Somogyi Néplap, 1971. július (27. évfolyam, 152-178. szám)
1971-07-13 / 162. szám
NÉPMŰVELŐK KÖZÖTT KÉT REFRÉN Eszkimóforgás a Balatonon M unkával, előadásokkal, vitákkal »programozott« nap után — és némi tapasztalatokat sűrítve — olyan vélemény alakult ki bennem, hogy a népművelők egy része, a munkálkodóbb fele, talán már unja az elméleteket. Jó, jó — mondjÁk, s meghallgatják az előadót; így történt most is Fonyódon. Dl amikor vitára nyílt lehetőség, valamennyien nekihevültelr. Figyeltem őket. Talán az ad ilyen örömet nekik, hogy elmondhatják a maguk tapasztalatait, gondjait? Némi abszurditást is éreztem a heves felszólalásokban, mert amiről ezúttal nyíltan beszéltek, arról az előadói asztal mellett álló elméleti szakember csak tudorhást szerezhet, a megoldás kulcsa nem az ő kezében van. Mégis. Jó volt elmondani, hogy X városban végeztek egy fölmérést, ennek az eredménye: négymillió forint. Ennyi a városban található üzérnek egy évi kulturális alapja, amely szétfolyik, és nem ködtik arra, amire a törvény megszabta célok alapján kellene. Talán itt történhet meg az is, hogy hiába szólnak emiatt az egyik »gazdának«, hisz mindenki csak gazsulál neki, s örülnek sokan, ha egyáltalán fogadja például a népművelőt, az illetékes tanácsi előadót. A népműveléshez pénz kell — szinte már frázisként emlegetik ezt a kultúra munkásai. A pénz pedig a gyárakban, a termelőszövetkezetekben van. Ott is vész el gyakran, s nem válik a dolgozók hasznára — ezt mutatja több példa is. Az első sarkalatos kérdés tehát a pénz. Amiben hiányt szenved a népművelés, távolabbra is mutat: nem értette meg a gazdasági vezetők egy része, hogy a tsrmslé.s mellett a gyárban dolgozókkal úgy is törődniük kell, hogy anyagi alapot teremtenek az emberek művelődésére, szórakozására, tanulására. Nem egyszerű kifizetőhely a gyár, a termelőszövetkezet — félreértés ne essék! A gyárban és a tsz-ben kamatozna az a pénz, amit kultúrára, tanulásra fordítanak. Ha csak a pénz forgását és a forgási sebességet látják a műveletben, akkor az bizony szűklátókörűség. A "kapok pénzt vagv nem kapok?« kérdés mellett a gond személyi jellege is megéri, hogy elgondolkodjunk rajta. Miért nincs jobb kapcsolat a kultúra munkásai, a népművelők és a gazdasági vezetők között? Mondjuk ki: az üzemi demokrácia nem lehet teljes, ha a népművelőnek nincs szava, ha a kultúra munkásai, tanácsi előadók éppen hogy csak elöszobázhatnak az igazgatói irodában. Amikor a hevült arcokat néztem, ennek az. igényét és szükségét láttam, es ezt éreztem a szavaikban. Népművelők között még egy gyakori refrént lehet hallani. És ezt se jó annyiszor haliam, mert már elkoptatott frázis. Még mindig csak Budapesten lehet kapni valamit — mondta az egyik zalai felszólaló —, értve alatta, hogy népművelési "áru«, a kultúra (beleértve személyeket, előadólat is) csak a fővárosban kapható, Könnyen válaszolhatunk erre, hiszen éppen egy másik zalai tanácsi embertől hallottam, hogy az ősszel átutazik hozzánk, Somogyba. Kaposvárra. Tudomást szerzett arról, hogy új színészekkel gazdagodik a társulat, és már azt is tudja, hogy egy pesti elő adóművésszel közös produk cióra készül az egyik. Elvinné, mondta, ha olyannak találja. N emcsak a szavak s egy- egy mondat ismétlése tesz valamit frázissá. Ha állandóan csak egy helyre nézünk, akkor már azt hisB- szük, hogy máshol nincs is látnivaló. Ez a máshová nézés igénye volt a másik fontos tanulsága ennek a napnak. Felhívták egymás figyelmét a népművelők a cserére, mert már ilyen alappal is rendelkeznek a megyék. Ügy látszik, egyre fölké- szültebbek a népművelők az Ilyen találkozásra, és elmondják a véleményüket. A jövő munkadélelőttj eit ilyen demokratikus munkavégzésnek képzelem . . Korányi Barna Jobb együttműködést az intézmények között! Utolsó témaköréhez érkezett tegnap a Balatoni beszélgetések idei sorozata. A könyvtárak, levéltárak, múzeumok szakemberei találkoztak a siófoki városház a nagytermében. Toriéi Dénes, a városi tanács művelődésügyi osztályvezetőjének köszöntője után Kondor Istvánné, a Művelődésügyi Minisztérium osztályvezetője nyitotta meg a közintézmények küldötteinek "beszélgetéséit«. Az asztalokon már ott sorakozott felpolcozva a . tavalyi Balatoni beszélgetések kiadott anyaga, s akik belelapoztak, látták, hogy akkor a helytörténeti kutatás volt a fő téma. Az idén — a minisztériumi osztályvezető is utalt erre, valamivel szűkebb a terület, de szakmai szempontból legalább olyan értékes, hiszen az intézmények — pontosabban: a közgyűjteményeket kezelő intézmények — összefogásának lehetősége, kapcsolatuk gondjainak, hiányosságainak kérdése volt a középpontban. A vitaindító referátumot Horváth Lajos osztályvezető olvasta fel. Érdekes, ötletgazdag, sok helyen rokonszenvesen kritikus bíráló, és előbbre- lépést, haladást sürgető volt ez a referátum. Elsősorban somogyi tapasztalatok alapján született, de példáiban s tanulságaiban országos érvényű. A rendeletek, az irányító szervek rendelkezései alapján korántsem jellemezhetjük tervszerűnek és összehangoltnak, a könyvtárak, múzeumok s levéltárak együttes tevékenységét. Egy-egy jubileum közös munkaáramba hozhatja a munkatársakat, de hétköznapi tevékenységükben sok az egymás közti ellentmondás. Sajátos gondok vetődnek fel a gyűjtőkor megosztottsága, illetve megosztatlansága tekintetében. Gazdasági szempontok vagy intézményi profil figyelembevétele nélkül sokszor végez a könyvtár olyan munkát, amely levéltár vagy múzeum dolga lenne, de sokszor érvényes mindez fordítva is. Szükséges lenne bizonyos irányelvek kidolgozása a megyei vezetés számára ahhoz, hogy megfelelően elhatárolja, illetve összehangolja az intézmények tevékenységét. Ugyanakkor arról is szólt a referátum, hogy az intézmények kiadványainak terjesztése sok kívánnivalót hagy még maga után, mert sok a csomagban porosodó mű. Vagy ha mégis polcra kerül, gyakorta ott is marad — érdektelenségtől, nemtörődömségtől övezve —, s így korántsem töltheti be a segédanyag értékes küldetését. Eri István, a Veszprém megyei múzeumok igazgatója volt az első korreferens. A gondokat élesen és őszintén felvető beszámolója mindenképpen fokozta a referátum által teremtett jó alaphangulatot a vitához. Egyik sarkalatos kérdése volt koncepciójának az irányító szervek és a vidéki intézmények nem egy vonásában hiányos, mereven egyoldalú kapcsolata. A korreferensek sorában Szabó Ferenc következett, a Békés megyei levéltárak igazgatója, majd Kellner Bernét, a megyei könyvtár igazgatója. A tegnapi utolsó korreferátumot Steiner Tibor, a Komárom megyei Tanács elnökhelyettese mondta. A mai nap vitával kezdődik, délután pedig hangversenyt hallgatnak a részvevők Kőröshegyen. Holnap lesz a Balatoni beszélgetések utolsó eseménye, a délelőtti előadásokat követő hozzászólások után Horváth Lajos bezárja a több napos, országos rangú tudományosközéleti eseménysorozatot. T. T. A parton álló nézők egy része ijedten felszisszent, mások károrvendően vigyorogtak a felboruló kis csónakok láttán. Ügyetlenségnek, balszerencsének vélték az eszkimóforgást, ami fontos eleme a vízislalomsportnak. Siófokon tartott egy kis bemutatót a magyar slalomválo- gatott, július 4-én, az "Erőt, egészséget, Balaton!« vízi túra megnyitóján. Fonyódra és Badacsonyba is elkísérték a túrázókat — edzés gyanánt. Mi is hát a vízislalom? "SLALOM — norvég eredetű szó, a sísportban műlesiklást jelent« olvashatjuk az Idegen Szavak Szótárában. A vízislalom lényege az, hogy a versenyzők 800 méteres — kapukkal tarkított — pályán sikla- nak le egy sebes sodrású sziklás hegyi folyón. Igen ritkán találkozhattunk ezzel a sportággal. Fél évvel ezelőtt alakult meg Magyar- országon az első vízislalomcsa- pat Kulcsár Jánosnak, a kajak-kenu szövetség szakfelügyelőjének kezdeményezéséNézegetem a kajakhoz hasonló, különleges teherbíró • üvegszövetből készült kis hajókat. A versenyzők — a kajaktól eltérően — nem ülnek, hanem térdelnek benne, és lábukat hozzácsatolják a csónak oldalához. Mintha ember és csónak összenőtt volna, furcsa vízi kentaurra emlékeztetnek a fiúk, amint messze kihajolva nagyokat húznak evezőjükkel. Ügyesen, előre- hátra, cikk-cakkban kerülgetik a bólyákat, időnként zsupsz . .. fejjel lefelé belefordulnak a vízbe a hajóval együtt, hogy pillanatokon belül ismét a felszínre bukkanjanak. Ez az a híres eszkimóforgás, ami a vadvizek zuhatagos részein tehet jó szolgálatot. — Nincs szerencsénk, szélcsendes napokat fogtunk ki, pedig nekünk vihar kellene, hatalmas haragos hullámokkal — mondja Kulcsár József, a slalom lelkes pártolója. Ijedten körülnéztem, nem vemék-e meg minket az üdülők, akik viszont éppen a szép idő után áhítoztak akkor Siófokon. — Indul a magyar slalom- csapat az olimpián? — Ezt az MTS OT-elnöksé- ge dönti majd el. Szerintem érdemes a slalommal foglalkozni, mert jövője van. Izgalmas, a bátrak sportja. Veszélyességben a motorversenyekhez tudnám hasonlítani. Vonzza a közönséget, ugyanakkor tévében is jól közvetíthető, látványos. Annyival izgalmasabb a lesiklásnál, hogy itt át kell menni a kapukon, amiket általában a legveszélyesebb, zuhatagos helyek fölé függesztenek, tehát nem lehet kikerülni a buktatókat. — Ilyen vadvíz Magyarországon nincs. Hol tarthatnák az edzéseket? — Másfél éven át tanulmányoztam alaposan ezt a sportot külföldön, és rájöttem, hogy az ottani versenyzők nagy része városban él, sík vízen gyakorol, és csak időnként mennek ki terepre. Nekünk például itt van a Balaton. Vihar idején keresve sem találhatnánk alkalmasabb helyet az edzéseikhez, azonkívül a Sajón építettünk egy mesterséges pályát. Nemzetközi versenyeken szép eredményeket érhetnénk ed bizonyos idő után. — Említette a Balatont mint edzőpályát. Itt még nem alakult slalomszakosztály? — Szakosztály még nem, de kísérletképpen adtam néhány csónakot dr. Lukács Csaba fo- nyódi állatorvosnak, aki eddig igen szép eredménnyel kenuzott. Az ő vezetésével létrejöhetne Somogybán egy sla- lomcsapat. Egyelőre vámunk kell,, hogyan dönt az elnökség a slalom sorsáról. Mialatt Kulcsár Józseffel beszélgettünk, feltámadt a szél. A fiúk szaladtak, hogy kihasználják a "kedvező időt«, meglovagolják a félelmetes hullámokat, s gondolkodás nélkül megmártóznak a hideg vízben. Kemény legények. És nagyon szeretnének komolyan sladomozni... Rezes Zsuzsa /$emutatom "tavacskának A kocsi csendesen himbálódzik előre az éjszakai utcán. A volánnál ülő férfinak a tél dere már megüté fejét, de pár foga talán még erédeti. A kocsija azonban pirozspozsgás és friss, akár a mellette ülő, csacsogó leány. — Istenien érzem magam! Folytassuk még nálad, kis- öreg ... Felmegyek hozzád! — Nem! Legalább ne az első éjszakán ... — Ha a barátnőm meghallja, hogyan udvaroltál nekem, epeömlést fog kapni. — Nagyon helyes! Miért is fosztanánk meg magunkat a szerelem legszebb mozzanataitól? Miért habzsolnánk fel az első órában azt, ami még oly sokáig és oly sokféleképpen tehet bennünket boldoggá? — Nana, kis huncut! — Nem érti, kislány? Én az udvarlás jelentőségéről beszélek. Hiszen ezt még a madarak is ismerik. Én aztán tudom: ornitológus vagyok. — Ez is valami szexi különlegesség? — Boldog vagyok, hogy én magyarázhatom meg magács- Icának, mi az az ornitológia. Mert higgye el, a madaraktól leshetjük el legjobban az udvarlás szertartását. Tudja, milyen csodálatos az, amikor az egerésző ölyv körözni kezd az égen és a legmerészebb akrobatikus mutatványokkal, zuhanórepüléssel, szaltók- kal igyekszik magára vonni a nőstény figyelmét? — Én inkább megkíméllek a szálfáktól, nekem elég volt az a néhány kör, amit a kocsival tettünk... — Ó, kislány, az udvarlás belépés a szerelem előcsarnokába ... Amikor a fajdka- kas meg a pajzsos cankó tar- ka tollazatát felborzolva megjelenik a tisztáson a ceremóniára, akkor érzi valójában az ember, hogy mit jelent a szerelmi előjáték.^ De nemcsak a levegőben és a földön, hanem a vízben is! A hattyúk valóságos vízi re- vüt mutatnak be a nőstények előtt, hogy megnyerjék szerelmüket. — Hogy te miket nem tudsz... — De maga nem ismeri még az osztrigahalászokat sem, ezeket a furfangos tengerparti madarakat; ha csak a násztáncukra gondolok, máris elfog a gyönyörűség! Micsoda beteljesülést érezhetnek egy ilyen koreográfia után? Várjon csak, kisasz- szony: ezt be kell, hogy mutassam magácskának! — Te becsavarodtál! Mindenáron botrányt akarsz? — Mit bánom én, lesz, ami lesz: a násztáncot én is eljárom! E nélkül nem vagyok hajlandó semmire! Nézze csak... — Emberek: segítség! örült! Ez udvarolni akar! > Németh Géza Segítsen a lakosság is! Piszkos terek, utcák Zsákba a szeméttel! Több új közegészségügyi intézkedés lépett életbe 1971- ben a Balaton-parton. Dr. Tóth Sándor, a Somogy megyei KÖJÁL igazgatója elégedettebben nyilatkozott az eltelt néhány hét tapasztalatairól, mint a korábbi években. A magyarázat elsősorban a következetes és körültekintő felkészülésben található. Az idei szezon legfontosabb jellemzője —r a fertőző megbetegedések megakadályozása érdekében — a szigorú ellenőrzés és bírságolás. Második éve a megyei tanács-vb határozata alapján balatoni intézkedési tervvel dolgozik a KÖJÁL is. Ez tartalmazza például a vasárnapi és tinnepnapi ügyeleti beosztást is. A Balaton-parti járások és Siófok szakemberei, valamint a KÖJÁL központi intézete szúrópróbaszerűen ellenőrzi a kempingek, ifjúsági és építőtáborok, a vendéglátó- és élelmezési egységek köztisztaságát. A május 27-én megjelent miniszteri utasítás kimondja: azt a boltot, éttermet, tábort, ahol a közegészségügyi feltételek nincsenek kellőképpen biztosítva, haladéktalanul be kell zárni. Az utasítás értelmében hétszer már ki sem adta a működési engedélyt a KÖJÁL a Balaton-parton. Nyitás előtt az időszakosan üzemelő egységeknél elrendelték a tavaszi nagytakarítást, meszelést ^és a vizesblokk (szennyvíz, fürdő) rendszeres klórozását. Mindenütt kötelező megfelelő meny- nyiségű klórmeszet tárolni és különösen a szennyvíz elvezetésekor bőségesen klórozni. A szemét- és fekáliagyűjtő helyeket is jóelőre kijelölték már, a tó partjától megfelelő távolságra; és figyelemmel kísérik: előírás szerint történik-e a kiürítés. Most először megpróbálták bevezetni a szemétgyűjtésnél a műanyagzsákos megoldást. Korszerű és higiénikus eljárás ez: a zsákokba gyűjtött szemetet lekötik, és zsákostul eldobják. A megyei tanács 2,5 millió forintot fordított a módszer bevezetésére; a feladatot a Fonyódon üzemelő Tőzegkitermelő Vállalat kapta. A vállalattal azonban még kevés intézmény kötött szerződést, mert egy zsák szemét 12 forintba kerül. Ezt sokallják, és többen inkább az hagyományos elszállítás mellett döntenek. Fonyódtól Bala- tonszentgyörgyig — sajnos — csak néhány pecsenyesütő és zöldségárus előtt, valamint KISZ- és úttörőtáborban, vállalati üdülőben találtak ilyeneket. Érdemes volna a jobb, egészségesebb eljárást — a tisztaság és higiénia érdekében — olcsóbbá tenni! A KÖJÁL értékelése szerint — a vendéglátóipari hálózat sokat korszerűsödött. A vendéglátóipari ellátást javítja az idén megnyílt mintegy harminc lángos-, pecsenye- és hurkásütő; többségük az ellátatlan területekre kapott engedélyt. Az Idegenforgalmi Hivatal is jobban felkészült a vendégek fogadására. A balatoni üdülés fő szezonja most van. A tennivalók is megnövekedtek. A közegészségügyi, járványügyi felügyelők a rend megőrzése1 érdekében szabálysértési eljárásokat is indítanak. A múlt héten a siófoki Balaton étterem vezetőjét, valamint a balatonföld- vári 518-as számú ÉKV-pavi- lon vezetőjét büntették több száz forintra. A vétség: egységüknél hiányoztak a dolgozók egészségügyi vizsgálatai. Piszkosak még a terek és az utcák. Jobb szervezéssel, a lakosság bevonásával ezen is le-; hetne változtatni. KZsi i goMoöTf ireptÄ-r Kedd, mi. jato» ML /
