Somogyi Néplap, 1971. július (27. évfolyam, 152-178. szám)
1971-07-07 / 157. szám
A Donner és a Cser egymillió forintja Nem is tudom hamarjában összeszámolni, hányszor foglalkoztunk már a társadalmi munkával. írtunk róla riportot, glosszát, sőt publicisztikát is, elemeztük értékét, s szót ejtettünk a szervezés és a munka elvégzése közötti ellentmondásokról is. Tegyünk többet Somogy- ért! a Virágos falvak és járások, valamint a Tegyük szebbé Kaposvárt! mozgalmakba évről évre többen »neveznek«, vállalnak, s az egy főre jutó társadalmi munka értéke is szépen emelkedik. A napokban két kaposvári népfrontkörzet ez évi felajánlása került hozzánk, a Donnerben és a Cserben lakóké. A járdatakarítástól a virágosításig, az árokásótól, a kaszálásig, az ároktisztítástól a gyomtalanításig minden olyan aprómunkát elvállaltak, amelynek elvégzése nélkül piszkos, rendetlen, elhanyagolt maradna az utca, a járda és a környék. Csak a Donnerben 613 000 forint értékű társadalmi munkát vállaltak az ott lakók, s megérdemlik, hogy az egyes utcákban végzendő társadalmi munka értékét is megemlítsük. A Szegfű utca 51 000, a Laborfalvi Róza utca 49 000, a Nyár utca 80 000, a Szigetvári utca 55 000 forint értékű munkával vállalta a részvételt a Tegyük szebbé Kaposvárt! akcióban. A cseriek sem akarnak lemaradni a »szomszédvártól«, körülbelül négyszázötvenezer forint értékű munkát vállaltak ez évre. A városban szervezett társadalmi munkákat a városi tanács irányítja — reméljük jobban és tervszerűbben, mint tavaly. Tőlük is függ, hogy a felajánlásokat hogyan hajtják be. A donneriak és a cseriek töb mint egymillió forint értékű vállalása az egész megyében példakép lehet. Hisz év a szarvasmarha-tenyésztés szolgálatában Állattenyésztési szakemberek közül is csak kevesen ismerik ezeket az adatokat: Somogy megyében 1870-ben több mint 130 500 szarvasmarhát tartottak, s ez a szám 1911-re már meghaladta a 188 800-at. Szi- mentáli szarvasmarhákat importáltak, de a Dráva és a Rinya mentén még szürke magyar fajta is volt. A két világháború között a Kapos és a Koppány völgyében, valamint Csurgó környékén kiemelkedő hírnévre tettek szert a gazdaságok, s ezt főként a jó minőségű tenyészbikáknak köszönhették. íme egy idézet a fonói jegyzőség egy 'akkoriban készült jelentéséből: »...a jó apaállatok beszerzése mindig elsőrendű gondoskodásunkat képezi...« A második világháború után alig több 81100 szarvasmarha maradt Somogybán. És hat évvel a I ményeket. felszabadulás után a számuk már újra meghaladta a 124 600-at... Jelentős változás történt az elmúlt két évtizedben a te-' nyésztés módszereiben, általánossá vált például a mesterséges megtermékenyítés, amelynek fő célja az volt — és ez ma is —, hogy az állomány gyorsabban növekedjen és javuljon a minősége. Az állattenyésztés alakulásának tudatos befolyásolására nyílt így mód, s ebben a munkában nagyon jelentős részt vállalt a kaposvári Mesterséges Termékenyítő Állomás. Tavaly már gyakorlatilag az egész megye tehénállományát mesterségesen termékenyítették, s ezzel azon túl, hogy számottevő költséget takarítottak meg, a lehető legmint | jobb tulajdonságú egyedekkel | javították a tenyésztési eredEGERSZEGI JÁNOS 1881—1971 Victoria újra győzött Három aranyat és két ezüstöt hoztak haza a haj ó- és az autómodellezők Parrag Lajos verhetetlen — Bogdán új magyar csúcsot „gurítoW KÉJ ORSZÁGOS bajnokságon és az úttörő-olimpián is kiválóan szerepeltek a somogyi modellezők: összesen három arany-, két ezüst- és három bronzéremmel, néhány megyei, sőt egy országos csúccsal tértek haza. A rádiórnányítású hajómo- dellek idei országos bajnokságát Szombathelyen rendezték meg, s a hagyományokhoz híven ragyogó ~ somogyi eredmények születtek. A fo- nyódi Parrag Lajos negyedszer nyert országos bajnokságot a 30 W-os rádiótávirányítású sebesség kategóriában. Az eredményhirdetéskor három kaposvári állt a dobogóra, hiszen a második helyen a kaposvári Münnich Gyula, a harmadik helyen pedig a siófoki Sasvári János végzett. Parrag Lajos egyébként óriási fölénnyel országos bajnok lett az elektromos ügyességi kategóriában is. Válogatott versenyzőnk tartja jó formáját, hiszen mindkét kategóriában verhetetlen az áprilisi bécsi nemzetközi bajnokság óta. Most a rostocki nemzetközi versenyre készül, augusztusban pedig Belgiumba utazik a hajómodellek Európa- bajnokságára. A szombathelyi versenyen Török Béla a hatodik, Memlauer Sándpr pedig a tizennegyedik helyet szerezte meg a robbanómotoros ügyességi kategóriában. Hazai és nemzetközi versenyeken is nagyon sikeresen szerepeltek a Latinca Sándor Művelődési Központ MHSZ modellező klubjának autómodellezői. A budaörsi országos bajnokságon föltették a koronát az eddigi sikersorozatra. A meglepetés az 1,5 köbcentiméteres kategóriában kezdődött: Horváth Ferenc a harmadik helyen végzett, modellje új megyei csúcsot, 135,35 kilométeres óránkénti sebességet ért el. Vörös Zoltán Blue Bird (Kék Madár) nevű autó- modellje a 2,5 köbcentiméteres kategóriában világviszonylatban is ragyogó, óránként: 200,89 kilométeres sebességgel rótta a köröket. Az új megyei csúcs a második helyet hozta neki. Vörös Zoltán másik modellje óránként 194 kilométeres sebességgel futott, s ezzel az autóval negyedik helyen végzett. A színvonalra és a nagy küzdelemre jellemző, hogy a kétszeres Európa-baj- nok és világcsúcstartó Iharos Imre csak az ötödik helyet tudta megszerezni. Egedi László hetedik lett az 5 köbcentiméteres kategóriában. Nagy volt az izgalom, amikor megkezdődött a 10 köbcentiméteres autómodellek küzdelme. Bogdán Endre folytatta ez évi ragyogó csúcssorozatát. Minden szempár a pályára szegező- dött, amikor a válogatott versenyző a betonra lépett. Egy perc múlva máris megjelent az eredmény az elektromos mérőórákon: 225,85 kilométeres óránkénti sebesség. Victoria új magyar csúccsal meghozta az aranyérmet. Bogdán Endre a másik kocsijával szintén jól szerepelt, s a második helyet szerezte meg. Csak gratulálhatunk válogatott versenyzőnknek, aki most negyedszer lett országos bajnok. KITETTEK MAGUKÉRT az úttörők is Miskolcon, az úttörő-olimpián. Eredményeik azért is elismerésre méltóak, hiszen az időjárás nagyon kedvezőtlen volt. László Ferenc (úttörőház) kilencedik lett az A/l-es vitorlázó modellek kategóriájában. Szőke Zoltán, a kaposvári Tóth Lajos iskola versenyzője, harmadik helyen végzett az úttörő vitorlás modellek kategóriájában. Stadler Kálmán (szintén a Tóth Lajos iskola tanulója) a negyedik helyet szerezte meg a gumimotoros modellek kategóriájában, a gyékényesi Tóth György pedig az ötödik helyet a rákétamo- dellek versenyében. Minderről, az lnszemináto- rok és az állomás más dolgozóinak munkájáról elismerően esik szó ma a megyei tanács nagytermében összehívott jubileumi megbeszélésen: a kaposvári Mesterséges Termékenyítő Állomás fennállásának 20. évfordulóját ünnepük. Ebből az alkalomból csaknem negyvenen kapnak törzsgárda- jelvényt — tizenöten az arany fokozatot —, és mintegy 65 ezer forint jutalmat osztanak szét közöttük. Hosszú szenvedés után 1971. július 5-én elhunyt Egerszegi János elvfárs, a munkásmozgalom régi, kaposvári harcosa. Temetése 1971. július 7- én 15.30 órakor lesz a kaposvári Keleti temetőben. Egerszegi János 1881. október 23-án született Taszáron vasúti munkás gyermekeként. A hat elemi elvégzése után kőművesszakmát tanult, és 1898-tól Kaposváron dolgozott. Először Budapesten került kapcsolatba a munkás- mozgalommal, majd Kaposváron tagja lett egy szocialista önképzőkörnek. Az utóbbiért az államvasutaktól elbocsátották, és behívták katonának. Leszerelése után azonnal belépett a helyi építőmunkás szakszervezetbe, később a helyi csoport titkára, illetve elnöke lett. 1918 novemberétől, a polgári demokratikus forradalom idején a Kaposvári Munkástanács elnöke és a Nemzeti Tanács Intéző Bizottságának tagja volt. A Tanácsköztársaság kikiáltása után a Somogy megyei Munkástanács Intéző Bizottságának és a megyei építési direktóriumnak tagja lett. Egerszegi Jánost ezután Somogy megye határvédelmével bízták meg. Rövid ideig a 44-es dandár parancsnoka, majd politikai megbízottja, később Kapósvár katonai állomásparancsnokságának politikai biztosa lett. A Tanácsköztársaság megdöntése után bebörtönözték. A bíróság egy évre ítélte, majd három évig internálták. Kiszabadulása után az építő- múnkások szakszervezetének vezetőségében tevékenykedett. A harmincas években a Munkásotthon vezetője, a Szociáldemokrata Párt helyi elnöke lett. Az erősödő rendőrségi zaklatások elől elhagyta Somogy megyét, és alkalmi munkából élt a felszabadulásig. A felszabadulás után a Szociáldemokrata Párt elnöke, a Nemzeti Bizottság tágja volt. Az újjáalakult Építőmunkás Szakszervezet elnökeként évekig dolgozott Kaposváron. A két munkáspárt egyesülésétől betegsége elhatalmasodásáig aktív tagja volt a Magyar Szocialista Munkáspártnak. Eredményes, hosszú munkáséletét a párt és az Elnöki Tanács több kitüntetéssel Ismerte el. Többek között megkapta a Szocialista Hazáért Érdemrendet, a Munka Érdemrend arany fokozatát és a Felszabadulás Jubileumi Emlékérmet. Halálával harcos, tettre kész, hosszú munkásélet zárult le. Emlékét kegyelettel megőrizzük! A Magyar Szocialista Munkáspárt Kaposvári Városi Bizottsága Diákok a mu Lassan egy hónapja, hogy elcsöndesedtek az iskolák. Nem látjuk a táskás diákokat nyolc óra előtt az iskolába igyekezni. Ott vannak a szóra- kozók, a könyvtárba, moziba járók és nyaralók, de ott a dolgozók között is. — Jelenleg tíz diákot foglalkoztatunk — mondja Tóth István, a Somogy megyei Fi- nommcehanikai Vállalat főkönyvelője —, és négyen töltik nálunk a szakmai gyakorlatot. — Miért alkalmaznak diákokat? — A szabadságolások idején kell a munkaerő. Az itt dolgozó diákok egy része megszereti ezt a munkát; vannak, akik az iskola elvégzése után hozzánk jönnek dolgozni. Mester Rózsa a gyors- és N em is olyan régen történt: az egyik község bekötő utat építtetett, s — jó néhány szervvel folytatott tárgyalások, engedélyezések, hivatalos pecsétek és aláírások tömege után — a beruházási összeget is megkapta hozzá. Az út elkészültekor bizottság jelent meg a helyszínen: képviselve volt ott minden elképzelhető szintű és hivatásé szerv, hogy megvizsgálják: a néhány kilométernyi út megfelel-e az építési, pénzügyi és még ki tudja hányféle előírásnak. Csupán jellemzésül: még a járási és a megyei művelődésügyi osztály megbízottai is jelen voltak, meggyőződni arról, hogy az iskolás gyermekek biztonságát nem veszélyezteti-e a bekötő út... Túlzott óvatosság — gondolhatná valaki. Bizonyára az is. Elsősorban azonban — az igazgatás korszerűtlensége. Ma már — és holnap még inkább — mindehhez elegendő a helyi tanács illetékeseinek állásfoglalása. Ha ők úgy látják, hogy szükség van a bekötő útra, s pénzük is van rá, ennyi elég a megépítéséhez. Az új tanácstörvény — amely immár az újonnan váKorszerűsödő államigazgatás lasztott tanácsok tevékenysé-1 szakigazgatási szervezet veze- gében állja a gyakorlat pró- tői és ügyintézői is magasabb báját — egyik fő vonása az, | iskolai végzettséggel és az hogy a helyi ügyeket lehetőleg helyben, a helyi lakosság érdekében és részvételével, helyi eszközökkel intézzék el, oldják meg. Ehhez elsősorban megfelelő személyi feltételekre van szükség. A tanácstörvény és a hozzá kapcsolódó rendelkezések egyrészt meghatározták, hogy a végrehajtó bizottságok titkárai ezután kinevezés útján nyerik él tisztségüket, s ezzel bizonyos állandóságot, biztonságot kapnak. Másrészt számukra kötelezően írták elő az egyetemi, főiskolai végzettséget, illetve a községekben legalább a tanácsakadémia oklevelének megszerzését és a kétéveg szakmai gyakorlatot. A vb-titkár azonban csak egy ember, aki, ha még olyan képzett és bármi- i lyen jól dolgozik is, csak úgy láthatja el feladatát, ha ugyancsak képzett munkatársai vannak. A cél az, hogy a igazgatási munka szeretetével, hivatástudattal foglalják el beosztásukat, tegyék dolgukat. A »mindent felülről várás« korszakában sem volt könnyű helyi tanácsi vezetőnek lenni. Elsősorban azért nem, mert ők ugyan jobban látták a helyi ügyeket, meg is voltak az elképzeléseik azok elintézéséről, ám a helyi adottságok különösebb mérlegelése nélkül hozott járási, megyei rendelkezések gyakran éppen az ő terveiket húzták át. M őst még nehezebb helyi tanácsi vezetőnek lenni, csakhogy éppen ellenkező okok miatt. Joguk van — természetesen a törvényben előírt társadalmi ellenőrzés mellett, a végrehajtó bizottság vagy a tanács rendelkezései szerint, utasításuknak megfelelően — önállóan intézni a község ügyeit. Ahhoz azonban, hogy a község, a város érdekeinek megfelelő javaslatokat vigyen a szakigazgatási apparátus a vb vagy a tanács ülése élé, a jogszabályokat és a helyi viszonyokat egyaránt jól ismerő, az országos és a helyi érdekeket egyeztetni tudó vezetőkre van szükség. A megfontolt döntéshozatal ugyanis nem bürokrácia. Az akták ide-oda tologatása, a fölösleges aláírások, igazolások bekérése, a döntések előzetes »túlbiztosítása« — ami egyben a felelősség' vállalása alóli kibújás is — a bürokrácia. Ellene a legbiztosabb védekezés, ha az igazgatásban képzett és hivatásuk magaslatán álló emberek dolgoznak, s ha az ügyeket ott intézik, ahol ismerik az ügyfeleket, és ahol a problémák megoldásának lehetőségei is adottak. A b ü rok ráci am en tes ügyintézés azonban azt is jelenti, hogy , az igazgatásban dolgozókra sok érdemi munka hárul. Ennek manuális részét hivatott csökkenteni az irodai teendők mind nagyobb fokú gépesítése. Ma még ott tartunk, hogy a legegyszerűbb gépekben — modem író- & számológépekben — is hiány van az igazgatásban. Ugyanakkor már elkezdődött és évről évre erőteljesen folytatódik a gépesítési program: nagyrészt elektronikus úton végzik az adó- és pénzügyi rendszer számolási munkáit, elkezdődött a személyi nyilvántartás gépesítése, ami azt jelentené, hogy hatósági igazolások tömege helyett egy helyről, percek alatt, gépi úton kaphatók a szükséges adatok. E z azonban még a távolabbi — ha nem is nagyon távoli — jövő. A közvetlen feladatok az- emberekre hárulnak. Az igazgatással foglalkozó szakemberek szerint néhány éven belül el kell, és el is lehet érni, hogy a megyei tanácsok ne járjanak el első fokon, s a kormányzati szerveknek ne kelljen egyedi ügyintézéssel foglalkozniuk. Az érdemi munka decentralizációja tehát egyben a jobb ellenőrzés, elvi irányítás lehetőségét is megteremti. Vagyis olyan igazgatási munkát, amely méltó a szocialista demokráciához, s teljes egészében azt szolgálja. V. E. (Folytatjuk.) gépíröiskolába jár, szeptemberben kezdi a másodikat. A tanárok ajánlották, hogy vállaljon gépírói munkát, ne essen ki a gyakorlatból. Nyolctól fél ötig dolgozik ötforintos órabérben. • — Jövőre nyaralni szeretnék, arra teszem el a pénzt. A gyorsírást otthon gyakorolja, két füzetet kell teleírní a nyáron. Kocsis Miklós a Somogyjádi Általános Iskolát végezte el. épüíetgépszerelő ipari tanuló lesz. öt anyagmozgatóként alkalmazza a vállalat. Hatkor kezdődik a munka, ötkor szokott kelni. A korábbi nyarakat a tsz-ben töltötte; az itt dolgozó somogyjádiaktól hallott az itteni munkalehetőségről. — A- pénzt szüleimnek adom, kell az iskolára, felszerelésekre. Bán József szintén anyagmozgató, 6 is most fejezte be az általános iskolát, Somogy- szobon. Azóta Kaposváron lakik. — A nővérem férjével kerestünk megfelelő helyet. Tetszettek a gépek. Végleg itt maradok. — Mi szeretnél lenni? — Hegesztő... Még nem hegesztettem, csak néztem, hogyan csinálják. A jövő hónapban a hegesztőkhöz kerülök segítőnek. Elvégzem a tánfo- lyamot... Keresni is elég sokat lehet. — Minden nyáron veszünk fel diákokat. Tízet, tizenötöt, húszat. Általában egy hónapot töltenek nálunk, hógy pihenhessenek is. Nyolcszáz—ezer forintot keresnek. Elégedettek vagyunk a munkájukkal — mondja Tóth István. S. F. »«MÖGT» KáfeRüAP i
