Somogyi Néplap, 1971. július (27. évfolyam, 152-178. szám)

1971-07-18 / 167. szám

EGY HÉT a világpolitikában így látta a hetet kommentáterunk, Pálfy lúzsef: A vilég különböző tájain történteket nem lehet mindig csak európai észjárással meg­ítélni, kizárólag európai szem­mel nézni. Az »ahány ház, annyi szokás« — a nemzet­közi életben is igaz... Rabatban a hét elején a lát­szatra mit sem adva, a lehető legsommásabb mó­don végezték ki a július 10-i puccskísérlet vezetőit. Tíz kivégző osztag golyóitól omlott a földre négy tábor­nok és hat ezredes. A hiva­talos közlés — nyilván belső használatra, egyrészt az elret­tentést célozva, másrészt a ki­rály melletti kiállás jeleként értékelve ■— sietett hírül ad­ni, hogy a sortűz eldördülte után a kivégzést végignéző tisztek odarohantak a hullák­hoz és — leköpdösték. Az úgynevezett »civilizált világ« elszömyedt. Sok hang hallat­szik a rövid úton történt ki­végzés miatt, a széplelkek szót emelnek az ellen, hogy Marokkó királya nem állítot­ta hadbíróság elé a lázadókat, hanem csak úgy egyszerűen végzett velük... Miért? Vajon II. Hasszán és hírhedt bel­ügyminisztere, Ufkir tábornok akármilyen hadbíróság! ko­média végén nem ugyanúgy a falhoz állíttatta volna a monarchia és a monarcha el­len támadt tábornokokat, fő­tiszteket? Marokkó as arab világ legnyugatibb csücskében — nyugatbarát politikai rendszerben él. Washingtonban és Párizsban felszisszentek a Rabatban tör­téntek láttára-hallatára:, a marokkói vérengzés diszkredi- tálja a velük szövetséges Jó­zsimét! (Nem mintha például Ufkir tábornok eddig is »fé­lelem és gáncs nélküli lovag« hírében állott volna.., Még mindenki emlékszik arra, hogy az ő emberei rabolták el 1965 októberében, fényes nappal, Párizs szivéből a Lipp-étte- remnek szinte a küszöbéről a haladó baloldali politikust, II. Hasszán rendszerének demok­ratikus „ellenfelét, Ben Bar­kát. A tekintélyes francia he­tilap, az Express leleplezése szerint Ben Barkát egy Pá­rizs környéki villába hurcol­ták. Itt, a titokban Párizsba RZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA Hétfős Elutazott Budapestről Mah­moud Riad, az EAK kül­ügyminisztere. Keddi Rabatban kivégezték a ka­tonai lázadás tíz vezetőjét. Szerda: Jordániában a király csa­patai megtámadták a pa­lesztin gerillákat. Csütörtöki A párizsi Vietnam-konfe­rencián az amerikai kül­döttség tartózkodott az ál­lásfoglalástól a DIFK bé­ketervével kapcsolatban. Péntek: Mxon elnök bejelentette, hogy 1972 tavaszán Peklng- be látogat. Szombat: Klrc&schlSger osztrák kül­ügyminiszter befejezte rá­mái tárgyalásait. siető Ufkir tábornok, a marok­kói belügyminiszter, saját ke­zűleg szúrta Le, majd — a francia titkosszolgálat egyes embereivel összejátszva — a hullát Orly repülőteréről egy marokkói gép fedélzetén ha- zacsempészték. 1967-ben a pá­rizsi bíróság Ufkir távollété­ben megtárgyalta az utóbbi évtized leghajmeresztőbb po­litikai krimijét és a marok­kói belügyminisztert; — halál­ra ítélte!) De Gaulle Franciaországa még nem bocsátott meg Uf­kir Marokkójának. A tábor­nok-elnök halála után gyorsan feledni tudták a Ben Barka- botrányt Marokkó ugyanis több szempontból fontos Franciaországnak. A párizsi »mediterrán érdekövezetben« fekszik. Itt él a legtöbb fran­cia telepes, kereskedő — az egykori gyarmatosítók hátvéd­hada. A marokkói bányák tetemes része a francia tő­késeknek hajt hasznot. S ami Párizs számára szintén lét­kérdés: ha nem a francia be­folyás érvényesül itt, akkor megjelenik az amerikai! A hét másik nagy szenzá­cióját Nixon amerikai elnök szolgáltatta, amikor a »kaliforniai Fehér Házban«, azaz San CIcmcnte-1 nyaralójában rövid nyilatkozatot tett s közölte, hogy pekingi meghívást fogadott el! A kínai meghívó fél gon­dolkodását csakúgy, mint az Az NDK és Lengyelország miniszterelnökének megbeszélése Közlekedési együttműködési szerződést írtak alá Szombaton Berlinben kö­zös közleményt adtak ki arról a megbeszélésről, amelyet pénteken folytatott egymás­sal Willi Stoph, az NDK mi­niszterelnöke és Piotr Jaro- szewicz lengyel miniszterel­nök. A közlemény megállapít­ja, hogy az NDK és Lengyel­ét Kanadai KP tiltakozása A Kanadai KP Központi Bizottsága levelet intézett Trudeau miniszerelnökhöz Macdonald hadügyminiszter­hez, a haladó konzervatív és az új demokrata párt vezetői­hez és ebben tiltakozott amiatt, hogy a kanadai kor­mány támaszpontot bocsátott az Egyesült Államok hadse­regének rendelkezésére. A kanadai kommunisták követelik, hogy az amelika! katonák azonnal szüntessék be hadgyakorlataikat és a Kanada felett végzett járőr- repüléseket. ország megerősítette azt a meggyőződését, hogy egy eu­rópai biztonsági értekezlet mielőbbi összehívása hozzájá­rulna az európai feszültségek megszüntetéséhez és a béke biztosítósához az európai kon­tinensen. Hangsúlyozták, hogy a szi­lárd szövetség a Szovjetunió­val és a Varsói Szerződés államai között fennálló szer­ződés megerősítése döntő fon­tosságú a szocialista közös­ség államai biztonságának és további fejlődésének szem­pontjából, s egyben a béke biztosítósának fontos előfelté­tele. A két fél megelégedéssel állapította meg, hogy a két ország gazdasági, tudományos és műszaki együttműködése jó eredményekre vezetett, és ezt az együttműködést az ipar fontos területein továbbfejlesz­tik, A lengyel miniszterelnök lá­togatása alkalmával Stoph és Jaroszewicz szerződést írt alá a két ország együttműködé­séről a közlekedés területén. (MTI) * amerikai meghívott logikáját, európai aggyal aligha tudjuk követni. Egyfelől az utoDó évtized pekingi politikájának sajáton elemeit kell számba vennünk, másfelől az ameri­kai szokások, erkölcsök isme- retjében kell végiggondolnunk, ami történt, történik és tör­ténni fog. Kínai népmesék furfangos fordulataira, látvá­nyos leleményére éppúgy utalhatók, mint a politikai prakticizmus primitív elemei­re — ezek együtt adhatják a pekingi meghívás magyaráza­tát. A mai kínai vezetők vá­ratlan lépése szinte gyökeres szakítást jelent eddig hirde­tett elveikkel. Mindenesetre érdekes lesz annak megfigye­lése, hogyan fogja a megle­petésszerű változást a kínai propaganda megmagyarázni a hazai közvéleménynek és az amerikai imperializmus ellen küzdő ázsiai népeknek. Ami Amerikát illeti: Wa­shingtonban azt remélik, hogy az alku nyomán valami »busi­ness« sikerül. Egyrészt Indo­kínában, másrészt magával Kínával, ezzel a sok százmil­liós fogyasztóval. Ami a bejelentés lényegét és következményeit Illeti: az államközi kapcsolatok norma­lizálására irányuló törekvése­ket csak üdvözölni lehet, mint a békés rendezésre irá­nyuló szándékot, ennél töb­bet mondani azonban pilla­natnyilag csak jóslás lenne. A fejlemények világíthatják meg, milyen célok szolgálatá­ba állítják majd ezt a látvá­nyos fordulatot, Peking és Washington közeledését. , És milyen függő kérdéseket old meg ez a közeledés, és mi­lyen áron? Minden, kivétel nélkül minden ettől függ! Hangsúlyozni sem szüksé­ges, hogy a bejelentésnek a kínai—amerikai politi­kában bekövetkezett for­dulatnak rengeteg újabb és régi vonatkozása van. A kérdés rendkívül bonyolult és a kényes problémák egész sorát veti fel. Például: mit jelent ez az Indokínai rende­zés szempontjából? Változik-e Washington magatartása Kína ENSZ-tagságával kapcsolat­ban? A Washington felé tett kínai lépést követi-e a szov­jet kapcsolatok javítására irányuló pekingi törekvés, vagy továbbra is szovjetelle­nes marad Kína magtartása? A kérdőjelek erdeje sora­kozik a pekingi és washing­toni bejelentés mögött Csak a jövő adhat választ azokra a kérdésekre, amit a történtek felvetnek. Amerikai szenátorok és képviselők óvatosságra intenek A Nlxon-beje’.entés körülményei A Nixan-bejelentés keltette izgalmak első hullámának el- ültével az Egyesült Államok­ban mind többen mutatnak rá, hogy Washington és Kína kö­zött óriási mennyiségű meg­oldatlan probléma halmozódott fel és a két ország közötti né­zeteltérések az évek hosszú látogatással összefüggő kérdé­seket. Észrevehető az is, hogy a kongresszus konzervatív szár­nyában Nixon váratlan beje­lentése zavart és értetlenséget keltett. John Tower texasi konzervatív szenátor például kijelentette: »Megdöbbentett mondotta: »Távol-keleti szö­vetségeseinket Tajvant, Dél­Koieát és másodat biztosítani kellene arról, hogy a látogatás nem befolyásolja hozzájuk fű­ződő kapcsolatainkat és sem­miféle jövőben kötendő meg­állapodás nem veszélyezteti őket«. » * * A párizsi utcán. Párizsban is kfnai látogatásáról szóló hir. talmas főcímét böngészi két során át fennmaradhatnak. A szenátorok és képviselők többsége üdvözölte Nixon el­határozását, viszont figyelmez­tetnek arra, hogy a kínai- amerikai viszony váratlan ol­vadásához nem szabad túlzott reményeket fűzni. Fulbríght szenátor például hangoztatta, hogy a bejelentett látogatás örömmel tölti el. Ugyanakkor várható — mondotta —, hogy ha a látogatás nem jár siker­rel, akkor Washington és Pe­king kapcsolatai még a ko­rábbinál is terheltebbé válnak. A szenátus külügyi bizottsá­gának elnöke egyébként nyi­latkozatában javasolta, hogy Kissinger, a bejelentett láto­gatás szervezője, jelenjék meg a külügyi bizottság előtt és együttesen vitassák meg a nagy figyelmet keltett a Nixon KépUnkön: A France Soir ha­olvasó. az elnök Bejelentése. Fogal­mam sincs arról, hogy mi in­dokolta az elnöknek ezt a lé­pését«. Strom Thurmond dél-karoli- nai szenátor a következőket A Fehér Ház egyik szóvivő­je pénteken este kijelentette, nem valószínű, hogy Nixon amerikai elnök még az idén megvalósítja tervezett pekingi látogatását. Nyilatkozata sze­rint az sem tűnik valószínű­nek, hogy a Kínai Népköztár­saság és az Egyesült Államok között még a látogatás előtt létrejönnének a diplomáciai kapcsolatok. A szóvivő hozzá­fűzte, hogy az Egyesült Álla­mokban Nixon tervezett láto­gatásáról az elnökön, tanács­adóján, Kissingeren és magas­rangú politikusok szűk cso­portján kívül senki sem tudott. Az amerikai külügyminisz­térium egyik szóvivője pénte­ken azt hangoztatta, hogy az Egyesült Államok kormánya a csütörtöki bejelentés előtt mintegy húsz országot tájé­koztatott az elnök tervbe vett kínai látogatásáról. A szóvivő nem volt hajlandó felsorolni, hogy milyen húsz országról van szó, de jól értesült körök tudni vélik, hogy ezek között van Tajvan, Nagy-Britannia, Franciaország, japán, az NSZK, Dél-Korea és Ausztrá­lia is. Az illető országok nagy­követei közül egyeseket Nixon maga hívott fel telefonon, má­sokkal pedig Rogers külügy­miniszter közölte a hírt. Egyes politikai körök Washingtonban olyan értesü­léseket terjesztenek, hogy az előre tájékoztatott országok között van a Szovjetunió is. (MTI) IC „Mini-dialógus Johannesburgban A fajüldözők újabb erőfeszítései a párbeszédre A Johannesburgból érkező jiírek szerint a Dél-afrikai Köztársaság kormánya egyre újabb erőfeszítéseket tesz, hogy párbeszédbe kezdjen egyes afrikai országokkal, és ezzel szakadást idézzen elő a független afrikai államok soraiban. A fajüldözők fővárosa kö­zelében fekvő nemzetközi Észak-írorBzág Hat képviselő kivonul a partementből Tűz egy szállodában — Szöktetés a kórházból Hat katolikus észak-ír kép­viselő bejelentette, hogy ki­vonul a belfasti parlamentből és »saját törvényhozást« állít fel. Lépésüket azzal indokolták, hogy a brit kormány nem volt hajlandó külön vizsgá­latot tartani a múlt heti loh- donderry-i lövöldözések ügyé­ben, amelynek során ketten életüket vesztették az angol katonák golyóitól. A képviselők azt is hozzá­tették, hogy lépésükkel akar­ják felhívni a világ figyelmét az észak-ír helyzet komolysá­gára, és arra, hogy a parla­ment »az unionizmus szócső­ben nagyszabású hajtóvadá • szatot Indított az IRA nevű illegális szervezet hat tagja ellen. Egyiküket, egy 19 éves fiatalembert egy merénylet elkövetése után sebesülten kórházba szállítottak és rend­őri őrizet alá helyeztek. A fiatal sebesültet öt társa azonban szombat hajnalban szinte »kilopta« a bejfasti Royal Victoria kórházból. A szöktetők egyike orvosnak ad­ta ki magát. Ugyancsak szombat reggel tűz ütött ki a belfasti Re­gency szállóban, három turis­ta életét vesztette. A tűzvész okát még nem sikerült kide­ríteni, egyesek feltételeik azonban, hogy merénylettől van szó. (MTI) köztársasági elnök ellen, mi­után ez rendkívüli biztonsági intézkedéseket vezetett be, te­kintettel a tupamaros-gerillák tevékenységére. A párt 52 parlamenti kép­viselője az alkotmány megsér­Az uruguayi ellenzéki Nem- i **• zeti Párt bizalmatlansági sza­Az észak-ír rendőrség köz- vazást tart Jorge Pavmoán 1 A Nemzetbiztonsági Tanács ülése Bizalmatlansági indítvány az uruguayi köztársasági elnök ellen Nixon amerikai elnök pén­tek este a San Clemente-i Fe­hér Házban a Nemzetbiztonsá­gi Tanács tagjaival külpoliti­kai kérdésekről tanácskozott. A megbeszélésen részt vett Williem Rogers külügyminisz­ter, Dórid Packard hadügymi­niszter-helyettes és Thomas Moore, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnö­ke. ▲ péntek esti, 70 percig tar­tó tanácskozásról nem adtak ki hivatalos közleményt. Jól értesült körök úgy vélik, hogy a találkozón szó volt Nixon el­nök tervezett pekingi látoga­tásáról is. Siscónak a közel- keleti ügyekkel foglalkozó kül­ügyi államtitkárnak a jelenlé­te viszont arra utal — írja a Reuter — hogy a találkozás egyik napirendi pontjaként a közel-keleti helyzet szerepel. (MTI) tésével vádolja az elnököt. A bizalmatlansági szavazásra először a 99 tagú képviselő­háziban került sor. Ha legalább 86-an megszavazzák a bizal­matlansági indítványt, akkor Pachecot felfüggesztik tisztsé­géből. Ezután az ügy a szená­tus elé kerülhet, ahol 21 el­lenszavazat kell az elnök vég­leges leváltásához, (MTI) repülőtéren hatalmas szállo­da épült, amelyben megszáll­hatnának a párbeszéd folyta­tására Johannesburgba érkező afrikai politikusok. Ám, hogy mégse sérték az apartheid fehér állampolgárainak érzé­kenységét, a szállodát gondo­san a városon kívülre he­lyezték. Az első vendégek mér meg is érkeztek és megrendezték a »mini-dialógust«, amelynek részvevői a Dél-afrikai Köz­társaság, az Egyesült Álla­mok, Anglia és két afrikai törpeállam, Leshető és Szwá- ziföld képviselői. Utóbbiak földrajzi helyzetüknél fogva ki vannak szolgáltatva a faj- . üldözőknek. Bár a tanácsko­zás részvevőit láthatóan gon­dosan kiválasztották, a meg­beszélések mégis a »legszigo­rúbb titoktartás« jegyében folynak. (MTI) Szadat—Asszad ■ . ff ■ ___r i m. £ ■ P énteken késő estig folytat­ták megbeszéléseiket az EAK, Szudán, Szíria és Libia Marsa Matruhban tárgyaló küldöttsé­gei. A délután folyamán Szá­dat egyiptomi elnök két ízben tóleíonon tárgyalt Asszad Szí­riái államfővel a Jordániái ka­tonai helyzet legújabb fejle­ményeiről; a Jordániában járt sziriai katonai delegáció ugyanis pénteken ért vissza Damaszkuszba és számolt be Asszadnak a látottakról. (MTI) 2 SOMOGYI NfiPfcAF Vasárnap, 1971. július IS. 0100230202010001

Next

/
Thumbnails
Contents