Somogyi Néplap, 1971. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)
1971-08-18 / 193. szám
HÉTKÖZNAP A DRÄVA-HlDNÄL: Kevesebb utas, több szabálysértés 41000 forint értékű aranytárgy a Trabantban Óraszíj, retlkül és a mohairfonál Feledékeny kisiparos A kereskedelmi kultúra? nyitott. Közben pergő keresztkérdésekkel vallatnak: — Biztos, hogy nálunk vette? — Igen, itt a blokk. — Nem a kedves vevő tépte el és varrta meg ilyen otrombán? — Nem, nem, tessék elhinni. — Ki volt az eladó? Miért nem1 bontotta fel mindjárt a harisnyát? Elveszik a blokkot, s úgy kérdezik: — Mennyibe is került? Majdnem jól felelek, csak ötven fillért tévedtem. Aztán alig félórás tortúra után kicserélik a harisnyát. — De ez aztán jó legyen! — fenyegetnek meg. — Többet nem áll módunkban kicserélni. S a biztonság okáért a blokkot sem adják ide. Hogy mindkét esetben a vevőé a fő bosszúság? A jövésmenés, a blokkelőkeresés, a blzonygatás izgalma. Ki törődik ezzel? Hogy legalább annyit elvárnának: elnézést kérjenek ... MI AZ OKA, hogy a kereskedők jó része nem tud a vevőkkel bánni? Egyebek közt az is, hogy az eladók többségének nem ez a tanult szakmája. Ahhoz, hogy valaki áruházi eladó legyen — bár vannak kiváló kereskedelmi szakiskoláink —, elég a nyolc általános. Sokan azt hitték, könnyű pályát választanak, s csalódásukat aztán a vevő »keserüli« meg. A jó kereskedők viszont több megbecsülést, elismerést érdemelnének — anyagiakban is. K. M. Az Egyesült Erő jelene Nyugatnémet rendszámú, francia gyártmányú Simca gépkocsi kanyarodik a barcsi Dráva-híd vámhivatala elé. Utasai jókedvű, fiatal jugoszláv leány-k — Bergovecz Mira és Bosanac Dobnia — hamar túlesnek a formaságokon. Okmányaik rendben vannak, a vámellenőrzés sem talált kifogásolnivalót. Hamarosan vidáman integetve tűnnek el Barcs irányában, hogy két kellemes hetet töltsenek majd a Balatonon ... Kamion, bolgár rendszámú személyautó, a Csazmatrans busza és más járművek követik egymást. Ügy látszik, nincs megállás: szünet nélkül áramlanak a hazánkba igyekvő, illetve távozó járművek. ötven százalékkal kevesebb utas Dr. Horváth Sándor alezredes, a Vám- és Pénzügyőrség megyei parancsnoka azonban, akivel együtt figyeljük a hídon, a vámhivatal előtt áramló forgalmat, megjegyzi: — Ötven százalékkal kevesebb az utas, mint 1970-ben. Tavaly július végéig 113 000, az idén hat hónap alatt pedig csak 57 000 utas kelt át a hídon. A legnagyobb forgalom — 13 754 utas — júliusban volt; a legerősebb nap viszont augusztus 11-én, amikor egyetlen napon 1058 személy okmányait s csomagjait ellenőriztük. Autóbusszal érkeznek nagyon sokan — akad néhány gyalogos turista is —, a legtöbben azonban személygépkocsival. Naponta 100—110 kocsi halad át a hídon. Júliusban 3223, az év első hat hónapjában pedig 13 671 gépkocsit ellenőriztek. Aranycsempészés, de ví zab öntett ami a vámnyilatkozatokban is szerepel. Aztán a kocsi ajtaja és a tető között egy kis rejtekhelyei fedezett fel a jó szemű vámos, s benne néhány »-apróságot«, amiről Werndor- femé »elfeledkezett« : arany Omega óra, hozzá arany karkötő — 12 000 forint értékű; súlyos arany karperec — 14 000 forint — gyűrűk, láncok, összesen 41 000 forint értékben. Az aranytárgyakat elkobozták, s a Vám- és Pénzügyőrség Wemdorfemé ellen csempészés bűntette miatt feljelentést tett az ügyészségnél. Tiszai Ferenc miskolci művezető és felesége nem töltött ki vámnyilatkozatot. Annak tudatában mutogatták a kocsijukban lévő értéktárgyakat — arany fülbevaló, lánc, gyűrű —, hogy azok értéke úgysem haladja meg azt, amit behozhatnak. Vesztüket okozta, hogy a kocsi hátsó ülése alatt elrejtve 4 kiló műszálas mohairfonalat találtak — értéke 2600 forint —, s ez, valamint az aranytárgyak értéke meghaladta a 11000 forintot. ök is hasonló sorsra jutottak... Minden külföldre igyekvő magyar állampolgár — és a hozzánk jövő is — tudja, hogy mennyi forint és milyen I címletekben vihető ki, illet- I ve hozható be. Mégis gyakran találkoznak a vámhivatal dolgozói a rendelkezés megszegőivel. Tompok Ing Mihajló jugoszláv állampolgár kocsijában 5000 forint volt eldugva százas, illetve ötszázas címletekben. Elkobozták, s őt feljelentették. Nem sikerült a Szörény községben (Baranya megye) Tóth Irén Jolán második fo- rintcsempéázési kísérlete sem. Májusban 1000 forintot akart titokban kivinni, rajtavesztett. A pénzt elkobozták, s őt megbírságolták. Most, augusztusban 660 forinttal kísérletezett — ismét sikertelenül. Egy »-feledékeny« kisiparos, a harkányi Vinay Józsefné bőrdíszműves ellen is szabálysértési eljárás indul. Azt állította, hogy kocsijában csak annyi érték van — ajándékozási célra —, amennyit a rendeletek lehetővé tesznek. Aztán a bőröndökből, s a pót- gumitartóból 1800 forint értékű apróság — 150 darab far- memadrágövre való csat, 70 óraszíj, több rétikul, díszpárna, óvodástáska stb. — került elő. — Cserélni akartam egy jugoszláv kisiparos ismerősömmel — mondta, amikor kérdőre vonták. Hát ez az üzlet nem úgy sikerült, ahogyan Vinayné elgondolta... Szalai László BEMEGY AZ EMBER AZ ÜZLETBE, kér tíz deka párizsit A fehérköpenyes eladó kézzel rakja papírba az előreszeletelt árut. — Nem lehetne villával? — jegyzem meg csendesen. S máris elindítottam a körülöttem állók és az eladó vitáját: — Miért maga nem kézzel nyúl majd hozzá? Az én kezem sokkal tisztább mint a kedves vásárlóé! A jónevű cukrászdában még nincs külön pénztáros. Az eladónő elveszi a pénzt, aztán kézzel rakja tálcára a süteményt. Nyáron ő kezeli a pénzt és adagolja a fagylaltot. A cipőboltban udvarias, kedves az eladó. Középkorú asz- szony. Már az ötödik pár papucsot próbálgatom. Egyiken a dísz nem tetszik, a másikban mintha hátra csúszna a lábam, a harmadik kicsi. Köszönöm, nem kérem — s indulok kifelé. — Miért? Hozok másikat — készségeskedik a türelmes eladó. S valóban, a tizenkettedik pár már éppen megfelel. Olvasom az autóbusz egyik plakátján: »Reggeltől estig friss tejet, tejfölt, túrót vehet a KÖZÉRT és a Csemege boltokban. Vaj és sajt mindenkor frissen kapható — garantálja a Tejipar és a bolti eladó«. Sajnos az utóbbi nem mindig. Kedves háziasszony, mindig friss volt a vaj és a tejföl, amit hazavitt? A kenyér, a péksütemény minősége (olykor hiánya) lassan már vicclapjaink állandó témája lesz. Hát még a zsemlyék mérete, folyton kisebbedő térfogata! A csomagolásról külön kellene szólni. A péksüteményt — ha háromnál többet veszünk — általában zacskóba adják. S a kenyeret teljesen becsomagolják. IGAZAN ÖRVENDETES, hogy nálunk is árulják a po- ly-palackos tejet (bár néha kifolyik), az előrecsomagolt juh- túrót, a műanyagtégelybe töltött krémsajtot. Hogy a pulóvereket nylonzacskóban kínálják; a cipőjét némelyik gyár cégjelzéses műanyagtasakban forgalmazza. A Luxus áruház díszdobozt, az Aranypók mintás papírtasakot mellékel áruihoz. Kevésbé örvendetes, hogy lakkcipőmnek két-napi hordás után berepedt az oldala, s a harisnyámon felvétel előtt két- centis fehér varrást vettem észre. Elő a blokkot, szaladok vissza az üzletbe. A cipőt nézegetik, forgatják, aztán szó nélkül visszaveszik. Kapok egy csereutalványt, amivel járkálhatok vissza hetekig az üzletbe, míg végre érkezik olyan cipő, amelyik tetszik. S akkor a pénztáros még szemrehányóan meg is jegyzi: — Ó, utalvánnyal fizet?! A harisnyám kicserélése már sokkal bonyolultabb. Az eladó az osztályvezetőhöz, ő az áruház helyettes vezetőjéhez iráTavaly az év elején lépett közös útra Pusztakovácsi, Somogyi aj sz, Nikla és Libickoz- ma. Nehéz év volt ez, nemcsak az új nagygazdaságnak, a többi somogyi termelőszövetkezetnek is. Princz István elnökhelyettes a pusztakovácsi központban a jelenről beszél, nem feledkezve meg azonban az évnyi múltról sem. — Learattunk. A tervezettnél 115 vagonnal több lett a kenyérgabonánk. Így a tsz hárommillió forint többletbevételhez jutott. Hatvankét holdon termette meg a tervezett mennyiséget a dinnye. Holdanként száz mázsát. 1 320 000 forint bevételt várunk a zöldségféléktől. Talán csak egy gondunk van, ha hirtelen számbaveszem a tennivalókat: a kukoricának nem tett jót a huzamos szárazság. Elszáradtak, megsárgultak a levelek. Idő előtt. Kénytelenek leszünk egy részét silózni. Pedig van takarmánykukoricánk is, 1444 hold. A cukorrépa 104 holdon terem. — Van-e egyéb változás is a múlt évhez viszonyítva? — Igen. Az egyesülés évében voltak, akik azt hangoztatták: nem lesz meg a tervezett negyven forint. Nehéz év volt, de a munkaegység mégis ért ennyit. Az emberek bizalma megnőtt. A munkához való viszonyban is változás következett be. Látják az eredményt, s ennek megfelelően dolgoznak. El kell mondanom, hogy nemcsak nekik volt a múlt év rossz és hosszú. Gépeink állapota sem volt kielégítő. Sokát kellett javítani rajtuk. Újakat is vettünk. A sertéstenyésztési telepünkön nagy beruházásokat hajtottunk végre: felépült három fiaztató, két hizlalda. De van itt még más is, amivel dicsekedhetnénk : két szolgálati lakást is építettünk. Szakembereknek. — Hány szakember tevékenykedik jelenleg az Egyesült Erő Tsz-ben? — Három egyetemet végzett, öt felsőfokú technikumot. Van tizenkét középfokú technikusi oklevéllel rendelkező szakemberünk is. Az állattenyésztésben és a növénytermesztésben dolgoznak. Tudatos munka folyik nálunk a »szakembergárda-építés« terén. Tavaly erdő- mérnököt szerződtettünk, az egyik lakás az övé lesz. A másik az üzemegységvezető agrármérnöké. Szakemberfejlesztési tervünk azt is elárulja, hogy még mindig szükségünk van néhány mezőgazdasági mérnökre, szakképzett munkásra. Szeretnénk áttérni a kerületi rendszerre. Így a négy üzemegység helyett két egységet alakítunk ki, ez köny- nyebbó teszi az irányítást. A jövő évben a munkaegységenkénti fizetésről a forintosításra térünk át. Eddig vegyes volt az elszámolási rendszerünk. Ügy véljük, szerencsésebb lesz, ha a tsz-tagok havi fizetést kapnak. — Mit terveztek erre az évre? — Negyven forintot egy munkaegységre, azaz hetven- három forintot egy napra átlagosan. Ila csak valami rendkívüli közbe nem jön, úgy érzem, ezt teljesíteni is tudjuk. L. L. #9*” • v* "+ »T.-.1IIIIIWHIIII •v . . Mira és Dorita átveszik okmányaikat. Mezei József a lefoglalt aranytárgyakkal. S ha a tavalyi utasoknak csak a fele lépi is át Barcsnál az országhatárt, aggasztó jelenség, hogy a szabálysértések, bűncselekmények száma egyre emelkedik. Mezei József alhadnagy, a vámhivatal parancsnoka készségesen nyújt erről tájékoztatást: — Tavaly hat hónap alatt összesen 42 000 forint értékű csempészárut, forintot és más e. lugott fizetőeszközt foglaltunk le, koboztunk el, illetve koboztatott el a bíróság, a szabálysértési hatóság. Az év első felében ez az összeg elérte a 109 000 forijitot. Első helyen a devízabűntett áll, de találkoztunk az idén még aranycsempészekkel is ... Júliusban 328 százalékkal voltak nagyobb összegűek a bűncselekmények az egy évvel ezelőtt észlelteknél... Rejtekhely a Trabantban Olaszországi útjáról igyekezett haza Komlóra Trabant gépkocsijával Werndorfer La- josné poc'ai tisztviselő. Úgy látszott, hogy minden rendben van; a kocs!ban és a csomagokban nincs más, mint ŐSZ FERENC Nyomoz a véres 10. — Igen, de az őrnagy elv- ; társ azt mondta, hogy menjek el villám^., ^ilenőrnek. — Engem annakidején cuk- f rásznak küldött a főnököm ... , Este Farkas javaslatára le- ; mentek a Levendulához cím- t zett zenés presszóba. — Szét akarok nézni — mondta Farkas. Amint belépték, megállt a zene, és mindenki kíváncsian I nézte Kovácsot. I — Nyomozgatnnk, Lacika? • — csiviteit Lillácska a presz- ?szógép mogul, és Kovács szc- I retett volna elsüllyedni. 1 Farkas csendesen megjeIgyezte: — Csinos... Zöldi egy pillanat alatt az asztaluknál termett. — A sógorom, egyben a megyei lap helyi tudósítója — mutatta be Kovács. — Apropos! Irt már erről az ügyről valamit az újság? — Sikerült megakadályoznom — büszkélkedett a hadnagy. — Elég rosszul tette. Hallom, a városban tízesével számolják az áldozatokat. írni kell róla, jobb ha az igazat tudják. — De magzavarj uk a nyomozást ... — Gondolja, hogy a szatír az újságból tudja meg, hogy keressük? — Köszönöm, őrnagy elvtárs. Hiába, megyei szinten jobban látják a helyzetet — bókolt Zöldi, és kajánul nézett sógorára. . — Nicsak! A mi Sherlock Hotelesünk — lépett az asztalhoz Kerekes Gergely nyugdíjas gyógyszerész, a helyi népfront titkára. — Az elvtárs jött a megyétől? — fordult Farkashoz. — Honnan tudja, hogy egyáltalán jött valaki a megyéből — kérdezett vissza az őrnagy. — A patikában mondta valaki ... Tudod, kérlek, megengeded, hogy tegezzelek, én örültem neki. Persze, mi nem hibáztatjuk Lacit, mert szeretjük. Tagja a népfrontbizottságnak is. De ez a szégyen, ami a várost érte, borzalom ... — Mi lenne ebben a városra borzalom? — Nem jó feltűnni. Most mindenki ránk figyel. Hamarosan kiderítik azt is, hogy nem jó a politikai munka ... — Senki sem fogja a sza- tírért a népfrontot felelőssé tenni... — Akkor is kínos. Mi büszkék vagyunk N.-re. Nálunk ilyen dolgok nem fordultak elő. Másodikok vagyunk a megyében a tisztasági versenyben. A klubok pedig itt működnek a legjobban. A múlt évben is hatvan előadást tartottam... — Gratulálok! — hajolt meg Farkas. — Ez a ti bajotok — sértődött meg az öreg. — Ti, pestiek mindig lenézitek a vidéket. Tudod, hogy milyen nehéz húsz embert beszervezni egy ateista előadásra? Persze, amikor a Hirschler jön nemi felvilágosítást tartani, akkor tele a terem ... — Ezek szerint a lelki életnél jobban érdeklik az embereket a materialista dolgok. Lehet, hogy a szatírt is ti világosítottátok fel? Szerencsére Kerekes bácsi megsértődött. Különben elmesélte volna a kétezer méter betonjárdát s a tíz hintát is, amely a népfront patronálá- sával épült... Kivágódott a Levendula ajtaja. Valaki bekiabált: — Laci, gyerek ki! Megvan a szatír! Mindenki az ajtónak ugrott. Kovács és Farkas utoljára jutott ki. Kerekes Gergely bácsi intézkedett: — Helyet a rendőrségnek! A presszó előtti téren egy nagy csoport közepén hosszú hajú suhancot tartottak fogva. Beatiese-frizurája csap- zottan lógott, a szeme ijedten forgott. A tér másik oldalán futva közeledett Sipos és Csontos. — Itt kell meglincselni — sivított egy éltes nő. Végre sikerült megtudni, hogy mi történt. A fiatalember mellett álló lány az erdőn át jött haza. A fickó mellészegődött, és megtámadta. Csontos Kovács fülébe súgta: — Ez a huligán tett nekem is ajánlatot. A lányt és a fiút bekísérték a kapitányságra. (Folytatjuk.) E somogyi néplap Szerda, 1971. augusztus IS.
