Somogyi Néplap, 1971. július (27. évfolyam, 152-178. szám)

1971-07-20 / 168. szám

TÚLZÁSOK NÉLKÜL A Közép-somogyi Ter­melőszövetkezetek Területi Szövetségének elnökségi ülése adta az indítékot, hogy papír­ra vessem ezeket a gondolato­kat. Ezen az összejövetelen szövetkezeti elnökök voltak többségben, s amiről szó volt, jelentőségénél fogva túlterjedt a tanácskozóterem falain. A szabályozók álltak itt reflek­torfényben, és ezek kapcsán hangzott el számos vélemény. Ezekből ragadok ki néhányat, azokat, amelyek a jelenlévők közül többeket elgondolkodtat­tak. Az egyik szövetkezeti veze­tő egyenesen »kilátástalannak« minősítette a termelőszövetke­zetek helyzetét. Ügy került mindez terítékre, hogy az el­mondottak kapcsolódtak konk­rét jelenségekhez, gyakorlati tapasztalatokhoz, s mindezek alapján mondatott ki az elkese­redett, — inkább felkiáltójeles mint kérdőjeles — mondatsor. Mindjárt akadtak is, akik osz­tották az előttük szóló véle­ményét, s újabb adalékokat mondtak el — ugyancsak ne­gatív előjellel — a témával kapcsolatban. Négy—öt elnök semmit sem szólt. Amikor egyik, »vádpontként« elhang­zott, hogy miért támogatja az állam például a sertésátvétel­nél a felárral a régebbi hiz­laldákból kikerült hízókat az új, modern kombinátok kibo­csátotta áruval szemben, azt hiszem, a támogatás céljával és szándékával minden jelen­levő tisztában volt — csak ép­pen vitába nem bocsátkozott. Pedig lehetett volna — és le­het is mivel érvelni, ha úgy tetszik: politizálni. Mégpedig ugyancsak gyakorlati példák­ra, indokokra hivatkozva. Azt, hogy az érvényes köz- gazdasági szabályozók nem mindegyike segíti annak a cél- nrk az elérését, amiért meg­született, nem először és nem­csak ezen a helyen mondták ki. Viszont túlmenni ezen a megállapításon, és eljutni oda, hogy a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntsük, azt hi­szem, senkinek sem lehet iga­zi célja. Annál is inkább nem, mert a közgazdasági ösztön­zők többsége nagyon is célra­vezetőnek bizonyul (külödösen, ha ismerik és élnek is a belő­le származó lehetőséggel), előrevivő, tehát jó, s ha nem lenne, abból éppenséggel kára adódna a termelőszövetkezet­nek. Hangsúlyozni keli, hogy a hiányosságok ismertek, és az ilyen megbeszélések is se­gítenek újabb hibáknak a fel­színre hozásában, de nem sza­bad figyelmen kívül hagyni azokat a hatásokat sem, ame­lyek — ugyancsak elismerten — kedvezőek, hiszen több mil­lió forintos megtakarításhoz juttatják a termelőszövetkeze­teket. Hogy énnél a tsz-szövetség- nél maradjak, innen veszem erre a példát, mégpedig a szö­vetség közgazdasági és terme­lésfejlesztési bizottságnak vi­taanyagából: »A jövedelem­szabályozást befolyásoló egyéb ösztönzők közül a földadó mértéke változott Ez az adó — területünk vonatkozásában — általában kedvező, mivel termelőszövetkezeteink nagy része egyáltalán nem, vagy csak kevesebb földadót fizet, mint korábban, s emiatt tsz- eink összesen — számításaink szerint — 6,5 millió forint megtakarítást érnek el... Vál­tozott továbbá a jövedelem­adó-rendszer is. Ez csaknem 4 millió forint ■ megtakarítást jelent szövetkezeteinknek, il­letve szövetkezeteink egy ré­szének«. A viták, az érvelések csak akkor lehetnek hasznosak,- il­letve helytállóak, ha tárgyila­gosan számba veszik a pozití­vumokat és a negatívumokat és egyikkel nem ütik agyon a másikat. Tény, hogy az új közgazdasági szabályozók na­gyobb figyelmet kívánnak a gazdálkodás folyamatában — a hibákat is meglátva lehet csak észrevenni —, és a bí­rálat hevületében meg kell tudni maradni a lovon, s nem szabad, hogy a lendület át­vessen a másik oldalra. A megalapozott bírá­latért, a hibák feltárásáért köszönet jár', mert aki ezt te­szi, közügyet szolgál vele. A túlzásokat tartalmazó megálla­pításokat is érdemes azonban meghallgatni, mert reális áiap- ■ra épülhetnek. Valamit jelez­hetnek, aminek a későbbi ki- teljesedése senki számára sem lehet közömbös. Ilyen jelzések voltak azok is, amelyek az említett elnökségi ülésen el­hangzottak. Lehámozva ró­luk a túlzást, eljuthattunk az alapproblémáig, ami megol­dásra vár. Hernesz Ferenc Munhámá válni Az utóbbi években egjjre gyorsabban fejlődnek a fal­vak; változnak az ott élő emberek; alakú 1 r-.^rmálódik gondolkodásmódjuk, »megnő­nék igényeik. A fiatalság egy része bejár a környez» na­gyobb településekre, városok­ba dolgozni. A mezőgazdasági munkásból lassan ipari mun­kás lesz. Vajon az, aki egy­kor még kinn a földeken dol­gozott, és egyik napról a másikra ilyen nagy változá­son ment keresztül, hogyan látja a még falun élő fiatal­ság helyzetét? — Az Egyesült Izzó és Vil­lamossági Gyárban 612 KISZ- tag dolgozik. 162 fiatal — fa­lusi KISZ-szervezetek tag­ja — jár be nap mint nap az üzembe már jó né­hány éve, — mondta Völgyi László, az üzem KlSZ-bizott- ságának titkára. Ezek a be­járó fiatalok itt ipari mun­kásként dolgoznak, de na­ponta visszatérve falujukba besegítenek az otthoni tsz munkáiba is. Részben talán azért, mert családtagjaik ott dolgoznak, részben, mert így plusz keresethez juthatnak. Ugyanakkor ezek a fiata­lok bizonyos mértékig széle­sebb látókörrel rendelkeznék, ismerik, s élik az ipari üzem, az ipari munkás szervezett életét. Ezt a szellemet, ezeket az ismereteket aztán próbál­ják tovább adni a falun élő fiataloknak, családtagjaiknak. Itt az üzemben is elindult egy folyamat. Amikor az itt dolgozók összejöveteleket ren­deznek, s elhozzák családtag­jaikat, megmutatják nekik az üzemet, megismertetik őket munkájukkal. Ezekről a gondolatokról, amelyeket Völgyi László el­mondott, beszélgettünk a fia­talokkal. Sovák Lajos immár három év óta dolgozik az üzemben, mint TMK-üzem- technikus. Őreiből jár be, na­ponta. — Állandó probléma volt a faluban az, hogy a fiatal­ság két táborra szakadt. Az egyik táborban azok voltak, akik benn dolgoztak a város­ban, a másik pedig a tsz-ben dolgozó fiatalokból állt. Az egyet nem értés oka az igé­nyekben volt. A város üze­meiben dolgozók többet kí­vántak maguknak a szórako­zás és a művelődés terén. A többi fiatalban ez az igény, sajnos, kevésbé alakult ki. Néhány an hozzáfogtunk ah­hoz, hogy ezt a »szakadékot« áthidaljuk: beszélgettünk ve­lük a városi fiatalok életéről, munkájáról, üzemlátogatáso­kat szerveztünk, hogy megis­merjék azt a munkakört is, ahol a többiek dolgoznak. Hasznos volt ez. — Hány fiatal dolgozik ott­hon? — Elég kevés Sokan járunk el á faluból. Ügy igyekszünk segíteni a termelőszövetkezet gondjain, hogy munkaidő után, ha szorítanak a felada­tok, kimegyünk dolgozni. Tu­lajdonképpen. egy . kicsit ki- kapcsolódás is ez számunk­ra. Emellett a tsz is segít: magnót, lemezjátszót vásárolt a fiatalok számára. Zákányi Éva Rácegresről jár be dolgozni a Mező Imre úti telepre, a rácsüzembe. — A falu valamennyi fia­talja a városba jár dolgozni vagy tanulni. Az életszínvonal is elég magas, amit érzékeltet a rengeteg új ház, a sok gép­kocsi és motor. Más az embe­rek gondolkodásmódja, mint néhány évvel ezelőtt. Csak néhány családnál van még meg a tisztaszöba, — persze, ott nincsenek fiatalok. Mikor bekerültem az üzembe, szinte szégyelltem magam, mert sok­szor alapvető dolgokat nem tudtam, ami a városi lányok számára oly mindennapi. Az­tán eljártam rendszeresen színházba, moziba, baráti ösz- szejövetelekre. Sokszor bán­tott, hogy a falubeli fiatalok egy részét semmi sem érdek­li. Elvégzik a napi munkát, aztán elmennek a kocsmába. Volt olyan is köztük, aki már szólt, hogy szeretné megismer­ni az üzemet, ahol dolgozom, s érdeklődött, hogy ott milyen is az élet, milyenek a fiata­lok. Ez szerintem a kezdet. Utána már jön minden ma­gától. Nemsokára kövesutat kap a falu, átalakítják a művelő­dési házat, s új bútorokat kapnak a KISZ-től így sok mindenre lesz otthon is lehe­tőség. Mert bizony még sem­mijük sincs. — Valahol el kell kezdeni, hogy az otthoni fiatalokkal jobb közösségben éljünk — mondja. — Velük együtt mi is eljárnánk dolgozni a föl­dekre, hogy segítsük a terme­lőszövetkezetet. Mert a földtől azért mi még véglegesen nem tudunk elszakadni. ÜVég:y ország- iaítoi*©i a Csillagvárban Vastaps a táncosoknak — Vízi verseny Fonyódon Szovjet, magyar, csehszlovák, német gyerekek figyelték va­sárnap reggel az eget, hogy va­jon jó idő lesz-le. Nem mossa-e el az eső az úttörőtalálkozó második napjának programját? A szombati, az első napi mű­sor jól sikerült. Érdekes volt a vízi program, ahol csónakver­senyt, váltóversenyt, bálnava­dászatot (a vízben úszó luft­ballont kellett dárdával szét­pukkasztani) láttunk. Nagy versengés és izgalom után a fonyódi lányok győztek min­den számban; a fiúcsapatok közül két számban a fonyódi- ak, kettőben a szovjetek. — Nagyon féltünk a külföl­diektől — mesélték a fonyódi víziúttörők. — Amikor meg­láttuk, hogy majdnem még- egyszer akkorák, mint mi, azt hittük, hogy már nem is érde­mes versenyezni. De a vízben kiderült: nem az számít, hogy ők nagyobbak, hanem az, hogy ki az ügyesebb! Vasárnap délelőtt aztán még­is kisütött a nap. Tíz órakor 25 színes rakéta szállt a ma­gasba a Csillagvár (udvarán, köszöntve a nemzetközi úttö­rőtalálkozó részvevőit és az úttörőmozgalom 25. évforduló­ját. — A barátság, egymás meg­ismerése a lényege ennek a ta­lálkozónak — mondta Sziklai Béla megyei úttörőtitkár, ami­Csehszlovák kislányok a színpadon. kor üdvözölte a találkozó rész­vevőit. Ez a gondolat tükröződött a közös műsorban is. A szovjet gyerekek hazájuk dalait, tán­cait mutatták be. Műsorukban helyet kapott a moldvai, s az üzbég tánc is. Nagy sikerük volt az ukrán táncot bemutató Gyertyas László Sziklai Béla köszönti a pajtásokat. JtsÉerrípe 1 ' "r TIZENNYOLC—TIZENKI­LENCSZER vagon répát vár a kaposvári cukorgyár az idén, de nem tétlenül! Az idény­ben — szeptembertől decem­berig — három műszakban dolgoztak a gépek, szükséges hát az alapos ellenőrzés. Ja­nuár 3-án kezdődött a karban­tartás. ötszázmillió forint ér­tékű állóeszközt kell rendbe­hozni. A karbantartási ütemterv egy-egy hónapra meghatározza a munkát. Július elsejére a terv hatvannyolc százalékos karbantartási készenléti fokot ír elő, a teljesítés is ennyi volt. Nyolc—nyolc és fél hónap a karbantartási időszak. Ez alatt a nyersgyár, a finomító, az erőtelep és a termeltetési gép­park valamennyi berendezését megtisztítják, szétszedik; ahol szükséges, alkatrészeket cse­rélnek, s újra összeszerelik. Az üzemrészvezető jelenlétében a karbantartó csoport kipróbálja a gépeket. A szakaszos előpró- bák nyolcórásak. Az üzemi fő­próbán már üzemszerűen mű­ködnek a gépek. A karbantartással jelenleg körülbelül ötszázan foglalkoz­nak. A lakatosoktól kezdve a vasöntőkön s a hegesztőkön át a villanyszerelőkig legalább huszonöt szakma kitanult mun­kásai végzik ezt a nagy-nagy hozzáértést igénylő munkát. Két brigádot kerestem fel a harminckét karbantartással foglalkozó közül. Friss József brigádja 1960-ban alakult, 1961-ben nyerték el a szoci­alista címet. A műhely mellett étkező, pihenőhelyiség, a falon oklevelek. A bronz és ezüst fo­kozat után az idén másodszor kapták meg az arany fokoza­tot. A tizenhárom tagú brigád a centrifugák, a centrifugál szörpszivattyúk, a pépkeverők és a cukorszállító karbantartá­sát végzi. Hanzli István 1952 óta dolgozik a gyárban, az idén kiváló dolgozó lett. — Ha vége a karbantartási időszaknak, hol dolgozik? — Akkor TMK-lakatos va­gyok. Érteni kell a cukorgyár­táshoz. Nagyon rossz lakatos lenne az, aki nem ért hozzá. Friss József viszont egész mást csinál idényben: — Lakatos csoportvezetőből finomítói segédművezetővé vá­lók. Négyen vagyunk ilyen »kétlakiak«. A finomítóban történik a cukorfőzés, a cent- rifugálás, az osztályozás. Érde­kes így mindkét oldalt, a tech­nológiait és a karbantartásit is látni. 1949 óta dolgozik a gyárban. 1962-ben esti tagozaton végez­te el a cukoripari technikumot. — Sokat korszerűsödött a gyár, mióta itt dolgozik? — Igen. Változott a techno­lógia is, a gépek és berendezé­sek is. Régi munkások, idős nyugdíjasok be-be jönnek, s megkérdezik, mi hogyan mű­ködik, és megvitatjuk az új gép előnyeit. A másik brigád a műszerész szocialista brigád. Kétszer kap­ták meg a zöldkoszorús jel­vényt. Kilencen vannak, vala­mennyien fiatalok. A legfiata­labb huszonegy éves, Máté Mi­hály brigádvezető is mindössze harminckettő. — Két éve vagyunk így együtt — mondja. — Felada­tunk minden műszer felújítá­sa, a manométerektől a leg­bonyolultabbakig. Fejlődik, korszerűsödik a gyár, s ezt a mi területünkön is érezni. Mo­dern beavatkozási rendszerek, gáznyomásszabályozás, auto­matikus pH-szabályozás köny- nyíti meg a munkát, s egyre több lesz a műszerekre bízva. A brigádtagok maguk is hozzájárulnak ehhez a folya­mathoz, három elfogadott és már alkalmazott újításuk van eddig. — Összeszokott a társaság. Hétfőn közös badacsonyi ki­rándulást szerveztünk, min­denki szabadságot vett ki. A karbantartó csoporttól az üzemrészvezető veszi át a gé­peket, az üzemrészvezetőtől pedig a főmérnök vezette bi­zottság. Az üzemi főpróbára cukoripari szakemberekből álló bizottság érkezik a gyár­ba. Tagjai: a tröszt szakembe­rei, főmérnök, főgépész, mun­kavédelmi biztonsági megbí­zott, beosztás nélküli mérnök — valamennyien külső embe­rek, a vizsgált gyárból senki nem lehet a tagja. Az üzemi főpróbát szeptem­ber első napjaiban tartják. DE MÁSKÜLÖNBEN sem »kihalt« a gyár: vannak idény­hez nem kötött munkák is. például a cukorőrlés. A malom telj esitjnénye nyolcóránként egy vagon. A kristálycukor csomagolása is folyik. A karbantartó brigádok munkáját látva, minden bi­zonnyal sikeres lesz a szep­temberi vizsga is. Sípos Ferenc lányoknak és fiúknak. A né­met pajtások valamennyien színpadra léptek: egy nagy kó­rust alkotva úttörődalokkal kö­szöntötték társaikat. Vastaps kísérte a csehszlovák gyerekek műsorát. Érsekújváron, az is­kolájukban moderntánc-szak- kör működik, s itt a tanult táncok legjavát mutatták be. Volt rumba, charleslon-paró- dia s hogy a magyar közönség­nek kedveskedjenek: csár­dás is. A fonyódi járás úttörői somogyi kanásztáncot mutat­tak be, és népdalokat énekel­tek. A külföldi gyerekeknek na­gyon tetszett az úttörőház fú­vószenekarának műsora, ame­lyet egész nap hallgathattak. A délutáni program a kis ügye­sek nagy izgalommal várt ve­télkedője volt. Hogy ki nevez­hette magát »kis ügyesnek«, azt az erőt és ügyességet kí­vánó játékok döntötték el. A négy ország úttörőit egy-egy válogatott csapat képviselte. Amíg a csapat tagjai célbadob- tak vagy másztak, egész gye­rekgyűrű vette őket körül. Biz­tatták, buzdították egymást, s néha hallatszott csalódás mo­raja is, ha egy-egy dobás nem úgy sikerült, ahogy a »kibice- lő« társak szerették volna. — Ne hagyd magad, húzd meg! — kiáltották, amikor a kötélmászók a cél felé köze­ledtek. A cél: a kötél végén elhelyezett bambisüveg. Ennek tartalmát kellett pillanatok Célhoz értek »a kis ügyesek«. alatt eltüntetni. Végül is min­denkinek sikerült: a gyerekek is, az üveg is sértetlenül föl­det értek. A program záró akkordja »a nemzetek« közötti futball- és kézilabda-mérkőzés volt. Mindenki igyekezett részt venni minden műsorszámban — vagy mind szereplő, ver­senyző, vagy mint néző. Egy német kisfiúért aggódtak csu­pán, akit társai és egy kísérő tanár felváltva a nyakukban hoztak, mivel gipszben volt a lába. Társai azonban nemcsak ide hozták el, hanem minden műsorszámhoz szorgalmasan odacipelték, úgyhogy ő sem maradt ki semmiből. Simon Marta S Ö MO G YI Sí ÉP CAP Kedd, 19TL július 20. 02734029

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents