Somogyi Néplap, 1971. július (27. évfolyam, 152-178. szám)

1971-07-13 / 162. szám

Megsérültek a pót utasok Fegyelmezetlen motorosok és gyalogosok Ne Siófokon át — az M-7-esen! ‘ A hétvégén a legtöbb bal­esetet motorosok és a gyalo­gosok okozták. Kezdjük a krónikát pénte­ken, amikor már emelkedni kezdett a balesetek száma. Az első osztályos Horváth Valéria körültekintés nélkül szaladt az úttestre Kaposváron, a Hon­véd utcában. Az ABC-áruház felül érkező motoros már nem térhetett ki. A kislány az út­testre zuhant, s eltörött a bal combcsontja. A motorkerékpá­ros szintén felborult. A sze­rencsétlenül járt kislányt egy Volga azonnal beszállította a kórházba. Erdélyi Ferenc, az öreglaki Állami Gazdaság gépkocsive­zetője jogtalanul vezetett egy Volga személygépkocsit, s az árokba borult vele, mert So- mogyvár és Somogyvámos kö­zött egy be nem látható út- kanyarban a nagy sebesség miatt az útpadkára sodródott. Erdélyi ellen — aki könnyebb sérülést szenvedett — megin­dult az eljárás. A kocsiban mintegy tizenötezer forint kár keletkezett. Nem tartotta meg a követé­si távolságot Szalai Kálmán, a Mecsekvidéki Ércbányák vájá­ra, s Kaposfüred belterületén beleütközött az előtte haladó személygépkocsiba, amikor az fékezett, majd pedig megállt. A motoros felesége könnyeb­ben megsérült. Gyalogos okozott balesetet Kaposszentbenedeken. Gyene- si Józsefné hatvannégy éves tsz-nyugdíjas körültekintés nélkül ment át az úton, s el­ütötte egy kerékpár, mert fék­távolságon belül lépett eléje. Gyenesiné könnyebben megsé­rült. A kerékpáros ellen sza­bálysértési eljárás indult, mert szeszes italt fogyasztott Sok volt a baleset szomba­ton is., Balatonföldváron bal­esetet okozott Császár János huszonnégy éves siófoki lakos, mert amikor elindult az út­test széléről az Ásvány- és Szikvízipari Vállalat tehergép­kocsijával, odakanyarodott a szabályosan motorkerékpározó Érdi János elé. A motoros és felesége könnyebben megsé­rült. Két és fél órával később másik balesethez hívták a közlekedésrendészetet Föld­várra. Samu Benő András huszonöt éves budapesti la­kos, a MALÉV dolgozója fi­gyelmetlenül vezette a motor- kerékpárját, s összeütközött az előtte haladó NDK-beli sze­mélygépkocsival. Samu Benő András nyolc napon túl gyó­gyuló sérülést szenvedett, a felesége könnyebben sérült meg. Kőfalvi László huszonhét éves balatonkeresztúri lakos szabálytalanul kanyarodott balra Fonyódliget belterületén a Tőzegkitermelő Vállalat te­hergépkocsijával, s összeütkö­zött egy szabályosan előző motorkerékpárral. A motoron ülő Szabó János nagykanizsai lakos és felesége könnyebben megsérült Balatonmárián szabálytala­nul előzött az ötvenhét éves Polgár Zsigmond, s összeütkö­zött egy teherautóval. Polgár felesége könnyebben megsé ■ rült. Ugyanez volt az oka a Memye és Somogyaszaló kö­zött történt balesetnek is. Deák Lajos harmincegy éves pécsi műszerész nekiment a vele szemben szabályosan köz­lekedő motorkerékpárnak, amelyet Danes Károly men­nyei lakos vezetett. A gép­kocsi és a motor vezetője is könnyeb sérülést szenvedett. összeütközött egy Pannónia motorkerékpárral a 33 éves Hacsek Mihály, mert úgy for­dult bcilra a Vörös Csillag Tsz pótkocsis vontatójával Barcs belterületén, hogy nem figyelt a vele szemben szabályosan közlekedő járműre. A barcsi Pataki Sándor, aki a moto­ron ült, könnyebben megsé­rült. Hacsek vezetői engedé­lyét a rendőrség bevonta. Vasárnap egy említésre méltó baleset volt a magyar tenger partján Balatonszép- lak-alsón. A húszéves buda­pesti Ferenczi István sza­bálytalanul kanyarodott gép­kocsijával, s összeütközött Lucz József motorkerékpár­jával, amely szabályosan ha­ladt vele szemben. A moto­ros és pótutasa, Lucz Ágnes, könnyebben megsérültek. Figyelmetlenül ment át a hetvenhat éves Szabó Mária kaposvári nyugdíjas Kaposvá­ron a Május 1. utcában, s egy segédmotorkerékpár el­ütötte. Az idős asszony köny- nyebb sérülést szenvedett. A krónika utolsó balesete vasárnap éjjel történt Nagy­atád belterületén. Paulin Já­nos 28 éves taranyi villany- szerelő nem az útviszonyok­nak megfelelő sebességgel ment Pannóniájával, s egy kanyarban áttért az úttest bal oldalára, majd felborult. A pótutas könnyebben meg­sérült, a motoros sérülései 8 napon túl gyógyulóak. A közlekedésrendészet azt tapasztalja, az M—7-es meg­nyitása óta, hogy még mindig nagy Siófok átmenő forgal­ma. A járművezetők nem veszik igénybe az új műutat, pedig sokkal kényelmesebben, Amíg az aranyló bor folyik Hatalmas tartályból, bo­nyolult cső­rendszereken keresztül fo­lyik, áramlik az aranyló bor az automata pa­lackozógépek­hez. Telnek az üvegek. A tar­tályban egyre kevesebb a bor, s amíg teljesen kiürül, a pince­mesternek, Vincze Miklós­nak jut ideje egy kis beszél­getésre is. — A musko- tályos borokat palackozzuk most. Óránként négyezer üveg telik meg. Kel­lemes bor, de nekem a zöld- szilváni ízlik a legjobban. Aztán sorolja, hány fajta különböző ízű, zamatú bor ke­gyorsabban közelíthetik meg z;elése, gondozása van rá és azon az úticéljukat. A köz­lekedésrendészet arra kér mindenkit, hogy lehetőleg ne Siófokon keresztül utazzon, ha nincs dolga a városban. munkatársaira bízva. Tramini, királyleányka a fehérek kö­zül ... No, meg nehéz vörös­bor, ami vetekszik a távoli hegyvidékek ismert vörösbo­raival. 1 Véget ért a Pécsi Ipari Vásár 750 000 dolláros üzletkötés Tíz mozgalmas nap után va­sárnap végéhez ért a III. Pé­csi Ipari Vásár és Kiállítás. Záróeseményként vasárnap d élű táp osztották ki a vásár közönségdíjait. A látogatók többezer szavazó lapon mond­tak véleményt a kiállításról. Ezek alapján a Magyar Se­lyemipari Vállalat, a Budapes ­ti Mechanikai Művek, a Jász­berényi Hűtőgépgyár, a Com- pack Kereskedelmi Csomagoló Vállalat és a Budapesti Vörös Hajnal Cipész -Ktsz szereplé­sét tüntették ki közönségdíjjal, a pécsi porcelángyárban ké­szült gyönyörű eozin vázával. Kiemelkedő kereskedelmi munkájáért a Baranya—Tolna megyei Élelmiszer és Vegyi­áru Nagykereskedelmi Válla­lat, valamint a Baranya me­gyei Élelmiszer-kereskedelmi Vállalat kapott nagydíjat. A rendező szervek gyors­mérlege szerint több mint hatvanezer látogatója volt az idei pécsi ipari vásárnak. Ez alatta marad ugyan a múlt évi látogatószámnak, kereske­delmi tevékenység szempont­jából azonban eredményesebb volt a mostani. Például 750 000 dollár értékű üzletkötés jött létre a jugoszláv cégekkel, ami körülbelül negyedmillió dollárral több a tavalyinál. Kitűnő alkalom, lehetőség a pécsi vásár a két ország kö­zötti határmenti kereskedelem bővítésére. Ezenkívül megálla­podások születtek bérmunka vállalására is. Itt, a Balatonboglári Állami Gazdaság új borkombinátjá­ban nem könnyű a pincemes­ter munkája. Több tízezer hektoliter bor minőségéért — s egyúttal a gazdaság jó híré­ért is — felelős. — Jelenleg 60 000 hektoliter bor van a kombinát tartályai­ban — mondja. — A legna­gyobb tartály ezer hektolite­res, és van még jónéhány en­nél kisebb is. S aztán fejből sorolja, hogy melyik tartályban milyen faj­ta bort tartanak, s ebből lát­ni: értő, gondos gazdája, keze­lője a reá bízott hatalmas ér­téknek. — Hogyan lett pincemester? — Andocson gyerekesked- tem. A nagyapám vincellér­ként dolgozott, s volt egy kis saját szőlőnk is. Ott ismerked­tem meg a,szőlő gondozásával és a bor kezelésével is. Igaz, a régi szüreteket, a puttonyos szőlőhordást nehéz összeha­sonlítani azzal, ami itt törté­nik. Ide, ha a szüret megkez­dődik, naponta vagonszám ér­kezik a szőlő, s az egykor ha­talmasnak tetsző hordók ki­csiny játékszerek még a leg­kisebb tartály mellett is ... Vincze Miklós harmincéves, és több mint tizenkét eszten­deje, hogy a Balatonboglári Állami Gazdaság dolgozója. Kapálta, metszette a szőlőt, szüretelt, elvégzett minden munkát, amivel megbízták. S amikor felépült az új borkofn- binét, javasolták: hagyja ott Rád-pusztai munkahelyét, s legyen pincemester. — Azt is lehetővé tették, hogy tanuljak, hiszen ilyen fe­lelősségteljes munkához nem elég csak az, amit az ember önmaga elsajátít, ismernie kell a szőlő és a bor kezelésével, a bor tárolásával kapcsolatos feladatokat is. Technikumot végeztem, s úgy érzem, most már ismerem mindazt, ami a munkámhoz Szükséges — mondja. Beszélgetésünket a fejtő, pa­lackozó munkások egyike za­varja meg. Közli, hogy kiürült a tartály. — Reggel négy órára a 12-est előkészítjük, folytathat­ják a palackozást — válaszol a pincemester. Ez azt jelenti, hogy késő éjszaka lesz, mire hazaér a családjához, s reggel jó korán el kell jönni, mert a munka megkezdésénél neki is ott kell lennie. Szavaiból s arról, ahogy a munkájáról beszél, látom: szí­vesen, örömmel csinálja mind­ezt, mert érdemes. S jólesik neki, hogy a gazdaság megbe­csüli őt, s azokat is, akik ra­gaszkodnak a gazdasághoz. A gazdaság Ugyanis nem­csak az iskolába járást tet­te lehetővé, hanem azt is, hogy családja számára otthont te­remtsen. Majd százezer forin­tos kölcsönnel segítették az építkezésben, ezzel is bizonyít­va: elégedettek az ő és a fele­sége munkájával, aki szintén a gazdaság dolgozója, s így kí­vánják elősegíteni, hogy nyu­godt körülmények között dol­gozhassanak. Ezt az elégedettségét jelezte az is, hogy tavasszal, amikor megkapták a kiváló gazdaság kitüntetést, a mezőgazdaság kiváló dolgozója címmel jutal- mazottak között ott volt a pin­cemester, Vincze Miklós is. Szalai László Miskolcról habszivacs Száz forinttal olcsóbb CSURKA ISTVÁN fíÉT IONNÁ DOLLÁR 12. A hatás leírhatatlan. Szán- tódit kivéve mindenki azt hi­szi, hogy ez a bemutatkozása, s ez hozzá tartozik a műsor­hoz, és a bohóc mindjárt fel­áll. A bohóc azonban ottma­rad a földön. Szántódi egy da­rabig vár, hátha mégis feláll, aztán odamegy hozzá, és meg­próbálja feléleszteni. Teljesei} hatástalan persze, mert Luciá- nó már régen az igazak álmát alussza. Apró kis pofonokat ad Lurtónónak. Mindhiába! A hábaképző intézet beteg­szobája. Luciánó fekszik az ágyon, gondosan betakarva, egy bábanövendék pedig ott ül egy kissé távolabb az ágy­tól egy kis asztalkára dőlve, s a lámpa fényénél olvasgat. A karján egy szalag: ÜGYELETES. Luciánó lassan ébredezik, s meglátja a lányt. — Hol vagyok? — Itt, nálunk. Luciánó figyelmesen nézi a lányt. Természetesen fogalma sincs róla, hogy ez mit jelent. Megpróbálja másképpen meg­közelíteni a dolgot. Bemutat­kozik. — Luciánó vagyok. — Pentelei Margit. Luciánó bólogat. Aztán hir­telen ötlettel: — És apuka hogy van? A lány elmosolyodik. — Maga tényleg bohóc ... Miért nem komolyodik meg? — Nem érek rá. De mond­ja, a Cirkusz és Varieté Vál­lalat 1. sz. sátorcirkuszrész- lege itt van még a község­ben? — Az este még itt volt. — És én az este nem lép­tem fel? — Nem tudott. Átesett az asztalon, és úgy látszik, na­gyon megütötte magát. Most már jobban van? — Igen. Kezdek valami erőt érezni a tagjaimban. — Végre. Én vagyok az - ügyle tes. Rajtam kívül már . mindenki alszik az épületben. A lány feláll, s elkezdi ki­gombolni a köpenyét. — Olyan, mintha csak ket­ten lennénk a világon. Luciánó egy kissé rémülten nézi. — Ne hamarkodjuk el... maga csak a művészt, a bohó­cot. akarja bennem. — Maga meg csak a bábát bennem? — Nem egészen. Margit ledobja magáról a köpenyt, lecsatolja a karórá­ját, és ott áll kombinéban az ágy előtt. Luciánó egy kissé beljebb húzódik a fal felé, hogy he­lyet adjon neki. Margit azonban egyelőre még nem fékszik mellé. — Én tudom, hogy maga nem olyan nagy bohóc, ami­lyennek Szántódi beállította. Maga egy nagyon kis bohóc, de mégis, szerintem, van ma­gában valami rendkívüli. És maga szomorú. Maga egyedül van. Ha maga altarja, én itt­hagyom a bábaképzőt, és el­megyek magával, a drkusz- szal. Luciánónak ettől láthatóan elment a kedve. — Mit tud? — kérdezte Luciánó. — Semmit. Még bukfencez­ni sem. De majd etetem az állatokat. — Az oroszlánt? — Juj! — Na látja. — Mindent vállalok. Luciánó hosszan, merészen, kihívóan néz fel rá, és úgy kérdezi, hogy közben meg­emeli a takarót, jelezve, hogy szeretné, ha a lány odabújna. » » * Reggel az intézet folyosó­ján, a betegszoba előtt Szán­tódi türelmetlenül sétál le s fel. Néha megáll közvetlenül az ajtó előtt, és hallgatózik. Aztán végre nyílik az ajtó, és kilép rajta Margit, kezében egy tálcával, amelyen egy ma­radéktalanul elfogyasztott villásreggeli edényei és mor­zsái vannak. A lány végigmé­ri Szántódit és elvonul. Szántódi óvatosan benyit az ajtón, s odabent a következő­ket látja: Luciánó még mindig az ágyon fekszik, s elégedetten cigarettázik. Nagyot, szinte kéjesen nyújtózik, és azt mondja: — Két hónapra előre tu­dom a nyerőszámokat. A kis toronyszobában most a legnagyobb, az utolsó üt­közet előkészületei folynak: Szántódi kivesz a zsebéből egy lottószelvényt és leteszi az asztalra. — Melyikünk töltse ki? — Mindegy — . mondja Luciánó. — Kitöltőm én. és te dik­tálod. — Helyes. Szántódi leül Luciánó he­lyére, tollat vesz elő, és olyan szertartásosan ül a lottószel­vény kitöltéséhez, mint egy diplomata a nemzetközi szer­ződés aláírásához. Luciánó a kis füzetből dik­tálja neki a számokat. Az első kettőt még hangosan, aztán Szántódi óvatosságra intő tekintete után a más'k hármat suttogva noha ő egyál­talán nem érti. miért kell itt a toronyban suttogni. — 27, 28, 33, 64, 89. Szántódi kitölti a szelvényt. szabályszerűen letépi róla az igazolószelvényt, aztán felte­szi életének talán legdrá­maibb kérdését. — Melvlkőnk dobja be? A naív Luciánónak ez ter­mészetesen nem probléma. — Szívesen bedobom én. ha akarod. Sszántódi olyan áthatóan néz rá, mint a vizsgálóbíró a gyilkosra. — Dobjuk be együtt! — Jó, dobjuk be együtt! — És kinél marad a szel­vény? — Maradjon nálad! Szántódi feláll, tesz egy-két lépést a szobában, s közben nézi Luciánót. — Remélem, megértesz en­gem. Remélem, nem sértődsz meg? (Folytatjuk) Nagy kupacban csavart szi­vacs a pulton. A kis üzletben csak egy eladó van. Felkap­ja a szivacsot, s a mérlegre teszi. — Két kiló negyven deka — mondja a vevőnek —, az any- nyi mint százhúsz forint. Egyszerre csak négy—öt ve­vő fér el az üzletben. A na­gyobb darab áruért az Achim András utcai raktárba kell menni. Áruval tömöttek a pol­cok is. Igaz, hogy nagy helyet foglal el az asztal, de valahol a könyvelést is el kell végez­ni. A leginkább szembetűnő tehát a helyhiány. A So­mogy—Zala megyei MÉH Vál­lalat az. IBUSZ helyén talán majd kap egy üzlethelyiséget. Az ajtóval szemben egy kis tábla függ: »Áruink csökkent minőségűek. Azok minőségéért felelősséget nem vállalunk«. Nagyon izgat a kérdés, Va­jon mennyivel olcsóbbak az itt kapható cikkek. Sorra jönnek a vásárlók. Most végre nincs senki. Nyom­ban kihasználom az alkalmat, s megkérdem. — Általában száz forinttal vehetik olcsóbban az itteni cikkeket — mondja Luc zó Istvánná eladó. — Honnan kapnak árut? — Mint látja, elég nagy a választék. Most várunk Győr­ből zsugorított fekete bőrt. Az áporkai tsz-től szatyrot ka­punk, Szolnokról cipőt, Mis­kolcról habszivacsot. A Villa­mossági Gyártól a héten vil­lamossági cikkek érkeznek, a csurgói Napsugár Ipari Szö­vetkezettől műbőr és orkán. — Miből van hiány? — Jelenleg nylonfüggöny nincs. Mindennap várjuk. De nem sokáig fog áAi tartani! Egy hét alatt elkapkodják az egészet — mondja, és moso­lyogva egy vevőhöz fordul: — Tessék parancsolni! — Egy fürdőruhaanyagot szeretnék venni. Valami csí­kosat — mondj az, s ujjával rábök az első csíkos anyagra, amit meglát. Csalódnia kell, mert amit kiválasztott, nem való fürdőruhának. Ugyanis vastag faliszőnyeg anyag. Éles szeme azonban azonnal fölfe­dez még egy megbúvó csíkos árut a sarokban. Szó se róla. a színei gyönyörűék, de ebből meg általában nyugágyhuzat készül. — Volt már valami egészen különleges kérés vagy nagyon kedves eset? — Karácsony előtt sok szür­ke és barna műszőrme fogyott. Bizonyára sok karácsonyfa alatt volt Clerens és Judy. Az egyik vásárló örömmel újsá­golta, hogy a Clerens után még egy kispárnára is futotta az anyagból. — Nagyon kicsi ez a kapos­vári üzlet. Nem tervezi a MÉH az átalakítást? — Szeretnénk egy kis vá­lasztófalat lebontani. Akkor egyrészt nagyobb hely lenne, ezenkívül látni lehetne az ott levő árukat is. Talán még a polcokat is előrébb húzzuk, hogy egy kicsit nagyobb hely maradjon. Lenne egy kis rak­tárunk. Ezután abba kell hagynunk a beszélgetést, mert megint ú.i vevő érkezik. Fel a dobogó­ra, le a dobogóról — ki tudja már hányadszor. Fárasztó munka ez. Ha a vevő egy ár­nyalattal 6ötétebb anyagot kér. az eladó máris hozza. Ha még­is az előző tetszik jobban, ak­kor megint felmegy a létrára, és leveszi. Nem csoda, hogy sokan járnak ide. Aranyos Margit B SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1971. július 13.

Next

/
Thumbnails
Contents