Somogyi Néplap, 1971. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)
1971-08-04 / 181. szám
Kint a „I“ a szakszervezeti bizottságok ajtaján Sok szakszervezeti tisztségviselőt hiába kerestem az év elején. A válasz minden esetben az volt: »Kérem, X. elvtárs tanfolyamon van.« S valóban, a most először megválasztott titkárok, nő- és ifjúsági felelősök, a másodszor vagy még többször újjáválasztott szb-tagok Pécsen, Kaposváron vagy éppen az üzemben készültek fel, hogy feladatuk pontos ismeretében tevékenykedhessenek. Azt hiszem, hogy jól érzékelteti az alap- és középfokú oktatás fejlődését, hogy 3712 tisztségviselőt képeztek a szakszervezeti választások előtt és után. Most és a jövőben is az határozza meg, mennyit fejlődik a szakszervezeti mozgalom Somogybán, ha javul az alap- szervezetek munkája, kibontakozik a szakszervezeti demokrácia, érvényesül a hatás- és a jogkör. Ezt csak úgy lehet megvalósítani, ha a tisztség- viselők valóban alkalmasak feladatuk ellátására. S erre nem néhány száz, hanem több ezer embert kell megtanítani, hiszen mintegy tizenötezer választott tisztségviselő és nem választott aktíva tevékenykedik rendszeresen a megye szakszervezeti mozgalmában. Közülük négyezren először kerültek be valamilyen tisztségbe, s még nem ismerik teljesen feladatukat, nincs tapasztalatuk és gyakorlatuk. Még a régebbi tisztségviselőknek is gondot okoz, hogy ha először alakult szakszervezeti tanács, műhely- vagy osztálybizottság az üzemben vagy a gazdaságban. Se kialakult munkamódszerük nincs, se kellő gyakorlatuk például a hatás- és jogkörök érvényesítésében. Ez indokolja, hogy a Szak- szervezetek Megyei Tanácsának elnöksége kiemelten foglalkozik a tisztségviselők oktatásával, rendszeresen elemzi az eredményeket, a hatékonyságot, és az előrehaladást gátló tényezőket. Megszívlelendő, amit például a pécsi középfokú oktatási központ 1970—71. évi tanfolyamairól megállapítottak. Néhány üzem és szakmai megyei bizottság nem élt e lehetőséggel, s 20— 30, sőt 50—60 százalékkal kevesebb CD hallgatót küldött, mint lehetősége volt rá. A 158 tanfolyamra küldött tisztség- viselő közül 11 nem ment el az iskolába családi ok, betegség miatt. Különösen furcsa, hogy negyvenhatan nem azon az oktatáson vettek részt, amelyen reszortjuk szerint kellett volna. Nagyon helyes az elnökség állásfogalása, hogy ez a gyakorlat nem engedhető meg, sokkal körültekintőbben válasszák ki az alapszervezetek azokat, akik továbbképzésre mennek. A szakmai megyebizottságok pedig kísérjék figyelemmel tanulásukat, majd pedig azt, hogyan hasznosítják új ismereteiket a. szakszervezeti munkában. Elgondolkoztató, hogy a hallgatók szerint sok olyat nem tanultak meg a pécsi tanfolyamokon, amikre szb- titkárként, nő- és ifjúsági, közgazdasági, munkavédelmi, kultúrfelelősként, társadalombiztosítási elnökként éppen a legnagyobb szükségük lett volna. Mivel sok az elvi anyag, nincs idő szakmai kérdésekre, a tisztségviselők nem kaptak elegendő vezetési és módszerbeli tanácsot. Volt olyan tanfolyam is, ahol például szóba se került a jog- és hatáskör gyakorlása. S ehhez még hozzá lehet tenni azt, hogy a szakszervezet kettős feladata sem került reflektor- fénybe. JSz a; oktatási terv, melyet az SZMT elnöksége elfogadott az 1971—72-es tanévre, figyelembe veszi ezeket a tapasztalatokat A megyebizottságok, az alapszervezetek az eddiginél sokkal tervszerűbben választják ki a hallgatókat és az oktatókat, hiszen több mmt kétszer annyi tisztségviselő alap- és középfokú oktatását határozták el. A hosszú távra való menetrendet az biztosítja, hogy a megyebizottságok, több szakszervezeti bizottság, három évre előre tervezi a beiskolázást a jövő évtől. Az irányítás hatékonysága végett öttagú oktatási bizottságot alakított az SZMT, s e hó közepéig húsztagú előadói csoportot hoznak létre. Sokkal többen vehetnek részt középfokú oktatásban — s erre nagy szükség van —, mert Kaposváron bejárásos szakszervezeti tanfolyamokat indítanak. Nagyobb követelmények az alapszervezeti munkában, sokkal nagyobb követelmények az oktatásban — így lehet legpontosabban jellemezni az Rekord a homokon Jó! vizsgáztak az új búzafajták a nagybajomi Lenin Tsz-ben A jogos elégedettség, a jó eredmény szerezte öröm indította minden bizonnyal Vasvári Jánost, a nagybajomi Lenin Termelőszövetkezet fő- agronómusát arra, hogy most, a legnagyobb nyáridőben tollat fogjon, és néhány sorban beszámoljon szerkesztőségünknek: milyen kiugróan szép sikereket értek el az idei aratásban. »Egy-két olyan eredményt értünk el — írja —, ami érzésem szerint figyelemre méltó, hiszen a somogyi homokháton, ahová tartozik a mi gazdaságunk is, ilyen búzatermés még soha nem volt.« A kilenc arató-cséplőgépnek, a kombájnosoknak nem volt hétköznap és vasárnap, heteken keresztül egyetlen cél volt csak: a jó gazda gondosságával betakarítani azt a gabonatermést, amelyért csak nem egy évig dolgoztak. Nem szavak ezek, hanem immár tettekkel bizonyított őszinte, emberi igyekezet. S bár nehéz összehasonlítani, de talán minden korábbinál nagyobb izgalom, lelkesedés kísérte ezt a munkát, hiszen már az első táblák úgy fizették, hogy sejteni lehetett: rekord lesz az idén. És a remény, az igeftet beteljesült. 1320 holdról csaknem 274 vagon búzát takarítottak le, s ezzel rekordot állítottak ezen a homokos vidéken: a holdanként! átlag 20,73 má2sa lett. A szállítók és u a tisztítók szinte emberfölötti munkát végeztek, hogy a naponta beérkező 23—30 vagon termést fogadni tudják, ne legyen fennakadás a munkában. Amilyen nagyszerű eredmény született üzemi átlagban, épp ilyen nagyszerű tapasztalatot hozott néhány hazai és külföldi új búzafajta kipróbálása is. A Szegedi 423/3 és a Kompolti 2. fajta 32—32 mázsás holdankénti átlagot adott, míg 28 mázsás átlaggal mutatkozott be a Kiszombori 1. A külföldi fajták közül a Moasson 36,5, a Bácska pedig 40,5(!) mázsás átlagterméssel hálálta meg a gondos munkát. ősszel kezdődő oktatást. A X. pártkongresszus, a SZOT XXII. kongresszusa, a megyei pártértekezlet, a megyei szak- szervezeti küldöttgyűlés, a szakmai szakszervezetek kongresszusa a fő tananyag, ismertetik és magyarázzák a határozatokat, s azt, hogyan erősíthetik a szakszervezet szocialista jellegét, milyen kötelezettsége van az alapszervezetnek a társadalom és a dolgozók érdekeinek védelmében. Nem sorolom fel az átfogó elvi témákat, egy fontos elképzelést azonban kiemelnék: úgy oktatják a titkárokat, a különféle felelősöket, hogy munkájukat önállóan végezzék a jövőben, s tanulják meg a testületi munkái is. Nagy feladat hárul az alapszervezetekre az oktatásban. Már az 1970—71-es oktatási évben is tartottak egy-két napos eligazító megbeszéléseket a bizalmiaknak, a reszortfelelősöknek. Kiderült azonban, hogy a kisebb alapszervezetek nem foglalkoznak ezzel. Máshol az okozott gondot, hogy a gazdasági vezetők nem szívesen engedték el az embereket az előadásokra. Az alapszervezetek készítik fel ezután is a bizalmiakat, az osztály- és műhelybizottságok tagjait, s ők gondoskodnak helyben a szakszervezeti tanácstagok alapozó és továbbképző oktatásáról. Ez szükségessé teszi, hogy a nagyobb alapszerve- zetékben oktatási felelős hangolja össze a tanfolyamokat a titkár irányításával, kialakuljon egy állandó előadói gárda, amelyet aztán állandóan továbbképeznek. Nagy segítséget jelent, hogy huszonöt előadót egyhetes előkészítőre küldhetnek az alapszervezetek. Bizonyéra sokan tárcsáznak hiába szeptembertől, a vonal túlsó végén az ismert mondat hangzik el: X. elvtárs tanfolyamon van. Akkor jó érzéssel gondolhatunk arra, eigyre többen szerzik meg a tisztségükhöz szükséges ismereteket, s lekerülhetnek a »T«-ék a szakszervezeti bizottságok ajtajáról. Lajos Géza Napfény és árnyék Amikor város lett Nagyatád, a Búzakalász szövetkezet életét, történetét tablókon mutatták be egy kiállításon. Ezek a tablók most az iroda falát díszítik. A belépőnek akaratlanul is megakad a tekintete rajtuk. A tablók, a grafikonok, a képek mindén kérdezés nélkül nyomban tájékoztatják az idegent. Elmondanak olyan tényeket, melyeket örömmel nyugtáz a belépő, és vallanak aggodalmat keltő, nyugtalanító körülményekről. Mert a fejlődés útja nem tükörsima, a holnap építése nem gond- és idegességmentes. A napfény mellett ott az árnyék. A tablók a múltról beszélnek. Czeider György elnökhelyettes a legfrissebb máról. — Minden vasárnap arattunk. Nagy munka volt, több mint ezer hold kalászos. Holdanként 15,7 mázsás búzaátlaggal »zártunk«. A takarmánygabona a tervnél három mázsával többet, 18 mázsával fizetett. Eredményekről, rekordokról hallunk, olvasunk. Tizenkilenc, huszonegy sőt huszonnégy mázsás átlagtermésről kapunk hírt. Ez az itteni tény mégis azt mondatja: — Szép eredmény. — A mi viszonyaink között igen. Nem mondok mást, a 2860 hold szántónk aranykorona értéke 8,1. Nem az a kimondott jó búzatermő vidék a mienk. Persze az ember örül ennek a termésnek — de korántsem elégedett. Mert biztosan lehet majd még ennél is többet és jobban. De ha a tavalyi évre gondolok... Ajaj!... — Mennyi volt a kiesés? — Több mint kétmillió forint csak gabonából! A fele termett az ideinek. Most azért eleve más a helyzet, mint egy éve ilyenkor. Nem a dicsekvés, a békés kiegyensúlyozottság szavai ezek. Aztán az »utómunkákra« terelődik a beszélgetés. Szalma- letakarítás, tarlószántás. Az aratás tulajdonképpen itt fejeződik be. A szavak akadozottabbakká válnak, a homlok ráncolt lesz. — Van egy kis megcsúszás. Na, nem veszélyes, de állhatnánk jobban is. Zöldségcsomókat kötnek a kertészetben. — Mi akadályozza ebben a gazdaságot? — Mi? — nagy sóhaj. — A munkaerő! Az átlagéletkor hatvanöt év! — Furcsa gondolat ötlött fel bennem. Ha az átlagéletkort nézzük, ez a szövetkezet csupa nyugdíjas emberekből áll. Fanyar mosoly. Nem túlzottan nagy vigasz, hogy a hatvanötös szám egy átlagot jelent. A hátam mögött a falon tabló. — Háromszáznyolcvankilenc tagunk volt az év elején — ott a grafikonon —, jelenleg háromszázhatvanhét van. Sorra mennek el az öregek. Most is van egy halottunk. Az év elején nyilvántartott 166 dolgozó tagból már csak 132 van. Tulajdonképpen nehéz így szavakban, röviden elmondani, hogy milyen súlyos gondokat okoz a mindennapok során ez a rendkívül nagy munkaerő-szegénység. A szalmabetakaritást idegenből jött emberek végzik. Helyben egyszerűen nincs erő erre. — A kertészetben a tizenhat állandó dolgozóért naponta megy a gépkocsi a szomszédos faluba. El lehet gondolni, milyen költség ez. Még az a szerencse, hogy kertészetünk termelése nagyon szépen alakul. Az árnyékból újra a napfényre lépnük. — Az éves tervét, a hatszázezer forintot már megtermelte ez az ágazat. Legalább 2—300 ezer forint többletre számítunk, sőt egy kicsit bízunk, hogy éves szinten meglesz a millió. Eltűnnek a homlokráncok. Míg a kertészetbe sétálunk, arról beszélgetünk, miként lehet még jövedelmezőbbé tenni ezt az ágazatot. Tervek, jövőt építő szép gondolatok forognak a szóban ... A tablók a múltat összegezik. A szavak a mát mérlegelik, az elképzelések a holnapot építik. Nem könnyű, nem síma, nem egyszerű munka ez. Az örömet keltő tények mellett újra és újra felbukkannak a nyugtalanító körülmények. Mert a napfény mellett ott az árnyék. De az ember kitartóan, töprengve, erejét feszítve a mindig teljesebb napfényre törekszik... Vörös Márta Lakást cserélni — könnyebb A régi és az új — Sokan várnak rá A KÖZVÉLEMÉNY kevés jogszabályt várt olyan érdeklődéssel, mint a februárban megjelent új lakásrendeletet. Bizonyítja ezt az is, hogy pillanatok alatt elfogyott az a Magyar Közlöny, amelyik ezt a joganyagot tartalmazta. A rendelet egy hónapja hatályban van. Az érdeklődő levelek szerint az embereket most még jobban érdekli, hogyan szabályoz egyes viszonyokat az új lakásrendelet. A kérdéseket így vetik föl: miként alakul most a lakások cseréje, hol, milyen feltételek között bonyolíthatják le? Ezekre a kérdésekre dr. Balogh Jánostól, a Kaposvári Városi Tanács vb-titkárától és dr. Terlaki Józseftől, az igazgatási osztály vezetőjétől kértem választ. — A válasz megértéséhez a Központi Bizottságnak és a kormánynak abból az állás- foglalásából kell kiindulni, amelyik hangsúlyozza, hogy a lakásoknak használati értéke van. A jogszabály elismeri ezt, amikor az új lakásoknál lakásépítési hozzájárulásról, a régieknél pedig lakáshasználati díjról beszél. Köztudott, hogy ha állami lakást egymás között cseréltek az emberek, mindig fizetett az, aki értékesebb — magasabb komfortfokozatú. nagyobb szobaszámú — lakáshoz jutott. A régi — július elsejével hatályukat vesztett jogszabályok — tiltották ezt. A mostani rendezés éppen a használati értékre tekintettel -az egymás közotiá cserék esetén elismeri a pénzbeli térítés kikötésének lehetőségét, a lakással gazdálkodó szerv nem vizsgálhatja, hogyan állapodtak meg, miként számoltak el egymás között. Ettől az új jogi rendezéstől azt várják, hogy jobban egymásra találjanak az érdekeltek: lehetőség van arra, hogy intenzívebb csere induljon meg a lakások bérlői között. Ennek az lesz az eredménye, hogy a családok közül többen kerülnek igényjogosultságuk- nak megfelelő nagyságú lakásba. Jobban érvényesül tehát az egyének érdeke. A társadalmi érdek érvényesítése végett a tanácsi bérlakások cseréje esetén a jogszabály előírja: ki kell kérni a lakással rendelkező szerv — Kaposváron a városi tanács vb igazgatási osztálya — hozzájárulását. A kérelmet írásban — erre a célra készített nyomtatványokon — lehet benyújtani. A lakásügyi hatóság éppen a társadalmi érdek miatt köteles megtagadni a hozzájárulást, és ezzel megakadályozni a cserét, ha a cserélők közül valaki igénye mértékének felső határát meghaladó szobaszámú lakáshoz jutna. TÁRSBÉRLETEK eseten még további megkötést is tartalmaz a jogszabály. Más esetekben a lakással rendelkező szervekre bízza a rendelet, hogy mikor tagadja meg vagy engedélyezi a cserét. Ezzel a mérlegeléssel az egyes esetek jobb elbírálását teszi lehetővé. Eszerint meg lehet tagadni a cseréhez való hozzájárulást, ha a cserélő fél a lakásigénye mértékének alsó határánál nagyobb, de felső határát meg nem halad»), az előző lakásánál azonban nagyobb szobaszámú lakáshoz jutna. Megtagadhatja akkor is, ha a csere következtében a bérlő és a vele együtt lakó személyek lényegesen rosszabb körülmények közé kerülnének. Nem tagadhatja meg a cseréhez a hozzájárulást, ha a bérlő lakásigénye mértékének alsó határánál nagyobb szobaszámú lakását azonos vagy kisebb, de lakásigénye felső határát meg nem haladó szobaszámú lakásra cseréli el. Mint alapesetről két lakás cseréjéről beszéltünk eddig. Nem kizárt azonban a kettes, hármas, sőt a négyes csere sem. Arról is lehet szó, hogy egy lakást többre, vagy többet egyre cseréljenek a bérlők. Sem a cserélők, sem a cserében részt vevő lakások száma nincs korlátozva. Természetesen a jogszabály által előírt feltételeknek minden esetben meg kell felelni, s itt érdemes kiemelni: a cserélők csak akkor költözködjenek, ha már megkapták a lakásügyi hatóság hozzájárulását. Mit lehet tenni, ha valaki nem talál magának partnert? A válasz egyszerű: a lakásügyi hatóságtól kér cserét. Ügy is szoktak ezt a köznyelvben nevezni, hogy minőségi vagy lépcsőzetes cseréről van szó. A lakások elosztásáról és a lakbérekről szóló kormányrendelet kimondja: a tanácsi bérlakás bérlője azt is- kérheti a lakásügyi hatóságtól. hogy lakásának beköltözhető állapotban való á' ellenében ajánljon fel részére a lakásigénye mértékét meg nem haladó, kisebb szobaszámú, vagy azonos szobaszámú, de alacsonyabb komfortfokozatú, illetőleg minőségi csereként azonos szobaszámú, de magasabb komfortfokozatú, vagy azonos komfortfokoza- zatú, de más szempontból értékesebb (pl. nagyobb alapterületű) lakást. A jogszabály intézkedik arról, hogy ilyen esetben a lakáskiutalási névjegyzékbe történő felvétel nélkül teljesíthető a kérés. Ha a bérlő a lakásigényének mértékét ki nem elégítő lakása ellenében nagyobb szobaszámú lakást kér, igényét csak lakásigénylés alapján és csak akkor lehet teljesíteni, ha jövedelmi és vagyoni helyzete nem zárja ki az állami lakás kiutalásának lehetőségét. Ezeket az eseteket a jóváhagyás alatt álló tanácsrendelet szabályozza majd. A HATÓSÁG közreműködésével lebonyolított cserék esetében szerephez jut a lakásépítési hozzájárulás, illetve a lakás-használatbavételi díj. A kormányrendelet úgy intézkedik, hogy az átadott és kiutalt tanácsi bérlakás lakás- építési hozzájárulása, illetve lakás-használatbavételi díja közötti különbözeiét meg kell téríteni vagy a lakás bérlőjének, vagy a tanácsnak, attól függően, hogy a leadott vagy kiutalt lakas értékesebb-e. A cseréknek ez a módja természetesen nem korlátlan. Jelenleg Kaposváron az állami lakást igénylőknek körülbelül a fele minőségi cserére vár. Ez pedig több száz igénylőt jelent. A lehetőségek viszont erősen korlátozottak ESeresa Imre fewröWc. HWÜ. asgasatas 4. I
