Somogyi Néplap, 1971. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)

1971-08-26 / 199. szám

Ötödik emelet Jó ütemben halad a munka az északnyugati városrészben épülő tízemeletes, háromszázharminc lakásos sávház építke­zésén, amelyet a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat végez. Jelenleg az ötödik emelet elemeit rakják össze a munkások. Bélyegcentenárium A black penny tői a kétkrajcárosig A bélyeg, amit a leveleink­re ragasztunk, annyira meg­szokott, mindennapi dolog, hogy átérezni is nehéz a cen­tenárium jelentőségét, amely­nek alkalmából szeptember 4-e és 12-e között nemzetközi bé­lyegkiállításnak ad otthont a budapesti Szépművészeti Mú­zeum. Bizony, átéreznénk a bélyeg fontosságát, ha nem volna! Mert volt olyan időszak is, például a második világhábo­rú végén, a felszabadulást kö­vető első hetekben — hóna­pokban, amikor még nem állt helyre a központi bélyegkibo­csátás, s nem egy postahiva­talban kézzel írták a boríték­ra, hogy a levelet a feladó készpénzzel bérmentesítette. Valamikor minden levelet készpénzért továbbítottak. Bo­nyolult és hosszadalmas volt így a feladás, és a levél kivál­tása is. Érthető, hogy hamar el­terjedt a világon Rowland Hill angol tanító elgondolása, aki 1837-ben adta közre postai reformtervét. Az angol parla­ment három év múlva elfo­gadta a javaslatot, amely a le­velek súly szerinti, bonyolult tarifájú díjazása helyett beve­zette az 1 pennys bélyeget, a black pennyt, amellyel fél uncia súlyig minden levelet továbbítottak. (A reformernek még húszezer font nemzeti ju­talmat is megszavazott a par­lament.) Tegyük hozzá: ami­lyen hamar elterjedt a bélyeg, olyan hamar lábrakapott a bélyeggyüjtés is, már a múlt század ötvenes éveiben. Az an­Két első és egy harmadik helyezés Ifjúgárdistáink a kecskeméti országos szemlén Huszonnyolc ifjúgárdista képviselte megyénket a kecs­keméti országos versenyen. A csapat tagjai kaposvári gárdisták (ők voltak a megyei verseny győztesei) és néhá- nyan a járási csapatokból. A négynapos kecskeméti szemle első és második nap­ján volt a verseny. A részve­vőknek számot kellett adniuk mindazokról az ismeretekről, amelyeket a foglalkozásokon tanultak, s gyakorlatban kel­lett bemutatniuk, hogyan tud­nak lőni, sorakozni, futni, gránátot dobni. A lövészcsapat — tagjai: Nagy Róbert, Bese Rózsa, Harkány László,' Tóth József, Kereső József — első lett. Bese Rózsa a női egyéni lö­vészeiben is győzött. Csapat­ban nyertek még egy harma­dik helyet, az összetettben pedig a somogyi csapat a ti­zenegyedik lett. — Sajnos, csak tizenegyedik — mondják a gárdisták. — Húsz csapat indult a versenyen. Ez a helyezés nem is rossz. A középmezőnyben végeztek. — De úgy éreztük, hogy a felkészültségünk meg a sze­replésünk alapján magasabb helyezést érünk el — mond­ják szinte egyszerre. — Az első nap 200 ponttal vezettünk — meséli Györki Éva. — Nem értjük, hogyan kerültünk ennyire hátra. Tavaly hatodik helyezést értünk el az országos verse­nyen — mondják a gárda ve­zetői. — Az idén előbbre sze­rettünk volna lépni. Meg is tettünk mindent ennek érde­kében. A honvédségtől, a pol­gári védelemtől, a tűzoltók­tól szakképzett előadókat kap­tunk, s a gyakorlati kikép­zést katonai parancsnokok ve­zették. Kecskemét előtt egy hétig a balatonfenyvesi tá­borban készültünk a ver­senyre, és úgy éreztük, hogy valóban felkészültünk. De az Ifjú Gárda-verseny színvonala is emelkedett a tavalyihoz képest. Minden megye jobban szerepelt, mint tavaly. Végül is a kaposvári gár­disták három díjat hoztak el, köztük két elsőt. Megállták helyüket az országos verse­nyen. S. M. gólokat követték a franciák, a belgák s a kontinens többi né­pei. Ausztria 1850-ben bocsátotta ki az első bélyeget, s mond­hatjuk: a magyar szabadság- harc bukásán múlott, hogy nem egyidejűleg vagy azt meg­előzve született meg a ma­gyar postabélyeg. Filatelistá- ink kutatómunkájának ered­ményeként előkerült ugyanis az a terv, amelyet Than Mór — Barabás Miklósnak, a kor híres festőjének tanítványa — készített 1848 júliusában. Ez az »-egy krajczár«*-os bé­lyeg lett volna a »Magyar Ál­lami Posta« első levélbélyege. E helyett azonban — drágult közben az élet is — az első. forgalomba került hazai bé­lyegünk legkisebb címlete két- kraicáros lett. Ám addig is rögös volt az út. A szabadságharc bukása után hosszú ideig szóba sem kerül­hetett a magyar bélyegkiadós ügye. Csak az 1867. évi kiegye­zéssel fogalmazták meg ismét ezt az igényt, majd több mint három évi alkudozás után si­került ebben az ügyben meg­állapodásra jutni. Nagy munka volt azonban még hátra: a bé­lyeg megtervezése és — főleg — kivitelezése. A bélyegnyom­tatás igényes munka, nyomda­iparunk pedig fejletlen volt, hiszen az ország iparosodása csak ezután bontakozott ki. Az első bélyeget réznyomatosra tervezték, de aztán először — ideiglenesen — a kőnyomatnak kerültek forgalomba. Nemzeti vívmány volt ez abban a kor­ban, ha a kiegyezés alapján is. Ez utóbbit jelképezte, hogy a magyar felirat fölött Ferenc József képe állt, s nem a ma­gyar címer, mint az 1848-as bélyegterven. A bélyeg ilyenformán törté­nelem is. De nem csak törté­nelem. Emlékszem tanyai taríí- tókra, akik bélyegek képeivel szemléltették várainkat, váro­saink nevezetességeit, a növé­nyeket és az állatokat az is­kolában. Erre is alkalmas a bélyeg. S nem véletlen, hogy a Szép- művészeti Múzeum adott a ki­állításnak otthont: a bélyeg műalkotás is. Sajátos kisgrafi- ka, amelynek megvoltak min­den korban az igényes művé­szei. Az igényességből ma sem szabad engednünk, hiszen — j túlzás nélkül — milliók Ízlését finomíthatja vagy zavarhatja ez a kicsi, de nagy példányszá­mú műalkotás. N. F. Somogy is új adattal szolgál... Az emlősállatok házhoz szoktatásának történetéről Egy neves kutató munkássága Középmagas, javakorabell férfi. Kellemes, csöndes a hangja, mérgesen még senki sem látta. A Közép-Duna- medeneóben ő ismeri legjob­ban a házi emlősállatok törté­netét. Dr. Bökönyi Sándor állator­vosból lett tudományos ku­tató. A sikereket hosszú évek szorgos és kitartó munkája előzte meg, s ma már Euró­pán túl is számon tartják kutatásainak eredményeit. Számos külföldi intézet és ku­tatóegyesület választotta tag­jának. 1969-ben védte meg akadémiai doktor; disszertá­cióját: a közép- és kelet-euró­pai házi emlős-illatok fejlő­déstörténetéről értekezett. A kötet még súlyra is igen te­kintélyes ... Egyetemi hallgató koromban ismertem meg, a vizsgázta­tó asztal előtt találkoztunk másfél évtizeddel ezelőtt. Ak­kor még nem gondoltam, hog* később számos éd~Vo-s a- * - oátriámban, Somogybán elő­kerülő ál 1 a tcsont leletnek Bö­könyi tanár úr lesz a »meg- szólaltatója**. Így ismerhettem meg kutatási módszereit majd az eredményeket is. A régészeti ásatásakból fel­színre került maradványoka*- vette kézbe, de felha.szná^a kutatásaihoz a korabe'i kü­lönféle állat ábrázolásokat é ’ leírásokat is. Az ásatások te­lepülésanyagából sok töredé­kes, h'ányos, de sokszínű, a temetők feltáráséhoz vlszon* kevesebb, valamilyen riUiáMs céllal földbe temetett, de én állatcsontváz került a vi -s gálóasztalra. Az előbbinél gyakoriságviszonyító elírás­sal dolgozott, az utóbbinál főleg teljes csontvázvizsgálato­kat végzett. Ezekkel a mód­szerekkel — elsősorban a te­lepülések anyagában — olvan új, biológiai és gazdasági­történeti alapon álló kormeg­határozást dolgozott ki, amely nagyban elősegíti a ré­gészek munkáját. Dr. Bökönyi Sándor szerint a háziállatvilág kialakításá­nak tényezői: a klíma, az ál- latföldraiz és kaocsolatai, az állatok hasznor tájának oka* az emberi osztálvta«ózódóssal, a gazdálkodás fejlődésével, az életmóddal szorosan össze­függnek. A professzor mesál- lanította. hogv a cr,s-’o1t kő­kor e’aién még es"k a hús- tartalékért szoktatták házhoz az állatot. Az em^er. e kor­szak vévén ism°rte meg a háziállatok egyéb hasznát1 (tej, gyapjú, igavonás, stb.), és ez a megismerés gyorsította és szélesítette a házhoz szok­tatást. Sajnos, a mennyiségi fejlődés nem járt minőségi fejlődéssel. Így a vaskorszak­ban kezdődött, és csak a ró­mai, ún. császárkorban lett általános és jelentős a tuda­tos állattenyésztés. Dr. Bökönyi Sándor vizsgá­lataiból kiderült, hogy a Du- na-medencében élt kutya első házhoz szoktatása a Krím környékén, a szarvasmarháé a Balkán-fébziget délkeleti részén, a juhé és kecskéé délnyugat Ázsiában, a serté­sé a Balkánon, a lóé Dél- Ukrajnában történt. A macs­ka Afrika felől é“k°zett. s fő elterjesztő: a görögök és ró­maiak voltak; a népvándor­lás korában luxusállat volt... Érdekes, hogy a szarvasmar­ha és sertés házhqz szokta­tásának köznont'a épp°n ha­zánk területén volt az őskor­ban, ezeknek az állatoknak vad ősei e’cn a területen él­tek Európában ,n legnagyobb mennyiségben. (A bivaly a nénvándorlás korától lett há­ziállat, a sertés á Ká**pát-me- dencében csak a bronzkortól, áll az ember hétköznapi szol­gálatában.! A gvanías juhok nagymérvű elterjedése az ie. 2. évezredtől, a rézkortól szá- m'thatő. Sok ilven áRa^so-d- lé*«>t került elő Somogvhen is. például ásatási anyagból An- does—Naov-Toldi-ousztán, .Tiltson, Kaposváron ez Óla- Vi-dűiőh°n. és a me"v<? még kö"°l ötven más lelőhelyén. Bökönyi Sándor kimutatta, hogy a történeti időben a keleti lovak voltak a nagyobb testűek és vaskosabbak. A mai értelemben vett nagy testű és hidegvérű lófajta csak a népvándorlás korának végén, a középkor elején (nagvjából a honfoglalásunk körüli időben) jelent meg. 