Somogyi Néplap, 1971. július (27. évfolyam, 152-178. szám)
1971-07-23 / 171. szám
Balaton-parti gondok Nyár az óvodákban Egészségügy, szakrendelés, ellátás Másfél óvónő kevés Vízhiány a hullámok mellett Senkinek sem mindegy, hogyan sikerül a várva várt szabadság, hogyan érzi magát az üdülőben. A nyugodt és kellemes pihenés egyik feltétele a jó orvosi ellátás is a Balaton-parton. Kereskedelmi, közművelődési gyakorlat már megyénkben, hogy megtervezik a »balatoni nyarat«. Megtörtént ez az idén tavasszal, Veszprém és Somogy illetékeseinek részvételével, Budapesten az Egészségügyi Minisztériumban is. • Nemrégiben hírül adtuk, hogy csaknem félmillió forintot költött a megyei tanács a balatoni - közegészségügyre. Az összeg nagysága . indokolt, ha összevetjük a rohamosan növekvő üdülőlétszámmal, hiszen 1968-ban már majdnem elérte az egymilliót s azóta folyamatosan növekedett. Fokozza a gyógyítómegelőző orvosi ellátás fontosságát, ha figyelembe vesz- ■ szűk azt is, hogy üdülni — az állandó törzslakosságon kívül, a csecsemőtől a nagyszülőkig — különböző kisebb-na- gyobb betegségekkel érkeznek már a vendégek. Sokan nincsenek tekintettel egészségi állapotukra — régi tapasztalata ez már a tóparti orvosoknak —, s nem veszik fi- gvelembe a sajátos balatoni klímát. A nyári meleggel, a növekvő gépkocsiforgalommal párhuzamosan emelkedik a balesetek száma. A fenti összetevők együttesen indokolják azt, hogy a körorvosi és üdülőorvosi alapellátáson kívül kielégítő legyen a szakorvosi ellátás is. Hosszú évek óta gond, hogy a Balaton-parti egészségügyi ellátás, az orvoslétszám biztosítása, kizárólag a két tóparti megyét terheli. A gond pedig nyáron csak növekszik, hiszen ilyenkor, a megye belső területein is lényegesen több a betegek száma. Ezért miniszteri határozat született arra, hogy a jövőben ne csak somogyi orvosok teljesítsenek üdülőorvosi szolgálatot, hiszen a probléma országos. Jelenleg tizenkilenc körzeti rendelő biztosítja a déli part betegellátását. Siófokon már van gyermekgyógyászati rendelés is, a negyedik ötéves tervben pedig Balatonboglá- ron is megkezdik a gyerek- gvógyászati szakrendeléseket. Balatonboglár és Balatonlelle közös erővel próbál enyhíteni a bajokon, a két község számára közös — úgynevezett körzeti — központ épül, amelyben négy orvos fogadja majd a betegeket. Miként tapasztaljuk, az egészségügyi létesítmények kivitelezésének üteme valamelyest gyorsult, s így várhatóan 1973 nyarán a két község közös rendelőjében is megkezdhetik a betegfogadást. A szakellátás »fellegvára« a siófoki kórház, az eredményes gyógyítás, beavatkozás egyik feltétele azonban a gyors betegszállítás. Ezért jövőre betegszállító helikoptert is rendszeresítenek a Balaton- parti mentésekhez. — Akármilyen ellentmondásnak látszik is, nincs elég ivóvíz a Balaton-parton. Az ivóvízellátásban, a szennyvíz- elvezetésben nagy a lemaradás — mondta dr. Csáki László megyei főorvos. — Balatonlelle és Boglár igyekezete dicséretes, a két község vízmüvét összekapcsolták a közelmúltban. A Balatoni Vízművek egyenletes vízellátást csak Balatonföldvárig biztosít. A vízművek kimutatása szerint a vízhasználat — a hatvan nyári nap alatt — eléri az egész évinek 40 százalékát. Sajnos, az adat nagyságán nemigen lehet álmélkod- ni, mert a fogyasztás mértéke egyre nő. Hasonlóképpen jellemezhetjük a szennyvízelvezetés hiányosságát is. Az 1200 köbméterre tervezett siófoki szennyvíztelep naponta ennek tíz-tizenkétszeresét kénytelen fogadni. Fonyód környékén pedig — hasonlóan Balatonföldvárhoz — csak a település egy részéről vezetik el csatornahálózattal a szennyvizet. Távlatokban itt is csak regionális, átfogó csatornázás segíthet, ahogy a vízmű esetében is. Az utóbbinál már a tervezés stádiumában van az új létesítmény: a regionális vízmű. Az élelmezésegészségügy területén sokat segít majd a Somogy—Zala megyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat megfelelően légkondicionált raktárainak felépítése. Érdeklődésünkre elmondták, hogy a korábbi évek gyakorlatával szemben a kivitelezők kivételesen ponto san haladnak a munkával — az ütemtervnek megfelelően Reméljük, a jövő nyáron már levegős, tiszta raktárakban tárolhatják az élelmiszereket Nem kis gond a szállítás sem és jó lenne, ha a FÜSZÉRT sűrítené a raktáraihoz rendelt hűtőkocsis járatokat. Sok a panasz a mozgóárusokra. Sokan engedély nélkül »űzik az ipart«. Jó néhány hatósági büntetés bizonyítja azonban, hogy sarkukban járnak a közegészségügy illetékesei — az üdülők érdekében. T. T. A népi építészet védelmében Társasházak, kertes házak, családi házak, nyaralók sokasága épül szinte napról napra országszerte. Sátortetősek, manzardos-tomyosak, kockaépületek — lehangolóan egyformák, csúnyák, fantáziátlanok. Városperemi »modernséggel«, pallérizléssel, s tudással az ország minden részén megkülönböztethetett e- nül elmosva az építészet tájinépi jellegét. S ezek a jellegtelen házak, nyaralók a régi, népi ízléssel épített parasztházak helyére épülnek. Legutóbbi külföldi utamon Spanyolországban, Franciaországban szívderítőén hangulatos falvakban jártam. E tájék új épületei szervesen illeszkednek a régiekhez: építőik, építtetőik őrzik a hagyományokat, a népi építészet hagyományait. S ugyanakkor az épületek — a kis parasztházak — belső szerkezete, berendezése tiszta, derűs, jó értelemben modern. Az új házak itt nem egyformák: színesek, változatosak, gazdag formavilágúak. így őrzik ösz- tönösen-tudatosan egykori népi építészetük tanulságait a svájci vagy az osztrák tájak is. »Rá kell döbbennünk arra, — írja Major Máté azt egy helyen —, hogy népi-nemzeti kultúránk milyen nagy értékei mennek veszendőbe még mindig, s napról napra. Persze, elmulasztottuk — s még mindig elmulasztjuk —, hogy iskoláinkban (az elemiektől a legmagasabbakig) s ezeken kívül' is arra neveljük gyermekeinket, s a gyermekekkel a szülőket is, hogy értékeinket felismerjék, becsüljék és sze- rető-féltően gondozzák. Népi építészetünket mindenesetre nagyjában-egészében már ráfizettük erre a mulasztásra.« Műemlékvédelmünk három I kallódó, pusztulásra hagyott és fél ezer településünkön alig érték. Sokat tehetne a népi ezer műemléki vagy faluképi jelentőségű népi épületre terjesztette ki a törvény védelmet A pusztulás és a városrendezési terv fenyegeti például a még fellelhető régi debreceni cívisházakat — panaszolja Sápi Lajos építész. — Ezek lebontásával eltűnnek a jellegzetes debreceni lakóhaz- formák, a 3 ablakos, • oromfalas utcai homlokzattal és külön kis ajtóval, kocsibehajtóval ellátott falkerítésével; a lakóházak udvari részén végighúzódó boltozott tornácok — az udvari feljárólépcsővel. Vannak jó példák, okös kezdeményezések is. Sziglige- ten. Balatonudvardiban és más Balaton környéki falvakban írók. művészek, mérnökök megvásárolják, stílusosan helyreállítják a szép, régi parasztházakat. Nógrád megyeben — k pártbizottság első titkárának kezdeményezésére — a népi műemlékek védelmére szövetkezett a tanács és a Hazafias Népfront. Műemlékvédelmi akcióbizottságot szerveztek, műemlókbaráti kört hoztak létre. Az elmúlt 10 évben a megye 110 műemléki szempontból védett objektuma közül 44-nek a helyreállítására, felújítására, állag- megóvására fordítottak nagyobb összeget. Vas megyében a tanács és a Savaria Múzeum közös akciójaként még 1962-től műemléki jelentőszolgálat alakult. Veszprém megyében az idegenforgalmi hivataloknak vannak érdemeik a népi műemlékek védelmében. Mindez viszont még nem általános. Változatlanul sok a építőművészet népszerűsítésében, ápolásában a közigazgatás is. S Ott állnak a falusi házak rekonstrukciós - tervei, amelyek a meglevők korszerűsítését célozzák — olcsóbbak, kevesebb munkaerővel, s építőanyaggal megvalósíthatók lennének. Kedvezményben kellene részesíteni azokat, akik faluképi építészeti szempontból is érdemes falusi házak rekonstrukcióját vállalják — a teljés értékű és mégis olcsóbb megoldást kínáló tervek alapján. K. M. »Az óvoda csak akkor tud eleget tenni iskolára előkészítő feladatának, ha sokoldalúan fejleszti a gyermek személyiségét. A személyiségfejlődés alapja a gyermek tevékenységének gazdagítása, aktivitásának fokozása. Az óvodában a játék és a munka során alakulnak ki mindazok a magatartási formák, tulajdonságok, készségek és képességek, amelyek alapját adják az iskolában folyó munkának«. (Módszertani útmutató.) Az utóbbi években egyre több óvodai nevelőtestület fölismeri az óvoda udvar óriási lehetőségeit. A fejlődés azonban nem általános. Ennek több oka is van. Egyrészt a tartalmas udvari játékhoz és munkához meghatározott feltételek kellenek: jól elrendezett udvar és kert. (Ezen a téren nagy különbség van az egyes óvodák között.) Másrészt a szabadban folyó munkát meg kell szervezni, s erre a »pluszra« sem vállalkoznak még mindenhol. S ha az óvónők az udvari életet már nem is tekintik a nevelőmunka szünetének, sokszor nem gazdagítják a gyermekek játékjait, tevékenységüket, hanem pusztán csak felügyelnek rájuk. Nemrég a kaposvári Kali- nyin-óvodában jártunk. A megyei szakvélemény »jeles osztályzattal« értékelte az itteni erőfeszítéseket és a tartalmi munkát is. Látogatásunkkor az egyik szülő például így nyilatkozott: — Minden dicséretnél több, ha azt mondom, a gyerekek szeretnek ide járni. A kislányom nem akar hazamenni, vasárnaponként meg azzal nyúz: papa, miért nem megyünk óviba? Legalább az udvarra nézzünk be! Tóth Andorné, az óvoda helyettes vezetője örült a dicséretnek. — Igen, hiszen mi tudjuk, hogyan kezdtünk 1968-ban. Nem volt itt az udvaron egy fűszál sem, se egy játék. A nagy kőépületek között szinte elszédült a felnőtt is. Aztán hozzáláttunk. Részben költség- vetésből, de elsősorban a szülők társadalmi munkájával, no meg a villamossági gyár támogatásával rendezgetni kezdtük az udvart. Most három homokozó és egy pancsolófürdőmedence, három nyitott babaház, gyűrűhinta, mászóka, kosárlabda- és tollaslabdafelszerelés, színes karikák, gumi- és vízijátékok vannak, a bábozáshoz udvari paraván. És még számtalan apró egyéni ötlettel segítették az udvar kialakítását. Például fatönkülőkéket készítettek a papák. — A picik életében nyáron mi a leglényegesebb pedagógiai szempont? — A szabad, de mégis tervszerűen irányított testmozgás. Naponta két tornaóra van, majd sok-sok játék. A gyerekek egy szál kis ingben a levegőn. napon bámulva egész nap játszanak. Mindennap más-más játékot javaslunk, hogy semmit se unjanak meg Ilyenkor a személyiségformáló szerepjátékok is kellő hangsúlyt kapnak: orvosi felszerelésünk, fodrászkelléktárunk, főzőberendezésünk van, s agyagformák között válogathatnak. Munkánkat azonban a személyi feltételek nehezítik. Az óvodai munkában, képzelje el, hogy egy csoportra — s ez mindenhol így van — másfél óvónő jut. Vagyis úgy oldjuk meg, hogy délelőtt minden csoportnak van egy »osztályfőnöke«, de délután csak ketten ügyelnek valamennyiükre. Azt hiszem, a korszerű óvodai program bevezetésével ezen is változtatni lehetne? Alapkövetelmény ma már: minden csoportnak délelőtt és délután is legyen egy óvodai nevelője. Így a nyári szabadságolások idején sem kerülnénk a mostanihoz hasonló nehéz helyzetbe. Kísérőnk, dr. Vincze Tibor- né megyei óvodai felügyelő is közbeszólt: — Ezenkívül érdemes lenne azt is megvizsgálni, miért hagyják ki az óvodatervezéskor az udvart. Örömmel hallottuk, hogy a Kaposvári Köz- gazdasági Szakközépiskolát például már tervezett, parkosított udvarral nyitják meg. Ez kellene az óvodáknál is. Az udvar fontos színhelye az óvodai életnek. A kiegészítő részlegek nélkül a tervszerű munka aligha képzelhető el. Ide is kellenének például fedett teraszok, hogy a gyéreitek a szabadban tudjanak étkezni és aludni is. B. Zs. Szeptemberben megkezdik az óvodákban az új nevelési program bevezetését Megjelent a művelődésügyi miniszter utasítása, amely az óvodák számára készült új nevelési program bevezetéséről intézkedik. Az utasítás értelmében a program 1971. szeptember 1-től korcsoportonként és ó 'odatípusonként fokozatosan lép érvénybe. Az 1971—72-es tanévben az osztott óvodák kiscsoportjában; az 1972—73-as tanévben az ősz^Alkatrészellátás Mondták is a venasszonyok az árnyékos verandákon. — Szegény Gacsaj Pesta! Megsütheti az aratást. Mór megint belebolondulhat az alkatrészhiányba ... Hej, te Pesta, hej, te Pesta! — s emelgették kicsiny, aszott öklüket. Már szőke volt a búza, mint Gacsaj Pannika gyönyörűséges haja, amikor édesapja egy utolsó szemlét tartott. a kombájnok fölött. Csodaszép sorban álltak a gépek, mint a katonák. De Gacsaj István bizonytalanul érezte magát, és gyanakodva kérdezte a felelőst, Sobri Jóskát. — Te Józsi, az idén meg mi a csuda hiányzik? Jóska lenézett maga elé, mintha a porból akarná kiolvasni. — Hát a cófhózni! — mondta mérgesen. Távirat ment a gépgyárba. Postafordultával megjött a cófhózni. — Nos, akkor minden rendben! — lélegzett nagyot Gacsaj István. — Van a ... — mondta Sobri. — Most látom csak, hogy nincsen elegendő ir- gumburgum sem! Ment a távirat. Jött az irgumburgum. Be is szerelték a kombájnokba. — Most már tényleg semmisem hiányzik — mondta Sobri. — De hát a fene tudja, nem ártana tartalék cófhózni és tartalék irgumburgum sem! Távirat. Küldemény. — Holnap kezdhetjük — rikkantott vidámat Gacsaj István. — Ilyen aratásunk még sosem volt!... Hogy semmise hiányozzék „., — Már csőik egy hiányzik — sütötte le szemét Sobri. — A te Panna lányod. Nekem ... Szeretném feleségül ... Neki is volna hajlandósága hozzám. Mert Gacsaj széles jó kedvében volt, ráhagyta. — Jó, legyen a tiéd a Panni. Derék legény vagy te, Jóska! Szorgalmas, igyekvő! Amint végeztünk az aratással, megtartjuk az esküvőt! Erre egyszerűen elájult a Sobri Jóska. Csak nagy nehezen tért vissza e világba. — Jaj, nekem — fogta a fejét. — Jaj nekünk! Nem igen lesz itt aratás vagy csak keservesen! — Azapád! — hördült fel Gacsaj. — Mit felejtettél el? Mi hiányzik még, mi? Sobri lemondóan mondta: — Hát az, aki a kombájnra ül... Az ember. Darázs Endre tott óvodák középső és a részben osztott óvodák kiscsoportjában, valamint az osztatlan óvodákban; az 1973—74-es tanévben az osztott és a részben osztott óvodák nagycsoportjában osztott óvodák kiscsoportban lép életbe az új nevelési program. A nemzetiségi tannyelvű és nyelvoktató óvodákban 1972 szeptemberétől kezdődik a bevezetés. Azokat az: oltatlan és részben osztott óvodákat, ahol a körülmények lehetővé teszik, a megyei tanács művelődésügyi szakigazgatási szerve saját hatáskörében — a fenntartó szervekkel együttműködve — kijelölheti az új nevelési program 1971. szeptember l>i bevezetésére. A kijelölt óvodák a program bevezetésének időszakában bázisintézményként működnek, körzeti (városi, járási) rendszerben, s biztosítják a körzet óvónőinek a szükséges továbbképzést, a tapasztalat- gyűjtés lehetőségeit. Az új óvodai nevelési program célja, hogy már az óvodában maximálisan kifejlesz- szék a gyerekek aktivitását, önállóságát. Ennek érdekében a foglalkozások középpontjába az eddigieknél sokkal inkább a kicsinyek tevékenységét, érdeklődésének fejlesztését állítják. Mindez elsősorban az iskolára előkészítést szolgálja. Az óvónők szabadabb kezet kapnak a nevelési feladatok megoldásához, s így módjuk nyílik arra is, hogy fokozottabban figyelembe vegyék a gyerekek egyéni és életkori sajátosságait. SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 197L július 23.
