Somogyi Néplap, 1971. július (27. évfolyam, 152-178. szám)
1971-07-23 / 171. szám
Forró kemencénél Arany utca. A kaposvári 2 ez. téglagyár. A kémény torkából lustán száll a füst. Téglák öreg vöröse, cseréptető Deszkameredélyen mászunk felfelé, sínpár mutatja az irányt — a szén útja. Belépünk az ajtón. Olyan, mint egy padlás — erre gondolok először, aztán tisztul a kép. Szénhegyek párhuzamos vonulata, kőoszlopok, vaskapukkal fedett apró kömyílások a téglapadlón ; férfi fürdőnadrágban, kétoldalt minden ablak nyitva. Szellő se lebben. Fakereszt. — Ezzel jelölöm, hogy met- től meddig kell fűteni — mondja Balogh József. Az egyik kezében kampó, azzal emeli fel a tüzelőnyílás tetejét, a másikban szeneslapát. — Csak egyszer gyújtunk be minden évben. Ez a tűz április nyolcadika óta ég. — Hány fok lehet itt? — Kánikulában hatvanra is felmegy. Emelem a lábam: baljobb. egy-kettő, csak nem megfutamodni! »-Séta a körkemence tetején-« — summázom az eredményt Bekukkantok némelyik tüzelőnyílásba; szikrák csapnak fel, lent vörösen izzanak a téglák. A tüzelőnyílások nyelik a szenet — Honnan tudja, hogy mennyit kell rá rakni? — A tűz mutatja meg. — Mennyi fogy havonta? Nyolc óra. Az t éjjel zuhogott az eső, de már semmi nyoma, a tócsák elpárologtak. Az emberek behúzódnak az öltözőbe, hűsölnek, esznek — fél kilencig munkaszünet. Visszacsengenek bennem a szavak: »amit lehetett, gépesítettünk«. öten vannak, akik régi téglásdinasztiák leszármazottai. Szép János egy kissé távolabb ül a zajos társaságtól, időnként megszívja a pipáját. Tűnődik: — A tüskevári téglagyárnál születtem. Tizenketten voltunk testvérek ... 1929 óta dolgozok megszakítás nélkül. Augusztusban megyek nyugdíjba, akkor töltöm be a hatvanat. A szüleim is téglagyárban dolgoztak. A tüskevári megszűnt, így kerültem ide. Ezt a gyárat 1949-ben államosították. Hogy milyen volt régen a munka? Kézzel csináltuk a téglát. A sarat lábbal kellett — A szén minőségétől függ ... úgy ezerötszáz mázsa. A nyerstéglába is szén van keverve! Vigyázni kell, nehogy túl nagy legyen a tűz; bikának nevezzük, ha összeforr a tégla. — Hány tüzelőnyílás van itt? — Nyolcvanháromszor négy: háromszázharminckettő. A itüzet éjjel-nappal táplálni kell. — Három műszakban dolgozunk — mondja. — Tizenkét óra munka, huszonnégy szabad. taposni. Az asszonyok a formába belecsapták, ők vetették le. Aztán a szárítófészerbekerült, utána a kemencébe. Kézi erővel ment minden. A kihordás most sem változott... Négykor keltünk, este kilencig dolgoztunk. Kézi téglaverés ma már nincs, géppel csinálják. — A testvérei? — Négyen még élünk. Három lánytestvérem' téglagyárból ment nyugdíjba. Aki ebbe nem született bele, az nem is marad itt... — A gyerekei? — Három lányom van: kettő fonónő, a harmadik ktsz- ben dolgozik. — Hogyan védekeznek a hőség ellen? — Kapunk jegesvizet, fo- nyódi ásványvizet, citromos limonádét. — És mit isznak munka után? — Sört. A bor az fejbe veri az embert ebben a melegben. Hosszú József negyedmagával falatozik az asztalnál: — Mióta államosítva van a téglagyár, olyan még nem volt, hogy a tervet ne teljesítettük volna. 1940 óta csinálom T" Háromezer—háromezer-kétszáz forintot keres. Volt sztahanovista, ötszörös kiváló dolgozó. — Mivel tölti a délutánt? — Megebédelek, ledőlök, s olvasom az újságot. — Hánykor fekszik le? — A tévéműsortól függ. A kihordási norma hétezer, a kárára (targoncához hasonló kocsi, csak oldala nincs) száz tégla fér. Egy tégla három kiló! Bőr védi a kezet, mert a téglák még forrók. — A kemencemunkásnak a kemence parancsol. Vasárnap is bejöttünk, s húszezer téglát készítettünk, hogy a lakások gyorsabban épülhessenek... Fél kilenc, már perzsel a nap. Vége a szünetnek, s mennek dolgozni. A kemencében két brigád — az egyik a nyerstégla berakását, a másik az égetett tégla kihordását végzi. Fojtó a levegő, s a hamu melege átsüt a cipőtalpon. Sípos Ferenc SAJÁT ERŐBŐL S okasodnak a híradások, tudatják: összefog a gyár és a tanács, termelőszövetkezet és állami gazdaság, települések keresik az erők ésszerű koncentrációjának módjait, termelő üzemek vágnak neki fejlesztési beruházásoknak saját pénzforrásaikra támaszkodva ... Sokasodnak a híradások, bizonyítván, hogy a saját erő, a helyi kezdeményezés előtérbe került, és szerepe, fontossága növekszik egy-egy terület fejlődésében. A gazdaságirányítás jelenlegi rendszerének természetes következménye e folyamat kibontakozása; és ahogy telnek a hetek, hónapok, úgy bizonyosodik be, hogy áldásos következmény is. Sokakat megtanít jól sáfárkodni az adott lehetőségekkel; erőforrást teremt arra is, amire az ország nagy bukszájából már nem futotta. Van, ahol a tanyai iskolák villamosítása teremt összefogást, másutt a termelőszövetkezetek építenek közösen tej- feldolgozót, kisebb vágóhidat, a vállalat, ad csinos summát a tanács lakásépítési terveinek megvalósításához ... Beigazolódik, hogy sokféle mód, lehetőség, erő rejlik »odalent«, csak olykor biztatás, bátorítás kell, hogy éljenek is vele. No, meg az esetleges akadályokat elhárító rendelkezések, jogszabályok, gazdasági terelők, s nem utolsósorban: az önállóságot tisztelő, támogató felsőbb vezetés. Lehet-e társítani a központi akaratot és a helyi szándékokat? Volt idő — nem is rövid —, amikor szükségszerűen és szinte kizárólagosan a központi akarat diktált —, még abban is, amiben bizony a helybeliek okosabbak, jobban tájékozottak, a realitáshoz közelebb állók voltak. Mostanában kezdünk eljutni oda, hogy ami központi kérdés, azt eldöntik a központi szervek, és ami helyi kérdés, abban meg azok mondanak igent s nemet, akik a legilletékesebbek: a helybeliek. A demokratizmusnak újabb, s nem is alacsony lépcsőfoka ez, ahová manapság már sok helyen eljutottak. A saját erő nemcsak gazdasági forrásokat nyit meg, hanem politikai — társadalmi hatása és befolyása is kedvező. Mert igaz, jó dolog, nagy dolog, hogy a gyár s a vállalat hozzájárul a lakás- építési tervek megvalósításához. Ahogy jó a szövetkezeti közös vállalkozásként létrehozott sütöde, tejüzem, csirkegyár, lendít az ügyön, ha minden helybeli termelőüzem . is részese a csatornázásnak, és így tovább. Az e forrásból származó százezer és millió forintok annak mat létrejöttét szavatolják, rmire a közös pénztárból csak holnap vagy holnapután jutott volna. M ondják: utólag könnyű okosnak lenni. Nos. cáfoljunk rá a szólásra! A saját erő, a helyi kezdeményezés friss, új hajtás, gazdasági és társadalmi értelemben egyaránt. A drága idő vesztegetése nélkül legyenek okosak mindenütt, most és ne utólag. Vizsgálják, kutassák a módját — útját — fellapozva a választások időszakában készült jegyzetfüzeteket is —, hol kínálkozik alkalom az összefogásra, az erők egyesítésére, a külön gyengék, az együtt erősek — mint ezt egy tanácselnök megfogalmazta — a szövetkezésre. M, O. Egy zacskó selejt „Egyszerűbb, ba a boltban megveszem u Nagy a zsivaly, az áruk hangos kínálása és a lökdösődés a piacon. Cseresznye és meggy már alig van. Viszont egyre több a körte, a nyárialma, az egres, a ribizli, a málna, a kajszi. Nemsokára kezdődik az uborkaszezon, és lesz rengeteg ringló szilva. — Mit vásárol? — kérdezem egy mellettem álló asszonytól, akinek két kezében degeszre tömött szatyor. — öt kiló barackot veszek. Befőtt lesz belőle — mondja, s máris a serpenyőbe kerülnek a kilók, lendül a mérleg nyelve, s telik egy újabb táska. — Minden évben szokott eltenni befőttet? — Ez nálam szokás. Szeretem csinálni. Igaz, már nem teszek el annyifélét, mint korábban. Zöldbabot például fölösleges, mert van a mirelitáru. Egyszerűbb, ha a boltban megveszem. Gyümölcsbefőttet viszont magam szoktam készíteni. így én határozom meg, hogy milyen édes legyen, és sok leve lesz-e vagy kevés. Az már igaz. hogy lehet variálni az ízekkel. Rengeteg változat van. Kedve szerint válaszhat mindenki. Beszélgetésünkbe egy idős néni is bekapcsolódik. — Háromféle dunsztolás van. Hideg, meleg és száraz. Van, aki nem dunsztol. Én például felfőztem a barackot. Szeretem így csinálni, mert ha megfőtt, akkor könnyen le lehet szedni a héját. Dzsemet készítek. Jó lesz a télen. Egy másik helyen zöldbabot vásárolnak. Szintén kílószám- ra. Mikor kérdeztem, hogy miért nem veszik készen, miért bajlódnak vele annyit, az egyik asszony ezt válaszolta: — Jobban szeretem azt, amit én készítek. Meg azt is meg kell mondanom, bár lehet, hogy ezzel a véleménnyel egyedül állok, hogy a bolti az túl puha. Én inkább a keményet szeretem. Ezért aztán inkább elteszem magam. Felszeletelem, dunsztolom, sóba rakom. Rengeteg üveg fogy ilyenkor. A kilósoktól a csatos háromliteresig megtalálható minden méret. A befőzési szezon hogyan befolyásolja a forgalmat? Erről az Üveg- és Porcelán-nagykereskedelmi Vállalat Ady Endre utcai üzletében érdeklődtem. — Most • még csak a szezon elején tartunk — mondja az eladó. — Egy hét alatt kétszáz darab kilósat és száz kétlitereset vásároltak. Igazán nagy forgalom majd augusztus végén, szeptember elején lesz. Ilyenkor ezrével viszik a vásárlók, még a drágább három- literest is. Ugyancsak nagy kelete van a celofánpapírnak és a befőttes guminak, bár ez utóbbival nincs minden rendben. — Nagyon hamar szakad — mondja egy asszony, aki már túl van a befőzésen és a sok. nem várt bosszúságon. — Amikor pagynehezen ráhúztam az üvegre, szétszakadt. Majdnem egy egész zacskó selejt volt. Nagy üstben forr, sűrűsödik a lekvár. Polcon, kamrában sorakoznak az üvegek. Rengeteg munka. — Megéri? — kérdezek egy fiatal asszonyt. — Nekem nem. Az idén elraktam húsz kiló cseresznyét. Képzelheti, hogy milyen nagy meló volt. Reggel nyolctól délután ötig magoztam. Még egyszer nem csinálom végig. Inkább megveszem a boltban. Nem kell vele annyit vesződni. Ls persze nem megy el rá a rengeteg idő. A. M. CSURKA ISTVÁN HÉT TONNA DOLLÁR 21. — Kicsoda ön? Ahogy belépnek a konyhába, még mielőtt Szántódi felgyújthatná a villanyt, megszólal Zima. — A család hol alszik? — A belső szobában. — Nem hallanak bennünket? — Nem. — Felgyújthatja a villanyt. Amikor a villany felgyűl-1 lad. Zima ott áll Szántódiva] szemben és alaposan végigméri. Tekintete nagyon szigorú és nagyon komoly. Közli a tényeket csupán, de ezek Szántódi számára bunkócsapások. — Luciánó itt van a pincében. A társulata nem véletlenül kapta a 15 ezer forint segélyt, és a két Damógyön- gvei nem vértestvér. A bohóc —néző találkozót felesleges volt megrendezni. Maga volt a szellemi atyja az egész üzletnek. Szántódi remegve leroskad eev hokkedlire. Zima tovább folytatja a ráolvasást: — Billiárd, ulti, dáridó. És maga, maga leventeoktaté volt 1943-ban két hónapig. Stimt? — Stimt. Szántódi teljesen összeomlik. már olyan kérdéseket feszeget, amikben nem biztos. — Maguk, ha akarják, minden héten el tudják találni a n -őszámokat, igaz? Szántódi csak bólint. — Miért? Azért, mert Luciánó mindent megsejt? Szántódi most mintha tagadna, pedig most sem tagad. Zima rárivall. — Ne tagadjon! — Nem tagadok. — Igenis: Luciánó mindent megsejt. Szántódi alig hallhatóan re- begve mondja: — Nem, Luciánó mindent tud. — Részletes vallomást kérek. Szántódi látja, hogy nincs mentség. Könyörgő hangon beszélni, kezd: — A csárdában billiárdoz- tunk a haverokkal, amikor megérkeztek. Odaállt az asztalhoz, jegyzeteket készített és öt perc múlva megmondta, hogy hány poént fogok lökni a következő beszállásra. Aztán ultizni kezdtünk. Megint jegyzetelt, és öt perc múlva megmondta, hogy a következő leosztásban kinek milyen lapja lesz, és mit fog bemondani. Kis szünetet tart, mély lélegzetet vesz, s iszik egy pohár vizet. — A lottó valóban nekem jutott eszembe. Megkérdeztem tőle, hogy ki tudná-e számítani, mit húznak ki a jövő héten? Azt mondta, hogy erre neki legalább egy hét felkészülési időre van szüksége, de a cirkusz nem él meg egy hétig a városban. Ezért adtam nekik segélyt, és ő valóban egy hétig számolt. Az eredmény minden várakozást felülmúlt. Az egyenletet én nem értem, matematikai analfabéta vagyok. De lehet, hogy senki sem érti, csak ő. Ez az igazság. Zima Jenő erre most először, mióta csak láttuk, egy kicsit elengedi magát. Még mosolyog is. Nagyon elégedett — Nyomozó vagyok. Zima a sikeren felbuzdulva Szántódi beengedi. Bemen- még jobban rákapcsol. Most nek. B SOMPGTInéplap Péntek, 1971. Július 23. Növényvédelmi tájékoztató A mezei pocok kártételének megelőzéséről « — Nincs valami pia itt-! hon? ? Szántódi felragyog. Ez azj első reménysugár számára is ? Kiveszi a kredencből a kis! pálinkás üveget, és tölt Zi-| mának. Zima elmosolyodik, ás» int, hogy magának is tölthet | Megisszák a pálinkát, Zima? még koccintásra is odanyújtja a poharát Szántódinak, aztán azt mondja: — Na, hozza fel szépen a pincéből! — Igenis. Szántódi éppen csak, hogy: kinyitja a pinceajtót, még be: sem kell szólnia, mert Lueiá-: nó ott toporog az ajtóban, és ahogy az ajtó kinyílik, azonnal rohan az illemhely felé, s közben azt mondja elgyötört hangon: — Éjfél régen elmúlt. Szántódi utánakiált, hátra ■ — Gyere be a konyhába! Már mind a hárman bent vánnak a konyhában, s mos* Zima, minthogy már teljesen átvette a hatalmat, saját kezűleg tölt Luciánónak. Aztán ő saját poharával a kezében fel-alá sétál. Látszik, hogy most úgy dolgozik az agya, mint egy exkavátor. Végül megáll Luciánóval szemben és mélyen a szemébe néz. — Mondja csak, Luciánó !j Tudná maga ezt az egyen-1 letet a rulettra is alkalmazni ?! (Folytatjuk.) A learatott gabonatáblákról a mezei pockok áttelepülnek az évelő pillangósokra, elsősorban a lucernatáblákra. Egyedszámuk a veszélyességi érték körül van. Mérsékelten csapadékos, meleg időjárás esetén egyedszámuk augusztus első felére a veszélyességi küszöböt is túllépheti, elsősorban a Kapos és a Koppány völgyében, továbbá a fonyódi járásban. Ha a kaszálás után a pillangósterületek felmérésénél négyzetméterenként egy vagy annál több járt lyuk található, javasolt a védekezés a tavasz- szal használt szerek valamelyikével (Thiodan, Thionex, Ar- valin). A vadak és élővizek megóvására, a munkavédelemre és a várakozási idők betartására fokozottan ügyelni kell. A káposzta-bagolypille második nemzedékének rajzása július közepétől folyamatos; a kis lárvák első megjelenése és károsítása augusztus 5-től várható. Célszerű az első védekezéseket ebben az időben elkezdeni, mivel a kis lárvák fiatal korban puszítthatók a leghatásosabban. A lárva a káposztát piaci értékesítésre alkalmatlanná teszi. Védekezésre javasolt: Ditrofin. Dipterex, Sumithion 50 EC 0,2, Nogos 50 EC 0,5 százalékos adagja. Az elmúlt napok csapadékos és méréskelten meleg időjárása a burgonya- és paradicsomvész, valamint a dohány- és szölőperonoszpóra fertőzésének kedvezett. A burgonya- és dohánytermesztő tájegységekben — elsősorban a megye déli részén — a gombabetegségek járványszerű fellépése július utolsó napjaiban és augusztus első dekádjában várható. A kórokozó tömeges fellépését, járványszerű elterjedését csali megelőző és rendszeres védekezésekkel lehet elhárítani. Javasolt gombaölő szerek: Ant- racol, Zineb, Maneb, Buvicid K 0,2—0,3; Orthocid, Ortho— Phaltan, Dithane M—45 0,2— 0,25 százalékban. Elsősorban szőlő védelmére javasoljuk. A különféle kultúrákban folyamatos a gyümölcsérés. A vegyszermérgezések megelőzésére a kötelezően előírt élelmezésegészségügyi várakozási idők betartása rendkívül fontos!