'V házinyúl csak az Árpád-kor­ban lett »házi«-vá. Szép eredményeit nap mint nap gyarapítja dr. Bökönyi Sándor. Kutatásait a rokon- tudományokkal való széles körű együttműködést kíván­ják, emellett számos külföldi tanulmányújával és rengeteg ásatási állatcsont átvizsgálá­sával állandóan bővíti ismere­teit. Ezekhez — ha a nagv egészhez viszonyítva keveset is — Somogy is több helvről szolgáltat minden esztendőben újabb és újabb leleteket. Dr. D. B. A modern tudomány és technika lexikona ETOLÓGIA Az etológia vagy szokástan biológiai tudomány, amely a biológiai lény (növény, állat, ember) egyedi viselkedését vizsgálja. Kutatja az élőlény válaszait (reakcióit), amelyek­kel a külső és belső ingerekre válaszol. Tehát ide tartozik az összes külsőleg megfigyelhető élet jelenség: a lakás, a táplá­lék, az ellenség, a társ és az utódok köré csoportosítható je­lenségek. Az etológia azoknak a bio­lógiai tudományoknak a része, amelyek az élőlényt mint egyedet vizsgálják, környeze­tükhöz való viszonyukban. Ezen belül az etológia az egyik. A másik terület az ökológiáé (a környezettané), amely az élőlény élő és élettelen környe­zetét tanidrnfnvozza az élő­lényre való hatásában- A har­madik ág pad's az ún. életföld­rajz, amolv az egyes fajok, faunák és flórák elterjedését és összetételét vizsgálja. Az állatlélektan egyik spe­ciális ága, a behaviorizmus is az etológiában gyökerezik. Ez az irányzat azt tekinti felada­tának, hogy — az etológiához hasonlóan ugyancsak objektív módszerekkel — az állatok külső viselkedését kutassa, méghozzá a híres képlet, az S—R alapján. E szerint az élő­lényt ingerek (stimulusok) érik, amelyekre ők válaszolnak (reakciók). Az állati viselke­désre pedig ezeknek az inger­válasz pároknak rendszeréből következtethetünk. Kétségte­len, hogy sok érdekes eljárást dolgoztak ki, a pszichikai fo­lyamatokat azonban túlságosan leegyszerűsítették, mechaniku­san értelmezték (éppen tárgyi­lagosságra törekvésük túlhaj- tásaként), így manapság már ez az irányzat túlhaladottnák tekinthető. Az etológia bizonyos fokig az állatlélektanon keresztül hatott a humánpszichológiára is. A behariovizmus tulajdonképpen humán-pszichológiaként futott be karriert, de szemléletének és módszerének gyengesége itt még jobban kitűnt, mert az ember fokozottabban képes környezetétől viselkedésében is függetlenedni, éppen gondolko­dása és emlékezőképességének fejlettebb volta miatt. ŐSZ FERENC öntöz a város ható út, hogy közénk tartozó — Honnan tudja, hogy me- fiatal nőket sétáltatunk és fi- gint nem egy éretlen suhancot gyeljük őket. De ezt nem sza- vittek be? 16. Mindent, amit itt halla­nak, amit megbeszélünk, az Mindegy. Ez a lánv a. átok. Ha kiszűrődik bármi is, tisztességes. Sugárzik a tekin- az az akciót veszélyezteti. Va- tétéből az őszinteség. bad túlzásba vinni, mint az egyetemisták tették azzal a bikinis sexbombával. Bocsá­nat. Itt van a kisasszony? — Itt vagyok — mondta Sa­ck Büszkén felállt és dombo­rított. — És nem szabad elhamar­kodni a dolgot. Engem meg- , . , ,, . __. . ­r észvét- megöli a szerelmek És fogtak egy hurokkal, mielőtt egyhangúságából, valami 0- mi lehetett azzal a némettel? megszólalhattam volna. Ha ezt siest. valami nem minden­teszik, nincs semmi bizonyí- napit hajthattak volna végre, ték. Egy ilyen látványra egy Nem jó úgy futballmeccset öreg szobatudós is megáll... — Jelentein, tetten értük és be is vallotta. Mindenki felugrott. Tulaj­donképpen örülniük kellett volna, és mégis egy kicsit csa­lódottak voltak. Elszalasztottak egy újabb esélyt, amikor ki­lépve a szürke hétköznapok Olyan furcsán beszélt róla.. lahol olvastam a szellemes aforizmát: »a nagy városban, ha a polgármesterné megcsal­ja az urát, azt egy hét múlva beszéli a város. A kisvárosban már egy nappal előtte • min­denki ezt suttogja.«* Kovács hadnagy időnként észrevette, hogy nem figyel. Gyakran találkozott a tekin­tete Ildikóéval. Eleinte za­vartan más irányba néztek, aztán már nem kapták el egy­másról a szemüket. Milyen jövőben nem elég csak a kis- furcsa — morfondírozott Ko- erdőt biztosítani. Embereink- vács —, tegnapelőtt ez a lánv nek ott kell lennie mindenütt, nekem csak egy eset volt. Sem ahol lehetőség van arra, hogy részvétet, sem rr '"vetést ne n a szatír valakit megtámadhas- éreztem iránta. Egy melléklet ™n. A jövőben feltételezhe- volt, egy aktához. Most pedig... tőén óvatosabb lesz. Nem va- Milyen érdekes. Féltékeny va- íószínű, hogy a következő tá­gyok rá. Szuggerálnom kell magamba, hogy nem tehet ró­la. Hogy áldozat. Igen ám, de akit az ember szeret, azt nem sajnálja. A sajnálkozás, a — Fogtunk is egy öregurat — kuncogtak az egyetemisták. — A tudományos akadémia tagja és lepkéket gyűjtött. Még máig sem érti, hogyan került csapdába... Nevetett a terem. Amikor csend lett, az egyik egyetemis­ta megszólalt: — Persze, ha igaz, hogy a szatir »füleseket« kapott ter­i _veinkről, akkor este biztosan E lhatározta, hogy odafigyel. üzemben van — öt járművünk cirkál a veszélyeztetett helyeken. Szá­míthatunk erre — mondta Farkas őrnagy. És mint egy színpadi jelenetben, erre a végszóra lépett be Sípos tize­des. Halkan szólalt meg, így csak az első öt sorban hal­lották: — Örnragy elvtárs, jelen­tem, a szatírt elfogtuk és a kapitányságra szállítottuk. Farkas félt egy újabb mellé­Aztán a nevét hallotta: — Ebben az ügyben Kovács hadnagy elvtárshoz fordulja­nak. Ezzel ő foglalkozik. Kovács bólintott. Bár tudná, hogy mivel foglalkozik! Nem baj, majd megkérdezi Ildikót. Üjra ránézett, és a tekinteté­ből kiolvasta, hogy Farkas szavaiból ő sem sokat értett. Világos dolog, hogy a madást a vasútállomásnál hajtja végre. A terület viszont óriási. Erre is készítünk egy pontos tervraizot, ahol név szerint megjelöljük, hogy me lyik járőr hol portyázik. Jár- fogástól, ezért megkérdezte: nyerni, ha az ellenfél még s pályára vonulás előtt feladja a küzdelmet. Farkas őrnagy és Kovács felálltak, s kimentek a terem­ből. — Gergely bácsi, zárd be az értekezletet, szólj néhány kö­szönő szót — mondta távozó­ban Farkas. De senki sem figyelt Kere­kesre. Kitódultak az utcára. Néhányan bementek a Leven­dulába, a többség azonban a rendőrség elé vonult. Később a cukrászda népe is csatlako­zott hozzájuk, és a tömegbeh egyre több embert lehetett látni, aki a pizsamájára húz­ta fel a kabátját. Megtelt a tér. Ott volt a fél város... (FolytatjukJ E3 SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 197L augusztus 26.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents