Somogyi Néplap, 1971. július (27. évfolyam, 152-178. szám)

1971-07-08 / 158. szám

/ Több gondot a javításra Hogyan használják fel a szolgáltatásfejlesztési külön kerete t? Sokszor megállapított tény. nem megfelelő a lakosság ré­sijére végzett szolgáltatások színvonala, gyakran előfordul a reklamáció is a munka mi­nőségével kapcsolatban. A szolgáltatást is végző vállala­tok, szövetkezetek egy részénél — annak ellenére, hogy egy­re több a háztartási gép, rá­dió, televízió stb. — e tevé­kenység aránya csökkent, vo­lumene pedig alig nőtt. Ezek a jelenségek még in­dokoltabbá teszik, hogy azt a 48 millió forintot, amelyet a megye e tevékenység fejlesz­tésének elősegítésére kapott, minél hatékonyabban használ­ják fel A megyei tanács pá­lyázatot hirdetett a lakossági szolgáltatások fejlesztésére. 28 pályázat -s a tapasztalat A községi és városi taná­csok véleményével ellátva 28 pályázat érkezett be. Ezekből elsősorban azt a megállapítást lehetett leszűrni, hogy nem kellően ismerik a vállalatok, szövetkezetek a központi szol­gáltatásfejlesztési alap felhasz­nálásának lehetőségeit. Mint a megyei tervgazdasági bizott­ság tegnapi ülése elé került je­lentésből kitűnik: egyes pályá­zók pénzszerzési lehetőséget láttak ebben, s főleg gondjaik enyhítésére akarták felhasz­nálni. Több volt az olyan pá­lyázat is, amelyik a szolgál­tatás fejlesztésére fordítaná ugyanazt az összeget, amely e' kap, de a megyei tanács ál­tal biztosított összegből fe­dezné a beruházás 70—90 szá­zalékát. Az elv pedig az, hogy a szolgáltatásfejlesztésére for­dított összegnek legfeljebb a felét teheti ki a támogatás, a többit saját fejlesztési alap­jából, illetve bankhitelből kell fedezni. Ezt mindössze a pá­lyázók egyharmada vállalja, ök is elsősorban a gépkocsi­szervizzel kapcsolatos beruhá­zásokat akarják megvalósítani. Általános tapasztalat a pá­lyázatokkal kapcsolatban, hogy a vállalatok, ktsz-ek nem szá­moltak azokkal a lehetőségeik­kel, amelyeket egyszerű szer­vezéssel is meg lehet oldani. A megyei tervbizottság a Vál­lalatok, szövetkezetek figyel­mét felhívta a gyorsszolgálati javítórendszer kialakítására, a régi típusú készülékek ki­cserélésének, aztán javít­va vagy újra értékesítésé­nek lehetőségére és az alkat­rész-árusítás bevezetésére a szervizekben. IDB az emblémán Divatbemutató és előadás Harmadik díjat nyert a Sí — Szavazni lehet a ruhákra 1*0 még fiatal, neki még min­den jól áll.« Általánosan el­fogadott nézet, de meggyőző­désem, hogy nem igaz. Utcán, téren, buszon, szórakozóhelyen ámulok a sok szélsőséges irányzat láttán. Máskor pedig a divat iránti teljes közömbös­séggel találkozom. Annyi bl- zöflyos, hogy van még mit ten- ni áz ízléses öltözködésért. Az ifjúságpolitikai határozat szellemében megalakult az if­júsági divatbizottság, s igen eredményesen működik a fő­városban. Vidéken, elsősorban a megyeszékhelyeken sem ár­tana a fiatalság jobb tájékoz­tatása. A feladat sürgető, ezért a Belkereskedelmi Miniszté­rium ruházati kereskedelmi főosztálya pályázatot hirdetett, s ezzel megkezdődött egy or­szágos akció. A huszonnyolc pályázó között ott volt a So­mogy megyei Iparcikk-kiske-í reskedelmi Vállalat is. Bekül-j dött akciótervükkel harmadik f díjat nyertek, ezenkívül a mi-| nisztérium kereskedelempolitt-1 kai alapjából 14 800 forint hoz- * zájárulást Mi a tervük, hogyan képze­lik el a szervezeti fölépítést Erről beszélgettem Dömötör József áruforgalmi osztályve zetővel. — Első lépésként megalakult az ifjúsági divatbizottság. Leg­később július 31-ig megszer­vezik a divatklubot, amelyben helyet kapnak az üzemek | KISZ-bizottságának, vezetésé- * gének tagjai, valamint a