Somogyi Néplap, 1971. július (27. évfolyam, 152-178. szám)
1971-07-25 / 173. szám
Szervizszolgálat a határban okoz még mai napig is — a termelőszövetkezeteknek és az állami gazdaságoknak az, hogy aratás közben a kombájnok vagy az őket kiszolgáló erőgépek elromlanák. Ha az elromlott gépeket a központi javító- műhelyekbe szállítják be s ott végzik el a szükséges javításokat, sok munkaóra esik ki a termelésből, nem sikerül idejében végezni a feladattal, s ez sokszor veszteséggel is jár. A kaposvári Állami Gazdaságban már régóta létrehozták a mozgó javítószolgálatot. Két gépkocsival járják naponta a területet — persze csak az aratási idő alatt —, s ahol meghibásodott egy-egy kombájn vagy erőgép, ott a helyszínen mindjárt ki is javítják. így rövid idő múlva már tovább dolgozhatnak a gépek — tájékoztatott erről Wéber Jenő, a gazdaság főmérnöke. A két gépkocsi közül az egyik egy műhelygépkocsi, a másik pedig kis teljesítményű tehergépkocsi, amelyet csak erre az időre alkalmaznak műhelykocsiként. A gazdaság körülbelül öt kerülete körülbelül hetven kilométeres körzetben terül el. S ha azt is figyelembe vesszük, hogy egy-egy kerület egymástól húsz-huszonöt kilométerre van, érthető, miért is volt szükség a mozgó javítószolgálat létrehozására. Hiszen ezen a» nagy területen jelenleg húsz kombájn dolgozik, s eddig nagyon sok meghibásodás történt A gépkocsik központja Tátom-puszta, ahol a központ gépjavítója is van. Ide térnek be napi munkájuk végeztével a szerelők, s itt vételezik fel a javításhoz szükséges anyagokat. A gépjavító műhely udvarrészét a javításra váró gépek Dávid Gyula. — Az étkezést hogyan oldják meg? — Minden kerületnek van üzemi konyhája, s így délben mindig főtt ételt eszünk, este fél hat körül pedig uzsonnát kapunk. Legutóbb szalámi volt zöldpaprikával, melléje citroállandőan beragadt, és nagyon igénybe veszi a kombájnokat. — A munka bizony sok volt a napokban. Volt olyan hét, amikor csak szombaton tudtam hazamenni Ráksiba, mert itt kellett aludnom. Korán kezdtünk, s késő éjjel végeztünk. Nemsokára vége, s akkor minden a rendes kerékvágásba zökken. Még nincs család, így nem is nagyon érdekel, hogy meddig tart a munkaidő. Anyagilag is jól járunk, mert a gazdaság a többletmunkát túlórában fizeti. A szervizszolgálat létrehozásával sokat nyert a gazdaság. Csökkent a gépek állásideje, és a termést is sikerült időben betakarítani. Még anyaghiány sem volt, mert mindent idejében beszereztek — még jóval az aratás megkezdése előtt. Az előrelátó felkészülésnek — mint mindig — ezúttal is megvolt a haszna. Gyertyás László Bán József és Szűcs Ferenc. foglalják el. Köztük pihen a két műhelykocsi is, mivel két napon át esett az eső, így szünetelt az aratás, és nekik sem volt munkáiuk. Az udvarró! most fordul ki egy kombájn, hogy folytassa az eső miatt félbehagyott tábla aratását. A két műhelykocsi dolgozói benn az irodában kapják a további eligazításokat. — Szusszanásnyi időnk is alig volt, de már vége kimondja Bán József, a pótlólag beállított műhelykocsi szerelője. — Jól is jött meg nem is. ez a kis eső. A munkát félbe kellett hagyni a kombájnoknak, így aztán nekünk is. Persze azért jó is volt, hisz naponta tizenegy-tizenkét órát is a területen töltünk, a kocsikkal százötven-kétszáz kilométert is megteszünk. Közben pedig javítjuk a meghibásodott gépeket A kocsiponyva tetejét igazgatja a pilóta, Szűcs Ferenc. A ponyva alatt alkatrészek, szerszámok. — Igaz, nem olyan korszerű, mint a nagy műhelykocsi, de sokkal fürgébb. Pillanatok alatt ott van minden elromlott gépnél, s ha olyan a hiba, hogy nem kell a helyszínen hegeszteni, akkor nincs is probléma, gyorsan elkészülünk a javítással. mos tea védőitalnak. Aratáskor ez igen jólesik. — Komolyabb hiba eddig csak az öt felújított kombájnnál volt. Mind garanciális még, és mind az öt elromlott. — Hogyan biztosítják az anyagellátást, ha a központi műhelyben már nincs megfelelő alkatrész? — Igen egyszerűén. A gazdaság állandó telefonkapcsolatot tart a kerületekkel, s ha valamilyen anyag hiányzik, akkor egy harmadik — készenlétben álló — gépkocsi az AGROKER-től azonnal a helyszínre szállítja. Az AGROKER ügyeletébe az aratás idejére mi is bekapcsolódtunk — tájékoztatott ezekről Csullag Jenő, a Tátom-pusztai gépjavítóműhely vezetője. Ö és helyettese, Túli Lajos irányítják a munkálatokat a betakarítás idején. A hatalmas tábla egy részén még lábon áll a gabona. Egykét nap, s már semmi sem lesz belőle. A táblában dolgozó kombájn napok alatt végez a visszamaradt résszel.' — összesen 4480 holdról kellett aratni a gabonát, közte a repcét is, ami Igen sok bosszúságot okozott a kombáj- nosoknak, no, és a szerelőknek — keseregte el Dávid Gyula, a műhelykocsi szerelője. — Vastag a szára, s emiatt CSURKA ISTVÁN HÉT TONNA DOLLÁR 23. ' Szántódi folytatta a tájékoztatást: ' — Tudja, milyen összegekbe megy itt a játék? És más a szisztéma. Bemegyünk a Kaszinóba, s Luciánó remeg, mint a nyárfalevél. Mindig kitalál valamit. Most ez nem jött ki, most az nem jött ki. A pénz meg fogy: Most aztán ha akarna sem tudna bemenni, mert hármónknak sincs már annyi pénzünk, hogy a belépőt megváltsuk. Margit fel van háborodva. — És akkor engem miért hívtak ki? Szántódi elmosolyodik. — Nyaralni. Ennyi magának is jár. — Köszönöm szépen! A kocsi a szálloda felé közeledik. Szántódi lassít, és fi- gyelihezteti Margitot. — Én azonban nem mondtam semmit. Az öreg kiadta WLÍ SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1971. Július Mire jó a hogy nyereségükből hány forintnyi csúszik le a vendég torkán... A vezető azonnal visszavágott: igaz, hogy a társ-vállalat képviselőjének j óltartása felemésztett néhány darab ezrest, de éppen ezzel sikerült elérni, hogy azt a bizonyos alapanyagot késedelem nélkül és valamivel olcsóbban kapják. Így tehát a ráfordított összeg bőségesen kamatozik, s az ügyes manőverrel nemhogy csökkenne, hanem növekedni fog a nyereség... Nem kétlem, ezeket az előnyöket valóban a tejben—, vajban fürösztéssel lehetett kicsikarni. De ez a ravaszdi módszer valahol mégis pántit. Nagyon sántít... Mert ha a lagzi fejében valóban olcsóbban adta az árut, ez azt jelenti, hogy saját-vállalata dolgozóinak a zsebéből húzott ki forintokat. Az is igaz viszont, hogy ezeknek a forintoknak egy része a másik cégnél nyereségként jelentkezik. Magyarán mondva: önmagunkat károsítjuk meg, mert végül is a mienk az az üzem is, ahonnan elravaszkodták a forintokat, meg a másik ahol lecsapódott... És az egész dolog sehogyan sem egyezik a szocialista morállal. Célja a nyilvánvaló lekenyerezés, de használhatjuk a durvább szót is: megvesztegetés. Az udvariassághoz ennek már régen semmi köze. Hoci, nesze! Legközelebb te jössz, komám! Az emberek számolnak, és egyáltalán nem tetszik nekik, ha túlságosan gyakran a szőlőhegy vagy a csárda felé fordul a kocsikaraván. • Azt ugyanis-igen nehéz lenne megmagyarázni nekik, hogy pusztán vállalati érdekből — az 6 érdekükben — rotyogtatja a tűz a pincepörköltet. ól emlékszem, nem is olyan régen volt, amikor jószerivel még a kávét is a maga zsebéből fizette a középszintű vezető, ha vendégét egy feketére invitálta. Ez a másik oldal, az eltúlzott puritánság. Kell tehát a repi. Addig, amíg udvarias gesztus, tárgyalási »kellék'« — és nem a lekenyerezés eszköze... — D. Kónya —r „Havas hír“ a KPM-től Nyáron is a télre készülnek vállalathoz vendég érkezett, Nem olyan rettenetesen magas rangú vendég, de a »fővállalattól« jött, jár neki a trakta. Pattan a titkárnő. Vállalati büfé, húsz zsemlye, kiló téliszalámik, vaj — »tessék sietni, mert kikapok...« Kikapott A zsemlye nem volt egészen friss, ezért indulás azonnal a szaküzletbe. »Ha nincs bent a kocsi, kérjen taxit, de azt hittem, már el is indult...« A vendég friss zsemlyét ropogtatott, a főnök pedig megnyugodott. A taxit kifizették, a büfében elejtett megjegyzést a titkárnő személyes sértésnek vette. Ott ugyanis azt kérdezte valaki a várakozók közül: »Mondja, meg is rágja helyettük?« A trakta, a bőkezű vendéglátás gyakran téma a dolgozók körében. Nagyon jól tudják, hogy a főnök sofőrje miért teszi be a rézbográcsot a kocsi hátuljába, s az adminisztrátor lányok miért lótnak-fut- nak apró fehér köténykében, s miért hozza a motoros küldönc a kicifrázott, tudjisten — mivel megpakolt szendvicseket ... Gyakori beszédtéma. Olyannyira, hogy a nehézkes reprezentációt a köznyelv egyszerűen »repi«-re kurtította, s míg a reprezentációs szóval több dolgot is kifejezhetünk, a »repi« teljesen egyértelmű. Egészen természetes, hogy minden vezetőnek, partnerekkel tárgyaló, üzletekkel foglalkozó embernek legyen reprezentációja — egy-egy üveg ’tala, valamint rágni- és szívni- valója —, hiszen oldottabb, könnyebb úgy a beszélgetés. Ez tulajdonképpen az udvariasság egyik megnyilvánulása is: valamivel meg tudjuk kínálni a hozzánk érkező vendéget. E zt az égvilágon senki sem vitatja. A kapcsolatszerzésnek, kapcsolattartásnak nagy szerepe van, hiszen a jó személyes kontaktusokkal rendelkező vezető sokat segíthet a vállalatának. A kapcsolatszerzés és -tartás egyik kelléke a reprezentáció. Kelléke, és nem formája, ahogy néhány helyen mind gyakrabban tapasztalni... Olvastam vállalatvezetőről', •aki az egyik — s nemcsak az egyik — alapanyag-szállító partnercég / képviselőjét úgv megvendégelte, hogy arra még Lucullus is büszke lett volna. A lakodalmi bőség több mint tízezer forintjába került a vendégszerető vállalatnak. Persze, hogy az emberek aztán morogtak^ mert nekik egyáltalán nem volt mindegy, A nyári kánikulában bizony furcsán hangzik a »havas hír«: Somogy megyében a KPM Közúti Igazgatóságán már most dolgoznak a téli károk, hóviharok, fagyok megelőzésén és az elhárítás feltételeinek megteremtésén. Igyekeznek az év harmadik negyedében mindent beszerezni, ami ehhez a munkához szükséges. Amit eddig tettele, az biztató: minden, ami télen az utak jó állapotban tartásához kell, nagyrészt már most rendelkezésükre áll, vagy a közeljövőben érkezik. 1150 tonna ipari sőt kapnak még. szeptember végéig, s a tavalyi maradékkal együtt így 1800 tonnányit használhatnak fel, ha beköszönt a havas világ. Az utak jegesedése ellen magnéziumklorid—2 pehellyel szórják fel az utakat, s ebből a tavalyi 85 tonnához további 250 tonna érkezését várják. A részben kiselejtezett hófogó rácsok pótlása és a rácsok számának növelése is most folyik, őszre mintegy 5000 darab áll készen. Másfél kilométer hosszú hóvédő erdősá- vot is telepítettek Somogyszil és Igái között, s további 8—10 kilométer hosszúságban terveznek még telepítést. Hamarosan megkapják a harmadik Unimog—Schmidt hómarót is, és minden útmesterségnél lesz egy ilyen nagy teljesítményű gép. Most még a depókban pihen a megfelelő mennyiségű szénsalak, homok és aprózúzalék, amely a kellő időben a helyszínen felhasználható lesz. URH adó-vevővel látták el Kaposváron a Gorkij utcai útmesterséget is, és további ötöt szerelnek be a különböző gépkocsikba. Ugyancsak a jó és a gyors tájékozódást segítik majd azok a relétomyok, amelyeket a be nem látható völgyes szakaszokon szerelnek fel. az ükázt, hogy a csődöt az utolsó pillanatig titkolni keil. Az összekötőnek mindennap azt mondja, hogy nyertünk ezer dollárt, de majd egyszerre küldjük haza. Megállnak a szálloda előtt. A londiner közeledik a kocsi felé. Szántódi odafordul a lányhoz: — Van magánál valami apró? — Minek? — A hordárnak. — Hozza maga a csomagot. Szántódi fölényes mosollyal hárítja el ezt a lehetőséget. — Hogy képzeli? Meglátná, s azonnal hazazavama. Bemennek a szállodába. Luciánó lakosztályában, a szállodában a bohóc és a lány már túl vannak a viszontlátás első örömein. Luciánó Margit előtt térdel. — Hát mesélj, mi újság otthon? — Levizsgáztam. Gazdaságtanból négvest kaptam. Anatómiáiból ötöst. — Ö, te drága! Csakhogy itt vagy. És még? — Renoválják a csárdát. — És még? A fiúkról nem Hallottál? Nem züllött szét a társulat? — De, azt hiszem, most nem játszanak. Találkoztam a kis Damógyöngyeivel meg Max- szal Pesten. — Felköltöztek? Hová? — Az ügetőre. Max segédhajtó lett, és a kis Damőgyöngyei a fogádója. Azt mondja, remekül élnek. — Tudtam, tudtam — sopánkodik Luciánó. Aztán el- komorodik. — Pedig nemsokára megyünk haza. Ott leszek állás nélkül. Nem kapok működési engedélyt. Meg kellett volna esküdni, és fütyülni erre az egész marhaságra... Aztán ellágyul. — Szerelmem, csakhogy itt vagy. Margit a kezébe fogja az arcát. — Lefogytál. Rossi a koszt? Luciánó csak legyint. — Nincs étvágyam. És állandóan reprezentálni kell. Az öregnek az a rögeszméje, hogy titkon figyelnek bennünket. Azért is nem mer utánpótlást kérni. Hamis jelentéseket küld haza. Margit figyelmesen, hosz- szan nézi. Felötlik benne egy gondolat. — Mért lettél te ilyen gyáva? — Nem tudom. — Már nem hiszel magadban? — Már nem. — Nem hiányzik neked valami? — Micsoda? Margit hátradől az ágyon, és forrón suttogja a fülébe: — A gammatényező. Zima kopogtat az ajtón a szállodai folyosón. Az ajtó nem nyílik ki. Aztán végre Margit egy sebtében magára kapott pongyolában kinyitja. Zima éppen csak, hogy köszön neki. Nagyon ideges. — Luciánó hol van? — Elment a Kaszinóba. — Hová? — A Kaszinóba. Kért tőlem egy dollárt, kölcsön. * Ez a bejelentés összezúzza Zimát. — Fáradjon be, Zima elvtárs! Megkínálom egy kis hazaival. Zima beszédeleg. Most már ez az utolsó reménysége. — És gondolja... * * * A Kaszinó előcsarnokában történik az első erőpróba. Luciánó egy játékautomata előtt áll. Kezében a no.tesze, és figyeli a gépen most játszó hölgy munkáját. A nő idegesen dobálja a pénzt a gépbe, és erőszakosan rángatja a kart. Eredménytelenül. Sok pénzt beledobál, aztán dühösen abbahagyja a játékot. Luciánó számol. Vár. A nő még hátranéz elmentében, hogy az utána következőnek hogyan sikerül. Luciánó azonban számításai szerint előzékenyen maga elé enged még egy fiatalembert, aki egy érmével kísérletezik. Luciánó éppen ezt várta. Gyorsan odaugrik, bedobja a pénzt, megtekeri a kallantyút A gép az egész tartalmát kiadja hatalmas csörömpöléssel, (Folytatjuk.)
