Somogyi Néplap, 1971. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)
1971-08-18 / 193. szám
Baranya és Somogy együttes promgramja: A Zselicség kutatása Mostanában egyre nagyobb! az igény arra, hogy a köz- igazgatási egységek a tudomá- | nyos kutatómunkában is tevékenykedjenek. A tudományos munka eredményei ugyanakkor döntő hatással lehetnek a közművelődésre. Somogybán az 1970-es Balatoni beszélgetéseken ezt így fogalmazták meg: kevés helyen végeznek a megyék vagy a járások összehangoltan tudományos kutató-, feltáró munkát. Tulajdonképpen a korszerű követelmények jegyében. született meg korábban a dunántúli színházak találkozója a csurgói diákszínjátszó napok, a dél-dunántúli népművészeti hét. A tudományos koordináció azonban a közművelődésitől messze elmarad. Akár a helytörténeti, akár a földrajzi, akár a mezőgazda- sági jellegű kutatásokra gondolunk. Somogy országos, sőt európai viszonylatban is izgalmas tájegysége a Zselicség, s bármilyen szempontból vesszük figyelembe, föltáratlan. Nincs például bibliográfiája, amely megtalálható lenne egyebek között a levéltárban, a múzeumban, a művelődésügyi intézményeknél. A Zselic föltérképezése viszont elképzelhetetlen Baranya társulása nélkül, hiszen a nagyobbik rész a szomszéd megye. A Zselic »mikroszkóp alá tétele« sürgető, fontos feladat. Somogy tanácsi vezetői tárgyalásokat kezdtek a baranyaiakkal, mígnerrt létrejött a megállapodás: együttes, hosszú távú kutatási programot dolgoznak ki. Az első lépés: fölmérni, mi történt napjainkig, összegyűjteni az eddig elszigetelten készült munkákat. Megvizsgálják azt is, mennyit és hogyan lehet a kutatási eredményekből hasznosítani a köz- művelődésben. Nem kis összejöveteleket terveznek, hanem már az elején megrajzolják a Zselic generális, komplex kutatási programját. Az országos szervek örömmel fogadták az átfogó elképzelést, hiszen így rendszeresen nyomon lehet követni a vállalkozó felek eredményeit, lépéseit. Augusztus 23-án és 24-én lesz a két megye első találkozása — a Zselicség jelszavával. Ezen a művelődésügyi vezetők, a kultúrmunkások, valamint a tudományos kutatók egyebek között a jelen értékeinek átmentéséről, a meglévő és későbbi anyagok publikálási lehetőségeiről, valamint a legsürgetőbb tennivalókról tárgyalnak. FILMJEGYZET Az utolsó Leó — avagy, a hülyeség anatómiája — Mintha Fellini híres Júliájának vízióit támasztotta volna fel a szigetországi rendező kamerája. Igaz, ezúttal egy idegnyugtató távcsövön keresztül éppen elég valóság szü- remlett a mozivászonra ahhoz, hogy meggyőződjünk: Boormant sokkal jobban érdeklik a világ, a szegény világ dolgai, semhogy olasz kortársa említett filmjének mintájára elmerüljön a mélylélektanban, és sokatmondó — vagy inkább sokat sejtető — víziókkal ejtse ámulatba a nézőt. A távcső a »londoni Har- lem«-et pásztázza, és nagyon megnyugtat »tiszta szándékai« felől, mert nem épít mehök- kentő szimbólumokat, képisége színei riportszerűen egyszerűek. Ami vízió, azok mind egy Idegbeteg látomásai, ha úgy tetszik: a hülyeség anatómiája. Viszont kiválóan alkalmas görbe tükör arra, hogy egy társadalmi rangjában (pontosabban: rangfokozatában) csalódott emberről és az akart nem akart, de rákényszerített társaságról a torzult valóságról igazat mondjon. S mond is, honi nézőinknek talán meglepő, de nem túlságosan lenyűgöző képsorban. Persze, ez inkább erénye a filmnek. Júliát gyötörték a szellemek. Leo viszont — Marcello Mastroianni — gyötörte a szellemeket. Meggyötörte őket fürdőben, templomban, ágyban, ahol csak tudta. A »londoni Harlem« valóságát kiáltotta a fülükbe, dühös, ökölbe szorított (!) pacifizmussal. Amikor pedig leemelte szeméről a látcsövet, szembe kellett néznie — s az egész film e pontnál váltja ritmusát, s jórészt gondolatiságát is — a mit lehet tenni értük? kérdésével. Mit lehet tenni azokért, akiket ökölharcra, lopásra, prostitúcióra kényszerít a szegénység? A »megoldás« mesésen gigantikus, ötletesen merész, de gyermekien egyszerű is, akár egy spirituálé. Leo — aki a szegénynegyed házainak tulajdonosa — rohamra vezérli kizsákmányoltjait, kéz a kézben (ugyanezt ugyanezzel a színésszel láttuk »hasonló célból« a Nyolc és félben) saját tulajdona ellen. Egy óriási robbanás, és a levegőbe repül a zsákutca csodálatos palotája, s ott valóban utca lesz, amelyből ki is lehet lépni. Szép tanulság, jó tanulság, és főképpen látványos tanulság. Épp olyan felkiáltójel a film végén, mint a Ha című másik angol filmnek a tetőről s ablakból géppuskázó iskolásai, vagy mint az amerikai Zab- riskie Point villájának levegőbe röpítése. Mint megoldás — egyesek szerint — »anarchikus« (tehát nem old meg semmit), mások szerint apokaliptikus, egy világégés, pusztulás rémképe: tehát csak várja a megoldást. Az utolsó Leó inkább az előbbi. Ha felrobbantják a házat, út nyílik valamerre, bár a törmelék, meg a falmaradványok még jó ideig lehetetlenné teszik a járást. Tröszt Tibor Megjegyzés Előkészületek — Néhány napja összejöttek az SZMT székház klubtermében mindazok, akiknek szívügyük — részint hivatali kötelességük is — a kongresszusi ifjúsági filmnapok megrendezése. A felhívást a KISZ központi bizottságának agitációs, propaganda- és kulturális osztálya bocsátotta ki, s a célt tömören így summázhatjuk: ifjúságunk művészeti, filmművészeti nevelése. A rendezvénysorozatra az ősszel kerql sor. Akik összejöttek, hasznos ötleteket adtak a központi tervezethez, s reméljük, Somogybán jól siVándóról a „Ki nyer ma?46 Meglepetést tartogat népes hallgatótábora számára a Magyar Rádió népszerű »Ki nyer ma?« című adása. A közeljövőben ’— az eddigi hagyományoktól eltérjen — minden pénteken más és más vidéki városba látogat el a közkedvelt adás. Baja, a 700 éves évfordulóját ünneplő Győr, Szeged, Eger, Szolnok, Dunaújváros, Hódmezővásárhely lesznek a komoly zenét népszerűsítő tízperces program következő helyszínei. Szervezett nyaralás Szünet a gyermekvédő intézetben Kétszázötvenezer, gondozásért Az intézetek általában nyáron elnéptelenednek. Az állami gondozott gyermekek otthonai épp ellenkezőleg: lakóik száma a szünetben gyarapszik. A nyár itt különösen telik el. Erről beszélgettünk dr. Simon Lajossal, a Somogy megyei Gyermekvédő Intézet igazgatójával. — Hány gondozott tartózkodik a nyári hónapokban önöknél? — Negyvenen alul sosem volt a létszám, év közben viszont csak mintegy harmincán. Most hazajöttek az ipari tanulók, a középiskolások, a főiskolai hallgatók. Volt olyan gyerek, aki Szegeden ült vonatra. Itt van a szálláshelyük. — Ezen a nyáron is sokan vállaltak munkát? — Igen, az intézetből harminchét—harmincnyolc gyermekünk dolgozik. Egyebek között Kaposváron a Finom- mechanikai Vállalatnál, a Húskombinátnál. A Balaton- parton gyermeküdülő alkalmazta őket, vidéken pedig Nágocson és Taranyban a tsz-nél kaptak munkát. Különösen Nágocson érzik jól magukat. Igaz, ott a nevelő- otthon állandó felügyeletet tart. Szépen keresnek, 920-tóí 1600 forintig, és örömünkre az idén panasz is kevesebb van rájuk. Kedvezőek a vélemények. Sokkal jobb a gyermekek magatartása; elég ha csak annyit említek: a három hónap alatt egyetlen szökés sem volt Somogybán. — A gyerekek körében természetesen a legkedveltebb a nyaralás. Hogyan sikerült ezt megoldaniuk? — Hetven gyermek nyarai a nevelőotthonokból, Nágocs- ről, Nagyszakácsiból, a kaposvári Zójából a Balaton-par- ton. A gyermekvédő intézetek bői pedig mintegy kilencven gondozott. A legszebb élményt azonban a nevelőszülőknél töltött idő jelenti számukra. IVJert akármilyen jó is a nevelőotthon, mégis az a feledhetetlen, ha kimehetnek a gyümölcsösökbe, az erdőkbe, kirándulhatnak Budapestre, a környékre, s meglátogathatják a nevelőszülők rokonait. Visszatérhetnek oda, ahol évekig nevelték őket, s testvérekre találtak. Hatvan fiút és lányt vállaltak a somogyi falvak családjai. Az utóbbi két évben örvendetesen sok fiatal házaspár jelentkezett gyerekért. Olyanok, akiknek négy-ötezer forint a havi jövedelmük. Nem kell tehát attól tartanunk, hogy csak a pénzszerzés vezérli őket. Pedagógiai szempontból is felmérhetetlen a fiatalodás előnye. 1970-ig 400 gyermek után általában 165 000 forintot fizettünk ki a szünetben a nevelőszülőknek. A gondozási díjak szabályozása után ez emelkedik, s most úgy látszik, több mint kétszázötvenezret postázhatunk. A családok nem szoktak honoráriumot kérni a nyaraltatásért, de jólesik adnunk nekik, hiszen így is sokkal többet költenek a gyere • kekre, mint amennyit megtérítünk. S a díjak emelkedésével olyanok is gyermekhez juthatnak, akik éppen anyagi helyzetük miatt lelkiismeretlenségnek tartották volna a nyaraltatást. Ahol csak a pénz a lényeg, onnan azonnal visszavesszük a fiatalokat, vagy ki sem adjuk. 1972 júniusától anyagi lehetőségeink növekedésével a nyaraltatást is szervezettebbé tesszük. Bevonjuk ebbe a somogyvári gyógypedagógiai intézetet is. Már év közben felmérjük, kit hová helyezünk, és a szünetben rendszeresen meglátogatjuk őket, ellenőrizzük, hogyan készülnek az új tanévre. B. Zs. A tisztább levegőért A zagyvaróna! öt vezet gyárban KGST-liooperációban levegőtisztító berendezést építenek. Az elektromos porleválasztó berendezést, amely teljesen megszünteti a levegő szennyeződését, Csehszlovákiából vásároltuk. Bizonyíték híjén Talán hat éve már, hogy az egyik szomszédos megyében tanúja voltam: egy iskolaigazgató kézen fogta a tizennyolc éves fiatalembert, akit a járás képesítés nélküli nevelőnek helyezett ki a faluba, s bevezette egy osztályba: ezek a tieid. Aztán magára hagyta. Később jötték a kifogások, mert lám-lám, ki a hibás? Nyilván a járás, mert képesítés nélkülit rakott az iskola nyakába, s a fiatalember, aki nem alkalmas a pályára. De nem kell hat esztendőre sem visszamenni időben, s a megyehatáron túlra sem. Nem hiszem, hogy lenne olvasó, akinek ne volnának tapasztalatai arról, hogy a tsz-ből hány fiatal agrárszakember ment el, amit később a vezetőség úgy tálalt a tagságnak- nem tudtak beilleszkedni, vagy: nem értettek a szakmájukhoz. Van tsz, ahol valóban így is van, van azonban olyan is, ahova »állandóan hozzá nem értő, alkalmatlan fiatalok érkeznek-». Pedig nagyon gyakran a régi vezetők szakmai féltékenységéről, más esetben nemtörődömségéről van szó. Tanult, hát bizonyításon! Nem akarom folytatni a fiatal értelmiségiek hasonló eseteit — szép számmal vannak —, ám ugyanakkor akad ellenpélda is. Az ifjú szakemberek bizonyítani szeretnének. Ehhez a rosszindulatú magárahagya- tás helyett inkább érdekvédelemre szorulnak. Hiszen többnyire az a helyzet, hogy a szkeptikus gazdasági, ir ményl vezetőkkel szemben egyedül vannak. (Bár arra is akad példa, hogy némely túl- okos fiatal saját magát zárja el a segítőkész vezetőktől...) Azt mondani sem kell, hogy erre az érdekvédelemre leginkább a KISZ hivatott. S talán nem annyira a helybeli alapszervezet. (Az egy külön írás témája lenne, mennyire találja meg egymást a falura érkező értelmiségi fiatal és a helybeli KISZ.) Jó volna, ha egy megyei fórum lenne érre hivatott, amelyik rendszeresen figyelemmel kísérné ezeknek a fiataloknak a tevékenységét, s amelyhez gondjaikkal fordulhatnának ezek a fiatalok. Egyrészt így feloldódna az egyedüllét nyomasztó érzése, növekedne az ifjúsági szövetség érdekvédelmi munkája, s nem utolsósorban — mert ez mostanában korántsem utolsó kérdés — a fiatal értelmiségiek közel kerülnének a szervezethez. A közéletben, a munkában kell bizonyítaniuk, amíg a párt soraiba léphetnek. Ahol a gazdasági vezetőség magára hagyja őket, ott nehéz bizonyítani, különösen akkor, ha az ifjúsági szövetséggel is megszakadnak a szálak. A probléma kétélű. S a megoldás is kettős akaratból, de mindenképpen társadalmi szükségletből születhet. A fiatal érdekében meg a köz érdekében. Mert a fiatal részéről korántsem az a megoldás, hogy ha bizalmatlanságot tapasztal, fogja a vándorbotot, hanem keresse igazát! Másrészről pedig azon kell lennünk, szülessen egy olyan érdekvédelmi fórum, amelyik segít a gondok mielőbbi megszüntetésében. T. T. Kikoptak a „klasszikusok“ Ismét rács mögött a legrégibb zsebes A rabtársát jött látogatni — A vásár és a piac a vadászterülete előkészítők nélkül kerül majd ez a szép külde- tésű akció. Lesz majd találkozó filmrendezőikkel, forgatókönyvírókkal. Lesz vetélkedő filmesztétikát tanuló középiskolások számára. És természetesen pályázat, amelynek feltételeit lapunkban is közzé tesszük. A pályázati témák közül csak ízelítőül néhányat- cselekvő ifjúság a magyar filmekben; valóságkutatás, valóságábrázolás a magyar filmekben; az ifjúság helye a társadalomban. A könyvtár bibliográfiát készít az idevágó legfontosabb művekről, a mozi üzarrü vállalat szervez és a szakszervezet is részt vesz az akcióban. A filmvetítésekkel egy idő- " ben előadásokat is tartanak, a munka lebonyolítása a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei illetékeseire tartozik. Qk viszont hiányoztak a megbeszélésről. S hogy miért hiányoltam már a címben is az előkészítőket? Mart a felhívást a KISZ kb bocsátotta ki, de a KISZ megyei bizottságáról senki sem vette a fáradságot, hogy részt vegyen az előkészületekben. A családjának élő nagymami szerepét játssza. Bevásárlásokról, foltozásról mesél. Arcán megremegnek a ráncok, amikor a gyerekeiről esik szó. — A fiaimért mindenemet odaadnám, csak velük lehessek. A lányaimról keveset tudok, nem kíváncsiak rám. Szégyenlenek. — Talán, ha nem ítélték volna el tizennyolcszor, a lányok is magára nyitnák az ajtót... Fogarasi Istvánná az ország legidősebb zsebese. Hetvenhat éves. 1928-ban ítélték el először. — Négy gyereket neveltem föl; az anyát nézze bennem, ne a bűnözőt. Azt hiszi, loptam volna, ha nem vagyok rászorulva? — Most is azért nyúlt ahhoz a pénztárcához? Dühösen legyint. — Nem tudom megállni, hogy ne nyúljak a pénzért, ha kínálja magát. Ez olyan szenvedély, mint az ita’ozás. — Ügy hallottam, ennek a szenvedélynek is hódol. Bort vagy pálinkát iszik? — Ki montita? Csak a specialitásom csúszik le: fél rum, fél kevert. Árfca'lan ital. — Ki tudja? Amennyit maga ivott, az egy életerős férfit is a földhöz vágna... Fogarasdnénak jólesik az összehasonlítás, elégedett mosoly bújkál a szája szögletében: — Hát, igaz, amá igaz, nem tegnap kezdtem az italozást. — Hogy keveredett Pestről Kaposvárra? — Ha szabadlábon vagyok, végiglátogatom a régi rab társaimat, elbeszélgetünk á nagy fogásokról. Most is kedves barátnőmet akartam megkeresni, de hát a rendőrség közbeszólt. — Sokan vannak a régiek közül? — Ugyan ... Vagy abbahagyták, vagy másfajta bűn- cselekményekre nyergeitek át. Az igazi nagy zsebes k közül már csak kevesen vagyunk. Pesten élt egy nagy fam'lia, nemrég meghalt a családfő, azóta pihennek a gyerekek. Elhelyezkedtek. — Akkor nincs gond a vadászterület felosztásával: ki hol »dolgozzon«. — Nagy ez az ország; minden zsebes meg'ér bein';. É- szeretem a Du"ántúlt, az Alföldre be nem tenném a Iá bamat. Üres bukszák ... — Hol a legkönnyebb: áruházban, pályaudvaron? — A vásáron meg a piacon. Én üzletben igen ritkán fordulok meg. Pestet nem szeretem. Arra meg különösen vigyázok, hogy a kerületben, ahol lakom, ne lopjak. Év.k- kel ezelőtt egy híres zsebes barátom (bejárta Rómát, Párizst) odatolta képét az utcánkba. Láttam rajta, szimatol. Szóltam is mind .árt: álljon’ odébb egy kerülettel. Betyárbecsület is van a világon! Tessék csak me k 'rdezni a kerületi rendőrkapitányságot, lebuktam-e valaha arrafelé... — Miért nem hagy fel már ezzel? Ha másra nem, a gyerekeire tekintettel lehetne. Az egyik fia most is kint szégyenkezik a folyosón. — Ha o’yan könnten abba lehetne hagvni! S ha iszom, nem érdekel más. csak a zseb. Egvébként már a kezem sem a régi. — Pengét nem használ? — Soha. Ha m'r az embert cserbenhagyják az ujjai, semmi sem segít. — Nem sa'nálja a-okat, akiket meglep? — Ml ári nem vágyának a pénzükre? • • • Fogarasi Istvá né a kaposvári autóburzár.orráson bukott le. A tumultust akarta kihasználni. A kanosvári városijárási rendőrkapitánys-g folytatja ügyében a nyomozást. Pintér Dezső SOMOGYI NCPLA Szerda, 1971. augusztus 18. 5
