Somogyi Néplap, 1971. július (27. évfolyam, 152-178. szám)

1971-07-04 / 155. szám

CSIPKERÓZSIKA-ÁLOM? MAI KOMMENTÁRUNK A 49. nemzetközi szövetkezeti nap BSszénfa felöl közelítjük meg Lipótfát. Huszonhárom kilo­méteren át kanyarog az út Kilométerenként megállásra késztet a táj. Somogyi méretű hegyek, meredeken lefutó lej­tők. Es erdő mindenütt Ma­gasra nőtt bükkfák meztelen törzsei. Máshol vadonszerű a sűrű. Fák, fák, fák. És met­szőén éles, eső utáni levegő. Valaki egyszer azt mondta; •Marokba férő falu*. Lipótfa csakugyan nem nagy telepü­lés. Nyári csöndbe burkolózik, mint paplanéba az alvó. De csipkerózsika álmú-e a falu csakugyan? Az iskola — udvara buja növényezetü falurészbe nyúlik — hallgat. Az ajtókon lakat. Bennem Robinson-érzés. A dús füvet napok óta nem ta­posta ember. Az üzemegységirodában csak szombatonként van félfogadás. Tanácsilag is Bárdudvarnok­hoz tartozik a falu. Orvos egy héten egyszer jár ide. — Kellene egy kis kultúra — mondják az emberek. A je­lenlegi kultúrotthon-igazgató nyugdíjas, el is akar költözni. A fiatalok be-bemennek a kul­túrterembe. Televízió, lemez­játszó van ott. De kellene, aki összefogja őket..: Az italbolt Inkább ez felel meg a falu középpontjának. Marosi Jánosné italboltvezető: — Itt találják meg szórako­zásukat az emberek. Csakugyan megtalálják? •1 ........ : A z a talpra készült pajta..: mondja ki gondolatait a vad­őr, Máté Lajos. Elfelejtették volna .Lipótfát, mint a sóját? Vonat-tutulás csap — mint ököl az asztalra — a csendbe. A sín kettészeli a változatos alaprajzú falut. Emberek szállnak le, emberek szállnak fel. Dübörögve indul a szerelvény. Szénásszekerek érkeznek. Hattagú brigád bal­lag az erdő felé. A férfiak egy részének az ad munkát. A má­sik része tsz-tag. Takács Józsefné az adatszol­gáltató. Fiókposta vezető. Régi kukoricafosztások, la­kodalmak hangulatát idézi Nezdei Gy. János. A vőfény rigmusát: »Urak, asszonyok, itt a ludaskása, A szakácsnő főzte, hogy mindenki lássa ...« Ezek a napok voltak az ese­mények a faluban. Születés, halál. S az élet, mely a szüle­tés és a halál hídtartó pillére között húzódott? — Hát ilyen, volt— legyint Nezdei Gy. János. — Egyszer leégett a nagy istálló. Csak az uraság lovait volt szabad menteni. Elég, ha ezt mondom a régiről... Csipkerózsika-álmú falu Li­pótfa? Rég felébredt mór. Az emberek többet akarnak, job­bat szeretnének. Nem az anya­giakra vonatkozik ez. A felis­merést tett követi majd. Leskó László Nem él úgy a köztudatban ez a mai ünnep, mint sok más jeles nap, amelyet szer­te a világon megülnek. Pe­dig *immár 49. alkalommal tartják meg, és nagyon-na- gyon sokan érdekeltek ben­ne. Az öt világrész hatvan országában több mint 600 ezer szövetkezet negyedmil­liárdos tagságát tömöríti a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége, s ma ünnepük világszerte a nemzetközi szö­vetkezeti napot. Megyénkben is plakátok hívják fel a fi­gyelmet erre az alkalomra, s az ezekben a napokban folyó küldöttgyűléseken megemlé­keznek a szövetkezés nem­zetközi ünnepéről. . Hazánkban az elmúlt ne­gyedszázad volt a szövetke­zeti mozgalom kibontakozá­sának időszaka, s ha ma iparról, mezőgazdaságról, ke­reskedelemről beszélünk, je­lentős tényezőként szerepel­nek a szövetkezetek: Magyar- országon több mint 5000 szö­vetkezet működik. Ha meg a lakosságról esik szó, több mint 3,5 millió emberrel szö­vetkezeti tagként, 1,5 millió­val pedig szövetkezetben dol­gozó aktiv keresőként kell számolni. Gazdasági, társa­dalmi tényező tehát a szö­vetkezet, s ez a mozga­lom a X. pártkongresszus szerint »... szövetségi politi­kánk érvényesítésével bonta­kozott ki és ért el nagy sike­reket..« A mai ünnepi alkalomból az Országos Szövetkezeti Ta­nács Elnöksége felhívást adott ki. Ebben kimondja, hogy az OSZT elősegíti a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége progresszív törek­vését, a többi között az 1970- től 1980-ig tartó szövetkezeti fejlesztési évtized haladó programját. Ennek során a nemzetközi társadalmi kap­csolatok kölcsönösen előnyös fejleszétsére törekszenek és síkra szállnak a béke és biz­tonság ügyéért. Szűkebb hazánkban. So­mogybán a termelőszövetke­zetek megalakulásával a me­gye lakosságának többsége szorosan hozzá tartozik a szövetkezetekhez. Mezőgaz­dasági, fogyasztási, kisipari szövetkezetekben tömörültek sokan, és eredményesen mű­ködnek a takarék-, a lakás­szövetkezetek, és más formái is a szövetkezésnek. A gondo­lat, a cél, ami az embereket vezérli ezekben a közössé­gekben — hogy lehetőségeik minél jobban érvényesülje­nek önmaguk és társadal­munk hasznára, a vállalati egyenjogúságban valósul meg. A belső demokratizmus, az egymás közötti szövetség, kölcsönös segítség erősítése időszakában, az egységes szövetkezeti törvény megalko­tásának küszöbén készül a mozgalom valamennyi ágaza­ta a soron következő kong­resszusára. Ezeken a fórumo­kon nemcsak az eredménye­ket összegezik, a megtett utat értékelik. A kongresszusok meghatározzák majd a X. pártkongresszus iránymuta­tásaiból és a IV. ötéves terv célkitűzéseiből adódó felada­tokat. A somogyi szövetkeze­ti tagok is javaslataikkal, kezdeményezéseikkel segít­hetik elő a kongresszusok eredményes munkáját. Mind­erről nem feledkezhetünk meg akkor, amikor ünnepet ülünk. Küldöttgyűlések foly­nak a megyében, ezeken megemlékeznek az ünnepről. Mi is köszöntjük a szövetke­zeti tagokat, dolgozókat a 49. nemzetközi szövetkezeti na­pon. H. F. — Mennyi a havi forgalom? — ötvenhatezer forint. Nem­régiben volt kint az ellenőr — Szaporodik a televíziók száma. Most negyvennyolc ké­szülék üzemel. Rádiót nyolc­Tizenkilencen kezdték... versenyben második, harma­dik helyen a hasonló szövet­kezetek között. kartárs. Azt mondta: ez jó for­galom. Nezdei Gy. János. Segítik, bátorítják a művelt­ségüket, szakmai tudásukat fejleszteni akarókat. Csoboz József asztalos volt, Budapes­ten végzi a faipari techniku­mot, most művezető az aszta­losrészlegnél. Sprigmann Já­nos és Marosvölgyi János kő­művesek művezetői tanfo­Többet a járás fejlődéséért Elismeréssel beszél a Kapós- mérői Építőipari Ktsz-ről Dombóvári László, a járási pártbizottság első titkára is. — Szinte a semmiből ala­kultak, fejlődésük valóban di­cséretes. Az is, hogy a ktsz fiatal vezetői bátran kezde­»Van itt egy határrész. Er­dő, föld. Vicagerának hívják. Ha igaz, akkor az a története, hogy a török világban egy Gera nevű török atyafi a lo­vával nem tudott föllépdelni a dombra. Mondta is a Gera: — Vissza! Vissza!... Hát így lett ennek a résznek a neve: Vica- gera az idők múltán. Ezelőtt néhány éve a Templom-dom­bon sok koponyát kiástak. Régi település lehet ez a mi falunk. A Sós^bdörnek is van története. Az öregek úgy tud­ják, só terem benne. Egyszer, sok évtizeddel ezelőtt el is jött ide egv professzor. Vizsgáló­dott, szaglálódott, aztán azt mondta: még érnie kell a só­nak. Azóta talán meg is érett. Az is lehet, hogy a professzor halt meg, s vele feledésbe me­rült a lipótfai só is. Vagy me­se az egész?... — töprengve vanegy házban hallgatnak, j Száz napilapot járatnak az emberek. A szomszédos Bá­nya is ehhez a postához tarto­zik. A háztáji ál­lattartás fellen­dülőben. Sok a kisállattenyész- tő is. A fiatalok ke­vesen vannak. Négy-öt fiú, hét-nyolc lány. Eljárnak dol­gozni Kapos­várra. Régen szereptanulás­sal töltötték szabad idejü­ket, klubdél- utánokon szóra­koztatták egy­mást. Hiányzik ez nagyon. — Mennyit tesznek a taka­rékba a lipótfaiak? — Havonta tíz- és tizenöt­ezer forint közötti összeget »Munkaéhes nép« — mond­ta a lipótfaiakrói valaki. Ta­lán nem is tudta, milyen nagy dicséretet mond. Egy a “munkaéhes« embe­rek közül. A falu legidősebb férfiembere Nezdei Gy. János. Hetvennégy éves. A ház mö­götti földről hívták be, kapa a kezében. — Pedig a kapálást soha­sem szerettem... Itt szület­tem. Ez a ház az apám háza volt Százéves ház. Az a talp­ra készült pajta-félszer is öreg már. A ház mellett »vonyószék«. Talán az utolsó a faluban. Jól lehetett rajta nyesni a szekérnekvalót a »vonyékes­sel«. Messzire ellátni az emeletes irodaházban lévő elnöki szo­bából. Hátul az udvarban új épületek, félig vagy teljesen kész raktárak, műhelyek emel­kednek a magasba, mellettük sürgölődő emberek. Nem is egy kis szövetkezel központjának, hanem egy kö­zépszerű üzemnek ítélheti bár­ki a látottak alapján a Ka- posmérői Építőipari Ktsz te­lephelyét. — Tizenkilenc taggal ala­kult a szövetkezet 1953-ban. Gépünk alig volt, egy bérelt szobában rendeztünk be iro­dát. a raktárt pedig a szabad ég alatt Első évben néhány tízezer, 1960-ban már 3,5 millió forint értékű munkát végeztünk. Dolgozóink száma ma meghaladja a 320-at, ter­melési értékünk pedig idén a harmincmilliót is — mondja Stier Tibor elnök. Évente fiatvan lakás Nem volt könnyű, amíg ez a kis ktsz idáig eljutott. Elő­fordult olyan hónap, hogy fi­zetéskor a vezetők zsebbe nyúltak, és a saját pénzüket adták oda, hogy a szövetkezet fizetni tudjon. Kőműves-, ács-, asztalos-részleggel indul­tak, s ma már tizenöt külön­böző részlegük működik, köz­tük bádogos, vasbetonszerelő, gáz-, villany- és vízvezeték­szerelő is. — Évente hatvan lakást épí­tünk. Szövetkezetünk építette a kaposvári KISZ-lakásokat, több tánsaáházat. Jelenleg a kórház sebészeti szárnyának bővítésén, a Szíjgyártó Ktsz irodaházán, s két négyszintes, egyenként 23 lakásos KISZ- épületen dolgozunk. Ezenkívül családi házakat emelünk, * állami lakásokat korszerűsí­tünk Kaposváron, Nagyatá­don — folytatja az elnök. Törcsgárdát, vezetésre alkalmas embereket Nekik is nagy gondot je­lentett az építőiparban minde­nütt jelentkező szakember­hiány pótlása, illetve a szüksé­ges szakembergárda kinevelé­se. — Az első pillanattól arra törekedtünk, hogy kialakítsuk a törzsgárdát, s a nálunk kez­dő, értelmes fiatalokat to­vábbtanulásra bírjuk, hogy belőlük váljanak aztán a rész­legvezetők — mondja Székelyt János elnökhelyettes, aki egy­ben a szövetkezet munkaügyi csoportjának a vezetője is. Sikerrel valósították meg ezt az elképzelésüket. Volt olyan esztendő, hogy negyven iparitanulót szerződtettek. Sgj - nos. ma náluk is kevés a je­lentkező. Jelenleg csak tizen­kilenc iparitanulójuk van. Pe­dig egy jó szakmunkás meg­találja náluk a számítását, 2400—3000 forint között keres­het havonta. Ám, tudták a szö­vetkezet vezetői, hogy ez nem elegendő, olyan szociális kö­rülményeket kell teremteni, amely maradásra késztet, illet­ve vonz ivá tesz. Üzemi konyhát, mosdót, öl­tözőt építettek, ezeket közpon­ti fűtéssel látták el. Az idén januárban bevezették a 44 órás munkahetet, s helyes szervezéssel úgy osztották el a munkaidőt, hogy a kezdés és a befejezés a kinti munkákon más és más időszakban törté­nik tavasszal, illetve nyáron, ősszel és télen. Autóbuszt vásároltak, a tá­voli építkezésekre ezzel szál­lítják dolgozóikat, s ugyan­csak gépkocsival meleg ételt visznek a kinti munkákon dol­gozó embereknek. Üzemi klubjukban hetenként több alkalommal tartanak összejö­vetelt, ahol ismeretterjesztő előadásokat’ rendeznek — nemrég mutatkozott be tár­sainak Horváth Gyula, a ktsz dolgozója, aki saját verseit ol­vasta feL lyamra járták, mert műveze­tői, brigádvezetői beosztásban dolgoznak. Hoffmann József jelenleg művezetői tanfolyam­ra jár Pécsre, s ha elvégzi, ő is felelős beosztásba kerül, mint Tóth István, aki ács volt, elvégezte az építőipari tech­nikumot, s most művezető. Közösen a pártszervezettel Helyesen látták a szövetke­zet vezetői, hogy egy ilyen fejlődő építőipari vállalkozás­nak nagy szüksége van párt- szervezetre, a kommunisták példamutatására. Önálló pártszervezetüket 1967-ben alakították meg ki­lenc taggal, s ma már huszon­nyolc kommunistájuk van. Porga Géza párttitkár, kö­zösen a pártvezetőséggel és a ktsz vezetőivel, tervszerű pártépítést folytatott, elsősor­ban arra törekedve, hogy fizi­kai munkásokkal erősítsék a pártszervezetet így lett a szövetkezetnél kommunista Csoboz Jó­zsef asztalos, Marosvöl- gvi János és Horváth Ist­ván kőműves és maga a fiatal elnök, Stier Tibor is. Az idén is négy új párttaggal erősöd­tek. A pártszervezet kezdemé­nyezésére, a kommunisták példamutatása alapján kezdő­dött meg a szövetkezetnél a szocialista munkaverseny. Ma már hat szocialista brigádjuk van. Ez is elősegítette. hogy a ktsz két alkalommal nyerte él a kiváló címet, s többször végzett & megyében rendezett ményeznek, s a nagyobb válla­latoknál is jobban gondoskod­nak munkásaik szociális ellá­tásáról. Ez is bizonyítja: még egy ilyen kis vállalkozás is messzemenően gondoskodni tud embereiről, ha ezt a vez- tők szívügyüknek tekintik. A járási pártbizottság első titkára hasonló elismeréssel beszél a ktsz terveiről, amely­ben a szolgáltatás fejlesztése és az emberekről való még nagyobb gondoskodás szere­pel. A ktsz például most vá­sárolt telket, bővíti üzemi konyháját, a fürdőt és az öl­tözőt, s tervezi egy munkás- szálló építését is. Dombóvári László ezért is jegyzi meg: — A szövetkezet megérdem­li, hogy a KISZÖV-től na­gyobb támogatást kapjon, hi­szen jelenlegi és jövőbeni fel­adatának csak akkor tud meg­felelni. ha a fejlődésben nem következik be visszaesés. Arra valóban nagy szükség van, hogy egy ilyen építőipari vállalkozás ne álljon meg a fejlődésben, mert ez gátolná a kaposvári és más építkezé­sek megvalósítását. De az is nagyon fontos, amit a járási pártbizottság első titkára be­fejezésül mondott: — Még szervezettebb mun­kára kell törekedniük a ktsz vezetőinek, arra, hogy a meg­kezdett építkezéseket gyorsan és jó minőségben fejezzék be. Végül pedig, hogy több mun­kát vállaljanak a járásban, s a közületi építkezések — is­kolák, orvosi rendelők — és a családi házak építésével segítsék járásunk fejlődését. Ssalai László SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1971. július 4, 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents