Somogyi Néplap, 1971. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)
1971-08-18 / 193. szám
Szabálytalan napló Jó ez az út ; „ amelyiken elindult most ez a több mint hatezer holdas szövetkezet A tagok egy része így vallja, és próbálja meggyőzni azokat, akik még szívesebben pillantanak hátra, mikor »jóformán azt csináltak, amit akartak-«. Vívmány és nagy változás ez? Feltétlenül! Átalakítani a tudatot, a belső, egyéni ítéletalkotást, és elérni azt, hogy a szövetkezeti demokráciát a tag ne csak a saját, egyéni érdeke eszközének tekintse, hanem az egész közösséget formáló, gazdagító erőnek — egy mélyre jutott szövetkezetben ez a legnehezebb. — A konszolidáció elég lassan megy, és még hosszú időre van szükség, hogy a lazaság fogalma ne csak a fejekből, hanem a tettekből, a cselekedetekből is végleg eltűnjön. Ám igaz az is, hogy a folyamat megkezdődött, mindig újabb és újabb jelek, tényék tanúsítják ezt. Már a tavaszi munkák másképpen indultak Kadarküton, mint egy évvel korábban. Pedig kevés volt a gép. — Traktorosaink a szervezeti előkészületek során megértették vagy inkább megérezték, ezt a nyomasztó gondot... — a képzeletbeli napló első oldalairól idéz az elnök. — Hogy ne mondjak mást: hajnali négy órakor már mentek, szántottak. Tavaly kinn maradt negyven hold zab, nem takarították be a silót. Ugyanazok az emberek ülnek a gépeken ma is.. Mégis, most az. elsők között végeztek az aratással, s amire még nemigen volt példa, ők mentek más szövetkezetnek segíteni. »Valami elkezdődött, valami változóban van« — a hallott megjegyzésre beszédes bizonyíték ez. Persze, az ébredező igyekezet önmagában kevés lenne. Legalább ennyire fontos volt, hogy a technikai felkészültségen is változtassanak. Gépek, gépek, gépek — sokszoros felkiáltójellel kellették és kellenek még ennek a szövetkezetnek. (A több mint három- ezer-hatszáz hold szántóhoz tizennyolc erőgépük van, köztük tíz-tizenkét éves munkaeszköz is!) Egymillió-kétszázezer forintot költöttek gépi beruházásokra az idén. Mégis aggodalommal tekintenek az ősz elé. Az igazi csúcs akkor lesz, s nagyon félő, hogy a jelenlegi feltételek akkor már nem felelnek meg a követelményeknek. — Ezt pedig mindenképpen el kell kerülnünk. Ami eredmény van, — nem kis erőfeszítésbe került —, nem szabad veszélyeztetnünk. Szanálás után alig több mint fél évvel nézzük csak meg számokban, mit is jelent ez a szó: eredmény. — Egymillió-százezer forint szanálási hitelt kaptunk — mintha olvasná, úgy sorolja az adatokat a szövetkezet göröngyös útjait oly jól ismerő Szukics György főkönyvelő. Felvettünk hárommillió-négyszázezer forint rövid lejáratú hitelt. Gépvásárlás. vetőmag, munkabér, egyéb kötelezettségek. Július 20-ig már másfél milliót visz- szafizettünk. A gabonák nyolcszázezer forint többletet hoztak. Elég jól fizetett a korai burgonya. Az őszi szedéstől is sokat várunk, mert mi, szerencsére, igen korán elültettük. Az állattenyésztés és a fűrészüzem is — úgy mutatkozik — »hozza a tervét«. Egyszóval, ha a kukoricák is úgy fizetnek, mint a gabona... — egy jelentőségteljes sóhaj —, hát akkor könnyebben állunk majd a közgyűlés elé. Biztosat, pontosat mondani most még nem lehet. Felelőtlenség is lenne. Egy nem kétséges: ezek a tények, ezek a számok joggal adnak alapot a bizakodásra. No, meg az is, hogy a napi gondokkal való birkózás mellett mindig élő, eleven téma a holnap formálása: hogyan csináljuk jövőre, s azután, hogyan ésszerű, hogyan gazdaságos... A képzeletbeli naplóba bekerülhetne ez az elhangzott megjegyzés is: — Ma tulajdonképpen még mindig a rend megteremtéséért fáradozunk. De azt mondom, ha mindenki elvégezné a munkát, amit sok esetben elszámol, akkor belehetne aranyozni a gazdaságot! Mert itt olyan adottságok vannak, amelyek nem sok helyen, de ezeket kihasználni, csak együtt, nagy szorgalommal, s egyetértéssel lehet... Ami a szanálás és a mai nap között történt Kadarkú- ton, arról oldalakat lehetne írná. Nem látványos, nem különleges nagy tettek, inkább csendes, de nagyon következetes célratörő munka. A múlt tanulságul szolgál. És mind többen vannak azok, akik válóban levonták maguknak a tanulságot. Valami elkezdődött, valami változóban van ebben a közösségben, s reméljük — sokan remélik —, hogy lesz folytatása. Vörös Márta Bővülő lehetőségek Tulajdonképpen egy rövid újsághír is megtenné puszta tényközlésként: néhány somogyi termelőszövetkezet — közösen — emeletes pihenőházat építtet Hévízen, ahol a szövetkezeti gazdák jól érezhetik magukat a szorgos munkában eltöltött napok után, s ahonnét eljárhatnak a fürdőbe is... Nemrég magam is láttam a készülő épületet. Csicskó Géza, a marcali TÖVÄL — ez az építőipari közös vállalkozás a kivitelező —, igazgatója valamint Szabó Kálmán böhönyei és Fáró László kéthelyi tsz-el- nök nem kis büszkeséggel kalauzolt a befejezéshez közelálló létesítményben. — Az építőipari közös vállalkozás alapító termelőszövetkezetei határoztak úgy, hogy kell egy olyan épület, amely fürdőhelyen van, és alkalmas a pihenésre. Hévíz mellett döntöttünk — mondták, s mindjárt hozzátették, hogy a tagok máris sürgetik a mielőbbi befejezést, mert szeretnék igénybe venni. A szövetkezetek — egymás között megosztva — végzik a földmunkákat az épület körül Parkosítják a területet, egyszóval otthonossá teszik a pihenőhely környékét. Számos szoba van a földszinten és az emeleten, s mindegyikhez erkély, mosdófülke, és külön helyiségek arra a célra, hogy aki akarja, az otthon megszokott ételeket maga főzheti. Az építettő szövetkezetek — a tehervállalás mértékének megfelelően — arányosan részesednek a szobák számából, s mivel az épület minden helyisége központi fűtésű lesz, egész éven át igénybe vehetik. Ami mindenképpen figyelemre méltó: a termelőszövetkezeti tagság igényli immár az ilyen és hasonló ellátást. Ugyan ki ne emlékezne arra. hogy évekkel ezelőtt érvek hosszú sorával kellett a gazdákat meggyőzni egy-egy beruházás, közügyet szolgáló költség szükségességéről, hasznosságáról. Nem egyszér bizony megbukott néhány jó kezdeményezés. Sokáig és sok helyütt tartotta magát az a szemlélet, hogy lehetőleg minél több pénzt és termést keli kiosztani a tagság között, még az üzemi beruházások fejleszRegge! a Éraioiian Alig kel fél a nap, férfiak, asszonyok, s nagyobb gyere- kék — ki talicskával, ki kerékpárral vagy kiskocsival — igyekeznek a tsz darálója felé. Már messziről hallatszik zúgása a viUanymotomák, mely a nagy teljesítményű kalapácsos darálót hajtja. A darálóban száll a por, deres színű a fejkendő, a sapka, a haj. Tóth Feri bácsi, a tsz darálósa egymás után méri meg a kukoricát, árpát, majd veszi ki a »vámot«, a kész darából. A másik pillanatban meg zsákot akaszt fel, amelybe vagy a dara, vagy a kása folyik egy csövön át. Igyekezni kell, mert otthon az ólban, az istállóban éhesek az állatok. Erről beszélgetnek egymás között a várakozók, míg rájuk kerül a sor. — Most szállított el az állatforgalmi két hízott sertést — mondja Fapp Isván. — Kifizetődik a velük való munka. — Az állatoknak enni kell. Akár esik, akár nem, hétköznap vagy ünnepnap van — jegyzi meg Joó Imre bácsi. — Már most megkezdem az állatok »javítását«, hogy télre jók legyenek. Termény van. Annyit vásárolunk meg a tsz- től, amennyire szükségünk van. Aztán föl tekint az égboltra: — Csak az eső nagyon hiányzik. Kifogástalan volt a gabonatermésünk. Kukorica azonban ilyen nagy szárazságban nem várható. Egy kis vita keletkezik a várakozók között. — A mezőgazdaságban is kell a tervezés, mégis jöhet meglepetés — mondja valaki. — A terméseredményeket nagyrészt az időjárás befolyásolja — veti közbe a másik. — A jól ellátott földeken az utóbbi években mindinkább jobbak a terméseredmények. — Ha minden jól megy, jövőre veszek egy villanydarálót, nem cipekedem hetenként kétszer is. Ha sertéseket, hízóbikákat nevel az ember, nem ér rá órákat a darálóban tölteni — így szól egy most érkezett Tóth Feri bácsi a nagy sürgésforgás közben még elmondja: — A lakosság részére hetenként kétszer darálunk, bár mind többen etetnek tápot is, amelyet az' ÁFÉSZ szerez be és árusít. Ennek ellenére havonta mintegy 200—220 mázsa kerül a darálóba a tsz- ben. Áz ÁFÉSZ-nál azt hallottam, hogy igen keresettek a kisebb villanydarálók, szinte nem is tudják az igényeket kielégíteni. A szorgalmas és fáradságos munka eredményéként mindinkább növekszik a kutasiak jövedelme és életszínvonala. És ez így van jóL K. J. Nagyközség - városi színvonalon A szobában kitartóan, csörög a telefon. — Halló? Itt Nyakas Zoltán, a községi tanácselnök. Mialatt a nagyközségi tanács elnöke beszélt, ott ültem a kényelmes bőrkanapétn, s kedvem lett volna közbeszólni, hogy már nem községi, hanem nagyközségi cím illeti meg Marcalit. Az ezt igazoló oklevél ott lóg a falon, s ahogy rápillantok, alig hiszem el, hogy másfél éve ünnepeltük Marcalit a várossá nyilvánításhoz vezető lépcsősor utolsó előtti fokán. Nyakas Zoltán nemrég fél évig a pécsi klinikán feküdi betegen, s bár rendszeresen meglátogatták a barátok és ismerősök, tájékoztatták a nagyközség ügyeiről, mégis egy megváltozott arculatú települést talált itt. Ezekről a változásokról beszélgettünk. — Kezdjük házon belül! A községi tanács átalakult nagyközségivé, a járás pedig járás: hivatallá. A nagyközségi tanács harminchárom dolgozója »szakosodott«, egy-egy ügyintézőnek nem kell több munkaterülettel is foglalkoznia, hanem csak azzal, amit megkapott, és amihez a legjobban ért. Az elhelyezésűk (erről magam is meggyőződtem) kényelmes, a hivatali helyiségekbe jó belépni. Ma már ott tartunk, hogy a tanácsapparátus dolgozói városi színvonalon tevékenykednek. Ez nem az én szubjektív véleményem, hanem az ügyfeleké, és a társközségekben lakóké. — Amikor végigjöttem a főutcán az volt az érzé^-em, hogy Budapesten járok. Felszedve a járda, a fák kivágva, egymást érik a földkupacok. — Tudott dolog, ahol építkeznek, ott nagyobb a rendetlenség a szokásosnál. Postakábelt fektetnek, villanyt szerelnek, s felkészültünk a 68-as út rekonstrukciójának megkezdésére is. Ezért a sok földhányás és a felvágott járda. — Maradjunk a rendetlenségnél, hiszen az egyben art is jelenti, hogy Marcali ismét gazdagodik. ., — Nyugodtan mondhatjuk hogy a nagyközség kommunális ellátottságának színvonala ugrásszerűen megnőtt. Villany például már csak a távoli szőlőhegyeken hiányzik. A harminchat kilométer hosszú ivóvízhálózatba az egész községet bekapcsoltuk. A Berzsenyi-lakótelepen például olyan helyen is van már víz, ahol csak két házból áll az utca.- Víz is van elég, az idén 3,5 millióért fúrattunk két mély kutat... A beszélgetés kronológiai sorrendjét itt meg kell szakítanom egy pillanatra, ugyanis most olyan mondatok következnek, amelyeket kétszer is megismételtettem Nyakas Zoltánnal. Azt hittem, rosszul hallok: — A negyedik ötéves tervben száznyolcvan tálcást építünk, ennek egyharmada szövetkezeti, kétharmada pedig állami lakás lesz. A KISZ- esek negyvennyolc, az OTP 252 lakást épít. Építőipari kapacitás tekintetében talán a legjobban állunk a megyében, mert az állami s a tanácsi magas- és mélyépítő vállnla- tok mellett a jól dolgozó TÓVAL, a ktsz és a költségvetési üzem is a lakásvrogram megvalósításán fáradozik. — Marcaliban senki sem szidja az építőipart? — Nincs bajunk velük. Nem csúsznak a határidőkkel, s a munkájúk minősége ellen sincs különösebb panasz. Ha majd megnézzük, együtt, a Berzsenyi-lakótelepet, a saját szemével győződhet meg róla. Megnéztük. Meggyőződtem— Tavaly adtunk hírt a nagyközség szennyvízprogramjának megkezdéséről. Mi történt azóta? — A társulat rövidesen megalakul, a tisztítótelep építése megkezdődött, s az ütemezés szerint halad. Egyelőre csak az a baj, hogy í* 30 milliós beruházáshoz 8 és fél millió áll rendelkezésünkre. Addig, amíg a szennyvízhálózat építésénél pénzzavaraink vannak, az óvodaépítésnél az idővel állunk hadilábon. A negyedik ötves terv Utolsó évében kapunk 4,5 milliót erre a célra, viszont az óvoda már most kellene. — A nagyközség nemcsak a 8900 marcali lakosnák, hanem az öt társközség 2200 lakója számára is középfokú ellátási központ. A székhelyközség fejlesztése mellett jut-e a csatolt településeknek? — Természetesen, azzal együtt, hogy az ott lakók tudják: a központ számukra is Marcali. Aruházat, lakótelepet, középiskolai kollégiumot sem Boron Icán. sem pedig Bizén nem akarunk építeni, ezeknek Marcaliban a helyük. Amióta az öt község állam- igazgatásilag Marcalihoz tartozik, csupán egyetlen »nagy« kérést kellett teljesíteni. Ha kihirdetünk valamit, ne a hangszórós kocsi menjen, hanem kiabálja ki a doboló kisbíró ... Mindezen túl a kisközségek egy év alatt többet kaptak, mint amennyit öt év alatt elő tudtak volna teremteni, s ugyanúgy örülnek a marcali eredményeknek, mintha a sajátjuk lenne. A beszélgetés után sétáltunk egyet Marcaliban. A sok szép, folyamatosan megvalósuló terv mellett egy »álommal« is találkoztunk. A benzinkút mellett 44 fokos meleg vizet találtak, s ez adta a fürdőépítés ötletét. A marcaliak igénylik, csak hát az a hiányzó 3,5 millió forint... Saly Géza Húszmilliós tehenészeti telep Vityapusztán Tömbösített tehenészeti telep műszaki átadására kaptunk meghívót az Öreglak: Állami Gazdaságtól: húszmillió forintos beruházással új tehenészeti telepet építettek Vityapusztán. Tegnap volt az ^épület műszaki átadása. A telepen modem nagyüzemi módszerekkel • négyszázharminchat szarvasmarhát gondoznak majd, s létrehoztak egy negatív szarvasmarha-telepet is. Ahogy Völgyesi János, a gazdaság igazgatója elmondta: lényeges fennakadás nem volt a munkában, attól eltekintve, hogy a tábi gépjavító állomás bosszúságot okozott Mint alvállalkozó a villanynövekvő igények és vízvezeték-szerelési munkát végezte volna. Többször próbálkoztak ármódosításokkal, míg végül lemondták a megrendelést. Így a gazdaság maga hozta létre a szükséges munkabrigádokat. Eredetileg tizennyolc millió forintot terveztek az építkezésre, a végösszeg azonban húszmillió forint lett Az állami építőipari vállalat és a Kecskeméti Gépjavító Vállalat is dolgozott a létesítményen; a kecskemétiek szerelték föl a korszerű fejő- berendezést is, a munka többi részét a gazdaság építőbrigádja végezte. Impozáns látvány a modem vasbeton épület Az NDK-ban hasonló elképzelések alapján már korábban is készítettek tehenészeti telepeket, ezek tanulmányozására az építkezés megkezdése előtt él is utaztak a gazdaság vezetői. A létesítményben külön helyiségben tartják a szarvas- marhákat, külön a borjakat A fej és teljesen automatikus; a tej üvegcsövön jut a gyűjtőbe, s onnan a tartálykocsikba. Ez idő alatt még a levegővel sem érintkezik a tej. Újdonság a gumipadló is, amely lehetővé teszi, hogy az állatok környezete állandóan tiszta legyen. A telepen mindössze két brigád dolgozik, az egyik az állatok etetését, a másik a fejést végzi, s az egész munkát egy agrárszakember irányítja. Gy. L. tése, a szociális—kulturális ellátottság rovására is. Az utóbbi években azonban — éppen az erősödés velejárójaként — egyre inkább tapasztalható a természetes igények kielégítésére való törekvés. Fáró László kéthelyi tsz-el- nökkel a hévízi építkezés megtekintése után még egy ideig beszélgettünk ezekről a dolgokról. Elmondta, hogy a pihenőház — vagy ha úgy tetszik: üdülő — iránti kívánságon kívül a tagság egyéb kéréseit is igyekeznek teljesíteni, attól függően, hogy mire futja anyagi lehetőségeikből. így töltöttek Zalakaroson egy napot az Aranykalász Termelőszövetkezet állattenyésztői, a szőlészet, a kertészet és a segédüzem dolgozói. összesen mintegy száztízen. Ugyanide és ugyancsak egy napra eljutottak az aratás befejeztével a gazdaság kombájnosai és mindenki, aki a gabonabetakarításban részt vett, s ez körülbelül még nyolcvan ember. Többen országjáráson vettek részt, és ennek során különös figyelmet szenteltek a meglátogatott termelőszövetkezetek — így például a csávalyi, az orosházi tsz — gazdálkodási és szervezési módszereire. így aztán a szegedi, a tokaji, az aggteleki látványosságok, érdekességek közben és után egy sor szakmai tapasztalatot is szereztek, amit most már a kéthelyi Aranykalászban hasznosíthatnak. A hévízi közös építkezést említettem első példaként, s ehhez kapcsolódtak a kéthelyi tapasztalatok mint a jogos igények megvalósulásának tanúságai. Ám jól tudom, hogy ezzel nem állnak egyedül a megyében. És ez így van rendjén. Tudomásom szerint elsőként és legtöbbet a barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet tett a megye közös gazdaságai közül a tagság szociális ellátása, ilyen igényeinek kelégí- tése érdekében. Hogy egyre több a követője, ennek csak örülni lehet. Mint ahogyan, azokat az embereket is érthető elégedettség tölti el, akik részesülnek ezekből a juttatásokból. Herpesz Ferenc Bővül a Chinoin Befejeződött a Chinoin Gyógyszer- és Vegyészeti Termékek Gyárban rekonstrukciój Inak első üteme. Az eddigi beruházás — a csarnokok és üzemegységek felépítése — több mint félmilliátd forintba került SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1971. augusztus 18.
