Somogyi Néplap, 1971. július (27. évfolyam, 152-178. szám)

1971-07-20 / 168. szám

fel mez parádé a táborban Harminchét brigád versenye Háromszázötvenegy közép- iskolás KISZ-fiatal dolgozik ezekben a napokban a Bala­toné j helyi Állami Gazdaság­ban. A GeiSler Eta önkéntes Ifjúsági Építőtábor vezetője, Pálinkás Sarolta tanárnő el­mondta, hogy a csoportok két­hetenként váltják egymást, és jelenleg Borsod megyei lányok a táborlakók. Miskolcról, Sá­rospatakról, Putnokról érkez­tek a Balaton-partra. Munkájuk reggel hat órakor kezdődik a gazdaság gyü­mölcsösében. Az első nap 243 lány 2632 láda kajszibarackot szedett. S ez a teljesítmény kezdetnek nem is rossz! Az osztályozás munkáját is elvé­gezték közben. Az első és má­sodosztályú barack exportra megy. S nem lehetett panasz arra a nyolcvannégy középis­kolás lányra sem, aki 1638 lá­da őszibarackot szedett. »Ezek voltak a mélyebb ládák« — mondták. Harminchét brigád verse­nyez egymással. Az első — háromnapi összesítés után — a Miskolci Kohóipari Szakkö­zépiskola egyes számú brigád­ja. Hasznos munkát végeznek a fiatalok a gazdaság konzerv­üzemében is. S a szabad idő? Gazdag programot állított Baboskendősök. össze a tábor vezetője. Fod­rászverseny, jelmezparádé, ze­nés délutánok. Járt itt már egy kultúrcsoport is, szívesen tapsoltak neki a lányok. ' Ebéd után, ha jó idő van, /árja őket a Balaton. A szor­gos munka után a lányok megérdemlik a pihenést. Üjabb mérföld Üzemház az Achim András utcában Üj, tégla alakú ház emelke­dik Kaposváron, az Achim András utcában. Nemrég épít­tette a Kaposvári Vasipari és Műszaki Ktsz — hat és fél milliós költséggel. Húszéves munkának, törő­désnek, gondnak az eredmé­nye ez az épület. Erről beszél­getünk most Kőszegi György elnökkel, Kun József főköny­velővel, a szövetkezet egyik alapító tagjával és Sípos Kál­mán műszaki vezetővel. A főkönyvelő: — Nehéz időket éltünk, de veszteséget nem könyveltem soha. Sőt, minden évben meg­kapták szövetkezetünk tagjai az egyhónapi keretnek megfe- elő átlagot, a nyereségrészese­dést. Olyan sem volt, hogy fizetési napon bért ne fizet­tünk volna. Ehhez hozzáte­szem : nagyrészt javító-szol­gáltató munkát végzünk. Kez­detben nyáron mindössze tíz százalékot tett ki a szolgálta­tások értéke, tavaly azonban már meghaladta a hatvan szá­zalékot. A szövetkezet tartalékalapja 4,5 millió, állóeszközeinek ér­téke 8,4 millió forint. (A gé­peké meghaladja a kétmillió ^forintot.) Tizennyolcmilliós termelést akarnak elérni az idén. Kőszegi György harmadik elnöke a szövetkezetnek. Laka­tos szakmunkásként került ide, s levelező úton gépészmérnöki diplomát szerzett. 1965 óta irá­nyítja a ktsz munkáját. A múltról beszél. A régi, ki­csiny, sötét, rosszul megvilá­gított műhelyekről. A kopott berendezésekről, elavult gé­pekről, a nehéz, megfeszített munkáról, amely mégis előre vitte a ktsz gondokkal, küz­delmekkel teli életét. Május­ban költöztek az új üzemház- ba, s bár nem dolgozik itt minden részlegük, ez mégis mérföldes előrelépés volt. Járjuk az épületet. Gyönyö­rűen berendezett irodák, han­gulatos tanácsterem, jól föl­szerelt raktárak; büfé, ké­nyelmes öltözők és zuhanyozó­helyiségek. Tisztaság min­denütt. A csarnokban körös­körül gépek. Kint motorkerék­párok várják a javítást, gép­kocsik sorakoznak. Most »ván­szorog« be előttünk egy szür­ke Moszkvics. Megtudom, hogy júniusban ötszázhatvan­hét motorkerékpárt javítottak, s százkét gépkocsit varázsoltak újjá. — Itt egy gépkocsimosót építünk és szervizt alakítunk ki — mondja az elnök, s a csarnok mögötti szabad terü­letre mutat. — Hogy mikor? Szeptemberre készen lesz. Százötvenezer forintba kerül. Majd a jövőről, a gondok­ról, feladatokról beszél: — Százezer munkaórában javíthatnánk évente, ha elfo­gadnák a tervpályázatunkat. — Hány kocsit tudnának ak­kor javítani? — Húszezer autóval többet'. Itt épülne az új szervizállo­más velük szemben, az Iszák utca és a Rét utca között. Erről majd szeptemberben döntenek. Megnéztük a tűzzománc­részleget is a Berzsenyi utcá­ban. Harmincnyolc nő és hu­szonkét férfi dolgozik itt. — Negyvenötezer olajkály- hapalástot készítenek — mondja Sipos Kálmán műsza­ki vezető, a tűzzománcozás ki­tűnő ismerője. A »Tegyünk többet Somogyért!« mozgalom adta az ötletet. Ezzel hiány­cikkeket pótolunk, s hozzájá­rulunk a megye iparához, és segítjük a szövetkezet fejlődé­sét is. Itt melegebb, forróbb a lég­kör, mint máshol. Harmincöt fokot mutat a hőmérő. (A ke­mence körül az ötven fokot is eléri.) Fölhúzzák az ajtót, s az ezer fokos tűztenger elnyeli a zománcozott alkatrészeket. Vé­dőkesztyűben dolgoznak az emberek. — Alagútkemencét is szeret­nének építeni. A meleget nagy mértékben csökkentené ... szobahőmérsékleten dolgozva kellemesebb lenne a munka. Mindehhez csak egymillió kel­lene, és hatszorosára növelhet­nék a termelést. Zúgnak a gépek, lüktet a munka. Sok-sok akaratot ko­vácsol össze az a szervezet, amelyet úgy hívnak: szövetke­zet. Szakács Erzsébet CSURKA ISTVÁN HÉT TONNA DOLLÁR 18. « Egy nagy postástáskát Is átad. — Ezt a válladra. Mintha kézbesítenél A címem tu­dod. Egy kulcsot ad át. Jó nagy kulcs. — Ez a pincekulcs. Luciánó egyáltalán nem érti, de látható rajta, hogy enge­delmeskedik. Vasútállomás. Befut a pesti gyors, egy sötétbe öltözött, ko­moly, rezervált úriember száll le róla, és bemegy a restibe. Egy sarókasztalhoz ül le, • és rendel valamit. Nagyon ráérősnek látszik, unottan és kötetlenül szemlé­lődik, mint egy turista. A kö­tetlen szemlélődés alatt azon­ban szigorú figyelem és cél- tudatosság érződik. Amikor a pincér leteszi a megrendelt pohár sört, csak úgy egészen mellékesen megkérdezi tőle. — Magának nincs ötös ta­lálata? A pincér elmosolyodik. — Nekem hál’istennek nincs, de falubelinek alig van, majdnem mind a cirkuszoso­ké. Zima Jenő felfigyel erre, de nem mutatja. — Miféle cirkuszosok? — Jött ide valami vidéki cirkusz, már több mint két hete, azoké. Zima egy kicsit gondolkozik. — Ilyen sokáig megél itt egy ciikusz? A pincér vállat von. — Ez megél, úgy látszik. Máskor két napig ha’itt van­nak, már sok. — S ezek üres sátor alatt játszottak? — Nem mondhatnám. Sőt, azt mondják, mindig tele volt. Állítólag kivezényelték az is­kolákat, a ktsz-eket, meg min­denkit. — Ki vezényelte ki őket? A pincér elmosolyodik. — Hát ki? A fejesék. Tud­ja, hogy van ez? A kultúrá­nak menni kell. Zima csak bólogat, hogy a maga részéről befejezettnek tekinti a beszélgetést, és elé­gedett is az eredménnyel. • * * Szántódi házának pincéje, ahová Luciánót rejtette. Most éppen enni kap Szán­tóéitól. Nem valami bőséges a vacsora. Szántódi óvatoskodva lép be, kezében a lábassal. Luciánó kezébe nyomja, és alaposan megfeddi: — Nagyon zajos vagy... és rengeteget dohányzol... csak úgy ömlik ki a füst az abla­kon. Ne bagózz! Luciánó gyatra kis vackához megy, megtalálja a cigarettát és a gyufát, magához veszi. — Ezt a néhány napot kibí­rod cigaretta nélkül. Aztán már — felfelé me­net — az ajtóból: — Éjfélkor feljöhetsz vizel­ni. Luciánó kétségbe van esve: B SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1971. július 20, Döntött a Legfelsőbb Bíróság Kié legyen a kislány — Kamilla helyett kártérítés Kukoricát termelni a vadaknak? séget vállalt, hogy 200 ezer kilogramm nyers kamillát gyűjt be és kilogrammonként 4 forintért folyamatosan át­adja. Egy hónappal később azonban közölte a Droggnion- nal, hogy a szerződést sem­misnek tekinti, mert irányító szerveinek (SZÖVOSZ, SZö- VÉRT, MÉSZÖV) tájékoztatá­sa szerint — a fennálló ren­delkezések értelmében — ter­mésértékesítési szerződést nem köthet, s ezért kötelezett­ségét nem teljesítheti. A Drogunion azonban ezt nem vette tudomásul és kártéríté­si pert indított ellene. A debreceni megyei bíróság íté­letében kimondta: az alpe­res jogtalanul állt el a szer­ződéstől, a teljesítést jogos ok nélkül tagadta meg, ezért kártérítéssel tartozik, amely­nek összegét 903 ezer forint­ban állapította meg. Fellebbe­zésre az ügy a Legfelsőbb Bí­róság elé került, amely a kö­vetkező álláspontra helyez­kedett: — A megyei bíróság helye­sen állapította meg, hogy a peres felek között érvényes szerződés jött létre, amelyet a Szövetkezetek Hajdú-Bihar megyei Értékesítő Központja jogellenes elállásával megsze­gett, s ezért kártérítéssel tar­tozik. Az elmaradt vagyoni előny összegének megállapí­tásánál azonban vizsgálni ke” vajon a károsult kárel­hárítási, illetve kárcsöltkenté- si kötelezettségének eleget tett-e? Szocialista gazdálkodó szervektől ugyanis — üzemi szervezettségüknél fogva — elvárható, hogy ha a kár bekö­vetkezését másképp nem le­het elhárítani, munkájuk ki- sebb-nagyobb mérvű átszerve­zésével is ennek megelőzésére, illetve csökkentésére töreked­jenek. Az ily módon elhárít­ható kár megtérítését nem követelhetik. A megyei bíró­ság ezt a szempontot nem értékelte kellően. Nem vette figyelembe, hogy a Drogunion működése az egész ország te­rületére kiterjed, és így szé­les körű lehetősége volt újabb szerződésekkel kára elhárítá»- sára. Ez a kötelezettség még akkor is terhelte, ha esetleg csak masagabb felvásárlási áron tudta volna biztosítani a hiányzó kamilla mennyiségét. Legfeljebb ebben az esetben megillette volna a két ár közötti különbözet. A válla­lat azonban ezzel a lehető­séggel nem élt. Ehhez járul, hogy az alperes a begyűjtési idény kezdetén tagadta meg a teljesítést, így a vállalat­nak nemcsak területileg, de időben is bőven volt lehető­sége, hogy a kárcsökkentés érdekében újabb szerződése­ket kössön. Ha ezt megteszi, a kamilla egy részét pótolhat­ta volna, ezért csak 24 ezer kilogramm szárított kamilla után elmaradt haszon fejében érvényesíthet kártérítést. En­nek összegét a Legfelsőbb Bí­róság 480 ezer forintban ál­lapította meg, és a Szövet­kezeti Központot ennek az összegnek a megfizetésére kö­telezte. Egy mezőgazdasági terme­lőszövetkezet a szomszédos állami erdő- és vadgazdaság ellen 450 ezer forint megfi­zetéséért pert indított. Arra hivatkozott, hogy a gazdaság nagyvadjai a kukoricavetés­ben súlyos károkat okoztak. Fellebbezésre az ügy a Leg­felsőbb Bíróság elé került, amely a következőképpen döntött: — A gazdaság kártérítéssel tartozik, de az összegszerűség megállapításához nem elegen­dő a megyei bíróság által be­szerzett vadkárbecslői bizott­sági jelentés, hanem vadá­szati szakértő meghallgatására is szükség van. A vadak ugyanis a tsz gazdaságában korábban is károkat okoztak. Ezért vizsgálni kell azt is, vajon a tsz-nek nem volt-e módja a nagyvadak által ked­velt kukorica helyett más növényt termelni, amelyben az állatok lényegesen kisebb kárt tehetnek. Ha a szövet­kezet ezt gazdasági érdekei­nek sérelme nélkül megtehet­te, akkor a vadkár elhárítása, illetve csökkentése érdekében nem járt el megfelelően. En­nek pedig az a következmé­nye, hogy magatartása kifogá­solható, és a kárt — felróha­tósága mérve arányában — viselni tartozik. A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróságot a kifejtettek szerint szükséges eljárás lefolytatására, és ennek alapján új határozat hozata­lára utasította. H. E. A tudomány és technika lexikona Programozás Nem mindennapos ügy ke­rült a Legfelsőbb Bíróság elé; Ugyanis a per »gyermek ki­adására« irányult. Az ügy előzménye az, hogy a házas­társak válásakor 6 éves kis­lányuk az apához került, mert az anya, aki külön költözött, megfelelő lakással nem ren­delkezett. A szünidőket vi­szont a gyermek anyjánál töl­tötte. Később a volt házas­társak újabb házasságot kö­töttek. A két évvel ezelőtti iskolai vakációban a kislány ismét az anyjához került, de többé nem tért vissza apjá­hoz. Ezért indult meg a per. A pesti központi kerületi bíróság, majd fellebbezésre a budapesti fővárosi bíróság a gyermeket az anyánál helyez­te el, és az apát havi tartás­díj fizetésére kötelezte. A jog­erős ítélet ellen emelt tör­vényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé ke­rült,’ amely határozatában a következőket mondta ki: — Igaz, hogy a serdülő korban levő 12 éves leány érdeke az anyájánál való el­helyezést indokolja. Az ilyen korú leány lelki világát, ér­zelmeit az anya jobban meg­érti, mint az a mostohaanya, akit a gyermek nem szeret. A kislányt ugyanis a bíróság meghallgatta, s ő kijelentette: anyjánál kíván maradni, mert ott jobban érzi magát, mint az apai házban. Az alsó fokú bíróságok azonban nem vol­tak tekintettel arra — muta­tott rá a Legfelsőbb Bíróság —, hogy a meghallgatás idő­pontjában a gyermek már egy éve anyai környezetben élt, és lehetséges, hogy nyilatkozata megtételében anyja befolyá­solta. Figyelemmel kell len­ni arra is, hogy a kislányt egész kicsi kora óta apja meg­felelően nevelte és gondozta. Adat van azonban arra, hogy a gyermek mostohaanyjával szemben okkal alakul ki el­lenérzés. Mindezek tisztázása érdekében szükséges pszicho­lógus meghallgatása arra vo­natkozóan, mi váltotta ki az apai környezettel való szembe­fordulást, és a kialakult ellen­érzés tartósnak tekinthető-e. Tisztázni kell azt is, mi­lyen a gyermek viszonya az anyai környezettel szemben. Ezenkívül meg kell hallgatni a szülőle házastársát is, vál­lalják-e a neveléssel kapcso­latos feladatukat. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a fővá­rosi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és új eliárásra, valamint ú.i határozat hozata­lára kötelezte. A Szövetkezetek Hajdú-Bi­har megyei Értékesítő Köz­pontja a Drogunion Gyógy­növénybegyűjtő és Forgalma­zó Közös Vállalkozással kö­tött szerződésben kötelezett­nekem most kell. Szántódi hallani sem akar erről. Egy mozdulattal eluta­sítja: — Most még nagyon vilá­gos van. • • * Zima Jenő ugyanazzal a mondhatni keménykalapos ele­ganciával és titokzatossággal, amivel a vonatról leszállt, sé­tálgat a falu utcáin. Mintha semmi dolga nem volna, mint­ha semmi nem érdekelné. Ki­rakat előtt ácsorog, benéz egy- egy udvarba, áll a mozi előtt, s végül befordul a bábaképző intézet utcájába. Amint így, szinte véletlenül betekint az intézet rácskeríté­sén át a portásfülkébe, egy ottfelejtett plakáton akad meg a szeme, amelyen annakidején az emlékezetes »BOHÖC— NÉZŐ TALÁLKOZÓ«-t hir­dették meg. Ez most szemet szúr neki. Megáll, figyelmesen elolvassa, aztán egy hirtelen elhatáro­zással belép az intézet kapu­ján. Az igazgatónő irodájában idegesen fogadja a titokzatos urat (Folytatjuk) Az elektronikus számítógé­pek működését a program ve­zérli. Ez a program nem más, mint a feladatot megoldó ún. algoritmusnak — szigorúan meghatározott műveletek egy­másutánjának — olyan alakja, amelyet a számítógép »meg­ért«. A programozás tehát ha­sonlít a fordításhoz: az algo­ritmusok nyelvéről a gép nyel­vére. A szigorúan vett programo­zást tehát meg kell előznie a feladatot megoldó algoritmus kiválasztásának. Ez többnyire olyan matematikus végzi, aki ismeri a matematikai szak­nyelv finomságait. De ismernie kell azt a területet is, amelyen a megoldandó probléma felme­rül. A programozó mindig törek­szik arra, hogy a feladatot visszavezesse a már ismert és megoldott feladatokra. Ez a legtöbbször úgy történik, hogy kisebb részfeladatokra bont­ják a kiindulót. Ez a törekvés aztán kialakított néhány álta­lános programozási »fogást«. Ilyen például a ciklusos prog­ramozás, amely azon alapszik, hogy a számítógép könnyen is­mételni tud megadott művelet­sorokat. Sokszor ugyanis foko­zatosan közelítve (iterálva, approximálva) oldja meg a számítási feladatot: minden ciklus után megvizsgálja az eredményt, mennyi az eltérés egy rögzített értéktől. Az ered­ménynek megfelelően azután módosítanak a kiinduló adato­kon, mindaddig, amíg az elté­rés nulla lesz. Kialakultak különböző prog­ramrészek (szubrutinok) is, amelyeket a gép memorikájába tárolnak és egyetlen utasítás­sal be lehet hívni őket. Vagy­is nincs szükség arra, hogy minden esetben leírják a szor­zás vagy a gyökvonás stb. al­goritmusát lépésről lépésre; elegendő, ha a szorzás vagy a gyökvonás szubrutinjának ne­vét írják le, mert hisz a gép ennek alapján már »tud« szo­rozni is. A programozás mindig vala­milyen programnyelven törté­nik. Bizonyos értelemben ezek valamennyien univerzálisak (Algol, Cobol stb.), de tulaj­donképpen csak egy-egy prob­lémacsoport (pl. közgazdasági) megoldására készültek, ugyan­akkor az ilyen, úgvnevezett magas szintű összeállító prog­ramnyelven írt utasításokat a gép még nem tudja végrehaj­tani. Először le kell fordítania (egy beépített fordítóprogram­mal) saját gépi nyelvére a programot. Viszont' mégis ér­demes ilyen géptől független programozási nyelveket hasz­nálni, mert így nincs a prog- léma megoldása egy meghatá­rozott számítógéphez kötve (már sok helyen vannak is programkönyvtárak, ahonnét kölcsön lehet venni egy-egy problémamegoldó programot). Másrészt alkalmasak rá, hogy a számítógéptől függetlenül is — mint nyelvet — használják őket, természetesen szakkérdé­sek vizsgálatára.

Next

/
Thumbnails
Contents