Somogyi Néplap, 1971. június (27. évfolyam, 126-151. szám)

1971-06-10 / 134. szám

KAIRÓTÓL ASSZUÁNIG Öt év alatt kétszeres a fogyasztás Kozmetika, pipere — a szépségért Megnyitották a szépségápolási és higiéniai cikkek kiállítását Tizenkét órás vonatút irtán — 900 kilométert hagy­va magunk mögött — reggel érkeztünk Luxorba. A hőmér­séklet plusz 30 fok. Az égen sehol egy felhő, nem is lesz. Az árnyak 10 órakor íjiár oly rövidek és tömörek, mint nálunk a forró kánikulai nap zenitjén. A Nílus — legalábbis Lu­xornál — két világ mezs­gyéje: a Ramsesek és mind a tizenkilenc fáraódinasztia akaratából már ötezer éve úgy rendeltetett, hogy a folyó jobb partján épült az élet vá­rosa, Karnak és Luxor temp­lomaival, mindmáig utolérhe­tetlen monumentalitással, dzsungelszerűen sűrű oszlop­erdői veL És ha van vizuali- tás, amely történelmet örökí­tett meg, ennél tökéleteseb­bet, mint itt, aligha. Obelisz- kek, hatméteres szoboróriások és zergefejű szfinxek csoport­jai között tér nagyságú fal­síkokon, kőbe vésve vonul végeláthatatlanul a fáraók soha meg nem álló hadiszeke­re; előtte és utána hullámzik a nép, s lábuk alatt kőbe vés­ve — az emberiség őrök di­csőségére — a levert, a meg­vert és nem tudom hányszor utoljára végérvényesen el­pusztított és tengerbe szórt ellenség: asszírok, zsidók, ba­bilóniák, núbiaiak és a di­naszták minden ellensége. Grandguignol, az ókori Egyiptom krimije! Vér csorog a falakon és a falakról, és a mérhetetlenül sok ellenséges vérnél is mérhetetlenül több azoké, akik a bődületes épü­letóriások kőanyagát össze- hordták, cipelték, vésték és emelték. Dicsőség a fáraók­nak, és dicsőség ezerszer a rabszolgáknak! Valamennyien Itt nyugosznak,' valahol itt, alattunk a luxori földben. A Nílus jobb partján az élőik városában. Kolosszális környezet, felejthetetlen látni­való. És odaát — a bal parton — a kősivatag egy szerény völ­gyében, a Halottak Városa. Itt, a királyok völgyében te­mették el az uralkodókat, Tu- tenchamont és társait. A lá­Ehnaton fáraó és felesége, a napistennek. togató turista lélegzete eláll, amint leereszkedik a viszony- szerény tutenchamoni sír-' -auaaua, és letekint az ural- M)dó testét és fejét tökélete­sen formázó, aranyozott ko­porsóra. De ez csak az egyik a koporsók közül. Az igazi, amelyben a 19 éves uralkodó megpihent, ma múzeumi tárgy. Súlya mindössze 105 kiló — arany. Úgyszólván 20 métert sem kellett megten­nünk a föld alatt, és máris ott álltunk az istenségek, rab­szolgák és szent skarabeus bogarak mindmáig hibátlan színekben pompázó társaságá­ban, I. Seti fáraó sírjához vi­szont már 105 métert gyalo­goltunk a sziklafolyosón. Min­den tenyérnyi helyen rajzok, festmények. sziklába vájt képregények. Az ókori Egyiptom mitoló­giája. Az ember azt hihetné, hogy ötezer évvel ezelőtt egy ek­kora mű fél évszázadig ké­szült. Tévedés! Mindössze ki­lenc év alatt. A sírkamra üres: mint a legtöbb fáraó sírja. Ezt is kirabolták a na­gyon is életre való zsiványok. A történelem már akkor is haladt a maga útján. Az ural­kodó a népet, az uralkodókat pedig a zsiványok fosztották ki. S az élet ment tovább. Au­tóbuszunk néhány perc alatt visszarepített a mába. Mint földre szállt óriás varjak, talpig feketébe öltözött asz- szonyok, fejükön kosárral, az út mellett gyalog igyekeznek. Valahol, nem messze tőlünk a Nílus partján vásár lehet. Buszunk ablakából a kosarak­ba látunk. Petrezselyem, sa­láta, paradicsom és hagyma. Az asszonyok mezítláb tapos­sák a sivatag porát. A férfiak az aszfaltút közepén közle­kednek. Természetesen ők már szamárháton. A csacsi itt a közlekedés, a teherszállítás legfőbb eszköze. Azért is,, mert szívós, azért is, mert igénytelen, nagyon keveset fogyaszt. Akár egy Trabant. A szamár itt valóságos »stá­tusz-szimbólum«, a társadal­mi ranglétrán elfoglalt hely jelképe És ezen a tájon sok a szamár. Természetesen teve is van ... A púpok számától el­tekintve, talán ha minden száz szamárra jut egy teve. Rossz arány. A teve többet bír, és ha lehet még a szamárnál is igénytelenebb. De a teve önmagában drága állat. A fellahok többsége ezért csak kocogó csacsin igyekszik a szahara porától belepett úton a vásárra. Az ő portékájuk: állat. A bárány, a kecske az ember vállán, az ember pedig a szamár hátán. Kész a vá­sári menet. Bevallom mulasz­tásom: elfelejtettem megkér­dezni, mennyibe kerül ma egy birka Egyiptomban. Ma­les! Ha az idegen bármit akar vásárolni, azt ajánlom, alkud­áldozatot mutatnak be ion. És minél keményebben teszi, annál nagyobb lesz a tekintélye. Esti sétán a luxori templom tövénél talált ránk Dzsamal. Csokoládébarnán, egyetlen pendelyszerű tuniká­ban, mezítláb. Tálnyi kis la­vórt tartott a kezében, tele babféle mogyoróval, és finom, eperfejű, lila virágokkal. Tíz­éves, ha volt. Az uraknak egy marék babot, a hölgyeknek természetesen virágot aján­dékozott. Angolul beszélget­tünk. Persze csak szavakkal, mert Dzsamal töri ugyan az angolt, de e nyelv szabályai­ról még soha nem hallott. Így is gyorsan megértettük egy­mást. Dzsamal arra kért, hogy menjünk vele a közeli bazár­ba. Ha ott vásárolunk, a tu­lajdonos tíz piaszter jutalékot ad neki. Elmentünk. Útközben megkérdeztem Dzsamalt, hogy mi az életcélja. — Doktor — mondta. A doktor számomra nem volt egyértelmű. Doktor egy jogász is lehet, még egy filo­zófus is. — El hakim? — kérdez­tem. Megvillant a szeme, fülig húzódott a szája, és kezet adott. — "Vés! El Hakim — mond­ta. Orvos leszek. Lehetséges. Még Allah sem tudja, hogy Dzsamalból mi lesz. De azt Allah is tudja, hogv 1953-ban forradalom volt Egyiptomban, s Nasszer országában bármely fellah gyereke orvos lehet. És így most már Allah is akarhatja, hogy Dzsamalból el hakim legyen. Ha már úgy akarta, hogy Egyitomban ingyenes le­gyen az oktatás, alapfoktól felső fokig... Kerekes Imre (Következik: Núbia peremén) NEM ARRÖL beszélünk, hogy a gyermek pihenjen, szórakozzon, üdüljön a nyári szünidőben, hiszen ez egészen természetes. Valami olyanról akarunk szólni, ami val an a gyermek örömét szolgálja életének kiegyensúlyozódását biztosítja: a szülő magatartá­sáról. A mindenapi élet, az isko­lai kötelmek, a szülő elfog­laltsága tanév közben sokszor nem engedik meg, hogy a szülő és gyermek kapcsolata megfelelő legyen. A nyári üdülés, a kikapcsolódás, a több szabad idő stb. alapot teremtenek arra, hogy ez a viszony megváltozzék. A szü­lő jobban belepillanthat gyer­meke kedély- és érzelemvilá­gába, s hogy a gyermek is jobban megértse apját, any­ját. Nagyon fontos, hogy a gyermek a szünetben sokkal többet legyen együtt a szülei­vel. Étkezzen ilyenkor a csa­lád együtt; beszéljék meg a napi eseményeket, a gyermek élményeit, terveit, elgondolá­sait A gyermekkel mindenről beszélhetünk. A legkomolyabb életfeladatokról, a nehézsé­gekről, csak sohase érezzen rideg válaszfalat szülei és ön­maga között. Érdeklődjünk arról, ami őt foglalkoztatja! Tudjuk meg: mit szeretne, mi fáj neki; sohase érezze, hogy Szépségápolási, környezet­higiéniai cikkekből rendezett kiállítást a Kaposvári Ruha­gyár nagytermében a Kozme­tikai és Háztartás-vegyipari Vállalat A tegnapi megnyi­tóra közel ezer terméket hoz­tak Kaposvárra. A legtöbb­jükkel már a boltban is ta- lálkozzott a vásárló. Érdekes számot mondtak a megnyitón: Somogybán a koz­metikai, pipere- és egészség- ügyi cikkekből az elmúlt öt év alatt megduplázódott a fo­gyasztás. A kiállításban köz­reműködők — a Somogy— Zala megyei Élelmiszer- és Vegviáru Nagykereskedelmi Vállalat, valamint az Ipar­cikk-kiskereskedelmi Vállalat — azt is lehetővé tette, hogy a látogatók vásároljanak a kiállításon. Igaz, itt is kint a tábla, hogy a kiállított áru­hoz nem szabad hozzányúlni, de a pult mögött szakmai ta­nácsot is adnak a megvásárolt cikkekhez. Kozmetikust hoz tak a június 13-ig nyitva tar tó kiállításra, hiszen nemcsal' árupropaganda ennek a célja, hanem a kozmetikai ismeret- terjesztés is. problémáival, belső vívódá­saival magára hagyjuk vagy elutasítjuk őt. Ez a kötetle­nebb kapcsolat közel hozza a szülőt gyermekéhez, feloldja a gyermek nyugtalanságát; ön­bizalmat ad neki, szárnyakat ambíciójának, életkedvének. A tapasztalat azt mutatja: a nevelés területén felmerülő hibák közt igen nagy szerep jut annak, hogy a szülők nem fogják fel jól a szülő-gyermek viszonyt. A rideg otthon, a szenvtelen, hideg szülői maga­tartás nem eredményezhet sem boldog gyermekkort, sem — később — kiegyensúlyozott életet a felnőttnek. És itt kell kitérnünk vala­mire. Sok szülő azt gondolja, hogy akkor szereti gyermekét, ha valami oktalan, bizalmas­kodó kapcsolatot teremt vele, vagy a gyermeknek minden vágyát, kívánságát teljesíti. Ez azonban nem szeretet, és az ilyesmivel mindig többet ár­iunk, mint gondolnánk. Min­dig érezze a gyermek a szülői ház melegét, az otthon bizton­ságát, a gondos, szerető eliga­zítást, amely támogatást nyújt számára mindenben. A céltudatos nevelés, oko­san alkalmazott szeretet mel­lett a nyári szünidőben nyu­godtan szerezhetünk — sze­rezzünk is — minél több örö­met gyermekünknek. A ked­venc étel elkészítése, azuszo­A megnyitón — amelyen részt vett Sási János, a me- g.,~< tanács elnökhelyettese is — Rajta Miháln. a Somos z megyei Iparcikk-kiskereske­delmi Vállalat igazgatója azt hangsúlyozta, hogy a kereske­delemnek s az iparnak egyre nagyobb szüksége van a vá­laszték bővítése érdekében a fogyasztók véleményére. da, strandfürdő, kirándulás, egy vidámparki szórakozás, mozi vagy akár egy költsége­sebb vidéki rokonlátogatás, fővárosi utazás — a gyermek szeretetében és hálájában százszorosán visszafizetődik. Nagyon helyes, ha mi is részt veszünk örömeikben: játsz­szunk, szórakozzunk velük minél többet! Nem baj, ha egy kissé újra gyerekeknek érezzük magunkat A nyári szünet, a gyerme­künkkel való gyakoribb együttlét, a nyugodt, derűs hangulat mind-mind alkalmas arra, hogy mérlegre, tegyük eddigi szülői-nevelői magatar­tásunkat. És hogy tudomásul vegyük: a nevelés felelősség- teljes, céltudatos, állandó és folyamatos feladat. A gyer­mek kedély!, érzelmi élete, akarata és jelleme elsősorban a szülői bánásmódban és pél­damutatás nyomán formáló­dik. PIHENTETNI tehát az agyat, pihentetni az idegeket, kiegyensúlyozottá tenni a ke­délyt, harmonikusabbá tenni az otthoni életet: ezt jelentse a vakáció a gyermek és szülő számára! Így lesz a nyári szünidő öröm gyermekeknek, szülők­nek egyaránt. Gyenes Zoltán Dr. Szabó Jenő, a Kozmeti­kai és Háztartás-vegyipari Vállalat kereskedelmi igazga­tóhelyettese e kapcs.olat fej­lesztésével magyarázta a mar­keting-csoport létrehozását. — Leggyakrabban — mondta — csak a nagykereskedelem vé­leményét ismertük. A fogyasz­tókét szinte egyáltalán nem. E kiállítás és a hozzá hason­lók éppen ezen akar változ­tatni. Mára százhúsz boltost hív­tak meg Somogyból és Zalá­ból tanácskozásra, hiszen az ő véleményük jól tükrözi a vásárlók véleményét is. Ku­tatómérnökök mondják majd el: mit gyárt, mit tervez a vállalat. A termékek mutatósak a polcokon, s ezért a szép cso­magolásért sokszor folyik harc a vállalatnál: kicsi a nyomdai kapacitás, nem min­dig tudják a kívánt minősé­get biztosítani a nyomdák. Ki gondolná például, hogv a Mos—6 gyűitőcsomagolása Finnországban készül, hiszen ha valahol, itt a formára is sokat kell adni. Űj termékeket is bemutat­tak a kiállításon. Az egyik a Nivea sportkrém. Ezt most hosszabb szünet után külföldi licenc alapján kezdték el gyártani, s elmondták: a na- ookban megiejenik a boltok­ban is. Az Amodent fogkrém mellett újdonságnak számít az Amodent szái-sray. Nemrég kezdték el gyártani a Kom­fort öblítőt, amelynek az a jó tulajdonsága, hogy valameny- nyi mosószert megsemmisíti a ruhában. A kiállítás megnyitóján részt vevőknek bemutattak 1$ reklámfilmet is. Ezeket a kö­vetkező hónapokban az ország valamennyi mozijában vetí­tik. Az úgynevezett »de ...« filmek egy-egy termék külön­leges tulajdonságaira hívják fel a figyelmet. Szünidőre — szülőknek Vasúti történetek l. Zsúfolt vasúti fülke. A sa­rokban, az ablaknál — nyil­ván a gazdaságosabb térki­használás okából — ketten ülnek egy helyen: vállas, birkózó küllemű ifjú. ölében egy aligszoknyás leányzó ku­porog. Hangos enyelgésüket az egybegyűlt utazóközönség leplezetlen érdeklődéssel fi­gyeli. — Ígérd meg. hogy a köz­ponti házasságkötőben tart­juk az esküvőt... — kéri a két csők között támadt tech­nikai szünetben a lány. A fiú egyből rááll. — Természetesen! Utána pedig a Mátyás-pincében ebédelünk. Együtt az egész násznép. — Valami olcsóbb hely is megtenné... — Azt már nem ... Alább nem adom! A lány hosszú, szenvedé­lyes csókkal jutalmazza ezt a nemes, lovagi gesztust. A csók után így folytatja: — Kéthetes nászúira me­gyünk a Balatonhoz! A fiú rálicitál: — A dalmát tengerpartra! Újabb csókból kifolyólag a társalgás hosszú percekre is­mét megszakad. — Két szobát szeretnék ... — ábrándozik tovább a lány. — Egyik lenne a háló, a má­sik a társalgó... — Meglesz! — És egy har­madik is... gyerekszobának! A lány szólni sem tud a boldogságtól. Csókolni, sze­rencsére még tud. Később azért mégiscsak megjön a szava: — Mondd: hány gyere­künk lesz? — Két fiú... (csók) ...és két lány... (hosszú csók) ... egyelőre ... Még hosszabb csók — egészen addig tartó, mig a kalauz be nem szól: — Debrecen következik! A fiú felugrik, összekap­kodja a csomagjait. — Jaj, nekem itt le kell szállnoml Na, szia! — gyors csókot lehel a lány arcára, és fürgén távozik. A peronról még felinteget a lánynak, aki az ablakból szerelmesen néz utána, mindaddig, míg a fiú két széles válla el nem tűnik az állomás forgatagában. Közben a vonat is elindul újból. A lány felhúzza az ab­lakot, visszaül a helyére Percekig némán bámul maga elé, látszik, hogy valamin nagyon töpreng, majd udva­riasan megszólítja a szom­szédját,. — Bocsánat! Nem tetszik emlékezni, milyen néven mutatkozott be ez a fiatal­ember, amikor felszállt Szol­nokon? Endre? ... Béla? ... Levente? ... Sehogy sem tu­dom a neveket megjegyezni. Rémes, hogy milyen szóra­kozott vagyok mostanában... 2. Két középkorú asszony száll fel a vonatra az egyik vidéki városka állomásán. Gondosan elpakolgatják számtalan csomagjukat, majd leülnek egymással szemben. Az idősebbnek látszó, szem­üveges, sovány asszony rög­tön faggatni kezdi a jóhús­ban lévő, gömbölyded úti­társnőjét: — Na, meséljen, Piroskám! Meséljen: mi volt, hogy volt! — Jaj, lelkem, Veronikám, igazán nagyon szép volt minden. Csuda hercigek vol­tak a gyerekek. Icukámon világos kiskosztüm volt és egy édes kis fehér kalap. Mindenki megbámulta, olyan bájos volt. Pista is roppant fess volt: sötét ruhában, cso­kornyakkendővel ... Es na­gyon sokan voltunk! A két rokonságból és a szomszéd­ságból szinte mindenki el­jött. A hivatalos aktus után a fiatalok megcsókolták egymást, aztán mindenki odament hozzájuk, megcsó­kolták őket, gratuláltak ne­kik ... Amikor mindez lezaj­lott, akkor a fiatalok, a Pista szülei meg én a férjemmel, együtt, hatosban, elmentünk a nagyvendéglőbe... Ja, hogy ki ne felejtsem: útköz­ben betértünk a fényképész­hez. és csináltattam néhány felvételt... A nagyvendéglő­ben azeán kiadósán megebé­deltünk, utána a férfiak el- borozgattak, mi asszonyok pedig sütemény és kávé mel­lett. eltrécselgetlünk. Egészen késő estig. — Igazán nagyon hangula­tos lehetett az egész! — Én mondom magának. Veronikám, a mi családunk­ban már sok válóper lezaj­lott, de egy sem sikerült ilyen szépen, mint az Icu- kámé... Radvánjrl Barns I SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1971, Június IS. 5

Next

/
Thumbnails
Contents