Somogyi Néplap, 1971. július (27. évfolyam, 152-178. szám)
1971-07-08 / 158. szám
gyermeküdülő Fonyód ligeten Az első pillanatban reménytelennek látszott kedden, hogy itt szerdán már megkezdődhetik a nyaraltatás. Dömperek és teherautók közlekedtek az egyenetlen talajon, a pavilonok közötti utakat szórták be éppen gyöngykaviccsal. A földön hevertek a hinták tartóoszlopai, de a gödröket már kiásták számukra. Munkások nyüzsögtek a főépület körül. Szabó József, a SZOT Üdülési és Szanatóriumi Főigazgatóságának műszaki főelőadója aggodalmas arccal jártkelt. Hegesztőberendezés kábelein lépkedett át, tányértornyokat kerülgetett a konyhában. — Saját karbantart) üzemegységünk csinálta a kőművesmunkákat, az építőipar ugyanis nem vállalta, illetve csak 1973-ra. Így hát leállítottuk a javításokat, és karbantartóinkat ráállítottuk az üdülő építésére. El tudja képzelni mit jelentett ez: hetven emberrel minden gépesítés nélkül belevágni egy ekkora vállalkozásba? A baj mégis az alvállalkozói munkák kiadásakor kezdődött — mondja. Széklábak erdeje merede- zik a 250 főt befogadó ebédlőben, az asztalokon. A terem üvegfalán keresztül szabad kilátás nyílik a selyemzöld vízre meg a badacsonyi hegyekre. Már ettől a látványtól is jól lehetne lakni, ha a konyha nem működne. Persze működni fog. A látszólagos zűrzavarban biztos pont a két óriás méretű, gázfűtéses kondér. És a cukrászatban a fagylaltgép. A főépületben folyó lázas tevékenység után megnyugtató csend és rend fogad a pavilonokban. Középütt, az élénk, színű, gyerekes falfestményekkel díszített társalgókból nyílnak a tizenhat személyes hálótermek. Minden ágyacska külön kis birodalom a szekrényekkel és polcokkal, ahol mindenki elhelyezheti a hazulról hozott »személyi tulajdonát«, a legkedvesebb mackót, babát, mesekönyvet. Igaz, ötezer forint értékű játék és ezerkötetes könyvtár várja a nyaralókat. Tolóüveges, hosszú ablak kelti föl a figyelmet a hálóterem végében. Egy kis szobára nyílik az ügyeletes nevelők ág,ra fölött. Ha éjjel felsír valamelyik gyerek, ha lerúgja magáról a takarót, máris ott a gondoskodó kéz. — Hányán érkeznek az első csoportban? — 384 gyermek. Azért csak ennyi, mert egy pavilont az alkalmazottak számára kell fenntartanunk, mivel az ő lakrészük a főépület emeletén még nem készült el. Az idén 3000 gyermeket nyaraltatunk hat turnusban. R. Zs. Bérelt kápolnában — Illegális kiállítások, műsorok Törvénytelen útnn néhány avantgarde Értetlenül állunk a bogiári kápolnatárlat megújuló kiállításain. Az új magyar avantgarde egy külön csoportja miért »menekült« egy elhagyatott szentélybe, mely holtat őrzött a kriptában és ahol a huliganizmus is tanyát talált, főleg nyaranta? Miért léptek jó néhányan a »senki földjének« vélt magánterületre, melyet most még Galántai György budapesti festőművész bérel — az egyháztól? Miért kezdtek illegális kiállításokat rendezni bogiári kápolnatárlatok címen?... Nem értjük meg azt sem, hogy a felügyelet — felső fokon a Somogy megyei Tanács művelődésügyi osztálya — miként nézhette el eddig (csaknem egy esztendeig) a törvénytelenséget, a szabálytalan kiállításokat, a műsoros rendezvényeket A felügyelet tanácstalan, vonom le a következtetést azokból a levelekből is, melyek most előttem fekszenek. A Somogy megyei Tanács művelődésügyi osztályának balatoni főelőadója 1971. július 2-án és 14-én levelet küldött a bogiári tanácsnak és a Somogy megyei Múzeumok Igazgatóságának a kápolnatárlatok ügyében. A küldemények tartalma megegyezik. Azt kérdezi dr. Hock János, hogy mely szerv (személy) a rendezője ezeknek a tárlatoknak és műsoroknak, kinek az engedélyével tartják meg a már kinyomtatott prospektusban található rendezvényeket, a tervezett műsorokhoz ki adott engedélyt, mi a műsorok tartalma, kik a szereplői? A tárlatok ügyének tisztázására kérte föl az előadó a Somogy megyei Múzeumok Igazgatóságát is... A bogiári tanácselnök válaszából: »A balatonboglári kápolnatárlatok működésével kapcsolatosan több ízben kerestem Galántai György főszervezőt az engedély bemutatása miatt, azonban minden kísérletem eredménytelen maradt, mivel a nevezett személy csak nagyon ritkán, rövid időre jelenik meg községünkben.« Értetlenül állunk az ügyintézés előtt is! Ami pedig a kápolnatárlatok ügyét illeti, nagyon is egyszerű. A 23/1963. számú kormányrendelet kimondja, hogy Magyarországon képző- és iparművészeti kiállítást csak a lektorátus engedélyével, zsűrizése után tarthatnak műrészek, csoportok. Ennek alapján nem minősíthető magán- területnek a kápolna sem, ahol Galántai György rendszeres kiállításokat rendez, műsorokat szervez. A lektorátus is értetlenül áll a kápolnatárlat művészeinek szembehelyezkedésével, miután július 2-án személyesen is meggyőződtek az illegális kiállításokról — tájékoztatott Barta Éva, a lektorátus helyettes vezetője. ELVI VITA addig nem alakulhat ki a bogiári kápolna- tárlatok népes csoportjával, amíg nem lépnek vissza a törvény megszabta területre. Elvi vita helyett most szabálysértési eljárás kell induljon — ellenük. H. B. (Az aranyhal A horgászok között mindig akadnak olyanok akiknek ritkán kedvez a szerencse. Mások eredményesebben űzik ezt a sportot. Egyszer nekem is nagyobb volt a szerencsém, mint az ügyességem. Fogtam egy olyan halat, amelyik nagyobb és szebb volt, mint bármelyik korábbi zsákmányom. Egy vasárnap történt, és a hal, amit fogtam, aranyhal volt. Az jutott az eszembe, hogy előbb-utóbb talán minden horgásznak akad ilyen ragyogó napja; ez a kitartó miinka jutalma. Talán még más dolgokra is gondoltam volna, ha a hal hirtelen meg nem szólal; — Fiatalember! Én aranyhal vagyok. Megismersz? — Természetesen... — mondtam. — Van egy aranyórám is... — Az egészen más! — Tiltakozott. — Az óra rosszul is járhat! — Az én órám nem jár rosszul! Az egy igazi aranyóra! — De én teljesítem három kívánságodat, ha elengedsz és visszadobsz a vízbe! Tedd meg, kérlek! — Nem értelek, és nem is akarlak érteni. Megfőzlek és megeszlek, mint a többieket. Én az emberek között sem teszek kivételt. Miért tennék éppen veled? De addig-addig beszélt hozzám, míg végül is meggyőzött. Visszadobtam a vízbe, és máris elkezdtem töprengeni, hogy mit is kérjek tőle. Mert ugyebár, mit is kívánhat egy ember, akinek van egy jó felesége, autója, lakása, titkárnője (aki négy nyelven beszél), hűtőgépe és porszívója, televíziója és bélyegalbumai, villanyborotvája, amit még javíttatni sem kellett. Ugyan, mit kívánhat? Géppisztolyt? Minek! Repülőteret? Fölösleges! Oroszlánok erejét? Nem kell! Szókratész bölcsességét? Még mit nem! Végül is, amikor mindent végiggondoltam, úgy döntöttem, azt fogom kívánni elsőnek: helyezzék át a főnökömet egy neki megfelelőbb — alacsonyabb — munkakörbe. De nem helyezték át... Aztán azt kívántam, hogy az én kedves folyom, a Száva folyjék visszafelé. De nem folyt... A harmadik kívánságom az volt, hogy teljesítse az első kettőt. De nem teljesítette. Ekkor értettem meg„ hogy Utazás a Zselichen Emlékeztető a múltból A Zsebe területének legnagyobb része már a századforduló előtt Somogy megyéhez tartozott, és így a megye területének 29 százalékát elfoglaló erdők is jórészt itt terültek el. Országos viszonylatban is igen nagy volt itt az erdők aránya, több mint 56 százalékát tette ki a Zsebe területének. A szántóföldek a megye felét, a Zsebcnek kevesebb mint egyharmadát borították. A legelők aránya a kedvező éghajlati és talajviszonyok miatt ismét a megyei átlagnál magasabb, emiatt — főleg a Zsebében — az 1000 lakosra jutó szarvasmarha-állomány is magas volt, de ebbgn a gyér lakosságnak és a külterjes viszonyoknak is szerepük lehetett. A források szerint még az iparosnak és a szolgának, sőt némely zsellérnek is volt saját tehene. Az állatoknak mintegy kétharmada a nagybirtokosok, egyharmada pedig a kisbirtokosok kezében volt. Az értékesebb állatállomány természetesen a nagybirtokokon tenyészett. Juhot csak a homokos nyugati peremterületeken tenyésztettek, a nagybirtokosok pedig Spanyolországból hozattak be merinó fajtákat, majd később a húsbirkák tenyésztésére tértek át A gyapjú keresett ciki? lett, mázsájáért 160—200 forintot is adtak. A juhnyájakaí főleg a sertéstenyésztés rovására kezdték a gazdák tartani. A gyapjúárak hanyatló-ia miatt azonban a tenyésztés is fokozatosan sorvadt, még az sem segített, ha zsírban vagy tejben vágták le a birkáról a gyapjút: a vevők nem értékelték már a gyapjú zsírtartalmát. Az agyagtalajokon jól hozott a rozstermesztés, a fölösleget is el lehetett adni a kanizsai és a veszprémi piacokon, Hárságyon szilvát és egyéb gyümölcsöt termesztet 1973-ban mozgalmat indítanak Befejeződött az iskolatelevíziós konferencia a y. > I 0 > 1 g f I | $$$ Pipi íIMI.íMmw w ... ^ lÉPk, ökÄkQ .fe (Tudósítónktól.) Tegnap délben Siófokon befejeződött a Balatoni beszélgetések keretében szervezett iskolatelevíziós konferencia. A szakcsoportok vezetőinek beszámolóját Faragó Lászlónak, a Művelődésügyi Minisztérium főelőadójának összegezése követte. Megállapította, hogy a most lezajlott konferencia szerves része annak a segítő programnak, melyet Somogy megye már korábban is megszervezett a Balaton partján, utoljára 1969-ben, amikor — szintén Siófokon — nemzetközi iskolatelevíziós konferenciát tartottak. Azóta sok minden történt iskoláinkban. Jelenleg az ország 5480 általános iskolája közül több mint 5200 rendelkezik televízióval. (összehasonlításképpen elmondta, hogy Franciaország 74 ezer iskolájából csak húszezernek van készüléke.) Hangsúlyozta, hogy a televízió nem egyetlen eszköze az oktatásnak, bár az egyik legfontosabb és legmodernebb ezek közül. A televíziónak egyik legfontosabb feladata olyan helyek, gyárak, üzemek, termelési folyamatok bemutatása, amelyekre az iskola nem képes. De egyre nagyobb követelmény, hogy a gyermekek neveléséhez is jelentős segítséget adjon. Szükség lenne ma már egy havonta megjelenő tv- pedagógiai folyóiratra is. A nevelők továbbképzésében szintén nagyobb szerepet kaphatna az Iskola televízió. A tanácskozás befejeziő előadását Kelemen Endre, az ís- kolatelevizió osztályvezetője tartotta. Beszámolt a közelebbi és távoli tervekről. Az oktató televíziónak a jövőben sokkal nagyobb szerepet kell vállalnia a fizikai dolgozók gyermekeinek megsegítéséből, az általános és középiskolai diákok differenciált támogatásából. Tervezik a napközis foglalkozások segítését televízióval, az általános iskolából kimaradtak műveltségének kiegészítését. Növelik az osztályfőnöki órák adásainak számát. 1973-ban mozgalmat indítanak a tanyai, pusztai, hétközi kollégiumok fejlesztésére. Foglalkoznak azzal a gondolattal is, hogy a televízió iskolára előkészítő foglalkozásokat is sugározzon a jövőben. A középiskolák számára társadalmi, jogi ismereteket adnak, a szakközépiskoláknak tv-kéntiaórákat terveznek. tek. A szőlőterület nem volt nagy, de a szőlők jó minőségű borokat adtak, híres volt a szennai, cserénfai, asszonyfai, mozsgói és szulimáni bor. A birtokviszonyok meglehetősen iránytalanok voltak; a kisbirtokosok vagy más néven a volt úrbéresek birtokát három "észben osztották ki. A földeken háromnyoanású gazdálko- lás folyt: az első évben ugaron maradt részbe a következő esztendőben őszi gabonaféléket vetettek, majd a harmadik évben tavasziakat tér- nesztettek. A gazdálkodás a ’orrások szerint még a 70-es Ivekben is a »legkezdetlege- :ebb eszközökkel, faekével, faboronával és sokszor minden trágyázás nélkül, sekély szántással történt. »A 70-es években kezdték elcserélni a faeszközöket vasszerszámokra, a földeket trágyázással javították, mélyebben és rendszeres Időközönként szántottak. Az aratókat zömmel Zala, Tolna, Vas és Baranya megyéből szerződtették: a munkások általában 10-ik vagy 11-ik részt kaptak, ritkábban pedig pénzben vagy gabonában fizették ki őket. Cséplésért 40 krajcár és 1 forint 20 között kaptak pénzt. Ilyen értékek között ingadozott a gazdaságokban a kifizetett napszámok értéke is. A parasztság elszegényedését jól mutatja, hogy 1861 körül még csak a gazdák 25 százaléka volt az egynegyed telken aluli és a zsellér, 1883-ra pedig már majdnem az egész parasztság fele tartozott közéjük. A községekben a vagyoni különbségnek megfelelően sok helyen kialakult a kasztrendszer; az első helyen voltak a telkes polgárok, akiknek legalább egynegyed teleknél nagyobb birtokuk volt; akinek csak egynegyed telek jutott, az volt a fertályos polgár. Ha valakinek háza és 1—2 hold földje vagy szőlője volt, házas zsellér volt a neve, a házat- lan zsellérek 1—2 hold föld mellett napszámba is jártak, mert egyébként nem tudtak volna megélni. A napszámosok többségének azonban se földje, se háza nem volt. Vé-*>s gül a cselédek következtek, akik földesurakhoz, telkes polgárokhoz szerződtek. Kiváltságos rétegnek számítottak a mesteremberek, akik többre tartották magukat a polgároknál: a mesterember a templomban is előrébb ült a polgárnál ... A Zselicben azonban nem volt ilyen éles a kasztrendszer: a települések viszonylag kis lélekszáma, az egvmásra utaltság, a községek nehezebb megközelíthetősége miatt itt demokratikusabb volt a légkör, az emberek kapcsolata. mint Külső-Somogy községeiben. Dr. Vuics Tibor (Folytatjuk.) a hal becsapott. Kimentem hát a Száva parijára, és bevetettem a horgomat a vízbe, azzal az eltökélt szándékkal, hogy megfogom az aranyhalat, és nem kegyelmezek neki. Nem kellett sokáig vámom. Egyszercsan, felouK.K,ant a víz színén. — Becsaptál! — szóltam rá mérgesen. — Mit várhat az ember a többi haltól, ha egy aranyhal így cselekszik? — szidtam. A hal azonban visszafele- sélt: — Először is én nem vagyok igazi aranyhal. Csak aranyozott. Másodszor: a jövőben ne higgy a halak beszédének. Harmadszor pedig: az az igazi aranyhal, amelyikben benne van a próba! Na, ég veled! Ezzel örökre eltűnt a szemem elől. Mllovan IHcs Fordította: An tally István Ügyelet—centrum A városi tanács költségvetési üzemének építőmunkásai dolgoznak az Ezredév utca végén emelkedő, félig kész ügyelet-centrumon. Az elnevezés előzetes még — az viszont bizonyos már, hogy ez az építmény lesz Kaposvár éjszakai orvosi ügyeletéinek székhelye. Ide vonják össze az általános orvosi, a fogorvosi és az építkezés befejezésének időpontjára meginduló gyermek- gyógyászati éjszakai ügyeletet Az építkezést az őszre fejezi be a költségvetési üzem. A korszerű épületet URH-s központtal látják el, mely kapcsolatban lesz az ügyeletes orvosok URH-s gépkocsijával, a megyei kódházzal és a mentőállomással is. SOMOGYI NÉPLAP csütörtök, 1971. Július &
