Somogyi Néplap, 1971. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)

1971-08-01 / 179. szám

Egy NEB-rlxsgélat tanulságai Elbocsátott „rágalmazó”, átszervezett bíráló Exportra készítik a táskákat Exportra csomagolják a női bevásárlótáskákat a Rákospa­lotai Bőrdíszmű és Műanyag feldolgozó Vállalat marcali telepén. 70—80 fazonban 150 ezer táskát készítenek évente, melyet szovjet exportra szállítanak. , Nagy az érdeklődés a hűségjutalom- életbiztosítás iránt Még 19<J9 őszén Gelencsér János a lad-gyöngyöspusztai szociális otthon vezetője föl­kereste az egészségügyi dol­gozók szakszervezetének me­gyei bizottságát, s azt kérte a titkárt helyettesítő Tömör Teréztöl: járuljon hozzá az otthon egyik szakszervezeti vezetőjének, Kalmár Istvánné- nak a visszahívásához, mert összeférhetetlen, lehetetlen vele dolgozni. A válasz az volt, hogy eh­hez nem járulhatnak hozzá, mert a visszahívás jogával — ha a választott a funkcióra érdemtelennek bizonyult — csak az alapszervezet tagsá­ga élhet Az egészségügyi szakszerve­zet titkárhélyettese a fejle­ményekről később, Kalmár Istvánná panasza alapján ér­tesült Az otthon vezetője fe­gyelmit indított ellene, és tízszázalékos bércsökkentéssel sújtotta minden fegyelmi el­járás nélkül csupán az szb- titkár, Fodor János, valamint a pártszervezet volt titkárá­nak, Füzes Józsefnek — egyébként ő az otthon vezető könyvelője — véleménye alap­ján. Ezt a fegyelmit később a Kaposvári Járási Közös Munkaügyi Döntőbizottság ha­tályon kívül helyezte. Kal­már Istvánnét 1970. március 24-én visszahívták szakszer­vezeti tisztségéből, majd munkaviszonyát 1970. április 28-án felmondással megszün­tették, mivel »összeférhetet­len, lehetetlen vele együtt dolgozni, s mert rágalmazta az otthon vezetőjét.« Szinte ugyanekkor, 1970. áp­rilis 30-i hatállyal, »gazdasá­gossági« okok miatt felmond­tak Magyaros István fűtőnek, szakszervezeti bizalminak. El­járásukat azzal magyarázták, hogy a jövőben két fűtő he­lyett csak egyet foglalkoztat­nak, s ha szükséges majd ak­kor alkalmaznak négy órai időre fűtőt. Bejelentések, vizsgálatok Közben még 1970 elején be­jelentés érkezett a rendőrség­hez, hogy az otthonban visz- szaélések történtek. A megyei tanács pénzügyi osztályának revizora 1970. március 9—18-a között vizsgálatot tartott a szociális otthonban. Ekkor a vizsgálatot végző meghallgatta Kalmár István­nét is, és észrevételeit — for­mailag ugyan hibásan — jegyzőkönyvben rögzítette. Többek között: A gondozottak pénzét sza­bálytalanul kezelték — nem volt nyugta és ellennyugta —, a raktárból szabálytalanul vé­teleztek ki élelmet pinceszer­hez; az orvosi kezelés, ellen­őrzés rendszertelen volt; az intézet dolgozóinak a jelenlé­ti ívre utólag vezettek be szabadságot. Furcsa, s ezt később a me­gyei Népi Ellenőrzési Bizott­ság is kifogásolta, hogy a vizs­gálatról készült jegyzőkönyvet a megyei tanács egészségügyi osztályának nem küldték meg, csak az idén februárban, egy­éves késéssel (!), amikor a NEB határozottan kérte. Ugyanis ekkor már a NEB is foglalkozott az üggyel, mert a Népszabadság és a Nők Lapja értesült az otthon­ban történtekről, s kérte azok kivizsgálását. Az egészségügyi osztály te­hát nem kapott tájékoztatást a pénzügyi osztálytól, s nem indíthatott annak alapján el­járást a vétkesek ellen. Érdekes, hogy az otthon ve­zetője megkapta a vizsgálat anyagát, s abból értesülhetett, hogyan »rágalmazta« őt Kal­már Istvánná. Nyomban tud­ta mi a »kötelessége« az ilyen »összeférhetetlen« beosztottal szemben. (Érdekessége az ügynek, hogy Kalmárné seho­va nem tett bejelentést!) Házépítés kalákában! Kalmárné összeférhetetlen­sége akkor kezdődött, amikor 1969 novemberében kifogásol­ta az otthonban történt ju­talmazásokat, kifejezve azt a véleményét, hogy azok része­sülnek nagyobb összegben, akik segítettek az otthon veze­tőjének, Gelencsér Jánosnak kaposvári háza felépítésében. — önként, szívességből vál­laltuk, hogy segítséget nyúj­tunk a ház építésében. A munkát vasárnap, pihenőidő­ben vagy szabadságunk alatt végeztük. Ezért nem kértünk és nem is kaptunk semmilyen anyagi juttatást — mondták többen a kalákában dolgozó emberek közül. Ez volt a véleménye Bala- tincz Gézának, Farkas János­nak, Gelencsér lstvánnénak, Kiss Jánosnak, Horváth Imré­nek, Magyaros Isvtánnak, s még másoknak is, akik 1968— 69-ben két-három, sőt tíz-ti- zenkét napot is dolgoztak, hogy a ház elkészüljön. Igaz, nemcsak a szabad ide­jükben. Több esetben is alá­írták ugyanis az otthonban a jelenléti ívet, s közben az épülő kaposvári háznál se­rénykedtek. Csak később — amikor a vizsgálat megindult — írtak be nekik utólag sza­badságot, tudtuk, megkérdezé­sük nélkül. Előfordult az is, hogy az ott­hon gépkocsija négy-öt embert hozott Kaposvárra, s szállította be az ott készült ajtót vagy más asztalosmunkát, melyet állítólag munkaidő után csi­náltak. Osszeférheleilen a vezetői beosztással! Szép szokás, hogy különbö­ző üzemek dolgozói, szocialis­ta brigádtagok segítséget nyújtanak egymásnak családi házuk felépítésében, vasár­napjukat, pihenőjüket vagy szabadságukat is feláldozva. összeférhetetlennek tartjuk azonban, ha erre egy vezető kéri beosztottait, vagy elfo­gadja tőlük, hogy ezt a mun­kát, pihenőidejüket feláldoz­va végezzék, minden térítés nélkül! Az ilyen esetek csak arra jók, hogy különböző mende­mondák keljenek szárnyra, mint például az otthonban is: azok részesülnek magasabb összegű jutalmakban, akik a házépítésben részt vettek. — Ez alaptalan vádaskodás, mert a jutalomosztást a veze­tő velük minden esetben meg­tárgyalta — mondta meghall­gatásakor Füzes József volt párttitkár és Fodor János, a szakszervezeti bizottság titká­ra. Ám — ezt még 1969-ben ál­lapította meg az egészségügyi szakszervezet megyei titkárhe­lyettese, Tömör Teréz — eb­be a tanácskozásba a vezetők nem vonták be az egész szak- szervezeti bizottságot, s ért­hető, hogy a jutalomösszegek hallatán az otthon jó néhány dolgozójában furcsa vélemény alakulhatott ki. Kiss János — heteket dolgozott a háznál — 1968-ban bérmegtakarításból 1500, Balatincz Géza 1900, Ma­gyaros István 1700, Farkas Já­nos 1700 forint jutalmat ka­pott, s nem kis összeget vet­tek át más alkalmakkor is. Igaz, a jutalmazási listán minden esetben ott szerepelt Fodor János szb-titkár alá­írása azzal, hogy »egyetért« a kiutalt összeggel. Azzal vi­szont már nem lehet egyetér­teni, hogy az szb-titkár és más vezetők, Füzes József, Gelencsér Jánosné vezető ápolónő — az otthon vezető­jének felesége — s maga az otthon vezetője is a többieknél kétszer-háromszor nagyobb összegeket vettek föl. Valami nincs rendben Ha mindezeket összefüggé­seiben nézzük, kitűnik, hogy Kalmár Istvánná elbocsátása megalapozatlan volt. Nem le­het elfogadni azt az álláspon­tot sem, hogy egy vezetőnek — átszervezés ürügyén — joga van bármikor felmondani va­lakinek. Mert magyaros Ist­vánnak még le sem járt a felmondása, már alkalmazták — akkor kertimunkásnak — Szabó Ernőt, az élelmezési ve­zető édesapját! De ma már segédfűtő, s fizetése 1528 fo­rint. 1100 forinttal vették fel, s a szerződésben nem négy óra munkát állapítottak meg, hanem napi nyolc órát. Hol van itt a megtakarítás — közben egy másik munkást is alkalmaztak 6 órára —, s mi indokolja, hogy egy szakkép­zetlen segédíűtő csaknem annyi fizetést kapjon, mint a vizsgázott szakember, Magya­ros István, akinek bére 1628 forint volt? Talán érthetővé válik az át­szervezés magyarázata, ha tudjuk: 1970. március 24-én a szakszervezeti taggyűlésen Ma­gyaros bírálta az otthon veze­tőit, s ezt — ez különben szokás volt az otthonban! — egy négyszemközti beszélgetés ellenére sem volt hajlandó visszavonni. Az elhangzott bírálat, meg az is, hogy akadt, aki védel­mébe merte venni Kalmámét, valahogyan »kimaradt« a jegy­zőkönyvekből ! „Fegyelmi indításéra nem találunk okot!" A megyei Népi Ellenőrzési Bizottság még 1970. december 31-én javasolta a megyei ta­nács egészségügyi osztályának, hogy Gelencsér János ellen indítsanak fegyelmit. Január 9-én megérkezett a válasz, amelyben közölték: »Fegyelmi indítására nem találunk okot, de a szabálytalanságokra, il­letve hasonló szabálytalansá­goktól való tartózkodásra fi­gyelmeztettük az otthon veze­tőjét.«. A NEB újabb, határozott sürgetésére válaszolt csak az egészségügyi osztály, hogy a fegyelmit megindították, s az 1971. június 16-án kelt hatá­rozatban Gelencsér Jánost »megrovásban« részesítették. Nemrégiben a megyei tanács egészségügyi osztályának ér­dekelt vezetői és a szociális otthon vezetője a NEB meg­hívására tanácskoztak a tör­téntekről. Ekkor javasolták, hogy Kalmár lstvánnénak nyújtsanak megfelelő erkölcsi és anyagi elégtételt. (Szerin­tünk erre van szüksége Ma­gyaros Istvánnak is!) Gelen­csér János a beszélgetéskor kétheti gondolkodási időt kért(!?). Ez a két hét lejárt ugyan, de a Népi Ellenőrző Bizottság még nem, kapott az intézke­désről választ. Érdeklődéssel várjuk, hogyan zárul le ez a zavaros ügy. Jó lenne arra is feleletet kapni, miért a NEB feladata, hogy megvédje egy szakszervezeti vezetőségi tag és egy szakszervezeti bizalmi érdekeit? Vajon a megyei tanács vég­rehajtó bizottsága miként vé­lekedik az ügyről, elegendő­nek tartja-e, hogy a beosztá­sával így visszaélő vezetőt csupán fegyelmi megrovásban részesítselek! Szalai László (Tudósítónktól.) A vállalatoknak, szövetke­zeteknek fontos feladatuk a törzsgárda kialakítása. A munkahelyeken különböző el­ismerésben részesítik azokat a dolgozókat, akik hosszú éve­ken keresztül hűségesen ki­tartanak a vállalatnál, szövet­kezetnél. Az Állami Biztosító a közelmúltban olyan új élet- biztosítási módokat vezetett be, amelyeknek közös voná­suk, hogy a családjukat is érintő messzemenő gondosko­dással kapcsolják a munka- vállalókat munkahelyükhöz, ugyanaltkor a biztosítás le­jártakor a dolgozó saját sze­mélyében tekintélyes összegű, hűségjutalom jellegű jutta­tásban is részesül. Koleszár Sándor, az Állami Biztosító nagyatádi járási fiókjának vezetője elmondta, hogy az új formák iránt már­is nagy az érdeklődés. A mi­kei Rákóczi Tsz húsz tagja részére kötött tízéves időtar­tamra biztosítást, amelynek lejáriakor a biztosított tíz­ezer forint készpénzt kap. A segesdi Új Élet Tsz és a nagyatádi TÖVÁL tíz-tíz dol­gozójának kötött ötéves biz­tosítási szerződést. Ennék le­járta után ugyancsak tízezer forint jár a biztosítottnak. Ha a biztosítási időn belül a biztosított dolgozó meghalna, akkor hozzátartozója kapja meg az összeget. Elmondta a fiókvezető, a jogi szabályozás lehetővé te­szi, hogy az üzemek, vállala­tok, szövetkezetek vállalati il­letve szociális alapjuk terhé­re kössenek dolgozóiknak életbiztosítást. A batéi November 7, Mg. Tsz vezetősége közli, hogy VASTAG, KEMÉNY TŰZIFÁT AJÁNL ELADÁSRA kétszázötven Ft-os erdei méterenkénti árban. A szállítást fuvartérítés ellenében szintén vállaljuk. Érdeklődni lehet a tsz központi irodájában, Batéban. ________(10937) C SURKA ISTVÁN HÉT TONNA DOLLÁR 29. — Uram, cégem alaptőkéje másfélmillió font. Ha én ezt a fogadást elbukom, nem tudom kifizetni. — Az baj. Az nagy baj! Tudna ajánlani egy nagyobb céget, ahol állják ezt a foga­dást? — Pillanatnyilag nem. Illet­ve csak az Egyesült Államok­ban vannak nagyobb tőkével rendelkező irodák. Zima egy kicsit gondolko­zik. — Társuljon- velük! Hívja fel őket. hátira beszállnak. Egy óra múlva viszajövök. — Rendben van, uram. Zima kimegy. * * • Egy másak irodában a hely­zet ugyanaz, a tisztviselő most is hívja a főnököt. — Uram az ön fogadása képtelenség! — mondja Wil­son. — A leghosszabb oddsot érdemli. Kettőszáz az egyhez. Mennyivel óhajtja? Zima szemmel megméri Wil­son tőkeerejét. — ötezer fonttal. Wilson nyel egyet, aztán a várható nagy üzlet reményé­ben kimondja: — Rendben van, uram. Zima elővesz egy csekket, és kiállítja ötezer fontról. Wilson int a tisztviselőnek, hogy írja be a fogadást. Miközben ez folyik, összer mosolyognak. — Uram, ön a bukmékerek legszebb álmát testesíti meg. Máskor is legyen szerencsénk! Zima ránéz. Tudja, hogy nem lesz. — Rajtam nem múlik, uram. * * * Ismét a Rogers-iroda. Zi- mát már várják. A főnök elé­be jön. — Uram, a texasi »Ameri­can way life« fogadási iro­da ötven százalékkal beszállt az üzletbe, és egyben meg­kért, hogy ha netalán ezt a fogadást még ezenkívül náluk is meg akarja kötni, bármi­lyen összeggel állnak rendel­kezésére. Zima habozás nélkül lecsap rá — Nagyon helyes, köszö­nöm! Százezer dollárra lefo­gadom náluk is. Rogers nem is hiszi, amit hall. — Uram, azt kell monda­nom, hogy jótékonykodásra más területet is választhatna. Zima elmosolyodik. Jóságra jósággal válaszol. Átnyújtja a névjegyét, amelyen már a bérelt ház címe van. — Uram, ha kenyérgondjai lesznek, csak keressen fel. Ki­sebb kölcsönökkel bármikor állok rendelkezésére. * * * Zima hazatér. Az inas fo­gadja. — Luciánó úr? — Luciánó úr és Margit kis­asszony kimentek Stratfordba, Shakespeare szülővárosába. — Nocsak! Szántód! úr? — Szántódi úr a konyhában tartózkodik. Zima elmsolyodik erre. Zima megjelenik a konyhá­ban. Megáll az ajtóban és a következő kép tárul elé: Szán­tódi a személyzettel ultizik a konyhaasztalon. A négerrel meg egy másikkal. És a sza­kácsnő az ölében ül. Szántódi észreveszi, s elmo­solyodik. — Megy a lap, főnök. És ezek ultianalfabéták. — Ezért kár volt otthagyni a faludat. — Bizony, bizony. Nem is tagadom, nekem honvágyam van. — A pénzt feladta? — Fel. * • * Egy kis stratfordi eszpresz- szó. Luciánó és Margit egy kis asztalnál ülnek, s iszogatnak a legnagyobb békességben. Ép­pen szemben ülnek a tévéké­szülékkel, amelyen éppen ló­versenyközvetítés látható. A pub közönségét ez persze min­dennél jobban érdekli. Minden szem a képernyőre szegeződik. Azt a bizonyos negyedik fu­tamot közvetítik .Éppen elin­dultak a lovak a starttól. Nagy iramban, rendben vágtat elő­re a legalább 15 lóból álló mezőny. Luciánó az egyetlen, akit nem érdekel a dolog. Egy Shakespeare-kötet van előtte, azt lapozgatja. Néha bejegyez valamit a noteszébe. Közben folyik a verseny, és felbukik egy ló. Luciánó kö­rülnéz. Közvetlenül mellette egy helyi illetőségű férfiú ül. Nagyon érdekli a közvetítés'. Luciánó szeretné közölni gon­dolatait egy helybelivel. Strat- fordinak gondolja. — Maga idevalósi? — Hagyjon békét, most bu­kott fel a lovam! Még három ló bukik fel. A honpolgárt ez némileg meg­nyugtatja. — Ne búsuljon, felbukik ott még a másé is. — Mit akar? Tősgyökeres stratfordi vagyok. — Maga szerint ki írta a Shakespeare-darabokat ? A férfi úgy néz rá, mint egy hülyére. — Nincs más gondja? Én csak egy egyszerű kőműves vagyok. — Nagyszerű. Én meg bo­hóc. Tudja, bohóc. — örvendek. Ismét felbukik egy ló. — Tudja, ha már egyszer itt vagyok a nagy költő szülő­városában, jobb ha megfej­tem az évszázados rejtélyt. Margit is a tévét nézi, és egy kissé ideges. (Folytatjuk.) x l ua uoi méterenkénti árban. A szállítást fuvartérítés ellenében szintén vállaljuk. Érdeklődni lehet a tsz központi irodájában, Batéban. (10937) Vitorláshajök, motortestek, csónakok, ladikok és mindenfajta vízi Jármű készítését és javítását, karbantartását vállaljuk VÉG VÉS IP ARI SZÖVETKEZET Balatoni eile, Szabadság u. 27. Telefon: 309. (10828) SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1971. augusztus S.

Next

/
Thumbnails
Contents