Somogyi Néplap, 1971. július (27. évfolyam, 152-178. szám)

1971-07-01 / 152. szám

NEM ELLENZÉKBEN, BE NYÍLTAN Amíg a sín a helyére kérni T alálkozni olyan néze­tekkel, hogy ' az egy- pártrendszerű, nép­frontba tömörített alkotó erők szövetsége idején lehetne vala­mi »ellenzékféle« nálunk. Érdemes elemezgetni ezt a nézetet, ha egyedi, ha nem. Nemcsak azért, mert a szakszervezeteket mostanában — különösen, huszonkettedik kongresszusuk széles közvéle­ményt megmozgató felszólalá­sai, beszámolói óta — erő­sebben »jegyzik« a politikai életben, hanem azért is, mert szerepük ténylegesen nőtt, a közeli és a távolabbi jövőben pedig nyilván még tovább nö­vekszik. De ez nem ellenzéki szerep. Ugyanakkor sokszor és ha­tározottan megfogalmazott követelmény, hogy bátran bí­ráljanak, alkossanak önálló véleményt társadalmi érdek­védelmi kérdésekben, vagy — mint azt Gáspár Sándor egy választási nagygyűlésen meg­fogalmazta — jelezzék, véle­ményezzék a felszínre került ellentmondásokat, gandokat- bajókat, a munkásember sze­mével nézzék a gazdasági éle­tet. Hát most mondják meg a véleményüket — és ez mégsem ellenzéki feladat? Bíráljanak, és mégsem...? Ismételjük csak el a kér­dést, hogy világosan kitűnjék elavult volta. Ez az elavult­ság mintegy húsz évvel ko­rábbi állapotot tükröz: akik a hibák feltárását és az el­Az okok vizsgálata azt bizo­nyította, hogy nem maga a mezőgazdaság, a mezőgazdasá­gi munka régi értelemben vett lebecsülése tartja vissza a fia­talokat a szövetkezettől. Hi­szen a nagyüzem mai fejlett­ségi foka, egyre iparosodó jel­lege egeszen új munkakörül­ményeket teremtett és teremt folyamatosan. Ám ez a szín­vonal eltér, merőben más, mint például egy ipari üzem­ben. Ez részben érthető, a me­zőgazdasági munka sajátossá­gaiból fakad, másrészt pedig — és most elsősorban a szo­ciális, kulturális ellátottságra gondolunk — sok hiányosság megszüntetését követeli. És ez a körülmény az, ami elsősor­ban visszatartja a fiatalokat. íme néhányuk véleménye: Tapolcai József, Buzsák: »Mi a problémát elsősorban abban látjuk, hogy o> termelőszövet­kezetek egy része nem tud olyan bérszínvonalat biztosíta­ni, mint az ipari üzemek, ezért elsősorban azok felé von­zódnak a fiatalok. Másrészt nincsenek olyan korszerű mun- kafeltetelek, szociális körülmé­nyek, mint ott. A másik, ami ugyancsak visszariaszt, hogy elég nehéz a fiatalok beillesz­kedése a szövetkezetbe. Nem­egyszer az idős tagok akadá­lyozzák őket, nem engedik ér­vényesülésüket, féltve pozí­cióikat.« Hosszú László, Böhönye: »Az ipari jelleg vonzóbb a fiatalok számára, ezt bizonyítja, hogy a legtöbb fiatalt a gépesítés­nél találjuk. Itt az utánpótlás biztosításához tulajdonképpen nem is kell különös meggyő­zés, agitáció. De az is igaz, hogy legalább ilyen fontos len­ne más ágazatokban is a fia­talok jelenléte. Itt van például az állattenyésztés. Vélemé­nyem szerint elöbb-utóbb — de inkább előbb! — el kell jutni addig, hogy ebben az ágazatban bevezetik a nagy­üzemek a két műszakot! Mert meg kell érteni, hogy a jelenlegi rendszerrel já­ró teljes és állandó lekö­töttséget nem vállalja — nem vállalhatja a fiatal. Na­gyon emberi, nagyon termé­szetes, jogos igény, hogy a munka mellett biztosított le­gyen a kellő kulturálódási, szórakozási lehetőség. És sze­rintem éppen ilyen jogos igény a szociális ellátás meg­teremtése. Ügy hagyhassa el munkahelyét a fiatal, mint bármely más ipari üzemben dolgozó: tisztán, rendesen, ápoltam« lentmondások felszínre hozá­sát nem .tudják összeegyez­tetni a szakszervezeteknek a munkáshatalom idején betöl­tött szerepével, óhatatlanul 1950 időszakát idézik. Akkor a hivatalos politika eleve szindikalizmussal vádolta azt a szakszervezeti vezetőt, aki érdekvédelmi feladatokat hangsúlyozott, ne adj isten az üdvözítőnek és egyedülállóan utolérhetetlennek kikiáltott tervezési elképzeléseket nem­hogy bírálni, még csak érin­teni se merte. E nnek a felfogásnak a maradványa kategori­kusan tagadja annak a lehetőségét is, hogy a társa­dalmi rendet irányító mun­kát, a gazdasági intézkedése­ket, az életet koordináló lé­péseket egy munkástömegszer- vezet bírálhassa. Hiszen — mondja ez a nézet — aki bí­rál annak »nem tetszik a rendszer«... (Szándékosan idézem ezt a nagyon naív és buzgó megfogalmazást. A lé­nyeg tudniillik éppen az ellen­kezője.) Annak tetszik a rendszer, aki észreveszi a gondot-bajt is és felhívja rá a figyelmet. Ez az észrevétel, ez a figye­lembevétel nem lehet az elő­kelő kívülálló vagy a pozíció­ra vadászó szembenálló kri­tikája. Sem kívülről, sem el­lenzékből nem segíthet a munkáshatalomnak munkás- szervezet. Miért bíráljon tehát a szak- szervezet, miért tegyen észre­Túlzottak volnának ezek a kívánságok? Megítélésünk sze­rint nem. Jogosak, figyelemre méltóak, olyanok, amelyeket nemcsak meghallgatni fontos, hanem mindenképpen tenni is kell valamit megvalósításu­kért. De éppen ilyen figyelem­re méltó a böhönyei Hosszú László javaslata a kétműsza- kos állattenyésztési munkára vonatkozóan. Két dolgot is bi­zonyítanak gondolatai: a szö­vetkezetben élő fiatalok töp­rengenek a közösség életén, és nagyon jól hasznosítható ja­vaslatokkal tudnak előállni. Ebből következik, hogy igenis ott a helyük a szövetkezet vá­lasztott testületében, a vezető­ségben. Nem szándékunk, hogy tel­jesíthetetlen igényeket sora­koztassunk föl. Tudjuk jól — és tudják ezt a szövetkezetben élő fiatalok is —, hogy az anyagi lehetőségek korlátozot­tak, máról holnapra nem lehet megteremteni a legkorszerűbb munkakörülményeket, a leg­modernebb szociális ellátottsá­got. De többet törődni a fiata­lokkal, elevenebb, élőbb kap­csolatot kialakítani velük, job­ban bevonni őket a közösség ügyes-bajos dolgaiba — ez nem anyagi kérdés. Egy talál­kozó, egy baráti beszélgetés, tájékoztató a gazdaság gond­jairól, a kérések meghallgatá­sa és a lehetőségekhez mért támogatása — olyan vonzerő, mellyel feltétlenül élni kell. Nem egy példa van arra, ahol így tesznek a vezetők, ott mind több fiatal találja meg helyét, számítását. Utalunk a megyében ismert marcali pél­dára, ahol különböző ösztön­díjakkal, anyagi támogatással segítik a fiatalokat, s most azt fontolgatják, hogy egy utca­sort alakítanak ki, ahol szö­vetkezeti hozzájárulással első­sorban a fiatalok letelepedé­sét segítik elő. Az északi szövetség elnök­ségének megállapítása általá­nosítható: a szövetkezetben élő fiatalok munkakörülmé­nyei, szociális és kulturális helyzete nem megnyugtató. A gondok megszüntetése nem megy máról holnapra. De az eddiginél határozottabban és többet kell tenni, hogy sok, szakmailag is hozzáértő fiatal találja meg jövőjét a szövet­kezetben. Y&üs Mária vételeket? Az osztály érdeké­ben, a dolgozó milliók — a mi hazánkban hárommilliónál több szervezett munkás, al­kalmazott, értelmiségi érdeké­ben. Ki vezeti az államot, amely­nek intézkedéseit bírálni, kü­lönböző tennivalók megoldá­sában mutatkozó ellent­mondásokat elemezni vagy feltárni kell? A munkásosztály. A mun­kásosztály pártja, és párton- kívüli szövetségesei, szakem­berei ülnek az íróasztalok mö­gött, szefvezeti magaslaton, minden üzem igazgatói széké­ben. Arisztokratákkal és kapi­talistákkal nincs dolgunk. Bi­zonyos értelemben velük szem­ben könyebben lehetne tetsze­tős szakszervezeti munkát vé­gezni — a mi államunkkal, gazdasági irányításunkkal azonban nem »szemben«, ha­nem nyíltan, de együtt kell megoldani mindent. Nehéz? Még könnyelmű pillanatok­ban sem tagadhatjuk- De fe­lelős szóval nem is lehet köny- nyű feladatokat ígérni annak, aki a mi korunkban — és új tennivalókban hihetetlenül gazdag évtizedeinkben különö­sen — a szocialista építés po­litikai munkása lesz. A szaszervezet felelőssége éppen az együttes munka és a közös munkában jelentkező bíráló, formáló osztáiyérdeke- ket és érdekvédelmet egyszer­re képviselő feladatában rej­lik. Mert a rétegek érdekvé­delme és országos lehetőségek egyeztetése is beletartozik a »leckébe«: higgadt felmérések, szenvedélyes kiállás, a köz­gazdász szakember alapossá­gával végzett tájékozódás és a régi »bizalmi férfi« nagyapák okos és a műhelyek légköré­ben edzett szíve. F elelősen, az ügy lénye­gét érintő tiszta szán­dékkal lehet csak jól teljesíteni a szakszervezetek hivatását a szocialista ál­lamban. Valahogyan úgy, mint a jól szervezett és megértő családban akár az anya, ákár az apa szerepét, aki élettársa intézkedését, tervét, cselekede­tét olyan természetesen nézi a kis közösség szemével, a csa­lád szemével, hogy nem is lehetne másként, jobban. Va­jon van-e jó családtag, aki »ellenzéke a családjának«? B. F. Ca«. (A földjog! törvényből.) Nagy és nehéz munka, évekre szóló feladat megyénk­ben is a zártkertrendezés le­bonyolítása. Abban, hogy ez a tennivaló zökkenőmentesen, az előzetes ütemezés szerint halad Somogybán, jelentős ré­sze van a jó politikai előké­szítésnek, az értő szakmai te­vékenységnek, s annak, hogy a földhivatal figyelemre méltó segítséget kapott a párt- és tanácsi szervektől és a leg­több termelőszövetkezettől is. A végzett munkáról, az ennek során szerzett tapasztalatokról és a közelebbi tervekről kap­tunk tájékoztatást dr. Mohar Lászlótól, a Somogy megyei Földhivatal vezetőjétől. 3062 „ügyfél“ két év alatt Tavaly és az azt megelőző évben 38 községben dolgoztak a zártkertrendező bizottságok, s csaknem 3900 hold földnek a hovatartozásáról mondtak véleményt. Eközben természe­tesen nagyon sok emberrel tárgyaltak, aki a rendezés so­rán. érintett földterülettel így vagy úgy kapcsolatban állt: termelőszövetkezeti tagokká: A közvágóhídi vasúti meg­álló közelében serény mun­ka folyik. A rozsdavörös sí­nek már a Vörös Hadsereg útjáig nyúlnak. A gép zúzott követ ömit a vágányok közé, barna bőrű emberek végzik az áláverést, vagy ahogy a régiek mondták: krampácso- lást — Harmmchatrnilliős beru­házás — mondja Horváth Ká­roly, a Betonútépítő Vállalat építésvezetője. — A vonalve­zetés elavult volt, levágjuk a kacskaringókat. Könnyebb lesz a húsüzem kiszolgálása, a KPM Közúti Igazgatóságának keverőtelepe is külön vágányt kapott. A három új sínpár három­kilométeres, a Deseda-hídtól tart a kaposvári állomás felé — a szigetvári, dombóvári, siófoki vonatok. haladnak majd rajtuk. Két szocialista brigád dol­gozik a sínek között Felépít- ményezők. Fazekas Sándor brigádja 1963-ban alakult — aranykoszorús szocialista bri­gád, április 4-én kapták meg az aranyérmet A brigád tag­lásuakkal, valamint egyéni földtulajdonosokkal — össze­sen 3062 emberrel. Intézkedé­sük révén közös művelésbe kerülték ingatlanok, azokat, pedig, akiknek a földterülete meghaladta a személyi tulaj­don mértékét, felszólították a többletterület elidegenítésére A földhivatal vezetőjének véleménye szerint tavaly már inkább tapasztalható volt a termelőszövetkezeti vezetők segítő szándéka a jelentős munka folyamán, s csak rit­kán lehetett találkozni olyan esettel, hogy a közös gazdál­kodás rovására a nagyüzemi területből mindenáron növel­ni akarták a meglévő zártker­tet. A múlt évben befejezett rendezési munkákra mindösz- sze negyvenöt föllebbezés ér­kezett, ez a szám a már is­mertetett nagy területi és sze­mélyi érdekeltséghez képest meglehetősen alacsony. És még ez a kevés fellebbezés is többnyire megalapozatlannak bizonyult, olyan kérést tartal­mazott, amelynek a kielégíté­sére a törvény nem ad módot, tehát elutasították. Ilyen tat­jai aranykoszorús jelvényt kaptak. Húszán vannak, kö­zülük négyen nyolc éve dol­goznak a vállalatnál. Ennyi eltöltött év után hatszáz fo­rint jutalom és két nap pót- szabadság jár a kollektív szerződés szerint. A brigád Lepsényben alakult, ott gaz­dasági vasútat építettek, Hor- vátkúton bekötő utat készí­tettek, Dombóvár és Dalmand között kisvasutat, Kaposváron iparvágányokat fektettek le. Beremenden a BCM felvonu­lási vasútján dolgoztak, majd a fonyód—kaposvári vonal várttá—osztopáni szakaszát készítették eL Tavaly a Fa­zekas-brigád a gyékényesi ka­vicsbánya részére fogadó-in­dító állomást csinált. Az új vágányokat úgy fektették le, hogy a bánya üzemeltetése biztosítva legyen, pedig az új sínek metszették a régit — A mostani munka 1967- ben kezdődött. Harmincezer köbméter földet kellett meg­mozgatni. A cukorgyár három ülepítő medencéjének meg­szüntetése szép műszaki fel­adat volt — jegyzi meg Hor­váth Károly. jesíthetetlen kérés volt pél­dául, amely szerin a kívülálló azt akarta, hogy a többlette­rületét megtarthassa. Törvényismertetés falugyűléseken Ebben az évben eddig 12 somogyi községben fejezték be a zártkertrendezést, 21 köz­ségben most folyik ez a mun­ka, 17 községben pedig *még rendezésre várnak a zártker- tak. A tervek szerint további 3 községben áthúzódnak a munkák a jövő évre. Az idei feladat tehát: félszáz község határában levő 6636 holdnyi zártkert rendezése — Mindezt éves terv alapján, az elmúlt évek tapasztalataira építve kívánják megvalósítani, s hogy jó úton járnak, azt az eddigi eredmények is tanúsít­ják. Januárban és februárban valamennyi községben, ahol az idén a munkára sor kerül, falugyűléseket tartottak. Eze­ken az összejöveteleken több ezren vettek részt, s a földhi­vatali munkatársak, vezetők nemcsak a zártkertrendezés jelentőségét, végrehajtásának módját ismertették, hanem a kérdésekre is válaszoltak. Kü­lönösen sokan érdeklődtek — többnyire egyéni indítéktól vezérelve — a személyi föld- tulajdonnal kapcsolatban: ki­nek és mennyi személyi föld­tulajdon jár; szétiratható-c családon belül az ingatlan; Balogh János brigádja hu­szonegy tagú, 1969-ben ala­kult, a szocialistabrigád-zász- lót az idén nyerték el, a bri­gádtagok zöldkoszorús jel­vényt kaptak. Eddig Somogy­iadon, Böhönyén és Beremen- den dolgoztak. Mindkét brigád a részhatár­idők előbbi teljesítésben je­leskedik. A vágányok lefek­tetését a kaposvári állomásig 1972, szeptember 30-ig kell el­végeznünk, de előbb meglesz. Szakaszolják a munkát. Az el­ső fázist a múlt év októberé­ben adták át, a másodikat pedig a jövő héten. Az idén a Vörös Hadsereg útjáig jut­nak el, és befejezik a Bala- tonszentgyorgy—Somogyszob vonal nagytengelynyomású vonallá építését. A brigádok tagjai munkás- szálláson laknak, a hét végén járnak haza. Munkahely: könyvtár, rádió, tévé. napi - lapok teszik kellemessé a sza­bad időt. Az ebédlő klubhe­lyiséggé alakítható. S. F. eladható vágj' megvásárolha­tó-e a személyi földtulajdon­ban levő föld? — ezt kérdez­ték legtöbben. Bentlakásos tanfolyamot szer­veztek a hivatal dolgozóinak március végén Fonyódon. A négynapos tanfolyamon az idő­közben megjelent új rendele­teket, az elmúlt évek szakmai tapasztalatait beszélték meg. Az idei zártkertrendezést a tervezett időpontnál másfél héttel korábban kezdték, és-ezt az előnyt ma is tartják. A munkák folytatódnak A következő évben és 1973- ban összesen több mint száz községben (22 300 holdon) ren­dezik a zártkerteket. A terüle­teket már kijelölték, megkez­dődtek a műszaki, földnyil­vántartási, igazgatási vonatko­zású előkészítő munkák. A térképfelújítást a hivatal föld­mérési osztályának dolgozói és vállalatok végzik. E téren a tennivalók súlyát csak növeli, hogy meglehetősen régi mu­lasztást kell pótolni: nagy a lemaradás a megye térképei- , látottságában, ezért a felújí­tásban a vállalati erő mellett a hivatal segítségére is szük­ség van. Lényegében ez az oka. annak, hogy a zártkertrende- zésben az utolsó évre marad viszonylag a legnagyobb te- “ületnek, csaknem 13 000 hóid­nak a rendezése. A terv eddi­gi teljesítése látszik biztosí­téknak arra, hogy a hátralevő feladatokat hasonló szép ered­ménnyel oldja meg a Somogy megyei Földhivatal. H. T, Fiatalok falun Jogos igények Ötven községben rendezik a zártkerteket az idén 6636 holdról döntenek »Zártkert a község (város külterületének nagyüzemi- leg nem művelhető, elkülönített része... A zártkertnek az a rendeltetése, hogy az állampolgárok személyi föld- tulajdona és földhasználata — a belterületen kívül — ott állandósuljon... A zártkertrendezés előkészítése és vég­rehajtásának megszervezése a megyei földhivatal felada­ss a hozzájuk hasonló jogál­SOMOGYI ÍÍÉPIiAP Cső törtök,, 137L július L 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents