Somogyi Néplap, 1971. július (27. évfolyam, 152-178. szám)
1971-07-20 / 168. szám
fel mez parádé a táborban Harminchét brigád versenye Háromszázötvenegy közép- iskolás KISZ-fiatal dolgozik ezekben a napokban a Balatoné j helyi Állami Gazdaságban. A GeiSler Eta önkéntes Ifjúsági Építőtábor vezetője, Pálinkás Sarolta tanárnő elmondta, hogy a csoportok kéthetenként váltják egymást, és jelenleg Borsod megyei lányok a táborlakók. Miskolcról, Sárospatakról, Putnokról érkeztek a Balaton-partra. Munkájuk reggel hat órakor kezdődik a gazdaság gyümölcsösében. Az első nap 243 lány 2632 láda kajszibarackot szedett. S ez a teljesítmény kezdetnek nem is rossz! Az osztályozás munkáját is elvégezték közben. Az első és másodosztályú barack exportra megy. S nem lehetett panasz arra a nyolcvannégy középiskolás lányra sem, aki 1638 láda őszibarackot szedett. »Ezek voltak a mélyebb ládák« — mondták. Harminchét brigád versenyez egymással. Az első — háromnapi összesítés után — a Miskolci Kohóipari Szakközépiskola egyes számú brigádja. Hasznos munkát végeznek a fiatalok a gazdaság konzervüzemében is. S a szabad idő? Gazdag programot állított Baboskendősök. össze a tábor vezetője. Fodrászverseny, jelmezparádé, zenés délutánok. Járt itt már egy kultúrcsoport is, szívesen tapsoltak neki a lányok. ' Ebéd után, ha jó idő van, /árja őket a Balaton. A szorgos munka után a lányok megérdemlik a pihenést. Üjabb mérföld Üzemház az Achim András utcában Üj, tégla alakú ház emelkedik Kaposváron, az Achim András utcában. Nemrég építtette a Kaposvári Vasipari és Műszaki Ktsz — hat és fél milliós költséggel. Húszéves munkának, törődésnek, gondnak az eredménye ez az épület. Erről beszélgetünk most Kőszegi György elnökkel, Kun József főkönyvelővel, a szövetkezet egyik alapító tagjával és Sípos Kálmán műszaki vezetővel. A főkönyvelő: — Nehéz időket éltünk, de veszteséget nem könyveltem soha. Sőt, minden évben megkapták szövetkezetünk tagjai az egyhónapi keretnek megfe- elő átlagot, a nyereségrészesedést. Olyan sem volt, hogy fizetési napon bért ne fizettünk volna. Ehhez hozzáteszem : nagyrészt javító-szolgáltató munkát végzünk. Kezdetben nyáron mindössze tíz százalékot tett ki a szolgáltatások értéke, tavaly azonban már meghaladta a hatvan százalékot. A szövetkezet tartalékalapja 4,5 millió, állóeszközeinek értéke 8,4 millió forint. (A gépeké meghaladja a kétmillió ^forintot.) Tizennyolcmilliós termelést akarnak elérni az idén. Kőszegi György harmadik elnöke a szövetkezetnek. Lakatos szakmunkásként került ide, s levelező úton gépészmérnöki diplomát szerzett. 1965 óta irányítja a ktsz munkáját. A múltról beszél. A régi, kicsiny, sötét, rosszul megvilágított műhelyekről. A kopott berendezésekről, elavult gépekről, a nehéz, megfeszített munkáról, amely mégis előre vitte a ktsz gondokkal, küzdelmekkel teli életét. Májusban költöztek az új üzemház- ba, s bár nem dolgozik itt minden részlegük, ez mégis mérföldes előrelépés volt. Járjuk az épületet. Gyönyörűen berendezett irodák, hangulatos tanácsterem, jól fölszerelt raktárak; büfé, kényelmes öltözők és zuhanyozóhelyiségek. Tisztaság mindenütt. A csarnokban köröskörül gépek. Kint motorkerékpárok várják a javítást, gépkocsik sorakoznak. Most »vánszorog« be előttünk egy szürke Moszkvics. Megtudom, hogy júniusban ötszázhatvanhét motorkerékpárt javítottak, s százkét gépkocsit varázsoltak újjá. — Itt egy gépkocsimosót építünk és szervizt alakítunk ki — mondja az elnök, s a csarnok mögötti szabad területre mutat. — Hogy mikor? Szeptemberre készen lesz. Százötvenezer forintba kerül. Majd a jövőről, a gondokról, feladatokról beszél: — Százezer munkaórában javíthatnánk évente, ha elfogadnák a tervpályázatunkat. — Hány kocsit tudnának akkor javítani? — Húszezer autóval többet'. Itt épülne az új szervizállomás velük szemben, az Iszák utca és a Rét utca között. Erről majd szeptemberben döntenek. Megnéztük a tűzzománcrészleget is a Berzsenyi utcában. Harmincnyolc nő és huszonkét férfi dolgozik itt. — Negyvenötezer olajkály- hapalástot készítenek — mondja Sipos Kálmán műszaki vezető, a tűzzománcozás kitűnő ismerője. A »Tegyünk többet Somogyért!« mozgalom adta az ötletet. Ezzel hiánycikkeket pótolunk, s hozzájárulunk a megye iparához, és segítjük a szövetkezet fejlődését is. Itt melegebb, forróbb a légkör, mint máshol. Harmincöt fokot mutat a hőmérő. (A kemence körül az ötven fokot is eléri.) Fölhúzzák az ajtót, s az ezer fokos tűztenger elnyeli a zománcozott alkatrészeket. Védőkesztyűben dolgoznak az emberek. — Alagútkemencét is szeretnének építeni. A meleget nagy mértékben csökkentené ... szobahőmérsékleten dolgozva kellemesebb lenne a munka. Mindehhez csak egymillió kellene, és hatszorosára növelhetnék a termelést. Zúgnak a gépek, lüktet a munka. Sok-sok akaratot kovácsol össze az a szervezet, amelyet úgy hívnak: szövetkezet. Szakács Erzsébet CSURKA ISTVÁN HÉT TONNA DOLLÁR 18. « Egy nagy postástáskát Is átad. — Ezt a válladra. Mintha kézbesítenél A címem tudod. Egy kulcsot ad át. Jó nagy kulcs. — Ez a pincekulcs. Luciánó egyáltalán nem érti, de látható rajta, hogy engedelmeskedik. Vasútállomás. Befut a pesti gyors, egy sötétbe öltözött, komoly, rezervált úriember száll le róla, és bemegy a restibe. Egy sarókasztalhoz ül le, • és rendel valamit. Nagyon ráérősnek látszik, unottan és kötetlenül szemlélődik, mint egy turista. A kötetlen szemlélődés alatt azonban szigorú figyelem és cél- tudatosság érződik. Amikor a pincér leteszi a megrendelt pohár sört, csak úgy egészen mellékesen megkérdezi tőle. — Magának nincs ötös találata? A pincér elmosolyodik. — Nekem hál’istennek nincs, de falubelinek alig van, majdnem mind a cirkuszosoké. Zima Jenő felfigyel erre, de nem mutatja. — Miféle cirkuszosok? — Jött ide valami vidéki cirkusz, már több mint két hete, azoké. Zima egy kicsit gondolkozik. — Ilyen sokáig megél itt egy ciikusz? A pincér vállat von. — Ez megél, úgy látszik. Máskor két napig ha’itt vannak, már sok. — S ezek üres sátor alatt játszottak? — Nem mondhatnám. Sőt, azt mondják, mindig tele volt. Állítólag kivezényelték az iskolákat, a ktsz-eket, meg mindenkit. — Ki vezényelte ki őket? A pincér elmosolyodik. — Hát ki? A fejesék. Tudja, hogy van ez? A kultúrának menni kell. Zima csak bólogat, hogy a maga részéről befejezettnek tekinti a beszélgetést, és elégedett is az eredménnyel. • * * Szántódi házának pincéje, ahová Luciánót rejtette. Most éppen enni kap Szántóéitól. Nem valami bőséges a vacsora. Szántódi óvatoskodva lép be, kezében a lábassal. Luciánó kezébe nyomja, és alaposan megfeddi: — Nagyon zajos vagy... és rengeteget dohányzol... csak