Somogyi Néplap, 1971. július (27. évfolyam, 152-178. szám)
1971-07-14 / 163. szám
Toll és füzet után Gyermekkéz és gyermekmunka Ha téglát rak vagy fát gúláz, tejeszacskók sorjáznak keze alól vagy ládákat emel teherautókra, egyformán megizzad az ember. Különösen akkor, ha keze a tollhoz, szeme a füzet betűihez s nem a nap éles fénykardjaihoz szokott. És mégis.... • Szaporodnak nyaranta az igyekvő gyerekkezek, s egyre nagyobb a gyermekmunka rangja is. Azokat kerestük fel, akik ezt a rangot nagyobbitják, akik a gyerekmunkások jó hírét tovább öregbítik. .. iS'-:::«' v m Kutyaharapás és tetanusz A postán. Fél kettő, a délutáni munkakezdés ideje. Obornik András — bemutatkozott — 14 éves. Elmosolyodik, az újságíró neve hallatán: — Meg tetszett kapni a táviratot? Tegnap éppen én vittem oda... — No, és kedvesek voltak? — Igen, még borravalót is kaptam. — Gyakran kapsz? — Hol így, hol úgy. Persze, borravaló a kedvesség is. Az pedig nagyon hiányzik. — Nem mindenhol kedvesek? — Sokat gondolkoztam ezen A külvárosba jobban szeretek menni, pedig messzebb van, mert ott olyan közvetlenek, kedvesek velem. Oti akad egy kis borravaló mindig. Oda még este sem feleli kibiciklizni. Az ügyvédek meg a doktorok, azok olyan ridegek hozzám. Furcsa. És az is például, hogy ugyanakkor sok helyen az emberek még akkor is igyekeznek mosolyogni rám, ha gyósztáviratot viszek. — Miért éppen ide jelentkeztél a nyárra dolgozni? — A bátyámtól kaptam kedvet. Ö már főiskolás, de itt dolgozott nyaranta. Jól keresett, szerette a munkát. Biztos én sem kapok kevesebbet, és ismerem nagyjából a területemet. A Cser kivételével. mert ott nehezebben igazodom el. A bátyámnak is tör- lesztenem kell az adósságomat, mert megvettem a kerékpárját. Nem lehet, hogy ne fizessek érte, hiszen olyan sok pénzt ölt bele. Ami marad, abból megyele a Balatonra nyaralni, ősszel már technikumba járok. — Nehéz a munkád? — Nem nehéz, de veszélyes! A múltkor egy udvarban »csak« két kutya harapott meg. Pedig ott volt a gazdája is. Most már rendben, kaptam azonnal tetanusz injekciót, és hordom tovább a leveleket... óráimra szíjat. A sajátomat osztom be. Álmodik a 001 Nem gondoltam, hogy találkozni fogok a Hanggal. A minap egy távoli városba szerettem volna telefonálni, s a bejelentkező központos kedve sen foglalkozott kérésemmel. Azt azonban nem sejtettem, hogy találkozni is fogok vele... A telefonközpontban. A hosszú asztalnál legalább húszán ülnek. Bábeli zűrzavar. Másodpercenként elhangzik: Halló, igen. Nem értem. Adom, kapcsolom. Bejelentkeznek a 001-en, a 002-n, 008-on. Csak most láttam, kikkel porolnék néha a kaposváriak. Mert a telefonálás is a »bonyolultabb« műveletek közé tartozik, s nem egyszer csatázik két ingerült hang a vonalak végén. Hozzá kell edződni a zajhoz, hogy az ember csak a munkájára összpontosíthassa figyelmét Itt jutott eszembe az is, hogy hányszor, de hányszor marasztaljuk el türelmetlenül a Androsovits Kati a tejüzemben. bejelentkező központost, nem ismerve a munkakörülményeket. — Hogy kerültél ide, a második emeleti eldugott terembe? — A nővérem itt dolgozott, ő ajánlotta. Valahogy képtelen vagyok a nyarat tétlenül tölteni. És változatosabban is pihenhetek, ha van hozzá elég pénzem. Először .szokatlan volt, és nagyon fájt a fejem. Viszont bele lehet jönni, és érdekes. Ma éppen az NSZKbeli lejegyzésem volt. Olaszországba, Jugoszláviába is telefonáltak már a segítségemmel. Naponta legalább két- százszor kell szólnom a telefonba — mondja Vati Ági. — Másként látod most a telefonálást, mint amikor csak hívó voltál? — Egészen. Fáj, ha kérdezés nélkül kiabálnak, reklamálnak. Néha sajog a fejem. S még Is döbbentem. Korábban sohasem álmodtam életemben. Most minden éjszaka .. . Szigorló segédmunkás — Bertalan — húzza le jobbjáról a bőrkesztyűt —, matematika szakos szigorló culáger. A másik kezével tartja a kötelet. A facsiga kötelének horgán malteros vödör himbálódzik. Ha a helyet pontosan akarnánk meghatározni: nincs messze Lellétől, viszont elég messze van a tótól, és hihetetlenül közel a szúró, égető, izzasztó, torokkiszárító naphoz. — Tétékás vagyok a szegedi egyetemen... (A rövidítés azt takarja, hogy a kesztyűs culáger a Szegedi József Attilla Tudományegyetem természettudományi karának hallgatója. A culáger — ki ne ismerné ezt a németből kölcsönzött svá- bos szót — pontosan azt jelenti : építőipari segédmunkás.) — Többen kerestünk munkát a Balaton-parton, főleg a A vizesek, G. Kemoklidze: Máglyarakók Az udvaron szinte pattognak a lécek a forróságban. Az autók nyomán az árkos útról felkerekedő por vékony lepelként ül a csontfehér fadarabokra, s a gyerekek arcára. Terebélyes gúlák között tűnt föl a hangos csoport. Tíz-tizennégy éves gyerekek — lányok és fiúk — fogták körül a munkaruhás művezetőt. Csak úgy röpködtek az eltanult szakkifejezések: ők már órabéresek. Amíg el nem sajátítják, többet szednek szét, mint amennyit összeraknak. A gyerekek nem zavartatták magukat, fennhangon dicsérték a márkás fényképezőmasinát, s közben serényen emelgették a fadarabokat. Baranyai Attila dolgozott hozzánk a legközelebb Most lesz nyoiadikos. — Először dolgozom nyáron munkahelyen. Korábban mindig a nagymamának segítettem a határban zöldséget szedni. Itt parkettléceket illesztünk máglyákba, úgy viszik kiszárítani. Az elején nagyon jól haladtunk, mert jó anyag volt, most csak vegyes van, és sok időt elvesz hogy méret szerint szét kell válogatni. Most tudom, milyen rossz lenne megbukni, azok ugyanis nem mehetnek nyáron dolgozni. így vehetek a biciklimre zárat, az M I CS — Masenyka! — ordítottam befutva a konyhába. — Ez aztán siker! Elsöprő siker! Az általam készített hóeltakarító kombájn tervrajzát elfogadta a tudományos minősítő bizottság! Mondtam én, hogy minden jó, ha a vége jó — suttogta a feleségéin, és a terített asztalra mutatott. Ott már illatoztak a finom ételek, középen pedig ingerlőén díszelgett a pezsgősüveg. Miután egy pohárral felhajtottunk, ezt mondtam: — A hóeltakarító kombájnom tervrajza ördögien jól sikerült! Utolérhetetlen! • A legideálisabb gép, majdhogynem örökmozgó. Képzeld, milyen elmés szerkezet: van egy hatalmas gőzkazánja, amelynek örökmozgását köszönheti. A gép összekotorja a havat, felmarkolja, és betáplálja a kazánba. Itt a hó átalakul gőzzé, azaz a gép mozgató energiájává, amellyel új havat gyűjt, ami aztán ismét gőzzé változik. Ez a folyamat állandóan ismétlődik. Nagyszerű, ugye? — Én mindig zseniális tervezőnek tartottalak — suttogta meghatódottan a feleségem. — Én már akkor is hittem neked, amikor még senki sem hitt. Emlékszel, harminc évvel ezelőtt, házassáODA S gunk első hónapjaiban, amikor konstruáltál egy lapátot, mindenki kinevetett. De én hittem a képességeidben! — Miféle lapátról is beszélsz te tulajdonképpen? Mi a fészkes fenének terveztem volna én lapátot? — Nem egyszerű lapát volt — magyarázta a feleségem —, hanem hóeltakarító lapát. Volt rajta egy nyomógomb is... — Minek terveztem volna én ilyen lapátot — morogtam sértődötten —, vajon minek? Különben is, kinek nézel te engerry? — Ez nem mese! Ez tény — mondta keményen. — Csak te egyszerűen elfelejtetted. — Nem, nem — tiltakoztam kézzel, lábbal. — Ez lehetetlen! Egyáltalán mire jó a lapát nyomógombbal? Nagy viccmester vagy te, Máseny- ka! Ügyesebb dolog lesz, ha felhajtunk még egy pohárka pezsgőt a boldogságunkra! Másenyka felemelte a telt poharat, kiitta, majd észbe kapva azt mondta: — Jaj, igaz is, neked ma teheráru-küldeményed érkezett! — Küldemény teheráru- ként? — örültem meg, és felhajtottam az italt. — Ez nem rossz. Nézzük, mi van a csomagban.' IKER! A folyosón idomtalan, hosz- szúkás láda éktelenkedett. Az italtól egyre derűsebb hangulatban nekiestem a felbontásának. Ügyes mozdulatokkal felnyitottam a tetejét, s nagynehezen kiemeltem belőle egy nehéz fémlapátot, amelyen nyomógomb is díszelgett. Mellékelve ott volt egy levél is: »Tisztelt Ivanov Elvtárs! örömmel közöljük önnel, hogy harminc éves szorgos és kitáró munka után üzemünkben ráálltunk az ön tervei alapján készített hóeltakarító lapát sorozatgyártására. Gratulálunk önnek, és emlékül megküldjük a futószalagról lekerült első lapátot. Tervezőmunkájához új sikereket kívánunk/« — Drágám! — mondtam feleszmélve keserű mosollyal, miközben odamentem az asztalhoz, és töltöttem. — Ezt megünnepeljük egy pohár itallal. Arra iszunk, hogy hosszú-hosszú életet éljünk, hogy negyven év múlva ismét megünnepelhessük az általam tervezett s az állami minősítő bizottság által már elfogadott hókombájn szériagyártásának az első példányát... Fordította: Sigér Imre Lécépítők. vendéglátóiparban ... De úgy | látszik, ón nem vagyok egy | pincérzseni, pedig elég jól be - j szélek angolul. Valahogy nem ment az örökös bájmosoly vagy a hajlongás. így hát egy héttel ezelőtt áthelyeztek a konyhára krumplihámozó »főosztályvezetőnek«. Abban pedig nincs pénz. Olvastam, hogy ide, a buszváró építéséhez kell a munkáskéz. Ha a gázsi nem is rettenetesen magas, de azt a luxust megengedhetem magamnak esténként, hogy szigorló-pincérrel hozatom szigorló-culáger »énemnek« a kőbányait. Csikk röpül mellettünk — jelezvén, hogy a tetőn a mester végzett a szünet időtartamát meghatározó Kossuthtal. Kihajol a palánk mögül: — Mondok én egy jót! A sógorom kőműves, és nyáron neki is volt egy egyetemista culágere. Három év múlva a vezető mérnöke lett. Na, ehhez szóljanak! Öntözőbrigád A kerti út pora elakad az ormyíláson, és aki nem szokott még hozzá, óriásit trüsz- szent. Aki hozzászokott — az öntözőbrigád ilyen — fel sem veszi már... Mikor találkoztunk éppen Öntözőkannában cipelték a vizet, mert elromlott a kismotor. Közülük az egyik, Keszthelyi Lajos — szakember, mondhatnám úgy is: a brigád vezetője. — Az öreglaki mezőgazda- sági szakiskola tanulója vagyok, a toponári tsz ösztöndíjasa. Nyáron természetes is, hogy itt dolgozom, csak azt nem tudják még, hogy munkaegységet vagy órabért adjanak. A fiúk egyébként órabérben dolgoznak... ^Keszthelyi Lajos elmondta azt is, hogy az ösztöndíjat és az egész pályaválasztást éppen egy ilyen nyári munkának köszönheti. — Én sokáig nem tudtam, milyen szakmát válasszak. Nyáron itt dolgoztam még általános Iskolásként a kertészetben és megszerettem. Hogy mit szerettem benne? Azt most nem is tudnám elsorolni. Azt viszont igen, hogy mit szeretnék később ... — Mi az tehát, amit »diákszemmel« is szeretne? — Először is a korszerűbb fóliasátrakat. Ne részletezzük most, hogy miért, tény az, hogy sokat ér. Növényház is jó lenne ... összehúzott szeme már a gazdáé — pásztázza a növénysorokat. És külön öröm, hogy gazdává éppen egy nyári munka avatta 1 A felnőttek Farkas Paine: az Épületasztalos-ipari és Faipari Vállalat adminisztratív vezetője: — Nekünk nagy segítség, mert a munka nem nehéz. Van itt olyan gyerek, aki ezeregy- ezerkétszáz forintot is megkeres, a zöme pedig ötszázat- hatszázat. Munkaerőt tnem kapunk eleget erre a máglyarakásra, és őszintén szólva, a gyerekek olyan lelkesen állnak hozzá, hogy jobban megéri ezt a megoldást tervezni már évek óta. Simon Ferenc művezető ugyanott: — Ügy föltalálják magukat, olyan ügyesek, hogy felveszik a versenyt a felnőtt dolgozókkal is. Lehet, hogy csak azért van, mert rövidöhb ideig dolgoznak. Mindenesetre szeretek velük lenni, és lelkesítőén hat az állandó munkásokra is. Nagy Imre, a tejüzem főművezetője: — Évente hatnyolc középiskolás vállal munkát nálunk. A fiúk a sajtraktárban előkészítik, kilogrammonként mérik ki a boltokba az adagokat. A tej- adagolásnál és a krémtúró készítésénél lányokat, is szívesen alkalmazunk. Eddig elégedettek voltunk mindan}'- nyiükloal. Adunk is nekik 7 forintos órabért, a felnőtt dolgozók 7,30-ért, 7,80-ért dolgoznak, — hogy a számításuk is meglegyen. Sípos Boldizsár, a távközlési üzem osztályvezetője: — Csák azt tudom mondani, nagyon jók, nagyon ügyesek, nagyon rendesek. Vállalkozó szelleműek, és egyenrangúnak érzik itt magukat a lányolc is. A sok tudnivalót szeretnék elsajátítani, s hamar beilleszkednek a közösségbe és a munkába. Csordás János, a posta osztályvezetője: — Közismertek a gondjaink, igazán segítség tehát a nyári diákmunkaerő. Egyrészt mert így a képzettebb, régebbi embereket át tudjuk csoportosítani belső munkára a nagy szabadságolások idején. Ami viszont a legtöbbet ér: a lelkesedésük, a megbízhatóságuk. Példát mutatnak a törzstagoknak is, főleg pedig a »lezserebb« kézbesítőknek. Igazán csak a legjobbakat mondhatom ifjú postásainkról. Csajághy Károly, a Tóth Lajos Általános Iskola igazgatója: — Azt kérdezte, van-e pedagógiai hatása a . nyári munkának? Feltétlenül. Azért is engedjük el szívesen a tanulókat. Évente 160—170 gyerek kap tőlünk iskolalátogatási igazolványt. Év elején pedig beszámoltatjuk őket. Legnagyobb hatása a pályaválasztásra van. Ahol jól érezték magukat, oda visszamennek dolgozni is. Tudja, hol tartunk? Szinte alig jelentkeznek gimnáziumba, mind .szakmunkástanulónak akarnak menni, mert üzemben. . gyárban dolgoztak. Sok gyereknél a magatartásban is döntő változást idéz elő a munka. Levetkőzik a félénkségüket, a zárkózottságukat, felszínre kerülnek valódi értékeik. Sikerélmény számukra a munka. Ami nagyon fontos lenne: a'szervezettség! Javasoltuk már, hogy a városi munkaközvetítő foglalkozzon ezzel a kérdéssel, s jó előre kapjanak az iskolák fölhívást, hogy hol s milyen lehetőség van. Hogy ne kelljen az utolsó pillanatban százfeié kapkodni. * * ♦ Nem szükséges külön fejtegetésbe bocsátkozni, hogy a gyerekmunka milyen előleget jelent a későbbiekhez. Egy bizonyos: minden munkának lényeges eleme a szervezettség. Egy iskolaigazgató említette, hogy a rádióműsorból értesült a nyári munkavállalással kapcsolatos alapelvekről. • Nem ártana tehát jobban szervezni, összehangolni. Ügv, hogy jól járjon a munkaadó és a munkavállaló is. Bán—Grábner—Majiath Tröszt SOMOCíf NÉPLAP Saerda. 1971. JéBte 14 '1 5
