Somogyi Néplap, 1971. július (27. évfolyam, 152-178. szám)
1971-07-18 / 167. szám
Esős napon 4z Idén adják át Bővül, korszerűsödik a cukorgyár Tavaly kezdődött az utóbbi évek legnagyobb beruházása a kaposvári cukorgyárban. Az értéke hetvenöt millió forint. A múlt év májusában fogtak hozzá a százhúsz köbméteres mészégető kemence építéséhez, s az idén adják át a mészoltó- val együtt. Teljesítménye naponta hat vagon égetett mész, s ez a mennyiség háromszáz vagon cukorrépához lesz elegendő. Olajtüzelésre áll át a gyár. Spül az ötezer köbméteres olajtároló, újabb két kazánt alakítanak át olajtüzelésre. Nyolcszáz méteres távvezetéken jön majd az olaj. Húsz méter magas acélszer- kezet van még csak kész, az Urebetin-takarmánykeverő- ből. A keverék szarvasmarha- hizlalásra alkalmas (a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum kutatócsoportja kísérletezte ki). A korábbi kísérleti üzemből korszerű, nagy teljesítményű termelőüzem lesz. Teljes kapacitásnál huszonnégy óránként húsz vagon Ure- betin készül itt. A téeszek segítik a gyár munkáját, a gyár segíti a téeszeket... Az alapozást a gyár készítette, a további munkálatokat a Tanácsi Építőipari Vállalat meg a Gyár- és Gépszerelő Vállalat dolgozói végzik. HÜHÜ Az épülő mészégető kemence. Babócsai beszélgetés — Mi újság? — Nincs semmi különös. Dolgozgatunk... Hányszor és hányszor kezdődik ezzel a beszélgetés? És hányszor vhn mégis úgy, hogy a szóláncolatot nehéz megszakítani. Mert újság és esem'ény ott, ahol emberek élnek—dolgoznak, mindig van. Babócsa. 1971. július közepe. Kinn szürke, borongós az idő. Az afrikai kánikula után felüdülés ez. — Nagyon kellett ez a kis szünet, ez az eső. A szussza- násnyi pihenés az embernek, az eső meg a határnak. — Ha nem esik, délután már folytathatjuk az aratást. Most már nem okoz gondot, ha egy kicsit nedvesebb a gabona Ősz óta meg. an a szárítónk. Áteresztjük, aztán lehet tárolni. Az asztal mellett Läufer Imre elnök, Győrffy Kálmán párttitkár és Péter István, a babócsai üzemegység vezetője. Beszélgetünk. És mi lehet más, ami először szóba kerül, mint az aratás. Az ember mindig azt hozza szóba elsősorban, ami leginkább foglalkoztatja. — Az idén úgy megy nálunk az aratás, ahogy a »nagy könyvben-« elő van írva. — Az öt kombájnból kettő vadonatúj, januárban jött, kettő tavalyi. Ragyogóak, üzembiztosak a gépek. Például a legutóbbi szombaton az öt masina nyolcvan holdat takarított le. Az ezerötszáz hold- nyi aratás felénél tartunk. — Tudnának ezek még többet is teljesíteni, de elég nagyok a távolságok — Rinyaúj- nép, Somogyaracs — elég nehéz kiszolgálni őket. Dicséret, dicséret. De a gép önmagában tehetetlen tárgy. Alkotó erővé, dolgos társsá csak az ember irányításával válhat. S hogy milyen társ lesz belőle, az jórészt az embertől függ. — Minálunk olyan kombájnosok vannak — egy kis szünetet tart Läufer Imre, tán éppen a megfelelő jelzőt keresve —, akiket csak megálmodni lehet. Amit emberileg meg lehet tenni, megteszik. Nemcsak dolgoznak: szívük van a munkához. Az irodába jövet láttam, amint ápolgatták, javítgatták a gépeket. — Nem kell őket bíztatni. Reggel hatkor már mind a Népbüfé vagy különleges hely? Félóra a finom falatok között Itt gyártják majd as Urebetint, Nikecellgyártás — a felhasználó szomszédságában A felhasználók szomszédságában gyártja a jövőben a nikecelt a Fűzfői Nitrokémia. A rendkívül könnyű polisti- rolhab szállítása ugyanis nem gazdaságos. Ezért az üzem kooperációban új telephelyeket létesít. Az első üzemet a nyírmádoni termelőszövetkezettel közösen hozták létre. A nyírségi gyáregység megkezdte a termelést, és évente 30 000 köbméter könnyű szigetelő anyagot szállít a debreceni és miskolci házgyárnak, valamint mezőgazdasági épületek, illetve admatárolók építéséhez. — Tizennyolc nyolcvan, ke- zétcsókolom. Parancsol még valamit? Kereken húsz forint lesz... Egy kis májat adhatok-e még? Tizenegy. Köszönöm. A baloldali pultnál tolong, aki éhes. A jobboldalinál is búslakodik valaki. Ö a szomjas. Füstölt kolbászok, angol- ss császárszalonnák sora. Sonkák, karmonádlik. Nehéz illatot árasztó sült finomságok: kolbász, hurka, máj. Hosszú sor. Középen talponállókra jellemző, magas étkezőállványok. Vagy harminc embert számoltam meg. Van itt postás, tűzoltó, három hatéi menyecske, matematika szakos tanár, pincér, négy hetesi tsz-tag, vállalati osztályvezető, s két adminisztrátor, akik pirulva vallják be, hogy most éppen munkaidő van, de ők átruccantak egy kis kolbászra. De sietnek ám! A legszélső állványon a sarokra helyezve fél szál hurkáját, mogorva úriember tápCSURKA ISTVÁN HÉT TONNA DOLLÁR 17. Szántód! már feléledt természetesen, és most hármasban esznek. Most van a nagy lakoma. Díszebéd. Szántódi eszik, de másra sem tud gondolni, csak az ötöseire. Ott vannak a tányérja előtt. Ez az egész csak egy villanás. Odaklntről gyanús döröm- bölés. Luciánó érti meg leghamarabb. A boldogságban úszó, korlátokat már nem ismerő társulat tagjai ugrálnak át a kerítésen. Elvégre artisták. Damógvöngyeinek a legnehezebb. Alatta kitörik a palánk. Aztán virágágyakon, mindenen keresztül nyomulnak be: Max, a kis és nagy Damógyöngyei, Viktor, Anita és még sokan mások. A bentielmek annyi idejük sincs, hogy felálljanak, mar itt az egész társulat a szobában. Félrántják az asztaltól a bohócot, előbb csak körbecsőkolják, aztán feldoibálják a levegőbe. És akkor Szántódinak is meg kell értenie, miről van szó. Megérti. S elkeseredése határtalan. A kis Damóforöngyei veszi ezt észre legelőbb, és beledöfi Szántódiba a kést: •— Okos palik, nekem csak négyesem van! Szántódi hivatali szobája. Szántódi betegen, fején vizes borogatással ül íróasztalánál. Előtt! orvosságok. Szenved. Luciánó lassan óvatosan belép a szobába. O is elég komor. Üres tekintettel nézik egymást. Luciánó egy darabig áll előtte, aztán megszólal: — Hívattál, Itt vagyok. Szántódi lassan feláll, jól bezárja az ajtót. — Te gazember, te szemfényvesztő! Hát ennyit ér a szavad ?! Felkapja a kezeügyébe eső első újságot, amelyiknek fő címe: 58 darab öttalálatos egyetlen faluban, és azt csapkodja. Ordít. — Elárultál, tönkretettél. Itt az eredmény. Luciánó most sem zökken ki nyugalmából, annál is Inkább, mivel ártatlan. Kifordítja zsebeit, és mutatja, hogy sem egy fillérje, sem egy érvényes lottószelvénye sincs. Ez a válasza. Szántódi tovább tajtékzik. — Nem érdekel. Egy szavadat sem hiszem. Ismét az újságot csapkodja. — Botrány! Vége a karrieremnek, az üzletről nem is beszélve. Luciánó vállat von, és egy közömbösséget kifejező mozdulatot tesz. Szántódi ettől még dühösebb lesz. — Neked mindegy? — Nagyjából. Ami hasznom nekem ebből volt, van, lesz... — De miért? Miattam? Miattam? Luciánó most egy árnyalattal keményebb és határozot- tab hangot üt meg. — Hála istennek, neked is, nekem is van rendes kenyér kereső foglalkozásunk. Az élet alapja a munka. Szántódi egyszerűen elképed erre. Levegőt sem kap. Aztán végül erőt vesz magán. — Remélem, tudod, hogy öt nyomozó már megérkezett. Luciánó ettől sem jön zavarba, amellett nem is érti. — Milyen ügyben? — Idióta! — Mi nem csaltunk. — Ki hiszi azt el neked? Rajtam kívül ki hiszi el neked? Ezt nem hiszi el senki. — Pedig így van, látod. — Néked most el kell tűnnöd. — Nekem? Miért? — Azért, te szerencsétlen, mert ha ezek rájönnek, hogy te előre tudod, úgyis lakat alá tesznek. — Engem? — Téged, hát! — S ugyan miért? Talán lálkozik. Pontosabban: hihetetlen gyorsasággal tömi magába az eledelt. Foszlott ingéből izmos karok bújnak elő. Egy szót sem hajlandó szólni. Népbüfé? Nem. A hivatalos megnevezés szerint: Finom falatok boltja. Megállás nélkül folyik a kiszolgálás. Vajon miért ilyen nagy a becse a háziasán készült ételeknek? Mert rangjuk van, tagadhatatlan. Bizonyítja ezt az itteni forgalom, de még inkább a sok megtollasodott la- cikonyhás, pecsenye- és kolbászsütő. A finom falatok divatja a hagyományban és az újdonságban gyökeredzik. A faluról a megyeszékhelyre utazó egyszerű ember itt találja meg leginkább az otthoni ízeket, zamatokat, s nem kell tőle idegen, ismeretlen — s így egy kicsit gyötrelmes — procedúrákon átesni: itt nem létezik az étlap, a fehér kabátos pincér, és azok a kis szertartások, amelyek együtt jártilos eltalálni a nyerőszámokat? Szántódi széttárja a karját. Ekkora értetlenséggel és naiv- sággal szemben tehetetlennek érzi magát. — Mondd, hát te teljesen hülye vagy? Te nem itt élsz? Mit gondolsz, tűrni fogják ezt? Hát ki fog lottózni ebben az országban, ha kiderül, hogy minden héten tied az ötös találat Vége a bulinak. Én magam is úgy terveztem, hogy havonta csak egyet dobunk be, egy ötöst, és mellette kis négyeseket. A páratlan heteken. És azokat sem mindig itt, természetesen. Hol itt, hol ott. De hát ennek vége, barátom. Most jönnek a nyomozók, és nagyon barátságosan ugyan, de annál határozottabban felkérnek, hogy ne foglalkozz a lottóval. S ha nem kapják meg a szükséges garanciákat, akkor megteremtik. Luciánó ezt sem érti. — Megteremtik? — Igen, kérlek szépen. Elraktároznak egy olyan helyre, ahol csak nagyon elvétve kerül a kezedbe lottószelvény. — Ezt nem tehetik. Rám itt szükség van. Én minden este a szünet előtti utolsó számot csinálom a műsorban. Szántódit ez most már nem érdekli. Már döntött. Parancsol, A szekrényből elővesz egy postás egyenruhát. — Ezt most azonnal vedd fel! (Folytatjuk.) nak az étkezéssel minden vendéglátóhelyen. Másrészt az üzemi koszton élő városi ember számára az újdonságot, a változatosságot jelenti a laktató, fűszeres, nehéz hurka-kolbász. A bolt középső része, ahol tulajdonképpen az étkezés folyik, eltér a bisztrók, kiskocsmák, butikok képétől. Szembetűnő, hogy hiányzik az étkezés utáni csendes Vagy kevésbé csendes kvaterkázás, a sörözgetés. A boltban nem árusítanak szeszt. Nagyon helyes! Üzleti, szempontból sem megvetendő, hiszen aki elfogyasztja a maga adagját, mindjárt átadja a helyét a következőnek, s gyorsan, folyamatosan mehet a kiszolgálás. Apadnak a hurkahalmazok és a kolbászhegyek. Nehéz tehát néhány típust megfigyelni, de azért így is akad egy-kettő. Bejön a nagyhangú, beáll a sorba. Tolakszik, könyököl, s mindent kifogásol: miért nincsenek nagyobb kolbászok, fuj, ,de gusztustalanul zsírosak az I evőeszközök (ebben persze | messzemenően igaza van), ♦ majd amikor rákerül a sor, hájrom kiflivel békésen távozik, í A mohó tányérja roskadozik: ♦ a bolt teljes választékából kós- | tolót kér. Cuppog, csetteg, egy- |egy öt dekányi falat egyszerre I tűnik el a szájában. Arca zsí- jrosan fénylik, szeme elmélyült, ♦ extatikus mámorban csillog. ♦ Számára megszűntek a külvi- Jlág zajai, színei, egy dologra |koncentrál csak: az ízekre. Bejgyömöszöli szájába az utolsó ♦ tízdekányi pecsenyét, felnéz, | letörli az állára cseppent zsírt, |s nagyot sóhajt. Elégedett. ♦ Kibogozza az aprópénzt a I zsebkendő sarkából, átszámol♦ ja vagy háromszor, s izgatottan lesi az ártáblát; összead, I kivon, szoroz, oszt a félszeg. | »Egy közepes kolbászt, vagy ♦ mit is mondok, inkább egy I olyan hurkát kérek.« Csodál- Ikozik, hogy maradt még egy I tízese. Többet már nem mer ♦ kérni, inkább két colát vesz, bár a másodikat már nem tudja meginni. Kézzel fogja a hurkát, s nem veszi idénybe a kést, villát. • — Tizennyolcnyolcvan kezét csókolom ... parancsol még valamit?, Kereken húszforint lesz. . . Esetleg egy kis má- Jjat...? Tizenegy. Köszönöm. I Népbüfé? Különleges igé- jnyek extra boltja? ♦ Egyik sem. Illetve mind a I kettő. Mindenesetre a megyeiszékhely egyik leglátogatottabb | üzlete ez az Ady Endre utcá- I ban. Csupor Tibor gépen mászkál. Készíti • munkára. — Valamennyien szerelők. Ez azért is jó mert télen ők javítanak, s tulajdonképpen maguk látják hasznát vagy kárát, amilyen munkát végeznek. Név szerint kerülnek szóba: Somogyi József és öccse, Lóján István és Kerényi Dezső, Bakó József és Kisvukman Sándor, Rajnai József és fia, Szlánkó László és Tóth Imre. Mióta beszélgetünk? Nem néztük az órát. Aztán az aratást követő utómunkák — szalmaletakarítás, tarlóhántás (»... a két nagy Dutra csak úgy száguldoz a földeken«), zöldtrágyavetés — felidézése más után fordulatot vesz a beszélgetés. — Az év felén túl vagyunk, összehasonlíthatatlanul jobban állunk, mint tavaly. — Egy rossz év után mindenki összeszorítja a fogát, tárgyal, tanakodik, és akar: jobban kell csinálni! Jobbéi! — Csupáncsak a gabona duplája a tavalyinak... — Mi azt valljuk, hogy tavaly sem csak az időjárás volt az oka a rossz évnek, és most sem csak a kedvező időjárásnak köszönhetők a jó eredmények. — Az egész növénytermesztés most olyat mutat, amit ha nem is növelni, de legalább stabilizálni kellene. Persze, sok van még vissza. Még sok minden történhet. Az aggodalom pillanatnyi csöndje nyomaszt. De csak másodpercekre. — Az az igazság, hihetetlenül sokat jelentett, hogy az idén eddig több mint kétmilliót fordítottunk gépvásárlásokra. (A korábbi években a növénytermesztés beruházásaira hat—hétszázezer forint jutott.) Egy biztos: jelenleg nincs egyetlen olyan kultúránk sem, amiből kiesés mutatkozna. — No, és az állattenyésztés is jóval többet ígér, mint tavaly. Akkor 2040, most háromezer hízót adunk el, s a kétszáz hízómarha után is terven felüli bevételt várhatunk. — Az első félév mérlege tehát nagyon kedvező. — Nagyon kell a mezőgazdaságnak egy jó év. Kilenc- venkét forintot terveztünk egy tízórás napra. Ezt tudjuk fizetni. A többletre azért van szükség, mert tavaly felemésztettük a kis tartalékainkat, és most szeretnénk visszatenni »a perselybe«, amit kivettünk belőle... A beszélgetés hosszan elhúzódott, nehezen szakadt vége. Valóban különös esemény nem került szóba. De ahol emberek élnek, dolgoznak, ott mindig történik valami. S ami itt történt, az első félévben, arról érdemes beszélgetni. Vörös Márt» Közületek és magángépkocsi- tulajdonosok, FIGYELEM! akkumulátortöltő és -javító RÉSZLEGÜNK megkezdte működését. Rövid határidővel vállaljuk akkumulátorok töltését és javítását. Selejt akkumulátorokat vásárolunk. Mindenféle típusú lökésgátló felújítását vállaljuk. ÓBUDAI GÉPIPARI SZÖVETKEZET 1. sz. TELEPE, MARCALI __________________(14198) E S OMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1971. július 18.