úgy ömlik ki a füst az ablakon. Ne bagózz! Luciánó gyatra kis vackához megy, megtalálja a cigarettát és a gyufát, magához veszi. — Ezt a néhány napot kibírod cigaretta nélkül. Aztán már — felfelé menet — az ajtóból: — Éjfélkor feljöhetsz vizelni. Luciánó kétségbe van esve: B SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1971. július 20, Döntött a Legfelsőbb Bíróság Kié legyen a kislány — Kamilla helyett kártérítés Kukoricát termelni a vadaknak? séget vállalt, hogy 200 ezer kilogramm nyers kamillát gyűjt be és kilogrammonként 4 forintért folyamatosan átadja. Egy hónappal később azonban közölte a Droggnion- nal, hogy a szerződést semmisnek tekinti, mert irányító szerveinek (SZÖVOSZ, SZö- VÉRT, MÉSZÖV) tájékoztatása szerint — a fennálló rendelkezések értelmében — termésértékesítési szerződést nem köthet, s ezért kötelezettségét nem teljesítheti. A Drogunion azonban ezt nem vette tudomásul és kártérítési pert indított ellene. A debreceni megyei bíróság ítéletében kimondta: az alperes jogtalanul állt el a szerződéstől, a teljesítést jogos ok nélkül tagadta meg, ezért kártérítéssel tartozik, amelynek összegét 903 ezer forintban állapította meg. Fellebbezésre az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely a következő álláspontra helyezkedett: — A megyei bíróság helyesen állapította meg, hogy a peres felek között érvényes szerződés jött létre, amelyet a Szövetkezetek Hajdú-Bihar megyei Értékesítő Központja jogellenes elállásával megszegett, s ezért kártérítéssel tartozik. Az elmaradt vagyoni előny összegének megállapításánál azonban vizsgálni ke” vajon a károsult kárelhárítási, illetve kárcsöltkenté- si kötelezettségének eleget tett-e? Szocialista gazdálkodó szervektől ugyanis — üzemi szervezettségüknél fogva — elvárható, hogy ha a kár bekövetkezését másképp nem lehet elhárítani, munkájuk ki- sebb-nagyobb mérvű átszervezésével is ennek megelőzésére, illetve csökkentésére törekedjenek. Az ily módon elhárítható kár megtérítését nem követelhetik. A megyei bíróság ezt a szempontot nem értékelte kellően. Nem vette figyelembe, hogy a Drogunion működése az egész ország területére kiterjed, és így széles körű lehetősége volt újabb szerződésekkel kára elhárítá»- sára. Ez a kötelezettség még akkor is terhelte, ha esetleg csak masagabb felvásárlási áron tudta volna biztosítani a hiányzó kamilla mennyiségét. Legfeljebb ebben az esetben megillette volna a két ár közötti különbözet. A vállalat azonban ezzel a lehetőséggel nem élt. Ehhez járul, hogy az alperes a begyűjtési idény kezdetén tagadta meg a teljesítést, így a vállalatnak nemcsak területileg, de időben is bőven volt lehetősége, hogy a kárcsökkentés érdekében újabb szerződéseket kössön. Ha ezt megteszi, a kamilla egy részét pótolhatta volna, ezért csak 24 ezer kilogramm szárított kamilla után elmaradt haszon fejében érvényesíthet kártérítést. Ennek összegét a Legfelsőbb Bíróság 480 ezer forintban állapította meg, és a Szövetkezeti Központot ennek az összegnek a megfizetésére kötelezte. Egy mezőgazdasági termelőszövetkezet a szomszédos állami erdő- és vadgazdaság ellen 450 ezer forint megfizetéséért pert indított. Arra hivatkozott, hogy a gazdaság nagyvadjai a kukoricavetésben súlyos károkat okoztak. Fellebbezésre az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely a következőképpen döntött: — A gazdaság kártérítéssel tartozik, de az összegszerűség megállapításához nem elegendő a megyei bíróság által beszerzett vadkárbecslői bizottsági jelentés, hanem vadászati szakértő meghallgatására is szükség van. A vadak ugyanis a tsz gazdaságában korábban is károkat okoztak. Ezért vizsgálni kell azt is, vajon a tsz-nek nem volt-e módja a nagyvadak által kedvelt kukorica helyett más növényt termelni, amelyben az állatok lényegesen kisebb kárt tehetnek. Ha a szövetkezet ezt gazdasági érdekeinek sérelme nélkül megtehette, akkor a vadkár elhárítása, illetve csökkentése érdekében nem járt el megfelelően. Ennek pedig az a következménye, hogy magatartása kifogásolható, és a kárt — felróhatósága mérve arányában — viselni tartozik. A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróságot a kifejtettek szerint szükséges eljárás lefolytatására, és ennek alapján új határozat hozatalára utasította. H. E. A tudomány és technika lexikona Programozás Nem mindennapos ügy került a Legfelsőbb Bíróság elé; Ugyanis a per »gyermek kiadására« irányult. Az ügy előzménye az, hogy a házastársak válásakor 6 éves kislányuk az apához került, mert az anya, aki külön költözött, megfelelő lakással nem rendelkezett. A szünidőket viszont a gyermek anyjánál töltötte. Később a volt házastársak újabb házasságot kötöttek. A két évvel ezelőtti iskolai vakációban a kislány ismét az anyjához került, de többé nem tért vissza apjához. Ezért indult meg a per. A pesti központi kerületi bíróság, majd fellebbezésre a budapesti fővárosi bíróság a gyermeket az anyánál helyezte el, és az apát havi tartásdíj fizetésére kötelezte. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került,’ amely határozatában a következőket mondta ki: — Igaz, hogy a serdülő korban levő 12 éves leány érdeke az anyájánál való elhelyezést indokolja. Az ilyen korú leány lelki világát, érzelmeit az anya jobban megérti, mint az a mostohaanya, akit a gyermek nem szeret. A kislányt ugyanis a bíróság meghallgatta, s ő kijelentette: anyjánál kíván maradni, mert ott jobban érzi magát, mint az apai házban. Az alsó fokú bíróságok azonban nem voltak tekintettel arra — mutatott rá a Legfelsőbb Bíróság —, hogy a meghallgatás időpontjában a gyermek már egy éve anyai környezetben élt, és lehetséges, hogy nyilatkozata megtételében anyja befolyásolta. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a kislányt egész kicsi kora óta apja megfelelően nevelte és gondozta. Adat van azonban arra, hogy a gyermek mostohaanyjával szemben okkal alakul ki ellenérzés. Mindezek tisztázása érdekében szükséges pszichológus meghallgatása arra vonatkozóan, mi váltotta ki az apai környezettel való szembefordulást, és a kialakult ellenérzés tartósnak tekinthető-e. Tisztázni kell azt is, milyen a gyermek viszonya az anyai környezettel szemben. Ezenkívül meg kell hallgatni a szülőle házastársát is, vállalják-e a neveléssel kapcsolatos feladatukat. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a fővárosi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és új eliárásra, valamint ú.i határozat hozatalára kötelezte. A Szövetkezetek Hajdú-Bihar megyei Értékesítő Központja a Drogunion Gyógynövénybegyűjtő és Forgalmazó Közös Vállalkozással kötött szerződésben kötelezettnekem most kell. Szántódi hallani sem akar erről. Egy mozdulattal elutasítja: — Most még nagyon világos van. • • * Zima Jenő ugyanazzal a mondhatni keménykalapos eleganciával és titokzatossággal, amivel a vonatról leszállt, sétálgat a falu utcáin. Mintha semmi dolga nem volna, mintha semmi nem érdekelné. Kirakat előtt ácsorog, benéz egy- egy udvarba, áll a mozi előtt, s végül befordul a bábaképző intézet utcájába. Amint így, szinte véletlenül betekint az intézet rácskerítésén át a portásfülkébe, egy ottfelejtett plakáton akad meg a szeme, amelyen annakidején az emlékezetes »BOHÖC— NÉZŐ TALÁLKOZÓ«-t hirdették meg. Ez most szemet szúr neki. Megáll, figyelmesen elolvassa, aztán egy hirtelen elhatározással belép az intézet kapuján. Az igazgatónő irodájában idegesen fogadja a titokzatos urat (Folytatjuk) Az elektronikus számítógépek működését a program vezérli. Ez a program nem más, mint a feladatot megoldó ún. algoritmusnak — szigorúan meghatározott műveletek egymásutánjának — olyan alakja, amelyet a számítógép »megért«. A programozás tehát hasonlít a fordításhoz: az algoritmusok nyelvéről a gép nyelvére. A szigorúan vett programozást tehát meg kell előznie a feladatot megoldó algoritmus kiválasztásának. Ez többnyire olyan matematikus végzi, aki ismeri a matematikai szaknyelv finomságait. De ismernie kell azt a területet is, amelyen a megoldandó probléma felmerül. A programozó mindig törekszik arra, hogy a feladatot visszavezesse a már ismert és megoldott feladatokra. Ez a legtöbbször úgy történik, hogy kisebb részfeladatokra bontják a kiindulót. Ez a törekvés aztán kialakított néhány általános programozási »fogást«. Ilyen például a ciklusos programozás, amely azon alapszik, hogy a számítógép könnyen ismételni tud megadott műveletsorokat. Sokszor ugyanis fokozatosan közelítve (iterálva, approximálva) oldja meg a számítási feladatot: minden ciklus után megvizsgálja az eredményt, mennyi az eltérés egy rögzített értéktől. Az eredménynek megfelelően azután módosítanak a kiinduló adatokon, mindaddig, amíg az eltérés nulla lesz. Kialakultak különböző programrészek (szubrutinok) is, amelyeket a gép memorikájába tárolnak és egyetlen utasítással be lehet hívni őket. Vagyis nincs szükség arra, hogy minden esetben leírják a szorzás vagy a gyökvonás stb. algoritmusát lépésről lépésre; elegendő, ha a szorzás vagy a gyökvonás szubrutinjának nevét írják le, mert hisz a gép ennek alapján már »tud« szorozni is. A programozás mindig valamilyen programnyelven történik. Bizonyos értelemben ezek valamennyien univerzálisak (Algol, Cobol stb.), de tulajdonképpen csak egy-egy problémacsoport (pl. közgazdasági) megoldására készültek, ugyanakkor az ilyen, úgvnevezett magas szintű összeállító programnyelven írt utasításokat a gép még nem tudja végrehajtani. Először le kell fordítania (egy beépített fordítóprogrammal) saját gépi nyelvére a programot. Viszont' mégis érdemes ilyen géptől független programozási nyelveket használni, mert így nincs a prog- léma megoldása egy meghatározott számítógéphez kötve (már sok helyen vannak is programkönyvtárak, ahonnét kölcsön lehet venni egy-egy problémamegoldó programot). Másrészt alkalmasak rá, hogy a számítógéptől függetlenül is — mint nyelvet — használják őket, természetesen szakkérdések vizsgálatára.
