Somogyi Néplap, 1971. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)
1971-08-20 / 195. szám
V árosközeiben Ideiglenességérzet jelentkezik először az emberben Kaposúj- lakon. Minden formálódik, változik itt. Nem a megszokásig Ismert falu. Alátámasztja ezt a település szerkezete is. Több, önállónak látszó egység alkotja. Fönn a domb tetején réginek tűnő vár, vagy inkább várutánzat. Szarkavár a neve. A sertéshízékonyság-vizsgálók kísérleteznek benne. Lent régi házak mellett újak. A kettősség — márminthogy a városközeli falvaknak igényeik vannak a várossal szemben, a város meg a falvaktól vár segítséget — okoz-e konfliktust Kaposújlakon? Ezt kérdeztem Nemes Jánosnétől, a Kaposmérői Közös Tanács titkárától. — Sok embert adunk Kaposvárnak. A két faluból négyszázötven-ötszáz ember jár be. Kaposújlakról kétszáz. A város tehát munkaerőt vár tőlünk, s itt találkoznak az igények. De az is igaz, hogy a bejárók csak a városi üzemben, gyárban végeznek társadalmi munkát, az itthonira már nem futja az energiából. Hetvenöt házhelyet adtunk el január elsejétől. Akik letelepülnek, azok általában a városba járnak dolgozni Évente tizenöt ház épül Kaposújlakon. Azt hiszem, kevés az ilyen falu. Most újabb házhelyeket alakítunk ki Kaposújlak 675 lakosú falu. A termelőszövetkezeti tagokon, az idősebbeken kívül tehát úgyszólván mindenki a megye- székhelyen dolgozik. Talán ebből vonta le ismerősöm a következtetést, hogy »gazdag falu«? Vagy a szaporodó házakból? Típusok A városközeli falu képlé- kenysége alakította ki őket. Emberek, akik sorstörvényeknek engedelmeskedtek. öregasszony a tisztaszobában. Szabó Földes József né. Szürkülő hajú, eres kezű. Tsz- járadékból él. — Ez már csak este igazi falu. Amikor az emberek hazajönnek a tsz-ből meg a varosból Hatvanhét évet meg Item, de az utóbbi időben, mintha megváltozott volna körülöttem minden, alig ismerem ki magamat. Egy osztályt jártam csak, nem volt akkor még itt iskola. Mostanában nagyok lettek az igények, nagyon nagyok, s az embereknek olyan sok a pénzük. Olyan sok ... Ingatja a fejét. Mintha nem értené ezt a világot Lóistálló a falu középpontjában. — Az Országos Lótenyésztő Felügyelőség állomása ez, — így a Jávorbajuszú Bodonyi István az öt »fekete ördög« boxa mellett. — Itt lakom a faluban. Betelepült vagyok. 1949-ben költöztem ide. Házat is építettem. Könnyen befogadják Kaposújlakon az idegent. Szinte naponta új arcokkal ismerkedik az ittlakó. A változást én a szakmám révén érzem. A ló nemsokára múzeumi, preparált állat lesz. A város vagy a városi szokások terjeszkednek. Nemsokára már az itteni gyerekek is csodálkozva bámészkodnak, ha egy lovat meglátnak. Kolarics József is úgy dúdolja el a »szakmai nótát«, mintha utoljára tenné: »Csődörös- gyerek, sose kesereg. Szép a lova, nagy a feje, búsul eleget ...« Két Fiatal fiú: Kerekes Laci és Hérics Lajos. A »tízparancsolat« tábFiatalok Egy héttel a nyitás e/fftt Hírek a vadászati világkiállításról A világkiállítás legnagyobb vidéki bemutatója, a Tatai Állami Gazdaság remetepusztai kerülete, készen áll már a vendégek fogadására. A Tataitó melletti parkos, ligetes, erdős 25 hektáros területén rendezik meg a vadgazdálkodással foglalkozó állami gazdaságok kiállítását A természetes, szép környezet ideális feltételeket nyújt a szarvas-, őz-, vaddisznó-, túzok-, fogoly-, fár cán-, nyúl- és vízi vadcsoportoknak. Külön is említést érdemel, hogy itt kerül majd sor az állami gazdaságok vadászkutya-fajtabemutatójára is. EMLÉKBÉLYEG-SOROZATKülönlegességet is ígér a kiállítás 41. számú pavilonja, ahol nemzetközi bélyegkiállítást rendeznek. A jelzések szerint a sok szép és érdekes bélyeg között kiemelkedő helyet foglalnák el a lengyel, jugoszláv és magyar gyűjtők összeállításai. Ebben a pavilonban kap helyet Anglia királynőjének Budapestre érkező gyűjteménye is. Természetesen a nemzetközi bélyegkiállításon postaszolgálat is működik, ahol alkalmi bélyegzővel látják el a vadászati világkiállításra kibocsátott em- lékbélyeg-sorozatot. FEGYVERTÖRTÉNETI BEMUTATÓ XVIII. századi stílusban épült a kiállítás területén az a vadászkastély, amelynek termeiben a magyar fegyvertörténeti bemutatóban gyönyörködhetnék majd az érdeklődők. Látni lehet a XVII. század lőpor nélküli vadászeszközeit, szépmívű számszeríjakat, skófiummal díszített sólyom táskát, díszes vadász- kés-kollekciót. A kastély vadászterme a XVIII—XIX. század fordulóját idézi. A fegyverállványokon levő fegyverek az akkor divatos lovasvadászat fegyverei. A trombiták, kürtője, a díszes lószerszámok ízelítőt adnak e kor vadászkastélyainak hangulatából Külön érdekesség a két teremben elhelyezett tulajdonképpeni fegyvertár. Történeti sorrendben helyezték el itt azokat a vadászpusbákat, amelyek fegyvertörténeti szempontból — rendszerűiknél fogva — határértékeket képviselnek. TUDOMÁNYOS KONFERENCIA A Magyar Tudományos Akadémia a kiállítás ideje alatt remzetközi vadászati tudományos konferenciának ad otthont. A konferencia nemcsak a vadállomány fenntartásának problémáival foglalkozik, hanem — a kiállítás alap- gondolatának megfelelően — felöleli a modem kor emberének kapcsolatát1 is a természettel, s helyet ad vadásztörténeti, vadászati múzeoló- giai tanulmányok közlésének is. Tizenöt ország tudósai jelentették be részvételüket, és összesen 115 előadás hangzik el. A legtöbb előadó a Szovjetunióból jelentkezett, de a konferenciára eljön az Egyesült Államokból is három tudós. Iája alatt állnak, amelyen így kezdődik a szöveg: »A ló kérelme : Gondoskodj rólam, munka után adj nekem ennem és innom, tisztogass, adj száraz és kényelmes fekvőhelyet, hogy lefeküdhessem ...« A két fiatal szavaiból egy, talán a városi életforma közelségének hatására virágba fordult, fiatalabb falusi életmód körvonalai bontakoznak ki. — Nincs unalmas vasárnapunk. Klubdélutánok, vetélkedők. Szórakozva tanulunk. Jó itt a KISZ-élet. Gondoskodik róla Imre Magda, a titkár. Ügy beszélnek a faluról, mintha itt születtek volna. Pedig egyikük Taszárról, másikuk Kaposmérőről került de. Szeretnék egy városbaj árót is megszólaltatni. »Most dolgozik ... Estig tart a műszakja. Éppen most ment el...« hangzanak a sajnálkozó válaszok. Azért lemérhető a városi életforma térhódítása nélkülük is. Bevásárló asszonyok érkeznek haza Kaposvárról — Ne csodálkozzon! — mondja erről dr. Varga Mi- hályné nyugdíjas pedagógus. — Innen könnyebben közelíthetők meg a kaposvári üzletek, mint ott a külvárosból. Kilenc perc alatt benn van a vonat. Én is eljárok vásárolni. Nagy előnye ennek az életformának az, hogy az ember egyaránt élvezheti a falusi klímát és a város előnyeit. Mert a házak már itt is fürdőszobával épülnek, s nem egy helyen gáztűzhelyen fő az ebéd. Ur- banizálódunk. Hogy is jellemezhetném legjobban a helyzetünket? Talán így: naponta előrébb lépünk... Leskó László Huszonhat év után újra Somogybán Látogatóban a régi harcok színhelyén Akna a küttxöb alatt a a demixsonban Másodszor jár hazánkban. Először 26 évvel ezelőtt volt itt, s most jött el újra, hogy megnézze, mennyit változott az élet azon a földön, ahol naponta kockáztatta életét, hogy másokat — gyerekeket és felnőtteket — megmentsen a biztos halál-, tói. Erőtől i duzzadó, energikus mozgásán nem látszik, hogy 67 éves, olyan frissen járja Kaposvár utcáit, a Kali- nyin-lakótelepet, a Donnert és más városrészeket, mint egy fiatal turista, aki most ismerkedik Somogy megye székhelyével Pedig már járt itt. Jól emlékszik még 26 év után is arra, hogy milyen volt Kaposvár, hogyan éltek itt — s a megyében — akkor az emberek... * • • — Mindenütt a háború nyomai. Kilőtt harckocsik, szétbombázott vagy lövöldözéstől összedőlt házak. S az utak mentén és a tereken katonasírok. A földeken lövézs- árkok, drótakadályok. S me- gyeszerte rettegő emberek, akik nemcsak a földekre nem mertek kimenni, hogy dolgozzanak, vagy az erdőkbe fáért, de saját lakásukba is féltek belépni, mert nem tudhatták, hogy ■ a fasiszták hol rejtettek el valamilyen aknát, ami ha felrobban, végzetes következményekkel jár ... Alekszander Dimov, a bolgár hadsereg nyugdíjas ezredese emlékezik így, aki akkor őrnagyként egy műszaki zászlóalj parancsnoka volt ö kapta a feladatot, hogy embereivel megtisztítsa Somogyot az aknáktól, s tegye lehetővé, hogy a normális élet mielőbb megindulhasson. — A frontszakaszokon minden tízcentiméteren találtunk valamilyen aknát Szinte lépni sem lehetett tőlük. De a menekülő fasziszták nemcsak a feltartóztathatatlanul előrenyomuló szovjet csapatok útját rakták tele aknákkal: a lakásokat, a különböző használati tárgyakat is. Az ajtók küszöbe alatt, a kútvödrökben az ablakok kilincsein volt valamilyen robbanó anyag. Az elhagyott rádiókban is találtunk aknát, bekapcsolójukra biztos halál várt. Somogy- bói egy demizsont vittem haza emlékül, ma is a lakásomon őrzöm. Vörösborral volt teli, gondosan bedugaszolták. Szerencsére, mi találtuk meg, A DÉL-DUNANTÜLI VÍZÜGYI ÉS KÖZMŰÉPÍTŐ VÁLLALAT jó állapotban lévő, üzemképes Opel 1700 típusú személygépkocsiját tipizálás miatt eladja Megtekinthető: DÉLVIÉP, gép üzemeltetési csoport, Kaposvár, Szokola-telcp, tel: 13-495. (11031) ÜÜjt/Vs/ öntöz a varos 12. Nem történt semmi Este csalódottan vonult be a társaság. Másnap újra kezdték. A harmadik napon elkapta őket egy kiad«; májusi eső, és az akció részvevői nem tudták azonosítaná magukat a népi bölcsességgel, mely szerint a májusi eső minden csepp je aranyat ér. Közben nagy elhatározások születtek az egyetem kollégiumában is. Zsoldos Géza — talán emlékszünk még rá: az ő menyasszonyát Kiss Annát támadta meg a szatír, és a lány azóta is kórházban feküdt idegösszeroppanással —, tehát ez a Zsoldos beszélt: — Fiúk! A rendőrök kevesen vannak. A város nyugtalan. Javaslom, hogy indítsunk «egy akciót. A legszebb lányokat kávisszük az erdőbe. Bikiniben ki fekszenek egy pokrócra. Ha például Sári heve- részik ott a bokrok között, nem egy szatír, de én is kísértésbe esem. Mi pedig elrejtőzünk, és a gazembert elfogjuk. Mondanom sem kell, hogy a javaslatot egyhangúlag elfogadták, és kinevezték Zsoldost az akció parancsnokának. Köziben a szatír nem hallatott magáról. A munkásőríflc már kezdték unni a dolgot. Előfordult, hogy egyik fáról a másikra átkiabáltak, sőt az egyik URHS-s lemászott a fáról, és megtámadta Pirit, aki a sípjába fújt, mire összeszaladt az erdő. Ilyen fegyelmezetlenségek miatt 10 embert elküldték a brigádból. Az egyik délután megszólalt Sípos vevője. Az egyik munkásőr jelentkezett egy fa tetejéről: — Halló. Hatos jelentkezem. Alattam egy fiú megszólított egy lányt... Leültek egy bokor alá ... A fiú ... Hűha!... Jelentem ez egy női szatír... Szegény fiú még védekezik, de egyre gyengébb az ellenállása...-» Adást befejezni! Nem a mi profilunk — adta ki a parancsot Sípos. Kóbor Saci az egyetem legcsinosaibb lánya szívesen vállalta a feladatot. Ügy feküdt egy bokor tövében, mint egy filmsztár a riviérai magánstrandján. Mellette a földön színes képeslapok, és szétdobált ruhái. Farkas őrnagy, aki megún- ta a kisvendéglőben való ü csörgést, megtorpant a csodálkozástól. A lány nem közülük való. Ki lehet? Csali nem igaz a vicc, amit a városban terjesztenek, hoiy egy csomó asszony az erdőbe jár, hátha találkozik a szatírral? Egy ideig messziről nézte a lányt E vizsgálódásában nem tudni, mi volt az erősebb szempont, a férfié vagy a nyomozóé. Ne is kutassuk. A lényeg az. hogj győzött a nyos nem mások: ugyanis dugójához csatolva, az üvegbe elrejtve aknát tettek. Megilletődve áll Alekszander Dimov ezredes a Keleti temetőben. Egyszerű sír, rajta egy bolgár nemzetíszínű szalaggal díszített koszorú. A szalagon felirat: »Kegyelettel a Bolgár Hadsereg nevében azoknak a magyar katonáknak, akik aknaszedés közben életüket áldozták népükért.« Elmosódott nevek: Sostorics Sándor, Nagy István. S még nagyon sokat lehetne fölsorolni, aki a bolgár katonákkal együtt részt vettek az aknamezők megtisztításában, s hősi halált haltak. Dimov ezredes így emlékezik róluk: — Bátor emberek voltak, nagyszerű katonák. Naponta kockára tették saját életüket másokért S noha nem mondja, szavaiból érződik: a hozzá tallózókkal s az egykori aknaszedő harcostársakkal együtt akkor lenne igazán boldog, ha a hősi haléit halt áknaszedők tevékenységét emléktábla vagy egy kis emlékmű örökítené meg, ahol az utókor is leróhatná kegyeletét... Lábod. Bolgár hősi emlékmű. Dimov ezredes itt is koszorúval tiszteleg a magyar nép felszabadításáért életüket áldozó egykori katonatársaknak. Aztán búcsúzik. Elköszön vendéglátójától, Somogy tói, s megy vissza Szófiába, ahol várja a felesége, leánya és veje, valamint kétéves unokája, Katrin. Bizonyára sokat mesél majd nekik arról, milyen szeretettel fogadták őt Somogybán. S hogy a somogyiak milyen végtelen szeretetted, tisztelettel gondolnak azokra a bolgár katonákra, akik harcoltak, küzdöttek a magyar nép felszabadításáért, és életüket áldozták, kockáztatták azért is, hogy a felszabadult területekről mielőbb eltüntessék a háború nyomait Szalai László mozó, akinek terveiben ez a lány nem szerepelt. Elindult féléje. Lassan ment, nehogy megijessze. A lány felnézett. A szeme sem rebbent. Sőt, mintha egy kicsit elmosolyodott volna. Legalábbis Farkas így látta. Aztán felemelte a fejét és várakozóan nézett rá. Az őrnagy melléje lépett: — Mit keres itt, kisasz- szony? — kérdezte, de a mondatot be sem fejezte, amikor érezte, hogy a lábát megrántja valami, és elesik.. A következő másodpercben a szomszédos bozótból három markos egyetemista ugrott elő. — Szóval, te vagy az? — kérdezte az egyik. — Az anyád — folytatta a másik, és ütni akart, de leintették: — Várj! Szólni kell Zsoldosnak! ő a parancsnok! Síp harsant Közben az egyetemisták összekötötték a kezét is. A sípszóra futva közeledett Zoltán. És mögötte néhány munkásőr. Egy mádk 1-ány- ból — szintén a sínszóra — Csontos és két, erdésznek öltözött rendőr. Zsoldos ért oda elsőnek. — A szentségét! — mondta az egyik nvmV-tnór, amikor megismerte Farkast. — Miiven voltam? — büszkélkedett Sad. — Mj történt, őrnagv elvtárs? — kérdezte ijedten Csontos. — Ha kioldoznak, elmondom — mondta Farkas. Majd kezeit rázva: — Ki engedte meg maguknak e»t a marhaságot? — Elhatároztuk, hogy segítünk maguknak —• mondta Zsoldos. — Most azonnal összeszedi az embereit, és bemennek a kollégiumba. — Az erdő a mienk. Ott vagyok, ahol akarok — pattogott Saci, aki úgy Látszik, fájlalta, hogy az izgalmas feladatnak vége lett. — Nem a maga menyasszonyával történt, ami megtörtént — mondta Zsoldos. „ — Most ne vitatkozzunk! A segítséget elfogadjuk, de nem partizánmódra. Holnap este a városi tanács kultúrtermében leszünk, hívja el a társait. Ott mindent megbeszélünk. Ebben maradtak. Farkas bevonta az embereit. Már úgyis akkora zajt és felfordulást csináltak, hogy nem lett volna értelme tovább kint maradni. Ezalatt a vasútállomáson egy vagonban három férfi dolgozott. Ládákat feszegettek fel. Mindegyikből értékes műszerek kerültek elő. — Ezeknek darabja legalább egy ezres — suttogta elégedetten az egyik. Egyszerre éles hang harsant a vágón mögött: — Fogják meg! Fogják meg! Segítség! A három fickó ijedten dobta el a szajrét. — Háromfelé fussunk! — mondta egyikük és kiugráltak a vagonból. A restiből és a váróteremből kirohantak az emberek. Valaki felkiáltott: — Ott fut valaki! A vagonok között a sötétben jól látható volt egy .rohanó alak. — Segítség! Fogják meg! — hallatszott egy nőt sikoly. — Utána! — adta ki valaki a jelszót. Mindenki a sötétbe vesző alak után rohant. Senkinek nem tűnt fel, h^gy velük szemben nyugodtan jön egy fiatalember, egyetemista külsejű, aki látva, hogv a tömeg üldöz valakit, maga is beállt közéjük, és hangosan irányította őket. El is kapták a fáradtságtól már csak vánszorogni tudó menekülőket. ft (Folytatjuk^ B IOMOGYJ NÉPLAP Pás*«*, vara. md»io> m
