Somogyi Néplap, 1971. július (27. évfolyam, 152-178. szám)

1971-07-18 / 167. szám

Városkutatás, városfejlesztés Wem tévedünk sokat, ha Kt állítjuk, hogy a város és az emberi civilizáció lénye­gében egyidőseik. A világ el­ső városait több ezer eszten­dővel időszámításunk előtt alapították, s jól nyomon kö­vethető a fejlődés az ősrégi településtől napjaink metro­polisáig. Az elmúlt évszázadok és évezredek városait a szükség szerűség, a célszerűség és a szokás alakítgatta, miután bi­zonyos természeti tényezők már eleve adva voltak. Ehhez képest a mai, nagyipari jel­legű századunk — és a föld minden korábbinál nagyobb mértékű benépesedése — egé­szen új problémákat vet föl, s ezért ma már tettlegesen kell beavatkozni a városi struktúrák alakulásába, illet­ve új, tudományos alapokra kell fektetni — a korábban jobbára csak ösztönös — vá­rosfejlesztést. Összenőtt városok Már jó ideje felmerült a gondolat, hogy létezik a vá­rosnak bizonyos optimális nagysága, s az ezen határon túl növekvő városokat növe­kedésükben korlátozni kell. Sajnos, ez nem mindig sike­rül, mint azt New York, To­ldó, London stb. esete Is pél­dázza, ahol már egyre nehe­zebben oldható meg a közle­kedés, akadozik a víz- és az energiaellátás, sok gondot okoz a szennyvízelvezetés, a levegő szennyeződése pedig már-már a kritikus határt éri el. Ügy látszik, hogy a sze­mélyautó mind nagyobb mér­—- állítják a futurológusok. A szaporulat nagy része — várhatóan — városokba fog tömörülni, új épületek, laká­sok millióit kell részükre fel­építeni a következő 90 év alatt. így az egymásba folyó metropolisok utódaiként létre­jövő megalopolisokat még nagyobb települési egységek, az un. ecumenopolísok (orszá­gokat és kontinenseket átfo­gó városhálózatolt) fogják kö­vetni. Akik ellenzik a városok egyre nagyobb elterebélyese- dését, a magas házak építése mellett törnek lándzsát. Két­ségtelen, hogy a nagy, illetve magas épületeknek olyan elő­nyös tulajdonságaik vannak, amelyekről a jövőben sem le­het lemondani (kisebb terület­felhasználás, kedvezőbb köz­művesítés stb.). A metropolisok terjeszkedé­sét egészséges és mértéktartó irányba terelő elgondolás az ún. szalagházak építése, mely egy bizonyos vonalra kon­centrálja az adott terület la­kosságát. Természetesen, fel­használva a legegészségesebb környezettel és legszebb Idló- tással rendelkező (ugyanak­kor könnyen közművesíthető és jó közlekedési kapcsoló­dású) vonalakat. Hazai gondok Nem sok ország van a vi­lágon, ahol a népességnek mintegy 20 százaléka él a legnagyobb városban — Bu­dapesten —, amely lélekszá- mát tekintve tízszer akkora, mint a soron következő tele­pülés. Magyarország még sok tekintetben előtte áll azoknak a műszaki változásoknak, amelyek — főként a nyugati országokban — a település- rendszer átalakulásához vezet­tek (itt elsősorban a személy­autó tömeges elterjedésére kell gondolnunk). Amikor hazánkban kiépül majd a megfelelő úthálózat és sokkal jobb lesz a gépkocsiellátott- ság, nagyobb szerepet kaphat­nak az ún. régióközpontok, fejlődésük dinamikusabbá vál­hat, s ezzel általában a ma­gyar településfejlődés jellege is megváltozhat A ma általában kívánatos­nak tartott decentralizáló vá­rosfejlődéssel szemben ugyan­csak elképzelhető alternatíva Magyarország olyan mértékű városi fejlődése, ami hazánkat — talán egy kis túlzással fo­galmazva — »városállammá* változtathatná. Városközpontok fejlesztése A nálunk már fejlettebb településrendszerrel rendel­kező országok tapasztalatai­ból azt szűrhetjük le, hogy városaink jövője a városköz­pontok életképes fejlesztésé­től függ, s ennék párosulnia kell a szuburbanizáciő na­gyon is kívánatos folyamatá­vá’ Ami pedig a futurológusok által vázolt ideális — bár egyelőre utópisztikus — vá­rosok kialakulását illeti, azoknak megvalósításához, a gyorsan szaporodó emberiség lakásgondjainak megoldásá­hoz a háború nélküli világ fi­zikai és szellemi energiájá­nak hatalmas koncentrálásá­ra lesz szükség. A budapest-űjpalotai leendő városközpont. Egy „nagyhatalom“ diplomata ja Beszélgetés Macskásy Attila Beke Manó-díjas matematikatanárral tékű elterjedésével egészsége­sebb irányba halad a meglevő városok fejlődése flha már a növekedésüket nem is lehet csökkenteni), mivel kertváro­sok (szuborbok) épülnek ki a városok szélén. Ebből viszont az a visszás helyzet adódik, hogy egyes világvárosok át­mérője a 80—100 kilométert is eléri, sőt túl is haladja. E folyamat az ún. kanurbácíó- hoz vezet, amely alatt a. vá­rosok összenövését értjük." A szuburbanizáciő végered­ményben egészséges terjesz­kedési folyamat lenne, ha az ipar megmaradna az eddigiek során jól-ro6Szul körülhatá­rolt helyén, s nem terjesz­kedne a kertvárosok irányába. S amikor a kereskedelem a maga üzleteivel, áruházaival, raktáraival is terjeszkedni kezd, a kertvárosok elveszí­tik eredeti rendeltetésüket, maguk is a terjeszkedő nagy­város részei lesznek. A jövő városa Számolni kell azzal a vi­lágméretű tendenciával, hogy az emberek többsége város­ban akar lakni már ma is, de a jövőben még inkább, s el­hagyja a kisebb településeket, népessége még nem éri el a 4 milliárdot, addig 2060-ra kb. 45 milliárdra (!) szaporodhat N em tudom ki gyártotta ezt a szót, s pontosan milyen célból. Tény azonban,' hogy azóta széles körben alkalmazzuk. Alany­ként, állítmányként, jelzőként, sőt néha állapothatározóvá da­gad ... S tartalmához híven — így uborkaszedés és ková­szolás idején használatos. Rossz műsorok, üres székso­rok, ásító szájak és fülledt meleg... De valljuk meg: van ebben a szóban némi megbocsátás is. Hát persze, uborkaszezon. Ilyenkor nyaralnak a művé­szek is. Nyaralnak a színé­szek — vagy éppen pendliz­nek — nyaralnak a népműve­lők, vagy éppen őket is mű­velik. Az uborkaszezon azon­ban lehetőség is. Lehetőség mindazoknak, akik a közön­ség szórakoztatásáról, szabad­idejének tartalmas eltöltéséről gondoskodnak. Színészek, könyvtárosok, népművelők, múzeumi szervezők, tárlatve­zetők. Nekik is — és minden­kinek — jár a pihenés nyáron. De ami fő: a pihenés koránt­sem tétlenség, és korántsem a szabadidő agyonverése — a dolgozók számára. Éppen ezért nem szabad minden fenntar­tás nélkül belenyugodni az uborkaszezonba. Kellő szerve­zéssel megoldható a szakem­berek nyaralása, szabadságo­lása úgy is, hogy az uborka- szezon minél kisebb mérték­ben éreztesse hatását. A ív­ben zenés műsorok, sorozatok követik egymást. Es vetélke­dők. Áthidaló megoldás lenne ez? Korántsem. A nyári mű­sor — úgy látszik — jobban sikerül mint a megelőzőek. £s a mozi is jó filmeket ígér a nyáron. Mintha sikerült volna kiszűrni a tipikus »szezontü­neteket«. Rájöttek, hogy július és augusztus korántsem sziru­pos limonádéfilmek évada... V an uborkaszezon még­is? Sajnos, igen. Mondani se kell, hi­szen benne élünk. Az embe­rek nyáron szeretnek levegőn, zöldben szórakozni. Kiváló le­hetőség lenne a szabadtéri színpad. De Kaposváron nincs. Sajnos, olyan ósdi vesz- szőparipa lesz ez már, amin lassan unalmas lovagolni. Ha óriási anyagi áldozatokkal járna, ha nem lenne mit be­A DUNÁNTÚLON egy em­ber kapta meg az idén a Be­ke Manó-díjat: Macskásy Atti­la kaposvári matematikatanár. Ügy is mondhatnánk, hogy emlékiratainak csak záradé­kába kerülhetne ez a nagy­szerű elismerés, hiszen három éve nyugállományba vonult már. Negyven évi munkálko­dás után csukta be maga mö­gött a középiskola kapuját. Kapcsolata az oktatómunkával azonban ugyanolyan élénk mint régen: ma is naponta többször csengetnek ajtaján diákok, s konzultáló tanár több éve a Pécsi Tanárképző Főiskola megbízásából. Sokré­tű, nehéz és időigényes feladat lépést tartani az egyetemek legújabb igényeivel. De tudo­mányos jellegű, társadalmi vállalásai is erre serkentik: alapító elnöke volt hét-nyolc évvel ezelőtt a Bolyai János Matematikai Társulat somogyi tagozatának; s ma is ezt a tisztet tölti be. Portréjának megrajzolásá­ban egyszerre a legerősebb és leglágyabb vonásokkal kellene hangsúlyozni egyéniségének azt a pontját, amelyen a mate­matikus és az ember találko­zik. Azt az ötvözetet kellene elemezni, amely éppen a ma­tematikát oktató pedagógusok között olyan ritka: jó szakem­ber és jó nevelő. Matematika­tanár, akitál nem félnek a di­ákjai. Azért talán, mert maga is sokáig volt diák? (A Ko­lozsváron szerzett matemati­ka—fizika—kémia szakos dip­loma után Szegeden megsze­rezte a magyar oklevelet is, majd elvégezte a tanítókép­zőt.) Vagy mert minden egyes szava attól fügött, hogy előző gondolatait hogyan értették meg tanítványai? Somogybán 1945 óta él csa­ládjával Balatonlellén Iskolát szervezett, Csurgón pedig a pa­rasztdolgozók tanítóképzőjét. Ott történt meg, hogy saját édesapjának (aki ott osztály­főnök volt) lett az igazgatója. A- Macskásy családban sok minden természetes volt Az is, hogy Attila matematikata- tanár lesz, hiszen az apa, az anya, a nagyapa, a nagymama és a testvérek is ennek a tu­dománynak a »rabjai«, oktatói voltak. öt gyermeke közül négynek szintén mindennapos köze van a matematikához, és már az unokák között is (most várják a hetediket) »kiugrott« a tehetség: az ötéves kislány legkedvesebb elfoglaltsága, hogy törteikkel számol. A BEKE MANÖ-EM- LfiKDlJ egy egész matema­tikus família elismerése is. — Az igazság az, hogy az »át­lagember« nem sokat tud Beke Manóról, s egy­általán, a ma­tematikatör­ténet fejezetei­ről sem. — Ügy van, a matematikát sokan eleve megközelíthe- tetlennek, ne­héznek tartják. Beke Manó egyébként 1946-ban halt meg, tanár volt a budapesti egyetemen. Ki­váló szakmun­káin matema- tikusnemzedé- kek nevelődtek föl. A differen­ciális integrálszámítást hosszú ideig az ő tankönyvéből taní­tották. S nevével alapítottak emlékdíjat, amelyet a mate­matikai oktató- és népszerű­sítő munkában kiváló pedagó­gusoknak adományoznak éven­ként. Az idén öten részesül­tünk ebben a kitüntetésben. — Hogyan vélekedik erről a gyakran hangoztatott humo­ros mondásról: igaz, hogy kis ország, de matematikai nagy­hatalom vagyunk? — Elfogadom, helyénvaló­nak tartom én is. Bizonyság­képpen a kevésbé közismert matematika történetéből hoz- zok példát. A nemzetközi ma­tematikai irodalomban szám­talan tételhez fűződik magyar tudós neve: Fehér Lipóté, Ke­rékgyártóé. Szőkefalvy Nagy Gyulának olyan munkája — a komplex függvénytan — forog a világban, ami egyedülálló. De a sorba a legifjabb gene­ráció is egyenrangúan illesz­kedik be: a diákolimpiákon évről évre csaknem valameny- nyi első díjat magyar gyerek szerzi meg. Említhetném sa­ját édes öcsémet is: tanítvá­nyom volt, most Kanada sakk­mestere, egyetemi tanár. A matematika mumus, fél­nek tőle, nem értik — mond­ják. A magántanítványok ja­va része olyan, aki magabizto­sabb tudást akar szerezni. De a magánórákon? — kérdezhe­ti bárki. Bonyolult dolog eZ nagyon. Egy biztos, az oktatás­nak a menete nagyon merev, a gyakorlatra kevés idő jut. Nem a gondolkodtatásra for­dítják a legtöbb energiát, ha­nem a formai külsőségeknek akarnak eleget tenni a mate­matika oktatásában. A felsza- badultabb tanulás nagy gát­jának látom a jegyeket is ... bár egyelőre nincs korszerűbb megoldás. EL KELL FOGADNUNK a bírálatot, kevesen tanítják jól a matematikát, még akkor is, ha egyébként kiváló ismerői a tudománynak. A merev tan­könyveket mindig is föl lehe­tett oldani, diákközeibe lehe­tett hozni. Rugalmassággal, egyéni ötletekkel. A fejlődés érdekében már az egyetemen sok oldalról kellene ellenőriz­ni a rátermettséget és ily mó­don reformálni a tanárképzést. A külföldi tapasztalatok azt bizonyítják, könnyedén is le­het matematikát tanulni — s tanítani. Bán Zsuzsa Van miből, de nincs hova Egészen kivételes eset. Ha valamilyen vállalat vagy in­tézmény nagyobb beruházást tervez, általában az a panasz, hogy nincs miből vagy nem elég a rendelkezésükre álló pénzösszeg. Az OTP-nek lenne pénze egy új, a megnövekedett igé­nyeknek megfelelő székház építésére. mutatni, akkor értenénk a hiányát. Nehéz szervezni nyá­ron a Latinca Művelődési Központba embereket. És ez érthető. Falak között, fülledt melegben senki sem szeret szórakozni... Van olyan hely is, ahol foj- tóan »tombol« az uborkasze­zon. S ez a vidék. Kisebb-na- gyobb községeink. Nem tudom az arra illetékesek vették-e már a fáradságot, hogy végig­járják ezeket a fr^/akat va­sárnap délután, akár Nagy­atád, akár Marcali irányában, vagy végig a Kapos mentén — bárhol Somogybán. Vasárnap délutánonként üres az utca, a »kocsmahivatalban« zajlik az élet, s legfeljebb a futball­meccs csábítja a fiatalokat. Felöltöznek ünneplőbe az ün­nep délutánján, és csoportba verődnek. A tizenévesek. Le­het, hogy ez régente is így volt, a kocsma előtt vagy a templomtéren, de nem hiszem, hogy ez követendő »népi ha­gyomány« lenne. Pár eszten­deje divatoztak még az ifjú­sági találkozók, baráti gyűlé­sek, druzsbák — tábotűzzel, műsorral, kultúrversennyeL Ez mind-mind »apályát« éli. És mi »jött« a helyébe? Na, igen, a falu gondoskod­hatna saját magéról — mond­hatná valaki. Csakhogy a helybeli irodalmi színpad vagy néptánccsoport erejét kimerí­tette a kora tavaszi szereplés. Van viszont nekünk Somogy­bán nem egy megyei, sőt or­szágos hírű irodalmi színpa­dunk és néptánccsoportunk! És valljuk meg: régente egy színház is megirigyelhette vol­na, annyit turnéznak ők, 'és nem kevés a külföldi szerep­lés sem. Mégis megkérdem; nem volna-e időszerű egy ré­gi jelszót módosítva idézni számukra: Ismerd meg hazá­dat — szórakoztasd hazádat is!? T udom, hogy nagy ran­got s elismerést je­lent a Balaton-parti, a Duna-kanyarbeli vagy kül­földi fesztiválokon részt venni. De nem ártana ilyenkor egy kicsit többet szerepelni me­gyehatáron belül is, ellátogat­ni falusi színpadokra is. Hogy miért, arra nem kell hivatko­zás. S hogy mennyire kell, azt nagyon tanúsítja a falusi uborkaszezon, amely — sajnos — messzire megelőzi az érés és nagyon is túléli a szedés idejét. Tröszt Tibor Mi késlelteti hát? — Tulajdonképpen mégis csak a pénz — mondja Ben- cze József, az OTP igazgatója. — Olyan székházat szeret­nénk építehi, amely méltó az intézmény megnövekedett je­lentőségéhez. Az is természe­tes, hogy egy ilyen épületnek a tervezett új városközpont­ban a helye Kaposváron. És itt a bökkenő: a városköz­pont kialakításának terve év­ről évre húzódik. Le kellene bontani az Engels utca és a Május 1. utca egy részét, és az ott lakóknak lakás kellene. Ehhez körülbelül 70 millió fo­rintra volna szükség. Ennyi pénze pedig egyelőre nincs a városi tanácsnak. Emberek tömege ácsorog, ül- lögél vagy tolakszik az OTP félfogadó helyiségében. Csúcs­forgalmi időben sokszor há­romszázan tolongnak a pultok előtt. A pultok mögött pedig egymást érik az íróasztalok. Hogy ne legyen zsúfoltság ott, ahol száz ember dolgozik a harminc alkalmazottnak szánt munkahelyen ? — Az országban Somogy az egyetlen, ahol az OTP megyei igazgatóságának megfelelő el­helyezése megoldatlan — foly­tatja Bencze József. — Az OTP 1972. január 1-ig átveszi a Beruházási Bank működési területeinek egy részét. Nem vehetné át az épületet is? — Dehogynem. Sőt: a Nem­zeti Bank új székháza elké­szül az év végére, tehát az üresen maradó régi épület is a miénk lehetne. Ez kínálkoz­na átmeneti megoldásként Már folynak is a tárgyalások a központok között, vezérigaz­gatói szinten, de hogy a tár­gyalások mikor eredményez­nek intézkedést, az egyelőre rejtély. ft 1*. SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1971. jólfa»« *•­5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents