Somogyi Néplap, 1971. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)

1971-08-17 / 192. szám

Színvonalas EB volt M orvay Tihamér, az MTI kiküldött munkatársa jelenti Helsinkiből: Amikor a múlt héten meg­érkezett Helsinkibe a magyar atlétaválogatott, Jukka Lehti- nen, az Európa-bajnokság szervező bizottságának elnöke ezt mondta: — Biztosra veszem, otthon érzik majd magukat a test­véri Magyarország versenyzői hiszen a finn közönség a ha­zai versenyzők után őket fog­ja buzdítani. Az EB befejezése után meg­állapíthatjuk, hogy biztatás­ban valóban nem volt hiány, de kevés módjuk volt a lel­kes finn nézőknek, hogy a döntőkben serkenthessék a magyar versenyzőket. Pedig amikor kijöttek az EB-re, az volt a cél: jobban szerepelni, mint két év előtt Athénban és már az is, hogy ellenőriz­zék a felkészülést a müncheni Olimpiára. Nos, egyik terv sem vált be. A magyar ver­senyzők az éremtáblázaton és a nem hivatalos pontverseny­ben is gyengébben szerepel­ték, mint 1969-ben; ami pedig a felkészülési terv kipróbálá­sát illeti, ezt otthon majd alaposan felül kell vizsgálni. Mert mi is történt? A biztos- helyezést ígérő versenyzők igen jelentős százaléka csődöt mondott. Az országok közötti nem hivatalos pontversenyben a 29 részvevő közül 22 szer­zett pontot. Az NDK verseny­zői ismét megelőzték a Szov­jetuniót és az NSZK-t. 1. NDK 303 2. Szovjetunió 251 3. NSZK 227 4. Anglia 123 5. Lengyelország 119 9. Magvarország 47 (Athénban 56 pontot szer­zett a magyar csapat.) Utolsó számként bonyolítot­ták le vasárnap a maratoni futást. A magyarok közül Tóth Gyula szerepelt a leg­jobban, az erős mezőnyben a 10. helyet szerezte meg. Me- cser ►’•méltó volt" a 10 000 mé­teren nyújtott teljesítményé­hez, 41-nek, a a versenyt vé- gigfutók közül utolsónak ér­kezett a célba, másfél perc­cel az utolsó előtt Cverder (svájci) mögött. Szerényi 35 kilométer után feladta. A versenyek befejezése után színvonalas záróünnepségre került sor. Az ünnepségen Adrien Paulen, az Európai Atlétikai Szövetség elnöke mondott záróbeszédet. Megkö­szönte a finneknek a jó« ren­dezést, a közönségnek a lelke­sedést, és méltatta a verse­nyek magas színvonalát. A késő esti órákban, a Di- poli-csamokban záróbankettet tartottak, több mint kétezer versenyző, versenybíró, vezető és újságíró részvételével. Befejezésül még egy nyilat­kozat. Síid Haegblom, a szer­vező bizottság tagja mondta: — Ügy gondoljuk, jó ott­hont sikerült adnunk Európa legjobbjainak. Részünkről fon­tos volt az is, hogy talán is­mét sikerült népszerűsítenünk az atlétikát. Rengeteg fiatal látta a versenyeket, s rend­kívül örülünk, hogy Finnor­szág jobban szerepelt, mint az utóbbi idők Európa-bajnok- ságain. Csak egy mérkőzési! állt a kézilabda Buzsák Kupa A környezet s a hangulat a régi volt. A nap is ugyanúgy ontotta a meleget, mint az előző buzsáki búcsúk alkalmá­val. Aztán a néhány kézzel készített falragasz most is hir­dette a kézilabda Buzsák Kupa eseményeit. Azaz ponto­sabban: csak egy mérkőzést. Korábban valóban pompás mérkőzések után dőlt el évről évre, hogy melyik sportkör csapata veheti birtokába azt a szép, kézzel faragott kupát, amely e torna győztesét megil­leti. 1969-ben a K. V. Lobogó, tavaly a Vasas Izzó női együttese emelkedett ki a me­zőnyből, a buzsáki lányokat, a fonyódi meg a siófoki kézi- labdásokat. Az idén ez a tor­na egyetlen mérkőzésé zsugo­rodott. Lemondták a részvételt a fonyódiak, de a többiek kö­zül is csak egy csapat érke­zett meg. A szurkolók ez’ alkalommal is szép számmal gyűltek össze a buzsáki kézilabdapályán. A »búcsúi hangulat" ugyan he­lyenként érződött a nézőtéren, de ez sosem zavarta meg a korábban rangos sportesemény légkörét. Most sem a nézők­kel volt a baj, hanem hogy a kupaküzdelemben csupán két csapat vett részt: a Kaposvári Vasas Izzó, no és természete­sen a hazai lányok. A kaposvári zeneiskola fú­vószenekara pattogó ind'üóival igyekezet feledtetni a kupával kapcsolatos keserűséget. A hazaiakat föllelkesítette az is, hogy a kezdés után hamarosan 3:0-ra vezetett a csapatuk. Aztán újfent bebizonyosodott, hogy rendszeres munka nélkűi a kézilabdasportban sem lehet tartós eredményt elérni: a végén játszi könnyedséggel 16:10-re nyertek a kaposvári lányok. Ismét ők vehették bir­tokukba s emelték magsaba a serleget. Á kaposvári siker megérde­melt. De nem tudja feledtetni az események hátterét. Fonyód és a többiek távolmaradása azt jelzi, hogy tovább hanyatlik nálunk Somogybán ez a sport­ág? Az, hogy Buzsákon az egykor jó hírű kézilabdacsa­pat ma már csak alkalmi együttes, szintén valami ilyes­mire vall. Nagy kár... . B. F. Öregfiúk a söld gyepen Egy hónap múlva, szeptem­ber 16-án a Népstadionban magyar öregfiúk válogatott— FTC öregfiúk barátságos lab­darúgó-mérkőzés lesz, s előt­te a Femina és a Vendéglátó női csapata játszik. A magyar öregfiúk váloga­tottja az FTC-pálya újjáépíté­sére, valamint az olimpiai hozzájárulásra ajánlja fel a bevételt. (A jegyek ára egy­ségesen 12 forint.) ősbemutató a Balatoni filmhetek megnyitóján Kapaszkodj a fellegekbe! Az egyik legnagyobb vállalkozás öt éve — mindig augusztus 15-i nyitánnyal — vígjáték- és kalandfilm-bemutatókat tartanak a Balaton déli part­ján. Valmennyi megnyitó egy­ben alkalom arra is, hogy in­nen — Siófokról — indítsa­nak el egy-egy új magyar fil­met országos útjára. A So­mogy megyei Moziüzemi Vál­lalat hisz abban, hogy egyre inkább eléri célját ez az utó- szezoni program. A remélt si­ker, tudjuk, várat magára. A Balatoni filmhetek rangjáért még sokat kell tenni. Jóslá­sokba sem érdemes bocsátkoz­ni, egy azonban biztos, és ez lelkesítő is: a MOKÉP díjat alapított a legjobb filmvígjá­ték forgatókönyvírójának, me­Jelenet a filmből. TOTO A totó 13+1 találatos szelvénye: 2, 1, x, | 1, 2, 2^ x, 1, lj 1, x, X, 1+x. A 13+1 találatos szelvény 42 617, a csak 13 találatos 22 367 forintot fizet. A 12 találatos 475, a 11-es 52, a 10-es 18 forintot ér. Érkeznek a vendégek: Medveczky Ilona és Torkom Borisz se­gédrendező. Nemdohányzó Kamaszkorom óta szenve­délyes dohányos voltam. Sem a megrendült egészségi álla­potom miatti örökös aggo­dalmam, sem az orvosi ta­nács, sőt még a feleségem folytonos perlekedése se volt elég ahhoz, hogy felhagyjak a cigarettával vagy legalább­is csökkentsem a napi 60 darabot. Már-már lemondtam ma­gamról, amikor fordulat állt be az életemben. A válla­lat, amelynél akkor alkal­mazásban álltam, vidéki el­lenőrzéssel bízott meg. Min­dennap úton voltam. Egy reggel a nemdohányzóknak fenntartott kocsira szálltam fel, mert máshol nem volt hely a vonaton. Ott sem bír­tam ki sokáig cigaretta nél­kül'? rágyújtottam. Az utasok morogtak, különösen a fér­fiak, de rájuk se hederítet­tem. Akkor jött a kalauz és megbírságolt húsz forintra, Erre persze eldobtam a ciga­rettát, és újabb bírságolástól tartva rá se gyújtottam ad­dig, amíg le nem szálltam a vonatról. Ez érthető: a bír­ságtól való félelem elnyom­ta bennem a szenvedélyt. A pénzére jobban vigyáz az ember, mint az egészségére. Másnap a pá’yaudvaron megint a nemdohányzók ku­péjában kerestem helyet ma­gamnak, arra »gondolva, hát­ha meg tudom ismételni az előző napi kitartásom. Sike­rült. Menetrendszerűen ment minden, mint általában a vasútnál. Rágyújtottam, jött a kalauz és megbírságolt. Húsz forinttal megint sze­gényebb lettem, de csak egy fél cigarettát szívtam el az egész hosszú úton. így ment ez azután hete­ken, hónapokon keresztül. Egyre többe került nekem a szenvedélyem. De legalább a pénzbírság kifizetése után újabb cigarettára már nem gyújtottam. Tehát mégiscsak mérsékeltem a nikotinfo­gyasztást. Egy szép este az­tán számvetést csináltam. A Mátra, amit általában szívni szoktam, 17 fillérbe kerül da­rabonként; egy szál cigaretta — vagy amint a dobozon áll: szivarka — a bírsággal együtt 20,17 forintomba. Megér eny nyit egy cigaretta? Nem! Es attól a naptól még a leg­hosszabb utazás során sem gyújtottam rá többé. Innen pedig már csak egy lépést kellett megtennem ahhoz, hogy vonaton kívül se dohá­nyozzam ... Ezt a lépést is mentettem Azóta felőlem fermentálhatnak a dohány- fermentálók. .. A közérdekre — jobban mondva a magánérdekre — való tekintettel adom közre most ezt a történetet. A tör­ténetben foglaltak hitelessé­géért felelősséget vállalok, de azért már nem, hogy másnak is lesz-e ilyen szerencséje a vasúttal... Heves Ferenc BÚCSÚ BUZSÁKON Kinézve a szerkesztőségi szoba ablakán látom, igaza volt Knézics Istvánnak, a buzsáki tanácselnöknek. Azt mondta, majd csak búcsú után borul be az ég, a ter­mészet kegyes a büzsákiak nagy ünnepén. S valóban, a forró kegyességből — legalább harminc volt árnyékban — bőven jutott vasárnap. S ez­zel vázoltam a búcsú »alap- hangulatát" is, mert ami a hőséghez tartozik: fogyott a sör, a fagylalt, jó ellátást biz­tosított a lengyeltóti ÁFÉSZ. Legföljebb a céllövöldéknél okozott kis pangást déltájban a hőség, de azért nem hiszem, hogy panaszkodtak volna a ringlisesek és a bazárosok. Búcsú volt a javából. Persze a buzsáki búcsút nem az ivá- si alkalom, meg a céllövési játéktudás avatja híressé, ha­nem a buzsáki népművészet VÁSÁR Másodszor volt alkalmam megcsodálni a vézást, a bo­szorkányost meg a rátétest. Tavaly is gyönyörű volt, s az idén még inkább. Bemutatták a hőség ellenére is rendület­lenül dolgozó tv-sek meg a filmező, fényképező hazai és külföldi vendégek örömére azt is, hogy hogyan öltik a ke­resztest. A művelődési ház­ban láthattunk egy új temp­lomi zászlót, néhány ruhát mai divatfazonban, a nyakán és ujján régi buzsáki minták­kal. Ugyanott árusítottak is. Csalogató volt a portéka, jól­lehet a háziipari szövetkezet elég drágára szabta az ára­kat. No, de nem akarom a büzsákiak vásárát ócsárolni Egy bizonyos: ötletnek nin­csenek híjával Itt a vadászati világkiállítás, hát varrtak ta-1 kával kapcsolatban. A temp­lomban a Barokk trió szere­pelt, s nevükhöz méltón idéz­ték a kort is. Régi kódexekből kimásolt kották nyomán keltették élet­re a magyar középkor világi dallamait, az asztali és tánc­muzsikát. Hallottunk ugyan­ebből a korból gitárszólót. (Valamivel biztosabb játék­technika hallatán még na­gyobb lett volna az örömünk.) A zenei élmény a valóban ínyenceknek is nagyszerű volt. Hangulatában, játékstílusában kiváló interpretátor ez a trió. Hazai zenei emlékek mellett Tellemann-menüettet mutat­tak be Manuel de Falla fel­dolgozását. Itt kell szót ejte­nünk Szikai Erika énekéről Már a virágénekeknél szinte évszázadokkal varázsolta át időérzékünket a történelem­ben, annyira stílusosan idézte — egyszerűen, máskor pateti­kusan — a magyar dallamvi­lágot. De Falla dalainál is ha­sonló finom, de a műfajnak megfelelően más hangol tságú énekléssel gyönyörködtetett bennünket. risznyat — Kereaet is, szög ie teset is. Reklámozni sem feladatom, ezért csak annyit: az Ügyes oueuiez meito a ta­risznya rátétes kivitelezése, tíucsuuánas bőven megteszi bár itt is bele kell nyúlni a tarisznyába — fizetésnél. De hát búcsúban semmi sem drá­ga. A búcsú alkalom, hogy bebizonyítsuk: nem vagy uns fukarok! Tűzött a nap, de nem fu­karkodott ajándékokkal a helybeli Bokréta művészeti csoport sem. Szinte tüzeltek a deszkák, mégis nagyon szépen járták a már oly sok tapsot hozó pámást. Hogy a délelőtti közönség hiányérzettel küsz­ködött, annak egyetlen oka van: bizony megérdemelné ez a kiváló együttes, hogy zene­kar kísérje őket ilyen alka­lomkor. Mire felkeltek a búcsúi ebéd mellől, már harsogott a csa­logató trombitaszó. Mert az idén is ott fújta Somogy leg­népszerűbb zenekara, az úttö­rők fúvósegyüttese. S ahol megszólal a muzsika, oda gyű lik a nép. Ebéd után hívogatta a kö zönséget a két bábművész: Havas Gertrúd és Kiss István is, Mazsola és Manóka nép­szerű életrekeitői. Ezúttal azonban nem tv-beli alakjukat hozták magukkal, hanem nyu­szik, struccok, matyó babáb voltak, a pöttöm közönség nem kis ámulatára és örö­mére. .ÍNYENCFALATOK’' A buzsáki búcsún már-már ínyenceik leszünk. No, nem a falatokkal, hanem a muzsi­Mielőtt a bál elkezdődött volna, a buzsáki szabadtéri színpadon ismét műsor várta a vendégeket. Bálint Sándor és Bangó Margit énekelt. Az al­kalomhoz illően magyar nótá­kat és cigánydalokat. Monda­nom sem kell, hogy dörgött a taps, s kijutott az utóbbiból a Budapest Táncegyüttesnek is. A fővárosi együttes ma­gyar képeket mutatott be, pontosabban lakodalmi képe­ket revüsen koreografálva, látványos színpadképeket épít­ve. Tröszt Tibor lyet első alkalommal 1972-ben adnak át. A vasárnap megtartott ün­nepélyes megnyitó után a sió­foki filmszínházban Szász Pé­ter Kapaszkodj a fellegekbe! című, kétrészes, színes, ka­landos magyar—szovjet film- vígjátékát mutatták be — elő­ször — a nézőknek. Látványos ünnep is egy-egy ősbemutató: a közönség megismerheti az alkotókat, a színészeket is. A vasárnapi bemutatón megje­lent Mensáros László, Bujtor István, Dózsa László, Kern András, Medveczky Ilona, Al- fonzó, Inke László, tehát csak­nem a teljes magyar szereplő- gárda, és Milly — Szvatlana Szvetlicsnaja szinkronja: Pá­los Zsuzsa. Először látta egészében a filmet a gyártásvezető: Sza­mosvölgyi Béla és a neves operatőr, Szécsényi Ferenc is. ötéves a Balatoni filmhetek Vígjáték- és kalandfilm nép­szerűsítő programja, s kigon­dolná, hogy ennek az időnek csaknem a fele kellett ahhoz, hogy elkészüljön a Kapasz­kodj a fellegekbe! A magyar -filmtörténet a huszonöt év alatt az egyik legdrágább te­kercset jegyezheti föl: mi har­mincmillió forintot fordítot­tunk rá, negyvenmilliót a szovjetek. (összevetésképpen csak: az Egri csillagok, — az eddigi legdrágább magyar film — harminckétmillióba került.) Jack London sorai ihlették a film íróját, rendezőjét, hogy a Tanácsköztársaság »háta mögött" kalandfilmet készít­sen az emberi bátorságról. »Ismeri ön azokat az embe­reket, akik a nehéz pillana­tokban a felhőkben kapasz­kodnak? Bátrak és álmodo­zók. Bátorságról és győze­lemről álmodnak, és ha reg­gel lesz. nem csodálkoznak azon, hogy győztek, és sok ba­rátjuk van." — írja a nép­szerű London. A forradalom, igen, szinte kínálja a témát: a kalandot, az izgalmat, a látványt. Mind­azt, ami egy jó kalandfilmhez kell. A Kapaszkodj a felle­gekbe! hőse, Perczel János, a Tanácsköztársaság népműve­lési és kulturális ügyeinek re­ferense, aki hazautazása so­rán Moszkvából belekevere­dik épp annyi rendkívüli ese­ménybe, amennyi »grammra* talán elég is ahhoz, hogy elé­gedettek legyünk. De mindez matematikai számítás csupán. A film művészi értéke azon­ban nem ilyen meggyőző, és cselekményessége ellenére is olykor unalmas, mozgalmassá­gát pedig gyengíti a film vál­takozó tempója. A film alkotói és szereplői hőseiesen helytálltak a szu­perprodukcióban; dicséretes alakítást láthatunk Darvas Ivántól, Mensáros Lászlótól, Gunner Cilinszkijtől, a pilótát játszó szovjet filmművésztől, Szvetlána Szvetlicsnaja pedig a film egyik meglepetése. Horänyi Barn» SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1971. angoaztas 11.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents