Somogyi Néplap, 1971. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)
1971-08-26 / 199. szám
Holnapunk formálásának alapja Erkölcsi elismerés és természetbeni juttatás Életünk alakulásának egyik meghatározó tényezője a boríték, illetve mindaz, ami munka ellenértékét, elismerését jelenti. Mert a borítékon kívüli ellenérték is serkenti a tenniakarást; a jól időzített és értő módon formált erkölcsi elismerés, valamint természetbeni, vagy egyéb juttatás — jutalom is kívánatos, hasznos gyümölcsöt teremhet. Össztársadalmi helyesléssel találkozik, hogy aki jobban s többet dolgozik, aki nagyobb részt vállal holnapunk alakításából, nagyobb arányban részesüljön a létrehozott javakból is. Lassan nehéz már ezt banalitás, közhelyek nélkül leírni, mégis így van. Mindannak megítélése, elbírálása azonban, hogy ki jogosult többre, már nehezebb dolog. Ebben már eltérőek a vélemények. Olykor elhangzik az ingerült kifaka- dás: Miért keres négyezer forintot, én pedig csak 2600-at?! Nehéz erre válaszolni, ha az illető híján van az önismeretnek, az önbírálatnak, viszont annál hajlamosabb mások munkájának lebecsülésére és a demagógiára. S mégis válaszolni kell! Aki becsületes, törekvő munkával keres jól s gyarapszik anyagiakban, azt nem érheti elmarasztalás. Senkire sem lehet sandán nézni csupán azért, mert autót vagy telket vásárol, vagy esetleg építkezik. A vállalatok alkotmányai, a kollektív szerződések — amelyek hosszú-hosszú párbeszédek eredményei — különböző előnyökben részesítik az igyekvőket, a szocialista módon élőket és tevékenykedőket, akikre mindig számítani lehet. A besorolásnál, a különböző juttatásoknál és kedvezményeknél, a nyereségrészesedésnél mindezt figyelembe veszik. Másutt telket vásárolnak az érdemes dolgozóknak vagy építési kölcsönnel, anyaggal, fuvarral stb. segítik a családi otthont alapítókat. A szorgalmas munka révén bizonyos anyagi erővel ezek már rendelkeznek, s éppen addigi munkájuk biztosíték a jövőre. Egyesek azonban félrema- gyarázák a lehetőségeket. A szorgalmat és az igyekezetét ügyeskedéssé) váltják fel. Mások a közösség rovására igyekeznek »jól élni«. Egy tsz-elnök a tagság tájékozatlanságát használta fel saját céljaira. Saját kocsiját használta az utakra, s a 80 filléres kilométerpénzen kívül megszavaztatta a tagsággal az üzemanyag-megtérítést is. A szabadságmegváltással, a tiszteletdíjakkal is manipulált, »ügyeskedett«, a megengedett 50 százalékos prémiumnál is többet vett fel! Két építésvezető is így kereste a »boldogulás útját«: a vállalat által kapacitáshiány miatt lemondott munkákat végezték vagy végeztették el magánkisiparosként... A kapzsiság, az emberi gyengeség, bizonyos jellembe»Célunk: a IV. ötéves terv időszakában további segítséget adni a mezőgazdasági üzemek fejlődéséhez és fejlesztéséhez, a meliorációs munkák szükség szerinti elvégzésével — elsősorban a vízgazdálkodásban ...« — olvasom a Szabó László igazgató főmérnök aláírta távlati fejlesztési terv előszavát. Komoly, vaskos anyagot lapozgatok: a Kapós-völgyi Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat történetét, eredményeit és célkitűzéseit dolgozták fel nagy gonddal, ügyszeretettel, fűzték dossziéba és küldték el »mindazoknak, akik a társulat munkáját eddig is mesz- szemenően támogatták, és figyelemmel kísérték — remélve továbbra is szíves tanácsaikat és segítségüket«. A társulat működési területe keletről nyugat felé Dombóvártól Kiskorpádig, észak— dél irányban pedig Gamástól Bőszénfáig terjed (nagyobbrészt Somogybán, kisebbrészt Tolnában dolgoznak); a Kapos folyó vízgyűjtőjéhez tartozó vízfolyások alkotta — egykor egységes — mocsárvi- lág helyén tevékenykednek. Munkájuk során megyénkben li fogyatékosságok és a hiszékenység, az ellenőrzés hiánya szülik az ilyen — s az ehhez hasonló — »ügyeskedéseket«, nemegyszer bűneseteket. Nálunk igenis van mód a haladásra, a gyarapodásra, de nem így! S a védő intézkedéseken kívül okos előrelátásra is szükség van: egyre nagyobb megbecsülést és elismerést kell teremtem a becsületes, az igyekvő munkának. És lehetőséget rá, hogy még inkább példaképpé, holnapunk formálásának alapjává legyen. B. K. a kaposvári, a fonyódi, a marcali és a nagyatádi járást érintik. Ezen a területen már a XIX. században működött vízgazdálkodási társulat, amelyet Kaposvízi Társulatnak hívtak, s csaknem 11 000 hektáron végzett vízrendezési munkákat 1948-ig. Ez a mai társulat 1965-ben alakult, és már jóval összetettebb feladatot old meg: dolgozói vízrendezéssel, talajvédelemmel foglalkoznak, jóval nagyobb területen, mint az egykori előd. Olvasom a történeti visszapillantásban: »Elterjedt a malmok vízhasznosítása. Megbecsülték a halastavakat, szinte falvanként volt halastó. Megtaláljuk a lecsapolá- sok, csatornázások nyomait :s. A töröcskei tározó építésekor XIII—XIV. századi település nyomára bukkantunk: lakóházak alapjaira, kemencékre. Az itt élő emberek feltehetően földműveléssel és halászattal foglalkoztak...« Az idézetek jól tanúsítják: a társulat vezetői igyekeztek és igyekeznek alaposan megismerni azt a területet, ahol a mindennapi termelő tevékenység folyik, ahol beleszólnak a természet alkotásaiba, Az ezredik házgyári lakás A Komárom megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói az ezredik házgyári lakást emelték helyére és szerelték össze tegnap Oroszlányban. 1969 közepén kezdtek az új módszerrel dolgozni, s azóta naponta átlag 1,7 lakást szereltek össze a győri házgyár elemeiből. Az új eljárással a megye két bányászvárosában, Tatabányán és Oroszlányban dolgoznak, s felére csökkentették az építkezések idejét. Nagyon elégedettek a győri házgyári szerkezetek minőségével is. Az építési minőségvizsgáló intézet szakemberei rendszeresen ellenőrzik a házgyári elemeket, s eddig még minden esetben jó bizonyítványt állítottak ki. és képekkel, kétkezi munkával az ember igénye szerint változtatják a határ arculatát. Tudják a célt, látják, mi kell tenniük, s erre összpontosítják erőiket. Körülbelül 13 év kell ahhoz, hogy a működési terület valamennyi vízfolyását felújítsák... Érdemes odafigyelni arra a megállapításukra, miszerint a vízhasznosításban meglehetősen sok a tennivaló: több mint 2600 holdat öntözhetnének a mezőgazdasági üzemek, mégis csupán csak mintegy 1800 holdon használják ki ezt a lehetőséget, s ezt is kizárólag a kertészetekben. Szántóföldet itt nem öntöznek. Pedig éppen az idei év időjárása az intő példa arra, hogy milliós értékű javakat menthetne meg egy-egy gazdaság, ha mesterséges esővel pótolná tartós szárazság idején a hiányzó természetes csapadékot. Arra is találunk utalást a társulat távlati fejlesztési tervében, hogy a több célú víztározók építése milyen hatékony segítséget jelentene, hiszen ezzel az öntözhető terület a többszörösére emelkedhetne. (De a még jelenleg öntözhető területet sem öntözik ...) Elődjük a XIX. században a Kaposvízi Társulat Egy fejlesztési terv margójára Félévenként csaknem száz modellt tervez Egy asszony A Kaposvári Háziipari Szövetkezet irodájában Lucz Károlyiig műszaki vezetővel, a szövetkezet egyik alapító tagjával beszélgetek. — 1951. október 15-én alakult meg a szövetkezet, de csak 1952-ben kezdhettük meg a munkát — emlékezik vissza. — Akkor kaptunk egy raktárhelyiséget Kaposváron a mai bútorbolt helyén. Ott volt a műhelyünk, ott rendeztük be a raktárt, s az volt az irodánk is. A papuccsal kezdtük, hulladékanyagból készítettük. Később kis lánykakötényeket varrtunk, párnákat csináltunk. Egy év múlva alakult meg a kötőrészlegünk; Rapid kötőgépeket vásároltunk, s bébikabátokat, sapkákat készítettünk. Ezután jöttek a kosárfonók, s majd létrehoztuk a varrórészleget is. — És most hányán vannak a szövetkezetben? — Kétszázötvenegy a létszámunk. Dolgozóink nagy része fiatal. Sokan járnak be faluról. Nem is hinné, hogy az asszonyok milyen gyorsan megtanulták és ma milyen kiválóan végzik a munkát. (Lelkesedés fűti a szavait, ahogy az emberekről beszél.) Itt van például Maries Jánosné. Három év óta jár be Kiskorpádról, három év óta kel föl hajnalok-hajnalán. Emlékszem, akkor három hét alatt tanulta meg a kötést. Kitűnő munkás. Ugyanezt mondhatom el Mester Józsefnéről is, aki Szennáról utazott be naponként, amíg sikerült nekik beköltözniük Kaposvárra. Aztán itt van Kustos Anna, Mer- nyéről jár be, s kosárfonóból lett kötőnő. — ön mióta dolgozik a szakmában? — Tizenhárom éves korom óta. Először megtanultam a férfiszabóságot, majd női ruhákat varrtam, ugyanis a nővérem varrónő volt. <5 tanít- gatott erre a szakmára. — Tudom, hogy 1965 óta műszaki vezető a szövetkezetben, s tervei alapján készülnek az új modellek... — Minden napnak megvan a maga gondja. Reggel ötkor kelek, főzök a családnak, s nyolcra bejövök. Itt már várnak a tennivalók. Jönnek a szakmai problémák is: eligazítani a szalagot, tárgyalni a megrendelőkkel, elvégzeni a szükséges számításokat, levelezni, gondoskodni a szállításokról, meghallgatni az emberek gondját-baját, s intézni ügyeiket. Este öt után el- csöndesedik a ház. Akkor tudok csak. igazán nyugodtan dolgozni. Itt vagyok néha kilenc óráig is: tervezem a fazonokat ... Hogy hányat készítek? Nyolcvanat—százat félévenként. Legutóbb húsz modellt terveztem nyolc nap alatt. — Mire ügyel, amikor tervez? — Hogy a ruha szép, jó és kényelmes legyen. Mindig újat, mást, s ha lehet, szebbet a réginél. Természetesen figyelembe veszem a legújabb divatirányzatot, olvasom a magyar és külföldi szaklapokat, megnézem a divatbemutatókat, megkérdezem és meghallgatom a fiatalok véleményét; figyelembe veszem ízlésüket, s ezt formálni, fejleszteni is próbálom. — Hova kerül ez a temérdek női, lányka- és gyermekruha s a rengeteg kötöttáru? — Eljutnak ezek az ország minden tájára, sőt, a határokon túlra is. Nemrég láttam a hímzett lánykaruháinkat Budapesten, a Váci utca egyik kirakatában. Anpyira örültem neki... A Nőiruha-nagykeres- kedelmi Vállalatnak ugyanis tizenkétezer darab női és bakfisruhát adunk el egy-gey negyedév alatt, a DÉLTEX- nek hatvanezret szállítunk, a Nyugat-Magyarországi Nagy- kernek 3—4 ezer darabot, a Budapesi Iparcikk-kisker pedig két-háromezret vásárol. Az NDK-ba szállítunk 17 ezer darab törülközőt, jövőre pedig már szovjet exportra is dolgozunk: húszezer lánykaruhára kötöttünk szerződést. Búcsúzom Lucz Károlyné- tól. Otthagyom őt a körzők, vonalzók, tervek, iratcsomók, mintadarabok között. Arra gondolok, hogy kiállta a tűz- prőbát a Háziipari Szövetkezet is: az együtt végzett munka évről évre meghozza a gyümölcsét. Gyorsabban akarnak boldogulni, nagyobb ütemben fejlődni, kellemesebb körülmények között dolgozni. Támogatni kell ezt a lángoló lelkesedést, ezt a munkát. Szakács Erzsébet . Sok-sok számadat, táblázat szerepel a dossziéban, de szándékosan kerülöm ezeket, hiszen akiket közelebbről érint, úgy is kézhez kapják a kötetet. Azokat a gondolatokat ragadtam ki csupán, amelyek mindenütt érdemesek a meg- szívlelésre, akár tagja egy- egy gazdaság ennek a társulatnak, akár nem. Az egyik ilyen tanulság, hogy a halastó-víztározó — mindig is megbecsült része volt a mezőgazdaságnak, ma sem volna szabad mellőzni. A másik figyelmeztető jel: az öntözés hasznossága- régtől és többszörösen bizonyított, s nagy kár, hogy erre csak időnként, egy-egy aszályos évben döbbenünk rá. Jó, hogy erre a társulat emlékeztet, de még jobb volna,, ha ezt a szükség- szerűséget maguk a tsz-ek ismernék fel. Mielőbb, és minél több helyen. H. I . Szeptember 5-én nyílik a lipcsei őszi vasár Dr. Kurt Rödiger, az NDK budapesti nagykövetségének kereskedelmi tanácsosa szerdán sajtótájékoztatót tartott a közelgő lipcsei őszi vásár alkalmából. A hagyományos vásárt az idén szeptember 5 és 12 között rendezik, s ezúttal 55 országból 6500 kiállító sorakoztatja fel az ipar legújabb termékeit. A magyar ipari és külkereskedelmi vállalatok közül 24 viszi el termékeit Lipcsébe, mindenekelőtt a nemzetközileg is egyre inkább elismert magyar vegyipari berendezéseket és műanyagfeldolgozó gépeket, közlekedési eszközöket, iskolabútorokat, orvosi készülékeket, laboratóriumokat Az utolsó simítások Befejezéséhez közeledik a Kaposvári Cukorgyárban a karbantartási munka. A szerelők és a festők az utolsó simításokat végzik a gépeken, s nemsokára megkezdhetik a munkát. Festők dolgoznak a tartályokon. A Fogarasi-féle körforgó karbantartását befejezték, s most ellenőrzik a végzett munkát. Kommunista vasárnap szeptember 12-én Az ország KISZ-fiataljai a KISZ VIII. kongresszusára készülnek. Felajánlások születnek, brigádmozgalmak kezdődnek. Az ősszel tartják meg a vezetőségválasztó taggyűléseket, küldöttértekezleteket, decemberben pedig összeül a kongresszus. Megyénkben a kaposvári Delta Ktsz alapszervezetének kezdeményezésére a megyei KISZ-bizottság felhívással fordult a KISZ-tagokhoz: a VIII. kongresszus tiszteletére szeptember 12-e legyen kommunista vasárnap! A felhívás arra szólítja fel a fiatalokat hogy ezen a napon vállaljanak munkát lakóhelyükön, üzemükben. A KISZ-szervezetek vezetősége, a vállalatok s tanácsok vezetőivel megbeszélik: ott segítenek, ahol a legnagyobb szükség van munkájukra. A falusi KlSZ-szerve- zetek általában lakóhelyük szépítésén, parkosításán dolgoznak. Az üzemiek külön műszakot szerveznek a kommunista vasárnapon. Szeptember 12-én más esemény is lesz. A KISZ és az MHSZ közösen megrendezi Marcaliban a »Ki minek mestere?« mozgalom megyei dön tőjét hivatásos gépjárművezetők részére. A verseny célja az, hogy a fiatal gépjárművezetők közlekedési, szerkezeti és üzemeltetési, hibaellátási ismereteit bővítse. A versenyen nemcsak vezetni. kell, hanem elméleti tudásról is számot keli adni. A kérdések között politikai és általános műveltségre vonatkozóak is lesznek. A versenyen minden járásból és városból az a három — harminc év alatti — hivatásos gépkocsi- vezető vehet részt, aki járása, illetve városa területi vetélkedőjét megnyerte. Egyéni és csapatbajnokság is lesz. Az egyéni győztest külföldi utazással jutalmazzák, a második és harmadik helyezettet pedig értékes tárgy- jutalommal. A győztes csapatok serleget, okleveR^ kap- nak. S. M. SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1971. augusztus 26. 3
