Somogyi Néplap, 1971. június (27. évfolyam, 126-151. szám)

1971-06-02 / 127. szám

Városszéli falusiak Ae utca bal oldala családi házakból áll, a szemközti er­dő iái bebámulhatnak az ab­lakon, már ahol nyitva van. Vakolatlan épületet alig látni,, a ház előtti kiskertekben ró­zsa nyílik, a kerítéseket fo- lyandár festi zöldre. Lassan baktatok ki a városszélre a gyönyörű Erdősor utcán, az akácillattal telített levegő még a Kun Béla utca saíkán is élvezhető. Utána azonban már csak a port nyelem. Végcélom a Körtönye utca. Budapesten, ennyire kint a város végén, a bolgárkertészek laknak. Ez itt viszont munkás­lakónegyed, többnyire vidék­ről betelepült, valamelyik ipari üzemben dolgozó férfiak unták meg az örökös vonato­zást, buszozást, s vettek telket e környéken. A salaktéglából épült ház előtt még nincs kerítés, az egyik szobában talán egy négyzetméternyi csak a par­ketta. Varga János kazánfű­tő és felesége a hátsó, nyári konyhagzerű épületben lakik. A Kecel-hegyen adták el a házukat, és vettek telket eb­ben az utcában. Mindent egyedül A kanyhaajtó előtt szurok- fekete vizet forgat a mosógép, a férj ruháját vették ki be­lőle. — Tudja, hogy mérges va­gyok a Somogyira? — kezdi az asszony a beszélgetést, 'de egy-kettő sikerül megbékíteni, és szívesen elegyedik szóba. — Bolt kellene, meg út is. -Csupa por minden, sáros idő­ben egymást vontatják a2 autók. Látja — s előre mu­tat a kukoricaföld utáni zsam- bék felé —, ott csinálják a csónakázótavat, oda mennek a kocsik. — Az erdő sarkán láttam egy pavilont. Ott mit lehet kapni ? — Zöldségét, konzervet, ezt- azt. de az élelmiszerért, le­gyen az vaj, vagy bármi más, a Kölcsey utca sarkára kell lemenni. Egyébként azt a sar­ki boltot egy dömperrel kelle­ne eltüntetni a föld színéről. A kenyeret megrágja az egér, a liszt is egérszagú. ígérték, sőt a helyét is kihagyták egy üzletnek, de egyelőre sehol semmi. Ha valami komolyabb­ra van szükségük, be kell menni a városba. — Gyalog vagy busszal? — Busszal. Jó járatok van­nak, abban nincs hiba. — Mennyit ér ezen a kor­nyéken egy ház? — Itt a szomszédban adtak el egyet telkestül kétszázeze­rért, de nem volt a szobában parketta, hiányzott a víz, nem volt padlás sem. — Maguk hogyan építették a házat? — Egyedül. Az uram rakta a téglákat. Mindent maga csinál. A férfi közben bejön az ud­varról, s néhány mondat után máris ott tartunk, hogy ha ezeket a házakat is olyan tem­póban építenék, mint az álla­mi épületeket, akkor csak az ötéves terv végén költözhet­tek volna be. — Engem mindig elkap az indulat, ha látom a lapátra támaszkodó embereket. Mun­ka közben lehetne megfoltoz­ni a fenekén a nadrágot Hogy miért fizetnek az ilyennek? — Szeretik ezt a környé­ket? — Igen. Csendes, és a le­vegő is tisztább, mirít a bel­városban. — Milyenek a szomszédok? — Ugyanolyan részleteket fizető munkások, mint mi. Itt például, mindjárt mellettünk fiatal házaspár lakik, Kordély Zoltán és a felesége a pici­vel. ök is nehezen élnek, de talán a nyúltenyésztés kise­gíti őket Imádnak gazdálkodni . A telkek általában százöt­ven-kétszáz négyszögöl nagy­ságúak, s az ide épülők nem hazudtolják meg származásu­kat. Vagy az asszony, vagy a férfi, esetleg a szülök, valaki azonban mindenkeppen gaz­dálkodik. Lehet, hogy a tá­volság és a bolthiány okozza, hogy konyhakert mindenhol van, virág viszont lényegesen kevesebb. A zöldségtermelés praktikusabb. Kordélyné ebédet főz, ami­kor hosszas tépelődés .után bekopogok az ajtón. Házőrző­jük — egy korcs kutya — acsarkodóit rám, de az asz- szony leinti az ebet, s betes­sékel. öreglákiak mindketten. A férje a húskombinátban dol­gozik, állandó éjszakás, mert így több a p>énz. Kétezer-há­romszázat keres, a feleség gyerekgondozási segélyen van. Havonta ezer forint törlesz­tést fizetnek. Hetvenhat ezer forint adósságuk van. — Ha kapnának a belváros­ban egy kétszobás lakást, itt- hagynák-e a Körtönyé utcát? — Én itt, de a férjem el nem mozdulna semmi pén­zért. Imád gazdálkodni. Vau hatvan nyalunk, egypár ba- romfink, s hobbybóí néhány galamb. A kertben megterem a háztartáshoz szükséges zöld­ség és egy kis gyümölcs. A pénz kevés. — Magának 'mint háziasz- szonynak és feleségnek mi hiányzik innen? — Az üzlet is. a járda is, az út is. Képzelje el, • hogy nem tudok ablakot nyitni, mert egy óra múlva kezdhe- ném a takarítást, olyan por zúdul be. Egyet még kérnék magától, ha lehet. Postaládára volna szükség, .és egy telefon­ra. Márciusban megbetege­dett a kisfiam, több mint fél órát rohantunk vele éjszaka, mire orvost találtunk. Telefon pedig csak a Kölcsey utcai boltban van, de az is csak addig, amíg nyitva van. — Ismer valakit a környé­ken, akinek már van kocsija? — Valamit hallottam, hogy az egyik szomszéd vett, de a többség örül. ha a házát ki tudja nyögni. Ha végignéz a soron, láthatja, hogy az ösz- szes épület vakolatlan. Sze­rintem inkább előbb a puco- lás, és csak utána az autó. Meg aztán ezen az úton tönk­re is menne. ' Saly Géza CSA TORNAÉPÍTŐK Ferde-vörös csikozású fehér lécek, földhalom. A rendelőin­tézet és az állomás között csa­torna épül. A munkák március végén kezdődtek. Barnára sült, félmeztelen férfi. A lentről érkező földet lapátolja odébb. Köszönök, ö is. — Milyen mély? — bökök a pátrialemezekkel közrefo­gott, gerendákkal szabdalt mélybe. — Háromszáznyoic centi, százhúsz széles. — Lent emberek. Szűk a hely. Túloldalt már megszáradt a földhányás, itt még vízzel telt, sárgás a mélyből feljövő föld. — Miért nem géppel csinál­ják? — Gép itt a sok vezeték miatt nem dolgozhat. A csatornaépítésen két bri­gád munkálkftdik, egy hat fős és egy kilenc fős. Hamarosan elkészülnek. — Kavics kerül alulra és só­der, rá a harminc centis átmé­rőjű betoncsövek, aztán sárga­homok. Végül föld. A patrialemezeket majd gép húzza ki. Az egyengetést, dön- gölést lapvibrátor végzi. A leendő csatorna állomás felőli végén találom a másik brigádot. Az aszfaltot már el­távolították. A három légkala­pács pokoli zajt csinál. Ketten egymás mellett ha­ladnak. A beton szürkés dara­bokra omlik. — Mikor kezdték a munkát? — kiabálom. — Hétkor! Pár percre megszűnik a zaj. —1 Nehez tartani a légkala­pácsot? — Fogja meg! ötven kiló. — Munka után nem szokat­lan a csend? — Egy darabig cseng a fü­lünk. Mióta csinálja? — fordu­lok az egyikhez. — Tizenöt éve. Aztán újra kezdődik a zaj. Dolgoznak tovább. Nemsokára dél lesz. Lekerül­nek az ingek. A művezető szal­makalapban. Az árok mellett lelassuló autók sora. ' S, F. 120 teherautó szállítja el a BMV-n kiállított termékeket, berendezéseket, árucikkeket A keddre virradó éjszaka is­mét »csúcsforgalom« volt' a BNV területén. Az esti zárást követően nyomban megkezdő­dött a bemutatott hazai és kül­földi áruk, gépek, termékek és ipari felszerelések tízezreinek csomagolása és elszállítása. Ezzel a munkával a MAS- PED-ot és a FÖSPED-et bízták meg. A két vállalat 120 teher­autóval vonult fel ezen az éj­szakán. Hozzávetőleg 150 fu­varra volt szükség ahhoz, hogy a csomagolóanyagokat a pavilonokhoz szállítsák, s még az éjszakai órákban hozzálát­tak a gépek becsomagolásához. A BNV-n kiállított áruk je­lentős része Magyarországon marad, a külföldi gépeket ugyanis ismét nagy számban vásárolták meg a magyar vál­lalatok. A bemutatott hazai és külföldi áruk másik része »to­vábbutazik« 1 a közeljövőben megnyíló nemzetközi vásárok­ra. X MASPED 40 kamionra való kiállítási áru fuvarozását vállalta. Kedden a fővárosi pá­lyaudvarokról is megkezdték az ipari és mezőgazdasági ter­mékek, felszerelések elszállítá­sát. HUSZONÖT ÉVE TÖRTÉNT: A kotrógépek megkezdték a munkát A Balatonon — a hajók út­vonalain — munkához láttak a kotrógépek. Az egyik nagy tel­jesítményű kotrógép a tihanyi szorosban kezdte meg a mun­kát. A Balaton két medencéjét elválasztó tihanyi szorosban — a műszerek adatai szerint — csaknem folyami sebességű az áramlás. Az állandó vízmozgás ezen a szűk helyen vastag iszapréteget hord össze, s ezért — miután a homokzátony ki­kerülésére nincs mód — kot­rással teszik mélyebbé a hajó­járatok útját. Az elmúlt hetekben kotorták a balatonfüredi öblöt is, ahol a vitorlásklub nagy hajóinak tő­kesúlya gyakran már elérte a tófeneket. A kotróhajók foly­tatják a leendő új strandterü­letek kialakítását is. Színes, derűs évfordulói, ünnepel az ország: 25 éves az ét- törőmozgalom, a Magyar Úttörők Szövetsége. A mozgalom születésé, eredete visszavezethető a Tanács- köztársaság idejére, akkor a kommunista párt ifjúsági szer­vezetén belül, a KIMSZ mellett alakultak meg az első úttö­rőcsapatok, Icözöttük az országban a legelső 1919. március 23-án, a Rottenbiller utcai polgári főiskolában. A legelső ala­pítók Marx-csapatnak nevezték magukat, Marx Károly nevét írták a csapatzászlójukra. Azok a kommunista szülők, pedagógusok. ífjúkommunts- ták, akik a felszabadulás utáni első hónapokban újra kezd­ték, a mozgalom életrehivásával arra vállalkoztak, hogy meg­tanítják nevetni, játszani, közösséget alkotva élni s tanulni a gyerekeket. A kommunista párt kezdeményezésére a Gyermekbarát tok Országos Szervezetének keretei között vetették meg az alapjait a mai mozgalomnak, amely a haladást szimbolizálva kapta az »úttörő« nevet, s lett a köszönése: »Előre!« Jelképeit a szabadságharcos elődöktől nyerte a mozgalom • igy született meg 1947 tavaszán a 12 pont — az úttörőélet al­kotmánya —s még akkor ősszel megjelent az első úttörő- próba és a fogadalomtétel szövege. Az első csapatok a Gyer­mekbarátok Országos Egyesületének napközi otthonaiban szerveződtek. Az úttörőszervezet első, nyilvános szereplése 1946. június 2-án volt — ez a tulajdonképpeni születésnap. Azon a na­pon — a budapesti ifjúság iuniálisán — először vonultak fel szervezetten a vidám úttörőcsapatok kék ingben, piros szegé­lyű, kék nyakkendővel. Negyedszázada ennek. Az egykori kéknyakkendősök ma már szocializmust építő hazánk felnőtt állampolgárai'- apák és anyák. Sokan lehetnek közöltük, akik ezekben a napokban saját gyermekeik .kisdobossá avatásán nesznek részt megha- tottan vagy a jubileumi ünnepségek, események méltó meg­szervezésében. ünneplésében segítik úttörő gyerekeiket s gye­rekeik iskoláját, ök. az alapkők ma már veteránjai a legif­jabbak mozgalmának, az úttörők több mint egy és negyed­milliós szövetségének. Ma a KISZ, az egységes ifjúsági szervezet részéként mű­ködnek az úttörörajok, őrsök, csapatok az egész országban. Képtelenség lenne akárcsak vázlatosan is összegezni sokrétű tevékenységüket: sport, tanulás, munka, hagyományápolás, nemzeti és mozgalmi tárgyi emlékek. ' személyes élmé­nyek gyűjtése; zene, tánc, modellezés; táborozás, ismerkedés az otthontól távolabbi hazai tájakkal; a béke, a barátság, a hazaszeretet és dz internacionalista szellem ápolása, erősité- se — mindez élő, eleven valóság az úttörőközösségek hétköz­napjaiban és ünnepeiben. Bennünket, felnőtteket olykor meg­lep, hogy milyen nagy teljesítményekre, milyen szerteágazó érdeklődésre képesek a gyerekek. S mennyire tudnak örülni a közösen végzett, a közösségért végzett munka eredményei­nek. egy-egy akció sikerének. Egyre inkább valósággá lesz a mozgalomban a 12 pont egyik szép elve: »Az úttörő, ahol tud, segít.« A negyedszázados jubileum különleges élményekkel, ak­ciókkal gazdagíthatja a mozgalmat. Már országszerte lezaj­lott a jubileumi úttörőhét, mindenütt színes, látványos, ese­ménydús volt a programja. Vetélkedőkön mérik össze képes­ségeiket a legjobbak — tudásban, zenében, néptáncban, kép­zőművészeti alkotásokban. Túrázó, táborozó, gyűjtő csoportok járják az országot: pedagógusok, muzeológusok segítségével összegyűjtik a 25 éves úttörötörténelem tárgyi és írásos em- tékeit. Nyitva állnak az úttörőházak minden gyermek és minden felnőtt előtt, akik a helyi kiállításokon a szövetség múltjával s mai életével kívánnak ismerkedni. A mozgalom gondjairól sem illik azonban hallgatni a ju­bileum alkalmából. Még mindig, minden eredmény ellenére is kevés az ifjúsági játszótér, a sportpálya: szűkösek, ósdiak, helyenként omladozóak az úttörőházak, amelyeknek ugyan­csak nem vagyunk bővében. Előfordulnak unalmas, formális úttörőfoglalkozások is, és nem árt hangoztatni: a KlSZ-szer- vezeteknek jobban, életszerűbben kellene törődniük utánpót­lásukkal, az úttörőkkel. Sok helyen egy kis figyelemmel, tö­rődéssel sokat segíthetnének a pártszervek, a tanácsok is, hogy a gyerekek még több lehetőséget kapjanak a teljesebb, értelmesebb közösségi élethez. A törekvésben, hogy az úttörőélet még szebb, vonzóbb, romantikusabb, színesebb legyen, sokan jóhiszeműen csak a mozgalom ünnepélyes eseményeit tartják szem előtt, s az ün­nepélyek érzelmi hatóerejét igyekeznek fokozni. Talán a ne­gyedszázados jubileum kapcsán a legjobb, a legméltóbb hang­súlyozni: ne csak a ritkább, rendkívüli alkalmakra gondolja­nak, hanem mindenekelőtt az úttörők, a gyerekek ezer és ezer hétköznapjára! Sz. S. 99 E ső után azon a töl­gyes részen annyi a gomba, mint égen a csillag. Csak szedni győzze az ember! A jót megkülönböz­tetve az életre veszélyestől. Én mondom ezt akinék a vállán fegyver vom. Lampart típusú, kétcsöves. Hozzám nőtt, jó pusika. Az életet fél­teni kell. Mindannyian egész életre készültünk fel, elke­rülhető véletlenek ne törjék kettőbe a fát sem, nemhogy az embert! Mert a fegyver nagy fe­lelősséggel jár. Próbára — szerencsére — ritkán teszi az erdei embert. Régen volt, amikor én is próba elé ke­rültem. Mintha víz partján álltam volna. Itt még a part, egy lépéssel beljebb már ma­gával ragad az ár. Gombá- zók jöttek rajostól, Tiltott területen szedték, nem is ér­tettek a gombához. A felszó­lításom lepergett róluk, mint az eső a gumiköpenyről. Fe­nyegetően közeledtek, volt, aki még husángot is raga­dott. Lőttem. Föléjük, ter­mészetesen ... Futott, ki mer­re látott. Rájuk sohasem lőt­tem volna. A felelőtleneket Erdészmonológ viszont figyelmeztetni kell. Az erdésznek egyik legfőbb kötelessége a társadalmi tu­lajdon védelme. No, aztán kerültem én még egyszer meleg helyzetbe. Olyanba, amikor azt mond­tam magamnak: Salakovics János, most megmutathatod! Egy vaddisznó hozott kelle­metlen helyzetbe, tizenöt év­vel ezelőtt... Körvadászat volt. A vonal felállít, én a flangban mentem, baloldalt. No, egy helyen valahogy előbbre keveredtem a tár­saimnál. A nyiladékon át pillantöttam meg öt vad­disznót. Az egyiket lapockán lőttem. Nekemfordult. Mit tehettem? A kutyám, Ripp segített a meleg helyzetben. Hát én ennek a disznónak a bőrét kikészítettem, ma is őrzöm. A döbrogi erdészlakban lakom. A nagyatádi termelőszövetkezet er­deiben találom meg a mun­kámat. Két’ fiam s lányom van. Nem választották a fiaim sem az apjuk szakmá­ját. Az egyedüllétet nem tudja mindenki megszokni. Születni keli erre? Nem hi­szem. Én sem erdésznek szü­lettem. Amikor visszajöttem a hadifogságból, előbb favágó lettem, aztán, szakmunkás. Később megnyílt az erdész- iskola Vörsön. A vizsgám Sopronban volt. Régen. 1949- ben. A tsz-nél három éve vagyok 899 hold erdeje van a gazdaságomnak. Cseléd- gyerekből lettem erdész. Ab­ba az életbe születtem, ezt meg magam választottam ... Heten voltunk testvérek. Hej, amikor lovat bíztak a kezem­re, ez már akkora tisztség volt, mint a katonaságnál a tizedessóg! Mégsincs bennem sajnálat az után az élet után... Az erdőnél nincsen szebb. Sokan, sokszor mond­ták ezt már. Ha egyszer így van? Mert vegyük is csak sorjába! Itt ez a gyönyörű évszak, a tavasz. Rügyfaka- dás, frissíti a fákat. Egyszer­re megjön a hangjuk a ma­daraknak is. A május, június a var­gánya, a rókagomba időszaka. Eligazítást várnak a gombázók. A cse­meteápolást is akkor végez­zük. És azt ki meri monda­ná, hogy az ősz csúnya év­szak? Hát a bíbort öltő leve­lek? Hát a csöndes szalon- nasütések? A tél — fenséges évszak. Járóm az erdőt ak­kor is. Ki lökne szénát az etetőkbe az őzeknek, ha én nem? őket szeretem a leg­jobban. Van a szemükben valami emberi fényesség. Mert tudja: tőlünk, erdé­szektől az ismerősök, az em­berek elvárnak valami kara­kánságot. Esővel, hóval da­colást, egészségességet. No aki, mint én is néha húsz­huszonöt kilométert legyalo­gol, annak tényleg luxus a betegség. Nem ér rá az em­ber itt arra. Ez az, egyenruha, ez a jel­vény kötelez is a kitartásra. Nézze: a Salakovics-háaban nincs villany. ' Nincs televí- zó. Rossz ez? Rossz. Mégis vállalom. A munkámért, az erdőért... “ Feljegyezte: Leefco Lasais SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1971. jiinius Z. 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents