Somogyi Néplap, 1971. június (27. évfolyam, 126-151. szám)

1971-06-10 / 134. szám

A piacokon és az üzletekben már néhány napja megjelent a szabadföldi zöldség és gyümölcs is. Még meglehetősein borsos az ára, de zsenge, friss ízeket ígérve kínálják. Para­dicsomot, paprikát, karalábét, uborkát, nagyszemű földi­epret szállítanak a gazdaságok a fogyasztóknak. Üfcnak in­dultak — repülőgépen, kamionon — a magyar primőráruk külföldre is. A bagl V8r8s Csillag Termelőszövetkezetben válogatják az export-karalábét. A tésal Béke Tsz-ben 25 holdon termesztettek földlcpret. Repiüögépellérítés, diplomatarabiás Vélsmények és álhírek Kairóból Ammanba, illetve a Jordániái főváros közvetlen közeiében levő gerillatámasz- pontokra ugyanúgy, mint más napokon, csak késő este ér­keztek meg (ha egyáltalán el­vitte őket valamelyik repülő­járat) 1970. szeptember 9-én is a kairói újságok. Azon az estén a zerkai sivatagi repülő­téren már három repülőgép állt. Már Ammanban tárgyalt a Nemzetközi Vöröskereszt küldöttsége a három gépben túszként visszatartott utasok — az első jelentések szerint több mint 420 ember — kisza­badításáról. A kairói sajtóban ezen a napon félreérthetetlen, éles állásfoglalás jelent meg a re­pülőgép-eltérítésekkel kapcso­latosan. Mussza Szabra, az A1 Akhbar című lap szerkesztője a többi között a következőket írta: »A géprabló arab gerillák hétvégi akciójukkal nagyon súlyos veszteségeket okoztak maguknak a világközvéle­ményben ... A világszerte megnyilvánuló reagálások azt tükrözik, hogy az emberek fel­háborodottan elítélik azokat, akik ilyesmiket követnek el. Egyetlen ország vagy nép sincs meggyőződve arról, hogy a forradalmi felszabadító mozgalmak feladatai köz* tartozik a nemzetközi közle­kedés biztonságának veszé­lyeztetése. Azt a célt, hogy meggyőzzük a világot Izrael nemzetközi jogsértéséről, nem érhetjük el azzal, hogy meg­botránkoztatjuk a világközvé­leményt és veszélyeztetjük mások biztonságát.« Megszólalt ezen a szerdai napon — körülbelül ugyan­akkor, amikor a harmadik, a BOAC-gépet a zerkai repülő­tér felé vitte a fegyverrel kényszerített angol pilóta — az Arab Légitársaságok Szö­vetsége is. A szervezet nyilatkozatában kifejtette: az arab országok nem felelnek azért, hogy egyes Palesztinái kommandók gép­rablásokat hajtanak végre nemzetközi légi járatokon. Az ENSZ-ben ezen a napon fokozott diplomáciai tevékeny­ség folyt a repülőgép-eltéríté­sek ügyében. A Biztonsági Tanács hatá­rozati javaslatának szövege így hangzik: »A Biztonsági Tanácsot mélységesen aggasztja, hogy a nemzetközi polgári repülőgé­pek eltérítése ártatlan polgári személyek életét fenyegeti. A Biztonsági Tanács követeli, hogy kivétel nélkül, s haia­SOMOGVINÉPLAP Csütörtök, 197L június 10. A ' ságvári egyesült terme­lőszövetkezetnek az a neve, hogy Egyetértés. A ságvári és a nyimi szövetke­zeti gazdák együtt — egyesült közös gazdaságban — dolgoz­nak a múlt év január elseje óta, majdnem 4000 holdnyi te­rületen. Ez a szövetkezet a ta­valyi mezőgazdasági munkák­ban nem haladt rosszul, hiszen a tervezett termésátlagok csak­nem minden növénynél »-be­jöttek«, sőt a főbb növényeknél például a búzánál és a ku­koricánál — a hozammal túl is lépték az előirányzatot. Mind­ezek után minden bizonnyal furcsának, tűnik az itt követke­ző, az április közepén keltezett — hiteles másolatból származó idézet: »A Somogy megyei Tanács V. B. 22/1971. (II. 2.) határozata alapján végrehaj­tottuk a ságvári Egyetértés Termelőszövetkezet szanálási eljárását...« SÁGVÁRI VISZ avagy meddig lehet eljutni egység nélkül? A veszteség ugyanis ebben a gazdaságban megközelítette a 7,5 millió forintot! Bonyolult történet a ságvá- riaké, és egyben megdöbbentő. S ezzel a megállapításával nincs egyedül az újságíró, ugyanis mindenki, aki ismerte ezt a szövetkezetei, korábban jobbára csak jót mondhatott róla. Most valami olyasmi tör­tént, ami fölött nehéz napi­rendre térni. Maguk a ságvá- riak is csak lassan ocsúdnak, s mivel a következmények gyű­rűzése még mindig tart, így hát ez az írás sem minősül le­zárt ügy bolygatásának. Milliós beruházások — pénz sehol Itt és most nincs mód, sem szükség a szanálási jelentés ér­tékelő megállapításainak téte­les felsorolására — főképp azért, mert ennek nyomán a pénzügyi rendezés annak rend­je szerint már megtörtént. A történtekről, az okokról s a múlt hét végéig tartó állapo­tokról beszélgettünk Ságváron néhány szövetkezeti taggal, olyanokkal, akik szereplők vol­tak azon a színpadon, amelyen az események lejátszódtak: többségük tagja a tavalyi egye­süléskor megválasztott vezető­ségnek. Azon a bizonyos április 17-i közgyűlésen a tizenegy ta­gú vezetőségből Hetyei József elnök bejelentette lemondását, s azóta betegállományban van. Most Pető hajós elnökhelyettes —• aki brigádvezető Nyimben és tagja a tsz vezetőségének — ült az elnöki asztalnál. — Sajnos, nekem kell itt ül­nöm, mert április 17. óta máig sem sikerült új elnököt válasz­tani. És sok az olyan »sűrű« nap, mint a mai... No, a sza­nálás. Mi, akik most itt va­gyunk, mind egyetértünk azzal a jelentéssel, amit a szanálási bizottság készített. Abban pe­dig egyebek között szó van a beruházásokról is... (Mégpedig pontosan ez áll benne: »A fejlesztési alap­hiányból kimutatott 4 303 000 forint ténylegesen a tojóház építése miatt jelentkező beru­házási kötelezettség. A létesít­mény megépítéséhez, berende­zéséhez a termelőszövetkezet állami támogatást nem igé­nyelt, annak megvalósításához sem saját pénzeszközzel, sem hitellel nem rendelkezett.) — Azt hiszem, a szanálási igaz, többet a nyolcvan száza­léknál ... — Volt az majdnem száz is. — Ezt már Kátai Jánosné mondta, ö is vezetőségi tag, a növénytermesztésben dolgozik, s elnöke a nőbizottságnak meg a háztáji bizottságnak. — A jobb érzésű embereket bántja ez az egész dolog — mondták. És nemcsak a szaná­lást előidéző okokra goridoltak, hanem arra is, hogy az Egyet­értés Tsz tagsága április 17-e óta képtelen megválasztani a szövetkezet új elnökét! Ki legyen az elnök? hitel nem oldja meg a gondun­kat, mi dotációra számítottunk. Most nagyon kellene három­millió, mert épül egy száz fé­rőhelyes istállónk, de hogy eh­hez honnan nyerünk majd vi­zet, azt nem tudom. Megval­lom, csak azóta tudom, hogy itt épül egy istálló, amióta az elnökhelyettesi munkát ellá­tom. Tény, hogy a jelenlegi be­ruházási munkáknál egy sor olyan kiadás merül fel milliós tételekben, amelynek a rende­zésére képtelenek vagyunk. A munkák a gazdaságban úgy-ahogy, de mennek. A »szá­mok embere«, Bíró József fő­könyvelő régóta van ezen a poszton. Szerinte: — A túlzott mértékű beruhá­zás és a vetésszerkezetben tör­tént változás juttatta a szövet­kezetei a szanáláshoz ... Magyarán arról van sző, hogy ezek a beruházások meg­alapozatlanok voltak, mint ahogyan alap nélküli volt a ve­tőkukorica-termesztési elkép* zelés is: száz holdon hibridku­korica-termesztést terveztek, ám ez nem valósulhatott meg, mert — a martonvásáriakkal nem volt szerződésük. Mindezt mór Bakos Istvántól, a három pártszervezet csúcsvezetőségé­nek titkárától hallottam: — A tavalyi első tervben nem szerepeltek az említett be­ruházások, mert így már a terv veszteséget jelzett volna, s ak­kor a bank nem tárgyal ve­lünk. Azok, akiknek kellett volna, nem jártak utána, nem nézték meg, hogyan is állnak ezekhez az építkezésekhez a pénzügyi alapok ... Talán a vetőkukorica ellensúlyozhatott volna valamit, erre azonban nem volt szerződés, és a mar- tonvásáriak visszamondták. A bank felmondta a hiteleket, körülbelül négy és fél milliót esedékessé tett, azután már »zsebből« gazdálkodtunk. Két traktort vett a tsz, és amikor déktalanül bocsássák szabadon a repülőgép-eltérítések követ­keztében őrizetben tartott ösz- szes utasokat és a gépek sze­mélyzetét. A BT felkéri az... . . . . ENSZ tagállamait: tegyenekf megmindenlehető ~ -güett dé,t hoC­az újabb repülőgép-eltéríté-S seket...« Az amerikai fővárosból egymásnak ellentmondó hírek, spekulációk egész légiója in­dult el a repülőgép-eltérítések ügyében. Azt jelentettek, hogy az amerikai kormány katonai lépéseket kíván tenni a zerkai repülőtéren fogva tartott állampolgárai túszok kiszabadítása érdeké­ben. Később egy amerikai kammandócsoport bevetéséről beszéltek. Különböző légi (és Földközi-tengeri haditengeré­szeti) egységek riadőkészült- ségbe helyezéséről terjedtek el hírek Washingtonban. A Pen­tagon, a hadügyminisztérium közölte: Laird hadügyminisz­Csütörtökön jártunk Ságvá­ron, akkor készülődtek az el­nökválasztó közgyűlésre, sor­rendben éppen a harmadikra, alig több mint másfél hónap leforgása alatt. Nagy volt az izgalom — és a későbbi tájé­koztatás szerint ez érthető is —, hogy vajon nem lesz-e szükség egy újabb, immár ne­gyedik, ilyen szintű összejöve­tel megrendezésére. A tapasz­talatok ugyanis arra mutattak, hogy az Egyetértésben nehezen jutnak egyetértésre. Most is, hogy a már említett emberek­kel beszélgettünk, nevek és számok hangzottak el arról, hogy mely alkalommal ki, és hányszor szerepelt jelöltként, s hogy eddig még mindig ismé­telni kellett a választást, mert a jelöltek közül egyik sem kapta meg a szükséges szava­zattöbbséget. Hogy miért nem? A csúcstitkár: — Tagja va­gyok a tsz vezetőségének, tu­dom, hogy mindig harc folyt a vezetőségi tagok és a szű- kebb vezetés között. Legtöbb­ször azt vetették föl, hogy miért kéllett a baromfiprog­ram, miért kellett a sertése­ket kidobni, pedig ha jól utá­na gondolunk, a kitör ez az el­képzelés nem is volt rossz. Az egyesülésre pedig semmikép­pen sem helyes visszavezetni úgy a következtetést, hogy az volt a problémák oka. Mert ez így nem igaz. Tény, hogy Hetyei József túlzott jóindu­latával néhányan visszaéltek, hibáit ellene fordították, pe­dig nem egyedül ő á felelős. A gyökér az egyesülés előtti időkre nyúlik vissza, amit én nem ismerhetek, mert azelőtt a nyimi tsz elnöke voltam. Volt itt, kérem, több jelölt is, miután elnök nélkül marad­tunk. Az egyik visszalépett, mert úgy érezte, hogy a pusz­ta jelenlete nerh oldja meg a ságvári problémát, a másik ugyanezt tette. Közvélemény­kutatásunk, amit a, tagság kö­zött végeztünk, tizenhárom (!) nevet hozott felszínre. Üjabb beszélgetés után arra jutot­tunk, hogy innen helyből kell \ alaki, s két jelöltet indítot­tunk ... Egyik sem kapott ele­gendő szavazatot... Most, szombaton újabb közgyűlés lesz. Elképzelésünk, javasla­tunk van. A nyimiek egvet is értettek ezzel a jelöléssel. Ságváron azonban megint ké­telyek támadtak. De már el­hangzott olyan aggódó hang is, hogy ugyan ki vállalja a felelősségei a huzavonáért? Miért nem teszik túl magukat egyesek az egyéni sérelme­ken? A dolgok olyan gyorsan követik egymást, hogy a leg­frissebb változásokat még a párttagsággal sincs időnk megbeszélni... A nőbizottság elnöke: — Az asszonyok között is megoszla­nak a vélemények arról, hogy ki volna jó elnöknek. Legtöbben vidéki ember mel­lett döntenének. Az elnökhelyettes: — A ta­gok azt szeretnék, ha olyan falubeli akadna erre a tiszt­ségre, akikben ők is vala­mennyien meg a felsőbb szer­vek is megbíznak. Ilyen vi­szont, úgy látszik, nincs, és ezért nincs elnökünk... A tavaszi munkát maholnap a nyári tennivalók követik: a szanálási bizottság megállapí­tásait jó volna már aprópénz­re váltani, és járni az új úton. Vajon meddig tart még a bizonytalanság? Visszacsen­genek Kátainé szavai: »A jobb érzésű embereket bántja ez az egész dolog. Bántó az értetlenség, ami itt van.« Nehezen hihető, hogy azok­nak van igazuk, akik azt mondták: ez a helyzet Ság­váron kedvez némelyeknek, mert minél tovább tart a za­var, annál több idő marad egyéni érdekeik érvényesíté­sére a nagy összevisszaságban. A ságváriak évek során képe­sek voltak szép eredmények­re, éppen eból a kátyúból len­nének képtelenek kijutni? A választ nekik kell meg­adniuk. Mielőbb. * * * Legfrissebb tájékozódásunk szerint a múlt hét szombat­ján megtartott közgyűlés dön­tést hozott: a ságvári Egyet­értés Termelőszövetkezet tag­sága Kasza Ferencet megvá­lasztotta elnökének. Az új el­nök ezideig Kerelciben látta el ezt a tisztet, s 15-én kezdi meg munkáját az Egyetértés Tsz élén. Az imént említett kérdésre tehát megadták a választ a ságváriak. A maguk választot- t-, in e’n tk is azonban cs’k ú"v boldogul, csak úgy adhatja azt, amit várnak tőle, ha se­gítik, . melléje állnak és fő­ként végérvényes egyetértést teremtenek az Egyetértés Tsz- ben. Hernesz Ferenc ti Ezer szál fűz a tsz-hez... n »NEM TUDOM én abba­hagyni a munkát. Még most is kérdezgetem az embereket, ^ figyelem a határba igyekvő ™ás| traktorokat... Mindig dudál- ’ nak, amikor elmennek a ház előtt. Ezer szál fűz a tsz- hez...« — így vall magáról Horváth József, egy hónappal a nyugdíjazása után. Tíz évig volt a kiskorpád! Latinca Tsz elnöke. Szépen búcsúztatták. Az őszinte szavak mellett egy emléklappal és egy pompás ötvöskészlettel fejezte ki sze­«.uziuitc. i^auu uauugj uuiuaz,- > utvc/oncoziicuci ic tér felkérte a vezérkari fő-t retetét a tagság, nökök egyesített bizottságát, X Mindí {esz.vesz. Elégedet. hogy dolgoztasson ki terveket* ten szemiéli a szépen ffil6dő »esetlegességekre«. Szerdán éjszaka a világ rá­dióállomásainak többsége nagyjából egybehangzó, hite­les értesüléseket közölt, ame­lyek szerint London hajlandó kiadni Leila Khaledet, a gép­burgonyát, elsétálgat a kuko­ricatábla mellett. Amikor fel­kerestem. éppen permetezett. Meglepődik, s egy kicsit ne­heztelve néz rám, mikor meg­tudja, hogy írni szeretnék ró­la. »Nem vagyok én olyan eltérítő leányt. Igenlő választ* fontos embec. Dolgoztam, adtak Bonnból és Bernből is az arab gerillák kiadására vo­natkozólag, sőt már a szállítási útvonal és a csere lebonyolí­tásának részleteiről is hírek keltek szárnyra. (Következik: Fogolycsere.) mint bárki más. Es igyekez­tem helytállni.« Kisimulnak arcán a redők, mikor félrete­szem a füzetet és a tollat. A kezdetről kérdezem. — ötvenkilencben mint bri­gádvezető dolgoztam a tsz- ♦ ben. Remek gárda volt! ösz­szetartottunk. Nem kellett sokat agitálni, ha valamit csi­nálni kellett. Mentünk mi az első szóra. 1961-ben megválasztották elnöknek. Tudták róla: ízig- vérig parasztember. — Eleinte volt baj bőven. Csak azt nézték az emberek, hogy mennyi pénz lesz a zse­bükben. Minden fejlesztési tervnél külön harcot kellett vívni. Később belátták, hogy ha fejlettebb technikával dol­gozunk, akkor idővel megté­rül a befektetett pénz több­szöröse. t A kiskorpádi tsz jó közepes szinten mozog. Nincsenek na­gyon kiugró eredményeik, de minden évben többet tudnak fizetni. • Űjabb emlékek törnek fel a múltból.. Mindig kint volt a földeken. Hétköznap, vasár­nap, ünnep — egyrement. Látni s tudni akarta, hogyan megy a munka. Gyakran meg­meglepte a határban dolgozó embereket egy láda sörrel. Jólesett a nagy melegben munka után. Apró figyelmes­ség, mégis milyen sokat je­lent. Fórummá vált a széles mező. Munka közben beszél­tek a tervekről, a gondokról. Közgyűléseken nem volt a tagság elüt ismeretlen téma; — Nem hallgattunk a gon­dokról és a hibákról. Kerül­tük a felelőtlen ígérgetést. A népszerűtlen feladatot is vá' - laltuk, ha a tsz érdeke úgy kívánta. öt-hat kávé, egy cső »Kossuth«, rengeteg idege: — mindennapi adag. Tíz "Intt csak rz utóbbi két tendőben vett ki néhány nap szabadságot. Az eredmény ? Hatvankét éves korában nyugdíjazni kellett. Ebből már sem az orvos, sem a feleség nem engedett. Egy évtizedes kemény munka után hirtelen lazítás. — Nagyon nehéz megszok ­ni. Pedig csak május els" .? óta vagyok itthon. Rájött' hogy van kertem. Észre tem, hogy le kell festeni kerítést. De azért bemegy"' tsz-be. Szívesen fordulna hozzám az emberek. A VERANDÁN ÜL, előtt újság; lábához simul a kutya. Idill. Ez nem az ő világa. Tu­dom, hogy egy pillanat alatt megbomlik az összhang. Aranyos Margit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents