Somogyi Néplap, 1971. július (27. évfolyam, 152-178. szám)
1971-07-22 / 170. szám
SOK BÁBA KÖZÖTT FELVÉTELIK UTÁN Munkásszülők gyermekei a felvételi bizottságok előtt Néhány hete vagy néhány napja kézbesítették sok diáknak az egyetemi, főiskolai felvételi eredményét. A két utóbbi év tapasztalata azt mutatja, hogy növekedett a Somogyból felvett diákok száma. A helyzetkép számokban úgy tükröződik, hogy a jelentkezőknek körülbelül a fe’e jut be végleg az egyetem kapuján. Vitathatatlan, hogy a fizikai dolgozók gyermekeinek egy része bizonyos hátránynyal indul. Néhol a szülők nem veszik elég komolyan azt, hogy tehetséges gyermekük felső fokon tovább folytassa tanulmányait. Még olyan esetről is hallottunk, hogy a lánygyermek számára — bár kiváló eredményt ért el — üdvözítőbbnek ítélik az érettségi utáni gyors házasságot. Pedik korántsem biztos, hogy káros lenne pártában maradnia addig, amíg tehetségének, tudásának megfelelő képzettséget nem szerez. Másutt pedig éppen a korrepetáláshoz szükséges anyagiak hiányoznak. Éppen ezért örvendetes, hogy társadalmunkban valóságos mozgalmi feladattá nőtt, hogy lehetőség szerint segítsék ezeket a tehetséges gyerekeket, hogy ne legyenek hátrányban más, jobb körülmények, környezeti adottságok birtokában jelentkező tanulókkal szemben. Ezért szervezik az úgynevezett egyetemre előkészítő tanfolyamokat is. Hausz Gyula, a megyei tanács művelődésügyi osztálya főelőadójának tájékoztatása alapján próbáltuk összegezni a tanfolyamok tapasztalatait. Elöljáróban annyit: nagyon jó, hogy különböző szervek, intézmények feladatuknak tekintik az előkészítést. Mint tartalmi tevékenység rendkívül értélfes ez, viszont túlságosan is sok formája, tanfolyamformája alakult ki. És mégsem alakult ki még a legjobb. Nincs megfelelőképpen összehangolva, koordinálva mindez, Korántsem az önmagában vett centralizáció kedvéért említjük, de a valóság azt mutatja, hogy sok a.bába, és ha a gyerek »nem is vész el«, de nehéz választania. Egyetemre előkészítő tanfolyam már a középiskolai szakkör is. Ez is azt példázza, hogy elsősorban és természetszerűen középiskolai feladat a továbbtanulásra felkészítés. Hasonlóképpen a középiskolák szervezzenek harmadik osztályos tanulóik számára külön egyetemre előkészítő tanfolyamokat. Szervezzenek ilyen előkészítőket az egyetemek is — somogyiak számára, így a gödöllői, a Budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem és (összevontan) a pécsi főiskolák és egyetemek. Szervez ilyen tanfolyamot — példamutató összefogással — a Latincs Művelődési Központ és o SZOT is. A Szakszervezetek Országos Tanácsa több mint százezer forintot adott a művelődési központnak erre a célra. A több tantárgyból is megindított továbbképzést közös, pécsi előkészítés követte ugyanebből a pénzből. Szerveznek tehát nem kevés anyagi áldozattal s energiával. Mindez körülbelül kétéves, illetve egyéves múltra tekint vissza, A gyakorlat a gyermekek érdekében megvalósult kezdeményezés, tehát »friss még«. Viszont éppen a szervezőkkel egyetértésben idézzük föl a gyakorlat egyetlen hiányosságát még egyszer: jobban. ösz- szehangolva kellene tenni ezt. Már csak azért is, inert a pedagógusok számára kifizetődőbb a szakszervezet által kezdeményezett továbbképzés, mint az iskolai. (Az előbbinél negyven forint az óra- díj, az utóbbinál a fele... A cél pedig az, hogy az előkészítést a lehetőségekhez képest mindenütt a legjobb pedagógusok végezzék.) Az iskolai továbbképzésben van ugyan egy jutalmazási lehetőség. Ahol a felvett gyermekek számában megmutatkozik az eredmény, azt a pedagógust jutalmazhatják. De Jól telket — olcsón * „Csak befolyásolni tudjuk a telekspekulációt, megakadályozni nem“ Sok ember vágyálma egy kis telek kis házikóval a Balaton mellett. De hogyan valósulhatnának meg az álmok? Elég egyetlen kérdés, és a horribilis telekárak rögvest lelohasztják az átlagjövedelemmel rendelkezők vágyait. Szerencsés tulajdonosok százezreket árulnak ki egy-egy — apró parcellákra osztott — hajdani kukoricaföldből, gyümölcsösből vagy veteményeskertből. Ugyanakkor a települések arculatának kialakulását is meghatározzák. Persze, nemcsak a magánosok bocsátanak áruba felaprózott parcellákat, hanem a tanácsok is. Ezekre z telkekre aztán mindenki anyagi erőinek megfelelően építget' a különböző házikókat. — Milyen változást jelent. hogy az OTP átvette a tanácsoktól a telekügyek intézését?. — A parcellázási területek kisajátításához, tervezéséhez, közművesítéséhez pénz kell. Természetes, hogy az ^OTP pénzügyi téren kötetlenebb mint a tanácsok. Fölvásároljuk a téeszek nagyüzemi gazdálkodásra alkalmatlan területeit, és á helyi hatóságokkal összhangban biztosítjuk a rendezett beépítést — magyarázza Bence József, az OTP igazgatója. — Kifizetődik ez a befektetés? — Csak kezelési költséget zzámítunk fel. A befektetés és az értékesítés különbözeiét visszafizetjük a helyi tanácsoknak, a további fejlesztés céljára. Röviden a tanácsok telekpolitikájának kialakítását segítjük . erkölcsi és anyagi szempontból. — Mi az erkölcsi oldal? — Állami kínálattal igyekszünk biztosítani a ■ telkek kedvező árszínvonalát. Persze, mi csak befolyásolni tudjuk a telekspekulációt, megakadályozni nem. — Mennyivel kér kevesebbet az OTP? — A most érvényben lévő telekáraknak körülbelül a fele az, amennyiért mi adjuk. Amellett előrelátóan tervezhetik meg a helyi tanácsok a települések bővítését. Ha az ’ üdülők száma nő, a straná területét is növelni kell és kulturált körülményeket kell teremteni. Járdákra, ' szennyvízcsatornákra, különböző szolgáltatásokra gondolok. Hadd említsek egy rossz 'példát ezzel kapcsolatban. A Fonyódli- geten fölépített társasüdülők tulajdonosai joggal mérgelődhetnek, hogy a legközelebbi szórakozóhely a fonyódi Lidó vagy a Delta étterem, és a kereskedelmi ellátottság teljesen megoldatlan. Bosszantó, nem? Az ilyen bosszúságokat szeretnénk elkerülni a jövőben a tanácsokkal karöltve. R. Zs. mégsem jutalmazzák, mert a felvételik után a felvettek számáról, kilétéről nincs hü és tiszta kép. Az egyetemek ugyanis nem veszik azt a fáradságot, hogy a továbbképzők fáradságát legalább ily módon viszonozzák. Pedig riem fölösleges papírmunka megküldeni iskoláknak, az előkészítő tanfolyamok szervezőinek azt, hogy hány tanulót — s kiket — vettek fel 1969- ben például 638 somogyi jelentkezőből 330 tanulót, 1970- ben 634 jelentkezőből 326 tanulót vettek fel az ország különböző felsőoktatási intézményeibe. Az arány jobb a korább: évekénél, csakhogy ezek a .számadatok így keveset mondanak. Mert a középiskoláknak a főiskolára felvett, és előkészítőn részt vett diákjairól eléggé foghíjas képei adhatunk. Van felsőoktatás' intézmény, amelyik jelenti, s van, amelyik nem. A javuló , felvételi arány, a Latlnca Művelődési Központ tapasztalatai alapján is azt mutatja, hogy megéri a fáradságot az előkészítés. Csak pontosabb eredmények birtokában köny- nyebb lenne a legmegfelelőbb továbbképzési formát kiválasztani és jutalmazni a jó pedagógus eredményes munkáját is. Az összehangolás is könnyebb lenne ezáltal. Hogy a SZOT több mint százezer forinttal gondoskodik a somogyi tanulókról — az mindenképpen elismerést érdemel. Éppen ezért kérdezzük: vajon az üzemben, a gyárban. megkérdezik-e, hogy mi lesz a fizikai dolgozók továbbtanulásra jelentkező gyermekeinek sorsa? Az üzemi párt- és szakszervezeti alapszervezetek tudják-e. hogy melyik család, melyik dolgozó szorul ilyen segítség re? Szolgálnak-e tanáccsal, könnyítenek-e a lehetőségekhez mérten anyagiakban is egy többgyermekes család gondjain, például, ha valamelyik gyermek egyetemre, főiskolára jelentkezett? Erre még kevés példa akad. Pedig ez nem csupán emberség kérdése, hanem jó részben a dolgozókról való gondoskodás nagykorúságának, • a közösség segítőkészségének a mértéke és mércéje is. Tröszt Tibor ollektívánk prémiumot kapott. Az igaz, hogy nem sokat, de kapott. Mindössze háromszázhatvan rubelt. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ez így is arányban állt q.z elért eredménnyel. Kijelöltük hát a legrátermettebbeket, akik ezután hozzáláttak az összeg érdem szerinti elosztásához. Iván Petrovicsnak, a kollektíva vezetőjének 60 rubelt szavaztunk meg, Veniamin Sztye- panovicsnak, a műszaki vezetőnek ötven rubelt. Kuz- kinnak, a brigádvezetőnek negyven rubelt... Ahogy a beosztás csökkent, úgy csökkent az összeg is. Az arra érdemesek közül senkit sem hagytunk ki. Vahter Trofi- micsnak így juttattunk öt rubelt. Azért ennyit, mert ő Az ezredforduló nemzedéke AZ ESEMÉNYT, amelyről szólunk, voltaképpen megilletné az ünnepélyesség, beleértve a köszöntő transzparenseket és a magas hőfokú jelzőkkel lelitüzdelt szónoklatokat. Felirat és beszéd általában mégsem esedékes ilyenkor, s alighanem ez hiányzik a legkevésbé. Hiányzik olykor sok más is, de hát ne legyünk ün- neprontók... Méltán indíthatjuk gondolatsorunkat ehelyett egész sor kedvező körülmény összegezésével, ha róluk, az első munkahelyükre induló fiatalokról írunk. Nem árt mindenekelőtt arról szólnunk, ami voltaképpen megszokott és természetes — történelmi vívmány, hogy az! —, arról ugyanis, hogy a tanulmányaikat befejező fiatalok akár a szakmunkáséletet kezdik, akár a mérnöki munkaasztalok mellé vagy az orvosi szobákba kerülnek, bőségesen találnak munkát. Nem túlzó szónoki állítás, hogy várja őket a társadalom. A valóság — közelről nézve — természetesen árnyaltabb; a társadalmi méretű fogadtatás teljes színképében üzemenként. munkahelyenként eltérő vonásokat láthatunk. Am a különbségek ellenére annyi összességében Is joggal elmondható a fiatalok fogadtatásától. hogy a közismert munkaerőhiány — s ezen belül különösképp a kvalifikált munkaerő iránt növekvő kereslet — legalábbis jó alapot teiemt a munkába lépő fiatalok számára. Pontosabban: munkanelvi érdekké is emeli bensőséges fogadásukat. Ha már az érdeket, témánknak ezt a kulcsszavát említettük, mindjárt hozzá kell tennünk: a társadalmi méretű probléma felszíni megközelítése lenne csupán a pillanatnyi gazdasági aktualitásból, a vállalatok munkaerő- hiányából levezetni a felnőtt élet kapujához érkező fiatalok fogadtatásának teljes kérdéskörét. Éppen az érdek — az országos is és a vállalati is — nyújt igazodási pontot az átfogóbb, mélyebb elemzéshez. Mit ír elő ezzel összefüggésben az ország, a népgazdaság holnapi — és főleg távlati — érdeke ? A válasz talán úgy közelíthető meg, hogy a most munkába lépő Ifjúság már annak a korszaknak lesz a felnőtt nemzedéke, sőt demográfiai derékhada, irányító posztokon is működő évfolyama, amelyet még csupán futurológiái jóslatokban, a távoli jövő ködébe vesző trendvonalak jelzéseiben próbálunk megragadni. Valóban, mondhatnánk e fontosabbat és jellemzőbbet erről a nemzedékről anhál. minthogy ők már az ezredforduló és a következő ezredév szakmunkásai , mérnökei, tanárai, orvosai lesznek! Ez a ténv önmagában is rámutat a munkába lénő fiatalokkal kialakítandó kapcsol at- nak talán legfontosabb motívumára: az igényességre. Érdemes elidőzni ennél a fogalomnál azért . is. mert ismét kulcsszóhoz, a fiatalok megítélésének lénvegi tényezőiéhez érkeztünk. Kétségtelen ugvan- is. hogy miközben n -következő ezredévvel jellemzett igényességnek kell velük szemben érvényesülnie, nem kevesebb igényességgel tekintenek ők is ' az életkorban előttük járó nemzedékekre, a munkahelyükön őket fogadó felnőttekre. Tegyük hozzá — anélkül persze, hogy negatív tulajdonságokat, a tiszteletlen- I séget vagy a túlzó eredeties- ! kedést védenénk —, hogy a' fiatalokkal kapcsolatos konfliktusok nem csekély része éppen ebből az Igényességből: származik. Nem hagyható fi-' gyeimen kívül, hogy a most munkába lépő fiatalok (bár- ; mily fokú iskolából érkezzenek ! is), kétségkívül többet — pon- ; tosabban: mást — tudnak, i mint amit annakidején a mai ! felnőttek tudhattak. Nvilván- j való. hogy mindaz, amiért az. elmúlt' negvedszázadban dől-' goztunk, végső soron éppen | ebben, a felnövekvő ifiúság; tudásának magasabb színvonalában gyümölcsözik. S természetes, hoev mindez az első munkahelyen is érződik és kamatozik. Végeredményben csak e té- nvező mérlegelésére alapozható a munkahelyi fogadtatás és további nevelésük is. S ez nemcsak a tudás minőségére, az iskolából hozott ismeret- hanyag bőségére vonatkozik, hanem arra is, hogy ezek a fiatalok — ismét természetesen a gyerekkorukban, felnőtté serdülésük közepette őket övező világ didaktikai hatásaként — nyíltak, őszinték, nehezen viselik el a tartalmata tettek különbségét. Ne féljünk az egyértelmű fogaim#« zástól: akad nem kevés munkahely, ahol a helyi társadalmi klíma nem a legjobb talaj az iménti tulajdonságok to- vábbffjlssztt-v-'j' - , eb - >1 helyi viták, konfliktusok származnak, talán nem felesleges arra is gondolni, hogy esetleg az adott körülményekben, és nem szükségképp a fiatalokban célszerű keresni a hibát. Fiatalnak lenni nem érdem, hanem állapot. És hozzátehetjük; tapasztalatlannak lenni nem előny, hanem olyan indulási fázis, amelyen mindenki áthalad egyszer, S ha a bevezetőben azt említettük, hogy az esemény — a most végzett fiatalok első munkábalépése —■ megérdemelné az ünnepélyességet, most hozzátehetjük: a lényeg persze nem a szónoklatok jelzőhasználata és a fogadó transzparensek felkiáltójeles mondatfüzére. ETTŐL AKAR el is tekinthet a fiatalokat váró munkahely. Nem tekinthet el viszont attól, hogv a fiatalokat ne csupán létszámnak, státuszt betöltő plusz főnek, munkaerő- gyarapodásnak tekintse, hanem — igazán minden szónoki fordulat mellőzésével — a holnap megalapozásának. Még ix>ntosabban: a jövőt előkészítő legfontosabb beruházás szívvel és szeretettel fogadott személyi tényezőinek. T. A. Régi hajólámpák Érdekes formájú régi hajólámpákat őriznek a Közlekedési Múzeumban Budapesten. Egy-egy lámpamatuzsálem száz évesnél is öregebb, még a folyamhajózás őskorában világított ... a Dunán. J. Zaharov: Dicséret .még nyugdíjat is kap ezenkívül. Elosztottuk, de éreztük, hogy az elosztásnál nincs minden rendben. Kérdezzük, hogy lehet-e nagy öröme, mondjuk ennek a Trofimics- nak attól az öt rubel prémiumtól? Még meg fog sértődni vé^hl. Ekkor valaki azt ajánlotta, hogy az ösztönzésnek egy másik fajtáját, a köszönet- nyilvánítást, a dicséretet kell szélesebb körben alkalmazni a kollektíva munkájának elismeréseként. Átnéztük hát a névsort, és néhány embernél a dicséretet alkalmaztuk, így az egyes kategóriákban a pénzjutalom összege nőtt. Ennél a variánsnál Klavdia Mi- hajlovna, a mi kedves szám- lázónk zárta a kört, tíz rubellel. Ekkor meg azok között keletkezett hangoskodás, akik csak dicséretet kaptak. Gondold csak meg jól, még azt mondják: köszönetnyilvánítás, dicséret, de ha a prémium összege összesen tíz rubel, akkor a dicséret értéke csak hét és félre rúg, nem többre. Hát ez már nevetséges! A kritika mindenképpen helyénvaló. Valóban igen lejárattuk a dicséret szerepét. És ekkor valaki a helyi szak- szervezeti elnökség tagjai közül azt javasolta, hegy magasra kell emelni a dicséret jelentőségét. — Igen ám, de ezt hogyan? — kérdeztük. — Igen egyszerű — mondta — Iván Petrovicsnak 130 rubelt kell adni, Veniamin Sztyepanovicsnak 120-at, Kuzkin elvtársnak, mint a legjobb brigád vezetőjének meg 110-et. A töbieknek meg mindenkinek egyformán dicséretet. így mindenki úgy fogja fogadni a dicséretet, mintha az száz rubelt érne, és epv kopejkával sem kevesebbet. Nagy, megható ötlet volt Nem? Oroszból fordítom: Bigét hm SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, l971o Mim s& 5