Ka-| posvári Ruhagyár divatterve­zői. \ Elém teszi az akciótervet j Sűrűn gépelt papirok, rajta: programok, tervek. Divatbe-: mutatót rendeznek július 10-i én az Ifjúsági Parkban. A j program szerint nagy felada* vár a Csibi Áruházra. A kon-: fekciós kirakatban helyezik e’; a dlvathiradót. Ezen az ér- ■ deklődők megtalálhatják az if­júság öltözködéséről szóló idő szerű cikkeket, a bemutatókor készült fényképeket. — Mi a tervük a vállalatok és intézmények bevonására? — Szeretnénk előadásokat bemutatókat tartani a nagyobb üzemek KISZ-klubjaiban. Min­denki szavazhat majd a ru­hákra, amelyeken egy-egy szá­mot helyezünk el. Ez nagyon fontos, mert felmérhetjük az igéhyeket, mégpedig a legköz­vetlenebb módon. A szavaza­tok összegezése után már biz­tosabban tudunk intézkedni, mert képet kapunk arról, hogy milyen legyen’ a divatvonal, milyen színt, mintát, alap­anyagot termeltessünk, illetve szerezzünk be. A divatbizottság huszonhat- ezer forintos költségvetést ter­vez. Két üzemben és egy is­kolában klubszerű bemutatót rendeznek ebből. Tablókra, fényképekre, hirdetésekre leg­alább nyolcezer forintot szán­nak. Az egyéb kiegészítő költ- • ségek — így például fodrász, kozmetikus — ötezer forintot igényelnek. Előttem az embléma. Egy fiú- és egy leányfej, alatta felirat IDB. Hogy mennyi idő alatt lesz ismert, mikor válik fogalommá, az a kereskedelmi vállalatoktól, a KlSZ-szerveze- tektől és a bizottság lelkiisme­retes munkájától függ. A. M. Első a lakosság igénye A szolgáltatásfejlesztési alap felosztásáról majd a végre­hajtó bizottság dönt. A terv- gazdasági bizottságnak az a véleménye, hogy ennek az ösz- szegnek az ellátatlan vagy rosszul ellátott területek szol­gáltatásénak javítását kel) szolgálnia. Elsősorban arra tö­rekszenek, hogy a lakosság igényeit — a közületi igénye­ket megelőzve — kielégítsék. Kiemelten kezelik a gépkocsik javítására szolgáló kapacitás bővítését célzó pályázatokat, a tervidőszak végére ugyanis megkétszereződik a megyében a személyautók száma. A me­gye rendelkezésére álló szol­gáltatásfejlesztési alapból egyébként a legnagyobb ösz- szeget — összesen 16 millió fo­rintot — e tevékenység fej­lesztésének elősegítésére fordí­tanak. A lakáskarbantartási kapacitás növelésére 12 millió forint az előirányzat. E rend­kívül nagy munkára azonban úgy látszik, nincs elég vállal­kozó: kevés pályázat érkezett. Tovább nő a lakosság igé­nye a textiltisztítás terén is. E tevékenység fejlesztését tíz­millió forinttal segíti a tanács. Az igények kielégítésénél el­sősorban a Patyolat Vállalat jöhet szóba. Neki — a terv­időszak végére — be kell fe­jeznie kaposvári üzemének re­konstrukcióját, a siófoki mo­soda és vegytisztító építését, s él kell készíteni a nagyatádi és a marcali vegytisztítósza­lont. Általánossá kell tennie a háztól házig szolgálatot is a városokban. Tartalékolnak is A legtöbb panasz az elmúlt években a háztartási gépek, rádiók, tv-k javítására volt. Kaposváron már elkészült a GELKA-központ Célszerű­nek látszik egy központi szer­viz létesítése is. Ezenkívül cél­szerű lenne a centrumtelepü­léseken is fiókszervizeket lé­tesíteni. A fejlesztési alap e teyékenységét és belső So­mogybán a további ilyen irá­nyú fejlesztéseket nyolcmillió forinttal támogatja. A szolgáltatás egyéb elha­nyagolt területeinek — mint például a ruházati javítás, a méretes szabóság, a vasipari javítás — fejlesztését kétmil­lió forinttal támogatja a ta­nács. K. I. Hogyan öltözzön, , szépítkezzen a nő nyáron? Tanácsainkat azoknak a lá­nyoknak és asszonyoknak ajánljuk, akik szívesen hor­danak mini ruhát és forró nadrágot, maxi szoknyát és farmert, valamint az orruk hegyén