető partne­rem a következő tanévre gon­dolva, nemcsak önmaga, ha­nem hasonló sorsú társai ne­vében is. Horányi Barna Gombnyomással a vérnyomást — Hűtik a fogat .A gyógyításban sajátos sze­repe van a megyei szakorvosi rendelőintézetnek. Itt rövid idő alatt nagy betegforgalmat bo­nyolítanak le. Ahhoz, hogy a gyógyítás, a kezelés színvona­lát tartani tudják, folyamato­san újítani kell a gyógyászati eszközöket. Dr. Csitári László igazgató főorvos elmondta, hogy hatalmas összegeket ál­doznak nagy teljesítményű, gyorsan dolgozó gépek és mű­szerek beszerzésére. A műszer­fal korszerűsítése 1968/69-ben gyorsult föl, s attól kezdve rendszeresen folytatódik. Olyan »apróságokkal«, mint bőrhő­mérő, elektromos szemtükrök, oszcillométerek, vérnyomás­mérők, minden rendelést ellát­tak már. A nagyobb méretű beruhá­zások között a belgyógyászat így mérik a szem fénytörését. Színésztervek Jöttek, kopogtattak9 kérdeztek Ketten jönnek, kopogtat­nak ... Nem népballada kez­dődik így, hanem a szerkesz­tőségi szoba ajtaján hallatszot­tak a koppanások. Szemüveges fiatalember, hosszú hajú le­ányzó, magnóval, fotómasiná­val. — Verebes István vagyok ... — A Huszonötödik Színház­tól? — Nem. A Kaposvári Csiky Gergely Színháztól. Ide szerződött a fiatalember, és csinos társával, Litvai Nel- livel faggatózásba kezdtek. — Mi a véleménye Kapos­várról? Mit kívánna? Milyen távlatok vannak az itteni em­berek előtt?... Furcsa dolog, ha az újság­írót kérdezik — mintha a hó­hért akasztanák —, ráadásul a magnó mikrofonjába. Éppen ezért a feleletek után. a szak­mához híven magam is feltet­tem egy-két kérdést. — Feladatot kaptam Kapos­váron, s nagyon megszerettem a várost. Mindaddig maradok, amíg ez a »szerelem« tart. Bi­zonyára sokáig. Színész-rende­zőnek jöttem ide. Egy stúdió­műsorral szeretnénk bemutat­kozni, amely Kaposvárról szól kaposváriaknak. Ehhez gyűjt­jük az alapanyagot — magnó­szalagon. Segítsen, kiket kér­dezzünk ! Kíváncsiak vagyunk a dolgozók véleményére, a rend­őrére, a patikuséra, a papéra, tanárokéra, egyszóval szeret­nénk »beleszólni« Kaposvár életébe... — Mindez Brechtre »emlé­keztet« egy kissé... — Nem szeretem Brechtet, de nem tudok szabadulni tőle. Vitatkozom vele, de egyszerű­en nem tudok az effektusai nélkül élni színpadon. — S miért éppen Kaposvá­ron? — Zsámbéki Gábor főrende­ző hívására jöttem. Itt próbá­lom meg. Szeretnénk, ha a színházi élet klubszerűbb le­hetne, ha előadás után is len­nének »nézői«, barátai, vita­partnerei ... Ez a modern színház életeleme. — Eszerint »hétköznapi« stúdió lesz? — Igen. Nem kell kiöltözni a premierre... És tapsolni sem muszáj. Kerüljük a kon­venciókat. Litvai Nelli nemrég végzett, bölcsészkaron spanyol szakos volt. — Nagyon hiszek ebben a műsorban. Egyébként fordítok, dramaturgiát csinálok és asz­szisztálok. Azt a kérdéseikből »kihal­lottam«, hogy hisznek a mű­sorban, Érdekli őket Kaposvár. Mi egyenlőre várjuk, milyen a város az ő szemükkel — színpadon. T. T. A fájdalommentes fúrógép. 1970 második felében kapott egy korszerű, nagy teljesítmé­nyű, nyugatnémet gyártmányú EKG-t, amellyel minden kli­nikai vizsgálatot elvégezhet­nek. A szemészeten most sze­reltek be egy refraktométert: ezzel a szem fénytörését lehet pontosan meghatározni, a kö­zel- és távollátás vizsgálatánál fontos. A fogászaton három korszerű, csehszlovák fogásza­ti egység szolgálja a gyógyí­tást. Előnyük: a fúrás légtur­binával történik — abszolút fájdalommentesen —; kombi­nált levegő- és vízhűtéssel hű­tik a fogakat is. Legnagyobb értékben a röntgenkészülékeket cserélték ki. Négy olyan beréndezést ál­lítottak be, amely mindenféle precíziós klinikai vizsgálat el­végzésére alkalmas. Korábban csak három és sokkal kisebb Ez a gép »mindent« tud: mellkas és gyomorátvilágítást, vagy célzott felvételeket. a portásnak Zoli csúnyácska és tizen­kilenc éves. A haja szürke, illetve fekete, csak szürké­nek tűnik. A szeme olajos­barna, de a fehérje nem fe­hér, hanem sárga. És az arcbőre szürkészöld, patta­násos. Kitűnően érettségizett, de az egyetemre nem vették fel. Helyszűke miatt. Elment hát dolgozni a gyógyszergyárba. Elügyetlenkedett a boszor­kánykonyhákon egy évet. Arca a sok gyilkos gőztől még zöldebb lett, és most már a füle mögött is patta­nások virítottak. Ezért min­denki szerette a gyárban. Amikor elszállt az egy év, és ismét megindult a nép- vándorlás az egyetemek fe­lé, az apja rászólt, hogy ve­gye föl a sötét ruháját. A papa végigmustrálta őt, egy kicsit hümmögött, s mondta, hogy húzza ki magát, ne le­gyen olyan tyúkmellü, és bent a hivatalban, ha beszél, érthetően, hangosan mondja el a mondókáját, és nézzen az emberek szemébe. Zoli kívülről tudta, ismer­te ezt a szöveget, ezért hát oda s: n figyelt. A hivatalban mindenkinek tisztességtudóan köszönt, a papa bemutatta őt a hivatal­főnökének, és most már hár­man átmentek a főhivatal fő­nökéhez is vizitelni. Azaz­hogy itt is, ott is kérni. Pro­tekciót — Zolinak az egye­temi felvétel sikeréhez. A hivataliönök a miniszté­rium főosztályvezetőjének szólt, a főhivatalfőnök a mi­niszternek ... Mindenki min­denkinek mindent megígért. A papa nem nyugodott, a papát nem olyan fából farag­ták. A papa elment egy kato­natiszt ismerőséhez is. Az­után elment a kerületi ta­nácselnökhöz és a kerületi pártbizottság titkárához is. Kisebb átlátszó és együgyű ürügyek segítségével össze­barátkozott a minisztériumi titkárnőkkel, és szivarral kí­nálta a portást. — Mondja csak, bátyám, nehéz dolog ez a fölvétel? — Hát beleizzadnak a gye­rekük, mire kijönnek a szo- bábul. — No, nem arra gondoltam én, hanem hát, hogy nehéz-e a bejutás az egyetemre. — Hiszön én is arról be­szélők, kartársam. — Jó, jó. De hol kell itt mozgatni valamit vagy vala­kit, hogy a fiamnak sikerül­jön. — Kérömszépen. A gyerök mozgassa a könyveket mög az eszét! Akkor sikerül... Apa nem volt megelégedve az együgyű paraszti válaszok­kal, és mérgesen ment ha­za. Zolit behívattak a bizott­ság elé. Agya könnyedén mozgott, mindenre villám­gyorsan, de azért tudomá­nyos elmélyültséggel vála­szolt. A tudós férfiak meg­állapították, hogy többet tud ez a gyerek, mint hajdan Európa leghíresebb alkimis­tája tudhatott. Azonnal fel­vették a vegyészetire. Kijön Zoli a nagy épület­ből, mit sem sejtve a siker­ből. Apa ott várja izgatot­tan a kapuban. Szótlanul kézen fogja, és becipeli őt a legközelebbi templomba. Imádkoznak. Zoli fél szív­vel, apja egésszel. Két hét múlva megkapják az értesítést. Zoli tíz pontot szerzett a felvételin, tizet vitt a gimnáziumból, tehát a maximális húsz pontot érte el Felvették. Apja másnap lejárta a pro- tektorokat, és mindenkinek megköszönt mindent. Min­denütt kedvesen fogadták. A hivatalfőnöke azt mondta: »ez a kötelességem«. A fő- hivatal főnöke: »rendes em­ber a miniszter, és hozzá­tette: a Lajos. Együtt érett­ségiztünk Égerben a ciszte- reknél, még 1930-ban. Az volt ám a szép világ, bará­tom! — és hátba paskolta apát. Elment a zord épület por­tásához is, ismét elővett egy hatalmas aranygyűrűs szi­vart. Tüzet is adott hozzá. — No, ugye, mondtam! — szólt a nagy bajuszú ember. — Ész köll ide, kartársam, ész. Mög lélekjelönlét. Az ám!... Apa kipipálta az összes ne­vet, tehát mindenkiknek meg­köszönt mindent. Aztán Ha­zament, és azt mondta Zoli­nak: »Tudod, fiam, ha akkor nem megyünk be a temp­lomba ... Bizony, a jóis­ten ...« (Soha) teljesítményű készülékkel ren­delkeztek. A szülészeten két új gép működik; a rák szűré­sét, megelőzését segíti. A la­boratóriumba már megrendel­ték Svédországból az automa­ta vérsejtszámlálót, amelybe csak be kell helyezni a hígí­tott vért, és a gép számokban kiírja a végeredményt. A negyedik ötéves terv el­képzelései között további mil­liós beruházások szerepelnek. Rendelnek egyebek között: oximétert különleges szívbe­tegségek diagnosztizálására. A szemészetre egy olyan gyógyá­szati eszközt, amellyel a gye­rekkori kancsalságokat gyógy­kezelhetik. A fogászatra még három légturbinás berendezést várnak; a nagyothallást szűrő audióméterrel vizsgálják majd, a röntgen szakrendelésen pe­dig egy éven belül félautoma­ta, illetve automata filmelő­hívók végzik nagy gyorsaság­gal a munkát. A vérnyomás­mérést is automatizálják: pusztán egy gombot kell meg­nyomni, és az eredmény gyor­san és pontosan leolvasható. SOMOGTI NBPLpAP CWUörtők, 1971c augusztus 5.

Next

/
Thumbnails
Contents