Somogyi Néplap, 1971. július (27. évfolyam, 152-178. szám)
1971-07-04 / 155. szám
IA&ANYI FERENC90 Üzenet a földekről Aratni kell. Az életet csak a levágott rendek adják, előbb kell mindig a kenyér, mint a bennünk növő szabadság. Aratni keik Évszázadok keserve bennünk lassan enged. Lelkünk sokára lesz szabad? Stem számit Vágni kell a rendet Aratni kell Vad jégeső leselkedik a jó vetésre. Viharra] is megvív a nép, arany kévére hull a vére. Aratni kell. Nem hajt az úr, csupán jótékony ősi ösztön, amíg földből jön a kenyér, veríték is szakad a földön. Aratni kell. Az életet csak' a levágott rendek adják, eiobb keO mindig a kenyér, mint a bennünk növő • szabadság. Aratni kell. Urak, papok kezében volt soká az ostor, nekünk csupán silány ocsu maradt a csonttörő robotból. Aratni kell. Ha pár konok paraszt kaszáját harcra fente: az ostorát féltő erő csomós vérünket hígra verte. Aratni kell. Jaj, volt idő — nem is túl rég — mikor az eszme nevében, néhány vámszedő termésünk legjavát leszedte. .Aratni kelL Ma még a gond nem kevesebb, de a törődés megsimogat, mint nyári szél, ha beleborzong is az önzés. Aratni kell. Az életet csak a levágott rendek adják, előbb kell mindig a kenyér, mint a bennünk növő szabadság. Aratni kell. Konok, fiú a messzi kék mezőkre mentél, a hold te sarló alakú — tuijd, hogy mit ér a jól kifent él. Aratni kell. A harcodat nem értjük, csak szorongva nézzük, de tudjuk majd, hogy te üzensz, mikor szívünkre messzi fény süt. Aratni kell. Sugarakat nem álmodott a pincegádor, lásd még a pince-sorsokat a_ tündöklések távolából. Aratni kell. Ha visszatérsz, sarlónak hozd le majd a holdat, s a csillagok közt se feledd fiú, hogy közülünk való vagy. Aratni kell. Az életet csak a levágott rendek adják. előbb kell mindig a kenyér, mint a bennünk növő szabadság. Köves! Gyula versei Panasz Ha végiggondolod, megvan mindened. Feleség, két gyerek, lakás, kereset. Akkor is így élnél, ha több volna vagy kevesebb. A bőröd, sok megszokásod radkövesedett Sokan megsiratnánáfc, ha rák vagy baleset... De hétköznapjaidban nincs, aki szeret. ÖREGEK Deszkapalánk tövén megül a meleg, megülnek a csöndes öregemberek. Hol voltak a télen? Mint a bogarak, megbújtak, aludtak levelek alatt? Fogyó nap, növő nap, itt, az enyh-helyen fölenged az élet, nincsen súlya sem. Ülnek az öregek, a nap idesüt — széttárt szárnyú lepke eres, vén kezük. A nyár sem Imltidény Évtizedek hagyománya, be- idegződöttsége a szemlélet: a nyár a népművelés holtide- nye. Hogy miért lett — s van — így? Talán mert a népműve-' lés egy korábbi időszakában főként pedagógusok végezték ezt a fontos munkát, és az ő nyári szünidejükhöz igazodott »az évad«? Talán mert valamiféle »rávetülés« folytán a színházak játszási sorrendjéhez hasonlóan alakult ki a népművelés »szezonja« és »uborkaszenzonja«? Vagy talán azért, mert egy — valamikor bizonyára helytálló — nézet szerint nyáron és főként falun nincsen idő és mód a népművelési tevékenység végzésére: aratni kell, százféle munka várja a mezőgazdaságban dolgozókat, hajnaltól késő estig a mezőn vannak, s kinek van ilyenkor kedve, érkezése »népművelődni«? Nos, esztendőkkel ezelőtt még védhető volt valamely adott helyen és esetben a fenti szemlélet. Általános érvénnyel és elvileg azonban már régen nem védhető. És mégis létezik mind a szemlélet. mind az erre épülő gyakorlat. Télen egyszerűbb? Tagadhatatlan, hogy vannak időszakok, amelyek eleve kedvezőbbek a népművelési tevékenység különböző formái számára. Ahogyan ezt kissé vulgarizálva — és nem is kissé kényelmes alapállásból — szokták megfogalmazni: télen egyszerűbb. Ha ezen a kifejezésen azt értjük, hogy — főként vidéken — a mezőgazdaságban kevesebb elfoglaltságot jelentő késő őszi és téli hónapokban az emberek (idősebbek és fiatalabbak) aműgysem tudnak mit csinálni, tehát már csak unalmukban is ellátogatnak. a különböző rendezvényekre, részt vesznek az öntevékeny csoportok munkájában, akkor sem járunk ugyan messze az igazságtól, de annak, csak.. egy részét mondtuk ki. A másik része pedig nem más, mint hogy az ilyen szemlélet a régi, ma már nem elegendő, nem korszerű, úgynevezett spontán népművelési tevékenység továbbélésének bizonyítéka. Sokszor elmondott, leírt s vitatott tény, hogy napjainkban elképzelhetetlen az igazán hatékony népművelés a nagyon komoly tervezés, az összes tényezőket figyelembe vevő, a helyi adottságokhoz igazodó, az igényeket ismerő, azoknak elébe menő, a jó tendenciákat erősítő elem- |ző munka nélkül. Népművelés ugyanis általában nem lehet! Léteznek általános elvek, szabályok, módszerek, létezik a tapasztalatoknak egy általános köre, de ezekből mindenhol az adott körülményekhez alkalmazott konkrét népművelést kell megvalósítaniuk a népművelőknek. Márpedig akkor az is nyilvánvaló, hogy a népművelő önmaga dolgát nehezíti meg, ha nem gondoskodik saját munkája folyamatának zavartalanságáróL Azaz: ha a népművelésben az egész esztendei munka helyett évadban gondolkodnak, s ahelyett, hogy minden évszakra nézve kidolgoznák a megfelelő, odaillő formákat, belenyugszanak a kényelmes hagyományba, és nyárra »leállnak«. nonstop munka Ha egy kerékpáros leaü, sokkal több energiát igényel az újraindulás álló helyzetből (a korábbi sebesség elnyeréséhez szükséges erőt nem is említve), mintha akármilyen lassan is, de mozgásban tartja a pedált s vele a gépet. Nos, valamelyest hasonló a helyzet a népművelésben is: ha beletörődünk a két, sőt háromhőnapos nyári kiesésbe, elvesztjük az év korábbi szakaszában nyert lendületet, s ősszel kezdhetjük az egészet szinte a holtpontról. Vajon ésszerű s — ezen tűi — népművelési célkitűzéseink szempontjából helyes-e. hasznos-e ez a valóban holt idő, sőt elpazarolt idő? Aligha! A munkájával igazán törődő népművelő — akár főhivatású, akár tiszteletdíjas — egész évre tervez, & megkeresi a lehetőséget, hogy a nyári hónapokban milyen munkát végezhet. A nonstop tevékenység egyik lehetősége a sorozatok ésszerű megszervezése: mi akadálya lenne, hogy egy-egy filmklub, zene- történeti klub, magnósklub s a különböző szakkörök nyáron is működjenek? Az sem kétséges, hogy a művelődési házak és a KISZ- szervezetek közti jó kapcsolat is létrehozhat jó ötleteket, amelyek a nyári »üzemelést« biztosítják: mini vetélkedők, a táborozásokat előkészítő országismereti előadások, úti- élmény-beszámolók, barátiországokról rendezett kis »ki mit tud?«-ok, politikai körök, író—olvasó találkozók, ankétok Mindezek olyan tevékenységek, amelyek szinte észrevétlenül biztosítják a folyamatosságot, a kihagyások nélküli munkát Persze, ha valamely község népművelői most kezdenek hozzá a nyári tevékenység »kitalálásához«, abból minden bizonnyal csak kapkodás származik. Semmiből a népművelésben is csak semmi születhet Ha a népművelők előrelátó szemlélettel dolgoznak, egészen biztos, hogy eredményesebb, tartalmasabb és hatásában te mélyebb munkát végezhetnek. S ebben az esetben valóban nem lesz holtidény a népművelésben — sem a nyár, sem más időszak. Takács István Kerék Imrén HEMINQWAV Az öreg halász im, elcsöndesült. Kedvetlenül fénylik a tenger* társtalanul topped magában szigony, háló a néma parton. Dörgő hullámok hátán többé nem száll a sősizű szelekkel! Gyönyörű arcára csupán egyetlen tanúság maradt még: a mészfehéren villogó, tizennyolc lábnyi hosszat csontváz a Nagy Hal maradványai. —■ Kiment a bajnok. Lángsörényű oroszlánokkal álmodik már. S a parton sir, sír a Fiú. Mezey Katalin; REPÜLÉS sosem ültem repülőgép«* emlékszem rá befúj a szél a ponyvaablakoa lebegteti a fülessapkát viaszosvászon a bordázaté® gyöngyözik a karfioIKab (Barabás Ferenc metszete.) A félszáz; év előtti nyarat, a dombhátnak szaladó kertet, a kő- lábazatos padot lesütött szemű ablakoknál te tudod megidézni, egyedül te. Te loptad el a szalagot Tóti Veronika kemény szálú, fonatos hajáról, hogy visszakunyorálja tőled este, ott, azon a pádon. De feltételeket szabtál, mohón, gyerekes ravaszkodással, és Veronika — elhúzódva egy kissé ■— teljesítette kívánságodat. Naponta változtak az elcsent tárgyak, elölről kezdődött az alkudozás. Tizenötévesek, voltatok: azon a nyári vakáción. Ma ügy ér« zed, sajátod az a kis parasztház, nem te a birtoklap szerint a tiéd. Gyerekkorod él sem idegeníthető emlékkockája, mellyel gyakran eljátszol Birtoktest, valahol a ködgo- molyok mögött, nem a földbe vert karók jelzik határait. Akkor még nem sejtetted, ki viaskodott Dunaalméson, éppen itt, nehezen hűlő lángolásával két balsikerű házasságában is. Pár csontja ott pihen a temetőoldalban a Vályiak, Vargyasok és Tó- tiak szomszédságában. Ide kellett jönnöd, hogy észrevedd a vörös márványtáblát: »Ezen. házban Sít és halt meg Lilla, CSOKONAI költészetének NEMTÖJE«. Most nem a filológiái színteret, Tóti Veronikát keresed. Miatta utaztál de, hírül vetted. hogy él, özvegy Imrik Lajosné, a régi házban. Változott a ház, nem te túl sokat, falait újból átrakták, bővítették. Csöndesen nyitod meg a kaput, s lábujjhegyen lapod magad végig a jólismert ám- bituson. Miféle képzelt arcmást keresel, hogy szembenézz ifjúságoddal? HUNYADI ISTVÁN: Vázák iiia g§!^| K ' ' Érzékeny E Gádor István keramikus kiállitásáröl Belmeezs Tóth János felvétele.) Előtted áll Tóti Veronika. De mégsem ő. Apró termetű néniké, másféLaraszos vállal, mintha összerántotta volna az idő. Csak sötét!ő szembogara a régi parasztlányé. Ölelésre lendíted a karod, de habozol, megteheted-e annyi év után? Valami megborzol, nem te egykori borzongásaid, hiszen annak a valaminek a temetésére jöttél. — Drága Veronika! Megismer, így válaszol.'