napszemüveget és fa­levelet. Fontos, hogy a taná­csok betartásához legalább két hét szabadsággal rendel­kezzenek, az sem baj, ha ti­zennégy napig ki sem moz­dulnak a lakásból, ugyanis már nem divatsikolyokat, ne­vetésre ingerlő make-up má- zolmányokat találnak ki, ha­nem egyenesen a kétségbe­esésbe kergetik az embert. Ezt pedig jobb, ha a lakásban vészelik át. Kezdjük talán a fürdéssel, de itt is a fürdő­szobaival. A jó közérzet legfontosabb kelléke, hogy fürdőtermünket lakószobává alakítsuk át. Le­gyen benne telefon, televízió, ágy (megteszi egy heverő is), a falon néhány kép, s a vizes női lábacskák alá perzsasző­nyeg. Ha ez mind megvan, akkor üljünk bele egy teli kád vízbe, nyomjunk bele fél tubus fürdőhabot, szórjuk tele müanyaghalacskákkal, s önfe­ledten játszadozzunk, amíg a víz ki nem hűl. Ha nagyon forró, akár ehe­tünk is a kádban, csak ke­resztbe kell tenni a földi jók­kal telepakolt tálcát, kézbe venni az újságot, melyet — ha izgalmas — nem lehet letenni. Előfordulhat, hogy valaki mégsem akar hálószobát be­rendezni a fürdőben, így kénytelen elutazni a tenger­hez, ha meg akarja fogadni tanácsainkat. A legfontosabb az átlátszó bikini, de nem az, amelyiken átsüt és barnít a nap, hanem az, ami alól ki­derül, hogy nincs új a nap alatt. Minél nagyobb bőrfelü­let érintkezik a levegővel és I o napsugarakkal, annál egész­ségesebbek maradunk, ezért a kétrészes fürdőruhánk anyag- szükségletét ötéves srácunk napi zsebpénzéből fedezhet­jük. Vegyük örömmel tudo­másul, hogy a tengerpartokon egyre nagyobb strandokat hó­dítanak el a nudisták, akik egyben takarékosságra is ta­nítják a szabadsága alatt sok­szor felelőtlenül költekező kétkezi dolgozókat. A kádban elfogyasztott reg­geli, majd a nüpozás után a nap fényponja kövekezik: a délutáni kozmetika. A szabadságolt nő odaül a toalett-tükre elé, kinyitja He­lena Rubinstein varázsszerei­vel telepakolt dobozát, s ma­gára ken másfél kiló méreg­drága festéket. Külön taná­csunk, hogy alaposan dolgoz­zuk a bőrbe a színárnyalato­kat, hogy a délutáni táncnál és az esti flörtnél ne kenőd- hessen el arcunkon a smink. Arcot festeni mindenki tue de hogy milyen színekkel és milyen sorrendben, arról is­mét hallgassák meg szakem­berünk véleményét. A festést a szemhéjjal kezd­jük, arany-beige színűre pin- gáljuk. A szempillára dohány­szürkét rakjunk, míg az arc, szem alatti, pofacsont körüli részére rózsaszín dukál. Az orr környékén a barnás-rózsa­szín mutat legjobban, míg az ajkakat világosbarna-piros rúzzsal húzzuk ki. (Hiányzik még a sárga, a zöld, a fekete, a püspöklila, s a kozmetikus­diktátornak egy kereke.) Miután sikerült olyanra má­zolnunk az arcunkat, mint egy összefirkált hirdetőoszlop, nyugodan nekikezdhetünk az öltözködésnek. Az amerikai divat szerint operába kizáró­lag rövid nercbundába és kord farmerben menjünk, míg az ötórai teához szuper­mini, elöl lazán összezsinóro- zott ruhában jelenjünk meg. Alakunkat és a szabadság örömét még jobban kifejezi, ha a laza zsinórzat alá apró/ Donald kacsa és Miki egér fi­gurákat ragasztunk. Délutáni kirándulásokhoz terepszínű ruhát vegyünk fel, katona­zubbony és hosszú csizmát, viszont ehhez az öltözékhez csak dzsip megy, sportkocsiba a világért bele ne üljünk. Fegyvert lehetőleg ne vigyünk magunkkal, mert annál, amit a ruha takar, jobbat úgysem találunk. Partymeghívásnak csak ak­kor tehetünk eleget, ha biki­nialsó nagyságú forró nadrá- gocskában, hosszú slides zso- késapkáhan és hasig érd blúz­ban jelenünk meg. Fontos, hogy a blúz alsó széle és a nadrág felső csíkja közötti részt valamivel eltakarjuk, mert szemérmetlenkedni nem illik. A kézművesek erre a célra találták ki a húsz-harminc centiméteres nagyságú csato­kat — cigarettavastagságú bőrövön. A csat lehet fémből, műanyagból, pap undekliből, de mindenképpen ábrázoljon valamit. Exkluzív társaságba indulva azt az övünket ve­gyük fel, amelyiknek csatja Rodin Gondolkodója, vagy Munkácsy Siralomháza. Ezzel egyúttal egyéniségünkről is képet kaphat partnerünk, s a társaság többi férfi tagja. Ha valaki esetleg kételked­ne divattanácsaink értékében, azzal közöljük, hogy a Stem című hetilap terjedelmes ké­pes riportban adott tájékozta­tást mindeme fontos tudniva­lókról, amelyek ismerete nél­kül — véleményünk szerint — valamennyi magyar dolgozó nő szegényebbnek érezhetné magát. A jó tanácsok összegezése után reprezentatív felmérésen próbáltuk eldönteni, idősze­rű-e egy ilyen írás megjelen­tetése? A megkérdezett hölgy elmondta, hogy a napokban egy GAZ kocsival Gigébe ké­szül kiszállásra, ahol napozni is óhajt. Igaz, hogy ott nincs tenger, de tanácsaink nélkül biztosan lehetetlenül érezné magát. Ezen igyekeztünk segí­teni. S. G. CSURKA ISTVÁN HÉT TONNA DOLLÁR 8. A kérdést többen félreértik. Elsősorban is a nagy Darnó- gyöngyei, akinek a jelenlevők közül elsőrendű kötelessége lenne Luciánót a fizikai ter­rortói megoltalmazni, ő azon­ban csak a pénzt oltalmazza. — A dohányt! Luciánó átad 200 forintot A nagy Damógyöngyei söté­ten néz, és ujjával hívogató mozdulatokat tesz. Luciánó még két darab szá­zast átad. A direktor tovább integet. Luciánó az egész pénzt át­adja. — Egyébként Max még biz­tosan nem alszik — mondja Damógyöngyei. Szántódi megérti a dolgot — KI az a Max? Luciánó egy kis szemtelen­séggel a hangjában mondja: — Az érőművészünk. — Csak nem képzeli, hogy verekedni akarok? Luciánó belenéz a füzetébe. Szántódi elképed: — Ki ne számítsa, mert én falra mászok! Luciánó csak számol, aztán azt mondja: — önnek tervei vannak ve­lem. Szántódi megadja magát. Ez már több annál, amit az ő agya elbír. — Elismerem, jöjjön! 5. Kihalt a falusi főutca, éj­szaka van. Szántódi és Luciá­nó egymás mellett lépnek. Lu­ciánó inkább szemlélődve, mint aki jól' végezte dolgát. Szántódi gondokba merülten. Megáll egy gyenge fényű lámpa alatt. Ránéz Luciánóra. — Száz szónak is egy a vé­ge, magában én pénzt látok, mester. Sok pénzt. Luciánó egy elhárító moz­dulatot tesz. — Matematika. Akárki meg­tanulhatja. — Hagyja itt ezt a pitiáner társulatot, és csináljunk egy üzletet! — Én a porond művésze va­gyok, az is maradok. Szántódi legyint erre. — Mennyi a gázsija? — Hát nem sok, az kétség­telen. — Ha rám hallgat, millio­mosok leszünk mind a ketten. Luciánó elmosolyodik. — Az nem lenne rossz, ven­nék egy fiatal oroszlánt, és rendes gázsit adnék az artis- táinknrk, hogy ne potyogjanak le minduntalan a trapézról. Szántódi egy kicsit elgondol­kozik. — Még ezt is meg lehetne csinálni. Vegyen ki egy hónap fizetés nélküli szabadságot, ne­kem ennyi idő elég. Luciánó csóválja a fejét. — Sajnos, nem lehet. Nél­külem semmire se mennek a fiúk. Én vagyok a pénztáros, a szakszervezeti bizalmi, az állatorvos, és a műsorban is kellek minden este. — Ne legyen makacs! Értse meg, hogy milliókról van szó! Luciánó egy kicsit elgondol­kozik. Most először egy kis kí­váncsiság ébred föl benne. — Mégis, miféle milliókról? — Majd megmondom. Azzal elindul. Elmennek a következő lámpáig. Ott Szán­tódi papírt és ceruzát vesz elő, illetve a papírt Luciánó kis füzetéből tépi ki, és a magas deszkakerítésre támaszkodva elkezd imi valamit. Mondja is, „amit ír. — Szerződés. Alulírott... Ránéz Luciánóra. — Szabad a becses nevét? — Luciánó. — Rendes neve nincs? — így ismer a világ. Aztán egy kis szerénységgel kiigazítja: — A szakma. Szántódi vállat von, & Írja tovább, és mondja is: — Alulírott Luciánó kötele­zem magam, hogy mindazokat a pénzösszegeket, amelyeket Szántódi Gábor, a helybeli népművelési osztály helyettes vezetőjének tanácsai és ötletei alapján a közeljövőben birto­A modern tudomány és technika lexikona Számítástechnika Egy új, elsősorban alkalma- mításra alkalmazásukat Neu- zott matematikai tudományág, mann Jánosnak, a magyar amely a számítógépeknek ma- származású matematikusnak tematikai jellegű problémák köszönhetik, aki először java­megoldásában való közremű- solta, hogy a gép szerkezeti ködésével foglalkozik. felépítésének jobban megfelelő A számítástechnika kifejlő- kettes számrendszert használ- désenek kezdete egybeesik a ják. Az ötlet, bár igen egysze- számítógépek megjelenésével, rű, mégsem jelentéktelen, A modem digitális, elektroni- mert korábban a tízes szám- kus számítógépek pedig szá- rendszernek géprevitelével kí­.......................................................... sérleteztek, eredménytelenül. Számok ábrázolása még csak ’ megvalósítható volna, pl. tíz kölni fogok, a fent nevezett Szántódi Gáborral 50—50 szá­zalék arányban megosztom. Írja alá. Luciánó nem sokat teketó­riázik, aláírja. Aztán ránéz Szántódira, hogy nahát, hall­juk most már azokat a nagy ötleteket. Szántódi szinte transzban: — Csak egy szót mondok: totó. Luciánó elismerően bólint egyet. Szántódi vérszemet kap. — És még egyet: lottó. Luciánó lassan elindul visz­szafelé. Szántódi kétségbeesetten fordul utána. — Hová megy? — Nézze, ez nagyon szép! De nekem erre sajnos most nincs időm. A társulat egész nyáron negyed házak előtt ját­szott, s az állatok majdnem összeesnek az éhségtől. Ha most nem verünk rá, és nem szedjük össze magunkat, té­len éhen halunk. — Ember! Ha maga kikal­kulálja az öt lottószámot, az másfélmillió. Mikor güriznek maguk össze másfélmilliót ezekkel az ócska szátnokkal? — Mindegy. Nekem legalább két heti munkámba kerülne a lottóégyenlet feállítása. Sta­tisztikai rendszerbe kellene foglalnom az összes eddigi hú­zásokat. Bizony. Kétheti ko­moly munka, és engem most két hétig nem tud nélkülözni ez a szegény társulat. Ért; már, uram? (Folytatjuk) igymástól különböző feszült- jégállapot megkülönböztetésé­vel, de a tárolás megoldhatat­lan volna a tízes számrend­szerben, amely pedig minden számítási feladat (de nemcsak számításnak) elengedhetetlen velejárója. Kettes számrend­szerben viszont igen könnyű megvalósítanunk a tárolást is; és már jóval korábban bizo­nyították, hogy a kettes szám- rendszer is ugyanúgy alkal­mas mennyiségi viszonyok áb­rázolására, mint a tízes. A számítástechnika egyik fontos feladata, hogy a külön­böző matematikai (és logikai) műveleteket értelmezze a ket­tes számrendszerben. Ez nem­csak a közvetlen műveleti szinten érvényes, hanem en­nél sokkal magasabb művelet­rendszerek, sorozatok szerve­zésére is. Itt azt kell vizsgál­nia a számítástechnikusnak, hogy miként célsz,erű gépre vinni egy-egy feladatot, illető­leg egyes esetekben annak vizsgálatát is magába foglal­ja, hogy egyáltalán gépre vi­hető-e a feladat? Különösen jelentős fejlődé­seknek Indultak a számítógé- oek és a számítástechnika negjelenésével azok a mate­matikai feladatok és a velük kapcsolatos problémák, ame­lyek nagy tömegű (esetleg jevébként igen egyszerű) mű­veletek elvégzését igénylik. Ezeket korábban fáradságos emberi munkával kellett volna elvégezni. Ilyen feladatokat je- lertenek az ún. numerikus számítási módszerekben össze­foglalt típusok. Q SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1971» Júliáé L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents