Somogyi Néplap, 1971. június (27. évfolyam, 126-151. szám)
1971-06-02 / 127. szám
Péget ért as embervadássat Kiszabadult a török kislány Ratifikálás előtt a szovjet— egyiptomi szerződés A befüggőnyzött ablak mögött a kislány és fogvatartóinak körvonalai. Mint ismeretes, negyven- nyolc órája tartott fogva két fegyveres terrorista túszként egy 14 éves kislányt A házat ezer katona és rendőr fogta körül, de egy ideig nem merték megkockáztatni az orstromot, mert féltették a kislány életét Egy ízben megtörtént, hogy kikapcsolták a ház áramellátását és nagyerejű fényszórókkal kezdték pásztázni a lakást, ekkor azonban a terroristák tüzet nyitottak, de nem találtak el senkit. A karhatalom kordonján kívül ott álltak az istanbuliak felháborodott csoportjai is. »Idám! Idám!« (Kivégzést!) kiáltozták szüntelenül. Kedden hajnalban a két terrorista rokonait is a házhoz kérették. Az egyik 55 éves anyja könyörgő üzenetben fordult az emberrablóhoz, hogy engedje szabadon az ártatlan gyermeket. Nem érkezett válasz. A biztonsági rendőrség aztán délben rohamra indult. Mielőtt megkezdték volna az akciót, az újságírókat, filmeseket és fotóriportereket kitiltat- ták a helyszínről. A golyóálló mellényt viselő rendőrök folyamatosan tüzelve rohantak fel a harmadik emeletre, s rövid tűzharc után kiszabadították Sybel Erkant. A fejleményekről pontos képet nem lehet alkotni, mert a hírügynökségek egybehangzóan azt jelenti, hogy mindkét terrorista megsebesült, eltérően számolnak be azonban a sza- badítás pillanatairól. Az UPI hírügynökség úgy tudja, hogy mindkét terrorista megsebesült, s egyikük, Cayan, úton a. (Telefoto; AP—MTI—KS) börtönkórház felé belehalt sérüléseibe. A Reuter azonban arról tájékoztat, hogy a felháborodott tömeg megrohanta mindkét sebesültet, Cayant agyonverte, s a másik embert is alig tudták kimenteni a lln- cselők közül. Az AP szerint mindkét terrorista életben van. A kislány — szemtanúk beszámolója szerint — csak köny- nyű sérüléseket szenvedett, s átadták szüleinek. A statáriális ügyekkel foglalkozó katonai parancsnokságon közölték, hogy elmozdították tisztségéből Chagleart, Istanbul város rendőrfőkapitányát és több más magas rangú rendőrtisztet. Néhány nappal azelőtt, hogy Elromot elrabolták, ők állítólag már értesültek az ügyről, de nem tettek semmit, -,-.v ..... ... A nvar Szadat, az RAK es az ASZÚ elnöke ma az Arab Szocialista Unió központi bizottsága elé terjeszti a múlt héten aláírt szovjet—egyiptomi barátsági és együttműködési szerződést. Szadat a központi bizottság előtt ismerteti a szerződés részleteit és a közel- keleti válságra gyakorolt hatását. Riad miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter válaszol a feltett kérdésekre. Csütörtökön a parlament külügyi bizottsága vitatja, meg a szerződést, s a ratifikálást megelőzően jelentést terjeszt a parlament elé. Az A1 Ahrarrv úgy értesült, hogy az elnök a jövő héten látogatást tesz az ország több kormányzóságéban, s rövid időn belül egyetem! tanárokkal találkozik. A látogatások és találkozók során az államfő tájékoztatást ad a legutóbbi belpolitikai fejleményekről. A néhai Nasszer elnök páncélszekrényéből eltulajdonított jegyzetek és dokumentumok — amelyek eltűnéséről Szadat elnök május 14-1 beszédében számolt be — az összeesküvés ügyében folytatott ügyészségi vizsgálat során hétfőn este megkerültek. A nyomozati szervek Szarni Saraf volt miniszterelnökségi áliamminlsz- ter lakásán találták meg a dokumentumokat, amelyek az Arab Szocialista Unióban 1968- ban tartott választásokkal kapcsolatos szabálytalanságok részleteiről számolnak be. Szadat elnök hétfőn este száztagú különbizottságot nevezett ki az ASZÚ következő választásának ellenőrzésére. Szerdán újabb vizsgálat indul Hasszán Talatnak, az egyiptomi hírszerzés volt főnökének ügyében. A nyomozás adatai szerint »tudott az összeesküvésről, de erről nem számolt be a hatóságoknak«. MEG TÖRT EGY „KARRIER" Zsi-Zsi intrikál Éles belső konfliktus tá-1 madt a francia sajtó egyik jelentős orgánuma, a l’Express I című hetilap vezetőségében, amit az Idézett elő, hogy Jean-Jacques Servan-Schrei- ber — népszerű nevén Zsi- Zsi — a lap alapítója és volt főszerkesztője ismét kezébe akarja venni a szerkesztőség irányítását. Servan-Schre'ber, amikor tavaly a Radikális Párt főtitkárává választották, lemondott a főszerkesztői tisztről, de a lapkiadó társaság részvényeinek 40 százalékát továbbra is megtartotta. Mint emlékezetes, Servan- Schreiber tavaly a Nancy-ban tartott képviselői pótválasztáson látványos győzelmet aratott gaulleista ellenfelével szemben és bekerült a nemzetgyűlésbe. ősszel Bordeaux- ban is fellépett egy pótválasztáson Chaban-Delmas miniszterelnökkel szemben, de súlyos vereséget szenvedett, s ettől kezdve megtört eleinte hirtelen felfelé ívelő politikai karrierje. A Radikális Párton belül is nehézségei támadtak, Ez év tavaszán az ellentétek annyira elmérgesedtek, hogy Servan-Schreiber, barátai tanácsára egyelőre »szabadságoltatta« magát. Ezt követően olyan hírek terjedtek el, hogy Servan-Schreiber elégedetlen Olivier Chevrillon-nak, . a L'Express igazgató tanácsa elnökének működésével, s ismét kezébe akarja venni a lap közvetlen irányítását. Chevrillan ellentámadást készített elő. Az igazgatótanácsban azonban Servan-Schreiber hívei megakadályozták a határozat elfogadását, s valószínű, hogy a közeljövőben összehívják a lapkiadó vállalat részvényeseinek közgyűlését, hogy az döntsön a most támadt ellentét ügyében. A L’Express újságírói ugyanakkor nyilatkozatot adtak ki, melyben tiltakoztak a lap vezetőségében kirobbant »hatalmi harc«, valamint minden olyan törekvés ellen, amely aláaknázná a hetilap »politikád függetlenségét«. Brandt az európai biztonsági értekezletről Az NSZK biztonsági tanácsa kedden összeült Brandt kancellár elnökletével. A tanácskozás célja, hogy utasítást dolgozzanak ki a NATO lisszaboni miniszteri értekezletén részt vevő nyugatnémet1 küldöttség számára. Brandt a Die Presse című bécsi lapnak adott interjújában kifejtette, milyen témákat kellene szerinte . egy európai biztonsági értekezleten megvitatni. Arról van szó — mondotta —, hogy az európai békét biztosabbá tegyék és a bizalmatlanságot lassanként eltüntessék az európai államok viszonylatában. Ezt a célt sok formában lehetne megközelíteni. Különös figyelemmel kellene lenni az erőszakról való lemondás kérdése iránt. Az egyes kormányoknak azonban ki kellene fejteniük nézetüket a voltaképpeni biztonsági problémákról is. Beszélni kellene a leszerelésről, s különösen a haderők létszámának kölcsönös csökkentéséről. A szovjet vezetők legutóbbi nyilatkozatai arra engednek következtetni, hogy erről a témáról sok érintkezésfelvétel és esetleges tárgyalások is lesznék. SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1971. június 8. Filicudin sem kell a maffia Az olasz hatóságok az elmúlt hetekben a Szicília melletti Fillcudl-szigetre száműztek 15 ismert maffiatagot. A sziget lakói tiltakoztak .a banditák odaszállít ása ellen, de hiába. Most, remélve, hogy jobb belátásra bírják az olasz hatóságokat, a sziget lakói elhagyták otthonaikat. Képünkön: Filicudi-sziget lakói csónakba szállnak. (Telefotó: AP—MTI—KS) KIS HÍREK A NAGYVILÁGBÓL Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Saragatot, az Olasz Köztársaság élpökét az ország nemzeti ünnepe alkalmából. A LEMP KB meghívására magyar pártmunkásíküldött- ség tartózkodik Lengyelországban, Kozári József az MSZMP KB pártgazdasági osztálya vezetőjével az éden. A küldötség a Központi Bizottság és a varsói párt bizottság gazdasági osztályai vezetőivel folytat megbeszéléseket Sztrájkba léptek hétfőn a brit kohászok. A Kohászok Országos Szakszervezetének 15 000 tagja 35 százaléka béremelésért harcol, Lengyelországi látogatáson tartózkodik az Egyesült Államok három kongresszusi képviselője: T. Dulski, J. Kluczynski és L. Nedzi. A pakisztáni kormány hétfőn úgy döntött, hogy beszünteti az országban működő külföldi sajtótudósítók anyagainak cenzúrázását. Engedélyezi a politikai pártok tevékenységét az argentin kormány július 1-től — jelentette be hétfőn Arturo Mór Roig belügyminiszter. Ülést tartott a ceyloni kormány. Sajtójelentések szerint fontos gazdasági problémákat vitattak meg, elsősorban a munkanélküliség ellesi hare kérdéseit Európai biztonság — európai jövő L A Baltikumtól a mediterrán világig öreg kontinensün , mai modern életünk bölcs.. Három évezredes történelme szorosan összefonódott az emberi és anyagi erőt gyilkoló, romboló háborúval. S gépesített, tökéletesített, az ésszerűt, mint mindenre érvényes alapelvét valló századunkban' minden eddiginél hevesebb, hosz- szabb és több áldozatot követelő háborúk szántották végig a kontinenst. A második világháború, hat éves rémségei sem tudták elrettenteni azokat a csoportokat, akik céljaikat ismét és újra csak háborúval tudnák elérni. Péd'g egy harmadik világháború ma már sokkal több lenne hadviselő felek egymást pusztító, egymást megsemmisíteni akaró fegyveres küzdelménél. Egy harmadik világháború, egyenesen az emberi civilizáció egészét fenyegetné. Milyen lehetőségek vannak a konfrontáció elkerülésére? S van-e a béke erőinek esélye itt, Európában, öreg földrészünkön? A kérdésekre keressük a választ, most induló sorozatunkban, amely az európai tűzfészkekkel, a háborús körök törekvéseivel, s a kibontakozás útjaival, tempójával foglalkozik. A napokban tartották az északi országok a baltikumi napokat. A balti térségben különböző társadalmi berendezkedésű és politikai arculatú országok demonstrálták barátságukat. A Baltikum országainak történelmi barátságán és együttműködésén túl valami új, kedvező folyamat indult meg ebben a térségben: a légkör általános, lassú enyhülése. A balti országok között találhatjuk a szocialista tábor három országát (Szovjetunió, Lengyelország. NDK), három NATO-tagállamot (Dánia, Norvégia. NS2K) és két semleges országot (Svédország, Finnország). Az észalti országokban a politikai enyhülés szempontjából nagyon kedvező a légkör. Svédország és Finnország aktív semlegesség! politikája még a másik félteke óriás birodalmának, az Egyesült Államoknak a haragját is kivívta. (Sőt, a svéd kormány éppen a közelmúltban jelentette be, hogy több millió korona segélyt nyújt a Dél-Vietnamban harcoló partizánoknak.) Dánia és Norvégia pedig rendkívül tartózkodó a fegyvercsörtetéstől hangos NATO-n belül, s bár hivatalosan a kormányok politikájában nem szerepel az integrált atlanti katonai szervezettel szemben a nemzeti szuverenitás követelése, e két ország politikáját alakító főbb Irányzatokba épülve nagyon szorosan ott található ez az igény. Ugyancsak kedvező reményeket kelt és a józanabb politikai körökben nagy várakozásokkal tekintenek az elé, vajon az NSZK-ban a.hatal- mat gyakorló Brandt-kormány hogyan találja meg helyét a második világháború után létrejött »új Európában«. A szociáldemokrata kancellár hajlik is a realitások figyelembe vételére (szerződések a Szovjetunióval és Lengyelországgal, párbeszéd a másik nérpet állammal), nagy kérdés viszont. hogy az országban szer•jzkedő jobboldal végül is ueg tudja-e állítani vagy legalább le tudja-e fékezni Brandtékat. Sok nyugati politikai megfigyelő . enc szólásával élve, a »két szuperhatalom mellett hamarosan megjelenik majd a harmadik (Kína), s csak idő kérdése, hogy a negyedik is beálljon a sorba« (Nyugat-Európa). Nyugat-Eu- rópa ugyanis — egyelőre bizonytalanul, sokasok érdek- ellentéten keresztül — megindult az integráció .útján. Ebből a szempontból frontáttörést jelentett a Közös Piac várható bővülése, egyelőre Angliával, később egész sor nyugat-európai állammal. Az integráció azonban önmagéban nem biztosítéka a politikai enyhülésnek. Ennél már jóval biztatóbb, hogy a Közös Piac tagországai egyenként rendezett, normális gazdasági és államközi kapcsolatokat építenek lel a szocialista országokkal. Ez a folyanial ugyan csak igen lassan, bizonytalanul indult meg: a lehetőségek óriásiak, s Nyugaton is egyre többen sürgetik az erőteljesebb nyitást Kelet felé. Egészen más -Dél-Európa képe, szerepe, ahol részint a világos politikai alternatíváit hiánya kormányszinten, másrészt pedig a fasiszta-jellegű diktatórikus rendszerek- rendkívül bizonytalanná teszik a helyzetet. A változások a mélyben érlelődnek, s a kibontakozás egyelőre mindkét (jobb és bal) irányban is elképzelhető. Portugáliában és Spanyolországban, a két ibériai államban jó néhány évtizede a totális elnyomás az úr. Mivel a politikai szabadság teljes hiánya fékezi a gazdasági fejlődést, ezeknek az országoknak most a legnagyobb gondjuk az, hogy miként lehetne liberalizálni a gazdasági életet a politikai szerkezet változatlansága mellett. Az utóbbi néhány hónap fejleményei azt mutatták, hogy minden újat akaró kísérlet merev ellenállásba ütközik, legyen az bár a legbátortalanabb, végső soron a rendszer átmentését elősegítő kísérlet is. Itália és a csak »félig« éu- rópai Törökország, ahol a polgári demokratikus játékszabályok teljes mértékben csődöt mondtak, most szintén válaszút előtt áll. Hogy az ut merre vezet? Reakciós, a görögországihoz hasonló diktatúra, vagy. demokratikus, a néptömegek érdekeit figyelembe vevő rendszer, mint lehetőség, egyaránt számításba jöhet. Az európai lombikban tehát számtalan politikai felfogás, módszer és gyakorlat elegyül, sokszor egymást közömbösítve, vagy éppen erősítve. Az elegy máról holnapra nem válik vegytisztává. A szocialista országok felhívása egy kollektív biztonság megteremtésére, s legújabb Brezs- nyev tbiliszi beszéde tovább árnyalják a képet, mintegy tisztítják, kikristályosítják az európai zavarps vizet. Egyelőre azonban túl sok a probléma, túl tarka a kép. S az sem valószínű, hogy a Lisszabonban éppen ma nyíló NATO- tanácskozás segítené ezt a folyamatot. Csupor Tibor 8xqw|ttt — amerikai rakéták a mára ffelá A New York Times írja keddi vezércikkében: »A három rakéta — egy amerikai és két szovjet —, amely most a Mars felé száguld, a nemzetközi versengés legjobb fajtáját képviseli. Versenyfutásuk célja az emberi tudás gyarapítása és a dicsőség azé a nemzeté lesz, amelynek műszerei a jelentősebb értesüléseket küldik vissza a vörös planétáról, a Föld legközelebbi űrszom- szed járód«. »Ha csak valami váratlan balszerencse közbe nem szól, akkor kitűnő esélyek vannak arra, hogy az ember még 1972 előtt többet tudjon a Marsról, mint bármikor azelőtt. És ha mindhárom rakéta sikerrel teljesíti feladatát, akikar jó alkalom nyílik a kölcsönös gratulációikra és e történelmi próbálkozást elindító szovjet és amerikai nép egymás Iránti érzéseinek javítására« — írja a New York Times.
