Somogyi Néplap, 1971. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)
1971-08-01 / 179. szám
Egy NEB-rlxsgélat tanulságai Elbocsátott „rágalmazó”, átszervezett bíráló Exportra készítik a táskákat Exportra csomagolják a női bevásárlótáskákat a Rákospalotai Bőrdíszmű és Műanyag feldolgozó Vállalat marcali telepén. 70—80 fazonban 150 ezer táskát készítenek évente, melyet szovjet exportra szállítanak. , Nagy az érdeklődés a hűségjutalom- életbiztosítás iránt Még 19<J9 őszén Gelencsér János a lad-gyöngyöspusztai szociális otthon vezetője fölkereste az egészségügyi dolgozók szakszervezetének megyei bizottságát, s azt kérte a titkárt helyettesítő Tömör Teréztöl: járuljon hozzá az otthon egyik szakszervezeti vezetőjének, Kalmár Istvánné- nak a visszahívásához, mert összeférhetetlen, lehetetlen vele dolgozni. A válasz az volt, hogy ehhez nem járulhatnak hozzá, mert a visszahívás jogával — ha a választott a funkcióra érdemtelennek bizonyult — csak az alapszervezet tagsága élhet Az egészségügyi szakszervezet titkárhélyettese a fejleményekről később, Kalmár Istvánná panasza alapján értesült Az otthon vezetője fegyelmit indított ellene, és tízszázalékos bércsökkentéssel sújtotta minden fegyelmi eljárás nélkül csupán az szb- titkár, Fodor János, valamint a pártszervezet volt titkárának, Füzes Józsefnek — egyébként ő az otthon vezető könyvelője — véleménye alapján. Ezt a fegyelmit később a Kaposvári Járási Közös Munkaügyi Döntőbizottság hatályon kívül helyezte. Kalmár Istvánnét 1970. március 24-én visszahívták szakszervezeti tisztségéből, majd munkaviszonyát 1970. április 28-án felmondással megszüntették, mivel »összeférhetetlen, lehetetlen vele együtt dolgozni, s mert rágalmazta az otthon vezetőjét.« Szinte ugyanekkor, 1970. április 30-i hatállyal, »gazdaságossági« okok miatt felmondtak Magyaros István fűtőnek, szakszervezeti bizalminak. Eljárásukat azzal magyarázták, hogy a jövőben két fűtő helyett csak egyet foglalkoztatnak, s ha szükséges majd akkor alkalmaznak négy órai időre fűtőt. Bejelentések, vizsgálatok Közben még 1970 elején bejelentés érkezett a rendőrséghez, hogy az otthonban visz- szaélések történtek. A megyei tanács pénzügyi osztályának revizora 1970. március 9—18-a között vizsgálatot tartott a szociális otthonban. Ekkor a vizsgálatot végző meghallgatta Kalmár Istvánnét is, és észrevételeit — formailag ugyan hibásan — jegyzőkönyvben rögzítette. Többek között: A gondozottak pénzét szabálytalanul kezelték — nem volt nyugta és ellennyugta —, a raktárból szabálytalanul vételeztek ki élelmet pinceszerhez; az orvosi kezelés, ellenőrzés rendszertelen volt; az intézet dolgozóinak a jelenléti ívre utólag vezettek be szabadságot. Furcsa, s ezt később a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság is kifogásolta, hogy a vizsgálatról készült jegyzőkönyvet a megyei tanács egészségügyi osztályának nem küldték meg, csak az idén februárban, egyéves késéssel (!), amikor a NEB határozottan kérte. Ugyanis ekkor már a NEB is foglalkozott az üggyel, mert a Népszabadság és a Nők Lapja értesült az otthonban történtekről, s kérte azok kivizsgálását. Az egészségügyi osztály tehát nem kapott tájékoztatást a pénzügyi osztálytól, s nem indíthatott annak alapján eljárást a vétkesek ellen. Érdekes, hogy az otthon vezetője megkapta a vizsgálat anyagát, s abból értesülhetett, hogyan »rágalmazta« őt Kalmár Istvánná. Nyomban tudta mi a »kötelessége« az ilyen »összeférhetetlen« beosztottal szemben. (Érdekessége az ügynek, hogy Kalmárné sehova nem tett bejelentést!) Házépítés kalákában! Kalmárné összeférhetetlensége akkor kezdődött, amikor 1969 novemberében kifogásolta az otthonban történt jutalmazásokat, kifejezve azt a véleményét, hogy azok részesülnek nagyobb összegben, akik segítettek az otthon vezetőjének, Gelencsér Jánosnak kaposvári háza felépítésében. — önként, szívességből vállaltuk, hogy segítséget nyújtunk a ház építésében. A munkát vasárnap, pihenőidőben vagy szabadságunk alatt végeztük. Ezért nem kértünk és nem is kaptunk semmilyen anyagi juttatást — mondták többen a kalákában dolgozó emberek közül. Ez volt a véleménye Bala- tincz Gézának, Farkas Jánosnak, Gelencsér lstvánnénak, Kiss Jánosnak, Horváth Imrének, Magyaros Isvtánnak, s még másoknak is, akik 1968— 69-ben két-három, sőt tíz-ti- zenkét napot is dolgoztak, hogy a ház elkészüljön. Igaz, nemcsak a szabad idejükben. Több esetben is aláírták ugyanis az otthonban a jelenléti ívet, s közben az épülő kaposvári háznál serénykedtek. Csak később — amikor a vizsgálat megindult — írtak be nekik utólag szabadságot, tudtuk, megkérdezésük nélkül. Előfordult az is, hogy az otthon gépkocsija négy-öt embert hozott Kaposvárra, s szállította be az ott készült ajtót vagy más asztalosmunkát, melyet állítólag munkaidő után csináltak. Osszeférheleilen a vezetői beosztással! Szép szokás, hogy különböző üzemek dolgozói, szocialista brigádtagok segítséget nyújtanak egymásnak családi házuk felépítésében, vasárnapjukat, pihenőjüket vagy szabadságukat is feláldozva. összeférhetetlennek tartjuk azonban, ha erre egy vezető kéri beosztottait, vagy elfogadja tőlük, hogy ezt a munkát, pihenőidejüket feláldozva végezzék, minden térítés nélkül! Az ilyen esetek csak arra jók, hogy különböző mendemondák keljenek szárnyra, mint például az otthonban is: azok részesülnek magasabb összegű jutalmakban, akik a házépítésben részt vettek. — Ez alaptalan vádaskodás, mert a jutalomosztást a vezető velük minden esetben megtárgyalta — mondta meghallgatásakor Füzes József volt párttitkár és Fodor János, a szakszervezeti bizottság titkára. Ám — ezt még 1969-ben állapította meg az egészségügyi szakszervezet megyei titkárhelyettese, Tömör Teréz — ebbe a tanácskozásba a vezetők nem vonták be az egész szak- szervezeti bizottságot, s érthető, hogy a jutalomösszegek hallatán az otthon jó néhány dolgozójában furcsa vélemény alakulhatott ki. Kiss János — heteket dolgozott a háznál — 1968-ban bérmegtakarításból 1500, Balatincz Géza 1900, Magyaros István 1700, Farkas János 1700 forint jutalmat kapott, s nem kis összeget vettek át más alkalmakkor is. Igaz, a jutalmazási listán minden esetben ott szerepelt Fodor János szb-titkár aláírása azzal, hogy »egyetért« a kiutalt összeggel. Azzal viszont már nem lehet egyetérteni, hogy az szb-titkár és más vezetők, Füzes József, Gelencsér Jánosné vezető ápolónő — az otthon vezetőjének felesége — s maga az otthon vezetője is a többieknél kétszer-háromszor nagyobb összegeket vettek föl. Valami nincs rendben Ha mindezeket összefüggéseiben nézzük, kitűnik, hogy Kalmár Istvánná elbocsátása megalapozatlan volt. Nem lehet elfogadni azt az álláspontot sem, hogy egy vezetőnek — átszervezés ürügyén — joga van bármikor felmondani valakinek. Mert magyaros Istvánnak még le sem járt a felmondása, már alkalmazták — akkor kertimunkásnak — Szabó Ernőt, az élelmezési vezető édesapját! De ma már segédfűtő, s fizetése 1528 forint. 1100 forinttal vették fel, s a szerződésben nem négy óra munkát állapítottak meg, hanem napi nyolc órát. Hol van itt a megtakarítás — közben egy másik munkást is alkalmaztak 6 órára —, s mi indokolja, hogy egy szakképzetlen segédíűtő csaknem annyi fizetést kapjon, mint a vizsgázott szakember, Magyaros István, akinek bére 1628 forint volt? Talán érthetővé válik az átszervezés magyarázata, ha tudjuk: 1970. március 24-én a szakszervezeti taggyűlésen Magyaros bírálta az otthon vezetőit, s ezt — ez különben szokás volt az otthonban! — egy négyszemközti beszélgetés ellenére sem volt hajlandó visszavonni. Az elhangzott bírálat, meg az is, hogy akadt, aki védelmébe merte venni Kalmámét, valahogyan »kimaradt« a jegyzőkönyvekből ! „Fegyelmi indításéra nem találunk okot!" A megyei Népi Ellenőrzési Bizottság még 1970. december 31-én javasolta a megyei tanács egészségügyi osztályának, hogy Gelencsér János ellen indítsanak fegyelmit. Január 9-én megérkezett a válasz, amelyben közölték: »Fegyelmi indítására nem találunk okot, de a szabálytalanságokra, illetve hasonló szabálytalanságoktól való tartózkodásra figyelmeztettük az otthon vezetőjét.«. A NEB újabb, határozott sürgetésére válaszolt csak az egészségügyi osztály, hogy a fegyelmit megindították, s az 1971. június 16-án kelt határozatban Gelencsér Jánost »megrovásban« részesítették. Nemrégiben a megyei tanács egészségügyi osztályának érdekelt vezetői és a szociális otthon vezetője a NEB meghívására tanácskoztak a történtekről. Ekkor javasolták, hogy Kalmár lstvánnénak nyújtsanak megfelelő erkölcsi és anyagi elégtételt. (Szerintünk erre van szüksége Magyaros Istvánnak is!) Gelencsér János a beszélgetéskor kétheti gondolkodási időt kért(!?). Ez a két hét lejárt ugyan, de a Népi Ellenőrző Bizottság még nem, kapott az intézkedésről választ. Érdeklődéssel várjuk, hogyan zárul le ez a zavaros ügy. Jó lenne arra is feleletet kapni, miért a NEB feladata, hogy megvédje egy szakszervezeti vezetőségi tag és egy szakszervezeti bizalmi érdekeit? Vajon a megyei tanács végrehajtó bizottsága miként vélekedik az ügyről, elegendőnek tartja-e, hogy a beosztásával így visszaélő vezetőt csupán fegyelmi megrovásban részesítselek! Szalai László (Tudósítónktól.) A vállalatoknak, szövetkezeteknek fontos feladatuk a törzsgárda kialakítása. A munkahelyeken különböző elismerésben részesítik azokat a dolgozókat, akik hosszú éveken keresztül hűségesen kitartanak a vállalatnál, szövetkezetnél. Az Állami Biztosító a közelmúltban olyan új élet- biztosítási módokat vezetett be, amelyeknek közös vonásuk, hogy a családjukat is érintő messzemenő gondoskodással kapcsolják a munka- vállalókat munkahelyükhöz, ugyanaltkor a biztosítás lejártakor a dolgozó saját személyében tekintélyes összegű, hűségjutalom jellegű juttatásban is részesül. Koleszár Sándor, az Állami Biztosító nagyatádi járási fiókjának vezetője elmondta, hogy az új formák iránt máris nagy az érdeklődés. A mikei Rákóczi Tsz húsz tagja részére kötött tízéves időtartamra biztosítást, amelynek lejáriakor a biztosított tízezer forint készpénzt kap. A segesdi Új Élet Tsz és a nagyatádi TÖVÁL tíz-tíz dolgozójának kötött ötéves biztosítási szerződést. Ennék lejárta után ugyancsak tízezer forint jár a biztosítottnak. Ha a biztosítási időn belül a biztosított dolgozó meghalna, akkor hozzátartozója kapja meg az összeget. Elmondta a fiókvezető, a jogi szabályozás lehetővé teszi, hogy az üzemek, vállalatok, szövetkezetek vállalati illetve szociális alapjuk terhére kössenek dolgozóiknak életbiztosítást. A batéi November 7, Mg. Tsz vezetősége közli, hogy VASTAG, KEMÉNY TŰZIFÁT AJÁNL ELADÁSRA kétszázötven Ft-os erdei méterenkénti árban. A szállítást fuvartérítés ellenében szintén vállaljuk. Érdeklődni lehet a tsz központi irodájában, Batéban. ________(10937) C SURKA ISTVÁN HÉT TONNA DOLLÁR 29. — Uram, cégem alaptőkéje másfélmillió font. Ha én ezt a fogadást elbukom, nem tudom kifizetni. — Az baj. Az nagy baj! Tudna ajánlani egy nagyobb céget, ahol állják ezt a fogadást? — Pillanatnyilag nem. Illetve csak az Egyesült Államokban vannak nagyobb tőkével rendelkező irodák. Zima egy kicsit gondolkozik. — Társuljon- velük! Hívja fel őket. hátira beszállnak. Egy óra múlva viszajövök. — Rendben van, uram. Zima kimegy. * * • Egy másak irodában a helyzet ugyanaz, a tisztviselő most is hívja a főnököt. — Uram az ön fogadása képtelenség! — mondja Wilson. — A leghosszabb oddsot érdemli. Kettőszáz az egyhez. Mennyivel óhajtja? Zima szemmel megméri Wilson tőkeerejét. — ötezer fonttal. Wilson nyel egyet, aztán a várható nagy üzlet reményében kimondja: — Rendben van, uram. Zima elővesz egy csekket, és kiállítja ötezer fontról. Wilson int a tisztviselőnek, hogy írja be a fogadást. Miközben ez folyik, összer mosolyognak. — Uram, ön a bukmékerek legszebb álmát testesíti meg. Máskor is legyen szerencsénk! Zima ránéz. Tudja, hogy nem lesz. — Rajtam nem múlik, uram. * * * Ismét a Rogers-iroda. Zi- mát már várják. A főnök elébe jön. — Uram, a texasi »American way life« fogadási iroda ötven százalékkal beszállt az üzletbe, és egyben megkért, hogy ha netalán ezt a fogadást még ezenkívül náluk is meg akarja kötni, bármilyen összeggel állnak rendelkezésére. Zima habozás nélkül lecsap rá — Nagyon helyes, köszönöm! Százezer dollárra lefogadom náluk is. Rogers nem is hiszi, amit hall. — Uram, azt kell mondanom, hogy jótékonykodásra más területet is választhatna. Zima elmosolyodik. Jóságra jósággal válaszol. Átnyújtja a névjegyét, amelyen már a bérelt ház címe van. — Uram, ha kenyérgondjai lesznek, csak keressen fel. Kisebb kölcsönökkel bármikor állok rendelkezésére. * * * Zima hazatér. Az inas fogadja. — Luciánó úr? — Luciánó úr és Margit kisasszony kimentek Stratfordba, Shakespeare szülővárosába. — Nocsak! Szántód! úr? — Szántódi úr a konyhában tartózkodik. Zima elmsolyodik erre. Zima megjelenik a konyhában. Megáll az ajtóban és a következő kép tárul elé: Szántódi a személyzettel ultizik a konyhaasztalon. A négerrel meg egy másikkal. És a szakácsnő az ölében ül. Szántódi észreveszi, s elmosolyodik. — Megy a lap, főnök. És ezek ultianalfabéták. — Ezért kár volt otthagyni a faludat. — Bizony, bizony. Nem is tagadom, nekem honvágyam van. — A pénzt feladta? — Fel. * • * Egy kis stratfordi eszpresz- szó. Luciánó és Margit egy kis asztalnál ülnek, s iszogatnak a legnagyobb békességben. Éppen szemben ülnek a tévékészülékkel, amelyen éppen lóversenyközvetítés látható. A pub közönségét ez persze mindennél jobban érdekli. Minden szem a képernyőre szegeződik. Azt a bizonyos negyedik futamot közvetítik .Éppen elindultak a lovak a starttól. Nagy iramban, rendben vágtat előre a legalább 15 lóból álló mezőny. Luciánó az egyetlen, akit nem érdekel a dolog. Egy Shakespeare-kötet van előtte, azt lapozgatja. Néha bejegyez valamit a noteszébe. Közben folyik a verseny, és felbukik egy ló. Luciánó körülnéz. Közvetlenül mellette egy helyi illetőségű férfiú ül. Nagyon érdekli a közvetítés'. Luciánó szeretné közölni gondolatait egy helybelivel. Strat- fordinak gondolja. — Maga idevalósi? — Hagyjon békét, most bukott fel a lovam! Még három ló bukik fel. A honpolgárt ez némileg megnyugtatja. — Ne búsuljon, felbukik ott még a másé is. — Mit akar? Tősgyökeres stratfordi vagyok. — Maga szerint ki írta a Shakespeare-darabokat ? A férfi úgy néz rá, mint egy hülyére. — Nincs más gondja? Én csak egy egyszerű kőműves vagyok. — Nagyszerű. Én meg bohóc. Tudja, bohóc. — örvendek. Ismét felbukik egy ló. — Tudja, ha már egyszer itt vagyok a nagy költő szülővárosában, jobb ha megfejtem az évszázados rejtélyt. Margit is a tévét nézi, és egy kissé ideges. (Folytatjuk.) x l ua uoi méterenkénti árban. A szállítást fuvartérítés ellenében szintén vállaljuk. Érdeklődni lehet a tsz központi irodájában, Batéban. (10937) Vitorláshajök, motortestek, csónakok, ladikok és mindenfajta vízi Jármű készítését és javítását, karbantartását vállaljuk VÉG VÉS IP ARI SZÖVETKEZET Balatoni eile, Szabadság u. 27. Telefon: 309. (10828) SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1971. augusztus S.
