Somogyi Néplap, 1971. július (27. évfolyam, 152-178. szám)

1971-07-08 / 158. szám

tézendő ügyeknek 90—95 szá­zalékát valóban ott intézzék el. Nemrégiben a kormány fel­hatalmazta a megyei tanácso­kat, hogy különböző ügyek in­tézését átruházhatják a köz­ségekre, ha úgy látják, hogy ott megvannak a megfelelő feltételek a fokozottabb önál­lósághoz. És máris csaknem ezer község tanácsa, illetve végrehajtó bizottsága és szak- igazgatása kapta meg a jogot arra, hogy építési, iparenge­dély és egyéb ipari, kereske­delmi ügyekben első fokú ha­tározatot hozzon. Elsősorban a nagyköségi tanácsok munkája mutat biz­tató képet Eddig 270 nagyköz­ségi tanács alakult az ország­ban, s a járási hivatalok főleg ezeknek adnak át mind több hatáskört B iztonságot, állandóságot ad a tanácstörvény be­tűje és szelleme a vb- titkároknak, és a tanács szak­igazgatási szervezete többi vezetőjének is. Szükséges azonban — s ez az érem mé sik oldala —, hogy a tanács apparátusban meglevő ige’ erős fluktuáció is véget érjen Az emberek, a helyi lakosoi meg akarnak bízni azokban akikhez ügyes-bajos dolgait intézéséért fordulnak, s ter­mészetes, hogy elsősor b»! azokban bíznak, akiket ismer nek, akik községük állandó k kosai, akik: ott »gyökeret eresztettek«,, V. R Naponta hatvan vagon idei gabona kerül a Somogy megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat központi magtárá­ba. Az első szállítmány búzát — három vagonnal — a me- söcsokonyai Haladás Tsz szállította. Korszerűsödő államigazgatás M anapság már — sajnos — faluhelyen sem rit­kaság a válás; abban sincs különbség a városi és a falusi emberek között, hogy a válás legfőbb áldozata a semmiről sem tehető gyermek. Ezen a szomorú helyzeten aligha lehet valaha is törvény­hozási úton segíteni. Azon vi­szont már igen, hogy eddig a különélő szülőnek előbb a já­rási tanácstól kellett »látha­tási engedélyt« kérnie, ha gyermekével találkozni akart, most pedig már ezt is hely­ben intézik el. A község lako­sait a helybeli tanácsnál ál­talában személyesen ismerik, a járási székhelyen többnyire nem. Természetes tehát, hogy a helyi hatóságra lehet — és kell — bízni a láthatási enge­dély megadását. Ugyanez áll az egyéb gyámhatósági ügyek­re is, amelyekhez körültekin­tésre és nem utolsósorban a személyi, családi viszonyok is­meretére van szükség. A kérdés ezek után csak az: nem árt-e az ügyek meneté­nek, a törvényességnek, hogy a tanácshoz forduló embere­ket nagyon is jól, személye­sen ismerik azok — nemegy­szer tegeződő, sőt rokoni vi­szonyban is álmák velük —, akiknek az ügyintézés a mun­kájuk. Az új tanácstörvény al­kotásánál és az azóta megje­lent rendelkezések elkészítése­kor is számításba vették ezt: járási hivatalnak, valamint a megyei tanácsnák mindinkább az lesz a feladata, hogy a törvényességen őrködjék, a jogszabályok megtartását és az azok szellemében folyó mun­kát ellenőrizze. (E téren netn- zetközdeg is elismerésre mél­tóak a magyar igazgatási ügy­intézés eredményei: a külön­böző jogorvoslatok során a hozott határozatoknak mind­össze 1,4 százalékát kellett megváltoztatni.) R égi probléma az is, hogy az állampolgárok ügyes-bajos dolgait kü­lönböző helyeken intézik, s ez sok szaladgálással, időpazar- lással jár. Az igazgatás egy­szerűsítése és korszerűsítése során már eddig is jó néhány olyan munkaterület került át a tanácsokhoz, amely koráb­ban attól függetlenül műkö­dött, így például tavaly a ke­reskedelmi felügyelet. Az Or­szágos Vízügyi Hivatal átadta a tanácsoknak azoknak az ügyeknek az intézését, ame­lyek a szélesebb körű lakos­sági vízszükségletre vonatkoz­nak. Mindezekkel együtt a la­kossági ügyeknek körülbelül a fele tartozik ma a tanácsok­hoz, a többi más, különböző szervekhez. Természetes, hogy a további egyszerűsítés és kor­szerűsítés megkívánja az ilyen különállások minimálisra csökkentését, s a legtöbb ügy­nek egységesen a tanácsok ke­zébe adását. S azért is, mert — itt van a legjobb, legélőbb társadalmi ellenőrzés! A tanácsüléseken sűrűn esik szó arról, hogy még mindig sok a párhuzamosság az igaz­gatási munkában. Megtörtént, hogy egy házépítéshez előbb az illetékes tanácsnak kellett engedélyt adnia, azután a táj­egység idegenforgalmi intéző bizottságának jóváhagyására volt szükség — s a két alá­írás két különböző időpontban egyazon előadó tollából került az iratra. Hasonló eseteket bárki felsorolhat. Az igazgatás korszerűsítéséhez tartozik te­hát az is, hogy mindenféle fö- löseges párhuzamot kiküszö­böljenek. Az elmondott intézkedések és tervek mind a bürokrácia csökkentését szolgálják. Jelen­leg a községekben levő állam- igazgatási ügyeknek mintegy 40—45 százalékát intézik csak el helyben, további 50—55 szá­zalékot a járási hivataloknál, s még mindig vannak ügyek, amelyekben a döntés a me­gyei tanácsra, annak végrehaj­tó bizottságára hárul. A cél: ez az arány már a legköze­lebbi években erősen megvál­tozzék, s a községekben elin­Megyei program a szakszervezeti kongresszus határozatának megvalósítására Első ülést tartotta a választás óta a Szakszerveze­tek Megyei Tanácsa. Elfogad­cialísta brigádok, a törzsgárda- tagság véleményének meghall­gatását szorgalmazzák majd a zenöt százalékos az eltérés az utóbbiak javára. A többi megye adataival összehasonlítva tizenöt száza­lékkal alacsonyabb az átlag­bér a somogyi üzemekben. A megyei pártbizottság képvise­lője arra ösztönözte az SZMT-t, hogy mindent te­gyen meg ennék megváltozta­tásáért. A program is tartal­mazza egyébként: összehason­lításokat kell végezni a ha­sonlóan fejlett megyék adatai­val, az országos átlagokkal, s ennek figyelembevételével dol­goznak majd ki javaslatokat a megye életszínvonal-fejlesz­tési és jövedelempolitikai kon­cepciójának kialakítására. Mindenki egyetértett az­zal, hogy a szakszervezeti szer­vek alapvető feladata olyan munkahelyi légkört kialakíta­ni, amelyben jól érzik magu­kat a dolgozók. Olyan köz- szellemet meghonosítani, melyben csak a becsületes és tisztességes munkának vám, el­ismerése, s elítélik a hanyag, nemtörődöm embereket, nem fogadják be a csupán anyagi előnyöket hajszoló vándorma­darakat. A munkások vándor­lását nagyban befolyásolja a dolgozókkal való bánásmód és a velük való foglalkozás. A kilépések felét meg lehetne előzni például az apró pana­szok orvoslásával. Megyénkben is kibontakozóban van a törzs- gárdamozgalom, az anyagi el­ismerés azonban hatástalan maradhat, ha a törzsgárdának nem adjuk meg az őt megil­lető megbecsülést Az SZMT ülésén arra ösztönöztek min­den alapszervezetet, tegye ál­talánossá azt a helyes elvet, hogy a törzsgárdatagsáy ne csak az eltöltött időhöz kö­tődjék automatikusan, hanem a jó, a becsületes, tisztessé­ges magatartáshoz, az átlagon felüli munkához. A Szakszervezetek Megyei Tanácsának első munkaülése ta azt a munkaprogramot, amely megszabja a megye szakszervezeti mozgalmának feladatait a SZOT-kongresszus határozatának szellemében. Ez a program — mint az ülésen megállapították — magában foglalja a kongresszuson és a szákszervezetek megyei kül­döttértekezletén meghatározott általános és helyi tennivaló­kat. Éppen ezért alkalmas arra, hogy a szakszervezetek a sajátos eszközeikkel részt vegyenek a megye politikai, társadalmi, gazdasági és kul­turális feladatainak megoldá­sában, s így összehangoltan elősegítsék a párt politikájá­nak érvényre juttatását, a megyei pártértekezlet határo­zatainak végrehajtását. Hosszú távra meghatározza ez a program a szakszerveze­tek és tagságuk feladatait. Mindössze néhány részletet emelünk ki. A terv foglalko­zik az üzemi demokrácia to­vábbi szélesítésével, az új módszerek keresésével. Amint a szóbeli kiegészítésben is el­hangzott, ma már rendszere­sek a termelési tanácskozások, a műszaki, a brigádkonferen­ciák a vállalatoknál. Van még mit tenni az üzemi demokrá­cia közvetett fórumain. Segí­teni kell például a szakszer­vezeti szerveket, hogy felké­szülten cselekedhessenek a legfőbb kérdésekben, akár a gazdasági vezetőséggel tárgyal­nak, akár a dolgozókat moz­gósítják, akár érdekvédelmi feladatokat oldanak meg. A tapasztalatok szerint az üzemi demokrácia fórumai tartalmi szempontból még nem bizto­sítják megfelelően a dolgozók közvetlen és közvetett részvé­telét, beleszólását a vezetésbe, az irányításba, valamint a ve­zetés ellenőrzését a dolgozók részéről. Elsősorban a szo­szakszervezetek. Az SZMT jö­vőre megvizsgálja az üzemi és szakszervezeti demokrácia ér­vényesülését azokban a gyár­egységekben és üzemekben, amelyeket nagyvállalatok és trösztök irányítanak. A vizs­gálat során szerzett és általá­nosítható tapasztalatokat az­után máshol is hasznosítják. A IV. ötéves tervben a jö­vedelempolitikát fokozottan a termelékenység és a haté­konyság növelésének szolgála­tába kell állítani. A szakszer­vezetek megállapítása szerint a somogyi vállalatok túlzottan óvatosan, többségükben 1,5—2 százalékos bérfejlesztést ter­veztek az idén. Kérdés tehát, hogyan valósul meg ezekben az üzemekben a 16—18 száza­lékos reálbémövekedés, me­lyet az ötéves terv előír. Több helyen a bérfej­lesztést nem, vagy csak álta­lánosságban kötik olyan felté­telekhez, amelyek a hatékony­ságot növelik. Ezzel a szemlé­lettel nem lehet egyetérteni, hiszen a szervezett dolgozók alapvető érdeke, hogy követ­kezetesen érvényesüljön a ha­tékonyság elve. Ez pedig nem képzelhető el másként, csak úgy, ha az anyagi érdekeltség­ben is kifejezésre jut. Más vállalatoknál az idén még nem volt bérfejlesztési!), félő, hogy az év végére tartogatják a pénzt. Márpedig akkor a bé­rezés nem a hatékony teime- lés függvénye, s nem is lehet visszaható és húzó hatása a termelésre. Több helyen ta­pasztalt a szákszervezet a szo­cialista bérezéssel összeegyez- hetetlen gyakorlatot: olyat például, hogy az azonos mun­kakört betöltő nők és férfiak keresete között öt-, tíz- és ti­VÁSÁR PÉCSEN A kishatármenti áruforgalom szolgálatában ban. tu G. A vásári tudósítások ál­talában így kezdődnek: a ta­valyinál is szebb, a korábbi­nál is jobban szervezett __ M indezt a III. Pécsi Ipari Vá­sárra is el lehet mondani, de nem ez a legjellemzőbb. A nyolcvanhét hazai és 28 jugo­szláv kiállító részére a rende­zők az idén négy iskolában ötezer négyzetméter fedett és ezer négyzetméter szabad te­rületet biztosítottak, s ha a látogató végigjárja ezt a gon­dosan megszervezett vásárvá­rost, az első ami szembetűnik: viszonylag kevés az új cikk, de rendkívül gazdag a vá­laszték. Az első kiállításra jórészt baranyai vállalatok vitték el termékeiket. A másodikon megjelentek a jugoszláv kiál­lítók is, és az idén külön kiál­lítási csarnokokat kaptak a szomszéd országból érkező cé­gek. Több jugoszláv export— import cég, mint például a Dilj, a Slavonija Commerce, a RUMEX és a jugoszláv vásár- szervező, az Ekonomiski Insti­tut irodát nyitott. Bővült a hazai kiállítók köre is: a ba­ranyaiak mellett megjelentek a szomszédos megyék vállala­tai — Somogyot az idén a Ta­hi Campingcikk Vállalat és a Nagyatádi Konzervgyár képvi­seli —, s többen jöttek a fő­városból, a Dunántúl más me­gyéiből is. A pécsi ipari vásár egyre határozottabb karaktert kap. Jellege látszólag nem válto­zott, hiszen elsősorban a fo­gyasztási cikkek bemutatója, valójában egyre inkább a ju­goszláv—magyar) kishatár­menti árucsere-forgalom szol­gálatába szegődik. A vásár- rendezők, a Magyar Kereske­delmi Kamara dél-dunántúli összekötő bizottságának segít­ségével igyekeznek is ezt elő­segíteni. A tíz nap alatt kis­határmenti kerekasztal-beszél- getéséket rendeznek a jugo­szláv és magyar vállalatok képviselői között. Számos — régóta dédelgetett — terv megvalósítását várják ettől, s nagyon sok tárgyalás folyta­tását is. Felvetődött például a közös boltok üzemeltetésének lehetősége. Azt tervezik, hogy Eszéken magyar boltot, Pé­csen pedig jugoszláv boltot nyitnak. Szó van többek kö­zött az eszéki sör Mohácson történő palackozásáról is. A nyár elején Eszéken megrendezett vásáron számos I tárgyalás kezdődet« él, s eze­ket most Pécsen folytatják. A vásár még csak a feléhez érkezett: mérleget vonni korai lenne. Az a vélemény azonban egyöntetű, hogy sokkal inten­zívebbek a tárgyalások, mint tavaly. Ehhez jó alapot te­remtett az, hogy éppen ez év elején kezdte meg működését a Magyar Kereskedelmi Ka­mara dél-dunántúli összekötő bizottsága. A pécsi vásáron már Somogy. Baranya és Tol­na megye 70 vállalatát képvi­seli. E kapcsolatok fejlesztése mellett természetesen a hazai árupropaganda szempontjából is jelentős a vásár. A vásári díjakkal, a nagyon szép eozin padlóvázával, illetve plakettel kitüntetett termékek rangot is jelentenek. (A vásári szakem­berek véleménye szerint nagy kár, hogy a Nagyatádi Kon­zervgyár; nem nevezett, mert esélye lett volna valamelyik díjra.) A kilenc nagydíjért 23 vállalat versengett, s a ter­mékdíjakra 163 terméket ne­veztek be. A kiállítók közül elsőnek a Tabi Campingcikk Vállalattal találkozik minden vásárláto­gató. Négy sátrát — A Krisz­tinát, a nyolc személyes Úttö­rőt, a kétszemélyes Csillát és a Katica nevű gyermeksátrat — nagyon sokszor eladhatta volna már a pécsi ipari vásá­ron. Vendégkönyvében ilyen bejegyzéseket olvastam: »Na­gyon szépek a sátrak, veszek is — ha kapok.«. De hát a ki­állított termékek nem eladók. A haszon azonban mindenkép­pen megvan: a vállalat címét naponta sokan felírják, hogy onnan rendeljenek. , Ujp ve üzemcsoport a BVIÍ-ban Magtárba kerül az idei gabona megállapította, hogy e hosszú távra szóló programot csak úgy lehet megvalósítani, ha minden alapszervezet részt vesz a feladatok megoldásá­A Borsodi Vegyi Kombinátban csaknem egymilliárd forin­tos beruházással elkészült a pvc üzemcsoport. A négy üzem a jövőben fedezi az ország pve alapanyag-szükségletét, és kész gyártmányokat is előállít.’ A konzervgyári kiállí­tok külön mutatták be termé­keiket. A szigetvári, a buda­pesti, a paksi és a szegedi gyár mellett a nagyatádinak sem kell szégyenkezni. A befőttek, savanyúságok, főzelékek, s a különböző gyümölcsízek vá­lasztékot jelentenek. Azt azon­ban, hogy a kereskedők ho­gyan értékelik majd, ma még nem lehet lemérni. Akik részt vettek a III. pé­csi ipari vásáron, azt a tanul­ságot szűrték le: érdemes el­menni, s bemutatni a termé­keket. És minden bizonnyal érdemes lett volna több somo­gyi vállalatnak is kihasználni ezt a lehetőséget. Kercza Imre SOMÖGTI SfiPtAP Csütörtök, 13«. túlin* 8.

Next

/
Thumbnails
Contents