. — Maga az» Pisti.? Oly keveset változott! Csak a haja... Akkor másmilyen volt. Szájaszéle egymásra préselt, szigorú. Megilletődés se bujkál árnyas tekintetében. • Mintha feszélyezné a találkozás. ■ It benned . á . kép; az egyszeri leánypajtásról, Szikkadt, kicsi öregasszony: így találtad. A sír széléről hozta vissza az orvos, alig vert már a szíve. Ezért jöttél, hogy foszlányaira tépd a gyerekkorod? Szembe kell nézni a valósággal Veronika érzést és reményt kilúgozó • éveivel. Sokféle ágyban futnak a patakok. Kétfajta víznyelő réteg: Lilláé es Veronikáé. Nem szeret beszelni magáról: — Hagyjuk, elmúlt! Tűi vagyok rajta — s öregesen ellegyint. Jó idő múlva beszél. Mintha ásóval fordítaná ki a földet, mélyen, a halottakig. Ezért jöttél ide, hogy életébe turkálj? Ezért. Mentő érved mutatod fel, hogy fró vagy ? Korántsem mentséged. Élő, rángatózó idegeket kell átvágnod... Amit Tóti Veronikától hallottál s följegyeztél, változtathat a sorsán? Az övén semmiképp sem. Talán másokén, akik később jöttek. Lássák. Ilyen te volt... Tizenkilenc évesen vándorolt ki Franciaországba. Vele még sokan a faluból. Se- holse volt munka. Sampag- ne-i szövőgyárba került. Nyolcadmagával élt tömegszálláson. Nem jutott meleg vízhez, hogy tisztálkodjon. Ezt is megszokta. Erős volt, fiatal. Négy év után került vissza a falujába. Sokan maradtak kint. A két öccse is. Ök nem élnek már. Harminckettőben ment férjhez Imrik Lajoshoz. Még tartott a háború, hogy rokkantán elengedték. Mutatta a fényképet. A medencecsonton akadt meg a golyó. Mégis boldog volt Veronika. Apa kellett a két gyerek mellé. Korai volt az öröm ... Németek jöttek a faluba negyvennégyben. Valami eldugott fegyverek után kutatták. Ott leltek rá. egyik vízesárokban, a hegyben. Pár golyószóró és rozsdás puska. Megtizedelték a férfiakat, mivel hallgattak. Imriket te agyonlőtték. A tizenkét éves Tóni fiú volt ott. Kömyörgött a németeknek, hogy ne bántsák az apját. Végig kellett néznie a kivégzést. Azóta idegbajos. Álmában sír, és a fogát csikorgatja. Dolgozik, de nem jár sehova. Nem te nősül. Ma harminchét esztendős, de többnek látszik. Rögeszméje, hogy rajzol Mindig háborút, repülőt, meggyötört arcokat Aztán eljárt a »Timföldbe« Veronika. Szivattyút kezelt. Itthon kapálta a szőlőt, Tőni- val. Egyik, nap összeesett. Billentyűzavar, kizsarolt szív. Többe nem mehetett vissza. Nem engedte az orvos. Alig iczeng Vei onika. Nem váltja föl senki... -a —• Ezért nem akartam belekapni mesébe. Nem te érdekes történet. Jártak így más asszonyok te... Sok volt a hatvanöt év. .. Ez az igaz- • ságkinyitottad a bűvös palackot, néked kell visszakergetni démonait. Ennyit megtehetsz Veronikáért, — Emlékszel a faluszéli magtárra? Ott áll ma te. Mennyit bújócskaztunk benne. Azok voltak a szép Idők! Rábőlint. Üresen bámul, a levegőbe. Más egyébre" gondol. Kergetik egymást emlékeid. — S a meggyszedésre, Be- rentés Margitéknál? Mintha mosoly kéretőzne az ajka köré. Az első. Lelkesen kap az emlékén. — Arra igen. Maga nagy ördög volt már akkor. Föllesett rám. Érett meggyszemet húzott végig a csupasz lábszáramon .... Bizony így történt Tóti Veronika.- Ezért jöttél hát ide öreg- fiú. F Darázs Endre:* Padlásszoba Magasságokban éltem én, Egy fordított világban. Hol félig égben a szegény S a módos mély szobában, Mely, mint a hörcsög rejteke Teli jó élelemmel, Mert fillérekért termeli Az éhes szegényember. ■ Kezünk ügyében volt a Nap. Telisteli arannyal, De tpdtük, ki beléje kap, Az összegégve meghal S igy inkább tengődtünk tovább Rézfillérre vadászva S csillagokon tapostunk át, A koszos lépcsőházba. A napokban elhunyt, kétszeres- József Attlla-díjas költőre emlékezve, közöljük Padlásszoba című versét 80M06TI »ÉPtAP tasánsant, JáHss 4.